Új Szó, 1982. április (35. évfolyam, 77-101. szám)

1982-04-01 / 77. szám, csütörtök

üvmmmt ÚJ KERESKEDELMI TÖRVÉNY A lakosság szükségleteinek jobb kielégítéséért írta: Dezider Goga, az SZSZK kereskedelmi minisztere Ma lép érvénybe az SZNT 1981. december 18-án jóváhagyott, a belkereskedelemről szóló törvénye. Ezzel kapcsolatban felkér­tük Dezider Gogát, az SZSZK kereskedelmi minszterét, ismer­tesse meg olvasóinkat az új törvénnyel, elsősorban ami a belke­reskedelemnek a népgazdaságban és a lakosság szükségletei­nek kielégítésében betöltött szerepét illeti. A szocialista kereskedelem i az elmúlt harminc évben i társadalmi fejlődésünk fontos poli­tikai és gazdasági eszköze lett. Részt vesz Csehszlovákia Kom­munista Pártja és szocialista álla­munk alapvető céljainak megvaló­sításában a lakosság növekvő anyagi és kulturális szükségletei­nek kielégítése során. Mint a nép­gazdaság fontos ágazata kapcso­latot képez a termelés és a sze­mélyes piaci fogyasztás között, befolyásolja az újratermelési fo­lyamat hatékonyságát, hozzájárul a lakosság munkakezdeményezé­sének és munkatermelékenysé­gének fokozásához. A belkereskedelemnek ez a fel­adata szükségessé teszi, hogy in­tenzíven fejlesszük a szocialista viszonyok között. így például a kiskereskedelmi forgalom 1950 óta több mint ötszörösére növeke­dett - az SZSZK-ban csaknem nyolcszorosára. A lakosság piaci fogyasztása kielégítése terén be­töltött feladat megkövetelte a bel­kereskedelem anyagi-műszaki alapjának kiépítését illetve átépí­tését. Az eredeti elmaradott és szétaprózott kiskereskedelmi há­lózatot fokozatosan korszerűsítet­tük és ezzel gyökeresen megvál­toztak a lakosság vásárlási feltéte­lei. Nagy pozitívumot jelentettek az új áruházak, az állami és szö­vetkezeti üzletközpontok, a lakó­telepen és a falvakon épült szá­mos korszerű üzlet. Korszerűsítet­tük a nagykereskedelmi raktára­kat, javítottuk a közétkeztetést és az idegenforgalmi szolgáltatáso­kat. jelentősen nőtt a kereskerelmi dolgozók szakképzettsége. Külön elismerést érdemel a kereskede­lemben dolgozó több ezer asszony és lány, ők képezik a kereskedel­mi dolgozók kétharmadát, sőt az egyes kereskedelmi egységek dolgozóinak 90 százaléka nő. A szocialista kereskedelem fej­lődésében különösen jelentős az ötödik és hatodik ötéves tervidő­szak, amit néhány adattal is bizo­nyíthatunk. A lakosság pénzbevé­telének növekedése nagy igénye­ket támasztott a lakosság szük­ségleteinek kielégítésével szem­ben. A kiskereskedelmi forgalom több mint 71 százalékkal növeke­dett, miközben az egy lakosra eső növekedés 5574 korona volt. Szlovákia részesedése az orszá­gos kiskereskedelmi forgalomban 2,6 százalékkal nőtt és 1980-ban elérte a 30,5 százalékot. Az eladott ipari cikkek mennyisége csak­nem 76 százalékkal nőtt, a növe­kedés 9 százalékkal volt nagyobb mint az élelmiszernél. Az üzletek eladótere 378 ezer négyzetméter­rel nőtt, egy üzlet átlagos területe 35 százalékkal lett nagyobb. 806 új önkiszolgáló üzlet, 120 áruház és üzletközpont épült. A vendéglői férőhelyek száma 120 ezerrel és a szállodai ágyak száma 24 ezer­rel lett több. A kereskedelem munkájával szemben támasztott igények nö­vekedése miatt tökéletesíteni kel­lett szervezeti struktúráját. A cseh­szlovák föderációról szóló tör­vénnyel kapcsolatban kialakult a kereskedelmi minisztériumok (52 százalékos részesedés a kis­kereskedelmi forgalomban), a fo­gyasztási szövetkezetek (24 szá­zalék) és a nemzeti bizottságok (8 százalék) által irányított kereske­delmi rendszerek szervezeti struk­túrája. A kereskedelemben teljes mértékben érvényesülnek a szo­cialista gazdaság irányításának alapelvei, de a hatékonyabb irá­nyítás megköveteli az egész irá­nyító munka javítását. Ezt az ís indokolja, hogy állampolgáraink jogosan követelik meg a kereske­delemtől a szélesebb választékot, a jobb és szebb termékeket. Ez az elért életszínvonal természetes megnyilvánulása. E rre mutatott rá a CSKP KB 7. ülése és az SZLKP KB ezt követő ülése, amely megvitatta a lakosság anyagi szükségletei­nek kielégítését és a belkereske­delem további fejlesztésének kér­déseit. A bíráló elemzés során rámutattak, hogy a belkereskede­lem nem dolgozik komplex keres­kedelmi-politikai koncepció sze­rint, a kereskedelmi minisztériu­mok nem töltik be hiánytalanul a központi szervek funkcióit, a ke­reskedelem irányítása nem felel meg a mai feladatoknak és feltéte­leknek és meg kell erősíteni a ke­reskedelem ágazati irányításának elvét. Ebből az elemzésből azt a következtetést vonták le, hogy a belkereskedelem irányító tevé­kenységének tökéletesítése meg­követeli az új jogszabályozást. Ezt az is indokolta, hogy a ke­reskedelem tevékenységét az 1949 évi törvény szabályozta, amely további előírásokkal és ren­deletekkel együtt a szocialista ke­reskedelem építésének alapját ké­pezte. Jellegénél fogva elsősor­ban a kötött piac követelményei­nek felelt meg és nem oldhatta meg a belkereskedelem gyors fej­lődésével kapcsolatos kérdéseket. A kereskedelem eddigi jogszabá­lyai hatékonyságának elemzése megmutatta, hogy tejlesen új, az eltérő társadalmi szükségleteknek megfelelő törvényes megoldást kell találni. így megkezdődött a belkeres­kedelem irányítását szabályozó jogi eszközök tökéletesítése, amit a belkereskedelmi minisztérium a fogyasztási szövetkezetekkel és a nemzeti bizottságokkal szoro­san együttműködve valósított meg. A több éves munka eredmé­nyeként megszületett az új belke­reskedelmi törvény, melyet a Cseh és a Szlovák Nemzeti Tanács 1981 decemberében hagyott jóvá. Jogosan vetődik fel a kérdés- milyen jelentősége, feladata van az új belkereskedelmi törvény­nek? A kérdést több szempont figyelembevételével válaszolhat­juk csak meg. Elsősorban a tör­vény egyértelműen meghatározza a belkereskedelem olyan fontos kérdéseinek megoldását mint az egységes kereskedelmi politika, a szervezetek kereskedelmi tevé­kenysége, a lakosság általi árusí­tás, a belkereskedelem irányítása, a z állami kereskedelmi felügyelő­ség, a törvény megsértéséért ki­szabandó bírság. Továbbá meg kell említenünk, hogy a törvény jelentősen kibővíti a nemzeti bizottságok jogkörét a megfelelő vásárlási feltételek megteremtésében és a kereske­delem ellenőrzésében, miközben elsősorban az alacsonyabb szintű nemzeti bizottságok jogköre bő- |vül. Ez összhangban áll a CSKP KB Elnökségének a nemzeti bi­zottságok tevékenységéről és fej­lesztéséről 1979. áprilisában elfo­gadott dokumentumával. Az el­múlt időszakban több intézkedést hoztunk e dokumentum megvaló­sítására, így például a kerületi szénlerakatok építéséről, a ven­déglátóipart fejlesztő kerületi köz­pontok létesítéséről K ülön ki kell emelnünk, hogy a törvény több meghatáro­zása közvetlenül a lakosságot- a fogyasztókat érinti, megvalósí­tásuk tovább javítja a vásárlás feltételeit, főleg ami a nyitvatartási időt, az üzletek átmeneti bezárá­sát illeti. A törvény meghatározza a vásárlók érdekvédelmének egész rendszerét. Az SZSZK Kereskedelmi Mi­nisztériuma a központi szervekkel megállapodva rendeleteket ad ki a következő kérdésekkel kapcso­latban:- a kiskereskedelmi tevékeny­ség és a kereskedelmi szolgálta­tások,- a kereskedelmi tevékenység és a lakosság általi árusítás enge­délyezése, az állami kereskedelmi felügyelőség,- a közétkeztetési és elszállá­solási szolgáltatások,- a piackutatás,- a panaszkönyvek. Az említett végrehajtási rende­letek részletesebben tartalmazzák a törvény meghatározásait, meg­szabják a kereskedelmi szerveze­tek kötelességeit a fogyasztói ke­reslet kielégítésében és egysége­sítik az állampolgárok jogait szük­ségleteik kielégítése során. Az új belkereskedelmi törvényt széles összefüggéseiben kell megítélnünk. Elsősorban úgy, hogy a termelés és kereskedelem sokkal rugalmasabban, előrelá- tóbban reagáljon a fogyasztói ke­resletre, bővítsék a kínálatot, javít­sák a minőséget, gyorsítják meg az árukínálat szerkezetének felújí­tását. Ugyanakkor rugalmasan ki kell küszöbölni a lakosság ellátá­sában előforduló hibákat és fogya­tékosságokat. Ma már senki sem vonja két­ségbe, hogy a lakosság életszín­vonalának fejlesztése egyértelmű­en az eredményektől függ, hogy csak azt fogyaszthatjuk, amit megtermeltünk. Ezért a belkeres­kedelmi törvény önmagában nem töltheti meg az üzleteket elegendő áruval. Ehhez a mezőgazdasági, ipari dolgozók becsületes munká­ja, eredményes külkereskedelmi tevékenységük szükséges. Sok függ azonban a belkereskedelem munkájának színvonalától és szervezésétől, a termeléssel foly­tatott együttműködésének ered­ményességétől, az egész ágazat irányításának hatékonyságától. Teljes mértékben tudatosítjuk, hogy még sok a probléma a mi minisztériumunkban is a szervező és irányító munkában, a közép­szintű kereskedelmi irányítószer­vek, a kereskedelmi vállalatok és közvetlenül a kereskedelem tevé­kenységében. Ezek közül több probléma megoldását éppen az új kereskedelmi törvény teszi lehető­vé. Ezért a belkereskedelem új jogi szabályozására elsősorban úgy tekintünk mint eszközre, amely hozzájárul a kereskedelmi szervezetek irányításának javítá­sához, munkájuk hatékonyságá­nak növeléséhez. A kereskedelem tevékenységé­ben a szocialista építés időszaká­ban jelentős sikerek születtek. Ezeket pártunk vezetésével értük el és szorosan összekapcsolód­nak a több mint 600 ezer kereske-% delmi dolgozó mindennapi alkotó és szervező munkájával. ' Szocialista kereskedelmünk fej­lődését az elmúlt három évtized­ben számos bonyolult időszak jel­lemezte. Az új törvény tovább erő­síti a belkereskedelemnek a nép­gazdaság irányítási rendszerében betöltött fontos szerepét, megha­tározza közvetlen kapcsolatát a szállító szervezetekkel és a fo­gyasztókkal is. A z új törvényt a kereskedelmi dolgozók úgy értelmezik, mint a párt és állami szervek gon­doskodásának megnyilvánulását Mint a kereskedelmi dolgozók iránti bizalom megnyilvánulását, de egyúttal olyan tényt, amely arra kötelezi őket, hogy fokozott erőfe­szítéseket tegyenek a lakosság szükségleteinek kielégítésére. Ezért a kereskedelem összes dol­gozójának alaposan meg kell is­mernie az új törvényt és szerinte kell dolgoznia. Erre kötelezi őket a közvéleménnyel való mindenna­pi kapcsolatuk és az, hogy a nép­gazdaság által megteremtett óriási értékekkel dolgoznak. Meggyőző­désünk, hogy az új belkereskedel­mi törvény hatékony eszköz lesz belkereskedelmünk igényes feladatainak teljesítésében. KOMMENTÁLJUK Mindennapi harc az emberek tudatáért Lenin szavaival élve, az ideológiai munka s azon belül a propaganda és agitáció legfőbb célja megtanítani az embe­reket „úgy cselekedni, ahogyan azt a kommunizmus megkö­veteli“. Persze mivel ez a társadalmi élet széles területeit fogja át, magas fokú politikai felkészültséget, a termelőtevé­kenység és a mindennapi élet gyakorlati kérdéseinek alapos ismeretét, nem utolsósorban az emberek problémái iránti figyelmességet igényel. Annál inkább is, mert a szocializmus megalapozásával, építésével és fejlesztésével együtt kiala­kult s a pártpolitikához szorosan kapcsolódó, tehát nem valamilyen újkeletű tevékenység. Pártunk több mint tíz év óta rendkívüli figyelmet szentelt mostani kérdéseinek és mun­kálkodott formáinak kidolgozásán. Hosszú távra szóló irány­elveit már a CSKP XV. kongresszusán kitűzte, amelyet a XVI. pártkongresszus is megerősített, a legutóbbi időben pedig a CSKP KB 4. és 5. ülése foglalkozott behatóbban fő céljaival, kiemelve közülük a gazdasági propaganda és agitá­ció elsőrendű fontosságát. Mindezekből főleg azt kell tudatosítanunk, hogy nem rövid időre szóló, kampányszerű feladat, amint többek közt a közelmúltban, a politikai nevelés kabinetjeinek vezetői részére rendezett szlovákiai ideológiai konferencián is hang­súlyozták. E munka további nélkülözhetetlen követelményei az offenzív eljárás, a gyors tájékoztatás és a meggyőző hatás. A gazdasági propaganda és agitáció alapvető célja a gazdaságpolitikai gondolkodás kialakítása és a termelőte­vékenység eredményességének elősegítése, a dolgozók aktivitásának növelése. Hatásfokát tekintve kivájó eredmé­nyeket érnek el a Szovjetunióban, ahol a gazdasági propa­ganda és agitáció terén is mind sikeresebben kapcsolják össze az általános tájékoztatást a lokális, tehát a lakó-, főleg a munkahelyi tájékoztatással. Továbbmenve, az agitációs és propaganda-tevékenységben is a tömeges formák helyett egyre inkább térnek át a közvetlen személyes formákra, előnyben részesítve a személyi agitációt és propagandát, nélkülözhetetlen segédeszközével, a szemléltető agitációval együtt. A szovjet példákat és tapasztalatokat hasznosítva nálunk is hasonló az irányzat, legfeljebb az eredményeket tekintve van még sok pótolnivalónk, ahogy erre a CSKP KB 4. és 5. ülésének több megállapítása is utalt. Csak Szlovákiában mintegy 9000 agitátor működik több-kevesebb sikerrel. Egy nemrég végzett felmérés során kiemelkedő eredményeket tapasztaltak a humennéi, a lévai (Levice), a žilinai s még néhány más járásban, azonkívül elsősorban a nagy termelő­üzemek és vállalatok pártszervezeteiben. Amellett persze elég sok helyen közepes vagy gyengébb hatásfokú tevé­kenységet fejtenek ki agitátoraink. Ez egyfelől irányításuk és tájékoztatásuk fogyatékosságaival magyarázható, de sokkal inkább e munka jellegéből adódó nehézségekkel. Míg mond­juk egy pártoktatónak viszonylag elegendő ideje, forrása­nyaga és segédeszköze van előadásai megtartásárfoz, a pro­pagandistáknak az időszerűség szorítójában azon melegé­ben kell munkájukat végezniük. Szemtől szemben a külön­böző politikai felkészültségű, műveltségű, olykor semleges állásfoglalású vagy éppen ellentétes nézeteket valló embe­rekkel. S vitatkozni kell velük, érvelni s meggyőzni őket. Ha pedig éppen közömbösséget tapasztalnak náluk, valósággal ki kell provokálniuk a vitát. Egyszóval nehéz feladatokkal kell megbirkózniuk, mert az emberek között mindenekelőtt a munkahelyeken, a munkakollektívákban kell kifejteniük tevékenységüket, amit nem lehet adminisztratív módon és eszközökkel végezni. Ma már magától értetődő, hogy ezt a munkát nemcsak megbízatásból, beosztás alapján, hanem kommunista meg­győződésből kell, és minden kommunistának kötelessége is, végezni. Közülük is nagyobb felelősséggel azoknak, akik valamilyen munkakollektívát vezetnek. MIKUS SÁNDOR Keresik az energiamegtakarítás új lehetőségét A nyitrai (Nitra) Inštala vállalatnál, ahol a különféle vízmelegítőket és hőcserélő készülékeket gyártják, a dolgozók az energiatakarékosság új lehetőségeit keresik. Ezért olyan berendezések gyártására törekszenek, amelyek kisebb hőveszteséggel működnének. A vállalat szakemberei most olyan új típusú vízmelegítő berendezést fejlesztettek ki, amely 5 százalék energiát takarít meg. Ezenkívül olyan új szigetelőanyag előállításával kísérleteznek, amelynek gyártásához nem lenne szükség importnyersanyagokra. Az új szigetelőanyaggal készített melegítőberen­dezés darabonként 400 korona megtakarítást eredményez népgazdasá­gunknak. A képen Milan Vörös a vízmelegítő fűtőbetétjét szereli. (Amand Absolon felvétele - ČSTK) ÚJ SZÚ 4 1982. IV. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents