Új Szó, 1982. június (35. évfolyam, 128-153. szám)

1982-06-29 / 152. szám, kedd

Tanév vége az Apró Szőttesben A CSEMADOK Központi Bizott­ságának Szőttes népművészeti csoportja tavaly ősszel verseny- pályázatot hirdetett 5-13 évesek­nek az Apró Szőttes tánccsoportjá­ba. Akkor 75 gyereket vettek fel és öt csoportot alakítottak. Katonáné Sztranyovszky Ágota és Horváth Mária, a Szőttes táncosai, vala­mint Gál Éva, aki szintén volt tán­cos, heti egy alkalommal egy órá­ra találkoztak a gyerekekkel. Az előkészítőben a pedagógusok igyekeztek játékossá, színessé tenni a foglalkozásokat. Tornáz­tak, a gyerekek a táncok alaplépé­seit tanulták és gyakorolták, éne­keltek, gyermekjátékokat ját­szottak. Quittner János művészeti veze­tővel és Reicher Gellért szervező titkárral beszélgettünk a vállalko­zásukról. Elmondták, hogy egy Apró Szőttes már volt, annak tag­jai a mostani Szőttes tánckarának 40 százalékát alkotják, a 17-18 éves fiúk és lányok egyenként, fokozatosan épültek be a tánckar­ba. Mozgásuk jobb, kifinomultabb, gyorsabban tanulnak, s ami lénye­ges, soraik közt ritkábban fordul elő alsó végtagi, izületi megbete­gedés. Volt időszak, amikor vita volt az utánpótlást adó tánccsoport körül. Egy időben a Duna utcai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolában működött. Áztán nem volt megfe­lelő próbaterem, s a csoport 1978- ban megszűnt. Három év után szervezték ismét újra. A művé­szeti vezető elmondta, hogy céljuk induláskor nemcsak az utánpótlás biztosítása volt - ha az lett volna, igényesebb mércét állítanak fel, erősebb szűrés lett volna ha­nem a gyerekek közösségi életre nevelése, szoktatása, anyanyelvi, nemzetiségi és népikultúránk ápo­lása, a régi népdalok feleleveníté­se, népi táncok, népi játékok megszerettetése, elsajátíttatása. Csoportonként 12-13 gyerek van és a mostani tanév végére csak tízen morzsolódtak le. Már más módszert alkalmaztak, bevált a ki­sebb csoportokban való foglalko­zás. Az egész év egyébként a pró­bálkozás és tapasztalatgyűjtés ideje volt: mit tud megtanulni a gyermek, mire képes egy 5-13 éves fiú vagy lány. Őszre a ta­pasztalatokat összegezik, átszűrik és megindul a Szőttes-iskola, he­tenként emelt óraszámban. Ter­vük, hogy a játékon,«énekeken és A „bizonyítványosztás“ (Könözsi István felvétele) táncocskákon kívül a gyerekek már egy színpadi kompozíciót is betanuljanak és a következő évet már nyilvános előadással zárják le. Az idei nyáron rendez először tábort a Szőttes. Ez is próbálkozá­sukat, útkeresésüket szolgálja. A gömöri Jabloncára (Silická Jab- lonica) készülnek egy hétre. Cél­juk, hogy a városi gyerekek köze­lebbről megismerkedjenek egy- egy tájegységgel, kapcsolatba ke­rüljenek a faluval, a hagyományőr­ző táncosokkal, a gömöri folklór­ral, dalokkal és táncokkal, s azt játékos formában elsajátítsák. Er­re nyújt lehetőséget Borzova (Si­lická Brezová) legjobb hagyomány- őrző paraszti tánccsoportja, ahol 20-tól 80 évesekig táncolnak együtt. A jövőben szeretnék rend­szeressé tenni ezeket a nyári tá­borokat, s fokozatosan más és más tájegységet megismerni, népdalait, néptáncait megtanulni. Az Apró Szőttesben is elérke­zett az év vége, minden egyes csoport egy-egy rövid összeállí­tást mutatott be a szülőknek ab­ból, amit egész évben az előkészí­tőben tanultak. Elsőként az első csoportot, a legkisebbeket láthat­tuk. Közel egy órán keresztül négy óvodás és hat elsős kisfiú és kis­lány tornázott, táncolt, énekelt és játszott vidáman, felszabadultan. Az összeállítás végén valameny- nyien dicsérő Szőttes-,,bizonyít­ványt“ kaptak, mellyel emlékeze­tessé tették számukra az első év­folyam, az előkészítő befejezé­sét. TÓTH ÁGNES Ezeregyéjszaka - Bakuban Ez mese. És a látvány is me­sés. A varázslat három órán ke­resztül szüntelenül tart, amíg az Azerbajdzsáni Opera- és Balett­színház színpadán az Ezeregyéj­szaka koreográfiái változatának pergő eseményei játszódnak. Fik- ret Amirov zeneszerző muzsikája remek, Togrul Narimanbekov ter­vezőművész díszletei gyönyör­ködtetik a szemet, Nailja Nazirova koreográfiája elragadtatást kelt. A század elején Azerbajdzsán­ban nemzeti operaművészet még nem volt, az első azerbajdzsáni balett pedig csak a negyvenes években került színre Bakuban. Mindezt helyénvaló megemlíteni most, amikor az azerbajdzsáni opera és balett, valamint a szimfo­nikus és kamarazene a szovjet zeneművészet aranyalapját gaz­dagítja. A bírálóknak meggyőző­dése az, hogy most az Ezeregyéj­szaka című új balettet is ezekhez fogják sorolni. Szerzője, Fikret Amirov, a negy­venes évek végén vált híressé, amikor a mugamot, ezt a sajátos intonációs rendszerű, klasszikus keleti formát a zenei gyakorlatban Közösen a szülőkkel Az életszínvonalunkat megha­tározó gazdasági eredményeink alakulása jelentős mértékben attól is függ, tudunk-e megfelelő szak­emberutánpótlást biztosítani. A hivatását, foglalkozását szerető és értő szakemberek képzése, ne­velése a különféle iskolák felada­ta, ahonnan most távoznak, illetve további célok felé indulnak a tanu­lók ezrei. Az Ipolynyéki (Vinica) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolát idén 24 tizenöt éves és 25 tizennégy éves fiatal hagyja el. Ki merre, hová, arról Cservócs Sándor pe­dagógust, az iskola pályaválasztá­si felelősét kérdeztem, aki két évtizede segíti igen eredménye­sen a kimaradó tanulók elhelye­zését.- Az iskolánkból kimaradó 49 tanuló közül 26 a továbbtanulás mellett döntött, 23 pedig valmilyen szakma elsajátítását tűzt^ ki célul. Tanulóink nyugodtan zárhatják az iskolai évet, mindegyikük elképze­lése valóra vált. Külön öröm szá­munkra, hogy felvételiző tanuló­inknak szóbelire nem kellett men­niük. A továbbtanulók közül leg­többen idén is az Ipolysági Magyar Tanítási Nyelvű Gimnáziumba mennek, de tanulnak majd a bra­tislavai Duna utcai gimnáziumban, a vegyipari szakközépiskolában, a kassai Középfokú Gépészeti és Elektrotechnikai Ipariskolában, a Rimaszombati Mezőgazdasági Szakközépiskolában, sőt Tornai­ján és Szepsiben is. Két tanulónk a pedagógiai pályát választotta.- A szakmák közül melyik iránt volt a legnagyobb az érdeklődés?- Akárcsak a korábbi években, tanulóink szakmaválasztását most is befolyásolták a közelben talál­ható ipari üzemek: a Bučina, Tes­la, Piéta és a járási építőipari vál­lalat. Az üzemek képviselői gyak­ran látogattak el iskolánkba, be­szélgettek tanulóinkkal, ismertet­ték a lehetőségeket. Idén a mező- gazdaságba kevesebben jelent­keztek a szokásosnál, ami azzal is magyarázható, hogy járásunk me­zőgazdasági üzemei aránylag jól el vannak látva szakemberekkel.- Az ipolynyéki iskolában évek óta eredményes a tanulók elhelye­zése. Van ennek valami titka?- Titokról nincs szó, csupán rendszeres és következetes mun­káról. Már az ötödik osztályban kapcsolatot teremtek a tanulók­kal, beszélgetünk érdeklődésük­ről, ismertetem velük a lehetősé­geket. A későbbiek folyamán igyekszünk közösen, a szülők be­vonásával megtalálni azt a pályát, amely leginkább megfelel a tanuló adottságának, képességének. Ez ugyan nem mindig könnyű, mert néha a szülők az anyagi érdekelt­séget tartva szem előtt, a „divatos és jól jövedelmező“ szakmák felé terelik gyermeküket, viszont a pá­lyaválasztási felelősnek a társa­dalmi érdek szem előtt tartásával kell törekednie a legmegfelelőbb megoldásra. A pályaválasztási fele­lős munkáját jelentősen segíti az is, hogy minden évben meglátoga­tunk egy-egy szaktanintézetet, ipari és mezőgazdasági üzemet. Tanulóink ott közvetlen kapcsolat­ba kerülnek az addig csak hallo­másból, esetleg a tévé képernyő­jéről ismert foglalkozással, mun­kahellyel, s ez sokat segít a végső döntéskor. Kitűzött céljaik elérése most már csak szorgalmukon, ki­tartásukon múlik. BÖJTÖS JÁNOS először ültette át a szimfonikus zene modern nyelvére. Két - az európai és a keleti - zenei kultúra szerves szintézisének példája volt ez, olyan példa, amely feltárta a nemzeti folklór igen gazdag kin­csestára kiaknázásának óriási le­hetőségeit. Azóta - immár három és fél évtizede - Amirov neve állandóan szerepel a színházak és a filhar­móniai zenekarok plakátjain. A vi­lág sok híres zenekara műsorter­vébe iktatta az azerbajdzsáni ze­neszerző müveit, és Londonból és Prágából, Szófiából és Philadel­phiából egyaránt hírek érkeznek Bakuba arról, hogy a zenetudósok elragadtatással nyilatkoznak az eredeti tehetségű muzsikus müvei­nek filozófiai mélységéről és töké­letes formájáról. Ezt a kiváló hírnevet a mester legutóbbi munkája, az Ezeregyéj­szaka című balett is igazolja. Ez a bemutató után mindjárt a szín­házi évad eseményévé vált. Sehe- rezáde réges-régi meséinek ba­lettváltozata magával ragadta, le­nyűgözte a nézőket. Baku után Moszkva is láthatta az új előadást. Háromszor mutatták be a szovjet főváros legrangosabb színpadán, a Kreml Kongresszusi Palotájá­ban. A balettet Voronyezsben, No- voszibirszkben, Szaratovban, Tbi­lisziben és a Szovjetunió más vá­rosaiban előadták. G.Gy. Kulturális hírek • A berlini Vígopera Heinz Rögner vezényletével^adta elő Mi- kisz Theodorakisz III. Szimfóniá­ját, amelyet az ismert zeneszerző első változatában még 40 évvel ezelőtt komponált, s amelyet az antifasiszta harc ihletett. A szimfó­nia több változatot megért, s a szerző szerint a most bemuta­tott - Dionyszosz Szolomosz és Kosztantinosz Kavafisz szövegére komponált, szoprán-szólóra, kó­rusra és zenekarra írott - változat a végleges. • A híres olasz filmrendező, Federico Fellini nemrégiben föl­ajánlott az olasz televíziónak négy, egyenként 70-70 perces bűnügyi filmet. A rendező szerint a négy alkotás nem képez összefüggő sorozatot, ám témája szerint min­dük a világváros Róma társadal­mának közönyösségét, kommuni­kációra való képtelenségét és elembertelenedését célozza. • Tervszerűen halad a buda­pesti Operaház felújítása. Utolsó­ként a díszletfestő műhely is kiköl­tözött az Operaházból, s így telje­sen az építők vették birtokukba az épületet, melyet a magyar építői­par újít fel, a színpadtechnikai be­rendezések elkészítését pedig a NDK-beli, drezdai SBS-cég vál­lalta. A tervek szerint az épület teljes felújításával két év múlva végezhetnek.- ÚJ FILMEK ­Petrija útja (jugoszláv) Ősz haj, ráncos arc, öreges motyogás, tétova mozdulatok, múltba merengő fáradt szemek; már csak saját árnyéka Petrija, az egykor üde és vonzó parasztlány. Egyetlen öröme és szórakozása, hogy fényképeket nézeget, s fel­idézi az átélt éveket. Fiatalon látjuk újra. Szerelem, esküvő és a boldog kezdés után egyre több keserűség. Az első gyerek halálát követi a második gyermek tragikus vége. Petriját elűzi a férje. Második házasságá­ban sem jut sok boldogság osz- tájrészéül, a férfi nem tud le­tizedes útját tárja elénk; a történet tulajdonképpen Szerbia háború előtti, alatti és utáni története, az asszony sorsa ugyanis elválaszt­hatatlan a történelemtől és attól a fizikai-erkölcsi-szellemi felemel­kedéstől, amelyet a háború utáni győzelem jelentett Jugoszlávia ré­szére. Szrdjan Karanovics rende­ző alkotása hiteles képet ad egy szerbiai kis bányaváros életéről, az évszázados nyomorról és el­maradottságról, az emberek szűk­látókörűségéről, káros beidegző­déseiről, majd a háborút követően a régi és új harcáról. Jelenet a jugoszláv filmből mondani az italról. A bányában szerencsétlenség éri nyomorék marad. Az emberi élet reménye, mint tünékeny ábránd, egyre messzebbre kerül Petrijától, hiába a tisztesség, a tiszta örömök vá­gya, a másik emberért vállalt áldo­zat. Egyedül marad; belemerül lá­tomásaiba, motyogja megszállot­tan a magáét, s halott férjével folytatja visszhangtalan párbe­szédét. A Dragoszlav Mihajlovics törté­nelmi elbeszéléséből készült film Petrijának, a falusi parasztlány­nak, majd asszonynak több év­Mesél a bécsi erdő Formai tisztaságával, egységes stílusával a film szép példája an­nak, hogy egy eredendően tiszta, szépre-jóra-szeretetre vágyó asz- szony miként törődik bele sorsába és hogyan viseli az élet kemény megpróbáltatásait. A balladai hangvételű filmből (melyben Mirja- na Karanovics élethűen alakítja Petriját) komorsága ellenére derű, hit árad. Az alkotók didaktizálás helyett gondolatokat ébresztve a boldogságra vágyó, azért küzdő és azért áldozatokra is képes egyének védelmében szólnak. (osztrák - NSZK) Lágyan hömpölyög a bécsi keringő, Strauss andalító muzsikája: a régi szép idők azonban már odavannak, ez már a harmincas évek éleje. Gazda­sági válság, létbi­zonytalanság, a le­vegőben szinte érezni a közelgő barna tébolyt. Ilyen légkörben élnek Bécs egy nyolcadik kerületi utcájában Ödön von Horváth legismertebb darab­jának hősei; csupa hétköznapi ember: Oszkár, a tisztes hentes, Valéria, a trafikosnő, Alfréd, a barátja, Tündérkirály úr, a babaklinikás, Erich, a nagynémet érzelmű di­ák; szánnivaló, kisszerű alakok, de jól megvannak, megalkusznak a világgal, elfogadják, természe­tesnek veszik körülményeiket. Ebből a sajátos arculatú közeg­ből csupán Marianne, a játékbol­tos lánya válik ki; ő nem alkuszik meg a világgal, mer igazi érzelme­ket, vágyakat táplálni - bukása el­kerülhetetlen. (Apja, a babaklinika tulajdonosa, mindent megpróbál, hogy lányának remek partit hoz­zon ősze, s hozzáadná őt a derék, de nem éppen szívtipró mészá­roshoz. Marianne viszont igaz szerelemmel szereti Alfrédot, a szánalmas stricit, aki nem tud mit kezdeni a tiszta érzésekkel, neki kellemesebb a napról napra élés.) A film - illetve az eredeti színdarab - a szegény kis Marian­ne bűnbeesésének, kitaszítottsá­gának, megaláztatásának, meg- hurcolásának, majd kényszeredett megalkuvásának a története. Birgit Doll az osztrák-NSZK film főszerepében Ne gondoljuk, hogy e szirupos­nak és érzelgősnek tetsző mese unalmas vagy nevetséges. A fur­csa történetet valami fanyar hu­mor lengi át, s bár egy-egy figura (a kispolgári erkölcsök buzgó őr­zői) önmagában komikus, láttán a néző ajkára fagy a mosoly. Mert Ödön von Horváth olyannak mu­tatja ezt a közeget, amilyen. Töké- letes-tökéletlen, hazug és szép, szentimentális és elidegenítő, em­bertelen és emberi, jó és rossz, képtelen és valóságos világnak. És ilyennek láttatja Maximilian Schell, a film rendezője is, aki híven követte a darabot, hitelesen adta vissza az író mondanivalóját, s a hamisítatlan bécsi részletekből finoman, de nagyon is határozot­tan bontotta ki az osztrák kispolgár torokszorító tragédiáját. Remek színészeket ismerhe­tünk meg a filmben. A főszerepet Birgit Doll játssza; partnerei: Hel­muth Qualtinger, Götz Kauffmann és Jane Tilden a bécsi színészis­kola legjobb hagyományait repre­zentálják - magas művészi szín­vonalon. - ym ­ÚJ SZÓ 4 1982. VI. 29.

Next

/
Thumbnails
Contents