Új Szó, 1982. június (35. évfolyam, 128-153. szám)

1982-06-22 / 146. szám, kedd

ÚJ szú 5 1982. VI. 22. Ritkán foglalkozunk behatóan a kedvezőtlen adottságú mezőgaz­dasági üzemek gazdálkodásával, azok állattenyésztési, növényter­mesztési eredményeivel, a vezetői munka színvonalával. Ezúttal az ő helyzetükre kíváncsian látogattunk el a nagykürtösi (Veľký Krtíš) járásba, ahol a mezőgazdasági üzemek nagy része - talaj és éghajlati viszonyai miatt - a kedvezőtlen körülmények között gazdálkodók kategóriájába tartozik. Érdekelt bennünket, milyen hátrányok következnek a kedvezőtlen helyzetből, s hogy ugyanak­kor a helyi körülményeket figyelembe véve hogyan lehet előmozdí­tani a mezőgazdasági üzemek felemelkedését. Nyitrát (Nitra) elhagyva lankás tájon kanyarog az út. Minél tovább megyünk, annál magasabbak a dombok, meredekebbek a lejtők. Néha több kilométernyi útszaka­szon fák összeölelkező koronái ta­karják el a horizontot. Kiérve a fák alkotta alagútból, újra pihenhet a szem a zöld erdőkön, a közéjük benyúló még szintén zöld búza-, árpa-, kukorica-, és burgonyatáb­lákon, szőlőtelepitvényeken, lege­lőkön, réteken. Hosszan megyünk, de sehol egy település. Végre felbukkan egy falu, majd egy fél óra múlva egy másik. Gyéren la­kott a járás. Egy négyzetkilomé­terre mindössze ötvenkét lakos jut. A járási pártbizottság székhá­zában tartott sajtóértekezleten elöljáróban megtudjuk, az ország legfiatalabb és legkisebb járásá­ban vagyunk. 1968-ban a losonci (Lučenec) járásnak a központtól távol eső falvaiból jött létre. Azóta sokat fejlődött. Ennek köszönhe­tően jó eredményeket érnek el a barnaszénfejtésben, s figyelem­re méltó eredmények születnek a gép-, a textil-, az elektrotechni­kai- és a fafeldolgozó iparban. Nem maradtak le az egészség- ügyi, iskolaügyi intézmények, laká­sok építésében, a szolgáltatások fejlesztésében sem. Sokan hajlamosak azonban ar­ra, hogy a fejlődést csak az iparo­sodáson, a városiasodáson mér­jék le. Azonban - mint Jozef Nos- ko, a járási mezőgazdasági igaz­gatóság igazgatója elmondotta- a mezőgazdaság fejlődése, a nagyüzemi gazdálkodás korsze­rűsödése is jelentős, noha a járás mezőgazdaságában az eredmé­nyek nem látványosak. Különösen nem, ha mezőgazdaságuk eredményeit - főleg a járás északi részén elterülő mezőgazdasági üzemekét - a kedvezőbb adottsá­gú területekével hasonlítjuk össze. A megítélés akkor reális, ha a já­rás mezőgazdaságában elért eredményeket, a fejlődést a gaz­dálkodási adottságok figyelembe vételével értékelik. Hogy képet alkothassunk ma­gunknak a járás természeti adott­ságairól, az igazgató elmondotta, hogy a járás területe két - minősé­gileg eltérő - természeti egységet alkot. Az egyik az Ipoly völgye, a másik a Korponai fennsík. Eltérő természeti adottságaiknál fogva különböző feltételeket teremtenek a gazdálkodásnak. A Korponai fennsíkon a talaj gyenge termőképessége, a dom­borzati viszonyok, a szabályta­lan alakú és a kis méretű táblák nehezítik a gazdálkodást. Az Ipoly völgyében a folyó szeszélyessé­ge, hiszen a folyó tavasszal szinte az egész 93 kilométeres szaka­szon kilép a medréből és elönti a part menti földeket. A belvizes területen azután nem terem más mint semmire se való savanyú fű. Nyárra meg annyira kiszárad, hogy öntözni nem lehet belőle. Sokáig azonban nem vették fi­gyelembe a vidék sajátos termé­szeti adottságait, s a délebbre fek­vő járások mezőgazdasági üze­meihez hasonló vetésszerkezetet kényszerítettek rájuk, s abrakfo­gyasztó állatfajok tenyésztését vár­ták el tőlük is. Csoda-e, ha a járás északi részén fekvő gazdaságok- mint amilyen a Dačov Lom-i Efsz is - öt évvel ezelőtt még csak 1,7 tonna búzát takarítottak be egy hektárról? Nem tudta tehát előte­remteni a sertések számára az erőtakarmányt, csaknem teljes mértékben állami alapokra volt utalva, s ezért gyakran bírálták. Sok mezőgazdasági üzem volt hozzájuk hasonló helyzetben. Feltétlenül szükségessé vált a helyes vetésszerkezet kialakítá­sa. A jobb talajú - főleg a járás déli részén fekvő - mezőgazdasági üzemeket a kukorica és a répater­mesztő körzetbe, a gyengébb ta­lajadottságokkal rendelkezőket a burgonya-zab termesztő körzet­be osztották be.- A járás nagy kiterjedésű lege­lői és rétjei pedig visszakapták a rangjukat - mondotta Rudolf Vančo, az SZLKP KB osztályve­zetője a sajtóértekezleten, s en­nek érdekében - a szarvasmarha- és a juhtenyésztést fejlesztjük. Egy-egy körzetben a fő növény­ből aránylag jó terméseket érnek el, viszont továbbra is alacsony a rétek és legelők hozama. Ezek még csak most kerültek a figyelem középpontjába, mégpedig azért, mert szemesekből nem vagyunk önellátók, behozataluk pedig egy­re nagyobb nehézségekbe ütkö­zik. Elsődleges cél tehát a rétek és legelők hozamainak növelése. Fő­leg műtrágyázással. Később sze­retnék öntözni is a réteket és lege­lőket, s általában a növényeket. A járás mezőgazdasági területé­nek jelenleg csupán a három szá­zaléka öntözhető. A losonci járás­ban azonban már felépült a Ruži­na víztároló, amelyből belátható időn belül vizet kapnak. Úgy, hogy azt az Ipolyon keresztül juttatják el a járásba. Az Ipolybalogi (Balog nad Ipľom) EFSZ már be is rendez­kedett 2000 hektár terület öntözé­sére.- Ugyanakkor nagy összegeket fordítunk ebben az ötéves terv­időszakban az Ipoly szabályozásá­ra és a folyó menti területek lecsa- polásárá - mondotta Németh Jenő mezőgazdasági miniszterhe­lyettes. Sokan felteszik a drámai kér­dést, mi lesz, ha még többet fog­nak teremni a legelők és rétek, hiszen a mostani termésüket sem tudják teljes mértékben hasznosí­tani. Kora tavasztól késő őszig ugyan nagy területeket bebaran­golnak a tehenek és juhnyájak, de azon felül még sok-sok szénát terem. Az idén is visszás helyzet alakult ki. Szántóföldi takarmá­nyokból 19 000 tonnával kevesebb termett a tervezettnél. Ugyanakkor több ezer hektár legelő és rét termését csak egyszer kaszálták le, nagy területekét pedig egyszer sem. Ugyanis nincs mivel, kevés a kaszálógép. A sajtóértekezleten azonban elmondották, hogy a Martini Nehézgépipari Művek rö­videsen megkezdi a lejtős terüle­tek termése betakarítására is al­kalmas kaszálógépek sorozat- gyártását. A szarvasmarha és juhállo­mány növekedése megköveteli istál­lók építését. A tehénállománynak eddig körülbelül a negyven száza­léka került új fedél alá. Ezek az épületek viszont nem váltak be, ezért aránylag alacsony a bennük tartott tehenek tejhozama. Ez is közrejátszik abban, hogy a járás­ban az egy tehénre eső évi tejter­melés aránylag alacsony, 3000 li­ter. A hízómarhák, juhok részére történő építkezésben nincsenek külünösebb nehézségek. Ugyancsak csalódást okoztak a szőlőtelepítvények. Attól az elv­től vezérelve, hogy: „Használ­junk ki minden talpalatnyi földet", a felsőbb szervek utasítására a meredek lejtőket teraszosították és szőlőt telepítettek rájuk. A dom­bok deli oldalainak termését azon­ban a tűző nap megaszalja. Ott jobb a helyzet, ahol a terasz széle­sebb és több sor elfér rajta. Ilyen helyeken csak a szélső sorok szenvednek napkárt. Az alacsony - hektáronkénti négy tonnás - ho­zam mellett azonban a szőlőter­mesztés nem gazdaságos. A kedvezőtlen adottság együtt jár a pénzhiánnyal. Az állam azon­ban előnyös hitelekkel segíti az erre rászoruló gazdaságokat, ha nem hiányzik az alkotókedv, képe­sek ki Iából ni a gondokból, mint arról a későbbiek folyamán meg­győződhetünk. (Folytatjuk) KOVÁCS ELVIRA Az utóbbi évek során a tömeg­kommunikációs eszközökben, a párt- és állami szervek, valamint a társadalmi tömegszervezetek értekezletein, összejövetelein számtalanszor szóba kerül a ter­mőföld kihasználása és védelme. Hogy nem véletlenül, nem csupán megszokásból, az mindenki előtt világos, aki tudja, hogy nem zörög a haraszt, ha..., illetve aki nyitott szemmel jár. Lehet, hogy egyesek unják is a termőföld körüli propagandát, ám arra mégis szükség van. S ami a legfontosabb, eddig elfogadható sabbak legyünk: a homokbányá­szat, az erdősítés, a talajvíz és az építkezések összesen 3550 hek­tárnyi területet tettek terméketlen­né, az erdősítés és a talajjavítás ugyanakkor 2050 hektárt visszaa­dott a mezőgazdaságnak. S ha már a summázásnál tartunk, hadd említsük meg, hogy a legnagyobb, azaz 697 hektáros „kiesés“ a svidníki járásban volt, utána a Kassa (Košice)-vidéki járás kö­vetkezett 572 hektárral, majd a prešovi járás 468 hektárral és Kassa 351 hektárral. A legna­gyobb gyarapodás a bardeiovi já­Jánokon (Janik) itt az ötvenes években szövetkezeti zöldségtermesztés folyt. Ma ezen a két hektárnyi területen a községi szemétdomb ,,virít“. (A szerző felvétele) eredménnyel jár. Legalábbis Ke- let-Szlovákiában. Ezt tanúsítják a hivatalos adatok, valamint - ta­pasztalataink szerint - a valóság is. Amíg ugyanis a hatodik ötéves tervidőszakban a kerületben 34 777 hektárral csökkent a me­zőgazdasági földterület, az 1981- es mérleg már sokkal kedvezőbb. Tavaly „csak“ 1500 hektár termő­föld esett a lakásépítés, az ipari jellegű építkezések, víztározók, új utak, az erdősítés stb. áldozatául, méghozzá úgy, hogy közben 1980-hoz képest a szántóterület 747 hektárral bővült. Hogy ponto­Értékes hulladék A lánctalpas traktor leggyorsab­ban kopó részegysége a lánctalp. Valamivel több mint egy év az élettartamuk, ezt követően cseré­re szorulnak. Nem kis mennyiségű mangánacélról van szó, s ezt az is bizonyítja, hogy az Ivánka pri Du- naji-i Mezőgazdasági Gépjavító Lángvágóval szedik le az elkopott lánctalpat a traktorról Vállalatnál a lánctalpas traktorok­ról lekerülő lánctalpak a tőlük kike­rülő vashulladék felét tették ki az elmúlt években. Tavaly 853 tonnát adtak át belőle a Kovošrot hulla­dékgyűjtő vállalatnak. Az elhasználódott lánctalpat kezdetben úgy értékesítették, hogy egy darabban leszedték a traktorról vagy a bulldózerről, s így szállították el a gyűjtőhelyre. A több mint kétméteres darabok nem voltak alkalmasak kohászati feldolgozásra, s a hulladékgyűjtő vállalat is többet fizet a közvetlen feldolgozásra alkalmassá tett hul­ladékért, mint az ellenkezőjéért. Ezért a gépjavító vállalat dolgozói elhatározták, hogy a lánctalpakat 120 centiméteres darabokra vág­ják szét, ami több munkát ad ugyan, de kifizetődő. Erre a mun­kára tavaly például 10 000 koronát fizettek ki, de míg a Kovošrottól régebben az ilyen hulladék tonná­jáért 775 koronát kaptak, a felda­rabolt lánctalpakért már 1025 ko­ronát kaptak tonnánként. Ezzel ta­valy 120 ezer korona többletbevé­telhez jutottak. Ez kedvezően ha­tott a nyereségterv teljesítésére, valamint a saját termelési érték mutatójának teljesítésére is. Ez utóbbit a gépja­vító vállalat kivá­lóan -120,7 szá­zalékra - teljesí­tette. A fémhulla­dékkal való ilyen törődés tehát je­lentős hasznot hoz a vállalatnak és dolgozóinak. Persze, nem ke­vésbé fontos a népgazdasági haszon sem, hi­szen a mangán­acél gyártásá­hoz szükséges nyersanyagot importálnunk kell, s ha több hulladékot hasznosí­tunk, akkor kevesebb pénzt kell költenünk az ez irányú behozatal­ra. Jelentős az energiamegtakarí­tási jelentősége is ennek a több­letmunkának, hiszen a mangána­cél újrafeldolgozásához fele annyi energiára van szükség, mint az ércből gyártott acél gyártásához. A Kovošrot vállalat dolgozói ugyancsak örömmel üdvözölték a gépjavítók kezdeményezését, s ezt viszonozták is. Megkönnyí­tették számukra a fémhulladékkal való manipulálást, mégpedig az­zal, hogy az osztályozott és feldol­gozásra alkalmassá tett hulladék elhelyezéséhez és szállításához konténereket bocsátottak a válla­lat rendelkezésére. A megtelt kon­ténereket a Kovošrot speciális te­hergépkocsikkal elszállítja. Ez az együttműködés mindkét fél szá­mára kifizetődő. Az Ivánka pri Dunaji-i Mezőgaz­dasági Gépjavító Vállalatnál tehát példamutatóan gazdálkodnak a fémhulladékkal. Nem ártana, ha felfigyelnének rájuk azok a vállala­tok, üzemek is, amelyek elhanya­golják ezt a népgazdasági szem­pontból fontos munkát, és jelentős értékeket hagynak veszendőbe menni. i MARIÁN FUSEK Speciális konténerekbe kerülnek a feldarabolt lánctalpak (A szerző felvételei) rásban volt, 537 hektárnyi, a vra- novi járásban 316 hektárt tettek termővé, a prešovi járásban pedig 222 hektárt. Hogy hol milyen mó­don nyerték az új mezőgazdasági területet? Többnyire erdőirtással, 741 hektárt viszont talajjavítással. Az említetteken kívül ez év ele­jén a kerület mezőgazdasági terü­letéből az az 1266 hektár is hiány­zott, amelyen különböző vezeté­kek építése, a homokbányák bőví­tése, illetve a talajjavítási munka átmenetileg akadályozta a terme­lést. Ugyancsak ez év elején Ke- let-Szlovákiában 1439 hektárnyi olyan területet is nyilvántartottak, amelyet a feltörő talajvíz tett hasz­nálhatatlanná, így például Bodrog, Borsi (Borša) és Szirénfalva (Ptruška) határában. Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma és Belügyminisztériuma által e tava­szon közzétett felhívás alapján a nemzeti bizottságok szervei - közösen az illetékes mezőgaz­dasági üzemekkel - felelősségtel­jesen elvégezték a határszemlét, az ellenőrzést. Megállapították, hogy a kerületben 3772,5 hektár mezőgazdasági földterület hever kihasználatlanul. Ezt javarészt a meredek, gépi megművelésre alkalmatlan domboldalak, továbbá rakterületek, volt anyagnyerőhe­lyek, települések és üzemek par­lagon heverő belterületei alkotják. A bizottságok nemcsak feltárták a helyzetet, hanem egyben javas­latot is tettek a kihasználatlanul álló föld hasznosítására. így a 3772,5 hektárból 1800,5 hektár az olyan terület, amelyet a mező- gazdasági üzemek is művelhet­nek, 960 hektárt a Szlovákiai Kert­barátok Szövetségének helyi szervezetei kapnak meg, 535,5 hektárt a kisállattenyésztők hasz­nosíthatnak, 337,5 hektárt a többi igénylő között osztanak szét, 131,2 hektáron pedig a társadalmi tömegszervezetek gazdálkod­hatnak. A felsoroltakból úgy tűnik, mint­ha valamicskét javulna a termő­földről való gondoskodás ebben az országrészben is, mérséklődne a mezőgazdasági területek csök­kenésének évekkel ezelőtt ta­pasztalt üteme. A mérleg tehát sokkal kedvezőbb, mint a közel­múltban, ám egyensúlyról még nem beszélhetünk. Nem, holott nagy szükség lenne már rá. Lega­lább olyan, mint amilyen szükség van minden újabb hektár termő­földre, minden újabb tonna gabo­nára, újabb liter tejre... Főleg Ke- let-Szlovákiában, de nemcsak ott. GAZDAG JÓZSEF Sikerélményt a „gyengébbeknek“ is Még nincs egyensúly I. A kedvezőtlen körülmények között gazdálkodók lehetőségei

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents