Új Szó, 1982. május (35. évfolyam, 102-127. szám)

1982-05-05 / 105. szám, szerda

Fémmegtakarítás - tudományos-műszaki fejlesztéssel Világviszonylatban, így hazánkban is, egyre inkább előtérbe kerül a takarékosság gyakorlati érvényesítése a gazdasági élet minden területén. Részben a növekvő termelés, másrészt a nyers­anyagok és energiahordozók hiánya, illetve árának emelkedése teszi szükségessé az egyébként is minden időszakban ésszerű takarékosságot. František Gešvantner mérnök, a Kassai (Košice) Nehézgépipari Vállalat igazgatója elmondta, hogy a fémek ésszerű felhasználására vonatkozó állami célprogram alap­ján vállalatuknak összesen közel huszonegyezer tonna fémet kell megtakarítania a 7. ötéves terv­időszakban. Bennünket az is érde­kelt, milyen módon, hogyan való­sítják meg ezt a fontos feladatot.- Mindenekelőtt hozzá kellett látnunk vállalatunk fémfelhaszná­lásának elemzéséhez, a tartalé­kok feltárásához, valamint a célja­ink eléréséhez, vezető intézkedé­sek megtételéhez - mondja az igazgató. - Ezek vállalatunk tudo- mányos-müszaki fejlesztési tervé­ben egyik alapvető feladatként, il­letve feladatcsoportként szerepel­nek. A problémakörrel foglalkozó szakembereink alapos elemzés után rámutattak a takarékosság forrásaira.- Hallhatnánk néhány konkrét példát?- Természetesen. A termelési szerkezet megváltoztatását példá­ul az eddiginél kevésbé anyagigé­nyes termékek gyártásával való­síthatjuk meg. Erre, egyebeken kívül, nagyon jó alkalom nyílik a bardejovi üzemünkben, mégpe­dig a hidraulikus elemek fejleszté­sénél. Számításaink szerint csu­pán ebben az üzemben elérhetjük a vállalati méretben tervezett megtakarítások ötven százalékát. Az sem mindegy, hogy hogyan dolgozzuk fel a fémet. Például 1980-ban vállalatunknák 63,5 százalékos eredményt értünk el a fémek hasznosításában, az öt­venes tervidőszak végéig pedig el akarjuk érni a 69 százalékos hasz­nosítást. Ezeknek az alapvető ta­karékossági forrásoknak ismere­tében határoztuk meg a termé­kek és a termelési folyamat anyag­igényessége csökkenthetőségé- nek útját. A tudományos-műszaki fejlesz­tés területén dolgozó szakembe­reink tevékenysége főleg a min­den szempontból indokolt, célra­vezető alapfeladatok meghatáro­zására irányul. A kivitelezés vi­szont a gyártási folyamatban dol­gozó minden egyes kollektíva kö­zös ügye. Legfontosabbnak azt tartjuk, hogy az anyag- és energia­takarékosság érdekében végzett munka a dolgozók meggyőződé­séből fakad, vagyis dolgozóink tu­datosan takarékoskodnak. Kohá­szainknak sikerült olyan önszilár­duló keverék alkalmazását beve­zetni, amely növeli az öntvények pontosságát, csökkenti az utóla­gos megmunkálási felületet, vala­mint az öntvények esetleges tor­zulásából származó veszteséget. Nagyon hasznos eljárásnak bizo­nyul a nyomás alatti öntvényfor­málás. Ez a munkatermelékeny­ség jelentős növekedésén kívül anyagmegtakarítást, az öntvény­gyártás költségeinek csökkenté­sét, energiamegtakarítást, na­gyobb pontosságot eredményez. Mindezzel mintegy 10 százalékos fémmegtakarítást érünk el. Továb­bi hasznos intézkedés volt az anyagleválasztó berendezés fel­szerelése a fémmegmunkáló gép­sorra, amely kiválasztja a hulla­dékból az újra felhasználható fémet. Beszélgetésünk folyamán a vál­lalati igazgató említést tett a már feltárt és még rejtett tartalékokról. A továbbiakban arra vártuk a vá­laszt, hogy a jövőben mit tesznek a Kassai Nehézgépipari Vállalat­nál a takarékosság, a hatékony gazdálkodás fokozásáért.- Nagyra értékeljük a kassai üzemünk fejlesztési részlege kol­lektívájának kezdeményezését- mondja a vállalati igazgató.- A kollektíva tagjai a 7. ötéves tervidőszakra innovációs progra­mot dolgoztak ki a formázógépek, a sebességváltószekrények és a tartálykocsik gyártására. Jelen­leg már sorozatban gyártjuk pél­dául az ágazat egyik legjobb ter­mékeként értékelt LEK-160-as présgépet. Május végéig elvégez­zük a hasonló típusú, de nagyobb nyomóerejű LEK-250-es présgép próbagyártását. Anyagigényessé­ge mintegy 20-25 százalékkal csökken. Az „UCG“ sebességvál­tószekrények gyártásának beve­zetésével pedig közel 10 százalé­kos anyagmegtakarítást értünt el. A tartálykocsik gyártásánál alkal­mazott új anyaggal 15 százalékos súlycsökkentést értünk el. A vállalati igazgató még szá­mos olyan feladatról tett említést, melyek teljesítése megalapozott, s feltehetően jelentős arányú anyag- és energiatakarékosság­hoz vezet. KULIK GELLERT KOMMENTÁLJUK A sebesen futó hegyipatak két oldalán hosszú sorban gyümölcs­fák. Alattuk temérdek gally. Valaki metszi a fákat. Közelebb érve lá­tom, hogy nem egy, hanem öt markos ember ritkítja azokat. Ke­zükben fűrész és balta. Az egyik emberben Szlovák Gyulát, a Ke­let-szlovákiai Energetikai Vállalat rozsnyói (Rožňava) üzemrészlege egyik szocialista munkabrigádjá­nak vezetőjét ismerem fel.- Látom, hogy nem nagyon tet­szik a munkánk - szólal meg az egyik ,,favágó“, s közben pihenő- helyzetbe engedi le a baltáját. - Viszont nem a kertészetből jöt­tünk mi ide fát metszeni, hanem a villanydrótokat szabadítjuk ki az ágakból.- És ez az energetikai dolgozók feladata?- Igen, mert a lakosok idegen­kednek és félnek ettől a munkától. Ha így hagynánk, év közben csak nekünk gyűlne meg vele a bajunk, mert egy-egy szélvihar után a mi irodánkban csörög a telefon, hogy nincs áram a faluban. A beszélgetésbe a többiek is bekapcsolódnak. Szó szót követ. A társalgás kezd érdekessé és tanulságossá válni. Egy közeli ló- cán folytattuk tovább a beszélge­tést HicérBéla, Fábry László, Nagy László, Balog Antal és Csiszár János aranyjelvényes szocialista munkabrigádtagokkal.- Mivel érdemelték ki az arany­érmet?- Szerintünk jó munkával, összetartozással és többletmun­kavállalással - szól a brigád nevé­ben Szlovák elvtárs, s még hozzá­teszi, hogy üzemüknek négy kar­bantartó kirendeltsége van, s kö­zülük övék a legnagyobb körzet; 27 község, és a járási székhely villamoshálózatának a karbantar­tása, javítása, bővítése a felada­tuk. Ezenkívül 15 ezer fogyasztó, 9 transzformátorállomás stb. is tartozik hozzájuk. Tehát van mit ellenőrizni, javítani, kicserélni, fel­szerelni... és így tovább. Nyolc ember helyett úgy dolgoznak, hogy a fogyasztók részére zavar­talan legyen az áramszolgáltatás.- Mi okozza a legtöbb bosszú­ságot munkájukban? Szlovák elvtárs veszi át a szót:- A legtöbb bajunk a prešovi Krížik által gyártott éjszakai kap­csolóórákkal van, amelyek minő­sége egyenesen elfogadhatatlan. Ebből kétezer darab van a gon­dunkon, s ezek javítása, cseréje egy brigádtagot egész időszakban leköt. Héba-hóba kapunk néhány darab svájci gyártmányú kapcso­lóórát is, amellyel minimális a problémánk. Ilyen kellene sok, vagy pedig a Krížik típuson javí­tani.- A technika mennyiben segíti, könnyíti a munkájukat?- Keveset segít, furamód néha még ellenünk is dolgozik: például az új típusú betonból öntött pózná­kat létrán kívül semmivel sem tud­juk megmászni. Ezt Fábry László panaszolta, s a témát Nagy László folytatja, mégpedig azzal, hogy az üzem­anyagtakarékosság miatt a legtöbb esetben a menetrend szerint köz­lekedő autóbuszokkal járják a köz­ségeket, s ezzel átestek a ló túlsó oldalára. Szerinte ez a radikális benzinkorlátozás rossz munkaidő- kihasználáshoz vezet, mert egy félórás javításért egy egész napot is elveszít, elpazarol az utazással a szerelő. S így is kevesen vannak.- S különben is, eddig az üzem­anyagtakarékosságban az elsők között voltunk - segít be érveivel Csiszár János. - Hatékony mun­kával továbbra is lehetne takaré­koskodni, ha volna miből.- Tettek kötelezettségvállaláso­kat a hatékonyság növelésével kapcsolatban az idei esztendőre is?- A sok vállalásunk közül talán a leglényegesebb az - kapcsoló­dik a beszélgetésbe Balog Antal hogy a hálózati veszteséget a mi­nimálisra fogjuk csökkenteni, és az üzemanyagtakarékosságban is az elsők között leszünk! Szlovák Gyula 1950-től dolgo­zik, az üzemben. Hatvankilenctől mester és a szocialista munkabri­gád vezetője. Képzett szakember, jó szervező és elvhü kommunista. Évek óta tagja az üzemi pártszer­vezet vezetőségének, három éve az elnöki tisztséget tölti be. Szá­mos állami kitüntetés tulajdonosa. Szerény, jószívű ember, és min­den helyzetben segítőkész. Tisz­telet és megbecsülés övezi az üzem vezetősége és munkatársai körében.- Mennyire elégedett a brigádja munkájával? Őszintén és tárgyilagosan vála­szol:- Valamennyien jó szakembe­rek. Nagyszerűen együttműkö­dünk, egymást mindig kisegítjük és mindig ügyelünk társainkra. Ezek nélkül munkánk elképzelhe­tetlen. Kézszorítással köszönök el az aranyjelvényes brigádtagoktól. Munkászubbonyukon nem látni a fénylő érmet, de összefogásuk, szaktudásuk legalább olyan gyö­nyörködtető, mint a nemes fém csillogása. KORCSMÁROS LÁSZLÓ Géppel, kézzel... A tavaszi időszakban lezajlott kerületi, járási, körzeti és helyi jellegű párt- és gazdasági értekezletek napirendjén főleg a növénytermesztés fejlesztésének időszerű kérdései szerepeltek. Az alaposan előkészített tanácskozásokon a beszámolók népszerűsítették a bevált termelési módszere­ket, és elemezték azt is, hogy jó néhány mezőgazdasági üzemben az előző évekhez viszonyítva miért csökkent a kukorica, a cukorrépa és más növény hozama, milyen mulasztások miatt keletkeztek túl nagy eltérések a termés- eredményekben. Elemezték, hogy a mezőgazdasági üzemek miért nem tartották meg a gabona vetésterületét, ami miatt közel negyedmillió tonna szemesterménnyel termett keve­sebb. Ezeken az értekezleteken a nyíltság, a következetesség jegyében tették fel a kérdéseket, tárgyaltak az előrehaladást fékező akadályok eltávolításáról. Kellett már ez a tespedtséget felrázó hang. Azok hangja, akik szinte minden évben bő termést takarítanak be, és fájó szívvel nézik, hogy szomszédaik felületesen végzik a talaj­művelési, vetési, növényvédelmi, növényápolási és betakarí­tási munkákat. Olyan emberek jutottak szóhoz, mint Pápai József, a Zsigárdi (Žiharec) Efsz főagronómusa, aki bírálta, hogy a galántai (Galanta) járásban számos mezőgazdasági üzemben a hanyag munka miatt alacsony a hektárhozam cukorrépából és szemes kukoricából. Szóra emelkedhetett, mert szövetkezetükben a múlt évben is 5,64 tonna kukoricát takarítottak be hektáronként, a szomszédos Farkasdi (Vlčany) Efsz-ben pedig csupán 4 tonnát. Indokolatlannak tartotta, hogy a vágsellyei (Šaľa) kooperációs körzetben a legjobb és a leggyengébb hektáronkénti terméseredmény közötti eltérés gabonából 1,1, szemes kukoricából 2,9, cukor­répából 23,6 tonna volt. A lévai (Levice) járásban még nagyobbak voltak az eltérések, ezért a Nagysallói (Tekovské Lužany) és a Nagyölvedi (Veľké Ludince) Efsz agronómusa felszólalásában hangoztatta, hogy a bő termés érdekében meg kell tartani az agrotechnikai eljárásokat, és ha szüksé­ges, vagy van rá lehetőség, kombinált módon kell dolgozni. Nem véletlenül kerültek napirendre ezek a problémák a termelési értekezleteken. Számos szövetkezetben a kor­szerű módszerek szakszerűtlen alkalmazása miatt csökkent egyes növények hektárhozama. Az átmeneti időszakban, amikor még nincs elég és megfelelő vetőmag valamint gép, a gépi munkát össze kell hangolni a kézi munkával. A nagy hektárhozamokat elérő efsz-ekben nem sajnálták a pénzt a mechanikus gyomirtásra, a cukorrépa kézi egyelésére, kapálására. Számos mezőgazdasági üzemben a drága gyom­irtószert csak a sorokra permetezték. Ily módon kombinálták tehát azokban a mezőgazdasági üzemekben a munkát, ame­lyekben nagy termést akartak elérni. A felszólalók hivatkoztak a Prága-Ruzyné-i Növényter­mesztési Kutatóintézet szakembereinek véleményére is, amelyek azt állítják, hogy a traktor kereke 40-60 centiméter mélyen is tömíti a talajt. Tapasztalataik alapján javasolták, fogy a függesztett gépeket főleg könnyű traktorokkal vontas­sák, így nem tennének nagy kárt a talajban. A növényápolási munkák megkezdése előtt a mezőgazda­sági üzemek vezetői, felhasználva a termelési értekezleteken elhangzott javaslatokat, igyekeznek rugalmasan szervezni a munkát. A tavaszi feladatok tervébe befoglalták a kézi erővel történő gyomirtást és más hasonló munkákat is. Az élenjárók példájára géppel-kézzel dolgoznak, hogy megte­remtsék a bő termés feltételeit. BALLA JÓZSEF ÚJ TAKARMÁNYOZÁSI MÓDSZER A Komáromi (Komárno) Állami Gazdaság dolgozói keresik a nem hagyományos takarmányok felhasználásának lehetőségeit és így javítják a takarmányellátást. Miután a sörgyári hulladékot és a higiénikusan feldolgozott baromfitrágyát már korábban hasznosították, az idei évtől kezdve a csirkekelte­tők hulladékát is takarmányként kezdték hasznosítani. A vegyi elemzések azt mutatják, hogy ez a hulladék 15 fajta aminosavat, 18 százalék nitrogéntartalmú anyagot, 6 százalék zsiradékot, valamint jelentősebb mennyiségű kalciumot és foszfort tartalmaz. Az állami gazdaság hetente 50 mázsa ilyen hulladékot gyűjt, ebből steril szárítással 6 mázsa szemcsézett takarmányt nyer. Az egyik képen Kurdy László vezető technikus, a nagykeszi (Veľké Kosihy) farm dolgozója ellenőrzi a takarmányt, a másikon Kovács Margit állatgondozó a csirkéket eteti. (Amand Absolon felvétele - ČSTK) ÚJ SZÚ 4 1982. V. 5. Színvonalas karbantartás - zavartalan áramellátás

Next

/
Thumbnails
Contents