Új Szó, 1982. június (35. évfolyam, 128-153. szám)
1982-06-09 / 135. szám, szerda
Kijutottunk a kátyúból Nem titok: a párkányi (Štúrovo) Dél-szlovákiai Papír- és Cellulózgyár az elmúlt években óriási gondokkal küszködött. Akadozott a termelés, az áruszállítás, ugyanakkor sűrűsödtek az exportfeladatokkal kapcsolatos nehézségek is. Ez év első felében azonban alapos változás állt be a gyár életében. A jelek, vagyis az eredmények most egyértelműen arra utalnak, hogy ha a termelés feltételei biztosítottak, a szállítással és az értékesítéssel is kisebb gondok vannak. És ha jó minőségű az áru, az export is beindul. Erről beszélgetünk most Mihály Gyula mérnökkel, a gyár szállítási osztályának előadójával.- ön mivel magyarázza a javuló helyzetet?- öt évvel ezelőtt, amikor a kettes számú üzemünkben beindult a termelés, a hullámpapír gyártása, rosszabbak voltak a műszaki feltételek, mint ma s több gondunk volt a nyersanyag minőségével is. Es be kell vallanunk, hogy mi is kevesebbet tudtunk. Azóta megtanultuk, hogy pontosan azt kell adnunk a vásárlóinknak, amit kérnek tőlünk és akkor, amikor igényt tartanak rá. Sajnos, még két évvel ezelőtt is megbízhatatlan partnernek találtuk magunkat. Gyakran megtörtént ugyanis, hogy csak több hónapos késéssel tudtunk eleget tenni a megrendelő kérésének, exportra pedig csak akkor vittünk valamit, ha sikerült. Most bármikor szállíthatunk, minden kötelezettségünket teljesíteni tudjuk. S ez annál örvendetesebb, mivel a hullámpapírt, nemzetközi nevén flutingot csupán mi gyártunk az országban, így a gyártás technológiáját is mi kísérleteztük ki. Szigorúbb ellenőrzéssel, jobb munkaszervezéssel és jobb nyersanyagellátással olyan helyzetet alakítottunk ki, hogy néhány hónappal ezelőtt a tőkés exportot is sikerült állandósítanunk. A legtöbbet a flutingból szállítunk; a havi terv 3500 tonnát ír elő. Ez a hullámpapír, amelyből kartondobozokat gyártanak, félcellulózból és hulladékanyagból készül. Merev, ugyanakkor jól hajlítható, ezért tart rá igényt Nyugat-Németország, Ausztria, Svájc, Olaszország, Hollandia.- Tehát sikerült teljesíteniük az exportfeladatokat.- Igen és nem is akárhogyan. Az előírt 3500 tonna helyett márciusban 5455, áprilisban 4385, májusban pedig 3817 tonna flutingot gyártottunk tőkés exportra.- De a számok megint csökkentek.- Csökkentek, mert arra nincs mód, hogy minden hónapban többet gyártsunk, a fontos az, hogy a termelés 50 százaléka exportra megy. Az első félévben a terv szerint 20 ezer tonnát akartunk eladni, s most junius első napjaiban 18 294 tonnánál tartunk.- Végül is melyek azok a tényezők, amelyek leginkább szabályozzák a termelés mennyiségét?- Nem is tudom, mivel kezdjem Igaz, a berendezések műszaki állapota is fontos; több millió korona értékű pótalkatrészekre lenne szükségünk, most mégis a két legjelentősebb alapanyagról szólnék. Az első a papír. Ha ez rossz, a fluting sem lehet jó. Nekünk elsősorban szulfátpapírra van szükségünk, mert csak az javíthat a végtermék szilárdsági mutatóján. De ebből az alapanyagból kevés van. Hiába van tehát 10 ezer tonna hulladékpapírunk a raktárban, ha ebből csak 400 tonnát használhatunk fel a flu- tinggyártáshoz, mert a többi nem felel meg erre a célra.- Miért kell akkor felvásárolni az ilyen nyersanyagot?- Azért, mert a hazai hulladékpapír jelentős részét mi dolgozzuk fel és a hulladékbegyűjtő vállalatokkal fenntartott partneri kapcsolataink nem engedik meg, hogy egy-két ezer tonna papírt ne vegyünk át azzal az indoklással, hogy az nem a legmegfelelőbb.- Mi lesz akkor azzal a papírral, amelyet a kettes üzem nem tud felhasználni?- Feldolgozza a hármas üzem. Nyerslemez és szürke karton gyártására. Az utóbbiból nem gyártunk exportra, mert senkinek sem kell; nyerslemezből Magyar- országra és Jugoszláviába szállítunk.- Nem beszéltünk még a másik alapanyagról, a fáról.- Nem véletlenül hagytam a végére. Ezzel van a legtöbb gondunk, hiszen a fluting 70 százalékát teszi ki. A maradék 30 nem más, mint a papír. A terv azonban 80 százalék fát ír elő, csakhogy sem topolyból, sem bükkfából nem áll a rendelkezésünkre annyi, amennyire szükség volna. Ráadásul nagyban függünk a Szlovák Erdőgazdaság üzemeitől; naponta 50-60 vagon fát kapunk, de hol ilyet, hol olyat. így aztán nehéz, majdhogynem lehetetlen úgy összeállítani a forgácskeveréket, hogy az megfeleljen az előírt összetételnek. Topolyból kellene a legtöbb, de ebből van a legkevesebb. Ennek ellenére olyan félcellulózt kell készítenünk, amely garantálja a fluting minőségét. Tehát nincs könnyű dolgunk...- Bizonyára ezt jelzik a reklamációk is.- Szerencsére elég alacsony a reklamációk száma, sőt vannak országok, ahonnét egyetlen egy kedvezőtlen visszajelzést sem kaptunk még. Ugyanakkor vannak olyan tőkés felvásárlóink is, akik csak azért reklamálták az áru minőségét, hogy a piacon is nyerni tudjanak. Mondanom sem kell, az ilyen reklamálást nem fogadjuk el. Igyekszünk minél több országgal kereskedelmi kapcsolatot kötni, hogy később tisztán lássuk, kivel számolhatunk hosszabb távon. Olaszországról, Spanyolországról, Iránról és Ciprusról már most is tudjuk: megbízhatóak és időben fizetnek. Gyárunk kölcsönre, devizahitelre épült, amelyet úgy tudtunk visszafizetni, hogy tőkés piacra vittük a termékeinket. És valutára továbbra is szüksége van az országnak.- Eddig jórészt csak a hullám- alap-papírról beszéltünk, hiszen ez a legjelentősebb exportcikke a gyárnak. Nyerslemezből menynyit szállítanak külföldre?- A korábbi években fordított volt a helyzet, mint ma. Akkor több nyers- és szigetelőlemezt vittünk piacra, de ma már mindkettőt nehezebb eladni, mint régen. Ezért jó, hogy fellendült a fluting-gyártá- sunk. Ma ez teszi ki a tőkés export 70 százalékát, nyerslemezből pedig évente mindössze 3 ezer tonnát szállítunk a kapitalista országokba. A szocialista országokba 15 ezer tonna flutingot és 9 ezer tonna nyerslemezt viszünk.- Amint említette, itthon csupán a párkányi gyárban készül fluting, a tőkés piacon azonban több ország képviselteti magát. Milyen a konkurrencia?- A vetélkedés elsősorban az árakkal való összehasonlítást jelenti. És a mi termékeink tervezett ára magasabb, mint a nyugati termékeké.- Ezek szerint alacsonyabb árral nagyobb piacot tudnánk meghódítani?- Ilyenre még csak gondolni is felesleges. Az olasz, a spanyol és az osztrák piaccal nem kísérletezhetünk. Inkább kevesebb árut adunk el, de jó minőségűt. Nem akarjuk, hogy a legjobb vevőink közül valaki csalódjon bennünk. Mert akkor ott a skandináv vagy a francia fluting, mi meg futhatunk a pénzünk után.- És mi a különbség a skandináv és a csehszlovák fluting között?- Az, hogy a skandinávoknak sikerült állandósítaniuk a faanyag összetételét, így a fluting minősége is más. A miénknek kisebb a húzószilárdsága és néhány további paramétere is más, de a célnak így is megfelel. Tehát gyakorlati, felhasználhatósági különbségtől nem kell tartani.- Vagyis a végső cél: a minőség stabilizálása.- Igen, ez az, amit mindenképpen szeretnénk elérni. Mert a tőkés export terve nemcsak 40 ezer tonna papírt, hanem 140 millió koronát is előír erre az évre. A kátyúból már kijutottunk, most már kitérők nélkül szeretnénk tovább menni az úton. SZABÓ G. LÁSZLÓ A szakosított gazdálkodás útján A felsöpatonyi (Horná Potôň) Vörös Csillag Efsz vezetősége, kiindulva a technológiai feltételeikből és a termelés területi jellegéből, megkülönböztetett figyelmet szentel a szakosítás, az összpontosítás fejlesztésének. Cséfalvay József mérnök, az efsz üzemgazdásza elmondta, hogy számos problémával kell megküzdeniük, amíg az összes termelési ágazatban áttérhetnek az igazi szakosított termelési formára. Az egyesülés kezdeti időszaka meghozta a kedvező lehetőségeket. A nagyobb gazdasági egységben jobban kihasználhatók a nagy teljesítményű gépek, az új technológiai formák és ipari módszerek. A szakosított szervezési és irányítási rendszer kialakítása, tökéletesítése során az idei termelési tervük konkrétan a feltételeikhez igazodik. A termelési tervük jóval meghaladja az előző évi valóságot. Az összpontosítást főként a növénytermesztésben szorgalmazzák, mivel ebben az ágazatban volt a legkisebb a szakosítás üteme, és a viszonylag széttagolt termelés egyes növényfajtáknál nem tette lehetővé a szakszerű vegyszerezést, növényvédelmi munkákat, ami tavaly a gabona- termesztésben károkhoz vezetett. Ezért az idén a növénytermesztésben jobban megalapozták a termelési technológiát, s ahogy csak lehetett, megteremtették a termeléshez szükséges anyagi- műszaki feltételeket. Korszerűbb agrotechnikához folyamodtak, a lehető legnagyobb mértékben védik a talaj vízkészletét, másrészt pedig a meglevő öntözőberendezéseket 'használják ki hatékonyabban, hogy a csapadékban szegényes időszakban is kielégítsék a növények vízszükségletét. Bevált a szakosított, összevont termelés a zöldségkertészetben is. Több nagyüzem számára biztosították a palántanevelést. A meglevő hévizet is gazdaságosabban tudnák felhasználni, ha megkapták volna az engedélyt az üvegházak bővítésére, azonban még így is 25 ár üvegházban és egy hektár fóliasátrakban termesztenek korai zöldséget. Cséfalvay József a továbbiakban arról beszélt, hogy a szakosítás jelenlegi és távlati lehetőségeit mérlegelik az állattenyésztésben is. Itt azonban korszerű istállók hiánya korlátozza az összpontosítás terjedelmét. Az állattenyésztésben ezért szakaszosan valósítják meg elképzeléseiket. A mi- hályfai részlegen máris létrehoztak egy nagyobb sertéshizlaldát, s ugyancsk itt kapott helyet a baromfi nevelde. A benkei részlegen kilátásba helyezték a tehénfarm és a borjú nevelde létesítését. Közben megoldást keresnek a trágyáié és a vízvédelmi előírások megtartására. Meghatározták az állomány takarmányozásának korszerű módszerét, valamint a termelési technológia progresz- szív formáinak bevezetését és meghonosítását a termelés ágazataiban. A növénytermesztés és az állattenyésztés kiváló összehangolása nagyobb lehetőséget biztosít a szükséges takarmányfélék megteremtéséhez. Takarmányból nincs hiány, ezért több szarvasmarha vásárlását is megengedhették maguknak. Szakosított és ésszerű intézkedésekkel tovább növelik az eddigi 4293 literes fejési átlagot, a tavalyi 73 millió 641 ezer koronás termelési érték helyett az idén 78 millió 513 ezer koronás termelési értéket szeretnének elérni. KRASCSENICS GÉZA Minél több növényi eredetű fehérjét Pengenek a kaszák, járvaszecskázók százai dolgoznak a parcellákon, teljes ütemben folyik a szántóföldi takarmányok és a réti fű betekarítása. Napról napra magasodnak a szénakazlak, telnek a színek és a silógödrök. Szénaillat tölti be a falvakat és a gazdasági udvarokat. Most, a csúcsmunkák idején számos párt- és gazdasági értekezleten vitatják meg, milyen módon takarítsák be és tárolják a takarmányt, hogy minél több fehérjét tartalmazzon. Tekintettel a kedvezőtlen külgazdasági kapcsolatok alakulására a mezőgazdasági üzemek kénytelenek változásokat eszközölni a betakaritási és tárolási módszerekben. Mivel drága az olaj, és ugyancsak be kell osztani, korlátozzák az üzemanyag-fogyasztást. Forró levegővel százezer tonna liszttel és pellettel kevesebbet készítenek, mint a múlt évben. Ezzel szemben 15-18 százalékkal több szénát, silótakarmányt és szenázst tárolnak. A feltételezések szerint - figyelembe véve a kedvező időjárást - a tömegtakarmányok minősége 20 százalékkal jobb lehet, mint tavaly. Az energiatakarékosság megköveteli, hogy a lehető legnagyobb mértékben felhasználjuk a Nap energiáját a fü és a szántóföldi takarmányok szárítására. Ez a legolcsóbb tartósítási módszer, mert a napfényért egy fillért sem kell fizetni. Ennek a módszernek azonban hátrányai is vannak. Ha túlszárad a takarmány, leperegnek az értékes fehérjét tartalmazó levelek. Ha a szükségesnél több nedvességet tartalmaz a széna, akkor fennáll a veszély, hogy a színek alatt és a kazlakban bemelegedik. A problémát a mezőgazdasági üzemek többségében sikeresen megoldották. Ventillátorokkal és más hideglevegőt fújó gépekkel átszellőztetik a szénát, elpárologtatják a fölösleges nedvességet. A jó tapasztalatok alapján minél több mezőgazdasági üzemben kellene éjjelnappal üzemeltetni a ventillátorokat. A szenázsolás is energiatakarékos módszer. Ennekellenére a mezőgazdasági üzemek nem élnek teljesen ezzel a lehetőséggel. A kimutatások szerint az utóbbi években 1200 silótornyot építettek, amelyekbe 740 ezer köbméter szenázst helyezhetnének el A technológiai nehézségekre és egyéb okokra hivatkozva azonban csak a tornyok 60 százalékát töltik meg teljesen. A nagy beruházások tehát nem járulnak hozzá teljes mértékben a tárolási gondok enyhítéséhez. Mivel gabonatermelési lehetőségeink korlátozottak, jó minőségű tömegtakarmányok etetésével kell pótolnunk az abraktakarmány egy részét. Az elemzések szerint tömegtakarmányok etetésével 5,8 literes napi átlagos tejhozamot lehet elérni. Ha azonban a minőség jobb lesz minta múlt évben, akkor abraktakarmány felhasználása nélkül 7 literre is emelkedhet a tömegtakarmányokkal előállított napi tehenenkénti hozam. Szlovákiai méretben ily módon 73 ezer tonna abraktakarmányt takaríthatnak meg a mezőgazdasági üzemek, s a tehenek évi tejhozama 435 literrel emelkedhet. Nagy tétről, nagy takarékossági lehetőségről van tehát szó. Ezért a napokban a mezőgazdasági üzemek minden kínálkozó lehetőséget felhasználnak a tömegtakarmányok lehető legkisebb veszteséggel történő betakarítására. Igyekezetükben segítik őket a nemzeti bizottságok, a Nemzeti Front társadalmi szervezeteinek tagjai, a patronáló üzemek és intézmények dolgozói. A SZISZ alapszervezeteinek tagjai kötelezettséget vállaltak, hogy az árokpartok nagy részéről lekaszálják és begyűjtik a szénát. Olyan társadalmi összefogás alakúit ki, amely jó eredményt hozhat, fehérjedús takarmánnyal telhetnek meg a tárolóhelyek. BALLA JÓZSEF A Slovair mezőgazdasági repülői naponta megjelennek határainkban, növényvédőszert, tápanyagot juttatva a fejlődő növényzetre. A repülőgépes növényápolásnak számos előnye van a hagyományos mezőgazdasági gépekhez viszonyítva. Egy repülőgép naponta átlagosan 300-400 hektárnyi földterületre juttathat szükséges növényvédőszert, tápanyagot (Felvétel: Pavol Matis) ÚJ SZÚ 4 1982. VI. 9. KOMMENTÁLJUK
