Új Szó, 1982. május (35. évfolyam, 102-127. szám)
1982-05-27 / 124. szám, csütörtök
ÚJ szú 5 1982. V. 27. Bizonyítani munkával kell Vezetői elve: közvetlen kapcsolat az emberekkel és személyes példamutatás Az ifjúság nemcsak a jövő, a jelen is A párt tagjelöltjeiről, a SZISZ ajánlásáról Harmincnégy éves, az Agrokomplex Nagymegyeri (Čalovo) üzemében a központi gépműhely vezetője, és rövidesen jubileumot ünnepel. Immár tíz éve lesz annak, hogy szinte pályakezdőként belekóstolt az irányítás nehézségeibe. S bár nyolcvan ember munkájáért felel, és az iparszerű mezőgazdasági termelés egyik legtöbb problémát okozó tartozéka, a gépek vannak a gondjaira bízva, az elmúlt évek során még egyetlenegyszer sem érezte úgy, hogy kár volt vállalnia. Eddig jutottunk Kúr József mérnökkel az ismerkedésben, amikor először kopogtattak az ajtón. Oxigénpalackért jöttek. Természetesen megkapták, hiszen a munka nem várhatott. Mialatt a raktárból visszajövet elmondta, hogy hatalmas géppark, vagy másfélszáz traktor, harminc kombájn, illetve önjáró gép, valamint a gazdaság teher- és személygépkocsiparkja tartozik hozzájuk, de győzik a feladatokat, mert jó a kollektíva, a munkafegyelem, és szót tud érteni az emberekkel, további két ügyfelet elégített ki.- Elnézést, de ez így lesz, a feladatok, problémák nem tűrnek halasztást - mondta, s igaza lett, mert szinte negyedóránként érkezett egy-egy „ügyfél“ ki alkatrész- ügyben, ki pedig gépjavítási igénynyel. Egyiket sem utasította el, egyetlenegy esetben sem hivatkozott idő, s főleg alkatrészhiányra.- Nem azért vagyunk, hogy szöveget fűzzünk a problémákhoz, erre nem kíváncsi senki - mondta az észrevételt végighallgatva. - Nincs más lehetőség, a gépnek szükség esetén menni kell. Az alkatrészeket persze nekünk se hozzák tálcán, de még csomagolatlanul se. Mi is csak sok-sok utánjárás árán tudjuk beszerezni amire szükségünk van, vagy még ígyse. Marad az egyetlen lehetőség, pontosabban kettő. Vagy felújítjuk a régi alkatrészt, vagy gondolkodunk, s addig törjük a fejünket, amíg rá nem jövünk, hogy a kezünk ügyében lévők közül melyiket s milyen átalakítás után tudnánk a hiányzó helyébe beszerelni.- Tehát újítanak.- Igen, minden tudásunkat és igyekezetünket latba vetve. Tavaly a műhely dolgozói tíz újítási javaslatot nyújtottak be, s ezek túlnyomó többsége az alkatrészproblémák áthidalását célozta. Még a nyugatról behozott gépekbe is igyekszünk hazai pótalkatrészeket beépíteni, hiszen ezek a szükséges megmunkálás költségeit is számítva legalább tízszer olcsóbbak. Sok újításunkkal a gépműhely felszerelését tökéletesítjük, gazdagítjuk, hogy legalább részben szinkronban legyünk a gépek korszerűségével. A hranicei Sigma Vállalatnál Josef Král, a Szocialista Munka Hőse 138 tagú összevont munkabrigádot vezet. Az idén felajánlották, hogy 15 300 normaórát és 1 millió 150 ezer korona előállítási költséget takarítanak meg. A felvételen Josef Král (jobbra) Miroslav Šu- stallal és Antonín Nesvadbá- val az innovációs program feladatait beszéli meg. (V. Galaonek folv. —ČSTK)- Persze különmunka és többletgondok nélkül újítások sem születnek - folytatta, miután elővett a szekrényből egy ugyancsak vaskos dossziét. - Mint újítónak egyben a mozgalom szervezése, irányítása is a feladatom. Ez itt az elmúlt évek újításaival kapcsolatos levelezés. A dolgozókban megvan a felelősségérzet. Tudják, érzik, hogy munkával, eredményekkel kell bizonyítani. Ha szükséges, ötleteikkel, javaslataikkal, s főleg a többletfeladatok vállalásával is képesek hozzájárulni a sikerhez. De cserébe elvárják, hogy mi is így járjunk el velük szemben. Például ha arra érdemes az újítás, akkor ne legyünk restek, és továbbítsuk azt kerületi, járási, sőt országos méretű hasznosításra. Nyíltan meg kell mondani, hogy mennyi haszon származik az újítás alkalmazásából, de azt is, hogy azért kinek és mennyi jutalmat adunk. így elejét vesszük az újítók közötti irigykedésnek, ami nagyon rossz dolog. Szavait, tetteit az évekkel ezelőtt megfogalmazott vezetői elv sugallja. Mindig azon volt, hogy közte és beosztottjai között közvetlen legyen a kapcsolat, a munkában, többletfeladatok vállalásában igyekezett személyes példával elől járni. Mindezt két éve, amióta kommunista, önmaga számára hatványozottan kötelezőnek tartja. A pártcsoport is segítségére van a problémák megoldásában, hiszen sosem rekednek meg a problémák részletezésénél, hanem a kivezető utat is megkeresik. Ha ez nehezebb, akkor a dolgot a pártgyülésen is tolmácsolja, és a gazdaság valamennyi kommunistájának segítségével keresik a javítás, megoldás lehetőségeit.- Úgy gondolom, hogy a problémákat és nehézségeket mindig őszintén meg kell beszélni. Még akkor is, ha az őszinte szavak nem minden esetben a legszebbek, legudvariasabbak, viszont kivétel nélkül a legeredményesebbek. Ügyeltem és ügyelek arra, hogy az emberekkel legyen idő beszélgetni, meghallgassam őket, és minden észrevételükre kielégítő választ adjak. Cserébe azt kérem, hogy a munkahelyen, a saját feladataik teljesítése során társadalmi összefüggésekben gondolkodjanak. Például a gépjavításkor a legolcsóbb módot válasszák még akkor is, ha az nem a legkönnyebb. Így, közös erővel és igyekezettel sok probléma megoldható- EGRI FERENC A fiatalokat és a SZISZ tagjait rendszerint a Szocialista Ifjúsági Szövetség szerveinek és szervezeteinek ajánlására veszik fel tagjelölteknek, ez az ajánlás egy párttag ajánlásával egyenlő. Ján Švec elvtárssal, a SZISZ Közép-szlovákiai Kerületi Bizottságának elnökével arról beszélgettem, hogy kerületükben, ezen a téren, milyen a jelenlegi helyzet.- Miként tesznek eleget az ifjúsá gi szervezetek ennek a megtisztelő feladatnak?- Mi úgy értelmezzük ezt a feladatot, hogy az lényegében nevelőmunka. Ezt pedig nem lehet és nem szabad a mozgalmi tevékenység egészétől elszakítani, hanem annak minden mozzanatában, részében jelen kell lennie. Kerületünkben 5656 ifjúsági alapszervezetbe és 450 pionírcsapatba tömörítve foglalkozunk a fiatalok politikai, világnézeti, erkölcsi arculatának szocialista, kommunista szellemben történő formálásával. Ez az alap.- Elégedettek a fiatalok jelenlegi szervezettségével?- Sokat tettünk ezen a téren, főként az utóbbi években, de korántsem vagyunk elégedettek. A kerület 35 éven aluli lakosainak számát tekintve a szervezettség 47 százalékos.- És a munkásfiatalok szervezettsége?- A munkásfiatalok 29 százaléka tagja a Szocialista Ifjúsági Szövetségnek. Persze, a fiatalok csak 30 éves korukig lehetnek tagjai, és száz százaléknak a 35 éves korhatárig számlálhatok tekintendők. Persze, így sem mondhatjuk, hogy a munkásfiatalok szervezettségével elégedettek lehetünk.- A fejlett szocialista társadalom építésében hatalmas feladatok várnak napjaink fiatal nemzedékére. Hogyan mutatkozik meg a felkészülés azoknál, akiket párttagjelölteknek ajánlanak?- Az ifjúság nemcsak a jövő, hanem a jelen is, a fiatalok közvetlen részesei a mai feladatok megoldásának, a szocialista építőmunkának. Az ifjúsági munkabrigádok, a fiatal újítók mozgalma, az Ifjúsági Fényszóró őrjáratainak tevékenysége a mi kerületünkben jellegzetesen tükrözi ezt, mert mindegyik sikeres. Példásan. Most azonban inkább mellőzzük a bizonyító adatokat, mert nem a méltatás a cél, hanem annak a ténynek a megvilágítása, hogy akiket párttagjelölteknek ajánlunk, élenjárók. A felkészülésük bizonyított, azért ajánljuk őket.- Mondhatjuk hát, hogy a Szocialista Ifjúsági Szövetségben nevelődnek pártunk tagjelöltjei, új tagjai?- Legyünk pontosak, ne általánosítsunk. A mi kerületünkben évente mintegy 9000 fiatalt, 30 éven aluli fiatalt vesznek fel a pártba, illetve ennyi fiatal jelentkezését fogadják el. E fiatalok 60 százalékának a SZISZ az egyjk ajánlója. Ez azt jelenti, hogy az új tagok több mint fele a SZISZ ajánlásával kerül a párt soraiba. És ez az arány a jövőben minden bizonnyal tovább növekszik, hiszen több járásunkban az idén már a párttagjelöltek 80 százalékának a SZISZ volt az egyik ajánlója.- Mit tart fontosnak az ilyen jellegű nevelőmunkában?- Azt, hogy azoknak a fiataloknak, akik tudatosan készülnek arra, hogy alkalmassá váljanak a pártba való felvételre, a párt- szervezetek adjanak feladatokat, tegyék próbára, neveljék őket kommunistává. Különösen sokat tehetnek ebben a fiatal párttagok, az ifjú kommunisták, akik ifjúsági szövetségünk tagjai. Egyébként meggyőződésem, hogy ezzel a problémakörrel érdemben foglalkozik majd a SZISZ harmadik kongresszusa is. A beszélgetést befejezve mindketten, egyetértve állapítottuk meg: Gustáv Husák elvtárs több ízben is megragadó szavakkal vázolta, milyen örökséget ad át az idősebb nemzedék a ma ifjúságának, s erre figyelmeztetésként kell gondolni. Az elődök munkájának folytatása, az örökség megőrzése és további gyarapítása nem maradhat csak szólam. Úgy lesz valósággá, ha a SZISZ kellő mértékben megfelelő arányban részese a párttagjelöltek és az ifjú kommunisták nevelésének. melőeszközöket készít és ezek segítségével biztosítja a megélhetéséhez szükséges anyagi javakat, két nagyon fontos kapcsolatot alakít ki: a környező természethez való viszonyát és kapcsolatát a többi emberrel, a társadalommal is. Tehát a termelőeszközök előállítása, használata - ha nem is mindig tudatosan - mindenféleképpen olyan folyamat, amely egyesíti az emberiséget és viszonyukat a természethez. Csakis a munka alapján jönnek létre a különböző módon, fokon és területen egyesített emberi, közösségi csoportok. Ezek az egyesítő törekvések objektíve törvényszerűek. Persze tudni kell azt is, hogy a termelőeszközök fejlesztésével az erősödő egyesítő folyamatok nem kristálytiszta folyamatok. A fokozatosan fejlődő társadalmi munka- megosztás nemcsak egyesíti az emberi közösséget, hanem szét is választja őket. Az ősközösségi társadalomnak nem volt osztályjellege, de már létrejöttek benne azok a bomlasztó tényezők, amelyek az osztálytársadalom kialakulásához vezettek. EZEK SZERINT nyilvánvaló, hogy az integrációs folyamat csak ott jöhet létre, ahol ellentétek vannak, pontosabban az ellentétek harca fennáll. Az egyik integrációt felváltja a másik, amely az előzőnél minőségileg és társadalmi körülményeit tekintve fejlettebb. Az ősközösségi társadalmat a rabszolgatartó társadalom váltotta fel. Ez a társadalmi formáció egyszersmind az integráció fejlettebb formája is volt. A vérségi köteléken alapuló társadalmi csoportokat megszünteti, és új formákat hoz létre. Az állam kialakulásával új egyesítő folyamatok mennek végbe gazdasági, politikai és szervezési téren. Az uralkodó osztály egyesül, felhasználja az állam- apparátust az elnyomott osztályokkal szemben. A termelők megfosztása a termelőeszközöktől az egyesítő folyamat sajátos formája, amelynek két ellenpólusa van. A termelőeszközök egyesülnek az uralkodó osztály kezében, a termelőeszközeiktől megfosztott termelők pedig amazok alattvalói lesznek. Látható tehát, hogy a társadalmi integrációnak ez a formája nemcsak időben különbözik az előzőtől, hanem minőségileg is. Kimondottan osztályjellegű integrációs törekvés, tudatos gazdasági, politikai és ideológiai célokkal. Az uralkodó osztály eltulajdonít mindennemű termelőeszközt - uralmának fenntartására az elnyomottakkal szemben. Az osztályellentéten alapuló társadalmi formációk egyesítő törekvései a kapitalizmusban érik el fejlődésük és egyben emberellenes tartalmuk legmagasabb fokát. A kapitalizmusban tehát új integrációs törekvések jelentkeznek. E törekvések irányítója, szervezője az uralkodó osztály, karöltve a monopolkapitalizmus intézményeivel, a burzsoá állam minden gazdasági, politikai, hatalmi intézményével. A kapitalizmusban az integráció a tőke felhalmozásának eszköze és az egyenetlen fejlődés okozója. A kapitalista integráció kiélezi a tőke és a bérmunka közötti ellentéteket, növeli az állandó gazdasági, politikai és egyben emberi válságot, növeli a munka nélküli tömegek számát és elmélyíti emberhez nem méltó életmódjukat, mintegy azzal is elősegítve a forradalmi helyzetek kialakulását. A kapitalista integráció eredménye a világpiac kialakulása. De ez nem a termelőeszközöktől megfosztott dolgozók világa, hanem a tőke újabb, sajátos felhalmozásának jelensége. Ebben a tekintetben is érvényes az, amit már előzőleg leszögeztünk. Ez az integráció nem teljes,, hanem osztálykorlátoktól meghatározott folyamat, a tőke érdekeinek, céljainak eszköze. Ennek az egyesítési folyamatnak két alapvető célja van: a forradalmi néptömegek leigázásával az uralkodó osztály hatalmának fenntartása, valamint a szocializmus elleni gazdasági, politikai, ideológiai harc. Ezt a célt szolgálják azok az antimarxista nézetek is, amelyek abból indulnak ki, hogy az integrációs folyamatoknak mind a kapitalizmusban, mind a szocializmusban a tudomány és a technika az alapja, amely független a társadalmi körülményektől. Úgy is mondhatnánk, hogy ez az integrációs elmélet egyben fegyver is a szocializmus ellen. Erről tanúskodik a kapitalista integráció legfőbb szervezeti formája, a Közös Piac is, amely azelőtt is, de főleg az utolsó időben, különösen a lengyel eseményekkel kapcsolatban kimondottan a szocialista országok elleni harc szorgalmazója. A kapitalista integráció társadalmi körülményei tehát minőségileg különbözők, mások a célok, érdekek, mint a szocializmusban. A SZOCIALISTA INTEGRÁCIÓNAK azonban van egy eltérő, korábban soha elő nem fordult sajátossága. Mégpedig az, hogy hű kifejezője a proletár internacionalizmus eszméjének. A szocialista integráció komplex, sokoldalúan ható egyesítő törekvés a szocialista államok közös talaján. Nem az ellentétek kiéleződésére, hanem a megszüntetésükre törekszik. E törekvések céltudatos szervezői az egyes országok munkásosztályainak érdekeit és törekvéseit kifejező és képviselő marxista-leninista pártjai, valamint szocialista állami szervei. Ez az egyesülési forma nagyon sokrétű. E sokrétűség szervezeti alapja a KGST, amely az integráció gazdasági politikáját irányítja. Persze ez korántsem jelenti azt, hogy a szocialista integráció tartalma ezzel ki is merül. A gazdasági tényezők az alapvetők, és ezekből bontakoznak ki a többi sokoldalú feladatok a szocialista országok együttműködése terén. A szocialista integráció sokoldalúsága abban nyilvánul meg, hogy a gazdasági együttműködéshez kapcsolódva intéződnek a politikai, az ideológiai, a tudományos és technikai, a kulturális, a művészeti, a kereskedelmi, s a különböző jogi, állami és katonai kérdések is. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a szocialista integráció a szocialista közösség olyan egyesítő szerve, amely tudatosan serkenti a fejlett szocializmus építését, és világviszonylatban a békeharc egyik legfőbb megnyilvánulási formája és a társadalmi haladás képviselője. A szocialista integrációban részt vevő szocialista országok gazdasági és társadalmi rendszere - kisebb eltérésektől eltekintve - egységes. Ezek az egységes tényezők a szocialista integráció belső tartalmává válnak. Említsük meg a legfontosabbat közülük: a munkásosztály a szocializmusban nemcsak termel és a termelő- eszközök tulajdonosa, hanem a párt vezető szerepének érvényesítésével a különböző gazdasági, politikai szervek irányítója is. Ez az egyesülési forma az egyenlőség elvein alapul, tekintetbe véve az egyes nemzetek sajátosságait. A szocialista integráció épp azért, hogy nem a részek mechanikus összekapcsolása, hanem a rész és az egység dialektikája, amely az osztályszempontból megosztott világban tömegerővé válik a béke megőrzéséért és az emberiség felszabadításáért folytatott küzdelmek során. A szocialista integráció végső fokon a munkásosztály történelmi szerepe betölteltésének elengedhetetlen feltétele. ÉPP EZÉRT a különböző társadalmi körülmények és az eltérő célok miatt nem lehet beszélni a szocializmus és a kapitalizmus közös integrációjáról, ahogyan ezt folyton hangoztatja a burzsoá ideológia, mert a szocialista integráció az ember felszabadításának eszköze és a társadalmi haladás fejlesztője, míg a másik annak reakciós fékezője. Dr. PUSZTAY JÁNOS docens, kandidátus
