Új Szó, 1982. május (35. évfolyam, 102-127. szám)

1982-05-08 / 108. szám, szombat

Szlovákia fejlődése harminchét év távlatából M

ájus kilencedike nagy ünnep számunkra: A harcosok ezreinek személyes emlékei fűződnek ehhez a történelmi eseményhez, és mindnyájan mély tisztelettel és forró hálával gondolunk a Szovjetunióra, melynek dicső hadserege felszabadította hazánkat. Szabadságra vágyó né•pünjs mérhetetlen csapások és gyötrelmek után 1945. május 9en, 37 esztendővel ezelőtt kapta vissza újra szabadságát, s annak lehetőségét, hogy mindörökre megszabaduljon a kizsákmányolás és az elnyomás bilincseitől A felgyorsult ütemű fejlődés - az államosítás első szakasza, a földreform megvalósítása -. de főként az 1948-as Februári Győzelem olyan változásokat érlelt, amelyek munkásosztályunkat és dolgozó népünket tették a hatalom birtokosaivá. A felszabadulás és a népi demokratikus forradalom győzelme a termelőeszközök államosításán és a mezőgazdaság szövetkezetesítésén keresztül gyökeres változásokat eredményezett társadalmunk életében. Lehetővé vált a népgazdaság tervszerű fejlődése, s az anyagi és szellemi javaknak a nép javára történő felhasználása. Sor kerülhetett a nemzeti kérdés egyetemes, marxista-leninista elvek alapján történő megoldására. A CSKP 1949. évi IX. kongresszusa meghatározta a szlovák nemzeti kérdés új tartalmát. Megállapította, hogy noha e kérdést politikailag megoldották, gazdasági, társadalmi és kulturális szempontból továbbra is létezik, mivel Szlovákia ezekben a vonatkozásokban elmarad a fejlettebb cseh vidékek-től. Ez a tétel lett a nemzeti kérdés megoldásának kiindulópontja. A legtöbb figyelmet (főként a hetvenes évek kezdetéig) arra fordítottuk, hogy Szlovákia gazdasági fejlettségben beérje a cseh területeket. A gazdasági kiegyenlítődési folyamat alapja az iparosítás lett. Szlovákia a gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődésében nagy eredményeket ért el. meggyőzően bizonyítva ezzel, hogy csak a szocializmus szüntetheti meg a nemzetek közötti egyenlőtlenségeket. Az „indulási" program Csak a felszabadulás utáni Csehszlovákiában kerülhetett sor a CSKP 1937. évi Banská Bystrica-i konferenciáján jóváhagyott, jól átgondolt és gondosan kidolgozott ..Szlovákia gazdasági, szociális és kulturális felvirágoztatásának tervében" foglalt feladatok megvalósítására. Ez a 45 esztendővel ezelőtt kidolgozott program összekapcsolta a nemzeti kérdés demokratikus megoldását Szlovákiában a köztársaság fasizmus elleni védelmének feladatával. A magyar nyelven is megjelentetett dokumentumnak voltak nemzetiségi, magyar vonatkozásai is. A párt tehát már ebben az időben nagyon helyesen tette, hogy célul tűzte ki Szlovákia fejlesztését, a lakosság helyzetének javítását. Helyesen emelte ki, hogy az országrész iparosítása az egyenjogúság első feltétele, majd kijelölte az idevágó legszükségesebb feladatokat. A második teendő a mezőgazdaság felvirágoztatása volt. A túlnépesedett mezőgazdaság fő gondja abban az időben, hogy nem volt elegendő mezőgazdasági megművelésre alkalmas földterülete és a termelés túlságosan felaprózódott. Szlovákia egyes vidékein, például Árvában, 1 mezőgazdasági dolgozóra átlagosan csak 90 négyzetméternyi földterület jutott. A párt konkrét lépéseket javasolt a földreformról szóló, 1919-ben hozott törvény végrehajtására, a földadó csökkentésére, a legszükségesebb mezőgép, vetőmag, műtrágyák biztosítására. A határozat jellemezte az oktatás és kultúra helyzetét is. Javasolta a szlovák, magyar és más anyanyelvű iskolák bővítését és^ a cseh országrészekhez viszonyított iskolázottsági szintkülönbség felszámolását. ,,Fel kell építeni a szlovák műszaki főiskolát, ki kell egészíteni a szlovák egyetemet, a magyar nemzetiségű főiskolai hallgatók számára pedig magyar tanszéket kell berendezni stb." Szlovákia gazdasági, szociális és kulturális felvirágoztatásának programját a burzsoá kormány elutasította. Tehát nem a kommunista párton múlott, hogy e dokumentum minden fontosabb területet felölelő feladatait a második világháború előtti időszakban nem sikerült megvalósítani. Ennek ellenére az 1937-es konferencia határozatának igen nagy jelentősége volt a CSKP tökésekkel és burzsoá pártokkal vívott harcában. A felszabadulás után e jelentős dokumentum „indulási" programként szolgálhatott Szlovákia gazdasági, szociális és kulturális fejlesztésének meggyorsításához. A terv céljai fokozatosan érvényre jutották a CSKP egyes határozataiban. A 45 évvel ezelőtt kidolgozott elképzelések és a párthatározatban foglalt elvek túlnyomó része - természetesen korunk követelményeinek megfelelő szinten és terjedelemben - szerves részét képezi a 143/68 számú, a csehszlovák szocialista föderációról -szóló alkotmánytörvénynek is. Az egységes csehszlovák népgazdaság erősítéséért A csehszlovák föderáció megalapításának egyik alapelve volt, hogy úgy kell fejleszteni a nemzeti köztársaságok gazdaságát, hogy az erősítse az egységes csehszlovák népgazdaságot. A felszabadulásunkat követő 37 évre visszatekintve elmondhatjuk, hogy Szlovákiában erős gazdasági bázist építettünk ki, amely az egységes csehszlovák népgazdaság részeként továbbra is gyors ütemben fejlődik. Politikailag fejlett és szorgalmas munkásosztályunk, igyekvő parasztságunk és haladó értelmiségünk munkaeredményei minden területen nagy előrehaladásról, anyagi és szellemi javaink gyarapításáról tanúskodnak. A szocialista építés időszakában Szlovákia államunk szilárd, alkotó részévé vált. A második világháború előtt például Szlová-. kia részesedése az országos ipari termelésből mindössze 7 százalék volt, s jelenleg már csaknem eléri a 29 százalékot. Szlovákia mezőgazdasági termelése a burzsoá uralom időszakához képest csaknem 100 százalékkal növekedett, és részaránya az országos termelésnek egyharmada lett. A Szlovák Szocialista Köztársaság az egész állam nemzeti jövedelmének 30 százalékát adja. A gazdasági fejlődés pozitív jelenségeit hűen tükrözi a foglalkoztatottság alakulása. A szlovákiai munkaképes korú lakosság 93 százaléka van munkaviszonyban, vagy pedig jövőbeni hivatására készül. Szlovákiában 1948-ban a foglalkoztatottak száma, 1.5 millió volt, s ma meghaladja a 2,4 millió főt. Az általános alapfokú oktatás mellett széles körűvé vált a közép- és felsőfokú oktatás. Az 1980

:as népszámlálás eredményei szerint Szlovákiában 865 ezer dolgozó tüntette fel legmagasabb iskolai végzettségeként a szakmunkásképző intézetet, (ebből 11 ezren érettségivel végeztek), 153 ezernek volt gimnáziumi érettségije, 495 ezer személynek szakközépiskolai végzettsége és csaknem 191 ezernek főiskolai (ill. egyetemi végzettsége - ebből 9429 magyar nemzetiségű - 4.95%). Sikeres küzdelem volt A felszabadulás után Szlovákiában számos közép- és főiskola, kutató és tudományos intézet nyílt. Ezek közé sorolható a Szlovák Tudományos Akadémia is. A kutatás területén 50 ezer személy dolgozik. Viszonylag magas és fokozatosan növekszik a kvalifikált munkát igénylő termelési ágak (gépipar, elektrotechnikai ipar, vegyipar, oktatásügy stb.) részaránya. Szlovákia társadalmi kincsének fontos alkotórésze a 700 milliárd korona értéket képviselő állóeszközalap (ebből 190 milliárd a gépek és berendezések értéke). Minden termelésben dolgozó személyre átlagosan 90 ezer korona értékű gépállóeszköz jut. E hatalmas, s főként a felszabadulás utáni 37 év alatt felhalmozódott anyagi és szellemi potenciál lehetővé tette az átlagbérek, a személyi és társadalmi fogyasztás növekedését, a lakáshelyzet, az oktatás és az egészségügyi ellátás állandó tökéletesítését. A

Szlovák Szocialista Köztársaság számára a felszabadulás, majd a dolgozó nép hatalmának kiteljesedése azt jelenti, hogy a CSSZSZK keretén belül részesévé váltunk.egy olyan küzdelemnek, amely a munkaalkalmakért és a kenyérért vívott hajdani harcot az egyes vidékek és területrészek arányos és harmonikus fejlesztésének magas szintjére emelte. Szép és nehéz kötelességünk munkánk eredményeinek megőrzése és továbbfejlesztése. Felszabadulásunk évfordulóján az eltelt évek távlatából vissza- és előretekintve az a dolgunk, hogy tovább bővítsük, szilárdítsuk nemzeteink és nemzetiségeink egyenjogúságán, együttműködésén, barátságán és tiszteletén alapuló új típusú kapcsolatainkat. összefogva, hatványozott erővel fejlesszük tovább Szlovákia gazdasági, szociális és kulturális színvonalát - közös hazánk - a CSSZSZK minden állampolgárának javára. MIHÁLY GÉZA A Szocialista Munka Hőse BIZONYÍTANI TETTEKKEL KELL A zilinai Slovena Textilgyár fökapu|a előtt díszes tablókon sorakoznak a közel százéves vállalat mostani élenjáró dolgozóit bemutató fényképek. Az elsőn legfelülről egy szerény munkásasszony portréja mosolyog a járókelökre. A kép fehéren hagyott alsó szegélyén gondosan rajzolt betűk tudatják a nevét: Irena Horecná. - Mond maguknak valamit ez a név? - állítom meg a bejáratnál a délutáni müszakváltásra érkező lányok öttagú csoportját. - Horecná? Ugye arra gondol, aki a szőnyegszövődében dolgozik? - kérdez vissza néhány másodpercnyi töprengés után az egyikük, majd hirtelen a homlokára koppint és magabiztosan mondja a választ: - Hát persze hogy tudom! Ö a mi képviselőnk. Tavaly óta tagja a Szövetségi Gyűlés Elnökségének is, de még több más fontos tisztsége van. Mellette helyeslően bólogatnak a többiek. - Igen, ismerjük valamennyien. Sőt nemcsak innen, a gyárból, hanem otthonról, a falunkból is. Mostanában megint többször járt nálunk, Divinában intézni az új községi építkezések ügyét - bizonygatják a fiatal szakmunkások. Később kiderül, hogy a csaknem hatezer fős vállalati kollektívában úgyszólván mindenki tudja, ki a kérdezett név gazdája. A törzsgárdatagok pedig egytől egyig személyesen is jól ismerik, hiszen már harminckét éve együtt dolgozik velük. Valamennyien régen tudják róla, hogy a munkaköri beosztásából eredő feladatok példás teljesítésén kívül különféle közéleti posztokon is mindig becsülettel megállja a helyét. - Tizenöt éves koromban jelentkeztem szövőnőnek ebbe a gyárba - kezd vallani magáról Irena Horecná, amint a műszak utáni nem kevés elfoglaltsága ellenére időt szakít a beszélgetésre. - Nagyon szerettem volna, de akkor nem tanulhattam tovább, mert négyen voltunk otthon testvérek. Édesapám a Lietavská Lúcka-i Cementgyárban dolgozta le az életét. Mindvégig kemény munkát végzett, mégis hihetetlenül sokat nélkülöztünk. A fizetéséből éppen csak a legszükségesebb k/audsokra futotta. Például még a felszabadulás utáni első években sem volt mindegyikünknek külön saját cipője. A falunkban, Podhorieban viszont így volt ezzel a legtöbb, munkáscsaládból származó magamkorabeli is. Soha nem felejtem el, hogy még akkor is mezítláb jártam, amikor jelentkezni jöttem a gyárba. Hazulról a város széléig a kezemben hoztam az első új cipőmet. Csak ott mertem felhúzni, miután az út mellett csörgedező Rajcianka-patakban tisztára mostam a lábamat... \ Tizenötévesen nem voltak nagy tervei. Beérte annyival, hogy egyáltalán a gyárban dolgozhat. Ezért kezdettől fogva boldogan, lelkesedéssel végezte a munkáját. Műszak után gyakran bent maradt a műhelyben tanulni, gyakorolni a gondjaira bízottnál bonyolultabb gépek kezelését. Az első év vége felé már akármelyikhez odaállíthatták, ha éppen hiányzott valaki a munkatársak közül. Később pedig az új dolgozók betanítását is nyugodtan rábízhatta a mester. - A feletteseink hamar felfigyeltek arra, hogy Irenka nagyszerűen tud bánni az emberekkel - emlékezik Július Majlar, a szőnyegszövődé mostani főmestere, aki vele egyidőben került a gyárba. - Hálás volt a tapasztaltabbaktól kapott jó tanácsokért, önzetlenül tisztelte mások tudását, munkáját, de akkor sem hagyta el a bátorsága, ha valamilyen fogyatékosságra a nyilvánosság előtt kellett felhívni a figyelmet. A gyűléseken gyakran hallottuk a szavát. Okosan, buzdítóan beszélt, s ami a fontosabb, a munkában konkrét tettekkel bizonyított. Az ötvenes évek közepén ezért öt választottuk meg szakszervezeti bizalminak a műhelyben, 1956-ban pedig egyhangúlag javasoltuk felvételét a pártba. Irena Horecná kiváló munkával igyekezett megszolgálni a pártalapszervezet tagságának bizalmát. Egyre nagyobb feladatok teljesítését vállalta magára. Igaz meggyőződésből lett kommunista. A példamutatás mellett kötelességének tartotta, hogy törődjön a mások gondjával, bajával is. A jó ügy érdekében sehol sem sajnálta a fáradságot. Később ugyanis megválasztották a Szakszervezetek Szlovákiai Központi Tanácsa tagjának, majd az SZLKP Közép-szlovákiai Kerületi Bizottságába választották be. - Álmodni sem mertem volna, hogy mint egyszerű szövőnő, ilyen magas fórumokon tehetek valamit a közért - folytatja a beszélgetést visszatérve a műhelyből, ahová egy sürgős termelési ügyben szólították el az imént. - Amikor pedig 1976-ban megválasztottak képviselőnek a Nemzetek Kamarájába, a meghatódottságtól hangosan elsírtam magam. összesen harmincnyolc község tartozik a választókerületébe. Az elmúlt megbízatási időszakban különösen sok közhasznú létesítménnyel gazdagodtak ezek a községek. A Rajcianka- és a Bytcianka- patak völgyében, a korszerű körülmények között élő emberek pontosan számon tartják, miben mennyit segített nekik a fejlődés útján a képviselőjük közreműködése. Ezért a tavalyi általános választások előtt megint örömmel látták a nevét a jelöltek listáján. Ugyancsak tavaly lett tagja az SZLKP Zilinai Járási Bizottsága Elnökségének. - Most már bizony nagyon jól kell gazdálkodnom az idővel, hogy semmi se maradjon ki a napi tervemből - mondja. - Minden reggel ötkor kelek, mert fél hatkor indul a gyári busz. Néhány éve állandóan délelőttös vagyok a műhelyben. A műszak után rendszerint gyalog megyek haza. Útközben bevásárolok és még egyszer átgondolom a délutánra, , illetve az esti órákra beütemezett elintézni valókat. Szinte minden napra jut valamilyen komoly feladat. Tegnap például éjfélig tanulmányoztam a járási pártbizottság legközelebbi elnökségi ülésén megvitatásra kerülő anyagokat. Rendszeresen körbelátogatom a választókerületemben levő nemzeti bizottságokat is. - Hogyan utazik olyankor? - Többnyire autóbusszal. Személygépkocsival csak akkor megyek, ha éppen ráér a férjem, aki igazgatóhelyettes az egyik zilinai vállalatnál. Ugyanis most csak ő soförködik a családban, mert a fiunk bevonult katonának, a lányunk meg főiskolás Banská Bystricán. A férjemtől ezenkívül is rengeteg segítséget kapok otthon. Nélküle nem is vállalhatnám a többletmunka legnagyobb részét. Irena Horecná sokrétű, aktív, eredményekben gazdag tevékenységét számos kitüntetéssel jutalmazták az elmúlt években. A legutóbbit és egyben az eddigi legértékesebbet, ,,A Szocialista Munka Hőse" címet az idei május elseje alkalmából vette át a prágai várban. Az ünnepélyes pillanatot megörökítő fénykép hamarosan felkerül a gyárkapu előtti tabló díszhelyére is. LALO KÁROLY ÚJ SZÚ 6 1982. V. 8.