Új Szó, 1982. május (35. évfolyam, 102-127. szám)

1982-05-27 / 124. szám, csütörtök

FORRÁSÉRTÉKŰ KÖNYV Jaroslava Pašiaková: Folyamatos múlt Könözsi István felvétele Kijev jubileuma A Szovjet Irodalom májusi számáról A kötet írásai, a három fő rész (Keresések és kitérők, Szellemi testvériségek, Folyóiratok hídsze­repben) keretein belül tematikai szempontból egységesek, hűen tükrözik a szerző sokéves kutatói munkájának eredményeit. A szán­dék és megvalósulás, a gondolat- menet egységes jellege, az inter­nacionalista, általános emberi cé­lok felé közeledés igénye, az egy­fajta egyetemes európai látásmód birtokba vétele, a kisebb kultúrák, zónák és régiók egységbe fogása, közös és egymástól eltérő voná­saik, hatásaik megkeresése Pašia- kovánál a Kelet- Közép- Európá­ban egymás mellett élő népek kö­zeledését és a szocialista humá­num szolgálatát jelentik. Az avantgarde mozgalom (me­lyet az emberiség két alapvető élménye inspirált: az első világhá­ború és a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom) új tartalommal próbálta megtölteni a humanizmus régiúj eszméjét, s nemzeti és faji jellegtől független új szintézisre törekedett. A mozgalom legjobb képviselői a közösség szolgálatá­ba állították alkotásaikat, szubjek­tivizmusukkal is a közösség vá­gyait fogalmazták meg, ugyanakkor nem adták fel egyéniségüket sem, s végcéljukként általában a kom­munizmus elérését tartották szem előtt. (A magyar avantgarde a 20. század első felének történelmi összefüggéseiben). Ezekből a legfontosabb nézőpontokból vizsgálja Pašiaková az avantgar- dizmus főbb kérdéseit és parado­xait is. Az avantgarde mozgalmak történetét vizsgálva két irányzat ragadja meg a szerző figyelmét: az egyikre a kozmopolitizmus esz­méje a jellemző, a másikra az internacionalizmusé. Ez utóbbit főleg a társadalmi változásokba és a világforradalomba vetett korai és később csak részben beigazoló­dott hit inspirálta. Az új művészet nem szép, hanem igaz akart lenni. Többször ellentmondásos nézete Rácz Tibor zenei intelligenciá­járól és zenetörténeti érzékéről ta­núskodott az a remekül összeállí­tott műsor, amellyel 1982. május 11 -én mutatkozott be a bratislavai Prímáspalota tükörtermében. A fiatal művész - aki egyébiránt a bratislavai konzervatórium taná­ra - több nemzetközi előadói ver­seny győztese; így bemutatkozá­sát érthetően nagy érdeklődés előzte meg, annál is inkább, mert a bratislavai kamarakoncertek tör­ténetében ez volt az első akkorde- on (harmonika) szólóest. Johann Sebastian Bach c-moll Prelúdium és fúgáját (BWV 549) a tőle megszokott biztos formaér­zékkel és nagyvonalúsággal épí­tette fel a hangszer teljes regiszt­rációs skálájának kihasználásá­val, a zenei folyamat feszültségé­nek állandó fenntartására töreke­dett és mesteri módon ragadta meg egy-egy tématerület sajátos jellegét. Dominico Scarlatti három szo­nátájának, a 31. és 34. számú D dúrnak, az 1. sz. g-mollnak az előadását könnyed elegancia, bril- liáns technika, a barokk csembal- lómuzsika stílusjegyei, valamint kifinomult, differenciált hangzás jellemezte. A barokk muzsikát, Bartók Gyermekeknek című ciklusának hat darabja követte. A harmonikán ritkán hallott és dramaturgiailag is felfedezőnek számító bartóki zene érett, megkapó interpretációja a mondanivaló természetes egy­szerűségét és szépségét is figye­lembe véve megérdemelten ara­tott nagy sikert. A koncert első részének záró­darabja Aram Hacsaturjan C-dúr Szonátinája volt. Kevés művész vallhatja magáénak a játéktechni­ka olyan természetes adottságát, amilyennel Rácz Tibor ezt a dara­bot megszólaltatta. műsor második felében a mo- akkordeonirodalom négy '"ive hangzott el. Pavel ’áló Ciaccone és fú- •'ovák harmonika- már klasszikus ellenére az egységes embert akarta újrateremteni, s a világot ismét a maga egyetemességében kifejezni. A társadalmi-emberi új- rahumanizálást tűzte ki célul maga elé. A szerző szinte minden írásá­ban választott szempontok alap­ján hasonlítja össze a magyar és a cseh (esetenként a szlovák) avantgarde fejlődését és eredmé­nyeit. A magyar avantgarde főként az emigrációban bontakozott ki, és legtöbbször be kellett érnie a teoretizálással. Csehszlovákiá­ban viszont a gyakorlatban váltak be vagy buktak meg az egyre újabb elméletek. A cseh avantgar­de ( a poétizmus) melynek közvet­len előzménye Wolker proletárköl­tészete volt, a háború emlékére „nevetéssel“ a túlélők optimizmu­sával reagált. Ezzel szemben a magyar avantgardizmus és főleg Kassák életszemlélete komo­lyabb, már-már komor volt O megértette, hogy a múlt száza­dok lírai-epikai világa átadta he­lyét a modern kor drámájának; a szép helyett a jót, az emberit, az igazat, a fejlődés dinamikáját ke­reste a művészetben. Pašiaková a Ma - főleg Kassák és Mácza tollából származó - orosz anyagá­nak kapcsán érdekes párhuzamot von Kassákék csoportja és a szlo­vák DAV között. A davisták és Kassákék esztétikájuk alapvető forrásának nem csupán egy pont­jában, az orosz konstruktivizmus­ban egyeztek meg, hanem az al­kotás célzatosságának kérdésé­ben is. Éppen ez a probléma osz­totta két táborra a DAV-ot és a De- vétsil-X. A cseh poétisták a tiszta költészetet akarták művelni, míg a konstruktivisták (a magyarok éppúgy mint a szlovákok) az ,,al­kotás célzatosságát“ követelték. A DAV-ban a világirodalom és az egyetemes művészet ugyanaz a jelentős reprezentálásai szere­peltek, mint Kassák folyóirataiban (Biok, Gorkij, Lunacsarszkij, Bar­műve. A fúga közismerten a zene- irodalom legbonyolultabb formája. Meghökkentő volt ezért a művész merész vállalkozása, amikor mű­sorában két nagyfelületű polifon művet sorolt be. Rácz Tibor kon­cepciója rendkívül hatásos és ter­mészetes volt, egy-egy motívu­mot, akcentust, hangzási effektust minden külsőséges, patetikus megnyilvánulás nélkül, mégis meggyőzően helyezett el a zenei történés folyamatában. Juraj Hatrík Monológ sorozatá­ból Rácz Tibor ezúttal a népi motí­vumokra épülő és ezeket feldolgo­zó Variációs monológot szólaltatta meg. Nagy meglepetéssel szolgált Károlyi Pál Aspettója, amely ha­zánkban első ízben került bemuta­tásra. Az aleatorikus és szeriális zene határán komponált frappáns darabban a művész tökéletesen érvényesíthette saját koncepció­ját, hiszen ez irányzat képviselői a kompozíció kidolgozását teljes mértékben az előadóra bízzák. A légszekrénytechnika sokrétű al­kalmazása, a bonyolult ritmuskép­ietek kidobolása a hangszerborító fedelén, valamint az akkordfürtök (cluster) és glisszandók ellentétes fekvésekben való megszólaltatása megdöbbentette a közönséget. A mű elhangzása utáni pillanat­nyi csendet ritkán hallott tapsvihar követte. František Brož Kromatikus va­riációinak vitatható kompozíciós ér­tékei ellaposíthatták volna a pro­dukció hatását, ha nem egy ta­pasztalt művész kezébe kerülnek. Ha volt a koncertnek nagy próba­köve, akkor ez a mű az volt. A koncert rendezői egyedülálló feladatra vállalkoztak, amikor le­hetőséget adtak egy akkordeon- művész egész esti bemutatkozá­sára. A hallatlanul érdekes, egyéni koncepciónak, a tökéletes hang­szertudásnak és a felszabadult, ihletett zenélésnek Rácz Tibor olyan harmonikus egységét nyúj­totta, amely csak a legnagyobb előadók sajátja. HORVATH KATALIN busse, Chagall, Wieskopf... stb), Pašiaková fontosnak tartja le­szögezni, hogy Kassák költészetét elsősorban a modern költészet whitmani típusa befolyásolta, az erős francia hatás (Rimbaud, Ap- polinaire, Aragon) pedig inkább költőtársán, Illyés Gyulán észlel­hető. A szerző pontosan érzi, hogy a két költő nem fogadhatta el a lét abszurditásának dadaisztikus, kö­zönyös tudomásulvételét, hiszen küzdöttek a dadaizmus egészség­telen klímája ellen, s a megoldást - legalábbis egy ideig - a szürrea­lizmusban látták. (Szürrealista elemek Kassák L. és Illyés Gy. munkáiban) Ez tükröződik vissza a könyv középső fejezetéből is, melyben két forradalmi költő mű­vészetének szembesítése (József A. és J. Wolker lírájának párhuza­mai) elvszerű tendenciák fejtege­tésére is okot ad a szerzőnek, O. Brezina és Kassák L. szellemi testvériségének elemzése újabb párhuzamok, újabb alkotók ( F. X. Šlada, Babits M.) rokonsága kide­rítésére is ösztönző tényező. K. Čapek Fehér kór és Török Géza Szérum című műve téma-azonos­ságának ,, ki nyomozása", a körül­mények apró részleteinek kiderí­tése, a személyes és társadalmi helyzetek más-más nemzeti kultú­rákban meglévő kérdéseinek ana­lóg megközelítése az elfogulatla­nul objektív irodalomtörténészi, té­nyekre támaszkodó attitűdöt is példázza (Egy téma magyar és cseh útjairól). A magyar kulturális élet és a kö­zép-európai nemzetiségek társa­dalmi fejlődésében is jelentős sze­repet játszó két háború közötti fo­lyóiratok: a Gömöri Jenő szer­kesztette első csehszlovákiai ma­gyar folyóirat, a Tűz a Radnóti Miklós által Liberecben szerkesz­tett 1928 című lap, a Magyar írás, a Tanú, az Apolló, a Gaál Gábor szerkesztette erdélyi Korunk be­töltött pozitív szerepe rokon törek­vésű kelet- és közép-európai vi­szonylatainak elemzése, a cseh-, szlovák-, magyar közeledés doku­mentumainak felmutatása, hasz­nos forrásértékű részét képezi Pa­šiaková kötetének. Szimpatikus a kutatói nyitott­ság, mert az értékeléshez szüksé­ges adatok és megállapítások kü­lönböző lehetőségeit is felveti, és természetes folyamat mérlegelé­seként, lezárásaként következteti ki a Végső objektív konzekvenciát. Az alapiskolás tanulók talán el­ső komoly próbatétele a középis­kolai felvételi vizsga. A közelmúlt­ban lezajlott esemény kire rossz, kire jó fényt vetett. A Tornai (Turni­anske Podhradie) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolára jót, hiszen a középfokú iskolába jelentkezett tizennyolc nyolcadik osztályos ta­nulója egytől egyik mind az első nekifutásra vette az akadályt Talán a szerencsének köszön­hető a tornaiak e szép sikere? Alig­ha, mert a Kassai (Košice) Gépé­szeti és Elektrotechnikai Középfo­kú Ipariiskolába, a Kassai Közgaz­dasági Középiskolába, a tornaijai (Šafarikovo), szepsi (Moldava nad Bodvou) és nagykaposi (Veľké Kapušany) mezőgazdasági szak­munkásképzőbe, a Szepsi Gimná­ziumba, vagy a Rozsnyói (Rožňa­va) Egészségügyi Középiskolába kellő tudás nélkül nem lehet bejut­ni. Sikerrel felvételizett az a tanuló is, aki szlovák nyelvű mezőgazda­sági szakközépiskolába jelentke­zett. Ha nem a szerencsének, ak­kor minek az eredménye ez? Nyil­vánvaló, hogy elsősorban annak a munkának, ami ebben az iskolá­ban folyik, temészetesen a szülők helyes nevelésének. Amikor Szalacsi József iskola- igazgatóval e kérdésről beszélget­tem, ó ahelyett, hogy áradozott volna, a rá jellemző szerénységgel vázolta a tényeket. Azokat, ame­lyeket mindenki ismer, aki figye­lemmel követi az iskola életét, közben előszedett néhány iratot.- Mind frissek - nyújtotta át a „bizonyítványokat“. - Ezt az Gazdag tartalommal jelent meg a Szovjet Irodalom idei májusi Száma. A prózarovatban Leonyid Brezsnyev Visszaemlékezések cí­mű memoárját, Viktor Tyelpugov Álmatlan éjszakák című elbeszé­lését és Olesz Honcsar A te hajna­lod című regényének második ré­szét olvashatjuk. Leonyid Brezsnyev itt publikált munkájának élményanyaga és er­kölcsi pátosza megvilágítja koráb­ban írt műveinek, A Kis Földnek, az Újjászületésnek, a Szűzföldnek előzményeit, feltárva a később a párt- és állami élet legfelelős- ségteljesebb posztjain tehetségét bizonyító kommunista igazi népi jellemének legmélyebb gyökereit. A Visszaemlékezések etekintet- ben is igen tanulságos. Hatalmas történelmi és szellemi tapasztala­tot foglal magában, amely messze túlmutat a személyes sors határa­in. Feliksz Kuznyecov a memoár elé A szülőföld szeretete címmel írott bevezetőjében megállapítja: „Brezsnyev önéletrajzi művének elvi jelentősége mindenekelőtt ab­ban rejlik, hogy tárgyszerűen, ha­talmas dokumentumanyag felvo­nultatásával hitelesen ábrázolja a dolgozó nép erkölcsének és a belőle megszülető szovjet, kom­munista morálnak a lényegét.“ A folyóirat legújabb számában nagy teret szentel az 1500 éves Kijevnek. (Amint közismert, Bratis­lava testvérvárosa az ukrán fővá­rosnak, így a szlovák fővárosban is készülődnek méltóképpen meg­ünnepelni az ősi Kijev megalapítá­oklevelet negyedikeseink kapták az Ismerd meg a szlovák nyelvet nevű verseny járási döntőjében elért első helyükért. Ezt a másikat a nyolcadikosaink szerezték - ők harmadikok lettek. A Pionírszema­for áprilisban lezajlott járási fordu­lójában iskolánk csapata a közép­mezőnyben végzett. Vagy itt van például a matematikai olimpia- húzta elő az újabb jelentést.- A nyolcadikosok és kilencedike­sek járási versenyét a mi nyolcadi­kosunk, Szabó Pál nyerte, maga mögött hagyva a járás szlovák és magyar tanítási nyelvű alapiskolái­nak legjobb tanulóit. Érdekesség­nek számít, hogy korcsoportjában a prózamondók kerületi verse­nyét is ő nyerte. Nem vallunk szé­gyent a sportban és a kulturális tevékenységben sem. Most példá­ul a harminchat gyermeket szere­peltető Fonóestnek van nagy si­kere. A beszélgetés során arra is fény derült, hogy a Fecsó Pálné. és Szilasi Istvánná osztályfőnö­kök vezette nyolcadikosok, vala­mint a Pápay Lászlóné vezette kilencedik osztályosok alaposan készültek a felvételi vizsgára. Méghozzá nemcsak a tanítási órá­kon, hanem az önkéntes foglalko­zásokon is. Az iskolában rendezett néhány próbafelvételi sejtette velük a si­kert. Az valóra is vált. Az erdmé- nyes felvételi vizsga pedig újabb sikerek alapja, ezúttal életüknek nehezebb, alkotóbb szakaszá­ban. GAZDAG JÓZSEF sának jelentős évfordulóját.) Kijev jubileuma alkalmából több emlé­kező írást közöl a folyóirat, közöt­tük Pavlo Zajrebelnij Az örök megújhodás városa, Alekszej T olsztoj Emlékbeszéd Tarasz Sevcsenkóról, Hegedűs Géza Aranyváros stb. című írását. Azonkívül Koszorú címmel - Rab Zsuzsa, Héra Zoltán, Képes Géza, Somlyó György tolmácsolásában - olyan jelentős ukrán költők verseit olvashatjuk, mint Mikola Bazsan, Ljubomir Dmitrenko, Ivan Dracs, Makszim Rilszkij, Volodimir Szoszjura, Pavlo Ticsina, Platon Voronyko és mások. Testvériség címmel pedig más szovjet költők, közöttük Vlagyimir Majakovszkij, Nyikolaj Tyihonov, Emílián Bukov, Szóronbaj Dzsuszujev verseit ol­vashatjuk Weöres Sándor, Hege­dűs Géza, Kőháti Zsolt, Lothár, László és mások fordításában. Pavlo Zajrebelnij említett törté­nelmi áttekintésében többek között leszögezi: „Sok városnak a múltja jelentősebb, gazdagabb, mint a jelene. Sok újonnan épült város joggal megirigyelhetné az ősieket. Sok város pedig csak vár­ja a jövőjét. Kijev harmonikusan egyesíti az időnek a három dimen­zióját. Kijev nem Athén, Róma, Párizs vagy Istambul, korántsem olyan ősi, de megvan a maga sajátos szépsége és dicső törté­nelme, ami feljogosít rá, hogy nagynak nevezzük (...) Kijevnek tragikus, de egyszersmind fensé­gesen szép sors jutott osztályré­szül. Aligha van még egy főváros a világon, amely sok évszázados történelme során ennyi viszontag­ságot ért volna meg. Hiszünk az értelmes jövőben címmel a nemrégiben Magyaror­szágon járt nagy ukrán író, Olesz Honcsar jeles magyar pályatársai­val, Cseres Tiborral, Dobozy Imré­vel, Gáli Istvánnal és Raffai Sarol­tával az írói hivatásról, e felelős­ségteljes pálya jelenkori gondjai­ról, a két irodalom kölcsönhatásai­ról folytatott beszélgetését közli a folyóirat. A beszélgetést Földeák István készítette. Érdekes olvasnivalók találhatók az Irodalomról és a Szemle című rovatban. Vaszil Fascsenko Igaz­ság és illúzió című eszmefuttatá­sában, amelyet a mai ukrán pró­zában fellelhető irányzatok elem­zésének szentel, többek között megállapítja: az utóbbi öt év ukrán prózatermése műfajilag igen sok­rétű. Ugyanakkor a műfaji jegyek nem mindig tiszták és egyértelmű­ek. A műfajokban sokszor átfedé­sek tapasztalhatók. A tanulmány- író olyan müveket említ példakép­pen, mint Anatolij Sijan Hóvihar című trilógiája, Roman Ivancsuk Az Orosz utcai kézirat, Jurij Mus- ketyik vádirat jellegű kisregénye, az ítélkezés Seneca fölött, Jevhen Hucalo a kölcsönvett férj, Mihajlo Sztelmah Négy gázló című prózá­ban írt regénypoémája stb. Az utóbbi rovatban Kőháti Zsolt is­mertetését olvashatjuk Feliksz Kuznyecovnak A mai szovjet pró­za című könyvéről, mely nyolc ta­nulmányt tartalmaz. Az említett írásokon kívül a fo­lyóirat májusi számában az érdek­lődő olvasók még több más színes és értékes írást találhatnak. (k-s) Az akkordeon mestere Rácz Tibor hangversenye (Madách, 1981) ALABÁN FERENC EGÉSZSÉGES ÖNBIZALOMMAL PEDAGÓGUSOK, SZÜLÖK, TANULÓK SIKERE ÚJ SZÚ 6 1982. V. 27.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents