Új Szó, 1982. június (35. évfolyam, 128-153. szám)
1982-06-19 / 144. szám, szombat
ÚJ szú 3 1982. VI. 19. Egyseges álláspont környékéről, s helyüket a libanoni hadsereg foglalná el. A palesztinoknak természetesen kapitulálniuk kellene. Az izraeliek részben kivonulnának a Bekáa völgyből is, ahol ún. multinacionális erőket helyeznének el. Jasszer Arafat csütörtökön üzenetet intézett Fidel Castróhoz, amelyben kéri őt, hogy mint az el nem kötelezett országok mozgalmának elnöke tegyen meg mindent a libanoni és a palesztin nép elleni bűnöző fasiszta izraeli invázió és agresszió megállítása valamint, Libanon területéről az izraeli egységek azonnali feltétel nélküli és teljes kivonása érdekében, ahogy ezt a Biztonsági Tanács 509. számú határozata követeli. Izrael fasiszta egységei ezt a tömegmészárlást az amerikai imperializmus teljes támogatásával: legkorszerűbb fegyvereivel, politikai és diplomáciai segítségével folytatják - szögezi le üzenetében Arafat. Szovjet felhívás A szovjet tudomány és kultúra 50 vezető képviselője tiltakozást írt alá az izraeli agresszió ellen Libanonban és a nyílt emberirtás ellen, amelyet Izrael hajt végre a libanoni és palesztin nép soraiban. Felszólítják a világ tudományos és kulturális dolgozóit, valamennyi jószándékú embert, akik a humanizmus, a béke és a szabadság hívei, hogy emeljék fel hangjukat az izraeli agresszió áldozatai védelmében, határozottan követeljék az intervenció azonnali befejezését és a megszállók kivonulását Libanonból. A felhívás aláírói között van Anatolij Alekszandrov, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának elnöke, az írók közül Csingiz Ajtmanov, Jurij Bondarjov, Leonyid Leonov, Mihail Solohov, a legismertebb költők közül Jev- genyij Jevtusenko és Robert Rozsgyesztvenszkij, a filmrendezők közül Szergej Bondar- csuk, Szergej Geraszimov és Jurij Ozerov; Rogyion Scsedrin zeneszerző, Tyihon Hrennyikov, a Szovjet Zeneszerzők Szövetségének első titkára, Leonyid Kogan és Arkagyij Rajkin, a Szovjetunió nemzeti művészei, Anatolij Karpov sakkvilágbajnok és sokan mások. (ČSTK) - Az SZKP KB Politikai Bizottsága és a szovjet kormány jóváhagyta a KGST XXXVI. ülész- szakán részt vett szovjet küldöttség tevékenységét. Az ülésszak ismét megerősítette a baráti országok arra irányuló egyértelmű törekvéseit, hogy tovább szilárdítsák a szocialista közösség össze- forrottságát, és fejlesszék a kölcsönösen előnyös sokoldalú együttműködést a népgazdaság minden ágazatában s a tudomány és a technika terén azzal a céllal, hogy fokozódjon az egyes népgazdaságok hatékonysága, emelkedjen a dolgozók életszínvonala - hangsúlyozza az SZKP KB Politikai Bizottsága és a Minisztertanács. A budapesti KGST-ülésszak résztvevői határozottan elítélték az amerikai imperialista körök és szövetségeseik arra irányuló törekvéseit, hogy akadályozzák a KGST-országokkal fenntartott gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokat. Az ülésszakon elfogadott határozatok elősegítik a KGST-tagor- szágok kommunista és munkáspártjainak kongresszusain kidolgozott irányvonal követését. Berlinben az NSZEP KB Politi- kia Bizottsága és az NDK Minisztertanácsa szintén jóváhagyta a KGST XXXVI. ülésszakáról szóló beszámolót, és intézkedéseket hozott a határozatok megvalósítására. Fidel Castro a gazdasági gondokról (ČSTK) - Fidel Castro legfelsőbb kubai vezető Havannában a tartományi szervek vezető képviselőinek tanácskozásán hangsúlyozta, hogy fokozni kell a helyi népképviseleti szervek ellenőrző szerepét. Fidel Castro rámutatott arra, hogy a kapitalizmus általános válsága, a világpiacokon mutatkozó alacsony cukorár és a Kuba elleni imperialista blokád erősödése kedvezőtlenül hat a kubai népgazdaságra. A szónok hangsúlyozta, hogy Kuba ebből a harcból győztesen kerül ki. Felhívással fordult a tanácskozás résztvevőihez, hogy állandó figyelmet szenteljenek a szocialista törvényesség megtartásának. (Folytatás az 1. oldalról) a vegyi fegyvereket, és olyan intézkedéseket szab meg, amelyek a bizalom erősítését, valamint a szerződés megtartásának ellenőrzését biztosítják. A szerződésjavaslat megállapítja, miszerint valamennyi aláíró állam kötelezi magát, hogy a szerződés érvénybe lépése után legkésőbb 30 nappal vagy azután, mihelyt csatlakozik hozzá, közli:- van-e vagy nincs vegyi fegyvere, illetve rendelkezik-e a gyártásukhoz szükséges kapacitásokkal;- a felhalmozott vegyi fegyverek és a gyártásukra szolgáló kapacitások mennyiségét;-hogy 1946. január 1. után milyen terjedelemben szállított vegyi fegyvereket, illetve az előállításukhoz szükséges technológiai berendezéseket és műszaki dokumentációt;- hogy az adott államnak van- nak-e területén vegyi fegyver- készletek, s ha igen, mekkorák, továbbá rendelkezik-e vegyi fegyverek gyártására szolgáló létesítményekkel és milyen ezek kapacitása, bármelyik más állam, államcsoport, szervezet vagy magánszemély ellenőrzi ezeket. A szerződés megtartásának ellenőrzésére a szovjet dokumentum egyebek között a következő intézkedéseket javasolja: A szerződést aláíró valamennyi állam kötelezi magát, hogy az alkotmánya által biztosított minden belső intézkedést megtesz a szerződéssel össze nem egyeztethető bármilyen tevékenység megtiltására és megakadályozására; hogy az aláíró államok bizonyosságot szerezhessenek afelől, a többi aláíró állam megtartja-e a szerződést, medegyiküknek jogában áll kihasználni saját nemzeti műszaki ellenőrző eszközeit úgy, hogy az összhangban legyen a nemzetközi jog általánosan elfogadott elveivel; a nemzetközi ellenőrző intézkedéseket az Egyesült Nemzetek Szervezete keretében kell végrehajtani, összhangban az Alapokmánnyal, továbbá az aláíró állazötti bizalom megszilárdításához vezetne. A NATO-országok nem voltak képesek eleget tenni a népek azon követeléseinek, hogy egyetlen állam se vessen be elsőként nukleáris fegyvereket és hogy hagyjanak fel a „korlátozott“ nukleáris háború koncepciójával. A nemzetközi helyzet több alapvető kérdését illetően a tömb negatívabb és keményebb álláspontra helyezkedett. Éberségre késztet az - a NATO történetében első - a nyilatkozat, miszerint adott esetben Nyugat-Európa határain túlra is kiterjesztik a tömb „működési övezetét“. Nehéz megmondani, hogy csupán az USA és Nagy-Britannia, valamint több más NATO-ország már korábban megkezdett együttműködésének formális kinyilatkoztatásáról van-e szó (példaként említhető a gyarmatosítás felszámolásának megakadályozása a Malvin-szigeteken és Afrika déli részén, illetve kölcsönös együttműködésük a Sínai- félszigeten vagy a világ más térségeiben). Nem vitás azonban, hogy ez a lépés a NATO új „létérdek- szférájainak“ megteremtése felé. Bonnban - csakúgy, mint Versailles-ban - kísérletet tettek a Nyugat és a szocialista államok közötti kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok korlátozására. Az ilyen erőfeszítések éles ellentétben állnak a helsinki Záróokmánnyal, és figyelmen kívül hagyják e találkozók résztvevőinek, főleg Nyugat-Európának és Japánnak az érdekeit. A NATO végül ismét támogatásáról biztosította az NSZK bizonyos köreinek revansista igényeit az NDK-val és Nyugat-Berlinnel szemben. Ez nemcsak az ismert kétoldalú és többoldalú megállapodásokkal és szerződésekkel van ellentétben, hanem rendkívüli veszélyt jelent, tekintettel a NATO fokozódó katonai előkészületeire. Hiba lenne feltételezni, hogy az európai szocialista országok közömbösek maradhatnak ezekkel a jelenségekkel szemben. A bonni NATO-ülés záródokumentumainak már idézett és további rendelkezései azt mutatják, hogy a találkozón azok voltak a hangadók, akiktől idegenek a béke és az államok közötti békés egymás mellett élés érdekei. A leghangosabb Washington volt, amely szövetségeseit szófogadásra ösztökélte, s arra akarta kényszeríteni, hogy kiszolgálják az amerikai katonai doktrínákat. A bonni NATO-dokumentumok militarizmusát voltak .hivatottak enyhíteni a béke, a demokrácia és az igazságosság szükségességéről szóló eszmefuttatások. Hogyha azonban kivesszük belőlük a lényeget, látható, hogy a bonni nyilatkozatok a militáns amerikai politikusok és az USA katonaiipari komplexuma képviselőinek gondolatait tartalmazzák, akik az emberiséget makacsul egy újabb, kibővített „hidegháborúba“ vonszolják, s egy valódi háború szélére sodorják. Már ma hallani olyan hangokat, hogy a NATO-tagállamok mindegyike a maga módján értelmezi a bonni nyilatkozatok homályos megfogalmazásait. Ez lehetséges. A tapasztalatok alapján azonban elmondható, hogy mindig annak a nagyhatalomnak a véleménye volt döntő, amely ebben az „egyenlők szövetségében“ vezetőnek tartja magát. Ronald Reagan azért indult Európába, hogy a saját kezébe vegye a tömb irányítását - állapították meg az amerikai elnök legközelebbi tanácsadói. Bonnban az Egyesült Államok saját feladataival foglalkozott. Washington militarista programjai, erőpolitikája, beavatkozása más országok belügyeibe és önkénye a nemzetközi kapcsolatokban a NATO közös platformjává változott. Néhányan saját akaratukból, mások nyomás alatt, ismét mások a „szolidaritás“ érdekében írták alá a nyilatkozatokat, amelyek a világban kialakult hozzávetőleges katonai erőegyensúlyt akarják megbontani, anélkül szeretnék felszámolni az enyhülés politikai, jogi és gazdasági alapjait, hogy meggondolnák, mihez vezet ez, és milyen következményekkel jár rájuk nézve is. A kulcsfontosságú probléma, amelynek megoldása nem tűr halasztást, a háborús veszély csökkentése. E problémának jelentős összetevője az európai nukleáris fegyverek számának csökkentése. Az USA nyilvánvalóan a közvéleményt akarja kielégíteni azzal, hogy tárgyalásokat folytat a Szovjetunióval Genfben, valójában azonban akadályokat gördít az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvein alapuló megállapodáshoz vezető út elé. Az úgynevezett amerikai „nullaváltozat“, amelynek a NATO akkora reklámot csinált, közvetlen ellentétben áll ezzel az alapelvvel. Nem számol az amerikai közepes hatótávolságú, Nyugat-Európában már elhelyezett nukleáris eszközökkel, figyelmen kívül hagyja Nagy-Britannia és Francia- ország nukleáris potenciálját, és csak a Szovjetunió atomfegyvereinek leszerelését feltételezi. Hasonló logikához tartja magát az Egyesült Államok a hadászati fegyverek csökkentéséről és korlátozásáról folytatott tárgyalásokat illetően. > A NATO tagállamok támogatják az USA imperialista törekvéseit és azt veszélyeztetik, amire tegnap még esküdtek. Hajlandók ugyan vitázni a stabilitásról, ugyanakkor aláássák. Nem látják talán a nyugat-európai kormányok, ami világos számos politikus, képviselő és katona előtt magában az USA-ban is? Nyugat-Európát talán annyira meghipnotizálta tengeren túli partnere, hogy nem képes megkülönböztetni, honnan fúj a háború szele? Legyen bármiképp, a NATO politikájában egyre veszélyesebb tendenciák mutatkoznak. A NA- TO-tömb igyekszik megfosztani Nyugat-Európát az enyhülés eredményeitől, és át akarja vágni e politika gyökereit. New Yorkban ezekben a napokban zajlik az ENSZ-közgyűlés második rendkívüli leszerelési ülésszaka. A világ népei azt várják, hogy a béke és a biztonság megszilárdítását illetően reális eredményeket hoz. A bonni tanácskozás résztvevői gyakorlatilag azt jelentették ki, hogy ellenkező irányban akarnak haladni. Az észak-atlanti tömb’ e fórummal szemben a militarizálás, a zsarolás és az önkény programját állítja fel. így volt ez az ENSZ-közgyűlés első leszerelési ülésszaka idején 1978-ban is, amikor a NATO tüntető módon jóváhagyta a fegyverkezés gyors növekedésének hosszú távú programját. A Szovjetuniónak és a többi szocialista országnak nincs szüksége a feszültségre és a fegyverkezési versenyre. A Szovjetunió a saját és minden nép érdekében a nukleáris háború elhárítására törekszik, és nem sajnálja erőfeszítéseit a béke megszilárdítására. Ezt újból bizonyítja a Szovjetunió azon kötelezettségvállalása, hogy elsőként nem vet be atomfegyvereket. A Szovjetunió úgy véli, hogy amennyiben hasonlóan világos és fontos kötelezettséget vállal a többi nukleáris hatalom is, ez jelentős lépés lesz a világbéke és a biztonság megszilárdítása, a leszerelés felé. Most az a kérdés, hogy a NATO-tagállamok kormányai hajlandók lesznek-e politikájukban figyelembe venni valamennyi nép létérdekeit, tehát a saját népükét is, s a realizmus és a józan ész útjára lépnek. nokL Az országban folytatódik a polgári lakosság elleni terror: napirenden vannak a gyilkosságok és az erőszakos cselekedetek. Az elmúlt hetekben a junta „büntető expedíciót“ indított a partizánok ellen, amelyben több mint 4000 katona vett részt amerikai fegyverekkel felszerelve. Többségüket az USA-ban képezték ki a partizánellenes harcra. A junta minden igyekezete ellenére azonban a partizánok érzékeny veszteségeket okoznak a kormánycsapatoknak. Morazan tartományban például sikerült elfoglalniuk Perquin városát s körülzárniuk San Fernandót és Arambalát. A felvétel a partizánok egyi bázisán készült Chalatenango tartományban. (ČSTK-felvétel) Szovjet szerződésjavaslat a vegyi fegyverek gyártásának betiltására mok közötti konzultációk es együttmüködés révén. A nemzetközi konzultáció és együttmüködés teljesebb mértékű megvalósítása, az információcsere és a szerződés megtartásával kapcsolatos ellenőrzés elősegítésére az aláíró államok a szerződés érvénybe lépése után 30 nappal létrehozzák tanácsadó bizottságukat - szögezi le a szovjet javaslat. Minden aláíró államnak joga van arra, hogy saiát képviselőt nevezzen ebbe a bizottságba. Emellett a szerződésnek számolnia kell azzal a lehetőséggel, hogy a helyszínen lehessen ellenőrizni a különlegesen mérgező vegyi anyagok megengedett célokra való gyártását. A szovjet dokumentumjavaslat azt is hangsúlyozza, hogy a szerződés semmit sem magyarázhat oly - módon, hogy az korlátozza vagy csökkentse azokat a kötelezettségeket, amelyeket bármelyik állam az 1925. június 17-én aláírt genfi jegyzőkönyvvel összhangban fogadott el. Libanonban az újabb tűzszünet ellenére folytatódnak a harcok Arafat üzenete Castronak (ČSTK) - A csütörtökön éjfélkor kihirdetett 48 órás tüzszünet ellenére péntekre virradó éjszaka folytatódtak a harcok Bejrút déli külvárosaiban az izraeli egységek és palesztin ellenállási mozgalom erői között. A libanoni rádió szerint a kora reggeli órákig folytak a harcok a nemzetközi repülőtér körzetében és Chalda elővárosban. Az izraeliek bombázták a Hazmija szektort is, amelyen keresztül kelet felől közelíthető meg a város. Tüzérségi párbaj volt a közeli Suf hegységben is. Közben Bejrútban folytatódtak a lázas tárgyalások minden szinten a súlyos válság megoldásának lehetőségeiről. Csütörtökön több libanoni - palesztin találkozóra került sor. Jasszer Arafat, a PFSZ végrehajtó bizottságának elnöke pl. Vazzan kormányfővel folytatott tárgyalásokat arról, hogyan lehetne biztosítani, hogy a palesztin mozgalom vezető szervei folytathassák munkájukat. Folytatta tárgyalásait Philip Habib, az amerikai elnök különmeg- bízottja is. Igyekezett elfogadtatni azt a tervet, mely szerint az izraeliek „kivonulnának“ Bejrútból és
