Új Szó, 1982. május (35. évfolyam, 102-127. szám)
1982-05-27 / 124. szám, csütörtök
Az önellátás színvonalának fejlődése ľ' ....... *........ KO MMENTÁLJUK - - " A CSSZSZK 1981-1985. évi gazdasági és társadalmi fejlesztésének fő irányai szerint - amelyeket a CSKP XVI. kongresszusa hagyott jóvá továbbra is a mezőgazdaság döntő feladata lesz az önellátás fokozatos elérése a szemesek termelésében, s az önellátás mértékének további növelése az élelmiszerek termelésében. E feladat igényességét az egy lakosra jutó élelmiszer-fogyasztás jelenlegi színvonala mellett az is fokozza, hogy az utóbbi évtized folyamán egymillió személlyel gyarapodott az ország lakossága, miközben a mezőgazda- sági földterület 268 ezer hektárral csökkent. Egyúttal a mezőgazda- sági dolgozók száma is csökkent, mégpedig negyedmillióval. A népgazdaságnak ebben az ágazatában csaknem nyolc hektár termőtalaj megművelése és 17 lakos élelmezésének biztosítása jut egy dolgozóra. Az 5. ötéves tervidőszakban a mezőgazdasági termelés sikeresen fejlődött. Az eredményes és hatékony belterjesítés lehetővé tette a termelési és a felvásárlási feladatok túlteljesítését. A következő ötéves tervidőszakban azonban, habár kilenc százalékkal nőtt az össztermelés és több mint ötödrészével az árutermelés, a terv előirányzatait nem sikerült teljes mértékben elérni. Ezt főleg a növénytermesztés idézte elő, amely a bonyolult időjárási viszonyok következtében is a feltételezett növekedésnek csupán az egyharmadát érte el. Nem értük el a kitűzött célokat a tömegtakarmányok termelésében, ami tovább növelte az állattenyésztés abrak- takarmány-igényeit, amelyek jelentős részét az előirányzott mennyiségeken felül külföldről kellett behozni. Az előbbiekből kitűnik, hogy mezőgazdaságunk fejlődésében továbbra is alapvető probléma marad az összhang hiánya a növénytermesztés és a reája kapcsolódó állattenyésztés között. Ezt azzal is lehet érzékeltetni, hogy az állattenyésztés a 6. ötéves tervidőszakban félszer gyorsabb ütemben növekedett, mint a növénytermesztés. A szemesek termelése kilenc százalékkal nőtt, míg az abraktakarmányokra igényes állattenyésztési termelés 18 százalékkal, a sertéseknél és a baromfinál pedig negyedrészével lett nagyobb. A tömegtakarmányok termelésében 6 százalékos volt a növekedés, ami csaknem tizedrésznyi lemaradást jelentett az előirányzott tervtől. A mezőgazdasági termelés növekedését az utóbbi években elsősorban a beruházások segítették elő, amelyek csupán a 6. ötéves tervidőszakban országos viszonylatban 76 milliárd koronát értek el. Ennek 43,a százalékát gépek és berendezések képezték. A 6. ötéves tervidőszakban felével nőtt az egy dolgozóra jutó állóeszköz-ellátottság, s 218 ezer koronát ért el. A népgazdaság többi ágazatához viszonyítva az ellátottságnak ez a növekedési üteme a leggyorsabb volt, habár az ellátottság még nem éri el az ipar színvonalát. T ovábbi jelentős tényező a műtrágya. Az elmúlt ötéves tervidőszakban évente 248 kg tiszta tápanyag jutott 1 hektár mezőgazdasági területre. Ez ötödrésszel több, mint a megelőző tervidőszakban. Az állattenyésztési termelésre pozitívan hat a takarmánykeverékek gyártása, ami lehetővé teszi a szemes termények jobb hasznosítását. Az említett tények elősegítették, hogy lakosságunk élelmiszer-ellátása lényeges mértékben javuljon. Az egy lakosra jutó napi élelmi- szer-fogyasztás átlagos energia- értéke több mint hét százalékkal haladja meg az ajánlott mennyiséget. Nagyobb arányú a zsírok és a szénhidrátok fogyasztása, a fehérjefogyasztás viszont csaknem az ajánlott szinten van. A lakosság létszámának növekedése mellett tovább nőtt az egy főre jutó átlagos húsfogyasztás, ami 1980-ban 85,6 kg-ot ért el. Ez ötödrésznyivel volt több, mint tíz évvel korábban. A halak és a halkészítmények fogyasztása az 5 kg-os szinten tartja magát. A tejtermékek fogyasztása tejben számítva 233 literre nőtt, de a választék további kibővítésével tovább növelhető a részarányuk az állati eredetű fehérjék teljes fogyasztásában. Jelentős kilengések vannak a zöldség- és a gyümölcsfélék fogyasztásában. A 6. ötéves tervidőszak végén zöldségből 66 kg-os volt az egy személyre jutó évi fogyasztás, gyümölcsből 10 kg-mal kevesebb. Különböző okok miatt csökken a burgonya fogyasztása, ez tavalyelőtt 76 kg-ot ért el. Úgyszintén alacsony szinten van a hüvelyesek fogyasztása. A CSKP KB 4. ülésén elfogadott határozatokból kiindulva, amelyek a kertbarátok és a kister- mesztők bevonásával a talaj jobb kihasználására irányulnak, feltételezhető, hogy a következő években tovább növekszik a gyümölcsös zöldségfélék fogyasztása, ami lehetővé teszi az eddigi behozatal terjedelmének a korlátozását. Továbbra is fennáll a zsír, a vaj, a cukor és a liszt aránylag nagymértékű fogyasztása. Javul a helyzet az étolajok és a növényi zsírok fogyasztásában. Ezt nem kis mértékben segítette elő a napraforgó termesztésének a kibővítése, főleg a nyugat-szlovákiai kerületben. A z állati termékek eddigi növekvő fogyasztását főleg a sertéshús-termelés alapján biztosítottuk. Amint azt 1981 októberében a CSKP KB ülése is hangsúlyozta, a hazai takarmányforrások jobb kihasználása végett az állattenyésztés szerkezetében növelni kell a szarvasmarha és a juhok részarányát. Ezt az irányzatot a gabona világpiaci árainak növekedése, s a beszerzésükkel járó nehézségek is szükségessé teszik. Az önellátás mértékét a mezőgazdasági termelés intenzitása, a lakosság létszáma, valamint az élelmiszer-fogyasztás színvonala határozza meg. Az önellátás mértékének arányszáma az 1960-as 82,8 százalékról 1970-ben 88 százalékra nőtt. Az 5. ötéves tervidőszakban 85,2 százalékot, a 6. ötéves tervidőszakban pedig 83,3 százalékot ért el, ami főleg a gazdaságilag kedvezőtlen évek következménye volt. Az önellátás mértéke elsősorban az állati termékek csoportjainál növekedett, tehát a húsnál, beleértve a baromfit, a tejtermékeknél és a tojásnál. Ezeknél a termékeknél az utóbbi 10-15 év alatt körülbelül ötödrészével nőtt az önellátás mértéke, s megközelíti a teljes önellátás szintjét, illetve a sajtok, a tojás és a vaj esetében meg is haladja azt. A gabonaféléknél 5-10 százalékkal nőtt az önellátás mértéke. Ennek ellenére az utóbbi években igen jelentős volt a gabonafélék behozatala, országos viszonylatban elérte az évi egy-kétmillió tonnát. Az 5. ötéves tervidőszakban évi átlagban 1 millió 369 ezer tonna gabonát hoztunk be, a következő ötéves tervidőszakban azonban már 1 millió 558 ezer tonnát. Amíg az első időszakban az említett mennyiségnek 37,6 százaléka jutott Szlovákiára, a kővetkezőben ez az arány az egyharmadnyi rész alá csökkent. Szlovákia teljes gabonafogyasztásában a behozatal részaránya 1977-ben 8,3 százalékos, 1979- ben pedig 22,5 százalékos volt. A gabonaféléket főként a tőkés piacokról vásároltuk, ahol az utóbbi öt év alatt csaknem felével nőttek az átlagos árak. A múlt évben egy tonna gabona már 2737 koronába került. Az önellátás mértékének kedvező fejlődését az állati termékekből azonban az alapanyagok, vagyis a gabonafélék és egyéb abraktakarmányok növekvő behozatala kísérte, egyre előnytelenebb ár- és beszerzési viszonyok mellett. A zöldség- és a gyümölcsféléknél hosszú időn át nem következett be jelentősebb változás. Egyes hagyományos és kereskedelmi szempontból igen jelentős kiviteli termékeknél az önellátás mértéke kifejezően csökken. Tipikus példa erre a cukor, de hasonló a helyzet a komló, a sörárpa és más termények esetében is, amelyek kivitele vagy csökken, vagy pedig stagnál. Az illetékes szakemberek kimutatásai szerint 1979-ben az önellátás mértéke a következő szintet érte el az egyes termékeknél: gabonafélék 93,0 %, ezen belül a kukoricánál kétharmad rész, olajpogácsák és darák 21,5 %, állati lisztek 60 %, gyümölcs 72,3 %, zöldség 94,3 %, hús 101,1 %, sajtok 108,7 %, vaj 100,7 %, tojás 100,1 %. Az elmúlt két évtizedben a hagyományos kiviteli termékeknél az önellátást meghaladó részarány rendszeresen csökkent. Amíg például 1961-ben a komlótermelés 140 százalékkal, a malátatermelés 86 százalékkal, a cukorgyártás pedig kétötöd résznyivel haladta meg a hazai szükségleteket, tavalyelőtt ez az arány a komlónál 71, a malátánál 52,2 százalékra, a cukornál pedig egyötödrész alá csökkent. Csupán a sör kivitele növekedett, ahol a gyártás 11,1 százalékkal haladja meg a hazai fogyasztást. A z előbbiekből arra lehet következtetni, hogy az önellátás mértékének növeléséhez az élelmiszerek termelésében elsősorban a hazai termelés színvonalát kell emelni, korlátozni kell az olyan termékek behozatalát, amelyeket itthon is meg tudunk termelni, s egyúttal növelni kell az olyan hagyományos termékek kivitelét, amilyen a cukor, a komló és a maláta. A mezőgazdasági termékek hazai termelésének növeléséhez elsősorban intenzívebben ki kell használni a mezőgazdasági vállalatok belső tartalékait, s maximális gazdaságosságra kell törekedni a mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum minden szakaszán. ŠTEFAN KOCIAN GONDOS MUNKÁT DICSÉR A HATÁR Végre jóra fordult az időjárás. Meleg májusi esők pásztázzák a határt. Amint a földművesek mondják, minden cseppje aranyat ér, mert a növények a talajból felvehetik a növekedésükhöz szükséges tápanyagokat. A nedvességtartalom növekedésének hatására egyre magasabbra nő a rozs és szépen kalászol az őszi árpa. Főleg Szlovákia déli járásaiban szemlátomást fejlődnek a kapásnövények. A természet igyekszik pótolni a lemaradást. Az emberek pedig mindent megtesznek, hogy kedvezőbb feltételek között lábra kapjanak a korábban még hideg időjárástól és szárazságtól sínylődő növények. Kedvező időjárásban, a késő délutáni órákban a hétvégi munkaszüneti napokon jóval többen dolgoznak a határban. A szövetkezeti tagoknak és állami gazdaságok alkalmazottainak gyors segítséget nyújtanak az ipari üzemekből, intézményekből hazaérkező dolgozók. A földművesek tehát versenyeznek az idővel, hogy a növényápolási munkákat idejében elvégezzék. Igyekezetük meglátszik az eredményekben is. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium növénytermesztési osztályának kimutatása szerint már a cukorrépa közel húsz százalékát kiegyelték. Töltögetik a korai burgonyát és egyelik a kukoricát is. Az embereket a sarabológépek követik. A későn vetett cukorrépa földjét is többször lazítják, hogy a hajszálcsövek a talajban feljebb hozhassák a gyökérzethez a nedvességet. Amint a felmérések, elemzések és kimutatások is bizonyítják, idén is azok a mezőgazdasági üzemek nyertek, amelyek a ka pás növényeket idejében vetették el és a növényápolási munkákat is haladéktalanul megkezdték. Ezek közé sorolhatjuk a lévai (Levice) járásban a sárói (Šárovce), kálnai (Kalná) szövetkezetet és más Garam menti mezőgazdasági üzemeket, amelyekben előrelátóan minden erőt a növényápolási munkákra összpontosítottak. A nemzeti bizottságok idénymunkásokat szerveztek a növényápolási munkák végzésére. Az ilyen jellegű együttműködés, összefogás eredménye, hogy a kapásnövények nem gyomosak és az ismétlődő esőktől gyorsan nőnek. Más járások egyes körzeteiben is hasonlóan szervezték meg a munkát. A korábbi tapasztalatok alapján számos mezőgazdasági üzemben a helyi viszonyok figyelembe vételével alkalmazták az egyes munkamódszereket. Abból indultak ki, hogy a mezőgazdasági üzemben milyen mértékben bontakozott ki a kollektív együttérzési szellem. Ezekben csoportok végezték a növényápolási munkákat. Más üzemekben ahol még nem szervezhetik ily módon a munkát - egyesek a helyzettel visszaélve lazítanak, felületesen dolgoznak - a tagoknak szétmérik a cukorrépát és kukoricát, valamint más növényeket. Bevált módszer a felelősség fokozására, hogy a parcella végére kis táblára ráírják az egyelést, a kapálást általában a növényápolást végző dolgozó nevét. Aki becsületesen dolgozik elismerést, időszaki- és célprémiumot kap, aki viszont hanyag munkát végez anyagilag is megérzi. A növényápolási munkákban idén nagy segítséget nyújtanak a termelési-gazdasági egységek szakemberei is. Az édesipari tröszt üzemei felelősséget vállaltak a cukorrépa hozamának alakulásáért és a nagyobb cukortartalom eléréséért. A trnavai, a galántai az oroszkai (Pohronské Ruskov) cukorgyár agronómusai a mezőgazdasági üzemek vezetőivel együtt döntik el, hogyan végzik a növényvédelmi és más munkálatokat. A Slovlik agronómusai a zöldségtermelőknek segítenek. Egyre erősödik a közös felelősség a növényápolási munkákért. A sokoldalú gondoskodást, a jó minőségű munkát dicséri az egyre ígéretesebb határ. BALLA JÓZSEF A társadalmi folyamatok integrációs jellegéről A SZOCIALISTA NEMZETEK közötti együttműködésről, pontosabban a szocialista integrációról napjainkban sokat hallunk, olvasunk, beszélünk. Azt is lehet mondani, hogy ez az integrációs folyamat mindennapi életünk szerves része lett, tudatos vagy nem tudatosított formában. Az említett integráció elért gazdasági, politikai eredményei fontos szerepet játszanak mindennapi munkánkban, életmódunkban, politikai tudatunk alakulásában, az osztályszempontból megosztott világ értelmezésében, különös tekintettel a szocialista nemzetek közös törekvéseire. Olvasóinkat bizonyára érdekelné az a kérdés, hogy ennek a legfejlettebb integrációnak vannak-e történelmi feltételei, lehet-e ezenkívül beszélni más integrációs törekvésről is. Épp ezért válasszuk ezt a módszertani elvet: röviden elemezzük magát az integráció fogalmát, azután beszéljünk e folyamat tartalmáról és történelmi fejlődéséről, és ennek alapján részletezzük a szocialista integráció alapvető vonásait. Kezdjük talán azzal, hogy megismételjük a marxizmus-leniniz- mus alapvető módszertani elvét, mégpedig azt, hogy a természetben, a társadalomban és a gondolkodásban levő folyamatokat saját mozgásukban, történelmi fejlődésükben ragadjuk meg. Tehát időben, térben és az őket körülvevő körülményekben. Ez vonatkozik az integráció folyamatára is. Az integráció - különösképp a társadalmi élet különböző területein - tudatos, avagy ösztönös egyesítési folyamat. Vagyis a rész és az egész kölcsönös kapcsolatának a megszervezése. Persze ez a folyamat nem mechanikus, a rész és az egész között dialektikus kapcsolat van. Minden egész, egység a részek meghatározott rendszerét képezi, azért az egész több, mint a részek egyszerű összege. Más szempontból a részek is meghatározók az egységre vonatkozóan. Marx pl. a Tőkében azt hangsúlyozza, hogy a termelési folyamatban a kooperáció, vagyis egy meghatározott egyesítő folyamat nemcsak az egyén termelőképességét növeli, hanem egyben új termelőerő jön létre, amely tömegerővé válik. Ha a termelési folyamatban a megosztott termelési szakaszok egyike vagy másika hiányzik, ez alapvetően befolyásolhatja magát az egész termelési folyamatot. A rész tehát sajátos önállósággal is rendelkezik, minden résznek megfelelő rendeltetése és minősége van. A TÁRSADALOM INTEGRÁCIÓS TÖREKVÉSEI nemcsak különböző területeken, de különböző időben és minőségi fokon jönnek létre. Említsük meg csak a legfontosabbakat: a gazdasági, a politikai, az ideológiai, a kulturális, a katonai integrációs törekvéseket. A társadalmi élet területén minden integrációs törekvésnek társadalmi szervezője, szubjektuma van, tehát nem lehet szó automatikus folyamatról. Ez a szervezési készség azonban mindig meghatározott anyagi és szellemi tényezőkkel jár. Elsődleges az emberi élethez szükséges anyagi javak termelése, vagyis a megfelelő termelési mód. A meglevő anyagi tényezők visszatükröződése az emberi gondolkodásban másodlagos. Persze ez nem jelenti azt, hogy az eszme, q tudat nem játszik fontos szerepet az integrációs folyamatokban. Szerepük időben és térben különböző, viszont nélkülözhetetlen. Az elhangzott elemzés arról tanúskodik, hogy az integráció két legfontosabb eleme, az anyagi és a szellemi tényezők elválaszthatatlanok. A munka nemcsak az ember fejlődésének fő feltétele, de az embert környező világ alakítója is. Tehát az integrációs folyamatok alapvető része a munka, amely nemcsak történelmileg, de társadalmilag is változó. A munka szubjektuma, az ember az osztály, a társadalom, az intézmények s egyben az integrációs folyamatok szubjetkuma, szervezője is. Legyen tehát további fejtegetésünk kiindulópontja és kísérője is a munka az integráció taglalásában. Az ember csakis a munkán keresztül válik ki a természetből, és csakis a munkán keresztül válik az általa megváltoztatott természet részévé. Úgy hisszük, hogy az integráció kezdetei majdnem egyidősek az emberi munkával. Vajon miért? Azáltal, hogy az ember térti J SZÚ 4 1982. V. 27. CSEHSZLOVÁKIA ÉLELMISZER-TERMELÉSÉBEN
