Új Szó, 1982. június (35. évfolyam, 128-153. szám)

1982-06-17 / 142. szám, csütörtök

A SZOVJETUNIÓ VALÓDI BIZTONSÁGOT AKAR ÚJ SZÚ 3 1982. VI. 17. (Folytatás az 1. oldalról) rásnak az a lényege, hogy a hadá­szati nukleáris fegyverzet egészé­ből egy fegyverzetfajtát emelnek ki: a szárazföldi telepítésű inter­kontinentális ballisztikus rakétákat Azután kijelentik: mindenekelőtt ezeket kell csökkentenie.a Szovjet­uniónak. Elég átlátszó ravaszko­dás ez. A hadászati eszközök ama fajtájának csökkentését javasol­ják, amelynél a számszerű fölény- ha ezt a tényezőt a többitől elválasztjuk, de csak akkor- a Szovjetunió oldalán van. Ugyanakkor szándékosan agyon­hallgatják a hadászati fegyverzet más fajtáit, amelyek tekintetében a túlsúly az Egyesült Államok ol­dalán van. Ilyenek a nagy hatótá­volságú robotrepülőgépek, ame­lyekre Washington, mint ismere­tes, különös súlyt helyez. Ilyen a hadászati légierő is, ahol az Egyesült Államoknak ugyancsak nagy számszerű előnye van. Hall­gatnak arról is, hogy a tengeralatt­járók ballisztikus rakétái által hor­dozott nukleáris robbanótöltetek tekintetében is az amerikaiak van­nak többszörös fölényben. S természetesen teljesen „megfeledkeznek“ az előretolt ál- lomásoztatású amerikai eszkö­zökről, csakúgy, mint az Egyesült Államok atlanti szövetségeseinek nukleáris potenciáljáról. Hasonló módon lépnek fel az európai közép-hatótávolságú atom­eszközökkel kapcsolatban is. Céljuk e tekintetben is az, hogy a valóságnak meg nem felelően ábrázolják a felek erőviszonyait. Mindebből az a következtetés adódik - hangsúlyozta Gromiko hogy Washington hadászatifegy- verzet-csökkentési tervének lé­nyege a másik fél biztonsági hely­zetének megingatása, s az, hogy szabad kezet kapjon katonai prog­ramjainak kibontakoztatására. A kérdés ilyen megközelítése irre­ális és elfogadhatatlan. A szovjet külügyminiszter rámu­tatott: a valódi destabilizáló ténye­ző az Egyesült Államok által meg­kezdett példátlan fegyverkezési hajsza. Nincs olyan fegyverfajta, amelynek terén ne törekednének az arzenálok feltöltésére - ide ért­ve a legbarbárabb fegyvereket is, a vegyi és neutronfegyvereket is. Az Egyesült Államok politikáját- hangsúlyozta Gromiko - nap nap után mind jobban áthatja a mi­litarizmus szelleme. A harciasság tombol, és így születnek a külön­féle esztelen katonai doktrínák is. Az első atomcsapásról már úgy beszélnek, mint valami magától értetődő dologról, holott ez az' atomháború kirobbantásának bű­nös koncepcióját takarja. A straté­giai gondolkodás gyöngyszeme­ként tálalják azt az elképzelést, hogy a nukleáris háborúban győz­ni lehet. Nem kell hozzá más, mint hogy a hadszínteret valahová tá­volabb kell helyezni a saját terület­től - mondjuk Európába. A Szovjetunió határozottan el­veti a hadászati fölényre való tö­rekvés irányzatát. Miközben maga nem törekszik katonai fölényre, mások jogát sem ismeri el erre. Magától értetődik, hogy országunk minden körülmények között gon­doskodni tud saját biztonságáról, szövetségesei és barátai bizton­ságáról. Nehéz szabadulni attól az ér­zéstől - folytatta Gromiko -, hogy egyesek teljesen megszédültek saját világhatalmi vágyálmaiktól. Ezt tanúsítja az is, hogy az Egye­sült Államok egymás után nyilvá­nítja a világ különböző övezeteit saját „létfontosságú érdekterüle­teivé.“ Biztosítani kell a palesztinok jogait Gromiko ezután - tekintettel a rendkívül kiélezett libanoni hely­zetre - beszédében részletesen foglalkozott a Közel-Kelet problé­máival.- Nemrégiben majdnem világ­méretű ünnepet rendeztek abból az alkalomból, hogy a Sínai-félszi­getről kivonták az izraeli megszál­ló csapatokat - mondotta. - Való­jában helyüket amerikai katonák és néhány más állam csapatai foglalták el. Ezekben a napokban, miköz­ben az ENSZ Közgyűlésének rendkívüli ülésszaka folyik, Izrael az egész világ szeme láttára újabb agressziót követett el egy szuve­rén állam, Libanon ellen. A dél­libanoni ENSZ-erök vonalát áttör­ve az izraeli csapatok tovább nyo­multak előre, halált osztva a liba­noniak, mindenekelőtt pedig ama palesztinok között, akik ebben az országban találtak menedéket. Az izraeli erőket haladéktalanul ki kell vonni Libanonból és vissza kell adni az araboknak az Izrael által korábban elfoglalt arab terü­leteket. A palesztin népnek meg kell adni a lehetőséget ahhoz, hogy érvényesíthesse elidegenít­hetetlen jogát: létrehozza saját ál­lamát. A szovjet külügyminiszter sze­rint kiváltképp hangsúlyozandó az a felelősség, amely az agresszor tetteiért az Egyesült Államokat ter­heli. Andrej Gromiko a továbbiakban a dél-ázsiai imperialista beavatko­zásról, a Kuba ellen folytatódó aknamunkáról, a Nicaragua elleni amerikai fenyegetésről és a salva­dori nép ellen folytatott irtóhadjá­ratról beszélt. Megállapította, hogy immár a dél-atlanti térségre is ki­terjesztették az erő alkalmazásá­nak amerikai politikáját. Az utóbbi napok eseményei új­ból igazolják: egyeseknek az a célja, hogy tovább mérgezzék a légkört, fokozzák a konfrontáci­ót, újabb ösztönzőket találjanak a fegyverkezési hajszához. Van­nak, akik még azt is kérdésessé teszik, hogy egyáltalán szükség van-e az Egyesült Államoknak és NATO-beli partnereinek a Szov­jetunióval és szocialista szövetsé­geseivel való megegyezésre, lé­vén azok más társadalmi rend­szerhez tartozó országok és más ideológiát vallanak. Ezzel kapcsolatban a szovjet külügyminiszter a következő kér­dést tette fel: nincs-e itt az ideje annak, hogy egyesek a nyugati fővárosokban komolyabban fonto­lóra vegyék a háború és béke problémáit? Ugyanez vonatkozik azokra a jóslatokra is, amelyek a szocializmusra és annak jövőjé­re vonatkoznak. Gromiko a továbbiakban kor­mánya nevében erélyesen eluta­sította azokat az ostoba híreszte­léseket, hogy a Szovjetuniónak bármi köze lenne a vegyi fegyve­rek alkalmazásához. A Szovjet­unió tervezetet terjeszt a rendkí­vüli ülésszak elé a vegyi fegyverek kifejlesztétének, gyártásának és raktározásának tilalmával, vala­mint az e fegyverek megsemmisí­tésével foglalkozó egyezmény alaptételeiről - mondotta. Érdemi tárgyalásokat A Szovjetunió azt vallja, hogy a leszerelés problémáinak megol­dásáról már folyó tárgyalásokat fel kell gyorsítani, s új tárgyalásokat kell kezdeni ott, ahol azt a helyzet szükségessé teszi. A genfi szovjet-amerikai euro- rakéta-tárgyalásokkal kapcsolat­ban Gromiko kijelentette: A Szov­jetuniónak az a célja, hogy Euró­pában ne legyenek se közép-ha­tótávolságú, se nukleáris fegyve­rek. Ha ez nem elfogadható a nyu­gati partnerek számára, akkor ké­szek vagyunk megegyezést kötni az európai célpontokra irányított atomfegyverek valamennyi fajtájá­ról való lemondásról. Ugyancsak készek vagyunk arra, hogy foko­zatosan mindkét oldal - tehát a Szovjetunió és a NATO - egya­ránt lényegesen csökkentse kö­zép-hatótávolságú nukleáris fegy­vereit. A hadászati fegyverzet korláto­zásával foglalkozó tárgyalásokról Gromiko kijelentette: a Szovjet­unió mindig e megbeszélések fel­újítását javasolta. Most, miután az Egyesült Államok ebbe beleegye­zett, megállapodás jött létre a tár­gyalások megkezdésének idő­pontjáról. Ez kétségkívül pozitív tény. Másfelől az amerikai fél nem ratifikálta a SALT-II szerződést, s ezzel csapást mért a nemzetközi bizalomra és a nemzetközi bizton­ságra. Az a tárgyalási pozíció, amellyel az amerikai fél a tárgyalásokhoz hozzákezd, s amely a hivatalos amerikai nyilatkozatokban kifeje­ződik, jogos aggodalomra ad okot. Ezekkel a nyilatkozatokkal kap­csolatban emlékeztetni kell arra: durva hiba lenne feltételezni, hogy a Szovjetunió kinyújtott kézzel kö­nyörög a tárgyalásokért. Másra van szükség. Árra, hogy mindkét fél kezét nyújtsa a másik felé, ha kölcsönösen elfogadható megol­dást akar találni. Leonyid Brezsnyev legutóbbi beszédére utalva Gromiko össze­foglalta, hogy mi szükséges a szovjet-amerikai fegyverzetkor­látozási tárgyalások eredményes­ségéhez. Először, a tárgyalások célja az kell, hogy legyen, hogy valóban korlátozzák és csökkentsék a ha­dászati fegyverzetet, és e megbe­szélések nem szolgálhatnak a fegyverkezési hajsza folytatásá­nak spanyolfalként, a meglevő egyensúly megbontásának eszkö­zeként. Másodszor: a két félnek e tár­gyalásokat egymás jogos bizton­sági érdekei figyelembevételével az egyenlőség és az egyenlő biz­tonság alapján kell folytatnia. Harmadszor: meg kell őrizni mindazokat az eredményeket, amelyeket korábban sikerült elér­ni. Ez vonatkozik a SALT-II szer­ződésre is. A Szovjetunió kész arra, hogy megállapodjék a Szovjetunió és az Egyesült Államok hadászati fegy­verzetének azonnali, a tárgyalá­sok megkezdésével egyidejű mennyiségi befagyasztásában és abban, hogy korszerűsítésüket a lehetséges mértékben ugyan­csak korlátozzák. Reméljük, hogy a másik fél ko­molyan tanulmányozni fogja eze­ket a szovjet indítványokat - je­lezte Gromiko. Vannak azonban bizonyos riasztó jelek - tette hoz­zá. Pontosan akkor, amikor a Szovjetunió a hadászati fegyver­zet befagyasztását indítványozza, Washington bejelenti, hogy fel­gyorsítja az új MX hadászati raké­ták gyártásának és telepítésének programját. Leszerelési programot Emlékezetes, hogy Leonyid Brezsnyev konkrét javaslatot tett a Ronald Reagan amerikai elnök­kel való találkozó megtartására. A Szovjetunió abból indul ki, hogy a csúcstalálkozót meg kell tartani, s hogy természetesen azt jól elő kell készíteni. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen találkozó központi kérdé­se a fegyverzet korlátozása és a leszerelés lenne. Ezután Andrej Gromiko utalt ar­ra, hogy a Szovjetunió kész egy nukleáris leszerelési program ki­dolgozására. Ezt a programot lé­pésenként lehetne életbe léptetni. Gromiko hangoztatta annak fon­tosságát, hogy megakadályozzák az atomfegyverek elterjedését. Ezzel kapcsolatban a többi közt kijelentette: - Álláspontunk e kér­désben figyelembe veszi sok más állam, mindenekelőtt a nem nukle­áris országok álláspontját. A Szovjetunió hajlandó arra, hogy a Nemzetközi Atomenergia Ügy­nökség ellenőrzése alá helyezze békés célú nukleáris berendezé­sei egy részét - atomerőmüveket és kutatóreaktorokat. Az atomfegyver-kísérletek betil­tásával kapcsolatos tárgyalásokról szólva a külügyminiszter megálla­pította: a Szovjetunió úgy véli, hogy ezeket a tárgyalásokat az Egyesült Államokkal és Angliával halasztás nélkül fel kell újítani. A bécsi haderőcsökkentési tár­gyalásokról szólva Gromiko meg­állapította, hogy a Szovjetunió más szocialista országokkal együtt ismételten felszólítja a nyu­gati partnereket, hogy lássanak végre munkához egy olyan egyez­mény előkészítésére, amely csök­kentené Közép-Európában a fegyveres erőket és a fegyver­zetet. Sajnálattal szólt a szovjet kül­ügyminiszter arról, hogy a nem­zetközi fegyverkereskedelemről kezdett szovjet-amerikai tárgyalá­sokat az amerikai fél felfüggesz­tette. A Szovjetunió kész e tárgya­lások felújítására. Andrej Gromiko közölte: a Szovjetunió emlékiratokat ter­jeszt az ENSZ-közgyűlés rendkí­vüli ülésszaka elé: 1. a növekvő nukleáris veszély elhárításáról, 2. a fegyverkezési hajsza megféke­zéséről. Leonyid Brezsnyev üzenete az ENSZ-közgyűlés leszerelési ülésszakához (Folytatás az 1. oldalról) zettség azonnal életbe lép, ab­ban a pillanatban, hogy az ENSZ Közgyűlésének szónoki emel­vényéről közzéteszik. Miért vállalja a Szovjetunió e lépést olyan körülmények kö­zött, amikor a NATO-hoz tartozó nukleáris hatalmak - köztük az Egyesült Államok - nem titkol­ják: katonai doktrínájuk nem­csak hogy nem zárja ki a nukle­áris fegyver elsőkénti alkalma­zását, hanem gyakorlatilag ép­pen ezen a veszélyes tézisen alapul? A Szovjetunió, e határo­zatot meghozva, abból indul ki, ami a jelenlegi nemzetközi hely­zet elvitathatatlan és meghatá­rozó tényezője: ha a nukleáris háború kirobban, akkor ez az emberi civilizáció lerombolását, sőt lehet, hogy a földj élet meg­semmisítését jelenti. így az álla­mok olyan vezetőinek, akik tisz­tában vannak a világ sorsa irán­ti felelősségükkel, legszentebb kötelességük, hogy mindent megtegyenek azért, hogy a nuk­leáris fegyvert sohase ves­sék be. A világ népei joggal várják el, hogy a szovjet kormány dönté­sét megfelelő válaszlépések kö­vessék a többi nukleáris hata­lom részéről is. Ha a többi nuk­leáris hatalom is ugyanilyen vi­lágos és pontosan meghatáro­zott kötelességként vállalná, hogy nem alkalmaz elsőnek nukleáris fegyvereket, akkor ez a gyakorlatban egyenértékű lenne a nukleáris fegyver alkal­mazásának betiltásával, amit a világ országainak többsége támogatna. Magától értetődő, hogy a Szovjetunió a továbbiak­ban is annak megfelelően ala­kítja politikáját, hogy a többi nukleáris hatalom hogyan visel­kedik: figyelembe veszi, hogy hallgatnak-e az ésszerűség hangjára, követik-e a jó példát, vagy mélyebbre juttatják a vilá­got a lejtőn. A Szovjetunió kezdeménye­zésének egyúttal az is a célja, hogy növelje a bizalom szintjét az államok közötti kapcsolatok­ban. Ez különösen fontos a je­lenlegi nemzetközi helyzetben, amikor azok, akik a kialakult erőegyensúly megbontására tö­rekednek, katonai fölényre akarnak szert tenni a Szovjet­unió és szövetségesei fölött, meg akarják semmisíteni azokat az eredményeket, amelyeket az enyhülés politikája hoz magá­val, tevékenységükkel alapvető­en aláássák a bizalmat. Azok a sztereotip katonai-po­litikai elképzelések, amelyeket az atombomba monopóliumá­nak korából örököltek, ma már idejüket múlták. Napjaink reali­tása azt követeli, hogy elvileg új módon gondolkodjunk a háború és a béke kérdéseiről. A Szov­jetunió által most megtett lépés megkönnyíti, hogy másként te­kintsünk a fegyverzet, különö­sen a nukleáris fegyverzet kor­látozásával és csökkentésével összefüggő problémák egész komplexumára, általában véve megkönnyíti a leszerelést. Azok a hatalmas eredmé­nyek, amelyeket az emberiség alkotó és műszaki géniusza elért, lehetővé teszik, hogy a né­pek új fejezetet nyissanak törté­nelmükben. Már ma is szinte felmérhetetlenek a lehetőségek arra, hogy megkezdjük az egész emberiséget érintő problémák, így az éhezés, a betegségek, a nyomor megoldását. Ehhez azonban arra van szükség, hogy a műszaki-tudományos haladást kizárólagosan az em­beriség békés törekvéseinek szolgálatába állítsák. A Szovjet­unió azért vállalja magára azt a kötelezettséget, hogy nem al­kalmaz elsőként nukleáris fegy­vert, mert bízik a józan ész ere­jében; hisz abban a lehetőség­ben, hogy az emberiség elkerül­heti az önmegsemmisítést, biz­tosíthatja a békét és a haladást a jelenlegi és a felnövekvő nem­zedékeknek. A továbbiakban szeretném felhívni az ENSZ Közgyűlésé­nek rendkívüli ülésszakára összegyűlt államok képviselői­nek figyelmét a következő kér­désre: a'különböző országok sok politikusa, közéleti szemé­lyisége a fegyverkezési verseny megállításának reális útját ke­resve az utóbbi időben eljut a befagyasztás, más szóval a nukleáris kapacitások további felhalmozása megszüntetésé­nek gondolatához. i Az ezzel kapcsolatos megnyi­latkozások nem teljesen egyér­telműek, de számunkra úgy tű­nik, hogy egészében véve he­lyes irányba mutatnak. Az em­berek sorsukért érzett mélysé­ges aggodalmát látjuk bennük tükröződni. Képletesen szólva, az emberek arra szavaznak, hogy megmaradjon a világon a legmagasztosabb érték - az emberi élet. Az a gondolat, hogy a nukleáris fegyverzetek csök­kentéséhez, s végső soron tel­jes felszámolásához vezető első lépésként kölcsönösen fa­gyasszák be őket, közel áll a szovjet állásponthoz. A Szov­jetunió ezenkívül konkrét javas­latokat is tesz, amelyek célja a nukleáris fegyverkezési haj­sza mennyiségi és minőségi megállítása. Végül még egy kérdés, ame­lyet véleményünk szerint nem hagyhat figyelmen kívül az ENSZ Közgyűlése. Bármilyen veszélyt jelentsen is a nukleáris fegyver, nem szabad megfeled­kezni arról, hogy az államok fegyverzetében vannak más tö­megpusztító fegyverek is, pél­dául a vegyi fegyver. Borzalmas még csak elgondolni is, hogy a néhány ország birtokában le­vő több tízezer tonna mérgező anyagból csupán néhány kilog­ramm is elég több millió ember elpusztításához. Időközben pe­dig újabb programokat dolgoz­nak ki az eddigieknél is borzal­masabb, halált hozó vegyi fegy­verfajták gyártására. Mindent meg kell tenni azért, hogy a vegyi fegyver eltűnjön a föld színéről. A Szovjetunió meggyőzödéses híve ennek. Készek vagyunk haladéktalanul megállapodást kötni a vegyi fegyverek teljes betiltásáról, meglevő készleteinek felszámo­lásáról, A Szovjetunió egészé­ben véve annak a híve, hogy haladást érjünk el minden terü­leten, ahol lehetséges a fegy­verzetek korlátozása és jelentős csökkentése, legyen szó nukle­áris fegyverről, más tömeg- pusztító fegyverről vagy a ha­gyományos fegyverzetről. Nin­csen olyan fegyverfajta, amely­nek a kölcsönösség alapján tör­ténő korlátozására vagy betiltá­sára a Szovjetunió ne lenne kész. Szeretném kifejezni azt a meggyőződésemet, hogy az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésszaka hatékony ösztönzést ad a fegyverkezési hajsza meg­szüntetésének a reális leszerelést szolgáló gyakorlati intézkedé­sekre való áttérésnek. Ezzel válthatja be azokat a reménye­ket, amelyeket a népek e repre­zentatív nemzetközi fórum mun­kájához fűznek - hangsúlyozza Leonyid Brezsnyev üzenete. • "ÖVltotí.'W.’i.v

Next

/
Thumbnails
Contents