Új Szó, 1982. május (35. évfolyam, 102-127. szám)

1982-05-19 / 117. szám, szerda

Újabb nagy horderejű szovjet békekezdeményezések új szú 3 1982. V. 19 (Folytatás az 1. oldalról) tervek él munkásai, a Nagy Honvé­dő Háború és a háború utáni újjáé­pítés hősei, az elmúlt évtizedek hatalmas építkezéseinek résztve­vői - voltak azok, akik megalkották mindazt, amink ma van. Az önök kezébe felmérhetetlen értéket ad­nak - az első olyan államot a vilá­gon, ahol a szocializmus, a kom­munizmust építő társadalom győ­zött. Ebben az örökségben, elvtár­sak, mindannak a feltétele meg­van, hogy a mi óhajaink az önök valóságává változzanak. Ezt saját maguknak kell majd végrehajtani­uk, a nyolcvanas évek ifjúságának- az önök munkájának, az önök kézügyességének és az önök lel­kesedésének. A szovjet ifjúságnak a munka terén tanúsított hősiességét jelké­pezi ma Tyumen, a BAM, az Atommas, a nem fekete föld alkot­ta terület és a nagy ipari komple­xumok az ország egész területén. A Komszomol jelenleg 135 orszá­gos építkezés felett vállalt védnök­séget. És milyen kiterjedt építke­zések ezek! Új üzemek százai, jelentős részvétel a talajjavító munkálatokban, eredmények a mezők termőképességének nö­velésében és az állattenyésztés fejlesztésében, ez ifjúságunk munkájának mérlege a Komszo­mol XVIII. kongresszusa óta eltelt időszakban. Erről bizonyára szól majd beszámolójában Pasztuhov elvtárs és a kongresszusi küldöt­tek is. A Komszomol nak azonban ma még nagyobb szerepet kell vállal­nia a népgazdaságunk és társa­dalmi életünk valamennyi területé­nek fejlesztésében. Az SZKP XXVI. kongresszusának határoza­tai az ifjúságtól nagy és szüntelen erőfeszítéseket kívánnak, ugyanis- Lenin szavaival élve - a sikere­ket nem lehet a hősiesség hirtelen fellángolásával elérni, a minden­napi munka során tanúsított hosz- szú, tartós és nehéz hősiességre van szükség. Ma a több mint 450 000 Kom­szomol alapszervezet 41 millió ta­got számlál. Érthető, hogy ez az egész hadsereg nem lehet jelen csupán az országos élmunkás- építkezéseken. Tevékenységi te­rülete az egész Szovjetunió. Úgy mondanám, hogy első vonalnak kell tartani mindazokat a területe­ket, ahol komszomolisták vannak. A komszomolisták feladatai Tudják, hogy az utóbbi időszak­ban a párt számos fontos határo­zatot hagyott jóvá, amelyek egész népgazdaságunk hatékonyságát növelő és a nép életkörülményeit tovább javító formákat irányozzák elő. A következő napokban kerül sor az SZKP KB ülésére, amely megvitatja és jóváhagyja az élel­miszerprogram alapvető mutatóit. Az élelmiszerprogram ma ma­gában foglalja a terméshozamok növelését, a műtrágya- és a me­zőgazdasági gépek gyártásának bővítését, az állattenyésztés nö­vekedését, a takarmányipar és az egész takarmánybázis fejleszté­sét. Hozzá tartozik a mezőgazda- sági termékek feldolgozásának tö­kéletes megszervezése az üze­mekben, városokban és vidéken, továbbá a veszteségek elleni küz­delem az élelmiszergyártás egész folyamatában, mind a mezőkön és a farmokon, mind a termelőüze­mekben és az élelmiszer eladásá­ban. A program magában foglalja azt is, hogy létre kell hozni az ifjúság munkájához és életéhez elengedhetetlen feltételeket, s mindent meg kell tenni azért, hogy a fiatalok a mezőgazdaság­ban maradjanak. Elvtársak, korlátlan és hálás te­rület áll önök előtt, ahol kihasznál­hatják erőiket az országos felada­tok teljesítésében! Szükséges, hogy minden komszomolszerve- zet, minden komszomolista vidé­ken és a városokban egyaránt világosan tudatosítsa helyét eb­ben a hatalmas munkában. Szük­séges, hogy konkrét kötelezett­ségvállalásokat tegyenek, és munkájukkal elszámoljanak. Ez kezdeményező munka lesz, ez­után lesz valóban komszomolista élmunka! További fontos gazdasági és politikai feladat, amelyet pártunk jelenleg az egész nép elé állít, a legszigorúbb gazdaságosság, a jó gazdálkodás mindenütt és mindennel. Hatalmas forrásaink vannak, de nehézségeink abban rejlenek, hogy a gépek és fémek, a gabona és a nyersanyagok, az alapanyagok és az üzemanyag gyakran nincsenek eléggé éssze­rűen kihasználva, hanyagul és pa­zarlóan bánnak velük. Ez így nem mehet tovább. Ha képesek le­szünk megszabadulni ettől a rossz szokástól, országunk sokkal gaz­dagabb lesz, és az emberek is jobban fognak élni. Ki más, ha nem a komszomolisták kell, hogy kezdeményezői legyenek e rend­kívül fontos feladat megvalósítá­sának? Legyenek önök a kezde­ményezők, elvtársak! Mindenki saját hozzájárulása és a lelkes fiatalok példája felmérhetetlen se­gítséget jelenthet. Hiszem, hogy a Komszomol képes lesz megta­lálni annak különböző módjait, ho­gyan vállalhatna részt közös ügyünkből. Ezeknek a formáknak azonban élőknek, érdekeseknek és mindenekelőtt hatékonyaknak kell lenniük. A legfontosabbak a végeredmények és fontos nyil­vántartásuk. És természetesen propagálásuk is: Hadd lássa min­denki, hogy ki a gondos gazda, és ki pazarolja a nemzeti kincseket. A nép érdekeiről való gondosko­dás a Komszomol becsületbeli ügye. Ugyanakkor valódi és nem­csak szavakban kifejezett gondos­kodásról van szó. Már a Komszo­mol legutóbbi kongresszusán is arról tanácskoztak, hogy a Kom­szomol vállaljon állandó védnök­séget a kereskedelem és a lakos­sági szolgáltatások felett, és segít­se e téren a munka szervezését. Sajnos, ez irányban keveset tettek. Elvtársak, ez olyan terület, ahol nem elég az egyszeri akció, sem a legjobb határozat. A kereskede­lemben és a szolgáltatásban sok fiatal dolgozik, és számuk egyre nő. Ezek túlnyomórészt jó és tisz­tességes dolgozók. Ma azonban több elvszerüségre és következe­tességre van szükség a hiányos­ságok és fonákságok felszámolá­sában. Nem titok, hogy vannak még olyan üzletek és közszolgál­tatások, amelyek még mindig nem dolgoznak úgy, ahogy arra szük­ségünk lenne. A vásárlóval szem­beni durva magatartással, gondat­lan munkával, sőt a lopások és a kereskedelem szabályainak megsértésének eseteivel is talál­kozhatunk. Mindez komolyan ká­rosítja a polgárok érdekeit. Ideje lenne felszámolni ezeket a fájó pontokat. A komszomol istáknak e téren természetesen szükségük van a párt- és gazdasági szervek, a szovjetek és vezető dolgozóik segítségére. ígérem önöknek, elv­társak, hogy biztosítjuk önöknek ezt a segítséget. így mondanám: azt várjuk, hogy a komszomolisták ez irányban is olyan példamutató, áldozatkész munkát végeznek majd, mint pl. a BAM-on. Amikor az életkörülményekről, a szovjet emberek egészségéről van szó, nem léteznek jelentéktelen problé­mák, ezek mindegyike nagyon fontos. Gondoljanak erre mindig kedves barátaim. Az ifjúság az élet hajnala Elvtársak! Ifjúságunk jó, müveit, tehetséges és bátor. Végül is így kell ennek lennie. Az ifjúság az élet hajnala. Olyan időszak, ami­kor kialakulóban van az ember, mint polgár személyisége. Ezért az ifjúságnak szüntelenül tanulnia kell. Nemcsak az ismereteket kell elsajátítania. Meg kell tanulnia be­csületesen dolgozni, az életet minden bonyolultságával látni- a szovjet hazafiság és a kommu­nista meggyőződés pozíciójából. Meg kell tanulnia azt is, hogy kér­lelhetetlen legyen a társadalmi normáinktól való legkisebb eltéré­sekkel szemben is. Át kell mennie a katonai szolgálat iskoláján, és meg kell tanulnia a korszerű fegy­verek és haditechnika tökéletes kezelését, hogy mindig készen áll­jon a haza megvédésére. És végül — már ifjú kortól tanulni kell kultu­rált, fegyelmezett embernek lenni, aki megbecsüli a saját és más idejét, aki tiszteli az idősebbeket - egyszóval jól nevelt, jó és ren­des, a fejlett szocialista társada­lom igazi állampolgárának lenni. A Komszomolnak épp az a fela­data, hogy az ifjúságba beoltsa ezeket a tulajdonságokat. És erre mindenekelőtt a Komszomol tiszt­ségviselői hivatottak. A kor a leg­magasabb követelményeket tá­masztja velük szemben. Komszo- mol-tisztségviselőnek senki sem születik. Az ifjúsági kollektíva bi­zalma és a párt bizalma neveli azzá. Ez kétszeresen is köte­lez. Lenin figyelmeztetett arra: a lehető legkörültekintőbben és legtürelmesebben kell kipróbálni és felismerni a valódi szervezőket, a józanul gondolkodó embereket, akiknek van érzékük a gyakorlati munkához, azokat az embereket, akiknek személyében összekap­csolódik a szocializmus iránti oda­adás a sok ember jó és szolid közös munkája zavartalan meg­szervezésének képessége. Csak ilyen embereket, sok próba után lehet fokozatosan, a legegysze­rűbb feladatoktól a legösszetet­tebbekig javasolni a felelős tiszt­ségekbe. Ez, elvtársak, ma is a legoko­sabb tanács a kádermunka irá­nyának legmegbízhatóbb mutató­ja, tehát ez érvényes a Komszo- mol-tisztségviselókkel való mun­kára is. Tartsák magukat ehhez, és biztos lesz a siker. Elvtársak! A Vlagyimir lljics Le­nin össz-szövetségi Pionírszerve­zet holnap lesz 60 éves. Ez a szovjet gyermekek és megbízható veze­tőjük - a Komszomol gyönyörű ünnepe. Dicső pionírszerveze­tünknek azt kívánjuk, hogy a jövő­ben is legyen kész mindig a kom­munista párt ügyéért vívott harcra! Nem elég csupán beszélni a békéről Az SZKP KB főtitkára, a Legfel­sőbb Tanács Elnökségének elnö­ke ezután nemzetközi politikai kér­désekkel foglalkozott. Kijelentette: önök népünk azon részének képviselői, akiknek feladata az or­szág jövőjének alakítása, önök mindenkinél jobban a szívükön vi­selik, milyen lesz ez a jövő. Nem­csak a szovjet embereké, hanem az egész emberiségé. Mi vár tulaj­donképpen a világ népeire? Békés építés, a boldogabb és tisztessé­gesebb életkörülmények biztosítá­sának nem könnyű, de nemes munkája, vagy a nukleáris háború őrülete és szörnyűségei? Az imperializmus legagresszí- vabb erőinek politikája kényszeríti ki, hogy épp így fogalmazzuk meg a kérdést? S a felelet rá attól függ, mennyire lesz aktív és következe­tes a békeszeretó országok politi­kája, milyen határozottan és összeforrottan lépnek fel a több­milliós tömegek a háborús politika ellen, a világbéke védelmében. Három hét múlva kezdődik meg New Yorkban az ENSZ-közgyűlés ülésszaka. Rendkívüli ülésszak lesz ez, és kizárólag a leszerelés kérdéseivel fog foglalkozni. A Szovjetunió a maga részéről mindent megtesz, hogy ez az ülés­szak sikeres legyen. Ma nem elég csupán beszélni a békéről. Konkrét és gyakorlati tettekre van szükség. Ez irányban ma kulcsfontosságú az európai nukleáris konfrontáció csökkenté­se, mivel ez veszélyes szintet ért el, valamint meg kell szüntetni a konti nensen a nukleáris potenciá­lok további növelését. Nem sza­bad megengedni: Európában, ahol már két ízben robbant ki vi­lágháború, az a reális veszély ke­letkezzen, hogy bármikor kirob­banhat a nukleáris világégés. A Szovjetunió és az Egyesült Államok képviselői ezekben a na­pokban kezdik meg Genfben az európai nukleáris fegyverek korlá­tozásáról szóló tárgyalások újabb fordulóját. Meglátjuk, miként fog­nak eljárni az amerikaiak; vajon ismét a halogatás taktikáját vá- lasztják-e, és folytatják az előké­születeket a rakéták elhelyezésé­re, vagy hajlandóságot mutatnak a megállapodásra? Az erre vonatkozó szovjet ja­vaslatok ismeretesek. Valamennyi európai közepes hatótávolságú nukleáris fegyver teljes felszámo­lása mellett foglaltunk állást. A Nyugat azt kifogásolta, hogy ez túl messzemenő javaslat. A kérdé­ses fegyverek számának nem egész egyharmadára való csök­kentését indítványoztuk. Azt mondják, hogy ez túl kevés. Mi lenne, hogyha tehát a mindkét fél számára elfogadható paramétere­ket keresnénk? Készek vagyunk a nagyobb mértékű csökkentésre is, természetesen csak akkor, ha ez mindkét oldalon megvalósulna. A Szovjetunió megkezdte a rakétacsökkentést A Szovjetunió nemrég egyolda­lúan leállította közepes hatótávol­ságú rakétáinak az ország európai területén történő további elhelye­zését, hogy előmozdítsa az ügyet, és úgy döntött, bizonyos mennyi­séggel csökkenti számukat. Beje­lenthetem, hogy már megkezdtük e rakéták jelentős mértékű csök­kentését. Országunk konkrét békeszerető akcióit világszerte kedvezően fo­gadták. A Nyugat azonban gyak­ran igyekszik kétségbe vonni je­lentőségüket. Azt állítják például, hogy a Szovjetunió döntése nem zárja ki rakétáink további telepítését, il­letve azt, hogy - akár az Urálon túlról - a nyugat-európai országo­kat is elérjék. Teljes bizonyosság­gal kijelenthetem: semmilyen kö­zepes hatótávolságú rakétákat nem helyezünk el ott, ahonnan lőtávolságukba kerülne az NSZK vagy más nyugat-európai ország. Azt kérdezik továbbá, hogy az egyoldalú befagyasztásról hozott döntésünk feltételezi-e a rakéták elhelyezésére történő előkészüle­tek ieállítását is. Igen, feltételezi s magában foglalja a rakéták kilö­vőállásai építésének megszünte­tését is. Még egy megjegyzés. Az ame­rikai kormány azt követeli, hogy a Szovjetunió fagyassza be, sót teljes mértékben számolja fel az országunk keleti részében elhe­lyezett rakétákat is. Ez a követelés azonban valóban abszurd! E raké­ták problémáját - korlátozásukat és csökkentésüket - meg lehet oldani, de csakis azokkal tárgyal­va, akik birtokában vannak a mi rakétáinkkal szemben álló nukleá­ris eszközöknek. Természetesen itt is kizárólag a kölcsönösség alapján. Az ilyen tárgyalások ellen nincsen semmi kifogásunk. Ez azonban érthetően egészen más kérdés. A háború és a béke sorsa jelen­tős mértékben attól is függ, hogy megszületik-e vagy sem a szovjet -amerikai megállapodás a straté­giai fegyverek korltozásáról és csökkentéséről, egy olyan megál­lapodás, amely tisztességes és igazságos, amely nem nyirbálná meg senkinek a jogait sem. Ami a Szovjetuniót illeti, követ­kezetesen szállt síkra amellett, hogy az ilyen megállapodásra irá­nyuló tárgyalások huzavona és bármiféle feltételek nélkül meg­kezdődjenek. Erről az álláspon­tunkról nemegyszer tájékoztattuk- nyilvánosan és diplomáciai úton- az amerikai felet. Most Reagan elnök is kijelentet­te, hogy az Egyesült Államok kész felújítani a tárgyalásokat. Vélemé­nyünk szerint ez a helyes irányban tett lépés. Fontos persze, hogy mindjárt a tárgyalások kezdetén a helyes kulcsot használjuk. Az amerikai elnök ugyanabban a beszédében jelentette be, hogy az Egyesült Államok a tárgyaláso­kon lényeges csökkentést fog kö­vetelni. Mi mindig a stratégiai fegyverek lényeges csökkentése mellett voltunk, ez irányban minket nem kell meggyőzni. Az amerikai álláspont egyoldalú Hogyha azonban megvizsgál­juk az amerikai elnök csökkentés­re vonatkozó gondolatainak lénye­gét, sajnos, látjuk, hogy az ameri­kai álláspont jellege teljes mérték­ben egyoldalú. Elsősorban azért, mert az USA a tárgyalásokból ki szeretné zárni azokat a stratégiai fegyverfajtákat, amelyek gyártását ma a legintenzívebben fejleszti. Hisz nem véletlen, hogy illeté­kes személyek az Egyesült Álla­mokban is azonnal kijelentették, irreális ez az álláspont, elszakad a valóságtól, s lehet, hogy egysze­rűen nem őszinte. Közvetlenül a Szovjetunió biztonságának ér­dekei ellen irányul, és ugyanakkor szabad kezet ad Washingtonnak a stratégiai fegyverzetgyártás nö­velését megszabó programok megvalós ításához. Könnyen juthatunk arra a kö­vetkeztetésre, hogy az Egyesült Államok elnöke által ismertetett álláspont nem a megállapodás ke­resésére irányul, hanem arra, hogy biztosítva legyenek a Szov­jetunióval szembeni amerikai ka­tonai erőfölény megszerzését cél­zó további kísérletek feltételei. Mi szükséges ahhoz, hogy a tárgyalások sikeresek legyenek és megállapodáshoz vezes­senek? Tömören mondva: először is az szükséges, hogy a tárgyalások valóban a stratégiai fegyverek kor­látozását és csökkentését tartsák szem előtt, és ne szolgáljanak a további lázas fegyverkezés és a jelenlegi paritás megsértésének álcázására. Másodszor: okvetlenül szüksé­ges, hogy a tárgyalások során mindkét fél tiszteletben tartsa a másik fél biztonságának jogos érdekeit, szigorúan szem előtt tartva az egyenlőség és az egyen­lő biztonság elvét. Végül meg kell őrizni mindazo­kat a pozitív eredményeket, ame­lyek korábban születtek. Hisz a tárgyalások nem kezdődnek lég­üres térben, a korábbiakban már nagy és nem fölösleges munkát végeztünk. Erről nem lenne sza­bad megfeledkezni. Meggyőződé­sünk: kizárólag az ilyen hozzáállás mellett lehet számolni azzal, hogy megállapodás születik a mindkét fél stratégiai arzenáljának lénye­ges csökkentésére irányuló konk­rét intézkedésekről. Ugyancsak rendkívül fontos megbízhatóan útját állni mindan­nak, ami a hadászati fegyverkezé­si verseny folytatásához vezethet­ne. Ez azt jelenti, hogy a stratégiai fegyverek új fajtáinak fejlesztését vagy be kell tiltani, vagy a lefekte­tett paraméterek által a legna­gyobb mértékben korlátozni. Befagyasztani a stratégiai fegyvereket Van még egy javaslatunk: Hajlandók lennénk megállapod­ni abban, hogy a szovjet és az amerikai stratégiai rendeltetésű fegyvereket már most, a tárgyalá­sok megkezdésének pillanatában befagyasszuk. Mind mennyiségi­leg, mind minőségileg. Úgyszintén szükséges, hogy sem az Egyesült államok, sem a Szovjetunió ne fejtsen ki olyan tevékenységet, amely a stratégiai helyzet stabilitásának megbontá­sához vezethetne. Az olyan befa­gyasztás, amely már magában fontos, megkönnyítené az előre­haladást a stratégiai fegyverek ra­dikális korlátozása és csökkenté­se terén. Tömören ez tehát a mi álláspontunk a stratégiai fegyve­rek kérdésében. A béke nem mennyei ajándék, megőrzése és megszilárdítása mindennapos, és nem könnyű harcot igényel, önöknek, fiatalok­nak az a szerencséje, hogy béké­ben nőnek fel és élnek, hogy nem ismerik a háború borzalmait. Ezt drága kincsként kell megbecsülni és megőrizni. önökkel együtt, kedves baráta­im, a kongresszuson számos kül­földi küldöttség - valamennyi föld­rész ifjúságának képviselői - vesz részt. Üdvözöljük a békéért és az emberiség eszményeiért küzdő if­jú harcosokat és felszólítjuk őket, hogy erősítsék szolidaritásukat és rendíthetetlenül védelmezzék Föl­dünk békés jövőjét. A béke stafé­tája az ifjú generáció kezében van. Éljen a lenini Komszomol, a párt hű barátja! Dicsőség a szovjet ifjúságnak! Éljen a szovjet nép, a kommu­nizmus építője! (Alcímek: Új Szó)

Next

/
Thumbnails
Contents