Új Szó, 1982. június (35. évfolyam, 128-153. szám)

1982-06-01 / 128. szám, kedd

ÚJ szú 5 1982. VI. 1. Szokatlan módszert alkalmaznak a hústermelés intenzívebbé tételére az alekšincei Nový život Efsz-ben. Már néhány esztendeje a dupla falú Flexipan fóliából készült sátrakban kezdték meg a baromfitartást, s később a hízósertés-tartás e módjára is áttértek. Jelenleg új fóliasátrat építenek, amelyben broilercsirkét akarnak nevelni. A fóliasátras állattartás előnyei közé tartozik, hogy a sátrakban jó a klíma, jobbak a higiéniai és fertőtlenítési lehetőségek - s mindez hozzájárul az állatelhullás mérsékléséhez. A fóliasátor egyszerű módosítás után raktárként is használható. A felvételen a fóliasátor, illetve Rudolf Majtán állatgondozó látható, amint a fóliasátorban elhelyezett malacokat gondozza (Felvétel: CSTK - Amand Absolon) ANYAGMEGTAKARÍTÁS - ANYAGI ÖSZTÖNZÉSSEL Földfoglalók A gépek, a különböző szerszá­mok pontos normák alapján ké­szülnek, meghatározott alakú és minőségű anyagból. A tervező, a gépszerkesztő nem nagyon tér­het el ezektől a normáktól, persze, közben úgy kell alkotnia és gon­dolkodnia, hogy - mint min­den más tervezői munkahelyen - csökkentse az anyagigényessé­get. Rá is vonatkoznak a takaré­kossági előírások, azok a követel­mények, amelyek a növekvő nyersanyagárak ellenére a terme­lés hatékonyságának a fokozását szorgalmazzák. Ellátogattunk ha­zánk egyik legnagyobb szerszám- gyárába, a déčíni Narex konszern­vállalatba, hogy meggyőződjünk róla, az ottani tervező szakembe­rek miként képesek megbirkózni ezekkel a feladatokkal.- Az ésszerűsítési intézkedé­sek révén nincs túl sok lehetősé­günk - éppen az említett okok miatt - az anyagigényesség csök­kentésére - mondta Rudolf Rei­mer mérnök, a vállalat műszaki igazgatóhelyettese. - Noha nem csökkenthetjük a végtelenségig a termék tömegét - hiszen a nor­mák kötnek bennünket az anyag­igényesség csökkentésére azért találunk módot. Ez a hulladék csökkentése - e téren pedig válla­latunknál is nagy lehetőségek rej­lenek. Vállalatunk termékeinek több mint a fele ugyanis forgácso­ló megmunkálással készül, s így az értékes acélból értéktelen for­gács lesz. A kedvezőtlen helyzet gyökere nem abban rejlik, hogy gépszerkesztőink, tervezőink esetleg nem lennének képesek a korszerű hulladékmentes tech­nológiák alkalmazására, hanem másban. Pl. a finomkovácsolásban. Ez ugyan olyan technológiai eljá­rás, amelynek alkalmazása során egyetlen gramm anyag sem vész kárba, de sajnos - a kovácsolóka­pacitás teljesen lekötött, s vállala­tunk megrendelői nem találnak ki­vitelezőt, gyártót ezekre a termé­kekre. Más megrendelőkhöz vi­szonyítva többnyire nagyon kis sorozatokról, elenyésző mennyi­ségekről van szó. A kis sorozatok gyártása pedig a kovácsoló műhe­lyeknek, részlegeknek nem kifize­tődő, így érthetően vonakodnak megrendeléseink elfogadásától. Ez az oka annak, hogy a déčíni Narex nehéz helyzetbe került az anyag igényesség csökkentését il­letően. Ugyanakkor kiszámítottuk, hogy finomkovácsolással éven­ként mintegy 4 százaléknyi anya­got tudnánk megtakarítani a ha­Ésszerűen (Tudósítónktól) - A galántai Slo- vodev ipari szövetkezet dolgozói az idei kötelezettségvállalásukban megígérték, hogy a teljesítményi ter­vüket 50 000 koronával túlteljesítik. Mindent elkövetnek azért, hogy a hazai piacra terven felül legalább 50 000 korona értékű árut adjanak, a fizetett szolgáltatásokból eredő feladataikat pedig 100 000 koroná­val túlszárnyalják. Jó munkaszerve­zéssel 15 000 korona értékű anyagot és 3000 korona értékű villanyáramot takarítanak meg. A különböző társa­dalmi munkák során 1800 órát dol­goznak. -né­gyományos eljárásokhoz viszo­nyítva. Ez pedig kétségkívül figye­lemre méltó mennyiség. Noha iparunkban a fémfelhasz­nálás egyre csökken, nem várha­tó, hogy a kis tételű megrendelé­sekkel szembeni jelenlegi állás­pont lényegesen megváltozik. A gazdasági okok ugyanis erősen kötik az illetékesek, ez esetben a kovácsoló részlegek, gyárak ve­zetőinek a kezét. A déčíni Narex- ban mindennek ellenére nem ül­nek ölbe tett kézzel, és keresik a lehetőségét az anyagigényes­ség csökkentésének. Saját portá­jukon leltek kiaknázható tartalé­kokra. Rájöttek arra, hogy az anyagbeszerzők, a vállalat keres­kedelmi dolgozói anyagilag nem érdekeltek abban, hogy a szóban forgó gyártóknál érvényre juttas­sák - minden áron - igényüket, vagyis hogy megrendelésükre ki­vitelezőt is találjanak. Megeléged­nek azzal, hogy a gyártóval folyta­tott eredménytelen tárgyalásról, a kapacitáshiány miatt megrende­lésük elutasításáról jegyzőkönyv szülessen. A jegyzőkönyv alapján a vállalat vezetősége veszi kezé­be azt az ügyet, amely már nem az ő hatáskörébe tartozik, s próbál különböző más utakon megoldást találni. Közben szaporodnak a pa­pírok, a jegyzőkönyvek - és per­sze a termelésben a gondok is. Az elmúlt években különösen jól beváltak a gépszerkesztők ré­szére juttatott külön prémiumok, s ugyanilyen prémiumban részesí­Ezer és ezer sok színű szikra jelzi a kígyózó folyékony acél útját, egyben a sikeres csapolásról, az ott dolgozó emberek eredményes munkájáról is tanúskodik a Kelet­szlovákiai Vasmű acélöntödéjé­ben. Ilyenkor felragyog az első olvasztár, Jozef Choma arca. Ez az ő élete, itt, a színes szikraeső társaságában, ahol értelmet, tar­talmat nyer a szakma, beérik a munka gyümölcse, az emberi beavatkozás engedelmességre kényszeríti az izzó folyékony acélt. Mindenkit elbűvöl ez a látvány, aki nézheti. Jozef Choma első olvasztár, naponta megfigyelheti ezt a folya­matot. Sőt, egyik felelős irányítója, szervezője az acélt termelő hasz­nos „tűzijátéknak“. A ma harminchat esztendős ol­vasztár kommunista apa fiaként nevelkedett szülőfalujában, Ka­menná Poruba községben. Már kisfiúként szerette a színeket, szí­vesen festegetett, tarka krétákat, majd ecsetet forgatott kezében. Most már nehezen folytathatná azt a korai kedvtelést, amit sáját elha­tározása alapján olyan mester­ségre váltott fel, melynek gyakor­lásánál kemény férfikézre van szükség. A két dolog valahogyan mégis összefüggésben van. A ko­hászatban is vonzó számára a színek varázsa, a szikrázó folyé­kony acél feletti emberi győzelem. Amikor befejezte tanulmányait a kohászati szakközépiskolában, 1965-ben a Kelet-szlovákiai Vas­tették a technológusokat, a fej­lesztési dolgozókat is az anyag- és energiamegtakarításért. A ju­talmazás formái különbözőek, de túlsúlyban van a célprémium-jut­tatás a különösen sürgős és fon­tos feladatok teljesítése esetén. Hasonló anyagi ösztönzési mód­szert vezettek be a gazdasági és adminisztratív dolgozók számára is. Amennyiben sikerül kivitelezőt találniuk megrendelésükre, akkor kapnak prémiumot, ha nem, akkor a lehetséges jutalomtól is búcsút vehetnek.- Szeretnénk, ha ez a rendszer valóban működne, s ezért mindent el is követünk - fűzi a fentiekhez az igazgatóhelyettes. Persze, nem gondoljuk, hogy az anyagi ösztönzésnek ez a módja megoldja az összes eddi­gi ilyen jellegű gondot, s az anyag- beszerzők, a kereskedők ezentúl mindig sikeresen megkötött szer­ződéssel térnek vissza a vállalat­ba. Nem oldhat meg ez a módszer mindent, de jelentős mértékben hozzájárulhat a tárgyalások sike­rességéhez. Hasonló rendszer működik már évtizedek óta a biz­tosítóügynökök esetében is, és a gyakorlat bizonyítja, hogy jól.- Nem várhatunk - mondja az igazgatóhelyettes -, hogy ezeket a gondjainkat valaki más megoldja helyettünk. Az általunk feldolgo­zott acél nem olcsó, s az objektív nehézségek „megállapításával“ nem sokra megyünk. MILAN ADÁMEK műben helyezkedett el. Minden vágya az volt, hogy olvasztár le­hessen.- Nem ment ez olyan könnyen, ahogyan én elképzeltem - emlé­kezik mosolyogva Choma elvtárs.- Kezdetben furcsának találtam, később megértettem, miért kellett szakérettségivel hat évet várnom arra, hogy az olvasztárok körükbe fogadjanak. Ipari, szakipari ide, vagy oda, ezt a szakmát alapjaitól kell kezdeni, méghozzá, kemény munkával - hangoztatták a kon­verterek körül dolgozó idősebb munkatársak. Azt kell mondanom- erről meggyőződhettem -, hogy Igazuk volt. Szerencsémre komo­lyan vettem a figyelmeztetést, de a rám bízott legfontosabb munka- folyamatokat, posztokat is. így igazában megismertem és meg is szerettem ezt a szakmát.- Minden munka érdekes, szép, ha az ember szereti - vallja. - Ha erre valaki képtelen, inkább vál­toztasson munkahelyet, mert sem ő, sem a munkáltatója nem jár jól. Choma elvtárs tényekkel bizo­nyította elkötelezett hozzáállását szakmájához. A Vasmű példás építője, A szakágazat legjobb dol­gozója, A kiváló munkáért kitünte­téseket és május eleje óta a Mun­ka Érdemrendet vallhatja magáé­nak a ma már országos viszony­latban is a csehszlovák kohászat egyik elismert szakembere, pél­dás dolgozója. Olyan ember az első olvasztár, akit nemcsak a saját munkája ér­Négy őz békésen legélész a fe- nyőerdőcskékkel övezett völgy­ben. Amikor a lóheretáblán feléjük tartunk, lassan odább húzódnak. František Nemec, a Lavičky-Ne- tín-i Március 8 Efsz agronómusa magyarázza, ezen a vidéken szin­te háziállatnak számítanak az őzek, senki sem zavarja őket, ked­vükre járhatnak-kelhetnek a határ­ban. A táj tartozékai éppen úgy, mint a rikoltozó fácánok. Szövet­kezetük mindent megtesz azért, hogy jó körülmények között élje­nek, számuk évről évre gyara­podjon. A természet rendjébe csak a ta­lajjavító munkákkal avatkoznak be. Levezetik a mocsarak vizét, s a lejtőkön a sziklás területek egy részét is meghódítják. Szántják, lazítják a talajt, hogy később ter­melhessenek rajta. Ha nem győzik a munkát, akkor szívesen fogad­ják a védnökségi üzemek és isko­lák segítségét is. A Bükk dűlőben most a Veiké Mezeŕíči-i Közgaz­dasági Középiskola hatvan tanuló­ja szedi össze a köveket. Utánuk a traktorok hasítják a barázdákat. Addig művelik, amíg befogadja a magot. Árpát, lóherét, borsót, zabot, olyan növények vetőmag­ját, amelyek ezen a vidéken jó termést adnak. A netíni Nagyhalastó mellett František Malec és Jozef Brabec silókukoricát vet. Az agronómus szerint még jó termést adhat. A Barina rét fölött František Brat- ránek traktoros vontatja az ekét. Ide még árpát vetnek.- Ilyen körülmények között élünk és dolgozunk - mondja az agronómus -, mégsem adjuk fel a küzdelmet. Évente 50-60 hektár földet szerzünk így. A lecsapolt vizenyős parcellákba először zab- fű keveréket vetünk. Két év múlva felszántjuk és szántóföldi növé­nyeket termelünk rajta. Igaz, ne­héz munka volt, de az elmúlt évek­ben már 200 hektárral sikerült bő­vítenünk a szántóterületet. Továb­bi 120 hektáron intenzív pázsit­gazdálkodást alakítottunk ki. A jó tápanyagellátás megmutatkozik a terméseredményekben is. Hek­táronként 6-7 tonna szénát gyűj­tünk be. Úgy számítjuk, hogy a jö­vőben még bővebb termést adnak majd a rétek. Lassan kirajzolódik a kép, mit termelhetnek itt, a Sázava men­tén. A gabonafélék közül az árpa kapja a legnagyobb területet, összesen 600 hektáron termelik. Átlagos hektárhozama 4-5 tonna. Amikor kedvez az időjárás, még több is. A rozs, búza, zab már kisebb területre szorul. A burgo­dekli, aki mindig olyan feladatokat vállal, melyeknek elvégzése a leg­sürgősebb, a legfontosabb. Kép­telen arra, hogy közömbösen, ol­dalról figyelje az eseményeket.- Nem kedvelem az egy hely­ben topogást. Az élet állandó mozgás, az embernek mindig ten­nie kell valamit, főleg azt, amire a legnagyobb szükség van - han­goztatta. - Ha ezt teszi az ember, úgy érzi, nem él feleslegesen, va­lahová tartozik, ahol munkája alapján megbecsülik. A kommunista olvasztár Jozef Choma, a feladatait példásan tel­nya termesztésére nagyon kedve­zőek a feltételek. Évente 200 hek­táros területen elérik a 22 tonnás átlagos hektárhozamot. A lavickyi részlegen még vetőburgonyát is termelnek más üzemek számára. Keresztül-kasul járjuk a határt. A dombocskák mögül elénk tárul­nak a napfényben fürdő halasta­vak. Netín környékén hat van be­lőlük, és ugyanennyi patakocska vezeti le vízfölöslegüket. Jórészt ezek mocsarasították el a réteket. A szövetkezet vezetősége határo­zatának megvalósítása nyomán azonban visszaszorulnak a mo­csaras területek. Emberek, gépek vájják a csatornákat, alagcsöveket helyeznek a földbe. Gigászi mun­ka folyik az egyesült szövetkezet minden részlegén. Azért verejté­keznek, hogy ez a határ is minél több gabonát teremjen, mert a Ždár nad Sázavou-i járásban ebben a szövetkezetben tartják a legtermelékenyebb sertésállo­mányt. Szemes takarmányra is szükségük van. Maguk akarják megtermelni, hogy minél olcsób­ban állíthassák elő a sertéshúst, meg a szarvasmarha-állomány­nak is kell egy kevés abraktakar­mány. Bár sok szénát és tömegta­karmányt etetnek velük, ezért ke­vés szemes takarmány kell a mar­hahús és a tej termeléséhez. Újabb dombtetőre érünk. Az agronómus széttekint a határban, mutatja, hogy a falu alatt is szán­tófölddé „varázsolták“ a mocsa­ras területet. A másik dűlőben szintén szántóföldi növényt ter­melnek, a valamikori vizenyős dű­lőben. Lassan-lassan megváltozik a növénytermesztés szerkezete. Kevesebb lesz a savanyú fű, amit nem szívesen fogyasztanak az ál­latok és kevés a tápértéke. A ga­bonaféléken kívül nagyobb terüle­ten termelnek lóherét. Igaz, az idén a kemény tél és a hideg tavasz megritkította, mégis jó hek­tárhozamot várnak. Tervezgették, mit tegyenek, hogy nagyobb le­gyen a hozam, végül is tavaszi repcét vetettek közéje. Egy részét zölden takarmányozzák, más ré­széből lisztet, vagy takarmánypo­gácsát készítenek. Újra a Bükk parcellához érünk. A nevetgélő diákok már gúlákba rakták a köveket. Nemsokára megérkeznek a teherautók. El­szállítják a sziklatörmelékeket az egyik határút javításához, a trakto­rok pedig már akadálytalanul szánthatják a földet. A szomszé­dos parcelláról vetögépeket von­tatnak át, és a Nagyhalastó mellett földbe hull az életet jelentő mag. BALLA JÓZSEF jesítő szocialista munkabrigád ve­zetője, a vállalati és üzemi pártbi­zottság tagja. Ezeken a tisztsége­ken kívül a komplex racionalizáci- ós brigádban is becsületesen helytáll, akárcsak a munkahelyén, össze tudja hangolni ezeket a tennivalókat, mert akarja és ké­pes arra. Nem véletlen, hogy ez év április végén a Kelet-szlovákiai Vasmű folyamatos üzemelésű acélöntödéje átadása alkalmából ö adhatta át Ľubomír Štrougal szövetségi miniszterelnöknek az új létesítmény kollektívája vállalá­sát, és néhány nappal később, a munka ünnepének előestéjén a prágai várban átvehette a Mun­ka Érdemrendet. KULIK GELLÉRT Štrougal elvtárs átveszi Jozef Chomától a kötelezettségvállalást (Felvétel: S. Písecky) Ha az ember szereti a munkát

Next

/
Thumbnails
Contents