Új Szó, 1982. június (35. évfolyam, 128-153. szám)
1982-06-18 / 143. szám, péntek
SZÁZ ÉVE SZÜLETETT GEORGI DIMITROV DJ SZÚ 3 1982. VI. 18. A FORRADALMI MOZGALOM NAGY FIA (ČSTK) - A Georgi Dimitrov születésének 100. évfordulója alkalmából a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága által megrendezett nemzetközi elméleti konferencián Szófiában szerdán szólalt fel Vasil Bil’ak, a CSKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára. Beszédét az alábbiakban közöljük: Tisztelt elvtársak! Bevezetőül szeretnék gratulálni a bolgár elvtársaknak azért, hogy összehívták ezt a jelentős, reprezentatív konferenciát, szeretném megköszönni a meghívást és a vendéglátást. Csehszlovákia Kommunista Pártja üdvözölte e konferencia összehívását, amelynek témája Georgi Dimitrov, a bolgár nép nagy fia, az elkötelezett internacionalista élete és müve. Ma együtt emlékezünk Dimitrov születésének 100. évfordulójára, évszázadunk kiváló személyiségére, aki legendává vált és akiben a fasizmus és a háború elleni, a tartós békéért folytatott harc testesedik meg, s akit életművét tekintve - joggal tart magáénak az egész nemzetközi forradalmi mozgalom. Ha ma Georgi Dimitrov hagyatékát magunkénak valljuk, azt mindenekelőtt azért tesszük, hogy müvéből és gondolataiból olyan értékeket merítsünk és fejlesszünk tovább, amelyek örök érvényűek. Georgi Dimitrov nagysága abban rejlik, hogy megértette a Nagy Októberi Szocialista Forradalom történelmi jelentőségét, és ebből a felismerésből saját forradalmi tevékenysége számára levonta a szükséges következtetéseket. Minden erejét, tehetségét és tudását a világ forradalmi megújulásáért folytatott harcnak szentelte. A Szovjetunió legodaadóbb barátai és legszenvedélyesebb védelmezői közé tartozott, legnagyobb ellenségei a szocializmus első országának az ellenségei voltak. Ma is időszerűek szavai: „A Szovjetunió nem egyszerű állam - a szovjet proletariátus és a világforradalom müve. Valódi határai az egész világra kiterjednek, és mindent magukban foglalnak, ami a munkásosztályért és annak ügyéért él.“ Georgi Dimitrov nagy műveltségű és kultúrájú ember volt, tökéletesen elsajátította az osztályharc lenini stratégiáját és taktikáját. A legbonyolultabb politikai helyzetekben is a kor követelményeinek szintjén állt: odaadó volt a munkásosztály ügye iránt, hú maradt kommunista meggyőződéséhez, kritikus és önkritikus volt, következtetéseit nem kívánságaiból, hanem a realitások józan elemzéséből vonta le, alkotóan érvényesítette a forradalmi elméletet. Georgi Dimitrovot joggal soroljuk azbn személyiségek közé, akik évszázadunk harmincas és negyvenes éveiben jelentős érdemeket szereztek a marxizmus- -leninizmus alkotó továbbfejlesztése terén. Müvének középpontjában a fasizmus elleni harc állt nemzeti és nemzetközi méretekben, az a harc, amelyről jól tudta, hogy a fasiszta agresszió áldozataivá vált népek felszabadításába, a demokratikus és szocialista forradalmakba kell torkollnia. Müve meggyőzően bizonyítja, hogy a marxizmus-leninizmus élő és legyőzhetetlen tanítás, hatékony receptje a forradalmi gyakorlatnak, olyan tanítás, amely a néptömegeket történelmi tettekre képes ösztönözni. Georgi Dimitrov meggyőződése és tettei, az általa hirdetett elvek és élete között nem volt ellentmondás. Ezért egészen törvényszerű volt, hogy épp az olyan ember, válhatott az ismert lipcsei per legendás hősévé, mint Georgi Dimitrov. A lipcsei per volt az egyik példája annak, mire képesek a fasiszták, mint az imperializmus legreakciósabb ügynökei. Ha a kommunisták kompromittálásának és a tömeges terror mentegetésének forgatókönyve nem vált be, ez Georgi Dimitrov halhatatlan érdeme. Dimitrov becsületes magatartása nem csak felfedte a Reichstag felgyújtásával kapcsolatos provokációt, hanem a per olyan fordulatot vett, hogy a vádlott a fasizmus lett. A világ közvéleménye már az ún. harmadik birodalom megalakulása előtt meggyőződhetett arról, hogy a fasizmus a büntevé- kenységgel kötődik össze és hogy a legkövetkezetesebb antifasiszta harcosok a kommunisták. Az események további alakulása ezt teljes mértékben megerősítette. A Kommunista Intemacionálé főtitkáraként 1935 augusztusában annak VII. kongresszusán az egész nemzetközi kommunista mozgalom nevében tolmácsolta valamennyi demokratikus és haladó erőnek a fasizmus elleni harc széles népfrontjának létrehozására, a világbéke megőrzésére irányuló történelmi felhívását. Georgi Dimitrov helyesen abból a fel- tételezésből indult ki, hogy a béke, a polgári demokrácia, a jogok és szabadság- jogok - bármennyire korlátozottak is - védelme a fasiszta fenyegetéssel szemben a munkásosztály létérdeke és a szocializmushoz való átmenet egyik fontos előfeltétele. Sajnos, akkor sokan nem fogadták el az odanyújtott kezet. Nem fogták fel, hogy Ausztria és Csehszlovákia feláldozásának, a „kisebb rossznak“ a taktikája nem állítja meg a fasizmust agresszív hadjáratában, hanem ellenkezőleg: felbuzdítja, s titokban remélték, hogy a fasiszta rendszer segít majd felszámolni a kommunizmust és a Szovjetuniót. Ma csakúgy, mint Georgi Dimitrov életében az imperializmus katonai erejére támaszkodik, s ezt tartja legfőbb eszközének, amellyel meg akarja állítani vagy legalább le akarja fékezni a világforradalmi folyamat törvényszerű fejlődését. Mennyi hasonlóság van jelenleg is. A legreakciósabb imperialista erők, amelyek a katonai-ipari komplexum érdekeit képviselik, képesek volnának még azon az áron is kirobbantani a nukleáris háborút, hogy Európa és európai szövetségeseik is megsemmisülnének, hogy ha biztosak lennének abban: sikerül felszámolniuk a Szovjetuniót és a szocialista országokat. Az imperializmus veszélyes háborús törekvései ma az emberiség létét fenyegetik. Ezért is sürgetőbb Dimitrov útmutatása, hogy e veszély ellen, a béke védelméért és megőrzéséért minden erőt össze kell vonni. Ma, amikor az imperializmus hibájából veszélyben van bolygónkon az élet, még tovább kell lépni- az olyan erők legszélesebb frontját kell létrehozni, amelyek hozzájárulhatnak a háború elhárításához. Minél nagyobb és bonyolultabb feladatok állnak az emberiség előtt a béke megőrzése tekintetében, annál nagyobb mértékben nö a kommunisták- mint a háborús katasztrófa veszélye elleni küzdelem leghatározottabb és legkövetkezetesebb harcosai, korunk legjelentősebb politikai ereje - nemzetközi szerepe és felelőssége. Ezért a világ kommunistáinak internacionalista egysége és egységes fellépése ebben a legfőbb kérdésben különösen fontos. A háború és az agresszió imperialista stratégiájával szemben még határozottabban kell érvényesülnie a mi békestratégiánknak. Dimitrov útmutatása ebben, az emberiség békés jövőjéért folytatott harcunkban élő, sürgetőbb mint bármikor korábban volt. Elkerülhetetlen, hogy elsősorban saját sorainkat egyesítsük, ne tápláljunk illúziókat, ne gyengítsük éberségünket, semmit se könnyesünk munkánkon, s kötelességeinket - akár nemzeti, akár nemzetközi viszonylatban - a legnagyobb felelősséggel végezzük az emberi civilizáció és kultúra megóvása érdekében. Úgy véljük, hogy Georgi Dimitrov hagyatékának szellemében járunk el, amikor szorgalmazzuk, hogy pártjaink, a kommunista és forradalmi munkáspártok, tevékenykedjenek bárhol a világon, lehetőséget kapjanak arra, hogy időről időre kicseréljék véleményüket a közös érdeklődésre számot tartó kérdésekről, elvtársi légkörben értékeljék az imperializmus elleni harc tapasztalatait, intézkedéseket fogadjanak el erőik egyesítésére mindenütt, ahol azt az imperializmus, a mindenfajta reakció, a fajüldözés és a cionizmus elleni, a békéért és a társadalmi haladásért folytatott közös küzdelem megköveteli. Ez magától értetődően egyaránt érinti az egyes térségeket és egész mozgalmunkat. Tekintettel arra, hogy a testvérpártok legutóbbi, 1969-ben Moszkvában tartott világkonferenciája óta a nemzetközi életben számos fontos esemény zajlott le, s hogy a világ politikai térképén jelentős változásokra került sor és egész sor közös megvitatásra váró új kérdés merült fel, Csehszlovákia Kommunista Pártja több más párthoz hasonlóan úgy véli, hogy megérett az idő egy új értekezlet előkészítésére. A kommunista és munkáspártok nemzetközi konferenciájának összehívása ellen néha azt hozzák fel, hogy ma minden párt függetlenül és saját felelősségére dolgozza ki politikáját. Ezt senki sem tagadja. Ám semmiféle kollektív találkozó nem is vonja kétségbe, és az egyes pártok jogait semmilyen tekintetben nem korlátozza. Meggyőződésünk azonban, hogy mozgalmunk sajátsága a proletár internacionalizmus és az ebből eredő kötelesség, közösen fellépni ellenségeink támadásaival szemben, kölcsönösen segíteni egymást, a gyakorlatban bizonyítani az internacionalista szolidaritást. A mi erőnk az egységben - az ideológiai, politikai és akcióegységben - rejlik, s ha azt akarjuk, hogy ez az erő megnyilvánuljon, ezért az egységért szüntelenül harcolni kell, keresni kell azokat az utakat, amelyek élővé teszik, amelyek - ahogy azt Vlagyimir lljics Lenin követelte - ,,az egységes nemzetközi irányvonal konkrét érvényesítéséhez vezetnek, s tekintetbe veszik minden ország sajátosságait“. Dimitrov számára az internacionalizmus magas erkölcsi értékekkel is egybekapcsolódott. Számára azonos volt az internacionalista szolidaritás és a proletár internacionalizmus eszméiért folytatott bátor harc, az a harc, amelyet még a börtönnel és más megpróbáltatásokkal való fenyegetés sem tartóztat fel. Rendkívüli mértékben kidomborodtak ezek az erkölcsi jellemvonásai a Szovjetunió iránti odaadásban: mély belső vonzalmat érzett a hősi szovjet nép iránt azért, mert az magára vállalta a szocializmus úttörőjének szerepét. A Szovjetunió barátja, cso- dálója volt, s állampolgárává is vált, amikor a nemzetközi proletár szolidaritás kiragadta őt a lipcsei per befejezése után a hitleri fasizmus karmai közül, és amikor nem térhetett vissza hazájába. Az annyira magasztalt és példaként emlegetett Masaryk-féle humán demokrácia akkor még azt sem engedte meg, hogy átutazzon Csehszlovákián. Szerette a Szovjetuniót és a szovjet népet, s a mi Klement Gottwaldunkhoz hasonlóan ő is a Szovjetunióhoz való pozitív viszonyban látta a proletár internacionalizmus legfőbb kritériumát. Dimitrov hagyatéka e tekintetben is időszerű. Mindig érvényes volt és érvényes marad, hogy forradalmi elmélet nélkül nem létezhet forradalmi gyakorlat sem. A forradalmi elmélet az egész forradalmi mozgalom általánosított tapasztalatait foglalja magában. Ilyen tapasztalatokat kizárólag a közös értekezleteken, konferenciákon és tanácskozásokon szerezhetünk. Semmi ok sincs arra, hogy kerüljük a nyílt elvtársi vitát. Pártjaink olyan tapasztalatcseréjére kell törekednünk, amely megmutatja az előre vezető utat, megerősíti akcióképességünket az adott korszak, vagyis az emberiségnek a szocializmusba való átmenet jelenlegi feltételei között, megerősíti a kommunizmus végső győzelmébe vetett hitünket, egészséges optimizmussal sokszorosítja erőinket. , Tisztelt elvtársak! Georgi Dimitrov nevével Csehszlovákia Kommunista Pártja történetének nem egy dicső fejezete kapcsolódik össze. Dimitrovnak már a Kommunista Interna- cionálé 1924-es V. kongresszusán nagy része volt a párt lenini irányvonalának kidolgozásában, főleg ami az egységes front kérdését illeti. Húsz éven át aktív támogatást nyújtott pártunk egészséges erőinek a marxista-leninista, a forradalmi és internacionalista irányvonalért folytatott harcban, amely 1929-ben a CSKP történelmi jelentőségű V. kongresszusán győzött. Tanácsaival és tapasztalataival, valamint kiterjedt aktív politikai tevékenységével jelentős mértékben járult hozzá a csehszlovák nép hitleri agresszióval szembeni védelmének megszervezéséhez és végül a csehek és szlovákok antifasiszta felszabadító harcához, amely a háború végén hazánkban nemzeti és demokratikus forradalomba nőtt át. Georgi Dimitrovhoz fűződnek Csehszlovákia Kommunista Pártja és a Bolgár Kommunista Párt testvéri kapcsolatainak hagyományai, a Bolgár Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság népei közötti szilárd barátság, szövetség és együttműködés hagyományai, amelyeket ma az egész közösség, a szocializmus, a béke és a haladás érdekében fejlesztünk tovább és mélyítünk el. A Szovjetunióval és a szocialista közösség további országaival való barátság és szövetség megbízható alapot teremtett az új élet, a békés élet építéséhez, amelyben az ember megszabadult ki- zsákmányolóitól és elnyomóitól. A szocialista országok népei őszinte barátai egymásnak, olyan internacionális társadalmi rendszerben tömörültek, amely a szabad népek közötti új, valóban egyenjogú és testvéri kapcsolatokon alapul. Az a tudat, hogy a béke elválaszthatatlanul egybeforrott a szocializmussal, hogy a Szovjetunió és a létező szocializmus országai garantálják a békés építő- munkát, népünk történelmi tapasztalatainak alapvető összetevői közé tartozik. A szocialista forradalom hazánkban létrehozta az alapvető társadalmi változásokhoz szükséges feltételeket. Eredményes utat tettünk meg, és joggal vagyunk erre büszkék. A dolgozó ember saját országának gazdája lett. Megszűnt az ember ember általi kizsákmányolása, a nemzetiségi egyenlőtlenség, a nyomor, a koldulás és a munkanélküliség, a jövőtől való félelem. Államosítottuk az ipart, a bankokat, felosztottuk a nagybirtokokat, falvaink életét szocialista alapokon változtattuk meg. így alapjaiban változott meg társadalmunk jellege, amelyre a dolgozó nép valamennyi rétegének kölcsönös közeledése és együttmüködése a jellemző. Minden polgárunk számára biztosítva van a tisztességes élet. Az ember művelődéséről, kultúrájáról és egészségéről való gondoskodás nagyszabású rendszerét dolgoztuk ki. Éppen a fenti történelmi-társadalmi változások alapján alakult ki a demokrácia magasabb formája, a dolgozók demokráciája. Csak a munkásosztály, amely a parasztsággal és az értelmiséggel szövetségben uralkodik - s ez csak a szocializmusban lehetséges biztosít tág teret a valódi szabadságnak és demokráciának. És csak az ilyen demokrácia feltételei közepette lehetséges az ember személyes jogainak és szabadság- jogainak teljes kibontakoztatása. A nép hatalmán kívül eső demokrácia nem tökéletes, az uralkodó osztály érdekeit szolgálja, amely a társadalomnak csak a kisebbik részét alkotja. A szocialista építés útja nem volt köny- nyű, és ma sem az. Az állandó harc útja ez, amelyen új, igen nehéz feladatokat kell megoldani, ismeretlen akadályokat és számos nehézséget kell leküzdeni. Hiányosságaink gyakran abból az illúzióból eredtek, hogy ez az út könnyű. A hazai burzsoáziát legyőztük, de nem mindig vettük tekintetbe, hogy a nemzetközi imperializmus nem hagyott fel törekvéseivel, hogy minden lehetséges módon károkat okozzon nekünk, és bomlassza a születő szocialista közösséget. Súlyos válságot is átéltünk. A lenini elvekhez való visszatérés lehetővé tette e válság sikeres leküzdését. Tisztelt elvtársak! Georgi Dimitrov, a kommunista és nemes lelkű ember hagyatékának jelentősége nem csökken az idő múltával, életműve nem merülhet feledésbe. Jelenkorunk évről évre megerősíti azoknak az eszméknek a gazdagságát, sokoldalúságát és igazságát, amelyeknek Dimitrov egész életét szentelte, egész munkásságát annak rendelte alá, hogy saját korában azok között a feltételek között, amelyekben élt és dolgozott, továbbfejlessze a marxista-leninista tanítást és gazdagítsa a kommunista mozgalom politikáját. Műve él szülőhazájában, amely a szocializmus építésével és fejlesztésével hű ahhoz a hagyatékhoz, amelyet népére hagyott. Él a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom sikereiben, a szocialista közösség országainak fejlődésében és megerősödésében. Georgi Dimitrov saját népéért és az egész világ dolgozóiért élt és dolgozott. A marxizmus-leninizmus igazságáért, az ember boldogságáért harcolt. Népe hű fia maradt, de müve túlnőtt Bulgária határain. Dimitrov a nemzetközi forradalmi mozgalom fia. Vasil Bil’ak beszéde
