Új Szó, 1982. június (35. évfolyam, 128-153. szám)

1982-06-09 / 135. szám, szerda

ÚJ szú ■ 5 1982. VI. 9. A cionista ideológia reakciós jellege A cionizmus a zsidó nagyburzsoázia ideológiája és politikai mozgalma. Az izraeli kommunisták úgy jellemzik, mint az „imperia­lizmus zsidó hajtását“. Szövetségesként használja fel főleg a ter­jeszkedő amerikai imperializmus, és a multinacionális monopóliu­mok, de ez nem jelenti azt, hogy nem védi a zsidó világtőke érdekeit, amelynek politikai és ideológiai képviselője. A cionizmus osztályjellege nemcsak abban rejlik, hogy a zsi­dó proletariátust és a zsidó dol­gozó tömegeket elszigeteli a nem zsidó tömegektől, és ezáltal fékezi a proletariátus és általában a ki­zsákmányolt tömegek internacio­nalista egysége kialakulásának fo­lyamatát. ,,A cionizmus - állapítja meg V. J. Bégun Lopakodó ellen- forradalom című könyvében- a zsidó világtőke ideológiája és mozgalma, amely az arab népek gyarmatosítására és természeti kincseik, főleg kőolajgazdaságuk elsajátítására törekszik. Stratégiai célja e gazdaság birtokában olyan imperialista rendszert teremteni, amelyben a zsidó tőke uralná a vi­lágot és a zsidó burzsoázia az egész földkerekség uralkodó kasztjává válna.“ A cionista ideológiát jellemzi a militáns antikommunizmus és szovjetellenesség, a létező szoci­alizmus országaival szembeni el­lenséges magatartás. „Izraelben a kormányzat cionista politikája- írta Meir Vilner, Izrael Kommu­nista Pártjának képviselője - bur­zsoá osztályszemlélétü és gyar­matosító politika, amely a szocia­lizmus és a nemzeti felszabadulás erőivel szemben egyesül az im­perializmus globális politikájával.“ A cionista koncepciók eklekticizmusa Filozófiai koncepciói szemszö­géből a cionizmust a szélsőséges eklekticizmus jellemzi. Olyan sza­tócsboltra emlékeztet, amelyben mindenki szükségletei szerint vá­logat. Tartalma ügyesen alkal­mazkodik a zsidó lakosság külön­böző osztályainak és rétegeinek- ezekre a legnagyobb hatást akarja gyakorolni - szükséglete­ihez. A cionista filozófiai koncepciók bibliai-mitikus, liberálisan-racio- nalista, természetfilozófiai és ál­marxista változatai formálisan el­térőek és ádáz vita folyik köztük. Ennek ellenére mindahány telje­sen azonosul az ún. zsidó világ­nemzet más, „alsóbbrendű“, nem zsidó nemzetekkel szembeni rasszista és soviniszta kizáróla­gosságának, felsőbbrendűségé­nek elméletében. Az összes cio­nista koncepciót jellemzi az utilita­rista fideizmus, a judaizmus nyílt vagy ügyesen leplezett kiszolgálá­sa, az ótestámentomi szövegek­nek, a tórának, a talmudnak és Istenüknek, a Jehovának hozsan- názása. Korunkban, a tudományos­technikai forradalom korában na­gyon nehéz híveiket meggyőzni csupán a szent könyvekből vett idézetekkel. A cionista „gondolko­dók“ ezért társadalmi megrende­lést kaptak: a filozófia, a szocioló­gia, a történettudomány, az állam- és a jogelmélet segítségével meg­indokolni a cionizmus tudomány­talan koncepcióit. így jött létre a ci­onizmus újkantista, exisztencialis- ta, pozitivista filozófiai-szociológiai értelmezéseinek, a tóra és a tal- mud elpolitizált koncepcióinak tar­ka gyűjteménye. Viták a cionisták között A „cionista filozófiai fejlődésé­nek kezdettől fogva velejárója volt a judaizmus két alapvető vallási ágazata, a keleti és a nyugati irányzat közötti vita. Noha mind a kettő a vallási dogmákból indult ki, eltérnek magyarázatukban. Míg a nyugati irányzat a lehető legna­gyobb mértékben igyekezett alkal­mazkodni a zsidó burzsoázia raci­onális szükségleteihez, addig a keleti, amely a félig feudális, nagybirtokosi társadalom elmara­dott feltételei között fejlődött, nem adta fel misztikus, ortodox vallási álláspontját. A cionizmus nyugati liberális irányzatát Theodor Herzl és Max Nordau képviselte, a konkurrens keleti irányzat élén az oroszorszá­gi teakirály fia, Aser Ginsberg állt, aki felvette az Ahad ha-Am (Egy a népből) vallási nevet. T. Herzl egy évvel alapvető cio­nista műve - A zsidó állam - meg­jelenése előtt még meggyőződé- ses asszimiláns és a cionizmus el­lenzője volt. A bécsi Rotschild-ház sajtója munkatársaként ezt írta. „Ha a zsidók valóban hazatérné­nek (vagyis Palesztinába - a cikk­író megj ), akkor már a következő napon felismernék, régen nincs már egymáshoz semmi közük. Év­századok óta élnek letelepedve új hazáikban s az ottani nemzetek tagjai lettek.“ T. Herzlt nem az antiszemita Dreyfüss-perre való reagálása jut­tatta a cionisták soraiba, hanem az aggodalom, hogy az elproleta- rizálódott zsidók, főleg a zsidó fia­talok körében elterjed a szocialis­ta hangulat. T. Herzl nem volt hithű judaista és a zsidó vallásban csak a cionista hatásgyakorlás eszközét látta. Erről tanúskodik hajlandósága arra is, hogy a zsi­dóság „ígéret földjeként“ elfogad­ja nemcsak az ősrégi hazát, Pa­lesztinát, hanem bármilyen más területet is Dél-Afrikában vagy Ar­gentínában, amelyet a cionisták­nak átengedtek volna a gyarmati nagyhatalmak. Éppen a keleti, or­todox irányzat hívei helyezkedtek szembe T. Herzl e nézeteivel s az első cionista kongresszuson ér­vényt szereztek annak a döntés­nek, hogy a cionisták csak Palesz­tinában telepedhetnek le. Herzl a cionizmusban csak a zsidók szocializmustól való eltá- jolásának eszközét látta és a zsi­dóság túlélése szerinte csupán az antiszemitizmusnak volt köszön­hető, amely nem kedvezett asszi- milálódásuknak. Tőle eltérően Ahad ha-Am a cionizmust az arról szóló rasszista elméletek alapján fejlesztette, hogy a zsidóság, a „tóra népe“ felette áll az Isten által elkárhoztatott többi népnek. A cionizmus filozófiai megindo­kolásának szentelt müveiben azt a nézetet képviselte, hogy a világ, a társadalom és a gondolkodás- mód az értelem útján fel nem is­merhető antagonista ellentétek alapján fejlődik. Szerinte csak a zsidóság, ez az etikájában és zsenialitásában fölérendelt nép képes felismerni és megérteni ezeket az ellentéteket. A zsidókat éppen ez a képességük teszi hiva­tottá arra, hogy más népeket ural­janak és Jehova királysága szelle­mében jobbá tegyék a világot. Ahad ha-Am nemcsak a zsidók rasszista fölérendeltségének, ha­nem egyúttal a kizsákmányoló ki­sebbség kizsákmányolt többség fölötti uralmának is militáns védel­mezője. A fölérendelt zsidó nem­zetet megosztja a dolgozó több­ségre, amelynek szerepe a ki­zsákmányoló kisebbség számára megteremteni szükséges létfelté­teleit. Ahad ha-Am, aki az általa ala­pított Bene Mose Társaság segít­ségével érvényesítette rasszista­fasiszta elképzeléseit, ellenezte azt az elképzelést, hogy zsidósá­got összpontosítsák az ígéret föld­jén, amelynek szerinte csak a vi­lágszerte dezintegrált zsidó nem­zet szellemi (kikristályosító) köz­pontjává kellett volna válnia. En­nek a filozófiának nem demokrati­kus, fasiszta vonásaira már Marx Nordau is rámutatott, amikor ezt írta Ahad ha-Am címére: „Képte­len felfogni a szabadság gondola­tát. A szabadságot gettóként kép­zeli el, csak éppen megfordított szereppel; szerinte továbbra is lesz üldözés és elnyomás, de azzal a különbséggel, hogy már nem a zsidók, hanem mások lesznek az áldozatok.“ Utópista-szocialista cionizmus Martin Buber (1878-1965) is fejlesztette a cionizmus misztikus vonásait. Elképzelése szerint az ember csak akkor válik szabaddá, miután szabadul a környező anya­gi világ igájától és képes lesz pár­beszédet folytatni az Istennel. Ez a kivételes képességű emberek, a zsidók adottsága. M. Buber el­méletet dolgozott ki „az Isten és a világmindenség közti egységet képviselő“ zsidók isteni elhivatott­ságáról. Az „Istenhez való közele­dés“ útján eljut a szociálcionista utópiáig, amely szerint a zsidók arra hivatottak, hogy necsak ön­magukat szabadítsák fel, hanem megváltsák az egész világot is. A cionizmus buberi utópista­szocialista értelmezésére épültek Aaron David Gordonnak (1856-1921), a cionista kivándor­lási mozgalom alapítójának művei, főleg a Négy levél Palesztinából című. Azt a nézetet képviselte, hogy a diaszpórában (szétszóró­dásban) élő zsidókat a külső felté­telek élősködő létre kényszerítik. Ez csak a Palesztinába való be­vándorlással és a földhöz történő visszatéréssel szüntethető meg. A cionista szocializmus álmar­xista koncepcióját hozta létre Bér Borochov, aki az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt menseviki soraiból átállt a cio­nisták táborába. Nézete szerint a zsidók életfeltételei a diaszpórá­ban és főleg az antiszemitizmus lehetetlenné teszi a zsidó proleta­riátus osztályöntudatának kialaku­lását. Erre csak azután kerülhet sor, hogy a zsidók a diaszpórából bevándorolnak Palesztinába. Itt azután a burzsoázia és a proletari­átus közti differenciálódás követ­keztében kibontakozódik az osz­tályharc, amelyet már nem fog elkendőzni az antiszemita el­nyomás. A cionista ideológiai koncepciók a zsidók biológiai-faji fölérendelt­ségének, isteni elhivatottságuk­nak, civilizációs és etikai szere­püknek elméleteiből indultak ki. Az ún. etikai cionizmus doktrínája, amelyet a cionista „filozófusok“ szorgosan népszerüsítnek, olyan tanítás, amely V. I. Lenin szavai szerint bármely nemzetet feljogo­sít arra, hogy bármely más nem­zet területét elhódítsa és igazgas­sa önkikiáltotta fölérendeltsége és a civilizációs tevékenységre való rátermettsége alapján. Ezek olyan elméletek, amelyek alapján a zsidó nagytőke idegen területek meghódítására, a rasz- szizmus és a sovinizmus terjesz­tésére törekszik, harcol a zsidó lakosság körében kibontakozódó szocialista és antiimperialista ten­denciák ellen. JIŔÍ ALEŠ ÁLTALÁBAN akkor szoktak hi­vatkozni a körülményekre, ha az eredmények szerények. Akkor so­kaknak szinte jól jön, hogy van mire hivatkozniuk: nem adottak a körülmények, azaz a feltételek, ahhoz, hogy hiánytalanul eleget te­gyenek az elvárásoknak. A Lévai (Levice) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola pedagógusainak egyál­talán nem szükséges magyaráz­niuk a bizonyítványukat, sőt, való­ban kedvezőtlen körülményeik el­lenére kimagasló eredményeket érnek el mind az oktatásban, mind a nevelésben. Ebben nem kis sze­repe van az iskola 9 tagú pártalap- szervezetének. Hogy mik jelentik a rossz körül­ményeket? Mindenekelőtt a faba­rakkban elhelyezett iskola, továb­bá az, hogy egy-egy osztálynak 40—41 tanulója volt. Nem csoda, hogy ezt a szülők többször bírál­ták. Egyebek közt nyilvános párt­gyűlésen is, s az iskola pártalap- szervezete a bírálatot továbbította a járási pártszervhez, s igen örvendetes tény, hogy írásban ka­pott ígéretet a kérdés orvoslására. Azaz rövidesen megoldják az is­kola elhelyezésének gondját, máshová költözhetnek. Iskolai pártalapszervezet eseté­ben a pártmunka hatékonyságát természetesen elsősorban a ne­velő-oktató munkában elért ered­mények tükrözik. Azok pedig való­ban kimagaslóak. De vegyük őket szépen sorjában. A természettudományi tantár­gyak keretében az iskola tanulói előkelő helyezéseket érnek el a já­rási és kerületi, sőt az országos versenyeken is. Konkrétan a ma­tematikai a fizikai olimpiászokon. Ez idén a járási kémiai olimpiászt az iskola tanulója nyerte, s részt vett a kerületi versenyen is. Jól szerepeltek a Lévai Magyar Taní­tási Nyelvű Alapiskola tanulói a biológiai olimpiászokon is. Már hagyományosan kimagas­ló eredményeket érnek el a tanu­lók a magyar, a szlovák és az orosz nyelv versenyein, a vers- és prózamondók járási, kerületi és országos rendezvényein csakúgy, mint a kiejtési versenyeken. Az orosz nyelvű Puskin-emlékverse- nyen tavaly és az idén egyaránt helytálltak a lévai gyerekek. Körülmények és eredmények Hatékony az iskolai pártszervezet munkája Boldog nemzedéket nevelünk A pionírmozgalom és a kommunisták Ez a címe annak a tényleíró jelentésnek, melyet néhány nap múlva, június 12-én, a pionírmoz­galom dolgozóinak szlovákiai kon­ferenciája elé terjesztenek. Ez a jelentés összegezi, hogy az elő­ző, 1977-ben megrendezett kon­ferencia óta milyen eredményeket, sikereket ért el a SZISZ Pionírszer­vezete, miként és mit valósítottak meg az akkori elfogadható határo­zatokból. A konferencia résztvevői számára készített jelentés minden adata fontos, mert mindegyik érté­kelés és vita tárgyát képezi majd a konferencián. S a küldöttek a je­lentés alapján fogják meghatároz­ni a következő időszak teendőit. A felsorolt, kimutatásokba és táblázatokba tömörített adatok kö­zül azonban a legjellemzőbbek egyike a pionírok létszámára, illet­ve szervezettségükre vonatkozó. Jelenleg 1515 csapatba tömörítve mintegy 600 000 gyermek, az alapiskolás korú nemzedék 87,9 százaléka tagja Szlovákiában a SZISZ Pionírszervezetének. Ami tehát a szervezettséget illeti, egyedülálló a pionírmozgalom tör­ténetében. Beszédesen dicséri ez az adat a pionírmozgalom dolgozóinak szervező munkáját. Jelenleg 1835 hivatásos csapatvezető, 23 380 rajvezető és 20 741 instruktor, va­lamint 122 pionírház dolgozója foglalkozik a pionírmunka szerve­zésével és irányításával. Őket, te­vékenységük, fáradozásuk sikerét dicséri a jelentésből idézett adat. Főként az élenjárókat. A példa­mutatókat. Név szerint nem említi őket a jelentés, de mivel a szocia­lista munkabrigádmozgalom min­tájára szokásos „A példás pionír­vezetők kollektívája“ megtisztelő és kitüntető cím adományozása a pionírmozgalomban, tudjuk, hogy kikről van szó. Jelenleg 88 kollektíva tulajdonosa ennek a címnek. Aki még részletesebben, még aprólékosabban tanulmányozza a jelentés adatait, megtudhatja azt is, hogy a kitüntetett kollektívák­ban, miként a többiben is, a kom­munista pionírvezetők megtalál­hatók. Hányán vannak? A számadat megtalálható a jelentés valamelyik kimutatásában, táblázatában, de felesleges idézni, mert a legtelje­sebb mértékben osztom a csalló- közcsütörtöki (Štvrtok na Ostrove) falusi pártszervezet elnökének vé­leményét, aki ezt mondta: „Ha kommunista a vezető, egy is töb­bet tehet a szokásosnál, az átla­gosnál, nem a szám mértékadó.“ Nem bizony. A tény viszont, hogy tevékeny részesei, értelmi szerzői a pionírmozgalom sikerei­nek, igenis' említésre méltó. Értelmi szerzők a kommu­nisták? Nem vitás. Magyarázatként hi­vatkozhatunk történelmi példákra is, amikor a kizsákmányolás, az elnyomás ellen küzdöttek a dolgo­zók, amikor a szocializmus alapjait raktuk le -, soha, semmiféle kö­rülmények közepette sem feled­keztek meg a kommunisták a gyermekek szervezetének irá­nyításáról. Most sincs ez másképpen. Egyébként mielőtt megkezdődne a pionírmozgalom szlovákiai dol­gozóinak kétnapos tanácskozása, a küldöttnek megválasztott kom­munisták aktívaértekezletet tarta­nak, melyen pontosan meghatá­rozzák a tennivalókat. HAJDÚ ANDRÁS- A tartalékokkal is rendszeresen foglalkozunk - mondja Hegedűs Lászlóné, a pártbizottság elnö­ke (A szerző felvétele) KIEMELT gondot fordítanak a szlovák nyelv oktatására. Ez megmutatkozott például a „Poz­naj slovenskú reč!“ elnevezésű járási versenyen, ahol ugyancsak első helyen végzett az iskola kép­viselője. (Ennek a versenynek a feltétele a szlovák nyelvű rög­tönzés.) Az iskola tanulóinak ala­pos szlovák nyelvtudása megmu­tatkozik egyéb szlovák nyelvű ver­senyeken is, például azokon, me­lyeket a járási pionírház rendez. Szlovák nyelven versenyeztek a tanulók a pionírfolyóirat által meghirdetett Nemzetközi Barátsá­gi Klub versenyén is, ahol az el­múlt években harmadik, második és első helyen végeztek. Itt je­gyezzük meg, hogy az iskola ba­rátságklubja a legeredményesebb a járásban. Megmutatkozik a tanulók szlo­vák nyelvtudása abban is, hogy derekasan helytállnak a szlovák nyelvű szakközépiskolákban, gim­náziumokban, valamint iparitanu- ló-iskolákban. Ugyanez mondható el azokról a tanulókról, akik kato­nai iskolákra, különböző főiskolák­ra, egyetemekre jelentkeznek.- Pártalapszervezetünk gyak­ran foglalkozik a fiatalok pályavá­lasztásának kérdéseivel - mondja Hegedűs Lászlóné pedagógus, a pártbizottság elnöke. - A pálya- választási tanácsadó Vígh Béláné, a pártszervezet tagja, s rendsze­resen beszámol a pártgyűléseken a pályaválasztással kapcsolatos kérdésekről. Az irányszámoknak megfelelően küldünk tanulókat a népgazdaság minden területére. Ebben az évben két tanulónk je­lentkezett katonai iskolára, kettő pedig bányászatra.- Alapszervezetünk szüntelenül nagy gondot fordít a nevelő-oktató munka színvonalának emelésére- folytatja kis szünet után. - Nem­csak a már elért eredményeket értékeljük, a tartalékokkal is rend­szeresen foglalkozunk.- Ezekről is hallhatnánk?- Javulást kell elérnünk például a cigánytanulók iskolalátogatása terén. Nem sok ilyen tanulóról van szó, de a hiányzásuk nagyarányú. Vannak még tartalékaink egyes tanulók szorgalmának a javí­tása terén is. Vagyis el kell érnünk, hogy azok is nagyobb felelősség­gel végezzék feladataikat, jobban tanuljanak. AZ EREDMÉNYEK elérésében természetesen az egész tantestü­letnek része van, s az is döntő tényező, hogy mind a huszonnégy pedagógus szakképzett. Hegedűs elvtársnő, aki egyben a szlovák nyelv tantárgybizottságának elnö­ke és a járási központ előadója, fontosnak tartja azt is kiemelni, hogy igen szoros az együttműkö­dés a pedagógusok és a Szülők és Iskolabarátok Szövetsége között, melynek tagjai nemcsak anyagi segítséget nyújtanak az iskolának, hanem a rendezvények szervezé­sében is segítenek. A szervezet gyűlésein a pártbizottság elnöke mindig részt vesz. Az iskola és a szülök együttműködése kedvező feltételeket biztosít a tanulók tudo­mányos világnézetre való nevelé­séhez. Ezt többek között az bizo­nyítja, hogy az iskolában már évek óta nincs vallásoktatás. Ebben ter­mészetesen szerepet játszik a tanintézet ateista köre is. Befejezésül, s mintegy össze­foglalva az elmondottakat, a párt- bizottság elnöke ezt mondta:- Pártalapszervezetünk mun­kájának hatékonyságát az iskola eredményeiben látjuk. FÜLOP IMRE

Next

/
Thumbnails
Contents