Új Szó, 1982. május (35. évfolyam, 102-127. szám)
1982-05-22 / 120. szám, szombat
ÚJ szú 5 1982. V. 22. Tenni, tenni kell (Négyszemközt a SZISZ Tőketerebesi (Trebišov) Járási Bizottságának új elnökével) Kozsár Miklóst nyíltszívű, megfontolt, de mégis lelkesedni tudó embernek ismerik. A kassai magyar ipariban 1970-ben egyik alapító tagja volt a Szocialista Ifjúsági Szövetség alapszervezetének. Az ipariban szerzett érettségi után Prágában, a Cseh Műszaki Egyetemen folytatta tanulmányait. A gépészeti kar SZISZ szervezetének vezetőségében ott is érdemdús munkát végzett. Akaratából és erejéből még arra is futotta, hogy Nyitnikék néven egy népi tánccsoportot alakított. A Nyitnikék teljesítményét a SZISZ Cseh Központi Bizottsága is nagyra értékelte, amit az is bizonyít, hogy 1979-ben Taskentben és Szamar- kandban a szocialista országok fiatal népművészeinek fesztiválján hazánkat ők képviselték. Kozsár Miklóst a múlt év szeptemberében a SZISZ Töketerebe- si (Trebišov) Járási Bizottsága új elnökévé nevezték ki. Első kérdésünk ezért nem is lehet más, csak az: hogy érzed magad ebben a tisztségben?- Olyan időszakban kaptam meg a kinevezést, amikor rengeteg sok volt a munka. Szeptemberben mindjárt egy nagy rendezvényünk volt - a Zenit, megszerveztük a fiatalok alkotótevékenységének első járási kiállítását. Utána pedig már kezdődtek alapszervezeteinkben az évzárók, s elő kellett készíteni a járási konferenciát is. A kezdeti nagy hajtás most már átment egy nyugodt, jó ütemű munkába. A feladatokkal tisztában vagyunk, a tennivalókat konkrétan személyre szólóan megfogalmaztuk. Kollégáimmal együtt azon munkálkodunk, hogy alapszervezeteinkben elősegítsük az egészséges vérkeringést.- Te Gömörből jöttél Bodrogközbe - milyennek ismerted meg a járás fiataljait?- Sok itt az ügyes, az okos, a tenni akaró ember, csak meg kell őket találni. Járásunkban több mint kilencezer tagja van a Szocialista Ifjúsági Szövetségnek, ami viszont az én megítélésem szerint még kevés, hiszen a fiatalok szervezettsége csak 27 százalékos, noha a SZISZ-t már minden faluban megalakították. A jövőben falusi szervezeteinket az eddiginél sokkal aktívabb munkára szeretnénk serkenteni. Ennek lehetőségeit most mérjük fel. Márciusban járási bizottságunk mellett megalakítottuk az Ifjú FK képviselők Tanácsát. 130 fiatal képviselőnk van, akiktől elvárjuk, hogy lakhelyükön segítsenek közös gondjaink minél egyszerűbb megoldásában, s a többi fiatalt is nagyobb aktivitásra serkentsék. Fiataljaink szervezettsége egyébként az iskolai SZISZ-szervezetekben a legmagasabb - a 90 százalékot megközelíti, csak az a baj, hogy a tanulmányok befejezése után a SZISZ-tagok nagy része valahogy eltűnik.- Szerinted mi ennek az oka?- Egy iskolában 300-400 diák között mindig van 20-30 olyan, aki tevékeny és aktív, a többi 350 bizony passzív. Szerintem a középiskolákban az eddigieknél nagyobb önállóságot kellene biztosítani a SZISZ-nek, el kellene érni, hogy döntő szavuk a diákoknak legyen, és hogy ne a tanárok vezessék őket. Nagyobb teret és lehetőséget kell teremtenünk aktivitásuk kibontakoztatásához, el kell érnünk, hogy élvezettel dolgozzanak, tudják, ismerjék azokat az értékeket, amelyeket az ország fiataljai létrehoznak. Az iskolákban nagyon sok minden eldől, az is, hogy ki milyen SZISZ-es lesz, ha kikerül az életbe. Máskülönben szerintem az is gondot jelent (és bizonyára nem csak a mi járásunkban), hogy nincs tisztázva, ki hol legyen SZISZ-tag. Az alapszabályzat azt mondja, hogy elsősorban a munkahelyen vagy az iskolában, de ha ott nem, akkor a falusi szervezetben. Ez így azért nem jó, mert kibúvókra ad lehetőséget. Vannak fiatalok, akik azt mondják a munkahelyükön, hogy ők otthon SZISZ-tagok, otthon meg éppen ellenkezőjét állítják. Talán az lenne a jobb megoldás, ha kimondhatnánk hogy mindenki a munkahelyén vagy az iskolában legyen SZISZ-tag, kivételt pedig csak az iskola, illetve az üzemi szervezet beleegyezésével lehetne tenni. Bízom benne, hogy ezzel a kérdéssel a kerületi konferencián, majd a kongresszuson behatóbban fogunk foglalkozni.- A tőketerebesi járásban sok magyar lakosú falu is van, ahol a SZISZ és a CSEMADOK közös erővel sokat tehetne a kulturális élet fellendítéséért. Látsz erre reális lehetőségeket?- Természetesen, a CSEMA- DOK-kal is szorosan együtt akarunk működni, s ezen a téren már hagyományaink is vannak. Mátyó- con és Mogyoróson például a SZISZ és a CSEMADOK közösen tanul színdarabokat, de úgyszintén jó az együttműködés Per- benyíkben, Nagygéresen és még így sorolhatnám tovább.- Es az üzemekben milyen súlya van a SZISZ-nek?- Fenntartások nélkül mondhatom, hogy a fiatalok tekintélye járásunk egyre több üzemében kezd megerősödni. SZISZ-elnökeink 70 százaléka tagja az üzemek vezetőségének is, tehát rendszeresen részt vesznek a különböző szintű üléseken, felszólalnak, védik a fiatalok érdekeit, ugyanakkor mozgósítják őket a szükséges tennivalók elvégzésére. A királyhelmeci bútorgyárban például mi is bekapcsolódtunk a problémák megoldásába. A Fiatal Szakemberek Járási Tanácsának - az Ifjúsági Fényszóró járási stábjának az elnökével többször is szétnéztünk a bútorgyárban. Először azt hittük, hogy a fiatalok munkaerkölcsével van baj, de rájöttünk, hogy nem. A problémát az akadozó anyagellátás okozza. A kassai Piloimpreg- na šariši - illetve Král ová Pol'ana-i üzeme nem biztosít megfelelő mennyiségű anyagot a bútorgyártáshoz. Ha az ember bemegy a munkahelyére és látja, hogy nem tud dolgozni, természetes, hogy az rossz hatást gyakorol rá, kivált akkor, ha az egyik gépsornak még van mit csinálnia. Mivel a Piloimpregna šariši üzeme a prešovi-, a Králová Pol'ana-i a svidniki járásban van, mi mind a két járás SZISZ-elnökével felvettük a kapcsolatot és közös erővel oda akarunk hatni, hogy megoldjuk ezt a problémát.- A tőketerebesi járás mező- gazdasági szempontból is jelentős. Az állami gazdaságokban és az egységes földművesszövetkezetekben hogyan működik a SZISZ?- A járásban 21 földművesszö- vetkezet, illetve állami gazdaság van, de csak nyolc mellett alakítottak eddig ifjúsági szervezetet. A szervezeti élet egyedül Lele- szen értékelhető úgy ahogy. Több helyen az évzárókat is nehezen tudtuk megtartani. Ez a helyzet bennünket nagyon bánt. Szeretnénk, ha a jövőben az üzemi párt- szervezetek, a gazdaságok vezetői sokkal nagyobb segítséget nyújtanának, hiszen egyre több fiatal érkezik a mezőgazdaságba, az őrségváltás ott is megkezdődött, ezért senki számára nem lehet közömbös, hogy jó SZISZ- szervezet dolgozik-e a gazdaságban vagy sem. Úgy érezzük, eljött már az ideje, hogy az ígérgetéseket felváltsa a cselekvés, tehát nemcsak akarnunk, hanem tennünk, tennünk is kell. SZASZÁK GYÖRGY NEKIK IS JOGUK VAN AZ ERVENYESÜLESRE Régen történt - 1947 júliusában. A barátja a második világháborúból származó robbantógyutacsot talált, azt akarták átadni a tűzszerészeknek. Útközben Jir- ka a gyutacsot a házak falához ütögette. A hirtelen robbanás jóvátehetetlen következményekkel járt. Barátja csak könnyebb sérülést szenvedett, Jirkának azonban a könnyelműség a két szeme világába került, ráadásul még a jobbkeze csuklóját is amputálni kellett. Nem csoda, hogy az akkoriban tizenegy éves gyerek csak nehezen törődött bele a megváltoztat- hatatlanba. Néhány évig is eltartott, amíg megértette, hogy alkalmazkodnia kell a szomorú helyzetéhez. Számára a zene és a nyelvek jelentették a lehetőségeket. Amikor orosz, angol és német nyelvből letette az államvizsgát, nyelvtudását valamelyik telefon- központban akarta érvényesíteni a tizenkilenc éves fiú. Az elhelyezkedésben kezelőorvosa sietett a segítségére. Neki köszönhette Jirí Stehno, hogy a felajánlott három lehetőség közül kiválaszthatta a számára legmegfelelőbbet: a prágai Nemzeti Múzeum telefon- központját. Miután 1956 decemberében elvégezte a telefonkezelők számára rendezett háromhetes tanfolyamot, 1957 óta - immár huszonöt esztendeje - teljesíti lelkiismeretesen a Nemzeti Múzeum távbeszélő központjában feladatait. Valamivel később megnősült. Házasságából két gyermek született. A munkáján kívül minden öröme a húszéves Jirka és a tizenhárom éves Alenka. Megnyugtató, hogy Jiŕí Stehno megtalálta helyét az életben. Jól tette, hogy nem elégedett meg a rokkantsági járadékkal. Megtehette volna. Ám dolgozni akart és dolgozik ma is. De ifjúkori nehéz életéről és az elhelyezkedéssel kapcsolatos gondjairól sem feledkezett meg. Talán ezzel magyarázható, hogy beleéli magát a hozzá hasonló rokkantak helyzetébe, hogy együttérez azokkal a fiatalokkal, akiknek életcéljuk ugyancsak a munka. Ma Jiŕí Stehno a látási fogyatékos telefonosok prágai bizottságának elnökeként 160, az országos bizottság tagjaként pedig mintegy 600 hasonló sorsú társának az érdekeit védi.- Nálunk a vállalatok és az üzemek élénken érdeklődnek a látássérültek munkája iránt. Az üzemek igyekeznek megteremteni számukra a munkafeltételeket, lehetővé tenni, hogy bekapcsolódjanak a munkafolyamatba. Hiszen köztudott, hogy a rokkantak többsége megbecsüli a munkát, s ezért a legmegbízhatóbb dolgozók között tartják őket számon. Jirí a múzeum telefonközpontjában többnyire nincs egyedül Idejéből arra is telik, hogy tudását és tapasztalatait megossza a fiatalokkal. Ezért keresik fel a munkahelyén hetenként háromszor a látási fogyatékosok szakközépiskoláinak a tanulói. Ottjártunkkor éppen két fiúval foglalkozott. Egyikük a gyakran csengető telefonkészüléknél ülve, a beszélgetéseket igyekezett kapcsolni. De mert itt feleslegesnek bizonyulna a telefonkönyv, a hívott vonal számát minden alkalommal Jirí mondta be. Mondanunk sem kell, hogy egyetlen egyszer sem tévedett.- Ha majd beléjük idegződnek a számok és az udvariasságot is megszokják, azt, hogy türelmesen meg kell hallgatniuk és azonnal teljesíteniük a hívók kívánságát, könnyebb lesz a helyzetem. A követelményekből azonban nem engedhetek, mert teljesítésük a színvonalas munka feltétele - mondja - erre oktatom tehát a fiúkat. A világtalanoknak erős akaratra, kitartásra van szükségük, mégsem nélkülözhetik mások segítségét. A részvét, vagy sajnálkozás helyett tehát a biztonságérzetet kölcsönző segítség könnyíti meg életüket és munkájukat. Jirí Stehno nagy előnye, hogy a felesége is a múzeumban dolgozik. Együtt járnak munkába és együtt is mennek haza. Amíg az asszony gyermekgondozási szabadságon volt, Jirí munkatársai kíséretére volt utalva. Jó érzés, hogy a segítségünkre szorulókat felkarolhatjuk. Ezért a többség szívesen vállalja a fáradságot, készségesen támogatja azokat, akiknek az egészségesekhez hasonlóan joguk van az érvényesülésre. KARDOS MÁRTA Roller a tanáriban Beszélgetés a Szádalmási (Jablonov n. Turňou) Magyar Tannyelvű Alapiskola színjátszóinak vezetőjével- Huszonnégy éve tanítok, és majdnem minden évben rendeztem színdarabot - kezdi a beszélgetést Németh Zsuzsa, a szádalmási alapiskola orosz-magyar szakos tanítója. Első mondatában ott bujkál a kérdés kezdeménye is.- Miért csak az idén került el a gyermekszínjátszó csoport az országos seregszemlére , a Duna- menti Tavaszra?- Aligha tudnék erre röviden válaszolni. Nem tudom bennünk volt-e a hiba, vagy a gyermekek színjátszó mozgalmát szervező intézmények figyelmét kerülte el az iskolánkban folyó munka. Tény, hogy amióta a Kelet-szlovákiai Népművelési Központ tanfolyamára járok tudomást szereztek rólunk, és segítenek, tanácsot is adnak.- Két és fél évtizedes tevékenysége alatt rengeteg tapasztalatot gyűjthetett össze. Próbált-e már valamiféle összegezést készíteni?- Lényegében minden rendezésem összegzés is, hiszen szinte már ösztönösen is magamban hordom a kipróbált dolgokat.- Mik ezek?- Sohasem a gyerekeket válogatom ki, hanem a darabokat keresem. Tudom nehezebb így, de pedagógiai szempontból helyesebb, ha egy adott osztályközösség tagjai játszanak együtt. Feltétlenül őszintébb a kapcsolat közöttük, hiszen rendszeresen találkozunk a foglalkozásokon, az osztályfőnöki órákon. Nem csap át a közös játék, kötelességszerü, merev tanító-tanuló kapcsolattá.- Már az első években így dolgozott?- Nem, hiszen akkor csak a szövegkönyvekre hagyatkozhattunk. Most rengeteget segített a tanfolyam, s az is ösztönző, hogy az iskolában egy másik csoport is tevékenykedik, amelyet Papp Lajosné vezet. Vele igen gyakran megvitatjuk a munkát, könnyebben felismerjük hibáinkat, segítünk egymásnak a darabok kiválasztásában is.- Idén mivel szerepeltek a kerületi versenyen?- Mándy Iván Rakotta Döme meg az ünnepség című rövid játékát választottuk. A gyerekek mind-. Össze tizenhat percen át vannak színpadon, ez az új ebben a dologban. Ennek ellenére szeretik, nemcsak a játszók, hanem a nézők is. Sokszor volt olyan szituáció, hogy előadás alatt, amikor éppen a rolleres jelenetnél tartottunk, az első sorban ülő kicsik felugráltak a helyükről, mindegyik rollerezni szeretett volna.- Szavaiból ítélve azt sejtem - bár nem láttam előző játékaikat hogy valami egészen újat próbált csinálni. A hagyományos mesejátékok helyett, gyerekközpontú dolgot.- Remélem Dunaszerdahelyen is ez derül majd ki, bár először szerepelünk majd országos versenyen, ezért minden ami ott történik velünk, eredménynek számít. Még akkor is, ha csak tanulunk, látunk és együtt játszunk a többi csoporttal. Mándy Iván ebben a játékban a gyerekek szemével láttatja a felnőttek, a mi világunkat, Rólunk mondanak véleményt, ezért is érdekes ez a próbálkozás.- Lehetséges, hogy egy olyan utat kezdtek, amely az eddigi gyakorlattól eltérő, újszerű eredményeket hoz? Tervezi már az újabb játékot?- Mindenképpen mást szeretnék csinálni mint eddig. Megpróbálom én is a tanfolyamon hallottakat fokozatosan kipróbálni. Mindent, a nevelésközpontúságnak szeretnék alárendelni. Persze ez további elméleti felkészülést igényel.-A gyerekeknél miben fedezhető fel a játék nyomán beálló változás?- Sokat beszélünk a gyerekek felszabadításáról, a gátlások megszüntetéséről. Ez mindenképpen jelentős eredménye a színjátszásnak. Kevesebb szó esik arról, amit magam is tapasztalok. Ezek a gyerekek nemcsak velem szemben bizalmasak, de a szülök véleménye szerint, otthon is megváltozott a viselkedésük. S mindez anélkül történik, hogy dirrektív módon erre nevelném őket.- A tanári szobában láttam egy rollert. Ez az a bizonyos játék, amivel az egyik előadáson a nézők is szerettek volna játszani?- Igen. Szükségünk van rá, ezért nem vittük haza. így kéznél van, amikor délutánonként játszunk. Ne haragudjon, érte, de visszakérdezek: Furcsának találja?- Nem, sőt inkább .valamiféle jelképet érzek benne. Roller a tanáriban - akár azt is mondhatnám: játék a tanításban. Mindebben iskolájuk egészséges légkörét érzem. DUSZA ISTVÁN A trenčíni Ruhagyár idei innovációs programjának jellemzői: a férfi- ruházat terén az új tervezési és technológiai megoldások, valamint a klasszikus formáról az ún. szabadidőruhára való áttérés. A termelés 40 százalékát felújított termékek képezik, az idén csaknem 85 millió korona értékben gyártanak ilyen árút. Felvételünkön Svetlana Lanczová varrónő importált indigo anyagból nadrágot varr. (Peter Šimončík felvétele - ČSTK)
