Új Szó, 1982. május (35. évfolyam, 102-127. szám)

1982-05-14 / 113. szám, péntek

ÚJ szú 5 1982. V. 14. Tudja, hol kell folytatni... A közel hétezer lakosú Szepsi (Moldava nad Bodvou) valamikor járási székhely volt. Két évtizeddel ezelőtt sokan úgy gondolták, be­zárult az út a város fejlődése előtt. Erre rácáfolt az élet, Szepsi az utóbbi években jelentős fejlődést ért el. Mert ezt akarta a város lakossága a politikai és állami szervekkel, ezek vezetőivel egye­temben. Hálával és tisztelettel gondol a lakosság, elismerő szavakkal emlékeznek a felsőbb szervek a közelmúltban elhunyt Tamás Lászlóra, aki tizenhét éven ke­resztül irányította a városka fejlő­dését. A város új, szocialista arcu­latát kialakító fejlesztési munkála­tok eredményei, a járási, kerületi és kormányelismerések azt bizo­nyítják, hogy Szepsi helyes úton halad. Az idén új elnököt kapott a vá­ros, Lobéi Zoltán személyében. A vele folytatott beszélgetés alap­ján megállapíthatjuk: nem szakadt meg a város fejlődése. Az új elnök tudatában van felelősségének és elődje nyomdokain haladva akarja a vnb elnöki tisztségét ellátni.- Engem elődöm, Tamás Lász­ló emléke is arra kötelez, hogy becsülettel helyt álljak új beosztá­somban - hangsúlyozta Lobéi Zol­tán. - Nem lesz könnyű pótolni Tamás elvtárs áldozatkész mun­kásságát. Jól ismertem őt, mint pedagógusok már korábban együtt dolgoztunk. Ennek is kö­szönhetem, hogy tudom, meddig jutottunk és hol kell folytatnunk a városfejlesztést. Lobéi Zoltán tehát nem került ismeretlen munkakörbe. Közel harminc esztendős pedagógiai te­vékenység van mögötte, - ami csak hasznára lehet jelenlegi tiszt­ségében - dolgozott tanítóként, is­(Gazdag József felvétele) kolaigazgatóként, de osztályveze­tőként is a Dunaszerdahelyi (Du­najská Streda) Járási Nemzeti Bi­zottságon, és egyéb felelős társa­dalmi funkciókat is ellátott. Gaz­dag élettapasztalatú, jó emberis­merő és szervezőképességű em­berként ismerik. Ragaszkodik a városhoz, annak lakosságához. Pedig, nem itt született.- Szeretem, tisztelem a váro­sunkban élő embereket - vallja - s úgy érzem, ők is engem. Ennek tudata felbecsülhetetlen erő és érték számomra. Ez is közrejátszott abban, hogy vállaltam az elnöki tisztséget. A Szepsiben élő embe­rek zömét, a mai felnőtteket, taní­tottam az iskolában. Jó kapcsola­tunk megmaradt, sőt remélem, a jövőben még szorosabb lesz. Ez kell ahhoz, hogy közös munkánkat siker koronázza. Ez év februárjában vette át Lo­béi Zoltán a vnb irányítását, de úgy sorolja a városfejlesztésben elért eredményeket, olyan hozzá­értéssel emlegeti a problémákat, megoldásuk lehetőségeit, beszél a jövőbeni tennivalókról, mintha sok-sok éven keresztül csak ezek­kel a dolgokkal foglalkozott volna. Ezek konkrét felsorolása helyett talán elegendő, ha elmondjuk, hogy a nemzeti bizottságok kerü­leti versenyében a Szepsi (Molda­va nad Bodvou) Városi Nemzeti Bizottság szintén a győztesek kö­zé került. A verseny értékeléséből meg­tudtuk, hogy a város lakossága a választási program sikeres meg­valósítása érdekében 155 410 órát dolgozott társadalmi munká­ban és közel 8,6 millió korona értéket hozott létre.- Sok még a tennivaló, - mond­ta Lobéi Zoltán elnök. - Tudjuk, mit akarunk, mire vagyunk képe­sek és hogy közös erővel megva­lósíthatjuk céljainkat. Többek kö­zött arra törekszünk, hogy Szepsi a virágok városa legyen. Az idén legalább húszezer tő rózsabokrot ültetünk ki. Az elnök az ország település- struktúrája változásával összefüg­gő, a nemzeti bizottságok jogköre bővítését magával hozó új intéz­kedésekből eredő feladatokról is említést tett. Szepsi - központi jellegénél fogva - a jövőben né­hány környező község lakosságá­nak ügyes-bajos dolgait is intézi majd. Erre jól felkészülnek.- Bízom abban, hogy a lakos­ság segítségével a megnöveke­dett feladatokat is becsülettel el­látjuk - mondta derűlátóan Lobéi Zoltán. Ilyen optimizmussal csak olyan tisztségviselő tekinthet a jö­vőbe, aki a nemzeti bizottságok társadalmi szerepének erősítését személyes feladatának is tekinti. KULIK GELLÉRT Többet és jobbat - olcsóbban Rossz évet zártak tavaly a zvo­lení járás tehenészei. A helyi szak­emberek állításai szerint elsősor­ban a tömegtakarmányok várako­záson aluli terméshozamai miatt került sor a nem kis lemaradások­ra. Néhány helyen ezzel indokol­ták a tejtermelés költségeinek megnövekedését is. Mondván, hogy kellő mennyiségű széna, il­letve egyéb szálas termény hiá­nyában etetnivaló-vásárlásokra kényszerültek és a megszokottnál valamivel több koncentrált takar­mányt kellett adagolni az állatok­nak egy-egy liter tejért. A tavalyi időjárás kedvezőtlen kihatásai nem kerülték el a Seno- hradi Egységes Földművesszö­vetkezet határát sem. A korponai dombvidéknek csaknem a tetején, a zvoleni járásban a legnagyobb tengerszint feletti magasságban lévő szántóföldi parcellákról és ré­tekről mégis mintegy tíz százalék­kal nagyobb terméshozamokat gyűjtöttünk be, mint egy évvel ko­rábban. Mennyiségi szempontból ez még nem jelentett volna külö­nösebben sokat, viszont kiváló volt a takarmányok minősége. An­nak köszönhettük ezt, hogy meg­különböztetett figyelmet fordítot­tunk a rétek és a legelők gondos megművelésére is. Feltételeink között évről évre egyre nagyobb jelentősége van ennek, hiszen a 2500 hektárunknak csak a ki­sebbik felét képezik a szántóföl­dek. Az állatállományunk pedig ál­landóan gyarapodik. Az idén már 460 tehenet, 300 hízómarhát, több mint 2000 juhot és ugyancsak nem kis sertésállományt tartunk. Az állatok ellátáséra mind több jó minőségű takarmányt kell ter­mesztenünk. Mivel a növekvő többletszükségletet nem fedez­hetjük a szántóföldekről, az elmúlt években egymás után rekultivál- tuk a réteket és a legelőket. Nagy munka volt ez, de megérte. Korábban évente legfeljebb kétszer kaszáltuk a réteket, a le­gelők silány növényzetét pedig csak a juhok hasznosíthatták. Most három, jó években viszont négy, télire eltehető termést adnak a rétek, mert a nyár kezdetétől az ősz végéig a juhokat, a hízómar­hákat és a teheneket egyaránt jóllakatják a legelők. Tavaly, ami­kor első ízben hajtottuk ki a lege­lőkre a szövetkezet csaknem tel­jes szarvasmarha-állományát is, a vályúk helyett kazlakba, sze- názstornyokba és silógödrökbe rakhattuk a takarmánytermés je­lentős részét. Ugyanakkor nagy mennyiségű abrakot is megtakarí­tottunk. A teheneknek például csak 22 deka koncentrált takar­mányt adagoltunk egy-egy liter tejre számítva. Hat dekával keve­sebbet, mint máskor az istállók­ban, ahol ráadásul a tejhozam sem érte el a legelőkön felállított ideiglenes fejőházakban mért mennyiséget. Ennek köszönhető­en tavaly átlagosan huszonhat de­ka koncentrált takarmány feleteté­sével nyertünk egy liter tejet, mi­közben minden tehéntől 3570 litert fejtünk. Az eladási tervünket több mint 100 000 literrel túlteljesítet­tük. Jó eredményeket értünk el a borjúnevelésben is. Száz tehén­re számítva 113 borját választot­tunk el, ami a tejtermeléshez ha­sonlóan a járás legjobb átlaga volt. A tejtermelésben és a borjúne­velésben elért sikereink fontos előfeltétele volt a nagy gcnddal végzett zootechnikai munka. Az utóbbi években továbbtenyésztés- re már csak azokat a teheneket válogattuk ki, amelyekből az első laktáció után évi 3000 liternél több tejre számíthattunk. További ko­moly előrelépést jelentett, hogy a gazdasági udvarokban sokat módosítottunk a munkaszervezé­sen is. Az állatgondozóktól, a fe­jőktől, az etetőktől a jó fizetések fejében nemcsak elvárjuk, hanem szigorúan megköveteljük a kiosz­tott feladatok becsületes teljesíté­sét. A prémiumok kifizetésének elengedhetetlen feltétele a terv mennyiségi és minőségi mutatói­nak együttes teljesítése. A fejőhá­zakban nemcsak literekben mér­jük a teljesítményeket, hanem azt is naponta megnézzük, hogy mi­lyen a tej minősége, tisztasága. A tehenészetben és a borjúnevei­dében dolgozó állatgondozók pe­dig csak akkor számíthatnak havi 3-400 korona külön jutalomra, ha az ellenőrzések során tisztán, rendben, jó egészségi állapotban találjuk az állatokat. Amióta meg­szigorítottuk a fegyelmet, szinte teljesen megszűntek a korábban gyakori borjúelhullások is. Az idei évre kitűzött célok eléré­séhez nem kis előnyt jelent szá­munkra az, hogy a tavalyi termés­ből még jelenleg is bőséges takar­mánykészlettel rendelkezünk. A tehénistállókban naponta egy- egy állatra számítva 25 kiló kukori­casilót, 6 kiló elsőrendű szénát és 4 kiló granulált takarmányt adago­lunk az abrakon kívül. A környék­beli gazdaságokban - a járási me­zőgazdasági igazgatóság felmé­rése szerint - szénából csak két kiló jut naponta a teheneknek. Pe­dig a múlt évben ott sem volt rosszabb az időjárás, mint a mi határunkban PAVEL KOTRUCH, a Senohradi Efsz elnöke A CSSZSZK kormá­nya és a Szakszer­vezetek Közpohti Ta­nácsa az 1981-ben elért eredményekért május elseje alkalmá­ból a kassai (Košice) kerámiai üzemet is Vörös Zászlóval jutal­mazta. Pótalkatré­szek gyártásával 1,5 millió devizakoronát takarított meg az üzem. Képünkön Mi­chal Manko, a micha- tovcei fióküzem élen­járója, aki a CSSZSZK kormánya és a Szak- szervezetek Központi Tanácsa elismerő ok­levelét kapta meg. N (Svätopluk Písecký felvétele - ČSTK) VÁSÁRI BÚTORMOZAIK Ankét nélkül sem nehéz rájönni arra, hogy az idei brnói tavaszi vásár látogatói közül kevesen akadtak olyanok, akik ne nézték volna meg a kiállított bútorokat. Hiszen talán nincs is olyan gene­ráció, melynek képviselőit ne ér­dekelné a divat újabb hullámainak gyáraink termékein történő lecsa­pódása, összehasonlítva néhány külföldi partner hasonló igyekeze­tével. A vásár üzleti szerepe mel­lett nem véletlenül nyújt alkalmat az emberek tízezreinek arra, hogy szemlélődjenek, kóstolgassák a kínált portékát, döntsenek eset­leges befogadásáról vagy elveté­séről. Mindez olyankor történik, amikor a kereskedelemnek és a bútoriparban a fogyasztó sokféle ízlése, változó igényei felé kellene fordulnia, amikor az átfogóbb pi­ackutatás (ha egyáltalán eljutot­tunk idáig) eredményei fokozato­san jelennének meg a bútorkíná­latban. Ilyen megfontolásokból ki­indulva néztünk körül a brnói vá­sár B pavilonjában, ahol a bútorfé­leségek világa tárult elénk. Három ország - Jugoszlávia, az NDK és Finnország - sorakoztatta bútoraink mellé saját termékeit. Ha figyelembe vesszük, hogy a bútor piac kínálatában egyfajta árak szerinti tagolódásra számít­tozik meg a hálószobabútorok hiá­nyáról kialakult nézetünk, mert a látottak választékban és színek­ben is kárpótolhatnak bárkit. Érde­kesség, hogy éppen itt tűnt fel a sokak által megbámult kisebb ,.Aroma“ varia konyhabútor, melyhez hasonlóakat az előbbiek során hiányoltunk. A variabútorok sora folytatódott a prágai Interier bemutatóján is. A gyár üzemeiben egyszerre több program keretében foglalkoznak ennek fejlesztésével, így válogat- nivaló mindig akad egy ilyen se­regszemlére. S ha valaki még ott­honi lapozgatásra is magával vihet néhány prospektust, akkor akarat­lanul is közelebb kerül egy-egy bútorgyár termékeihez. Úgy tűnik, a többiek ezzel már nem nagyon számolnak, mert látogatásunk ide­jén máshol alig tettek az emberek elé belőlük. Míg a rousínoviak szinte a lakott szobák hangulatát varázsolták a látogató elé, addig a sobéslavi Jitonából rendkívül vonzó, válto­zatos és eredeti bútorfajtákat állí­tottak ki. Többek között: a Hifi­rajongók a mini szekrénysort (a tévének, magnónak és lemezját­szónak is külön helye van benne) fogadhatták örömmel, az újdonsá­gokra vadászók pedig legtovább Mintha egy berendezett helyiség tárulna elénk.. .(Rudolf Štursa felvétele) hatunk - ezt a brnói bemutató is jelezte akkor a jugoszláv búto­rokat éppen a hazai méretekben újabban konstruált „igényes vá­sárló“ számára mutatták be. Szekrénysoraik tavalyi vasalása nagyobbrészt eltűnt; s helyette más feltűnő elem nem jelent meg. Ülőgarnitúráikat egyszínű bársony és bőrhuzat díszítette. Hazánk ugyanilyen bútordarabjain a gaz­dag színskála és a különböző min­ták domináltak. Finnország ké­nyelmes süppedő ülőgarnitúráival - ezúttal két színben - volt jelen, míg az NDK részlegén a tapétá­zott szekrénysorokra figyeltünk oda. Csehszlovákiában legtöbb bú­tort a topolčanyi Mier vállalat ter­mel. Részlegén újdonságok és is­mert berendezések váltogatták egymást. Az előbbiekből egész sort lehetne felsorolni, aláhúzva az egyes szekrénysorok és ülő- garnitúrák színárnyalatainak jól megválasztott összhangjával. Hiá­nyolható viszont a konyhaberen­dezések skálájának kibővítése, hi­szen a mostaniak, ismerve a pa­nelházak konyháinak méreteit, ne­hezen férnek teljes egészében ezekbe a helyiségekbe. Fotelek, ülőgarnitúrák, székek és asztalok - ez a választék és egyben sorrend áll össze az em­berben a praveneci Tatra-nábytok termékeit látva. Tavaly tévéfotelük aranyérmet kapott, az idén újabb ülőalkalmatosságokkal jelentkez­tek, a székek és asztalok azonban mintha nem változtak volna. Gyermek- és diákszoba beren­dezésére szánják a bratislavai Nyugat-szlovákiai Bútorgyár két újdonságát, melyek Uniblok és Asan néven verhetnek gyökeret a köztudatban. Ahogy a bučoviceiek lakberen­dezéseihez érünk, egyszerre vál­a Continent szekrénysor előtt áll­dogáltak. Keretes és többféle kombinációba gyártott ajtói a jövő bútorából adtak ízelítőt. Cseh és szlovák bútorgyártó vállalataink kötelékéből kilógott a Galántai Járási Ipari Vállalat részlege. Ám, ha valaki elolvasta az egyik panelon, hogy a mátyus- földi városból a Szovjetunióba, Magyarországra, Lengyelország­ba, Dániába, Hollandiába, Ausztri­ába és Franciaországba is szállí­tanak irodai berendezéseket, másképp nézett körül az általában fém-fa kombinációban gyártott bútordarabok között. A Bystrice pod Hostýnem-i Ton az ülőalkalmatosságok világszerte ismert gyártója. Idei bemutatóján a többször látott fogasokon kívül főleg az új formatervezésű székeik ragadták meg figyelmünket. Szin­tén új utakon járnak a vranovi Bukózában. Ök az újonnan bein­dult üzemük jövő évi termékvá­lasztékát hozták közszemlére. Bútorgyáraink bemutatójáról nem hiányozhattak a hazai kutató- intézetek, melyek a legújabb ter­mékek felvonultatása közben an- kétot rendeztek a látogatók köré­ben. Ennek tapasztalatai biztosan hasznos és nefn mellőzhető infor­mációkat adnak a kutatók és gyár­tók kezébe. A látogatók évek óta visszatérő dilemmája: amit a vásáron meg­csodálnak, vagy megkedvelnek, ahhoz sokszor nehezen jutnak hozzá üzleteinkben. Bútorgyártá­sunk és kereskedelmünk vásárlók felé fordulása talán a jövőben vál­tozást hozhat e téren, érvényt sze-. rezve a megállapításnak: tegnap a vásáron, ma az üzletekben. J. MÉSZÁROS KÁROLY

Next

/
Thumbnails
Contents