Új Szó, 1982. május (35. évfolyam, 102-127. szám)

1982-05-28 / 125. szám, péntek

ÚJ szú 5 1982. V. 28. A lenini nemzetiségi politika a gyakorlatban ..A bratislavai Hydrostav vállalat dolgozói teljes ütemben építik a galántai járásban a vágkirályfai (Kráľová nad Váhom) vízerőmű­vet, amely az energia termelésen kívül 63 000 hektár földterület öntözését is lehetővé teszi. A képen: a Hydrostav dolgozói az erőmű turbinájának alapzatát szerelik. (Štefan Petráš felvétele - ČSTK) Munkásbecsülettel A kommunista párt vezette szovjet nép az idén ünnepli a soknemzetiségű szövetségi ál­lam megalakulásának hatvanadik évfordulóját. Ez az évforduló fé­nyes bizonyítéka Lenin eszméi életrevalóságának, a proletár nemzetköziség eszméjének idő­szerűségét és a lenini nemzetiségi politika győzelmét hirdeti. A Szovjetunió megalakulása 60. évfordulójának alkalmából az SZKP KB határozata megállapítja, hogy a dicső hatvanadik évforduló jubileumi évében a Szovjetunió úgy lép a világ elé, hogy az egyen­lő jogú köztársaságok egy össze­tartó családot alkotva, közösen építik a kommunizmust. Mikor Lenin 1919-ben felvázol­ta a soknemzetiségű szovjet föld államrendszerét, megállapította: „Következetes internacionalisták vagyunk és létre akarjuk hozni a különböző nemzetek munkásai­nak és parasztjainak önkéntes szövetségét. „Lenin mélyen meg volt arról győződve, hogy egy ilyen szövetség csak az egyenjogúság és kölcsönös megbecsülés alap­ján jöhet létre.“ Meg akarjuk alakí­tani a nemzetek önkéntes szövet­ségét - egy olyan szövetséget, amely nem engedi meg, hogy az egyik nemzet bármilyen formában erőszakot alkalmazzon a másik ellen, ez a szövetség a teljes bi­zalmon, a testvéri egységen és önkéntességen alapul.“ A győztes proletárforradalom, a termelőerők társadalmi tulajdon­ba vétele és az a tény, hogy az addig elnyomott nemzetek önálló államiságot nyertek, mindez hoz­zájárult a lenini nemzetiségi politi­ka alapelveinek alkalmazásához, s ahhoz, hogy szilárd láncszemei lettek a szovjet nemzetek és nem­zetiségek szövetségének, közös életének. Az objektív társadalmi fejlődés, az új társadalom építésének fela­datai és az októberi forradalom vívmányainak védelme az imperia­listák támadásával szemben megkövetelték, hogy a szovjet föld nemzetei felzárkózzanak, egysé­ges, szilárd államot alapítsanak. A szovjet nemzetek létérdeke, a szocializmus felépítéséért foly­tatott harc logikája a mi hazánk­ban megkövetelte, hogy kialakít­suk az egységes, sok nemzetisé­gű szocialista államot, mondotta Brezsnyev elvtárs. Hogy egy ilyen állam megalakulhasson, ahhoz a párt szervező erejére, helyes politikájára és céltudatos tevé­kenységére volt szükség. A z SZKP hatalmas erőfeszí­téseket tett, hogy meg tudja valósítani internacionalista politi­káját. A pártnak a tömegek közt végzett politikai-szervező munká­ja megerősítette az egyesülésre irányuló törekvéseket. A szövetsé­gi állam megalapításánál megha­tározó szerepe volt az Orosz Szovjet Föderatív Szocialista Köz­társaságnak, mert az önkéntesség alapján köré tömörült a többi szö­vetségi köztársaság. Mint sok­nemzetiségű állam, az Orosz Fö­deratív Köztársaság volt a Szov­jetunió prototípusa, az orosz nép önzetlenül segítette a többi nem­zetiséget, minden dolgozót. A nemzetek internacionalizmus alapján történt egyesítésének ve­zető ereje a munkásosztály volt, amely kiérdemelte a dolgozók elismerését és bizalmát, mert hő­siesen harcolt a szociális és nem­zeti elnyomás ellen, s a társada­lom szocialista átépítéséért. A munkásosztály következetes in­ternacionalizmusa abban is meg­nyilvánult, hogy kitartott a nemze­tek önrendelkezési joga alapelvé­nek megvalósítása mellett, hogy önkéntes szövetségüket ezzel is szilárdabbá tegye. Ahhoz a folyamathoz, melyben a szövetségi köztársaságok sok- nemzetiségű szocialista állammá szerveződtek, nagy mértékben hozzájárult a szovjetek egységes lényege - mert a szovjetek minde­nütt a dolgozók képviseleti szervei­ként dolgoztak, a munkásosztály köré tömörítették a dolgozó pa­rasztokat, katonákat, tengerésze­ket. A szovjetek a széles néptö­megek politikai-nevelő iskolájává váltak. A szovjet rendszer demok­ratizmusa lehetővé tette, hogy tel­jes mértékben kifejezésre jusson a lakosság érdeke, nemzeti jelleg­zetességei és hozzájárult a nem­zeti államok változatos formáinak kialakulásához. A szovjetek hatal­mának megszilárdultéval a pártra hárult az a feladat, hogy megtalál­ja azokat a formákat és lehetősé­geket, amelyek az össz-szövetsé- gi szerveken belül biztosítják a kölcsönösséget, a jogok arányos elosztását, s ezzel is elősegítse a nemzetek közös állammá való szerveződését. E kérdésekről 1922 őszén széles körű vita bon­takozott ki, s különböző irányzatok megnyilvánultak. Egyesek lehet­ségesnek tartották, hogy létrejöj­jön a köztársaságok konföderáció­ja, anélkül, hogy kialakítanák a nagy jogkörrel rendelkező, egy­séges állami szerveket. Mások az úgynevezett automatizációt java­solták, miszerint valamennyi auto­matikus jogkörrel rendelkező test­véri köztársaság belépne az Orosz Szovjet Föderatív Szocia­lista Köztársaságba. Lenin zsenia­litására volt szükség, hogy mind­két hibás koncepciót elvessék és megtalálják a nemzetek egyesülé­sének egyedüli helyes útját. L enin azt javasolta, hogy az egyenrangú köztáraságok önkéntes szövetsége alapján ala­kítsák ki az egységes szövetségi államot: a szovjet szocialista föde­ráció alapján kidolgozta egyesülé­sük tervét, amely kizárta, hogy egyik nemzet uralkodhasson a másik fölött, biztosította a meg- bonthatalan egység megszilárdí­tásának feltételeit, a nemzetek ba­rátságát és testvéri együttműkö­dését. Ezért 1922 október hatodi­kén az Orosz Kommunista Párt KB szükségesnek tartotta, hogy Ukrajna, Belorusszia, a Kaukázu­son túli és az Orosz Szovjet Föde­ratív Szocialista Köztársaság alá­írják az egyezményt, miszerint megalakítják a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségét. Ezt a történelmi határozatot vala­mennyi köztársaság tanácsának kongresszusa megerősítette. A ta­nácsok országos kongresszusa 1922. december 30-án a Szovjet Szocialista Köztársaságok mega­lakítására vonatkozó javaslatot és nyilatkozatot egyhangúlag jóvá­hagyta. Az egységes szövetségi köztár­saság volt a legfontosabb határkő a szovjet föld népeinek történel­mében, és sorsuk alakulásában. A Szovjetunió megalakulása, s a többi szövetségi köztársaság csatlakozása a szovjet nemzetek számára kibővítette az új társada­lom építésének és a forradalmi vívmányok védelmének lehetősé­geit. A Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelem megmutatta, mekkora erő rejlik a lenini nemze­tiségi politikában, s alapelvei mily nagy mértékben segítik elő az ál­lam és a hadsereg kiépítését. A köztársaságok egységes állam­má szerveződtek, ez lehetővé tet­te, a történelmileg kialakult társa­dalmi munkamegosztás figyelem- bevételével a termelőerők helyes elosztását az egész hatalmas or­szág területén, a peremterületek és a nemzetiségek elmaradottsá­gának felszámolását, a köztársa­ságok gyors szociális és gazdasá­gi fejlődését, s végül minden nem­zet és nemzetiség valódi egyenjo­gúságát, A hatvan év alatt több­szörösére emelkedett a Szovjet­unió nemzeti jövedelme. 1922- ben a világ ipari termelésének 1 százalékát tette ki a Szovjetunió ipari termelése, ma viszont ez az arány 20 százalékára emelkedett. A z élet meggyőzött arról, hogy a Szovjetunió a szov­jet nemzetek és nemzetiségek ál­lami egységének szilárd és haté­kony formája, amely az alatt a tör­ténelmi időszak alatt is működik, míg a szocialista államiságból kia­lakul a kommunista társadalmi ön- kormányzat. M. GEORGADZE Néhány évvel ezelőtt, a Szov­jetunió egyik külkereskedelmi vál­lalatának szakemberei 245 millió rubel értékű szövőgép gyártására kötöttek hosszú lejáratú szerző­dést a nyitrai (Nitra) Elitex vállalat képviselőivel. A termelési és érté­kesítési biztonságot szavatoló megrendelésükkel egyúttal a szál­lító vállalat hetedik ötéves tervidő­szakra előirányzott gyártási prog­ramját is pontosan meghatároz­ták. Ezt a bizalmat a nyitrai szak­munkások kétségkívül a korábban exportált korszerű szövőgépsora­ikkal érdemelték ki a szovjet textil­ipar fejlesztőitől. Az eltelt időszak - úgy hiszem - elegendő arra, hogy a szerződé­ses megrendelés nyomán némi képet nyerjünk az Elitex Vállalat pártalapszervezeteinek, kommu­nistáinak a népgazdaság érdeké­ben kifejtett hasznos és nem a legkedvezőbb körülmények kö­zött végzett munkájáról.- De túl leegyszerűsítenénk a kérdést - figyelmeztetett Ján Foltýn, az üzemi pártbizottság tag­ja ha csak a kommunisták erő­feszítéseiről szólnánk. Hiszen több mint háromezer olyan szak­munkás dolgozik a gyárban, akik nem tagjai a pártnak. Alapszerve­zeteinknek viszont a tömegekben, tehát a munkáskollektívák között van a legfőbb ereje, amelyek együttes törekvéseinket éppen a pártmunka végzésének minősé­ge szerint támogatják. A megrendelés és a nagy soro­zatú gyártásfejlesztés biztosítása halaszthatatlan feladat elé állította a vállalat pártalapszervezeteit és a vezető posztokon dolgozó kom­munistákat is.- Az igaz, hogy annak idején sok hasznos tapasztalatot hal­moztunk fel a hatékonyság és mi­nőségirányítás komplex kísérleti rendszere érvényesítésének kap­csán - emlékszik vissza Zoltán Valašík mérnök, az üzemi pártbi­zottság alelnöke. - Mégsem hagy­tuk abba a mozgalmi munkát. Népszerűsítettünk, agitáltunk, ha kellett szerveztünk. Azt vallottuk ugyanis, hogy mindent meg lehet oldani, csak akarni kell. A dolgozók megnyerésének módját a pártbizottság szüntelen tanulmányozta, a szerzett gyakor­lati ismereteket rendszeresen ér­tékelte, végül is sikerült az elap- szervezetek tevékenységét fokoz­ni. A minőségi változás első jele abban mutatkozott meg, hogy a párttagok példamutatását a gyár mind több kollektívájának alkotó hozzáállása és kezdeményezése követte. Növekedett a gazdaságo­sabb és hatékonyabb termelésre vállalkozók száma, erősödött az újítók mozgalma. Az eredmény? A hatodik ötéves tervidőszak alatt 1 milliárd 146 896 ezer koro­na értékű árut adott az Elitex a népgazdaságnak, ezenkívül 21,2 millió koronával haladta túl nyereségi tervét. A színvonalas pártmunka jó alapot teremtett a hetedik ötéves tervidőszak meg­növekedett exportfeladatainak tel­jesítéséhez is. Az első év eredményeiről, fe­szítő gondjairól beszédes adato­kat rögzítettem jegyzetfüzetem­ben. František Bernáth, a 6. sz. pártalapszervezet elnöke, a pro­pagandaosztály új vezetője így tá­jékoztatott: Kevés híján 322 millió korona értékű árut gyártottunk, becsület­tel eleget tettünk a Szovjetunió és a szocialista közösség országai­val, a tőkés államokkal kötött ex­portszerződések követelményei­nek. Ezzel párhuzamosan arra is futotta erőnkből, hogy korszerűsít­sük gépsorainkat, szilárdítsuk gyártmányaink megbízhatóságát. Az első három hónapra terve­zett feladataikat ez idén is 100,4 százalékra teljesítették. Az eredményekhez az Elitex-ben is göröngyös út vezet. De ha a komplex intézkedések érvénye­sítését a pártmunka szerves ré­szévé teszik, közelebb jutnak a célhoz. Természetesen ez meg­követeli, hogy a megrendelői és szállítói kapcsolatokban kölcsönö­sen szilárdítsák a felelősséget. Az idei népgazdasági terv a múlt évihez viszonyítva 13 mil­lió 343 ezer koronával növelte a gyár árutermelésének előirány­zatát. A feladat igényességét bizo­nyítja, hogy a NOVPOS típusú szövőgépekből 210 darabot kell legyártaniuk. Ezekből az előzetes igények szerint 40-el, az SKP 140-típusú gépekből pedig 87 da­rabbal rendel többet a Szovjet­unió. A tőkés államokba irányuló kivitel zömét az eladott szövőgé­pekhez és egyéb berendezések­hez szükséges pótalkatrészek ké­pezik. A piac megtartása a szállí­tási határidők pontos betartását és a minőséget fntos követelmény­ként állítja a vállalat dolgozói elé. A kommunisták hatékony politikai munkája nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy a gyár minden részle­gében, műhelyében határidőre vé­gezzenek minőségi munkát. SZOM BATH AMBRUS Harminc esztendővel ezelőtt találkoztam először Kurucz Lászlóval. A kreol arcbőrü, fekete sertehajú fiatalemberrel hat hétig ül­tünk együtt az iskolapadban, a CSEMADOK tanfolyamán. Ennek elvégzése után egy ma­roknyi ismerettel a tarsolyunkban, többsé­günk a kulturális egyesület hivatásos dolgo­zója lett. Laci barátommal, az egykori kassai (Košice) kerületbe jutottunk és járási titkár­ként kezdtünk tevékenykedni. Kurucz elvtárs nem sokáig volt a kultúra apostola, mert a helyi nemzeti bizottság elnökévé választot­ták, a szülőfalujában. Azóta nem is találkoz­tunk, csak a napokban hozott össze a sors, és beszélgettünk el az életútjáról.- A CSEMADOK-ban rövid ideig tevé­kenykedtem, sőt a helyi nemzeti bizottság­ban is csak néhány évig. Valahogy hiányzott nekem a kemény munka, amelyet gyermek­korom óta megszoktam. Igaz, tennivaló akadt elég Vendégiben, a falumban is. A szövetkezet megalakítása elég kemény dió volt nálunk is, s bár a nemzeti bizottság képviselője voltam, a közös megerősítése tartozott a legfontosabb feladataink közé, amely természetesen szorosan összefüggött a pártszervezet megerősítésével. Közben megválasztottak a Szepsi (Moldava nad Bod- vou) járási pártbizottság tagjává. Abban a bi­zottságban dolgoztam, amelynek a feladata volt munkaerőt toborozni - a közben felépült - Kelet-szlovákiai Vasmű számára. Amikor másokat agitáltam, volt, aki rámförmedt „ha olyan jó ott, te miért nem jelentkezel“. Őszin­tén megvallva, úgy éreztem a gigantikus üzemben lenne a helyem. így Ostravára, a nagyolvasztóba mentem dolgozni, s főleg tanulni a mesterséget.- Meddig „inaskodtál“?- Négy évig voltam az észak-morvaorszá- gi ipari központban, azóta a Kelet-szlovákiai Vasműben dolgozom. 1965 óta vagyok cso­portvezető. Emellett párt- és szakszervezeti tisztségeket is betöltöttem, évekig tagja vol­tam a pártbizottságnak. A csoportom munká­ját elismerték, többször részesültünk anyagi és erkölcsi jutalomban, kitüntetésben. Min­den bizonnyal az én fáradozásomat is pozití­van értékelték, mert az egyéni kitüntetéseim mellett, a kerületi nemzeti bizottság képvise­lőjévé választottak, ahol jó ideig a tanács tagjaként tevékenykedtem.- És jelenleg?- Már említettem, hogy a fizikai munka­körben éreztem magam otthon. Mégis újból funkcionárius lettem. Meggyőztek, vállaljam el a kerületi nemzeti bizottság szociális bi­zottságának elnöki tisztségét, s így akarva, akaratlanul, az apparátus dolgozója lettem.- Milyen az új munkaköröd?- Nagyon bonyolult. De a munkásélet, az emberek alapos ismerete, kommunista hitem sok mindenen átsegített. Nem is gondoltam, milyen bonyolult feladat egy szociális bizott­ság irányítása. A bizottság tagjai értelmiségi­ek, szakorvosok, és esetenként nagyon ké­nyes kérdésekben kell döntenünk. Sokszor az utolsó szót nekem kell kimondani és ez nagy felelősség. Az orvosok szakvéleményt mondanak egy-egy megrokkant dolgozó ügyében. Rendszerint érdembelit, de valami­vel több kellene, emberi együttérzés, s amel­lett betartani a törvényt, az előírásokat. Még mindig akadnak spekulánsok, akik nem saj­nálják a pénzt, az igazság elferdítése céljá­ból. De sok az olyan becsületes dolgozó is, aki nem ismeri a törvényeket és az adott lehetőségeket sem igyekszik kihasználni. Ezért segíteni kell az egyszerű emberek ügyeinek intézésében, másrészt nyíltan vé­leményt mondani azoknak, akik ki akarják játszani a törvényes előírásokat.- A felelősségteljes munka mellett kulturá­lis tevékenységre nem igen jut idő?- A CSEMADOK kultúrpolitikai tanfolya­mán eltöltött hat hetet nem tudom feledni, mert ott váltam gondolkodó emberré, mind ' politikai, mind kulturális téren. Egyszóval hű maradtam a CSEMADOK-hoz, jelenleg a kassai városi szervezetben tevékenyke­dem és a pártcsoportnak az elnöke vagyok. Persze ez látszólag könnyű pálya, pedig valójában nem az.- Nyugdíj előtt milyennek látod az élet- utadat?- Úgy elröppent, mint egy múló álom. Elkötelezett életem volt, s igyekeztem be­csülettel helytállni. Kommunista hitem mindig kötelezett, s kötelez ma is, s igyekszem úgy dolgozni, élni, hogy az új társadalmat építő országunk hasznos tagja legyek. TÓTH DEZSŐ MINT EGY MÚLÓ ÁLOM

Next

/
Thumbnails
Contents