Új Szó, 1982. május (35. évfolyam, 102-127. szám)

1982-05-10 / 109. szám, hétfő

ÚJ szú 5 1982. V. 10. ERŐS FIÚK ISKOLÁJA A valamit is szeretni kell... A labdarúgás legmagasabb szinten már nem csupán sportügy. A világbajnoki selejtezők során jó alkalom volt megfigyelni: a szurko­lók elkeseredése vagy diadalmá­mora „nemzeti“ jelleget öltött, egy-egy válogatott vereségét, il­letve győzelmét nemzeti, szemé­lyes hazafiúi kudarcuknak, illetve sikerüknek érezték. Nem tizenegy emberről, hanem tömegekről van szó. 1. És ilyenkor felmerül az ember­ben a kérdés: valóban sport-e a labdarúgás? A válasz nem telje­sen igenlő. Tény: a futball sport, a legnépszerűbb sport, amelyet szerte a világon fiatalok és kevés­bé fiatalok űznek nagy lelkesedés­sel. Ez vitathatatlan. Az embere­ket, akik nyakkendőjükkel és ruhá­jukkal az öltözőben hagyják a civil életben elért tekintélyüket, a lab­darúgás izgalma, szépsége, a kol­lektív játék, a küzdelem élménye hajtja a pályára. Esetlen amatőr mozgásuk láttán talán nevetés fogja el az embert, ám ők mit sem tőrödnek ezzel, jó kedvvel élvezik a mindennapi élet hajszájától távol eső szabadságot, a futball örömét. Joguk van az örömre, mert távol áll tőlük a bajnoki pontok rémképe, a pénz, a célprémium, a külföldi út, a dicsőség... Az élvonalbeli labdarúgó is örül. De nem annak, hogy szabad leve­gőt szív és mozgással felfrissíti ernyedt izmait, hanem rendszerint a győzelemnek. Vagy pontosab­ban. csak a győzelemnek. Hete­kig, hónapokig, évekig készül, edz, hogy aztán egy perc alatt szertefoszoljon a győzelem re­ménye. Miért sportol tehát? — kérdez­hetné valaki. Az egészségéért? Nevetséges, elképzelhetetlen. Örömet jelent számára a sporto­lás? Igen. A győzelem örömét. S talán ez az öröm kisebb, ha meg van fizetve? Nem, nem kisebb. Joga van az örömre? Igen, joga van, mert az örömet, a pénzt a di­csőséget, az elismerést kemény, becsületes munka előzte meg. Vagy legalábbis annak kellene megelőznie. 2. Nyugodtan megismételhetjük: a minőségi, az élvonalbeli labda­rúgás már nem teljesen játék, ha­nem munka. Méghozzá olyan munka, amely mellett - a megnö­vekedett követelmények miatt - más munkára sem idő, sem energia nem jut. Valamikor Goet­ASZTAUTENISZ BUDAPEST Az idei rideg tavasz legnépszerűbb figurája Magyarországon kétségtelenül az asztalitenisz EB plakátjáról lépten- nyomon ..visszaköszönő" Piroska volt. ..aki" nemcsak hogy nem félt a farkas­tól. - ahogy eredeti ..helyén" a népme­sében sem - hanem még pingpongoz­ni is ..megtanult“, sőt annak egyik alapvető fázisában ábrázolták - ado­gatás közben - amint azt a mellékkelt ábra is mutatja. Az EB idejére pedig már nemcsak a plakátokon, hanem a különböző szinű pólókon, faliszőnye­geken. poharakon is megjelent, s ilyen minőségben elvándorolt a nagyvilág­ba, Európa szinte minden országába. Amikor véget ért az EB - úgy érzem - a versenyzők, vendégek, tudósítók, nézők csak az asztalitenisztől ponto­sabban az eseményektől búcsúztak, annak legemlékezetesebb mozzanatai továbbra is bennük élnek még jó ideig És amit még nagyon sokáig nem felejte­nek el. azok egyike Piroska, - ..aki" az EB szinte minden emlékétől elválaszt­hatatlan. Ezekből az emlékekből gyűlt össze a ..leltározásnál" egy csokorra való. s talán még most az EB után sem vesztették el tel/esen azt a tulajdonsá­gukat. amely őket az idei év legna­gyobb asztalitenisz eseménye során érdekessé avatta... HOBBY Aki csak egy kicsit is nyitott szemmel járt a Budapest Sportcsar­he, a németék legnagyobb költője a miniszteri teendők mellett, sza­bad idejében magas fokon művelte az irodalmat és a művészeteket. A goethei munkastílus a mai kor­ban elképzelhetetlen. A fejlett tár­sadalmakra ugyanis jellemző, hogy minél magasabb színvonalú valamilyen emberi tevékenység, annál rohamosabban játszódik le a professzionizáció, vagyis az a tevékenység, amelynél az em­ber specializálja magát, egy bizo­nyos elhatárolt területen fejt ki te­vékenységet, és a társadalom jobb és jpbb feltételeket biztosít számára. így van ez a gyárakban, a tudományban, a sportban, tehát a labdarúgásban is. Mert aki ma a futball terén, az óriási világver­sengésben szerepet akar játszani, annak nemcsak tehetségre, ha­nem időre és edzési feltételekre is szüksége van. Nem ritkaság azonban, hogy az elkeseredett szurkolók amatőrsé- get kívánnak az élvonalban játszó futballistáktól, mert szerintük „nem is dolgoznak, mégis rosszul futballoznak“. Ez igaz. Ám soha eszébe nem jut senkinek, hogy a színésztől, a zenésztől, a tánc- dalénekestől - akik ugyanúgy szó­rakoztatják az embereket, mint a focista - amatőrséget várjon. Ha például Helena Vondráčkovától nem várjuk el, hogy mellesleg szö­vetkezeti könyvelő legyen, akkor a labdarúgóktól miért kérjük szá­mon az amatőrséget? És az élvo­nalbeli futballisták talán amatőrök, hogy rájuk fogjuk? Másról van itt szó. 3. A vezető klubcsapatok életében a labdarúgás már nem sport a szó eredeti értelmében, hanem szóra­koztató ipar az egész világon. Ezen a szinten a futball a szóra­koztatás üzleti vállalkozása lett, illetve lehet, s ennyiben más szó­rakoztatási tevékenységtől sem­miben sem különbözik. Ezért nemcsak kétszínű, hanem káros dolog is, ha amatörerkölcsöt pré­dikálunk. Nľern új megállapítás: a labda­rúgás milliók szükséglete, s ezt éppúgy, mint bármi mást, komo­lyan kell venni, tisztességesen ki kell elégíteni. És itt van a bökkenő. Mert aki a 90 perc játékáért kiad 10-25 koronát, az vár is valamit a pénzéért, csakúgy mint az, aki színházi előadásra vált jegyet. A labda művészeit akarja látni a zöld gyepen. És mit lát a való­ságban? Leggyakrabban amatör nokban vagy annak környékén, gyak­ran találkozhatott olyannal, akiről már messziről lerítt, hogy ez az EB is olyan alkalom számára, amelyet kedvenc hobbyjának űzésére valamilyen gyűjte­ményének gyarapítására is kihasznál. Az olyan hobbyval, amelyet akár egy sportmúzeum is megirigyelhetne, azonban csak nehezen találkozhatott valaki. Ehhez szerencsére is szükség van. Ezt a szerencsét számomra az jelentette, hogy Szlaboda Istvánt, a Borsod-megyei Asztalitenisz Szövet­ség dolgozóját nem a versenybíróság­hoz, hanem a sajtóközpontba osztották be. Így tudtam meg, hogy már több mint négy évtizede egyfolytában gyűjti a pingponglabdákat, és kényesen ügyel arra, hogy gyűjteményébe két egyforma csak akkor kerüljön be, ha azokhoz valamilyen jelentős esemény is fűződik. Amikor 1939-ben úgy dön­tött. hogy labdákat fog gyűjteni, egy ,, Espakt-extra “-márkájú labdával kezdte. Gyűjteményének egyik legér­tékesebb darabja az 1941-es zöld ,,Hanno“-labda. Ha egyeznek a már­kák. akkor lehet megkülönböztető szempont a labdák színe, de az ötve­nes évekből származó recés felületű labdái is vannak, sőt, az asztalitenisz őskorából, úgy 1880 ,, táj áról“ van egy pingpong-gumilabdája, hiszen akkor még a celluloidot nem találták fel. A 252 darabból álló gyűjteményére természetesen büszke, azonban mind­máig nem sikerült szereznie azokból az ötvenes években gyártott csehszlo­vák pingponglabdákból, amelyek leg­főbb jellemzője, hogy szétcsavarhatóak voltak SZAKÁLL Európa egyik legjobb színvonalú focit, amiért amatőr jö­vedelemnek éppen nem mondha­tó „gázsit“ vág zsebre a labda­rúgó. Tisztázni kellene már valami­lyen formában a játékosok jogi helyzetét. Ne csak kapjanak, ha­nem megfelelő arányban adjanak is valamit. Valamit valamiért. Rá kellene őket kényszeríteni, hogy a valamit is szeressék! Hol vannak azok a bizonyos fegyelmet, igye­kezetei serkentő anyagi ösztön­zők? Ismeri-e valaki a klubok és a játékosok közötti bonyolult pénz­ügyi viszonyokat? Talán senki. A szövetség azonban tehetne egyet-mást, mert a labdarúgás napjainkban távolról sem elégíti azokat, akik történetesen a futball­nyújtotta élvezetek nagyságával is mérik életüket. Egy-egy mérkőzés számtalan mozzanatából kitűnik ugyanis, hogy a labdarúgók nem végezték a modern sport követelményeinek szellemében az edzéseket. Mint­ha amatör munkát végeznének profi lelkesedéssel. Ez pedig nem jó. Egyik rendező mondja: ő profi munkát kér színészeitől, amatőr lelkesedéssel. Ilyen értelemben kellene az edzőknek és a vezetők­nek közelíteniük a futballistákhoz, akik ugyan küzdenek, harcolnak (azt sem mindig!), de hiányzik lab­darúgóművészetük, s egy kis túl­zással mondva csak szemlélői, csodálhatói lehetnek az ellenfél játékának. Esetleg romboltatnak, mert ezt könnyebb mint építeni. Ennek azonban már kevés köze van a sporthoz, a futballhoz, ez már szinte bosszúállás azért, mert mások jobban játsszák a labdarú­gást. Tudatosítaniuk kell a futballis­táknak, hogy szocialista társadal­munk által biztosított nagyon ked­vező anyagi, erkölcsi és edzési feltételekért jó teljesítmények for­májában ellenszolgáltatást is kell nyújtaniuk. Visszaköszönő sza­vak, de újra le kell írnunk: az eredményes, a néző számára szórakozást nyújtó játék elérésé­hez lemondásra, kemény, kitartó, a modern sport követelményeinek szellemében végzett edzésmun­kára van szükség a klubokban, mert ez az alfája és ómegája mind­annak, ami a sportban, a futball­ban történik, ez határozza meg a mai modern futball fejlődését. Aki ezt nem nem veszi tudomá­sul, az a világ labdarúgásának óriási zenekarában csak a másod- hegedűs szerepét töltheti be. (T. V.) védő játékosát Hüginget eme képessé­gein túl bozontos szakálla is jellemzi. A csapatverseny során alig játszott, már-már arra gyanakodtak a riválisok, hogy talán sérült Az NSZK csapatából azonban túlságosan nem hiányzott, hi­szen nélküle is megverték a magyar csapatot, igaz, akkor is egy szakállas - Engel - játszott kitünően Orlowski pedig az EB előtt növesztett szakállt, s azt mondta, hogy kabalából le sem borotválja az EB végéig. Az első csa­patmérkőzésre azonban frissen borot­válva jött ki. A lányok szerint kár volt Orlowski szakálláért... A döntőig kitü­nően játszott, így aztán a női csapat miatt bosszankodó szakvezetőknek is volt legalább okuk az örömre. Persze később kevésbé. ..ÁSZOK" GYENGÉLKEDÉSE Már a csapatversenyek során szembetűnő volt, hogy sok csapatból éppen az ,,ászok" voltak azok, akik egyre-másra szállították a kellemetlen meglepetése­ket A legutóbbi Európa bajnok szovjet Popova például enyhén szólva gyen­gélkedett, amikor Klampár nem nyert három mérkőzést - az NSZK ellen - az előcsatározások során kikapott a ma­gyar csapat. Douglast Orlowski verte meg. Nagoya világbajnokát, a svéd Bengtssont pedig a lengyel Dryszel két játszmában szinte „lemosta" az asz­talról. A csapatdöntőn elsősorban Or­lowski, de Klampár sem játszott jól. A meglepetéssorozat csak folytatódott az egyéni versenyekben Az viszont szinte kirívó volt, hogy mennyire gyen­gén játszott az angol Hilton. Igaz, berni aranyérme óta szinte egyfolytában bi­zonyította, hogy ö sosem volt „ász“. Csak Európa-bajnok... (MéJ) Az ógyallai (Hurbanovo) mező- gazdasági szaktanintézet sporte­gyesülete, a TJ Strojár Hurbanovo már évek óta feljegyeztette magát a hazai súlyemelősport legjelentő­sebb nevelő bázisainak sorába. Nincs idehaza súlyemelő verseny, amelyen valamilyen formában — közvetlenül vagy közvetve - ne lenne jelen az iskola, még a felnőtt kategóriákban is, hiszen a min­denkori válogatott keret tagjai kö­zött az utóbbi időben mindig akad nem egy egykori ógyallai súlye­Lajos Benő (A szerző felv.) meló. Igaz, más - más egyesüle­tek színeiben. Immár két évtizede - még az 1961 /62-es iskolaévben - kezdőd­tek az edzések Lajos Benő veze­tésével, aki azóta egyfolytában edzője a csapatnak és testnevelő tanára az iskolának. Tulajdonkép­pen az eredmények elismerése is, hogy Lajos Benő feladatai az utóbbi időben jócskán megnöve­kedtek a súlyemelősportban, hi­szen a Szlovákiai Súlyemelő Szö­vetség elnöke is. Vele készült ez a „gyorsfénykép“ az erős fiúk is­kolájáról ... • Aligha lehetne vaskos jegyzettömb nélkül felsorolni az iskola súlyemelőinek sikereit...- Bizony, lassan már húsz éve, hogy versenyeken is rendszere­sen részt veszünk. A kezdeti útke­resés óta Cserge, Kovács, Vicena és Dudás már válogatott lett. Ed­dig körülbelül húsz csehszlovák bajnokunk van és legalább tizenöt csúcstartónk. • Pedig nem mindig minden rózsás!- Ez valóban így van, bár hely­zetünkre inkább azt mondanám, hogy felemás. Mindenképpen na­gyon jó, hogy például egy 13 éves gyerek két fázisban edzhet, vi­szont két junior válgatottunk napi nyolc órai munka után végezheti csak edzéseit. Ennek persze első­sorban az az oka, hogy mind ez idáig kellőképpen nem sikerült magunkat elgfogadtatni. Másutt például élsportközpont van és kor- osztályos bajnokságokon első helyeket mégsem tudnak szerez­ni. Nálunk nyolc - kilenc jóképes­ségű ifjúsági versenyző is akad általában mindig, mégis eléggé mostoha körülmények között va­gyunk kénytelenek dolgozni. Igaz, hogy az utóbbi időben ígéretet kaptunk, hogy egy élsportközpont „kihelyezett“ részévé nyilváníta­nak bennünket, és akkor javulná­nak körülményeink. Én elsősorban azért szorgalmazom ezt, mert a gyerekek itt laknak, vagy vala­melyik közeli faluban, így nem kell nélkülözni a család távollétét, a szülői felügyeletet, hiszen eze­ket semmi mással nem lehet pó­tolni. • A közelmúlt különböző kor- osztályos bajnokságainak eredményeiből Ítélve a jelen gondtalannak tűnik.- Nem is olyan régen Dudás például a 90 kilós súlycsoportban csehszlovák csúcsot állított fel, Havran ugyancsak - a 75 kilóban - bár ő általában versenyeken egy súlycsoporttal lejjebb indul. Ered­ményeik értékét csak növeli, hogy nem lazítottak rá, este még edzet­tek a verseny előtt, ez pedig az jelenti, hogy jó formában vannak, remélem a többiek csúcsformája is a nagy versenyekre stabilizáló­dik Kecskés, Kosztolányi és Hege­dűs is nagy reménység. • Nem jutott még eszébe, hogy ne csak nevelő egyesület­ként tartsák számon az ógyallai „súlyemelő-iskolát“, magyarán nem lesz esetleg a jövőben fel­nőtt csapata is a városnak?- Ha legfontosabb terveink megvalósulnak, akkor elképzelhe­tő, hogy rövidesen felnőtt csapa­tunk is lesz, hiszen különösebb gond nélkül tudnánk állítani egy felnőtt csapatot, amelyet a kerületi bajnokságban indíthatnánk. Az Agro Hurbanovo átvenné a felnőt­teket, előtte azonban még néhány kérdést meg kell oldanunk. Ha felnőtt csapatunk lenne, akkor még inkább minőségi munkát kell végeznünk a gyerekekkel, de föl­tételezi már azt, hogy megvalósul az a régi álmunk, - amelyről már szóltam - vagyis hogy egy él­sportközpont része leszünk. A mi­nőségi előrelépésre egy rendelet nyújt lehetőséget, hiszen olyan határozatot hoztunk a szlovákiai szövetség elnökségében, hogy a jövőben a juniorok között indul­hatnak az idősebb ifjúsági korosz­tály versenyzői is. Ez azt jelenti, hogy az iskola legjobb súlyemelő számára további versenyzési le­hetőség nyílik, és nagyobb lesz a juniorok között a konkurrencia. Az így megedződő, versenyhez hozzászokó fiatalok pedig a felnőtt csapatban is könnyebben állnák meg helyüket, és meggyőződé­sem, hogy rövidesen el tudnánk jutni az országos második vo­nalba! A rövid beszélgetés itt megsza­kadt. Az edző-tornatanár-szövet- ségi elnököt teendői szólították, a járási testnevelési szövetség ülésének kellett beszámolnia ta­nítványai sikereiről. Szép hosszú sikerlistáról adhatott számot, amely azóta tovább gyarapodott! (mészáros) Milan Orlowski, aki a csapatversenyek során kitűnően játszott egészen a döntőig. Ott azonban nem tudott nyerni egyetlen mérkőzést sem, és így nyert helyzetből vesztett a csehszlovák férficsapat. Nem sikerült tehát Orlowski vágya - az Európa-bajnoki csapat-arany (foto: mészáros) Búcsú Piroskától...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents