Új Szó, 1982. május (35. évfolyam, 102-127. szám)
1982-05-19 / 117. szám, szerda
Négyezertől a 25 millióig Hatvan éve alakult meg a szovjet Lenini Pionírszervezet Hivatalosan 1922. május 19-én, a Komszomol kongresszusán jelentették be a gyermekek szervezetének megalakulását. Persze, az úttörők, a pionírok már előbb, a korábbi években is tevékenykedtek a munkásfiatalok vezetésével. Egyik csoportjuk, a magukat kommunista tanulóknak nevező, de már szervezett csoportosulás gyűlésén, 1919. április 17-én, Lenin is felszólalt. Fontos az, mondotta, hogy az ifjúság szervezkedik. És figyelmeztetett: ,,A munkát hosszú időre tervezzük. Mi most a jövő társadalmának csak az alapköveit rakjuk le, de felépíteni nektek kell majd. Erőtökhöz mérten, az idősebbek vezetése alatt dolgozzatok.“ A Lenin említette szervezkedés sikerét jelezte akkor, hatvan évvel ezelőtt a szovjet Pionírszervezet megalakulásának hivatalos bejelentése. Ez volt a kezdet. Azon a napon négyezer gyermek tett pionírfogadalmat, kapta meg a vörös nyakkendőt. Négyezer gyermek azzal a tudattal vette át ezt a nyakkendőt, hogy az a forradalmárok vörös zászlójának rájuk bízott része, darabkája, s azért háromszögletű, mert három nemzedék, a kommunisták, a komszomolisták és a pionírok összefogását, együvétartozását jelképezi. Ma 25 millió 10-15 éves korú, szovjet gyermek tagja a Lenini Pionírszervezetnek. A Szovjetunióban, a pionírházak és pionírotthonok tízezreit nem is számítva, 5000 pionírpalota működik. A szervezet V. I. Lenin halála után, 1924-ben, az elismerés, a meg- tisztelés jeleként kapta meg Lenin nevét, azóta általánosan ismert ez az elnevezése: a Lenini Pionírszervezet. A hat évtized során több párt- és állami kitüntetést is kapott ez a szervezet, hiszen hány és hány, és milyen nemzedéket nevelt fel. Csak egyetlen példa: a Nagy Honvédő Háború idején 20 000 pionír kapta meg ,,a Moszkva védelméért“ és 15 000 pionír kapta meg ,,A Leningrád védelméért“ emlékérmet. A Lenin említette, hosszú időre tervezett munka egyik részecskéje a pionírok számára nyomtatott sajtó. Ismerik, kedvelik a mi pionírjaink is a színes nyomtatású képeslapokat, folyóiratokat, hiszen az orosz nyelv tanulásához rendszeresen használják némelyiket. Viszont kevesen tudják, hogy nemcsak orosz nyelvű, hanem 26 más nyelven is megjelenő, színes képeslapot is nyomtatnak a szovjet pionírok számára, ötvenhét éve pedig rendszeresen, naponta megjelentetik a Pionírszkaja pravda című újságot, melynek 8,5 millió gyermek az előfizetője. Nehéz, szinte lehetetlen példákkal illusztrálni, hogy micsoda utat tett meg a szovjet gyermekek szervezete attól a naptól kezdve, amikor négyezer gyermek pionírfogadalmat tett, vörös nyakkendőt kapott. És ezen az úton, melyet nem véletlenül nevezünk lenini útnak, közvetlen a szovjet pionírok nyomában, velük együtt haladnak a mi gyermekeink, a mi pionírjaink is. Tisztelettel emlékezünk hát az elsőkre, az úttörőkre. HAJDÚ ANDRÁS AZ ÁRRENDSZER PROBLÉMÁI A VÍZGAZDÁLKODÁSBAN Az áru- és pénzügyi kapcsolatokat a vízgazdálkodás területén a 138/73 Zb. számú vízügyi törvény szabályozza. E törvény lehetővé tette a folyóvizekből való víz- használat díjaztatását, s meghatározta a nagy- és a kiskereskedelmi árak rendszerét ezen a területen. Ezt az árrendszert úgy alakították ki, hogy a vízügyi igazgatással, a szennyvízelvezetéssel, az ivóvízellátással és a csatornázással kapcsolatos társadalmi költségek megtérítése után 6 százalékos legyen az átlagos nyereségi ráta. Ehhez igazodtak a 7. ötéves tervidőszakra előirányzott további pénzügyi eszközök és mutatók is, beleértve az állami költségvetésből folyósított támogatást. Az eddigi gazdasági fejlődés elemzéséből, főleg az önellátó gazdálkodás, valamint az egyes vízgazdálkodási vállalatok anyagi érdekeltségének a követelményéből azonban arra lehet következtetni, hogy újból fel kell mérni az egész árrendszer problémáját, s olyan árrendszert kell érvényesíteni, amely egyrészt megfelelő teret biztosít az önellátó gazdálkodáshoz ebben az ágazatban, másrészt pedig megfelelő hatást fejt ki a vízzel való éssszerű gazdálkodásra, s a takarékosabb víz- fogyasztásra. Közismert ugyanis, hogy a föld alatti vízforrások csak minimális mértékben fedezik Csehszlovákia ivóvízszükségletét, Csehországban például csak 7 százalékos arányban, a szükséglet döntő hányadát ezért a víztározókban megfelelően kezelt felszíni vizekből kell fedezni. Felmerül tehát a kérdés, hogy milyen ártípus érvényesüljön a vízgazdálkodásban, s hogy mitől függjön a nyereségi ráta. Abból kell kiindulni, hogy amíg az egyszerű árutermelés időszakában az ár alapját az érték képezte, ez a szabadversenyes kapitalizmus időszakában termelői árrá, az imperializmus korszakában pedig monopolárrá alakult át. Ezt a fejlődést a szocialista árképzésben is figyelembe kell venni. Főleg arról van szó, hogy az árban realizált többlettermék nemcsak a ráfordított munka mennyiségétől függ, hanem a munka termelékenységétől is. Mindez azt jelenti, hogy a víz- gazdálkodás területén kétcsatornás ártípust kellene érvényesíteni a jelenleg alkalmazott költségártí- pus helyett. Arról van szó, hogy a kétcsatornás ártípusnál a nyereségi rátát a teljes bérköltségekhez és a termelési alapok teljes terjedelméhez viszonyítva állapítják meg. Ezek szerint a nagy termelési alappal rendelkező ágazatokban (amilyen például a több mint 30 milliárd koronás termelési alappal gazdálkodó vízgazdálkodás), inkább a termelői ártípus a megfelelő, míg a termelési alapokra kevésbé igényes ágazatokban az értékártípus érvényesülhet. A kétcsatornás ártípus egyenlő feltételeket teremt a vízgazdálkodási vállalatok fejlesztéséhez, mert egységes alapokból indul ki. A kétcsatornás árképzést a tiszta jövedelemre vonatkozó aránymutatók szempontjából is a legelőnyösebbnek tartják. Ezzel összefüggésben egy további kérdést is meg kell oldani, éspedig a különbözeti járadék és a különbözeti juttatások kérdését, beleértve a vízadó bevezetését, az egyes folyók és vízgyűjtők, valamint az egyes vízgazdálkodási tevékenységek nehézségi csoportokba való besorolását. Természetesen ennek megfelelően a gazdasági szabályozók egész rendszere módosításra szorul. A probléma felvetésével elsősorban az a célunk, hogy elősegítsük a vízgazdálkodási vállalatoknál jelentkező gazdasági problémák megoldását, valamint azt is, hogy véleményt és állásfoglalást kérjünk ebben az ügyben az illetékes vezető gazdasági dolgozóktól. Ebben nemcsak a vízgazdálkodásnak az egész népgazdasági rendszerben betöltött kiemelt helyét tartjuk szem előtt, hanem főleg azokat a feladatokat, amelyek az ivóvízellátás biztosítására vonatkoznak az egyes felhasználók igényeinek megfelelő szerkezetben és minőségben. PETER BERNÍK mérnök, a bratislavai Vízgazdálkodási Kutatóintézet osztályvezetője MEGBECSÜLÉST A KEZDEMÉNYEZŐKNEK A dolgozók munkakezdeményezésének fokozódása hozzájárul a mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum igényes feladatainak teljesítéséhez is. Tavaly a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban 10 százalékkal több újítási javaslatot nyújtottak be, mint az előző években és a korszerűsítésből származó haszon kilenc százalékkal növekedett. Több mint 12 millió korona gazdasági hasznot eredményeztek a gyakorlatban alkalmazott találmányok. Amint az adatok is bizonyítják e két ágazatban erősödött az újítók és feltalálók mozgalma, azok kezdeményezése, akik szívügyüknek tartják az ágazat fejlesztési programjának megvalósítását. Tudatosan - sokszor szabad idejüket is feláldozva - többet vállalnak a kötelezőnél. Az értékelések szerint az újítómozgalom .az élelmiszer- iparban és a mezőgazdaságban bontakozott ki a legdinamikusabban. A sok pozitív vonás mellett negatív jelenségek is mutatkoznak, főleg a mozgalom irányításában és szervezésében. Az egész mozgalom tekintélyét rontja az elég gyakran előforduló formalizmus és felelőtlenség is. A vállalatok többségében csak az év vége felé gyűjtik össze a javaslatokat, amelyeket az idő rövidsége miatt már nem tudnak alaposan értékelni és még kevésbé a gyakorlatban megvalósítani. A témaköri tervezés hatékonysága sem megfelelő. Arról van szó, hogy az újítók és feltalálók figyelmét a szervezők sok esetben nem a kulcsfontosságú problémák megoldására irányítják, s így az újítási javaslatok száma nem azokon a szakaszokon növekedik, ahol a legnagyobb szükség lenne rájuk. Az efsz-ekben száz dolgozóra még egy újítási javaslat sem jut, ugyanakkor az élelmiszeriparban közel hat. Amíg a trnavai járásban az efsz-ek dolgozói tavaly 181, a losonci (Lučenec) járásban csak 52 újítási javaslatot nyújtottak be. Ez utóbbi adatok is bizonyítják, hogy az egyes járások között is nagy az eltérés az újítómozgalom fejlesztésében. A 7. ötéves tervidőszakban az ágazat dolgozói, szocialista munkabrigádjai, komplex racionalizációs brigádjai és más kollektívái a terv szerint több mint 55 ezer újítási javaslatot nyújtanak be, amelyek a társadalomnak 1,3 milliárd koronát hozhatnak. Nagy tétről van tehát szó. Ezért a mozgalmat nagyobb tervszerűséggel, céltudatossággal kell irányítani, magasabb szinten kell tervezni. Rendszeres ellenőrzéssel kell elejét venni annak, hogy az értékes javaslatok ne porosodjanak az előadók íróasztalának fiókjaiban. Ne hurrogják le a traktorost, meg a szerelőt, ha a helyi viszonyok figyelembevételével tökéletesíti a vetőgépet, az ekét a talajlazítót. Ne érje vád, hogy csak a várható jutalomért újít. Száz meg száz példával bizonyíthatnánk, hogy még a legkorszerűbb gépeken is módosításokat hajtottak végre az ötletes újítók. A feltalálók a Zlaté Klasy-i és az Alistáli (Hroboňovo) Efsz-ben a régi SZK—4-es kombájnokból széna és szalmafújó gépeket állítottak össze. Néhány kollektíva kis traktorok és más gépek gyártására tett javaslatokat. Becsüljük meg a kezdeményezőket; azokat, akik többet akarnak, akik javaslataikkal hozzájárulnak a termelési folyamatok korszerűsítéséhez, a gépek, a technológiai eljárások tökéletesítéséhez. > . BALLA JÓZSEF Új egészségügyi műszerek Terven felül vállalták gyártásukat (Tudósítónktól) - Elismerés illet meg minden új találmányt, újítást, mely valamiképpen az emberiséget, annak békés életét szolgálja. Nagy jelentősége van az egészségügy területén született hasznos találmányoknak, hisz az ember egészségét adhatják vissza, életeket menthetnek meg. Ilyen, az orvostudományt segítő szép ajándékot - kriosebészeti Az „ikertestvér“ és a korrupció A korrupció egyik indító oka a mohó kapzsiság, a mindenáron való gyors meggazdagodás vágya; a leggyakoribb formája a lopás és a megvesztegetés. Az, aki tisztességtelen úton - lopással, vagy sikkasztással- jut nagyobb összegű pénzhez, rendszerint több, saját szempontjából fontos pozícióban lévő személyt igyekszik lekötelezni. Eleinte csak kisebb ajándékokkal kedveskedik- a földmüvesszövetkezetek esetében egy láda zöldséggel, paprikával, gyümölccsel -, később már értékesebbel, esetleg nagyobb pénzösszeggel is. Mert szerinte az „apró figyelmességgel“ megvesztegetett személyek „biztos“ fedezéknek látszanak. Sok esetben a korrupció szálai több felé futnak, olykor becsületesnek vélt, vagy hitt köztisztviselőket is érintenek, akik bizonyos ajándékok ellenében behunyják szemüket a törvénysértések esetén. Ilyen esetekben aztán a rosszat meglátók, vagy sejtök felháborodva mondják: „Hagyták azt a buta N-t meggazdagodni, most markában tart egy csomó embert, ő a császár a környéken. Pedig hát a képességei? S mindenki tudja azt is, hogyan gazdagodott meg“. Igen, a korrupció és az opportunizmus ma gyakori beszédtéma. Beszélnek róla gyűléseken, de leginkább az ismerősök egymás között. Beszélünk róla mi, újságírók is. Hiszen riportútjainkon ki ezt hall, ki azt. Itt is, ott is konkrét eseteket említenek, persze nyíltan senki sem vállalja a „kockázatot“, hogy közérdekű bejelentést tegyen. Az ok kézenfekvő: a korrupt újgazdag mögött mindig áll valaki - ha nem állna, nem is gazdagodhatna meg a közösből, a közösség, mindenki szeme láttára -, aki „fedezi", s ez a „valaki“ a nép hiedelme szerint sérthetetlen. S ha sérthetetlen, miért tegye ki magát az ember felesleges izgalmaknak, esetleges retorzióknak? Fő a nyugalom - nem látok, nem hallok semmit, így senkitől és semmitől sem kell félnem. Az ilyen szemlélet teszi az embereket opportunistává s egyre közömbösebbé, a közéleti korrupció és egyéb, szocialista elveinktől teljesen idegen jelenségek iránt. Pedig a televízióban s az újságokban napvilágra került bűnügyi hírekből, tudósításokból az is kiderül, hogy előbb, vagy utóbb horogra kerülnek a kétes üzelmek szerzői, szervezői, s összeomlanak a sérthetetlennek vélt „biztos“ fedezékek is. Ennek ellenére, mélységesen elgondolkodtató az a közömbösség, amely ilyen esetekben nem egy emberre jellemző. A közömbösség „ikertestvére“ az opportunizmus. Nagyon találóan nevezi Alois Indra elvtárs abban az elemző cikkében - amely a napokban az Új Szó-ban is megjelent - az opportunizmust ádáz ellenségnek. Mert valóban az. Sok kárt, nehézséget okozott már eddig is, s okozni fog a jövőben is, ha nem lépünk fel ellene mindenütt és mindenkor következetesen. Az opportunizmus elleni küzdelem nemcsak a kommunisták, hanem az egész társadalom ügye. Indra elvtárs az opportunizmus lényegét, a kispolgári magatartásban látja. „A kispolgári gondolkodásmódról és cselekvésről van szó, amely a kényelmességnek és a konfliktusok elkerülésére irányuló törekvésnek a forrása. A kispolgár soha nem dönt például „a munka nélkül nincs kalács“ mellett, inkább a hírhedt „ami nem éget, ne oltsd“ mondás szerint cselekszik." A példák tucatját hozhatnák fel Indra elvtárs állításának erősítésére. Van olyan hely, ahol az emberek igencsak sokat tudnak, bizonyos korrupt vezetőről, s ott ez a mondás járja: „Annak a napnak emelj kalapot, amelyik feljön". Egy ilyen helyen esett meg, hogy a szövetkezet baggerosát az egyik közeli üzem bérlistájára is felvették, mintha gépével ott dolgozna. Természetesen az ügyletbe az ottani, ugyancsak korrupt vezetők örömmel bekapcsolódtak, hiszen ezzel a manőverrel egyesek mind a két helyen nagy összegű pénzt vághattak zsebre. A baggeros természetesen soha egy fillért sem kapott. Nem is tudott vezetőinek korrupt üzelmeiről. Tehát, itt is megtörtént az, amit Indra elvtárs példaként hoz fel cikkében, miszerint .. .el nem végzett munka kiszámlázását és kifizetését a szocialista szervezetnek pecsétjével leplezik". Felvetődik tehát a kérdés - lehet-e eredményesen harcolni a korrupció és az opportunizmus ellen az ilyen és hasonló tapasztalatok birtokában! Igen, lehet és kell is, ez minden becsületes ember parancsoló kötelessége. Erre bátorít egyebek között Husák elvtárs is a szakszervezetek X. kongresszusán elhangzott beszédében, amikor ezeket mondja: „A szakszervezeti szervek, amelyek ezen a politikai szempontból érzékeny területen tevékenykednek - aktívabb hatást gyakoroljanak a szolgáltatások színvonalának és kultúráltságának emelésére, a korrupció és a spekuláció különböző megnyilvánulásainak felszámolására". TÖRÖK ELEMÉR műszert - kapott a napokban a prágai Egyetemi Kórház sebészeti és szülészeti klinikája. A műszer lehetővé teszi, hogy a hibás szövet műtését fagyasztással végezzék. Az egyedülálló orvosi műszer a béchovicei Erősáramú Elektrotechnikai Kutatóintézet kollektívájának találmánya. Ök alkották meg a műszer legfontosabb részét - a hőcserélő készüléket. A Horni Poőernice-i Elektrotechnikai Üzemmel karöltve elkészítették a műszer prototípusát, amelynél a hűtőközeg fogyasztása százszor kisebb, mint a hasonló külföldi gyártmányoknál, további paraméterei pedig azokkal egyenrangúak, vagy túlszárnyalják azokat. Ezután a legfontosabb kérdés az volt, ki vállalja a műszer gyártását. Miután a Chirana konszernvállalattal ez ideig nem jött létre megegyezés, egyelőre a prágai Kovoslužba vállalta, hogy az idén 12, jövőre pedig további 13 ilyen műszert gyárt az egészségügy számára. Nem elhanyagolható a találmány gazdasági jelentősége sem. Nagyobb mennyiségű gyártása lehetővé tenné a termék exportját is. Elismerést érdemel a Prá- ga-Strašnice-i Tesla üzem, amely bár távközlő berendezések gyártásával foglalkozik, munkaterven felül vállalta két ugyancsak új egészségügyi műszer előállítását. Az egyik műszer a szívbántal- makban szenvedők számára készült. Felvevő elektródjai segítségével a páciens saját maga megvizsgálhatja állapotát. Telefonon felhívja a kórházat, majd a testére rögzített elektródokra helyezi a kagylót, s így a kórház telefonon keresztül elkészítheti a kardiogra- mot. Ez a módszer sok esetben lehetővé teszi a diagnózis gyors meghatározását, s ezáltal a gyors beavatkozást. (ma) ÚJ SZÚ 4 1982. V. 19. KOMMENTÁLJUK r
