Új Szó, 1982. június (35. évfolyam, 128-153. szám)

1982-06-14 / 139. szám, hétfő

L ipcse az idén is vendéglátója volt a Nemzetközi Könyvmű­vészeti Kiállításnak (IBA). A könyvművészeti alkotásnak ez az egyedülálló szemléje 1982. május 7-e és június 13-a között alkalmat nyújtott a többi között a világ illusztrátorainak, könyvter­vezőinek, grafikusainak, kiadóvál­lalatainak és könyvművészeti inté­zeteinek, hogy alkotásaikat össze­hasonlítsák. A Lipcsei Német Könyvkereskedők Tőzsdeegyesü­lése és Lipcse város vállalta a ren­dezést. Kereken hétezer meghívót küldtek a kiadóvállalatoknak és művészeknek, intézményeknek és egyesületeknek a világ 135 orszá­gába. Az 1927. évi első nemzetközi könyvművészeti kiállítás humanis­ta és népeket összekapcsoló ha­gyományait folytatva, az NDK Kia­dóinak és Könyvkereskedőinek a Szövetsége Lipcse várossal ka­röltve 1959-ben, 1965-ben, 1971- ben és 1977-ben rendezett kiállí­tást. Az 1977-es kiállítás mint a szép könyvek világgalériája 71 ország kiadóvállalatainak és mű­vészeinek a munkáját mutatta be. A szép munkáért 49 ország rész­vevői kaptak díjakat, érmeket és elismerő okleveleket. ,,Az embernek úgy kell a könyv, mint a kenyér. (Johannes R. Be­cher.) mottóval rendezték meg idén az IBÁ-t a lipcsei vásárház­ban, a piactér mellett. Az egyes országok nemzeti kiállításaik anyagát mindenekelőtt 1977-tól kezdődően belföldi versenyeken kitüntetett könyvekből állították össze, hogy szemléltessék saját könyvművészeti alkotásaikat és kiadói tevékenységüket. Johann Wolfgang Goethe halá­lának 150. évfordulójáról a rende­zők különkiállítással emlékeztek meg, amelyet csak a Német Könyvművészek Egyesülete által szervezett 1932-es lipcsei „Goethe a világ könyvművészetében“ elnevezésű nemzetközi szemlével lehet összehasonlítani. Ezt a kiál­lítást annak idején a költő halála 100. évfordulójának szentelték. Ke­reken ezer, 36 nyelven megjelent kötetet mutattak három nagy rész­legben. A kiállított munkák a leg­különbözőbb stílusirányzatokat és művészi felfogásokat képviselték, amelyek az anyagot küldő ország klasszikus hagyományait tükröz­ték. Bemutatták az európai és ázsiai könyvtervezők szintézisre tö­rekvését, valamint a bevált régi betűket és modern változatait. Az akkori nyomdai teljesítmé­nyek kiváló példáit lehetett látni a második részlegben, ahol 100 nyomdász hazája nyelvén a szá­mára jellegzetes szövegrészt nyomtatta ki Goethe valamelyik művéből. Nyomdák, betűöntők, magánsajtók, művészeti főiskolák kollektívái, valamint egyes nyom­dászok és betűművészek vettek részt egyoldalas nyomtatványok­kal és több oldalas nyomtatvá­nyokkal, tervezetekkel, amelyeket az egy- és többszínnyomásű kia­dásokhoz készítettek. A harmadik részlegben részt vevő kiállítóknak a Faust egyik jelenetét kellett ábrázolniuk rajzzal vagy akvareli festménnyel. Ebben a versenyben 19 ország művészei vettek részt a legkülönfélébb grafi­kai megoldásokkal és művészi közlésformákkal. Neves német és külföldi művészek állítottak itt ma­Útkeresés Gondolatok a fiatal szovjet költők munkásságáról Armin Münch: A Faust-ciklusól (Kőnyomat). Nagyszabású Goethe-ünnepség az idei Nemzetközi Könyvművészeti Kiállítás alkalmából ,A könyv mint kenyér...“ Josef Hegenbarth (1884-1962). A Reineke Fuchs című balladagyűjte- mény kötésterve. gas mércét, hogy miként lehet el­mélyíteni és gazdagítani a szép- irodalmi élményeket a képzőmű­vészet eszközeivel. ötven évvel e sikeres Goethe- ünnepség után az IBA 1982-ben bemutatja a Johann Wolfgang Goethe-különkiállítást. A több részre tagolt kiállítás első részlegében például a nagy német költő művei­nek első kiadásait és a háttérinfor­mációkat lehet tanulmányozni a könyvművészet 200 éves fejlő­déséről, valamint a kiadói tevé­kenység és nyomdászat történe­téről. Az első nagy kiadások közül megtekinthettük a Cotta-kiadáso­kat, a Wiener-kiadást és a leg­utóbbi kiadásokat is. Évkönyvekkel és néhány különlenyomattal, pél­dául a ,,Romantikus költészettel“ vagy folyóiratcikkekkel és Goethe műveinek több mint 50 nyelven megjelent fordításaival is megis­merkedhettek a látogatók. A második részlegben ki­emelték például Goethe egyik mű­vét a könyvalkotással és a művé ­szeti tevékenységgel összefüg­gésben. Bemutatták a Faust-kia- dásokat az 1790-ben megjelent töredéktől kezdve egészen a leg­újabbakig, láthattunk illusztráció­kat a Faust-költészethez, bibliofil kiadásokat, sajtónyomtatványokat (például Brémából és Münsterből), valamint minikönyveket. Gyönyör­ködni lehetett a Faust-témának szentelt grafikai alkotásokban, ak- varellekben és kéziratok utánnyo­másában. A különlegesen szépre sikerült legújabb Goethe-kiadásokat, gra­fikai és tipográfiai lapokat, ame­lyek Goethe költészetének örök aktualitásáról tanúskodnak, a har­madik részlegben csodálhatta meg a közönség. Jó könyvilluszt­rációk, kiváló nyomdai sikereket példázó müvek, szépen kötött könyvek jellemzik az elmúlt öt év könyvművészetét. Bemutatták az egészen új fordításokat is, beleért­ve a Goethe-jubileumnak szentelt nagyszerű kiadásokat is. RENATE ROTHMANN VÁROS A KÖDBEN Méliusz József életművének első kötetéről Amint a bratislavai Madách Könyvkiadó két éve kiadja a Cseh­szlovákiai Magyar írók sorozatát, úgy a bukaresti Kriterion kiadó is folyamatosan megjelenteti a Ro­mániai Magyar írók sorozatát. E so­rozatban jelent meg a közelmúltban Méliusz Józsefnek, a romániai magyar irodalom kiemelkedő egyéniségének Város a ködben című regénye, mely az író életmű- sorozatának első kötete. A könyv­ről a romániai A hét című hetilap május 21 -i számában Szász János ír méltató elemzését, egybevetve a szóban forgó müvet Méliusz má­sik jelentős regényével, a Sors és jelkép cíművel, mely szerves foly­tatása az elsőnek. A most másod­ízben kiadott regényhez Egyed Péter írt bevezető tanulmányt. Egyed Péter tanulmányában nem­csak e regényt mutatja be, hanem áttekintést ad Méliusz egész eddi­gi életművéről. A tanulmányíró Méliusz József történelmi hagyo­mányeszményeként a „plebejus­demokratikus hagyományt“ jelöli meg. Mind a két könyvet történel­mi regénynek tartja - állapítja meg Szász János persze ,,nem a ka­tegória klisészerü értelmében, mint a távoli vagy közeli múlt törté­néseinek természethú leképezését, hanem mint a történelemként föl­fogott lét ábrázolását, mint a törté­nelmi alternatívák választásának aktusát. “ A Város a ködben voltaképpen a monarchia széthullásának törté­nete, látlelet egy család és egy város életéről a monarchia agoni- zálásának napjaiban. A mű sors­szerűén veti fel egy létforma vá­lasztásának lehetőségét, a törté­nelmi kérdés az, hogy választja-e az író a monarchiát, vagy nem, természetesen nem választja. Amint Szász János írja, a regény ,,utazás a jelenvaló férfikor szín­helyein“. Az utazás Méliusz szá­mára alkalmat teremt „a történel­mi igazság keresésére. “ Közismert, hogy Méliusznak e nagy jelentőségű alkotása a fa­sizmus térhódítása, majd európai hegemóniája idején nem láthatott napvilágot. Jellemző Méliusz ma­gatartására és alkatára, hogy el­némított könyvével fiókjában volt ereje megírni a folytatást, a Sors és jelképét, mely ismétcsak a tör­ténelmi választás aktusa. E művé­ben - szögezi le Szász János- Méliusz az esszéregény eszkö­zeivel választja el magát ,,az ural­kodó sovénnacionalista eszmék­től, érzelmektől, indulatoktól és az uralkodó gyűlölködés, nép- és nemzetuszítással szemben ismé­telten és hangsúlyozottan a nép­testvériséget, a román-magyar együttélés történelmi sorsszerű­séget választja. örvendetes, hogy időközben Méliusz József életművének e két alapvető alkotását román nyelven is megjelentették. A Város a ködben című regény­nek a Méliusz-életmű indítóköte­teként való megjelentetése igazi eseménynek számít. ,,A sorskép- mondja Szász János - így válik jelképpé, az életmű így válik jel­képből a sorsválasztó lelkiismeret művészi dokumentumává. “ (k-s) A Molodaja Gvargyija kiadó a közelmúltban jelentette meg a Kaukázuson túli köztársaságok, továbbá Ukrajna, Belorusszia, Moldávia és a Balti-tenger menti köztársaságok fiatal költőinek gyűjteményes versesköteteit. Az öt gyűjtemény megjelenésének kapcsán a Lityeraturnaja Gazeta cikkében azokat a vonásokat pró­bálta összegezni, amelyek a het­venes évek költőgenerációját leg­inkább jellemzik. Más idők - más költőket szül­nek. A hetvenes évek ifjú poétáit leginkább talán az jellemzi, hogy költészetük voltaképpen nélkülözi a kinyilatkoztatásokat. A fiatal költők meglepően gyak­ran nyúlnak az elmúlt háború té­májához. Pedig szinte valameny- nyien a háború után születtek. A háború és tragikus következmé­nyei éles ellentétben állnak a kifi­nomult szellemiséggel, az emberi lét mikrostruktúrájába való beha­tolással, a csend és nyugalom iránti szenvedélyes vággyal. Talán ebben nyilvánul meg - ha nem is nyíltan - az ifjú ember közérzeté­nek és öntudatának drámaisága abban a korban, amelyben ve­szélybe került az ember földi léte... Az időben távoli, történelemmé lett háború, a fiatal költők versei­ben élő emlékeztetés, sőt, szemé­lyes sors - árvaságot jelent. Mind az öt kötetben visszhangzik az egykori csaták zaja, de legerőseb­ben a belorusz költők verseiben. Ez teljesen érthető. A háború ke­gyetlen emléke itt máig él a nép­ben, szinte minden családban, s keserűsége megégeti a gyer­mekszíveket. A hetvenes évek költői igyekez­nek nem utánozni elődeiket, meg­van a saját témájuk és saját viszo­nyuk a háborúhoz. Még tisztán életrajzi síkon is. Az apák és anyák sorsa - a nemzet sorsa, s a gyerekek felnőttként magukra vállalják súlyos tapasztalataik ter­hét. A háború témája költészetük­nek érzelmi lendületed ad, meg­határozza az erkölcsi kritériumo­kat és mintegy megakadályozza az érzelmek felaprózását, csak az élet felszínének látását. Az olvasó véleményét tükröző komoly kritika nagy igényeket tá­maszt a költészettel szemben, de mindig jószándékú a fiatal költők irányában. Értékeli fejlett korérzé­küket, állandó vitázásukat a hamis versifikációval, a megújulás iránti szomjukat. Ettől fiatalok nemcsak életkorukkal, hanem elsősorban szellemükkel. Műveiket az ön­megfigyelés, a lelki önvizsgálat jellemzi. A lírai költészet amúgy sem képzelhető el enélkül, a saját lélek és önmegvalósítás vizsgála­ta nélkül. A lényeg a belső lét tartalmában, ennek a mások lété­hez, a társadalom eszméihez való viszonyításában rejlik. A fiatal költők igyekeznek beha­tolni mások életébe, összehason lítani vele a saját életüket. De megalapozott-e az az állítás, hogy ez az igyekezet erőteljes kifeje­zésre jut napjaink költészetében? A hetvenes évek költői félnek a pátosztól, félnek a hangos szó­tól. Halkan, de nagyon őszintén beszélnek arról az életről, amely kizárja a hangos szót - saját lelkűk életéről. Fokozatosan azonban mégis eltűnik viszolygásuk a han­gos szótól, kiáltástól, amely alig másfél-két évtizeddel ezelőtt úgy felvillanyozta a fiatal olvasókat. A fiataloknak az álköltészet el­leni küzdelemben egyik leghaté­konyabb eszközük, hogy a nép- költészet felé fordulnak. Ezzel tud­ják leginkább legyőzni a sítlusiner- ciát. Költészetükben a folklór befo­lyása különbözőképpen nyilvánul meg: lexikálisán, stíluselemekben, vagy éppen műfaji formákban. Függetlenül a konkrét elgondolá­sok költői megvalósításától min­denekelőtt a népművészet műfaji hagyományaira való építés rend­kívül eredményes lehet. S talán a folklór iránti vonzalomnak kö­szönhető a rímes verseléshez va­ló fokozatos visszatérés is. G. ZS. Közös kiadások A budapesti Kossuth és az ung­vári Kárpáti könyvkiadó közösen adta ki Szawa Dangulov Döntő hónapok című regényét, amely a második világháború utolsó hó­napjainak történelmi eseményeil eleveníti fel. A szovjet hadsereg ebben az időben kezdte meg a hit- lerista csapatok végleges felszá­molását, a szövetséges kormány­fők pedig diplomáciai találkozáso­kon tárgyaltak a háború utáni Eu­rópa arculatának megrajzolásáról. A „három nagy“ Sztálin Chur­chill és Roosevelt - megbeszélé­sei alkotják a regény hátterét, va­lóságos, történelmi alapját, s a személyes szál a szó jó értel­mében valóban regényesen szövi át a történetet. Nem kevésbé megkülönbözte­tett figyelmet érdemel az a kötet, amely Versek címmel József Atti­lát és Vlagyimir Majakovszkijt mu­tatja be az olvasónak, mégpedig a magyar költőt mintegy százöt­ven, a szovjet költőt hozzávetőleg ötven legjelentősebb költeményé­vel. A közös kötetben József Attila szerepel először, Fodor András előszavával, fénykép-illusztráci- ókkal, Majakovszkijról pedig Alek- szej Szurkov írt előszót. A szovjet költő megismerését is jelentős számú fénykép segíti. „Ez a könyv, melyet egyszerre vehet kezébe a magyar és a szovjet olvasó, megkísérli, hogy bemutas­sa: milyen módon, miféle eszkö­zökkel fejezhette ki a világhoz, tágabb és szűkebb környezeté­hez, s a jövőhöz való viszonyát... József Attila, Majakovszkij költé­szete már életében köztulajdon lett. Életművük - József Attiláé a magyar költészetre, Majakovsz­kijé a szovjet lírára - máig hat“ - olvasható a kiadói fülszöveg a könyvről. Ehhez csak annyit te­hetünk hozzá, hogy a vállalkozás hozzásegíthet nemcsak Maja­kovszkij itteni, hanem József Attila szovjetunióbeli hatásának erősö­déséhez is. A könyv az Európa Kiadó szerkesztői munkáját di­cséri. A Szovjet Irodalom Könyvtára című sorozat - Európa Könyvkia­dó - tizenkilencedik darabjaként megjelent az Egy égbolt alatt című szovjet-orosz költői antoló­gia, amely Makszim Gorkij A vihar­madár dala című versétől Bella Ahmadulina költeményeiig terjedő hatalmas ívet rajzol meg. Mintegy hetven nevet sikerült felvenni a 33 ívnyi (660 oldalnyi) kötetbe, s ez akkor is szép teljesítmény, ha az egyes költőktől közölt müvek szá­ma bővíthető volna: szerencsére, áll rendelkezésre ugyanis annyi magyar fordítás. A kötet ízléses megformálása éppen úgy érdeme ennek a kötetnek, mint a sorozat előbbi darabjainak is. (A Fáklya nyomán) Kétmillió kötet A bolgár nemzeti könyvtár hiva­talos neve: Szófiai Cirill és Metód Népkönyvtár. Gyűjteményében mintegy két­millió kötet van, és több mint 25 000 beiratkozott olvasó veszi igénybe. Naponta csaknem 40 000 kérdés érkezik a könyvtár­hoz, kutatóintézetektől és ipari üzemektől. A világ minden táján 900 partnerrel folytat könyvcserét. A bolgár nemzeti könyvtár aránylag fiatal intézmény. 1878­ban alapították, és mai székhelyét századunk harmincas éveiben kapta. Ez a könyvtár patronálja az ország valamennyi könyvtárát. Bulgáriában összesen több mint 10 000 könyvtár van, s ezekben mintegy 70 millió könyv áll az olvasók rendelkezésére. A könyv­táraknak mintegy a fele egyete­mekhez, üzemekhez, iskolákhoz és ipari üzemekhez tartozik, a má­sik fele pedig közkönyvtár. M. MÜLLER ÚJ SZÚ 4 1982. VI. 14.

Next

/
Thumbnails
Contents