Új Szó, 1982. június (35. évfolyam, 128-153. szám)
1982-06-21 / 145. szám, hétfő
ÚJ szú 3 1982. VI. 21. Nagy remények és gyors kiábrándulás Görögország közöspiaci tagságának kijózanító tapasztalatai Az Európai Közösségek (EK)* a nyolcvanas évek küszöbén kilátástalan helyzetbe kerültek. A nyugat-európai integrációs folyamatok holtpontra jutottak, s a tagországok ellentétei túlsúlyba kerültek azok kölcsönös „szolidaritása“ fölött. G. Thorn, az EK Bizottságának az elnöke így fogalmazta meg az EK előtt álló feladatokat: alapvetően át kell építeni és fel kell élénkíteni az ipari tevékenységet, valamint a közös mezőgazdasági politikát, foglalkozni kell a gazdag és a szegény államok között elmélyülő szakadékkal, meg kell oldani a munkanélküliség riasztó helyzetét, fel kell számolni az EK irányító szerveiben uralkodó válságos helyzetet, azok „idült hatástalanságát“ amely arra vezet, hogy egyre gyakrabban fogadnak el megalkuvó nemzeti megoldásokat, amelyek nem az EK közös érdekeit fejezik ki. Az „elmélyülő“ integráció tehát olyan akadályokba ütközött, amelyek leküzdéséhez alapvető változásokra lesz szükség az EK irányító szerveinek tevékenységében és az egyes tagországoknak a problémákhoz való viszonyulásában. A nyugat-európai integrációs csoport betegségeinek az orvosságát bizonyára nem a további terjeszkedés, vagyis a tagállamok számának a növelése képezi. Éppen ellenkezőleg, az új tagállamok belépésével csak elmélyülnek a fennálló ellentmondások, ezekhez újabbak is társulnak, s így állandóan növekednek az EK előtt álló akadályok. Görögország 1981. január elsejével megvalósult belépése, valamint Spanyolország és Portugália 2-3 év múlva feltételezett belépése már a Közös Piac második kibővítését képezi. Tény azonban, hogy Görögország belépésének bizonyos sajátos jelei is vannak, amelyek megkülönböztetik az EK első kibővülésétől (elsősorban Nagy Britanniával és Dániával) MEGOLDÁSRA VÁRÓ PROBLÉMÁK Görögország az iparilag kevésbé fejlett államok közé tartozik. Habár a hetvenes évek folyamán agrárországból ipari-agrár országgá alakult át, lakosságának 32 százaléka még ma is a mezőgazdaságban dolgozik. Az alacsony munkatermelékenység és a termelés kisüzemi jellege következtében ez az ágazat a bruttó hazai terméknek csupán 13 százalékát adja, míg a feldolgozó ipar, ahol a lakosság 30 százaléka dolgozik, a bruttó hazai termék 22 százalékát állítja elő. A szolgáltatások területéhez viszonyítva, amely 53 százalékos arányban vesz részt a bruttó hazai termék előállításában - amiben jelentős szerepe van az idegenforgalomnak -, a feldolgozó ipar részaránya valóban csekély, habár a nyolcvanas évek folyamán feltételezhetően növekedni fog. Jelentős problémákat okoznak Görögországban a regionális aránytalanságok. Az ipar egyenlőtlenül helyezkedik el, elsősorban az Athén és Pireusz közötti területre összpontosul, valamint Thesszaloniki környékére, míg a peremvidékek fejlettsége jelentősen elmarad ezektől. Az iparnak csupán néhány ágazata fejlődik dinamikusan, mégpedig a petrolkémia, a kohászat és a textilipar. Az országban nagyarányú az infláció: amíg 1979-ben 18 százalékos volt, 1981-ben már 26 százalékot ért el. Sok görög munkás külföldön próbál elhelyezkedni, ennek ellenére a munkanélküliek hányada az elmúlt évben meghaladta a 10 százalékot. A turisztikából, a tengeri szállítmányozásból és a külföldön dolgozó görög munkásoktól származó bevételek nem elegendők a termelőeszközök és +Európai Közösségek: így nevezik az Európai Szén- és Acélközösséget, az Európai Gazdasági Közösséget és az Európai Atomenergia-közösséget. E három szervezetnek minden vezető szerve közös. az energiaforrások behozatalának fedezéséhez, ezért a fizetési mérleg hiánya állandóan növekszik. Görögország az európai államok közül 1961-ben elsőként kötött ún. asszociációs szerződést az Európai Gazdasági Közösséggel, amely vámunió létrehozását feltételezte, s a politika egyeztetésére irányult a mezőgazdaság, a munkaerő-gazdálkodás, az adórendszer, a piaci versenyszabályok, valamint a Görögországnak nyújtott pénzügyi „segítség“ területén. Az eredmények azonban meg sem közelítették az elvárásokat, részben azért is, mert a görög katonai kormányzat idején (1967-1974) bizonyos mértékű „befagyasztásra“ került sor. Ennek ellenére az Európai Közösségek országai Görögország legnagyobb kereskedelmi partnereivé váltak, s az asszociációs szerződés megkönnyítette a belépését ebbe az integrációs csoportba. A GÖRÖG KORMÁNYKÖRÖK ELKÉPZELÉSEI Az Európai Közösségek kiszélesítésének fő okai azonban politikaiak. Elsősorban arra keresnek megoldást, hogy miként lehetne megőrizni és megszilárdítani a kapitalista termelési viszonyokat Görögországban (továbbá Spanyol- országban és Portugáliában is), nogyan lehetne hatástalanítani a haladó demokratikus erők frontját, amely a reakciós fasiszta rendszerek elleni harcban formálódott ezekben az országokban. Nem kis szerepet játszanak a katonai szempontok. Görögország hagyományos gazdasági és kulturális kapcsolatai a földközitengeri országokkal az EK országai számára kaput nyitnak a Balkán-félsziget felé. Görögország kormánykörei az Európai Gazdasági Közösségbe való belépéstől számos gazdasági és politikai probléma megoldását várták, elsősorban azt, hogy az EK piaca megnyílik a mezőgazdasági termékek kivitele előtt, hogy megjavul az ország kereskedelmi és fizetési mérlege, hogy szilárdulni fog az ország valutája, ha a drachma az EGK valutakosarába kerül, s Görögország az Európai monetáris Egyezmény tagjává válik, hogy sikerül gátat vetni a görög vendégmunkások hazatérésének az EK országaiból, s ez^el megakadályozni a fizetési mérleg rosszabbodását és a munkanélküliség növekedését. Azt is remélték továbbá, hogy az EGK regionális alapjából, valamint az EGK szociális alapjából származó eszközök segítségével sikerül megoldani a regionális és a bonyolult szociális problémákat. De vajon mit sikerült elérniük a valóságban? VESZTESÉGES FÖLDMŰVELÉS A görög remények közül néhányat már akkor „eltemettek“, amikor 1979 decemberében aláírták a megállapodásokat Görögország belépéséről az Európai Gazdasági Közösségbe. Az EK Bizottsága a görög mezőgazdasági termékek szabad behozatalára 5-7 éves átmeneti időszakot határozott meg. Az EK országai tehát már az elején komoly akadályokat gördítettek a görög mezőgazdasági termékek behozatalának Görögország részéről igényelt 20-25 százalékos növelése elé. A görög mezőgazdaság egy évvel az Európai Gazdasági Közösségbe való belépése előtt növelte ugyan a termelését, 1981-ben azonban már súlyos eladási gondok jelentkeztek. Görögország egyik jelentős kiviteli cikke a sárgabarack, a közös piaci országok azonban a barackra hétéves átmeneti időszakot állapítottak meg, s ezalatt magas vámokkal korlátozzák a behozatalát. Emellett a barack fő érési időszakára külön is megszigorították a görög barack behozatali feltételeit, ami a termelőknek nagy veszteségeket okozott, s az eladási nehézségek miatt 100 000 tonna barack került a hulladékba. Amikor 1980 februárjában 600 000 görög földműves tiltakozott a kormány agrárpolitikája ellen, s követelték a mezőgazdasági termékek árának az emelését, valamint szociális biztonságuk szilárdítását, olyanok is voltak közöttük, akik még nagy reményeket fűztek az EGK-be való belépéshez. A nagy mezőgazdasági piac a magas árakkal valóban csábítóan hatott. Az ilyen optimisták azonban a belépés után hamar kijózanodtak. Megmutatkozott ugyanis, hogy mielőtt még sikerülne hozzájutni ezekhez az „előnyökhöz“, számos mezőgazdasági kisüzem megy tönkre a kiéleződő versenyben. A mezőgazdasági termelési költségek ugyanis sokkal gyorsabban növekednek, mint a mezőgazdasági termékek árai. Görögországban például 1979- ben a mezőgazdaság termelési költségei 31 százalékkal növekedtek, miközben a mezőgazdasági termékek átlagos árszintje csak 22,3 százalékkal lett nagyobb. Az elmúlt évben kétszeresére nőtt a mezőgazdasági eszközök, a műtrágyák és a vegyszerek ára, a mezőgazdasági termékek ára azonban megközelítőleg az 1980- as árak szintjén maradt. Ez a folyamat oda vezet, hogy az ország 650 000 mezőgazdasági vállalata közül mintegy 100 000 a növekvő veszteségek következtében rövid időn belül életképtelenné válik. Ezek háromnegyed része 6 hektárnál kisebb területen gazdálkodik, s éppen a kisparasztok körében terjed az a nézet, hogy az EGK a görög mezőgazdaság sírásójává válik. MEGHIÚSULT REMÉNYEK Meghiúsultak azok a görög remények is, hogy az EGK pénzügyi támogatásban részesíti az országot. A pénzügyi eszközök nagyon gyéren folydogáltak az EGK közös kasszájából. Az 1981-re előirányzott 35,2 milliárd DM költségvetésből Görögországnak csak 0,7 milliárd DM jutott, míg az NSZK 7,8 milliárdot, Franciaország pedig 7,5 milliárdot kapott. Az agráralapból, amely a mezőgazdaság korszerűsítésére és a termelés szerkezetének javítására szolgál, Görögország 20 millió DM juttatásban részesült (Olaszország 30, Francia- ország 29 milliót kapott), habár a mezőgazdaság elmaradottsága szempontjából a legjobban rá van szorulva erre a támogatásra. Habár az EGK jegyzéke 102 görög területi egységet sorolt be a „hátrányos helyzetben levő mezőgazdasági területek“ közé, ennek ellenére a regionális alapból folyósított támogatás mértéke rendkívül szerény. Legrosszabb a helyzet az EGK szociális alapjából feltételezett juttatásoknál, a Közös Piac jelenlegi válságfeltételei között ugyanis az új tag megsegítését meghatározatlan időre elhalasztották. Zolotas, az Athéni Központi Bank elnöke Görögországnak az Európai Gazdasági Közösségbe való lépése előtt kijelentette, hogy Görögország csak kis problémákat okoz az EGK-nek, de egészében véve megerősíti Európa (vagyis Nyugat-Európa) integrációs arculatát. Görögország több mint egyéves közös piaci tagsága azonban azt bizonyítja, hogy ennek éppen az ellenkezője az igaz. Elmélyültek a Közös Piac belső problémái, elsősorban a közös mezőgazdasági politikában, az ipari termelés egyes ágazataiban (hajógyártás, textilipar, kohászat), az energetikában, a valutáris kapcsolatokban, valamint a regionális jellegű ellentétekben. Görögország haladó erői, élükön a Görög Kommunista Párttal, harcot folytatnak a közös piaci tagság ellen, mert abban „csak a monopóliumok és a multinacionális szervezetek azon törekvése nyilvánul meg, hogy saját érdekeiknek megfelelően meggyorsítsa« a termelés centralizálását“. Az integrációs folyamatok kétségtelenül progresszív szerepet játszanak a termelőerők fejlesztésében, az imperialista államok azonban úgy irányítják ezeket a folyamatokat, hogy a haszon döntő hányadát a monopoltöke kaparinthassa meg JURAJ MAŠLÁNI A Vítkovicei Klement Gottwald Vasmű és Gépgyár 2-es számú üzemében 1980 óta új felületkezelési eljárást vezettek be a gépek, a szerszámok és alkatrészek védelmére a környezet kedvezőtlen hatásaival szemben. A felületekre hőkezeléssel ellenálló réteget visznek fel, amely meghosszabbítja a gépek élettartamát, javítja elektromos és hőszigetelő tulajdonságait. A felvételen Josef Exner az új eljárás alkalmazása közben. (Petr Berger felvétele - ČTK) RENDSZERES GYÁRTMÁNYFEJLESZTÉSSEL A Komáromi (Komárno) Bőr- és Díszmű Ipari Szövetkezet termékei már évek óta keresettek mind a szocialista, mind a tőkés országokban. Ugyanakkor nagyon sok esetben a hazai vásárlók is szívesen látnának a legújabb termékekből nagyobb választékot az ipari szövetkezet elárusító boltjaiban. Véleményem szerint a mai vásárlók kül- és belföldön egyaránt igényesek, s hogy az ipari szövetkezet termékei mégis helytállnak, nyilván kiváló minőségükkel és divatosságukkal érik el. Fogl Jenő mérnök, á gyártmányfejlesztési részleg vezetője szerint az ipari szövetkezet sikereinek titka tulajdonképpen nem is titok. A sikerhez elsősorban jó minőségű anyag, jó műszaki állapotban levő géppark és kiváló szaktudás szükséges. Ha ez a három feltétel adott, körültekintő munka- szervezéssel, a dolgazók jó hozzáállásával olyan minőségű terméket lehet előállítani, hogy az a legkényesebb vásárló igényeit is kielégíti - legyen az itthon, vagy külföldön.- Ez így tényleg nagyon egyszerű lenne - jegyeztem meg, mire Fogl Jenő mérnök hozzátette: - Annak titkát, hogy termékeink nagyon keresettek, abban látom, hogy ipari szövetkezetünkben általában csak kis sorozatokban gyártjuk az egyes temékeket. A kisebb szériák eladása könnyebb, másrészt mi divatcikkeket gyártunk, vásárlóink nagyobbrészt pedig nők, akik köztudottan szeretik az új, divatos holmikat viselni, de nem szeretik viszont, ha azt túl sok társuknál viszontlátják. Az ipari szövetekezetben a minőségszabályozásra nagyon komoly programot dolgoztak ki. Rendszeresen tanulmányozzák a minőségszabályozásról szóló valamennyi létező bel- és külföldi irodalmat. Többek között gondosan tanulmányozták a Ivovi, a sza- ratovi rendszert, sőt a tőkés országok minőségszabályozási rendszereit is, s valamennyiből kivették a legmegfelelőbb eljárást. Ezek alapján dolgozták ki saját pontozásos minőségi rendszerüket. A pontozás alapját képezi egy olyan ösztönző rendszernek, amely a bérekben is visszatükröződik. A Ivovi rendszerből vették át, hogy ha a szalag másik végén dolgozó munkatárs rosszul megmunkált terméket kap előző kollégájától, visszaadja, s figyelmezteti őt a hibára. A piaci keresletet csak állandó újítással lehet megtartani. A rendszeres gyártmányfejlesztéshez viszont rengeteg ötletre van szükség. A komáromi ipari szövetkezetben ezt úgy oldják meg, hogy létesítettek egy fejlesztési központot, amelyet egy nagyon ügyes 10 tagú kollektíva alkot. A kollektíva tagjai külföldi és belföldi divatlapokból, valamint a megrendelőktől kapott mintadarabokból, javaslatokból válogatnak, s ezeket dolgozzák át saját ötleteikkel gazdagítva. Az ipari szövetkezet termékei általában a szabad időt, a sportot szolgálják. Az utóbbi időben a különböző sporttáskák, reti- külök, bevásárló táskák szebbnél szebb és praktikusabb változataival aratják legnagyobb sikereiket. Fogl Jenő mérnök beszélgetésünk végén is hangsúlyozta, hogy az elkövetkező időszakban is jó minőségű termékek gyártására törekszenek majd. Céljuk ugyanis az: továbbra is helytállni a külföldi piacokon, ami csakis jó minőségű termékekkel valósítható meg. KOLOZSI ERNŐ Magyar számítógépek a nagyvilágban Idén négymilliárd forint értékű számítógépet és számítástechnikai berendezést gyárt a székesfehérvári VIDEOTON. A termelés 75 százaléka exportra kerül. A legtöbb a szocialista országokba, pontosan 110 millió rubel értékben. A kivitel fele a Szovjetunióba kerül, ahol a kőolajkitermelésben, a vasúti közlekedésben és az energetika terén alkalmaznak majd belőle a legtöbbet. Hazánk tízmillió rubel értékű Videoton- gyártmányt kap. (HÍZ) A KGST külkereskedelme A KGST-tagállamai külkereskedelmének a forgalma tavaly több mint 245 milliárd rubel volt. A kölcsönös kereskedelemre 134 milliárd rubel esett, vagyis az összforgalom több mint 54 százaléka. Ami a KGST-n kívüli országokkal való kereskedelmi kapcsolatot illeti, bővült az együttmüködés Jugoszláviával és Finnországgal. így például a Finnországgal való kölcsönös kereskedelem értéke 5,4 milliárd rubelt tesz ki, s ez 25 százalékkal több, mint 1980-ban. Tavaly a KGST országai 92 fejlődő országgal dolgoztak együtt. A KGST műszaki segítségével 137 ipari és más objektumot építettek a fejlődő országokban, ugyanakkor sikeres együttműködés született Irakkal és Mexikóval is. (HÍZ)
