Új Szó, 1982. május (35. évfolyam, 102-127. szám)

1982-05-08 / 108. szám, szombat

Hárman a kitüntetett művészek közül ÚJ SZÚ 5 1982. V. 8. Immár szép hagyomány nálunk, hogy a májusi jeles ünnepek alkalmából az élen­járó munkásokkal, szövetkezeti dolgozók­kal, a termelésben és a kutatásban tevé­kenykedő értelmiségiekkel együtt az elköte­lezett alkotó munkát végző művészeket is kitüntetik. Ez a tény egyben igazolja, hogy párt- és állami szerveink kellően megbecsü­lik és értékelik a művészek hozzájárulásál társadalmunk fejlődéséhez. Az idén kitünte­tett alkotók közül ezúttal hármat mutatunk be olvasóinknak. Játéka: ÉRTELEM ÉS ÉRZELEM EGYSZERŰSÉGE Azt hittem erőlködés, mes­terkélt fogalmak nélkül tudok majd írni róla, hi­szen játéka min­dig értelem és érzelem egysze­rűsége. Olyan egyszerűség, amelyet csak ke­vesek birtokol­nak. Úgy birto­kolnak, hogy na­ponta el is oszto­gatják színpa­don, filmben, te­levízióban Lám mindegyre pon­tosítani, helyes­bíteni kénysze­rülök a leírtakat. Könny és mosoly érzelmekben gazdag figurája. Nagy sikert aratott Egri Viktor Ének a romok felett című színmü­vében Lea szerepében, s hatal­mas vastapsokat kapott A csillag- szemű asszony Jolánkájaként Sokat lehetne írni arról, mekko­ra szeretettel fogadták öt a nézők szerte az országban Idős nénikék babusgatták, halmozták el virág­gal egy-egy előadás után. A szlo­vák kritika is nagy elismeréssel írt róla. A hatvanas években a Ma­gyar Területi Színház egyik leg­népszerűbb művésznője volt. Valahogy ekkor kelt szárnyra a már említett rosszindulatű felté­telezés. holott Ferenczy Anna ezekben az években is csillogtatta tehetségét. Az Anna Kareninára és Baradlaynéra gondolok első­sorban, mert mindkét alakítása él­mény számba ment. Tele volt ér­zelemmel, de mentes volt az ér­zelgősségtől. De említhetném Be- nediknét is Solovič Meridiánjából, amelyben egy mai, becsületes munkásasszonyt keltett életre. És mégis. Nem szeretnék ünneprontó len­ni. ám nem szabad csak a szépre emlékezni. Az igazság, és még inkább az okulás érdekében min­denképpen meg kell említeni, hogy éveken át nagyon kevés szerephez jutott. Márpedig ott. ahol a színész szinte kizárólag csak az anyaszínházban tud al­kotni, fejlődni, kiemelkedni még nagyobb a felelőssége azoknak, akik a szerep-osztásról döntenek, mert tetteikkel építhetnek és rom­bolhatnak is. Alkotó közösségeket kovácsolhatnak, de mérhetetlen pusztítást is végezhetnek nemzeti­ségi színházkultúránkban. . Sokat beszélgettünk ezekben az években is. Keserű volt, de megtörtnek, kiábrándultnak soha­sem láttam Úgynevezett kis sze­repekre is nagy gonddal, felelős­séggel készült. Hitt abban, hogy még a legsötétebb felhők is egy­szer elvonulnak, s megint kisüt a nap. Igazán itt az ideje, hogy Fe­renczy Anna érdemes művész is­mét hozzá méltó darabokban és szerepekben könnyet és mosolyt fakasszon a nézőtéren. SZILVÁSSY JÓZSEF Napok óta fogalmazom ma­gamban a megírandó portré mon­datait. Beszélgetésekből, színházi élményekből állítom össze a mo­zaikot, keresem csaknem harminc év több mint száz szerepének jel­lemző vonásait. Mindenképpen meg kellene írni. hogy Ferenczy Anna miért az egyik legnépsze­rűbb színészünk S jó lenne szer- tefoszlatni azt a néhány éve elter­jedt rosszindulatú szóbeszédet, miszerint Ferenczy Anna nem ..modern" színésznő - így az okoskodás -. mert állítólag érzel­mesen játszik, volt olyan szerepe is. amikor egy-egy drámai jelenet­ben könnyezett, annyira átélte a szerepét. Márpedig a modern színész elidegenedik, hideg ész­szel alakít - mondogatják azok. akik Brechtet is leegyszerűsítik, tanításának lénye­gét nem akarják vagy nem tudják megérteni Teljesen véletle­nül Claude Lelouch. a világhírű rendező, az Egy férfi és egy nő megalkotója sie­tett a segítségemre. Mintha csak nekem mondta volna a tele­vízióban:- Hiszem. hogy könny és mosoly nélkül nincs művé­szet. Könny és mo­soly között hazug­ság van. S a művé­szetben nem lehet hazugság Igen. Ferenczy Anna alakításait mindig könny vagy mosoly kísérte. Hal­ványnak láttam ugyan néhány sze­repben. de felületes­nek. felszínesnek soha. mondák és legendák éltek és él­nek ezen a vidéken. Ezekről Fe­renczy Anna mesélt nekem. Ö in­nen hozta magával mélységes igazságérzetét. Színes elbeszélé­seiből tudom azt is. kedvenc idő­töltése az volt. hogy leült egy ere­deti tisztásra, és órák hosszat tu­dott gyönyörködni a felhőkben, nézte a természet kínálta csodála­tos panorámát. Talán valahol itt érlelődött meg bennem az elhiva­tottság hogy az életnek ezt a szépségét, értelmét, keresse és mutassa fel a világot jelentő desz­kákon Útnak indult, mint a Három sze­gény szabólegény Selyem Pátere szerencsét próbálni, a szép szó erejével nemes eszméket hirdetni az eldugott falvak kopottas műve­lődési otthonaiba is. Olyan tiszta Baradlayné szerepében Pőthe Istvánnal (Nagy László felvétele) A magyar népdalban is megé­nekelt Gerencséren (Nitrianské Hrnčiarovce) született. Ha jól bele­gondolok. idáig mindössze né­hány percet tartózkodtam - átuta­zóban - ebben a zoboraljai taka­ros faluban Mégis ismerem lakóit. Ismerem szokásaikat, tulajdonsá­gaikat. tudom, milyen népmesék, hittel, lelkesedéssel, mint a Tűzke­resztség Bozi Marikájában lobo­gott. Nézegetem a fényképeket. Ahány felvétel, annyi emlékezetes siker. A Kismadár Böskéje. A né­ma levente Carlottája. a Figaro házasságának Cherubinja. Dávid Teréz Az asszony és a haláljának DOLGOZNI KELL Karol Kahoun Pataki Kláráról írt monográfiájában az Életrajzi ada­tok címszó alatt a születési dátum és az iskolai évek után azok a ki­tüntetések és díjak sorakoznak, amelyekkel a kiváló szobrásznő munkásságát jutalmazták. Ö ma­ga ezekről nem beszél. Amikor arról faggatom, hogyan, miért lett szobrász, nem mond el semmiféle érdekes epizódot, nem kerekít tör­ténetet. - Ez érdekelt, ezért jelent­keztem a képzőművészeti főisko­lára - mondja. Beszédét is az jellemzi, ami a szobrait - a póz- és sallangmentes egyszerűség. - Az előadóművészekkel szemben az alkotóművésznek az az előnye, hogy ő maga a háttérbe húzódhat - jegyzi meg beszélgetésünk so­rán. Imponáló ez a szerénység, a Klement Gottwald állami díjjal minap kitüntetett művészé. A műteremben három, egymás mellé helyezett férfifej ragadja meg figyelmemet. Az egyik - dom­ború homlokú, széles arccsontú, befelé forduló tekintetű arc - külö­nösen szuggesztív.- Egy könyvet olvastam M S. mesterről, az egykori, Szepesség- ben működő középkori táblakép­festőről Sokat foglalkoztatott ez a művész, akiről szinte semmit sem tudunk, hisz mindössze né­hány képét - életművének kis tö­redékét - és nevének kezdőbetűit ismerjük. Az alakját körüllengő ti­tokzatosság fogott meg, ezt sze­rettem volna valamiképpen kife­jezni. A másik fej Lőcsei Pál mes­tert ábrázolja. Valahogy így él bennem, ilyennek érzem. A har­madik, ifjút ábrázoló fejjel együtt egy kiállításra készültek ezek a szobrok. Ideális portré - így szólt a meghatározás, egyszóval fantá- ziafejekből rendeztek kiállítást. Aztán több meggondolásból nem küldtem el a szobrokat. Utólag kiderült, hogy a tárlat eléggé egy­hangúra sikeredett, nem volt sem­milyen kontraszt, ami feloldotta volna a sok portré keltette mono­tóniát. Abban a szürkeségben ezek a szobrok bizonyára elvesz­tek volna.- Miért gondolja?- Mert rengeteg függ a rende­zéstől: mit. hova. hogyan állítanak Egy jól megválasztott helyen a ke­vésbé tetszetős alkotás is jól mu­tat, és fordítva. Ha jól rendeznek meg egy kiállítást, s annak at­moszférája van, akkor még egy- egy kevésbé sikerült kép vagy szobor sem tudja elrontani az összhatást, sőt a többi mellett az is ..feldobódik“. Ez persze fordítva is érvényes.- Van valamilyen alkotói ars poeticája?- Úgy alkotni, dolgozni, hogy Helyesbíteni, mert Ladislav Chudik színé­szetét vizsgálni, elemezni, leírni a pontatlanság, a felszínesség kísértő veszélye nélkül aligha le­het Nemzeti művész címmel tün­tették ki - a pálya egy szemvilla­násnyi időre gyémántkristállyá merevedett. De csak egy szemvil­lanásnyira, mert a színész játéka a változás szavakkal rögzíthetet- len művészete, mert a színész élete a legkiszolgáltatottabb ön­megmutatás. A közelmúlt interjújában mond­ta: Valamikor azt gondoltam, hogy tulajdonképpen a színészet a kedvtelésem Ezért is jutott eszembe annyiszor, hogy ez már szentségtörés: hol itt a munka, ha ennyire szórakoztat? Az évek fo­lyamán gyakran kényszerültem mérlegelésre, míg aztán a hivatás igényessége végképp meg nem győzött: tudatosítottam, hogy ez a kedvtelés egyben nehéz teher És mindig idesoroltam a versmon­dást, a költészethez fűző kapcso­latot is. Erről el lehet mondani, hogy a szerelmem És az ilyen szerelmeket bűn lenne elárulni Valamikor a versek sodortak egy­re közelebb a színészethez De most is, amikor bizonyos műfajok­Imponáló ez a szerénység magamnak és másoknak örö­met szerezzek- Ilyen egy­szerű ez?- Lényegében igen. De ez olyasmi, amiről nagyon sokat le­hetne beszélni Talán azért szobrászkodom, hogy felszínre hozzam magam­ból a szomorú­ságot- Pedig nem hiszem, hogy szomorú alkat lenne.- Nem, de a szobrászat maga lényegében nagyon komoly, sőt szomorú, mondhatnám, tragikus.- Ez számomra elég meglepő­en hangzik.- És nincs így? Látott már vi­dám szobrot, olyat, amely derűt áraszt? Harmóniát igen, de derűt aligha. Donatellónak van például egy nevető fiúja. Gyönyörű szo­bor, de még egy mosolyt sem csihol a szemlélőből- Valahol azt olvastam, hogy a képzőművészek közül a szobrá­szok a legszorgalmasabbak, ko­rán kelő, későn fekvő típusok.- Dolgozni kell. Egykori meste­rem gyakran mondogatta az órá­kon: ,,Ne várjatok az ihletre, mert kopogtathat, és nem talál benne­Mellőzve a nagyhangúságot. a hamis pózokat (CSTK-felvétel) ban az embert megkedvelték, sze­retnék bemutatkozni valami más­nak a szolgálatában. Ez azt jelenti, hogy a népszerűséget tudatosan akarom felhasználni mindannak a bemutatására, amit szépnek és jónak tartok. Vagyis a költészet szolgálatába szegődök, annak a művészetnek a szolgálatába, amely mégiscsak nagyobb igé­nyeket támaszt a befogadás, az esztétikai érték és gondolati mély­ség felismerésére “ Ha széles körű népszerűség, akkor a televízió - nincs ez más­képpen Ladislav Chudik esetében sem A Kórház a város szélén című sorozatban Sova főorvost alakította. Mennyi színházi sze­rep, mennyi egyedülállóan meg­formált hőse a világ drámairodal­mának, s mégis egy tévésorozat emelné fel a színészt? Aligha, mert a televízió - korunk nagyha­talma - kínálta szerep sem jelen­tett másfajta, könnyebb megol­dásra csábító feladatot a nagy színész számára, mint egy-egy klasszikus szerep Sova főorvos alakja emberi méltósággal, érzé­kenységgel megformált, annak el­lenére, hogy maga a szerep híjá­val van a klasszikus és a modern dráma emocionálisan és intelektu- álisan összetett hőseire jellemző jegyeknek E színészi népszerű­ség mögött pedig érezhetően ott van az immár három évtizedes színészi pálya, a maga felemelően nehéz feladataival, a Szlovák Nemzeti Színház színpadán élet- rekeltett hősökkel, a „nagy szí­nésznemzedékbe“ tartozó tár­sakkal (ČSTK-felvétel) teket a munkátok mellett." Csak akkor dolgozni, amikor megy a munka, ez az amatőrökre jellem­ző, ezt csak ők engedhetik meg maguknak. Egy szobrásznőnek - különösen, ha ráadásul szob­rászfeleség is - arra kell vigyáz­nia, hogy ne kezdjen el takarítani, tisztogatni, rendezgetni, mert ak­kor a munkára aligha futná az idejéből és erejéből. Paradox mó­don nálunk az a fegyelmezett, akit nem izgat a rendetlenség.- Az utóbbi időben minek örült a legjobban9- Annak, hogy a fiammal közö­sen rendezünk egy kiállítást. Tü­relmetlenül várom a nyarat, szá­momra ez a közös kiállítás most mindennél fontosabb. VOJTEK KATALIN Néhány napja újra a televízió­ban láthattam és hallhattam mű­vészetét Verset mondott: a szlo­vák költészet legszebb szerelmes versét, Andrej Sládkovič Manná­ját A vers középiskolában tanult szakaszait morzsolva figyeltem Ladislav Chudíkot. A költészet mindenhatóságába vetett hit lát­szott az arcán, s mint mindig, most is az értelem és az érzelem egy­szerűsége. Nyemirovics-Dancsenko szerint a modern színészi játék lényege a merész egyszerűség. Ha van jellemző jegye Ladislav Chudik művészetének, akkor az csak ez a merészség lehet. Az igazán nagy színészek képesek csak ar­ra, hogy gondolataikat a kimondott szavakba, érzéseiket az elindított gesztusokba sűrítsék, mellőzve a nagyhangúságot, a hamis pó­zokat Lám, milyen nehéz az egysze­rűségről írni! Pedig ,,csak“ a látot­tat, a hallottat kellene papírra vet­ni, s mégis milyen nehéz. DUSZA ISTVÁN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents