Új Szó, 1982. május (35. évfolyam, 102-127. szám)
1982-05-05 / 105. szám, szerda
ÚJ szú 5 1982. V. 5. Hetvenéves a moszkvai Pravda MINDANNYIUNK VÉDELMEZŐI Harmincéves a Nemzetbiztonsági Testület segédrendörsége Hetven esztendővel ezelőtt, 1912. május 5-én, Lenin fáradhatatlan szervező munkájának eredményeként, jelent meg a Pravda első száma Petrográdban. Ezt a napot a szovjet sajtó napjaként ünnepük. Előkészítésében és szerkesztésében közvetlenül részt vett Lenin. A lap hasábjain csak 1912-től 1914-ig több mint 130 cikke látott napvilágot. Már a lap alapításakor célul tűzte ki Lenin, hogy a Pravdá olyan újság legyen, amely a munkásosztály s általában a proletariátus álláspontját fejezi ki, érdekeit védelmezi, harcát szervezi és legforradalmibb pártjának, a bolsevik pártnak a politikáját propagálja. Az eltelt hét évtized során a Pravda mindig megfelelt ezeknek az elveknek. Alapítása óta a Pravda munkássága szorosan összeforrt annak a harcnak a történetével, amelyet az orosz munkásosztály a bolsevik párt vezetésével a cári önkényuralom megdöntéséért, a szocialista forradalom hatvanöt évvel ezelőtti győzelméért, a kizsákmányolástól mentes, szocialista társadalom megteremtéséért folytatott. A cári hatóságok a lap többszörös elkobzásával, a szerkesztő bizottság ellen indított bírósági eljárásokkal szüntelenül zavarta megjelenését, de a lap nevének megváltoztatásával újból és újból megjelent. Például 1913-ban Pravda truda, Szevernaja Pravda, 1914- ben Rabocsij, Proletarszkaja Pravda címmel jelent meg. 1914 júliusában a cári kormány betiltotta. 1917. március 5-től (18-tól) azonban már mint a Bolsevik Párt lapja jelent meg, s többek közt közölte az áprilisi téziseket 1917 júliusa után az Ideiglenes Kormány támadásai miatt ismét különböző címeken adták ki (Puty, Proletarij stb.). 1917. október 27- től (november 9.) eredeti néven már a párt Központi Bizottságának és moszkvai városi bizottságának lapjaként jelent meg, s jelenik meg ma is. A Szovjetunióban jelenleg jóval több mint 8000 újság, mintegy hétezer folyóirat-típusú kiadvány jelenik meg. A folyóiratok, a napi- és hetilapok, valamint más időszaki lapok naponta mintegy 380 millió példányszámban látnak napvilágot, a Pravda pedig több mint tízmillió példányszámban. A központi újságok csaknem háromnegyedét nem Moszkvában, hanem a Szovjetunió különböző területein működő helyi nyomdákban állítják elő. A kiadókban, szerkesztőségekben közel hetvenezer újságíró dolgozik. Munkájukat a lenini koncepció alapján külső munkatársak, tudósítók, levelezők széles hálózata segíti, számuk hozzávetőlegesen hétmillió. Az olvasók nagy érdeklődése és a szerkesztőségekbe érkező napi jóval több mint félmillió levél arról is tanúskodik, hogy a szovjet sajtó nagy népszerűségnek örvend a lakosság körében. Napjainkban - élen a Pravdával - a szovjet sajtó egyik legfontosabb feladata az SZKP XXVI. kongresszusán elfogadott határozatok sikeres megvalósításának elősegítése, a Szovjetunió felvirágoztatásáért végzett mind korszerűbb, hatékonyabb és színvonalasabb szocialista építőmunka támogatása. Emellett természetesen szüntelenül növekszik a szovjet sajtó nemzetközi szerepe is, a világbéke megteremtéséért és tartós megőrzéséért folyó eszmeipolitikai harcban, a fegyverkezési verseny megfékezéséért, az által- nos leszerelés és a vitás nemzetközi kérdések tárgyalásokon alapuló rendezéséért, valamint az elnyomott népek felszabadító mozgalmának győzelméért vívott világméretű küzdelemben. A Pravda és a szovjet tömegtájékoztatás minden dolgozója tevékenységükben Lenin útmutatásához igazodnak, aki az újságírók feladataként - nem szó szerint idézve - a következőket szabta meg. az újságírás a jelen történelmének írása, ezért csak akkor töltheti be szerepét, ha az újságíró a kor követelményeiből indul ki, helyesen értelmezi és fejezi ki a kor szükségleteit, valamint hatékonyan használja azokat az eszközöket, amelyek az emberi haladást szolgálva a legnagyobb mértékben megfelelnek a korkövetelményeknek. Korunkban, amelyet a kommunista építés dinamikája, a tőkés társadalmi rendszer válsága és a nemzetközi viszonyok gyors változásai jellemeznek, szüntelenül emelkednek az igények a tömegtájékoztatásban és hírközlésben is. Ezért időszerűek számunkra is Leonyid Brezsnyev elvtársnak az SZKP XXVI. kongresszusán elhangzott szavai: ,,Minden egyes újság - vagy folyóiratcikket, minden egyes tévévagy rádióműsort úgy kell tekinteni, mint komoly beszélgetést az emberekkel, akik nemcsak a tények igaz és hatékony ismertetését várják, hanem azok beható elemzését és komoly értékelését is." A szovjet sajtó termékei - köztük a Pravda - országunkba is sok ezer példányszámban jutnak el, és nagy népszerűségnek örvendenek az olvasók körében. A szovjet sajtó sokak nélkülözhetetlen segítőtársa lett nálunk is, és mindig érdeklődéssel várják az újabb számokat, mert tudják, hogy azok a lenini elvekhez és a szovjet sajtó forradalmi hagyományaihoz hűen, az élen járva szolgálják a szocializmus, a világbéke és az egyetemes társadalmi haladás ügyét. KANIZSA ISTVÁN Harminc évvel ezelőtt alakult meg a Nemzetbiztonsági Testület segédrendőrsége. Fő feladata megalakulása óta, hogy segítséget nyújtson a közrend, az állampolgárok személyi és anyagi biztonságának megőrzésében, a szocialista tulajdon, a közúti és vasúti forgalom biztonságának és az államhatároknak a védelmében. A segédrendőrség megalapítása összefüggött az új biztonsági szervek létrehozásával a Csehszlovák Köztársaság határozata és a belügyminiszter rendelete alapján, mely 1952 júliusában lépett érvénybe. Megalapítását az élet tette szükségessé a szövetkezetesítés időszakában, amikor az új, a születő szövetkezeti tulajdont védelmezni kellett ellenzőivel szemben. A segédrendőrség e téren jelentős munkát végzett. Mivel igazolódott, hogy tevékenysége hasznos, megalakították speciális egységeit, amelyek a közúti rendőrség, a vasúti rendőrség és a határőrség mellett működnek. A segéd rendőrség önkéntes aktívájának Szlovákiában jelenleg 23 745 tagja van, s összesen 3176 egysége tevékenykedik. 327 egység feladata a szocialista tulajdon védelme, 152 egység a közúti közlekedés biztonságának megőrzésében, 74 egység a közrend és a vasúti közlekedés biztosításában nyújt segítséget, 59 egység pedig a cigánylakosság körében felmerülő problémák megoldásában segédkezik. A segédrendőrök munkájának tavalyi eredményei is meggyőzően igazolják, hogy főleg a megelő- ző-nevelő tevékenység szakaszán végeztek érdemdús munkát. Az egység tagjai 3524 esetben a helyszínen tettek intézkedéseket a közvagyon védelmében, 36 alkalommal akadályoztak meg határsértést, 112 491 közúti szabály- sértést észleltek, 1864 italosan vezető gépkocsivezetőt tartóztattak fel. Csaknem 4 millió órát töltöttek szolgálatban. Az SZSZK Nemzetbiztonsági Testülete segédrendőrségének munkáját elemezték az önkéntes aktíva járási és kerületi konferenciáin. S ugyancsak ezeken kezdték meg az előkészületeket a segédrendőrség megalakulása 30. évfordulójának méltó megünneplésére, mely a napokban Nový Jiőínben megtartott VI. országos konferencián csúcsosodott ki. Az országos konferencia új ösztönzéseket, útmutatásokat adott az egységek és azok tagjai munkája minőségének további javításához, hatékonyságának növeléséhez. Hiszen ezek a követelmények a népgazdaság más területeihez hasonlóan a segédrendőrökre is vonatkoznak. A jól bevált munkamódszerek szélesebb körű alkalmazása szintén a feladatok közé tartozik. Tovább kell folytatni az egységek specializálását, s el kell érni, hogy minden tag konkrét megbízatást kapjon. Mindebben jelentős ösztönzést jelent a Példás segédrendőregy- ség cím elnyeréséért folyó szocialista verseny. Jelenleg már 207 egység mondhatja magáénak e címet, s figyelemre méltó, hogy egyre több egység nevez be a versenybe, mivel a tapasztalatok alapján elmondható, hogy a versenyző egységek minden téren jobb eredményeket érnek el. A segédrendőrség tagjai az V országos konferencia határozatainak szellemében sikeresen fokozzák együttműködésüket a nemzeti bizottságokkal, a helyi feladatok megoldásában. Az együttműködés legékesebb példája a segéd- rendőr-képviselök munkája. Az SZSZK-ban jenenleg a segédrendőrök közül 3191 tölt be képviselői tisztséget a nemzeti bizottságok különböző szintjén, a közrendvédelmi bizottságokban pedig 1749- en tevékenykednek közülük. A segédrendőrség tekintélye és munkájának súlya, melyre az eltelt harminc év alatt tett szert, együttműködése a Nemzetbiztosnsági Testülettel, a nemzeti bizottságokkal, a Nemzeti Front szervezeteivel, megteremti a feltételeket tagjai további sikeres tevékenységéhez. MARTIN HRÚZ S a lőporfüstből kibontakoztak május virágai EMLÉKEZÉS A CSEH ANTIFASISZTA ÉS NEMZETI FELKELÉSRE H armichét évvel ezelőtt, 1945 májusának első napjaiban a cseh nép, köztük is elsősorban Prága lakossága, olyan dicsőséges fegyvertényt hajtott végre, amely Csehszlovákia történelmének legszebb lapjaira került s méltó helyet kapott az európai antifasiszta harcok sorában. Arra a drámai, hősies élethalálharcra emlékeztetünk, amelyben az ezertornyú, nagy történelmi múltú, műemlékekben rendkívül gazdag város épsége és százezrek élete forgott kockán, de kiszámíthatatlan veszedelem fenyegette a többi cseh nagyváros további sorsát is. Arra a történelmi óraütésre emlékezünk, amikor az évekig tartó, de korábban a háború öntörvényű forgataga miatt a szovjet hadsereg hadmozdulataival összehangolhatatlan, azonkívül belülről sem elég hatásosan szervezett ellenállási és partizánmozgalom a legaktívabb szakaszába, az általános fegyveres felkelésbe csapott. \ Tragikus tény, hogy a második világháború utolsó európai hadszíntere cseh föld volt, de felemelő érzés is egyben, hogy a hitlerista katonai erők haláltusája éppen Prágában s más csehországi városokban ment végbe. Berlin bevétele, a fasiszta Németország képviselői által május 7-én Reimsben, majd másnap Berlinben a feltétel nélküli fegyverletételről szóló okmányok alaírása, tulajdonképp az ún. Harmadik Birodalom összeomlása után, a felkelt cseh kommunisták, nácigyü- lölő ellenállók, partizánok és becsületes hazafiak segítségére siető szovjet haderők utolsó csapása alatt. Persze a különböző politikai irányzatokhoz tartozó történészek más-más megvilágításba helyezik ezeket az eseményeket, de talán a mi történelemismeretünkben, köztudatunkban sem élnek elég mélyen, tényeiben is részletesen okai, céljai, körülményei s örökbecsű tanulságai. A történelmet ugyan meg lehet hamisítani, lehet iránta közönyt is tanúsítani vagy bizonyos eseményeiről csupán felületes tudomást szerezni, de valóságos tényei, igazságai mindezek ellenére kikezdhetetlenek, megmásíthatatlanok. Ha nem akarjuk önmagunkat becsapni, csakis az utóbbiakhoz ragaszkodva foghatjuk fel s ítélhetjük meg tudományos érvényűén és hitelesen a cseh nép antifasiszta és nemzeti felkelésének igazi jelentőségét. V oltaképp a cseh dolgozó nép, elsősorban a kommunisták, az elszánt antifasiszták, de az elkötelezett hazafiak milliós tömegei is már a náci megszállás első napjaitól kezdve aktív vagy passzív ellenállást fejtettek ki az állig felfegyverzett hitleri hordákkal és minden rendűrangú hazai kiszolgálóikkal szemben. Az illegális pártszervezetek gyorsan aktivizálódtak, aránylag rövid idő alatt megújult a CSKP földalatti hálózata. Annak ellenére, hogy egymást követték a tömeges letartóztatások, bebörtönzések vagy elhurcolások a koncentrációs táborokba, mindig új küzdőtársak áltak a hiányzók helyébe Az antifasiszta hazafias ellenállás eleinte leginkább szabotázsakciókban nyilvánult meg, amelyeket a kommunisták a szakszervezetek és meggyőző- déses fasisztaellenes munkások közreműködésével szerveztek minden nagyobb vállalatnál, de a kisebb ipari üzemekben is. A hitleri haderők Moszkva előtti, főleg pedig sztálingrádi vereségei és más frontokon elszenvedett kudarcai után mind nagyobb arányokat öltött az ellenállási mozgalom, és a Šumavában szórványos partizánakciókra is sor került, amelyek fokozatosan átterjedtek a Cseh -Morva-dombvidékre is. Az ellenállás erőteljesebb lendületet 1944 nyarától kezdve, de főleg a Szlovák Nemzeti Felkelés után kapott. A Szovjetunióból érkezett ejtőernyősökkel megerősödött partizánmozgalom mindegyre aktivizálódott. Főként a Beszkidekben, Hradec Králové vidékén és a Cseh-Morva-dombvidéken fejtettek ki hatásos tevékenységet. 1944 decemberében megalakult a CSKP IV. illegális központi vezetősége, amely a tömegek forradalmi és hazafias elszántságára támaszkodva fokozatosan felvette a kapcsolatot a morvaországi pártszervezetekkel, s egyre nagyobb példányszámban jelentek meg az illegális kommunista sajtó kiadványai, köztük különösen a Rudé Právo. A CSKP ezzel egyidejűleg az ellenállás egyesítésére törekedett; a kommunisták nemzeti bizottságokat alakítottak, amelyek tevékenysége Jan Šverma illegális Rudé Právoban megjelent cikkének irányelveihez igazodtak. A párt tevékenységének irányvonalát az illegális központi vezetőség 1945 januári határozata jelölte ki: ,,Nem szabad megtörténnie, hogy nemzetünk tétlenül várja felszabadítását a Vörös Hadseregtől. Ez letörölhetetlen foltot ejtene becsületén. .. A cseh nemzetnek saját erejével hozzá kell járulnia felszabadításához... Napjaink követelménye, hogy haladéktalanul tegyünk előkészületeket a harci akciókra...“ A határozat hangsúlyozta a felszabadított köztársaság távlatát is: . amelyben mindjárt a kezdetén a néptől választott nemzeti bizottságok - a legalsóbbaktól a legfelsőbbekig - átveszik a hatalmat, és a dolgozó tömegek akaratának képviselői lesznek“. A feltartóztathatatlanul előrenyomuló szovjet hadsereg győzelmeinek hatására a náci megszállás alatt sínylődő cseh területeken 1945 tavaszán mind nagyobb méreteket öltött az ellenállási mozgalom, s a CSKP irányításával megkezdődtek az előkészületek a nyílt fegyveres felkelésre. Május első napjaiban helyi megmozdulásokkal, sztrájkokkal, de fegyveres akciókkal is kezdődött a felkelés. Elsősorban a hadműveleti területekhez közel - Prerovban, Podébradyban, Nymburkban, Svatoňovicében és Úpicé- ben, május 4-én pedig Kladnóban felfegyverzett munkások megrohamozták a Gestapo épületét és megkezdték az üzemek megszállását. Prágában 1945. május 5-én reggel a rádió felhívására kirobbant az általános fegyveres felkelés, amelynek magva és fő ereje a munkásság volt. A nagy prágai üzemek, a smíchovi Skoda, a Walter, az Avia, a Mikrofon, az Eta, de különösen a vysočanyiak lettek az egész felkelés központjai. Óráról órára csatlakoztak hozzájuk prága lakói, s puszta kézzel mintegy 1600 barikádot emeltek. Egyetlen éjszakán. A prágai rádió szüntelenül segítséget kért. A végső elszántsággal, kétségbeesetten küzdő prágai felkelők segítségére az 1., 2. és a 4 Ukrán Front csapatai indultak Drezda és Morvaország felől május 6-án, s május 9-én, a reggeli órákban a Konyev marsall parancsnoksága alatt álló 1. Ukrajnai Front kötelékébe tartozó egységek tankjai berobogtak a fogadásukra benépesült, felszabadult és örömittasan ünneplő Prága utcáira. P rága felszabadulása napján Európa frontjain elhallgattak a fegyverek, az első békés prágai nap a fasizmus szörnyű uralma alól felszabadult európai népek-nemzetek örömünnepe is volt egyszersmind. Ezért a békéért azonban súlyos árat kellett fizetnünk. Csak hazánk felszabadításáért mintegy 140 ezer szovjet katona áldozta életét, a prágai hadművelet során is több százan estek el közülük. S azt sem szabad elfelednünk, hogy a legfontosabb középületeket, objektumokat megszállva tartó és védelmező, valamint a barikádokon harcoló cseh antifasiszták és hazafiak közül több mint kétezren haltak hősi halált. A Cseh antifasiszta és nemzeti felkelés idején dőlt el véglegesen, hol a helyünk. Már akkor érezhettük, hogy felszabadítónk, a Szovejtunió oldalán, azóta pedig közös vérrel pecsételt barátságunk, több évtizedes együttműködésünk, a vílágbékéért folytatott együtttes küzdelmünk még inkább tudatosították bennünk, szilárd meggyőződésünkké tették MIKUS SÁNDOR
