Új Szó, 1982. május (35. évfolyam, 102-127. szám)

1982-05-14 / 113. szám, péntek

Színházi zenés kísér(l)et A peleskei nótárius a MATESZ színpadán Hiába keresnénk a Gvadányi József teremtette „falusi nótárius­nak“ jellemét a romániai magyar szerző, Méhes György vígjátéká­ban, mert az átalakult és szinte teljes egészében megváltozott. Tudatosan cselekvő, magyar nép­iskolát, szabadgondolkodást őr­ző bölcselkedővé lett. Tagadhatat­lan, hogy ez az átalakulás, amely­nek a múlt század elején Gaál József volt az elindítója, majd Mé­hes György lett a betetőzője, javá­ra vált ennek az eredetileg konzer­vatív, a haladást csak jegyeiben magában hordozó figurának. Ilyen alapanyagot vehetett a kezébe Konrád József rendező, hogy az évek óta tartó színházi kísérlete­zését tovább folytassa. „Vidám játék zenével“ - áll a színlapon, mintha csak a rende­ző is tudatában lenne annak, amit a néző ezen az előadáson elejétől végig érez: járulékos, nem egy jelenetben kínzóan fölösleges idő­húzásnak, „szószaporításnak“ tű­nik föl a zene, a dal. Tudom, a sajtóban évek óta pro et kontra olvasni véleményeket egyetlen hi­vatásos színházunk dramaturgiá­járól. Nem egy esetben - leggyak­rabban a színház belső tereiről - olyan hang is hallik, amely a ze­nés színházat, mint a dél-szlová­kiai magyar színházlátogató ab­szolút (beteljesületlen) álmát em­legeti. A „megvalósult“ álom azonban rendszerint egyfajta víg- játék-daljáték-közéleti színmű há­romszögbe szorult. Vagyis mindig egyszerre akart a színház nevet­tetni, énekeltetni és gondolkodtat­ni. Elméletben egyik sem zárja ki a másik jelenlétét, ha megvannak hozzá a feltételek. Csakhát ezek a feltételek már a MATESZ meglé­te előtt pár évszázaddal megszűn­tek, amikor is a színházművészet­ben megbomlott az egység; a ze­ne önálló színpadi műfajokban (opera, operett) kelt életre, ame­lyekben uralja a cselekményt, a jellemeket, a mondanivalót, s el­sősorban a színészeket. Ezért is tűnik fel eleve meddő igyekezet­nek (a gyakorlat ezt legtöbbször igazolja) e műfajok hibridizálása, valamiféle totalitás jegyében. Rá­adásul, ha ezt a keresztezést „a szegény ember vízzel főz“ régi népi bölcsesség jelszóvá emelé­sével kezdik el, nézőnek, színész­nek, olykor (ha önmagával szem­ben objektív) a rendezőnek is kí­nos perceket szerez. Mert a gép­zene nem követi a színész pilla­natnyi ritmusváltását, csak kivéte­les esetekben lehet aktív eleme a játéknak, ráadásul a technika ördögei mindig a színfalak mögött kísértenek. Kár, hogy A peleskei nótárius komáromi (Komárno) ze­nés kalandjai is áldozatul estek ennek. Persze nem mondanék igazat, ha a játéknak csupán erről a vetü­letéről ejtenék szót. Konrád József immár évek óta próbál megterem­teni egy olyan színpadi formanyel­vet, amellyel az egykori népi mu- lattatásban és vásári komédiák­ban gyökereztetett stílust adhatna a komáromi társulatnak Sajnos, ez a tiszteletreméltó próbálkozás mintha minden alkalommal a nem­zéssel kezdődne, mintegy figyel­men kívül hagyva mindazt, amit a színészek már sajátjuknak mondhatnak, amit előző rendezé­seiben kipróbált, amit a társulat megérlelt, kihordott. így maradt is­mét adósunk stílustörekvései szin­tézisével. Aki a bemutatón kacagni látott, azzal is megvádolhat, hogy szé­gyellem bevallani, milyen jól szó­rakoztam. Pedig nem így van. En­nek a produkciónak egy vitathata- lanul erős vígjátéki drámaszövege van. Méhes György bölcs humora, leginkább a népi észjárásban már­tózó. Konrád József pedig a vígjá­téki stílus keresése közben a leg­különbözőbb nevettető színpadi műfajokat sorakoztatja egymás mellé. Jelenetenként láthattunk itt jellemparódiát, helyzetkomikumra épített szerelmi jelenetet, hivatali bürokráciát kipellengérező szatí­rát, a buta hatalom burleszk-figu- ráit, érzelgősség kigúnyolását és „népiesch“ adomázást. Tehát van min nevetni, csak ez az egész, így együtt mindvégig felszínes. A nótárius szerepében Turner Zsigmond mindvégig érzékletesen játszott. Az már sajnos nem az ő hibája, hogy a nótárius ravaszan körmönfont gondolkodással célra­törő figurája sokszor elveszett a kavargásban, a színes forgatag­ban. Szerepe helyenként rende- zőileg sem eléggé exponált, pedig rezonőrszerüsége is hangsúlyokat érdemelt volna. A két szerelmest, Fánikát és Sándort Kucman Eta, illetve Pőthe István játszotta. Játé­kukon érződött egy kevés negé­des máz, énekestáncos jelenetei­ken pedig a már említett rugalmat­lan gépzene okán, néhány bizony­talanság. Fazekas Imre Hopfen Kerestély sörfőzőként adottságai­ból eredő színességgel komédiá- zott. Kár, hogy Fátermörder Jonat- hán és főiskolai hivatalnok fivérei szerepében Boráros Imre modo­ros volt. E komikus képességek­ben gazdagon megáldott színész arcjátéka (különösen obiigát száj- csücsörítései) ezúttal zavaróan is­merős volt. Tóth Erzsébet komá­romi bemutatkozása Tóti Dorka szerepében tisztes sikert aratott. Bugár Béla, az örökdiák Baczur Gazsit alakította, olykor harsány nevetésre késztetve a nézőket. Lőrincz Margit és Udvardy Anna három-három epizódszerepében megnyugtatóan jó volt. Külön kell szólnom Holocsy Istvánról, Tóth Lászlóról, Ropog Józsefről és Ro­zsár Józsefről. A begyárjelenet, a katona-burleszk minden pillana­tában csillogtak. Különösen Ho­locsy István volt elemében, hiszen öt különböző karaktert teremtett a színpadon. Ezzel ellenkező elő­jelű a színház három fiatal szí­nésznőjének a játéka. Mák Ildikó és Benes Ildikó komédiázása ki­merült az eltúlzott nőiesség muto­gatásában és a tájnyelv jellegze­tességeinek hangsúlyozásában. Az elmondottakhoz tartozik még, hogy az előadás jelenetei­nek színvonala a sziporkázó bur- leszktöl az unalomig ismert hely­zetkomikumig terjed. Ezt az ek- lektikusságot még az sem menti, hogy helyenként célbatalálóak a rendezés aktualizálásai. Mi taga­dás: Konrád József továbbra is adósunk a keresett vígjátéki stílus szintézisével. DUSZA ISTVÁN Ropog József, Holocsy István, Turner Zsigmond, Tóth Erzsébet és Rozsár József az előadás egyik jelenetében. (Nagy László felvétele) Kodály-emlékévet írunk Élő zeneszerző alkotómunkájá­ról nehéz végleges ítéletet mon­dani. A kép, mely egy-egy mű hallatán kialakul, állandóan válto­zik. A kortársak ítélete pedig min­dig a mához, ennek szükségletei­hez kötődik. Ezek aktualitása vagy éppen elévülése rendkívüli módon megnehezíti a tiszta, reális kép kialakulását. De nemcsak az el­lentmondó tényezőknek, hanem a zeneművészeti alkotásoknak is különböző az életképességük, más és más az életkoruk. Vannak müvek, amelyek igen hatásosak­nak mutatkoznak a bemutatón, többszöri hallgatásra azonban menthetetlenül elavultnak érezzük őket. Mások első hallásra nem aratnak feltűnő sikert, később mégis felfedezzük igazi szépségü­ket, művészi értéküket, mondani­valójuk mélységét. Egy zeneszer­ző alkotó művészetének megítélé­sében végső fokon, éppen az em­lítettek miatt, két egymással szer­vesen összefüggő tényező a dön­tő: a művek időtálló képessége és az, hogy a nép a zeneszerző mu­zsikáját megértse, megszeresse és elválaszthatatlanul magáénak érezze. S ha az idötállás és a leg­nemesebb értelemben vett nép- ■«rüség a legfőbb próbakövei egy zeneszerző munkásságának, úgy Kodály Zoltán életműve, ze­néjének művészi ereje, nemzeti tisztessége, zenepedagógiája ok­kal ünnepelt az idén az öt világ­rész zenei berkeiben. Kodály Zoltán 100 éve született, s habár tizenöt éve halott, zenei világunk mindmáig egyik legaktu­álisabb egyénisége. Ami életmű­vét sok kodásunkkal szemben előtérbe helyezi, talán nem is csak a Psalmus Hungaricus, a Páva­variációk, a sok kórusmú, a mesz- sze földön csodált Kodály-mód- szer, hanem maga az Ember. Ars poeticáját teljes egészében elfogadtuk, elidegeníthetetlenül magunkénak érezzük. Mint min­den nagy művészetben, szóhoz jut benne az élet elemi erővel feltörő igazsága, még akkor is, ha alkotója az emberi lét, a társadal­mi fejlődés egyes szakaszait a maga végső konzekvenciáiban nem mindig látta tisztán és tudato­san. Kodály zenéje minenekelőtt mélyen emberi megnyilatkozás, mögötte ott áll a nemesen érző és gondolkodó ember, aki akár a je­lenről, akár a múltról beszél, mu­zsikájából melegen árad a humá­num, a hitelesség, a becsületes szándék. Benne van a maqvar nemzeti múlt minden életképes, minden valóban értékes hagyo­mánya. Remekműveinek küldetése így megérdemelten beteljesül, hiszen népzenénk hallatlan gazdagságú kincsestárának feltárása Bartók mellett elsősorban Kodály nevé­hez fűződik. Ha nem is mindig tudatosan, de ösztönösen sejtjük, idevágó munkásságának - min­den összefüggésében még ma ta­lán fel sem mérhető - társadalmi, politikai, tudományos, művészeti és kulturális jelentőségét. Akik találkoztak vele, életük vé­géig emlékezni fognak rá. Nekünk már mások emlékeiből, Kodály írásaiból, müveinek tanulmányo­zásából kell megmintázni a szobrát. Nem kegyeletből. Hiszen a ke­gyelet kötelességének eleget tet­tek azok, akik utcát, teret, intéz­ményt neveztek el róla, akik mű­vészete merész ívelésű és nagy­vonalú épületének újabb emeleteit építik, eszméit ápolják. Nevét és tanait megóvja a kecskeméti Ko­dály Intézet, méltó helyét a szelle­mi életben örökké aktuális mun­kásságának üzenete. RÁCZ TIBOR A több szólamú éneklés felé Dobi Géza gyermekdalai Gyermekdalok címmel jelent meg a nyugat-szlovákiai Kerületi Népművelési Központ gondozá­sában az a kiadvány, amelyet minden pedagógus figyelmébe ajánlunk. A csehszlovákiai magyar iroda­lomban a felszabadulás után sok gyermekvers született, mely az óvodás- és iskoláskorú gyerme­kek lelkivilágát érzékeny módon közelíti meg. Hazai magyar költő­ink megkeresték és megtalálták azt a kifejezési formát, nyelveze­tet, amellyel a legkisebbekhez szólhatnak - nem elhanyagolva irodalmunk e fontos területét. Is­kolai rendezvényeken, szavaló­versenyeken, kisszínpadi összeál­lításokban találkozunk is e versek­kel; megtalálta tehát ez a műfaj az utat azokhoz, akik számára műve­lik költőink. Hazai magyar gyermekdalunk kórusmüvünk viszont alig van. A bratislavai Népművelési Intézet­ben háromévenként meghirdetett énekkari müvek pályázatára sem érkezik megfelelő mennyiségű és minőségű pályamű, amely a meg­lévő igényt kielégítené. A díjnyer­tes műveket a Népművelési Inté­zet megjelenteti, de ezzel csak az énekkarokat látja el anyaggal. Óvodáinkban és iskoláinkban érezhető a hazai magyar gyer­mekdal-irodalom hiánya. A tanter­vekben előírt tananyag gazdag népdalkincsünkre, Kodály Zoltán, Bartók Béla és más magyar szer­zők müveire támaszkodik. Az óvo­dások, kisiskolások zenei anya­nyelvének tudatos fejlesztéséhez azonban szükség van olyan gyer­mekdalokra is, amelyek csehszlo­vákiai magyar költők gyermekver­sei nyomán fogantak. A Gyermekdalok című kiadvány többek között Csontos Vilmos, Dénes György, Gál Sándor, Tóth Elemér, Tóth László, Verseghy Er­zsébet megzenésített gyermek­verseit tartalmazza. A zeneszerző Dobi Géza. A kötetben 53 gyer­mekdal található. Dobi Géza isme­ri az óvodások, kisiskolások zenei adottságait, gyermekdalai megfe­lelnek e korosztály hangterjedel­mének, témái a gyermekek lelkivi­lágának, mentalitásának. A gyer­mekdalok dallamszerkezetének jelentős része a pentatónián ala­pul. A dallamok, illetve a versszö­vegek hangulati elemei összekap­csolódnak, és ezáltal egységes hatást keltenek. Kedves, játékos, vonzó gyerekdalok, a gyerekek szívesen éneklik majd őket. A ki­advány dalai az alapiskolák zene- pedagógusainak segédanyagként is szolgáhatnak a zenei írás-olva­sás tanításánál, mint intonációs gyakorlatok. Kissé igényesebb rit­musú és dallamú művek is találha­tók a kiadványban, amelyeket az alapiskolák tanulói használhatnak fel különböző iskolai és társadalmi rendezvényeken. Az egyszólamú művek mellett (ez volt a kiadvány célja), némely dallam megérde­melne kórusmü-feldolgozást is, ily módon képezhetne átmenetet a több szólamú éneklés és a hal­lásfejlesztés felé. A zeneszerző a komponált da­lokat nem látta el sem tempó-, sem számjelzéssel. így a pedagó­gusok, a művek felhasználásának módjától függően saját fantáziá­juknak kell hogy tágabb teret biz­tosítsanak, tehát csak a szöveg hangulatából indulhatnak ki. Ha előadási utasításokat nem is, de metronómjelzést ezek az egysze­rűbb dallamok is kívánnának. A most megjelent kiadványban óvónők, zenepedagógusok, báb­csoportok, kisszínpadok rendezői is találnak olyan megzenésített verseket, amelyeket munkájukban felhasználhatnak. HRITZ JÚLIA XIX. Jókai-napok Hétfőn kezdődnek Komárom­ban (Komárno) a Jókai-napok, melyeken 19. alkalommal talál­koznak a legjobb csehszlovákiai magyar amatőr vers-és próza­mondók, színjátszó csoportok és kisszínpadok. Mindjárt az első nap délelőttjén rendezik meg a vers- és próza­mondók versenyének elődöntőjét, a döntőre kedden este kerül sor. A színjátszó csoportok szemléjén esténként a lévai (Levice), a po- zsonyeperjesi (Jahodná), a ne­gyed/ (Neded), a komáromi, a fü- leki (Fiľakovo) és a buzitai (Buzi- ca) együttes előadását láthatja a közönség. A kisszínpadok ver­senyében a hetényi csoport (Cho- tín), a komáromi Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium irodalmi szín­pada, továbbá a dunamocsi (Mo- ča), a marcelházai (Marcelová) együttes és a kassai (Košice) Szép Szó Ifjúsági Színpad vesz részt. A versenyprogramon kívül gaz­dag, változatos műsort ígér a fesz­tivál, melynek klubjában többek között lesz író-olvasó találkozó, felnőtt bábcsoport előadása, tánc­ház, fellép Csendes László a Bo­lyai János estéje című monodrá­mával; gyermek-tánccsoport, kisszinpad, népi zenekar, énekkar szerepel majd a Szakszervezetek Háza előtti téren. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 65. és a Szovjetunió megalakulása 60. évfordulójának tiszteletére ven­dégként fellép a budapesti Radnó­ti Színpad. A Jókai-napok idején a Dunamenti Múzeumban a 18. és 19. századi festmények gyűjtemé­nyét, valamint Barta Gyula festő­művész tárlatát tekinthetik meg az érdeklődők; és ezúttal is lesz könyvsátor, ahol hazai magyar szerzők dedikálják müveiket.- bor Kulturális hírek • A Muzika és a Szovjetszkij Kompozitor kiadók gondozásában jelennek meg Dmitrij Sosztakovics összes müvei. Korunk nagy zene­szerzőjének 75. születésnapját 1981-ben ünnepelte a világ köz­véleménye. A sorozatból eddig 9 kötet látott napvilágot, de hama­rosan a könyvesboltokba kerülnek a III. és IV. szimfónia, a hegedü- és zongoraversenyek, zenekari kí­sérettel előadott vokális müvek partitúrái. • Az elmúlt hét végén megnyílt a XV. szófiai nemzetközi könyvki­állítás és -vásár, amelyen 37 or­szág 95 külkereskedelmi vállalata mutatja be 682 könyvkiadó leg­újabb műveit. A könyvkiállítás ál­landó jelmondata: A könyv a béke és a haladás szolgálatában. ÚJ szú 6 1982. V. 14. Janiga József: A Csallóközi motívumok című sorozatból

Next

/
Thumbnails
Contents