Új Szó, 1982. június (35. évfolyam, 128-153. szám)

1982-06-29 / 152. szám, kedd

IZRAEL NEM VALÓSÍTHATJA MEG AGRESSZÍV CÉLJAIT Arafat nyilatkozata • Befejeződött az Arab Liga külügyminiszteri értekezlete (ŐSTK) - Libanonban továbbra is rendkívül feszült a helyzet. Szárkisz libanoni elnök felhívással fordult az állam- és kormányfőkhöz, hogy hatékony intézkedésekkel mentsék meg Bejrútot a nyilvánvaló katasztrófától. Az elnök felhívását egy órával azután sugároztaa libanoni televízió, hogy Izrael ultimativ követeléseket tartalmazó röpiratokat szórt NyugatBejrút muzulmán városrészére. A röpcédulákon az agresszor fegyverletételre szólította fel a libanoni nemzeti és hazafias erőket, valamint a palesztin egységeket. A röpcédulák a lakosságot viszont arra szólították fel, hogy életük megmentése érdekében mielőbb hagyják el a várost. A Bejrút ostromától tartók valóban hallgattak erre és elhagyták Bejrútot. Aharon Jariv tábornok, az Amen izraeli katonai titkosszolgálat volt vezetője Tel Aviv-i sajtóértekezletén közben beismerte, hogy Izrael Libanonban ún. golyós- és repeszbombákat vetett be. Ezek a barbár fegyverfajták nagy területen hatnak és megölik, vagy halálosan megsebesítik a térségben tartózkodó védtelen személyeket. Izrael ezeket a bombákat már a Dél-Libanon ellen intézett 1978-as támadás során is alkalmazta. A WAFA palesztin hírügynökség tegnap cáfolta azokat a sajtójelentéseket, hogy a Palesztinai Felszabaditási Szervezet elfogadta a Nyugat-Bejrút semlegesítésére vonatkozó izraeli feltételeket A libanoni rádió ezzel kapcsolatban leszögezte, hogy ,,a PFSZ tovább folytatja a harcot az izraeli inváziós csapatok ellen". Jasszer Arafat, a PFSZ Végrehajtó Bizottságának elnöke rádióés televíziónyilatkozatában ugyancsak megerősítette, hogy a libanoni nemzeti mozgalom és a palesztin forradalom egyesített fegyveres alakulatai nem kapitulálnak a rájuk nehezedő izraeli és amerikai nyomás előtt. Arafat hangsúlyozta, hogy Izrael nem valósíthatja meg agresszív céljait, mert a palesztin és a libanoni nép ellen folyó háború igazságtalan és tisztességtelen. Arafat az elmúlt hét végén Bejrút nyugati és déli városnegyedébe látogatott; ezeket a negyedeket érték a legutóbbi napokban a legintenzívebb izraeli bombatámadások. Ellátogatott két palesztin menekülttáborba is, Szabra Satilába és Burdzs Baradzsnába. • •• A tunéziai fővárosban vasárnap befejeződött az Arab Liga külügyminiszteri értekezlete. Az arab külügyminiszterek megvitatták a Libanonban kialakult aggasztó helyzetet, illetve azt, hogy az arab országok milyen közös lépésekkel kényszeríthetik az izraeli csapatokat Libanonból való távozásra. Az ülésen döntöttek egy bizottság létrehozásáról, amely felügyel a Libanonra vonatkozó ENSZ-határozatok teljesítésére, illetve előkészíti az arab országok tervezett csúcsértekezletét. A bizottság tagjai Algéria, Szaúd-Arábia, Kuvait, Szíria és Libanon külügyminisztere és a PFSZ képviselője. Vélemények az USA szerepéről Mohszín Dallu, a libanoni Haladó Szocialista Párt alelnöke hangsúlyozta, naponta újabb és újabb bizcpnyítékok tanúsítják az Egyesült Államok közvetlen részvételét a libanoni és a palesztin nép ellen folyó agresszióban. Felszólította az arab kormányokat, elsősorban az olajexportáló országok vezetőit, hogy tanúsítsanak határozott Washington-ellenes magatartást, és rendeljenek el olajembargót az USA ellen. Az izraeli egységek azonnali bejrúti kivonását követelő francia javaslatra a Biztonsági Tanácsban érvényesített újabb amerikai vétó azt bizonyítja, hogy a washingtoni kormány helyesli Izrael Libanon elleni invázióját, szögezi le a Palesztin Demokratikus Felszabadítási Front Bejrútban nyilvánosságra hozott nyilatkozata. A vétó Izraelt az agresszió kiszélesítésére ösztönzi, ugyanakkor figyelmen kívül hagyja a világszervezet tagállamai többségének kívánságát, s nem utolsósorban súlyosan veszélyezteti nemcsak a közel-keleti békét, hanem a világbékét is. A nyilatkozat hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az arab országok a palesztin ellenállási mozgalmat támogassák az izraeli agresszor elleni harcban. A szovjet emberek számtalan békenagygyülésen biztosítják támogatásukról a párt és a kormány békepolitikáját, az atomháború veszélyének elhárítására tett erőfeszítéseit. Felvételünk Habarovszkban készü It. (Telefoto - ŐSTK) Forró nyár Londonban A dolgozók és a Thatcher-kormány közötti legnagyobb összecsapásra van kilátás (ŐSTK) - Közlekedési káosz uralkodik Londonban, miután a szigetország fővárosának vasLeonyid Brezsnyev üdvözlő távirata A hét végén több mint tízezren tüntettek Tel Avivban Izrael libanoni agressziója ellen. Nem akarok meghalni - hirdeti a képünkön látható fiatalember transzparense. (ŐSTK-fel.) (ŐSTK) - Leonyid Brezsnyev üdvözlő táviratban köszöntötte a „Nemzetiségi kapcsolatok fejlesztése a fejlett szocializmusban" címen Rigában megrendezett össz-szövetségi tudományosgyakorlati konferencia résztvevőit. A tanácskozás tegnap kezdődött a Lett SZSZK fővárosában. A távirat hangsúlyozza, hogy a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége fennállásának 60 éve a jelentős forradalmi és munkasikerek időszaka. Az SZKP elsőként mutatott példát a nemzetiségi kérdés igazságos megoldásában. A Szovjetunióban nagyon rövid idő alatt nemcsak a jog területén, hanem a gyakorlatban is megvalósították a nemzetek és nemzetiségek egyenlőségét. Történelmileg új közösség jött létre: a szovjet nép, megszilárdultak a népek közötti baráti kapcsolatok s a nemzetek lenini testvérisége. Igazi virágzásnak indult a szövetségi köztársaságok gazdasági és kulturális élete. utasai sztrájkba léptek. A munkabeszüntetések fö oka az, hogy az államvasutak vezetése és a vasutasok szakszervezeti szövetsége nem tud megegyezni a béremeléssel kapcsolatos kérdésekben. A vasutasok azt követelik, hogy a bérek emelkedése legyen összhangban az áremelkedésekkel. A brit kormány bejelentette, hogy egyelőre nem avatkozik közbe, annak ellenére, hogy éppen 6 nem volt hajlandó anyagi eszközöket rendelkezésre bocsátani béremelési célokra. Tegnap viszont már megkezdte munkáját az a válságbizottság, melynek élén William Whitelaw belügyminiszter áll. Feladata az események szemmeltartása s el kell döntenie, hogy szükség esetén bevessék-e a hadsereget. Megfigyelők a sztrájkkal kapcsolatban rámutatnak, hogy a dolgozók és a kormány közötti legnagyobb összecsapásra van kilátás 1979 óta - ekkor került Margaret Thatcher a bársonyszékbe. Mint ismeretes, a mostani sztrájk a londoni metro dolgozóinak múlt heti munkabeszüntetésével kezdődött, s vasárnap délután már a brit államvasutak több szerelvénye is leállt. Hétfő hajnalban a vasutasok szakszervezetének vezetői egyelőre meg nem határozott időtartamú országos sztrájk meghirdetéséről beszélnek. Ha sor kerülne rá, Nagy-Britanniában a legnagyobb közlekedési káoszt jegyezhetnék fel az 1926-os általános sztrájk óta. Az a lehetőség is fennáll, hogy a metro dolgozói után a londoni autóbuszsoförök is beszüntetik a munkát. Az egészségügy dolgozói július közepére háromnapos sztrájkot hirdettek meg a kórházakban. Arthur Scargill, a bányászszakszervezet egyik vezetője a Malvin-válsággal kapcsolatban figyelmeztetett: valami baj van azzal a rendszerrel, amely kétmilliárd fontot költött emberek megölésére, de egy fillérje sincs arra, hogy az egészségügyi nővéreket tisztességesen megfizesse. HAIG LEMONDÁSÁNAK VISSZHANGJA KÉTSÉGEK A SZÖVETSÉGESEK KÖRÉBEN (ŐSTK) - George Schultz, az Egyesült Államok új külügyminisztere vasárnap találkozott Reagan elnökkel, és tegnapra virradóra megbeszélést folytatott elődjével, Alexander Haiggel is. Az amerikai és a nyugat-európai lapok terjedelmes kommentáKOMMENTARUNK A

lig három hete, a hét legfejlettebb tőkés ország versailles-i csúcstalálkozója után úgy látszott, hogy az Egyesült Államok felhagy a Jamal-félszigetről Nyugat-Európába vezető majdnem háromezer kilométeres gázvezeték építésének megtorpedózására irányuló kísérleteivel. Úgy tünt, hogy Washington kénytelen-kelletlen belenyugodott ebbe, hiszen az üzletben érdekelt nyugatnémetek, franciák, olaszok és britek egyaránt megerősítették, hogy utólag nem hajlandók a földgázcsőalkutól visszalépni, a kölcsönösen előnyös üzletet már megkötötték, így már nincs miről vitázni. Reagan azonban annyit mégis kicsikart a hetek csúcstalálkozóján, hogy Nyugat-Európa tizenegy százalékról 12,5 százalékra emelje a Szovjetuniónak nyújtott hitelek kamatját. Látszólag tehát az USA belenyugodott abba, hogy nem tudja meghiúsítani a nagyszabású vállalkozást. Washington nyugat-európai partnerei mindössze egy hétig ringathatták magukat ebben a hiszemben. Ekkor mint derült égből a villámcsapás érkezett a hír: Reagan megtiltotta, hogy az amerikai licencek alapján dolgozó nyugat-európai vállalatok a földgázvezetékhez szükséges turbinákat adjanak el. Az USA a döntéssel 125 gázturbina leszállítását akarja megakadályozni. A gyártó nyugatnémet, olasz és brit cégek a turbina forgórészét a francia AlstholmAtlantique cégtől akarják beszerezni, azonban a Reagan-döntés megtiltja, hogy a cég felhasználhassa az amerikai General Electrictől vásárolt szabadalmat. A hír vételekor szinte egész Nyugat-Európa teljesen jogosan felbolydult. Alig pár nappal korábban Reagan elnök sorra járta Londont, Rómát, Párizst és Bonnt, de sehol egy szóval sem említette, hogy mire készül. Sőt, Versaillesben jelezte, hogy nem torpedózza meg a földgáz-megállapodást. misszumok alapján akarják alakítani a nemzetközi életet. Ez nem szövetségesi viszony, ez az amerikai imperializmus a maga valóságában." Míg Európa méltatlankodott, a Fehér Ház még újabb, még erélyesebb hangú nyilatkozatot tett. Lionel Olmer külkereskedelmi miniszter-helyettes erőltetett nyugodtsággal jelentette ki, biztosra veszi, hogy a francia cégek nem szállítják le a kért berendezéseket. Kettőt egycsapásra Ezekután a döntés Nyugat-Európát teljesen váratlanul érte, hiszen biztosak voltak abban, az Egyesült Államok valóban belenyugszik az üzlet tényébe. A legutóbbi washingtoni döntést egyértelműen önkényes, zsaroló lépésnek minősítették Európa-szerte. A vélemények megegyeztek abban, hogy ez önző, semmi esetre sem partnerhez méltó viselkedés. D

ean Fischer, a Fehér Ház szóvivője tüstént sietett leszögezni, bárhogy is háborog Nyugat-Európa, az USA nem másítja meg döntését, „Amit egyszer elhatároztunk, amellett kitartunk" - mondotta. Ez a keménység még inkább felbőszítette az atlanti szövetségeseket. Találóan írta a Frankfurter Rundschau: „Az amerikaiak teljesen saját normáik szerint, nem pedig közös kompro„Ha mégis, akkor a konfrontáció elkerülhetetlen és könnyen kenyértörésre kerülhet sor Amerika és Nyugat-Európa között" - mondotta szó szerint. Hogy pontosan mit ért ez alatt, nem részletezte, de magabiztosan hozzáfűzte, rei méli, hogy ,,a gázvezeték terve } magától összeomlik". A

jelek épp az ellenkező irányba mutatnak. „A szankciók fékezhetik, de meg nem hiúsíthatják a vezeték megépülését" - hangsúlyozta Andrej Gromiko az ENSZ-ben tartott sajtóértekezletén. A gázvezeték megvalósulását mindenki biztosra veheti, mondotta, ugyanakkor jogosan vetette az USA szemére, hogy felégeti az enyhülés éveiben a kelet-nyugati együttműködésben gondosan kiépített hidakat. Bonnban is megerősítették, hogy nem engednek az amerikai nyomásnak. Schmidt kancellár csalódottan jelentette ki a Bundestagban: ,,'

Versailles-ban hozzájárultunk a kelet-nyugati kapcsolatokat szabályozó vezérelvekhez. Ahhoz azonban nem, hogy kereskedelmi háborút folytassunk a Szovjetunió ellen, ami a hidegháború új szakaszának a kezdetét jelenthetné." Megnyugtatóan jó-zanok a bonni kancellár idézett kijelentései. Washingtonnak is látnia kell, hogy a sorozatos szankciók végső soron hova vezethetnek. S aki ennek útjába próbál állni, annak nincs helye Reagan csapatában, Ezt tanúsítja Haig külügyminiszter pénteki lemondása is. Haig hírek szerint ellenezte a szankciókat, mert úgy vélte, hogy azok tovább mélyítenék a szakadékot Amerika és NyugatEurópa között. Az a Haig tette ezt, aki egyébként féktelen szovjetellenességéröl hírhedt. P

illanatnyilag rendkívül kiélezettek az atlanti kapcsolatok. Erről tárgyaltak elsősorban a Közös Piac ma befejeződő brüsszeli csúcsértekezletén és várhatóan Washingtonnak nem tetsző állásfoglalás születik. Ez annál is inkább valószínű, mert vélemények szerint a szovjetellenes szankciók szigorításával Reagan nemcsak Moszkvának akar ártani, hanem az amerikai cégeknek konkurrenciát jelentő nyugat-európai monopóliumokat is hátrányos helyzetbe akarja hozni. P. VONYIK ERZSÉBET rokoan elemzik Haig lemondásának okait, megállapítva, hogy á szövetségeseR körében a lépés nem kis zavart, meglepetést és a jövőt illetően kétségeket keltett. A lapok véleménye megegyezik abban, hogy Haig távozása az amerikai külpolitika mély válságáról tanúskodik, és a kormányzaton belüli éles ellentéteket bizonyítja. Ezek az ellentétek a kérdések széles körét ölelik fel, beleértve a közel-keleti helyzetet, az USA és szövetségesei közötti feszültséget, valamint a szovjet-amerikai viszonyt. James Reston, a neves amerikai kommentátor a New York Times hasábjain megállapította, hogy semmi sem bizonyítja jobban az amerikai külpolitikában uralkodó zűrzavart, mint Haig távozásának körülményei. Reagan most elégedett lehet - írja Reston -, mert a kül- és hadügyek irányítását kaliforniai barátainak - Clarknak, Schultznak és Weinbergernek - a kezébe adta. A meglepő csak az, hogy az elnök nem bízta a külpolitikát egyenesen a Bechtel Corporationra, ahonnan Schultz és Weinberaer jött George Pratt Schultz 1920. december 18-án született New Yorkban. A Princetoni Egyetemen és a Massachusetts! Műszaki Intézetben közgazdaságtant tanult. A második világháborút kővetően a hatvanas évek végéig tudományos munkásságot fejtett ki, és különböző főiskolákon tanított. Az ötvenes évek közepétől ezzel egyidőben az amerikai kormányok és kormányhivatalok gazdasági tanácsadójaként működött. 1969-ben munkaügyi miniszterré nevezték ki, egy évvel később ó lett a kormány mellett működő irányítási és költségvetési hivatal elnöke. 1972-1974 között pénzügyminiszter, s egyben Nixon elnök gazdasági tanácsadója. Schultz különböző amerikai iparvállalatok igazgató tanácsának tagja volt. 1975-től a San Franciscó-i Bechtel Corporation elnöke, amely egyebek között a Közel-Keletre fegyvereket szállít.