Új Szó, 1982. április (35. évfolyam, 77-101. szám)
1982-04-03 / 79. szám, szombat
wmmmmm» KIS _____ NY ELVŐR A nő tag és a női tag Gyakran megtörténik még a nyelvi szempontból műveltebbekkel vagy akár a toliforgatókkal is, hogy beszélnek, írnak, de nem gondolják át, mit is mondanak, mi kerül ki a tollúk alól. Olykor mások által szerkesztett kifejezéseket használnak fel anélkül, hogy ellenőriznék jelentésüket. És sokszor úgy beléjük rögződnek ezek a kifejezések, hogy észre sem veszik logikátlanságukat, sőt éppen a helyes kifejezések létjogosultságát vonják kétségbe. A nemzetközi nőnapra írt levelólapomon - mint az ilyenkor szokás - jókívánságaimat fejeztem ki egy rokon család nő tagjainak. Az egyik ismerősük - rápillantván a lapra - megállapította, hogy küldője nem tud jól magyarul, mert a család minden nő tagjának gratulál, holott helyesen ezt így kell mondani: minden női tagjának. Valóban így halljuk, sőt így olvassuk ezt sokszor nemcsak levelezőlapokon, hanem újságokban is: női tagok, s ez a kifejezés valamely család, csapat, közösség, szervezet olyan tagjait jelöli, akik a női nemhez tartoznak. Tehát a nőket értjük rajta, ha nem gondolkodunk el a jelentésén. De valóban azt jelenti-e ez a kifejezés, amit érteni szeretnénk rajta? Nem. Ez a melléknév: női, azt jelenti: nőhöz tartozó, növel kapcsolatos, nőre jellemző stb. Helyes az alkalmazása jelzőként pl. ebben a szerkezetben: Női ruha, mert itt a nők által hordott ruhatípust jelöli; női szokás, mert itt a nőkre jellemző szokásra utal; női szabó, mert itt a nőknek dolgozó, női ruhát, kosztümöt varró szakembert jelöljük vele, aki viszont férfi is lehet. Az a nő tehát, aki tagja valamelyik családnak, nem női tagja ennek, hanem nő tagja. A női tag kifejezésen mást értünk: a nőnek valamelyik tagját, testrészét. Pl. egy női kézre, lábra mondhatjuk ezt: női tag, de magára a nőre nem Ót csak így jelölhetjük: nő tag, különírva egymástól a két szót, hogy a nő jelzője legyen a tag szónak. Még egybeírva is félreérthető volna: nőtag, mert ez sem jelent mást, mint a női tag kifejezés, vagyis a nőnek valamelyik tagját. Hasonlóképpen sokat hallunk arról is napjainkban, hogy a női vezetők hogyan látják el a feladatukat. A női vezető azt jelenti, amit a nóvezetó összetett szó; azt a vezetőt jelöli, aki nőket vezet, irányít, ez természetesen férfi is lehet. Ha azt akarjuk kifejezni, hogy a vezetőnek a neme nő, vagyis vezetőnőről van szó, akkor ez a helyes kifejezés rá: nő vezető. A férfi szóval annyiban egyszerűbb a probléma, hogy annak, mivel -»-re végződik, nincs külön -i végű melléknévi alakja - Ebben a jelentésben: férfiúi, férfival kapcsolatos - nem így állítjuk szerkezetbe a jelzett szóval: férfii ruha, hanem az összetett szós megoldást választjuk: férfiruha. De ha a családnak olyan tagját jelöljük a férfi szóval, aki a férfi nemhez tartozik, akkor nem írhatjuk egybe a férfi-1 a tag szóval, mert a férfitag ugyanúgy a férfi valamelyik testrészét jelölné, mint az egybeírt nőtag a nőét Különírjuk tehát itt is: a család férfi tagja: Ugyanígy a férfiszabó azt az embert jelöli, akár férfi, akár nő az illető, aki férfiaknak varr, a férfi szabó pedig azt a szabót, aki a férfi nemhez tartozik. A férfivezető a férfiak vezetőjének (nő is lehet), a férfi vezető a férfi nemhez tartozó vezetőnek a jelölője. Miután mindezeket leírtam, megnéztem a kézikönyveket: az értelmező és a helyesírási szótárakat, s akkor ért az igazi meglepetés. A férfi szóval kapcsolatban általában a helyesírás is a helyes értelmezést tükrözi, de bizony a nő főnév gyakran fordul elő összetett szó előtagjaként, a női melléknév meg szókapcsolatban jelzőként olyan esetekben is, amelyekben ez az írásmód helytelen értelmezést sugall. A Helyesírási Tanácsadó szótárból idézek néhány példát, nőalkalmazott (ugyanakkor: férfi alkalmazott), nőbeteg (ugyanakkor: férfi beteg), nődolgozó, nóhallgató, nőtisztviseló, nőuralkodó, nóügyvéd; női alkalmazott, női tanácstag. Mindezekben az esetekben ez az írásmód tükrözi a helyes értelmezést: nő alkalmazott, nő beteg, nő dolgozó, nő hallgató, nő író, nő tisztviselő, nő uralkodó, nő ügyvéd; nő tanácstag. Tudjuk, hogy a helyesírás szabályozásában figyelembe veszik bizonyos mértékben a már kialakult gyakorlatot is (általában ezért vannak kivételek a szabályok alól), de vajon helyes-e az egyértelműen alkalmazható elvet ennyire ellentmondásossá tenni ezzel a sok kivétellel, amely újabb kivételeket szül? Mivel a helyesírás-szabályozásnak nem a helytelen gyakorlat szentesítése, hanem a helyesnek a kialakítása az elsődleges célja - hiszen a szótárakat éppen tájékozódás végett lapozzuk fel ajánlatos lenne a szabályzat 11. kiadásában s az ennek alapján szerkesztett tanácsadó szótárban már a helyes értelmezést sugalló írásmódot alkalmazni, hogy ezzel e kérdés helyes szemléletét is kialakítsuk az emberekben. JAKAB ISTVÁN Festékgyár a Kis-Kárpátokban Vadászavató a Csallóközben Nem ittak előre a medve bőrére. .. Csak izgultak, mint mindenki, aki vizsgára készül, ötvenkilenc férfi és egy nő várta, hogy Duna- szerdahelyen (Dunajská Streda), a szakmunkásképző iskola termeiben számot adjanak arról, amit egy év alatt tanultak. Könyvekből és a gyakorlatból. Nem könnyű vadásznak lenni. Még akkor sem, ha valaki szereti az erdőt, az állatokat. A vizsgákat esti előadások előzik meg, s emellett ismerni kell a vadász fegyvereit, s a természetet is. A vadászjelöltnek sok mindent kell tudnia, hiszen életről és halálról dönt az erdőben, s így nem elég ismerni a természetet, az összefüggéseit is látni kell. Úgy látszik, a dunaszerdahelyi vadászok jól felkészültek, nem bízták a véletlenre, hogy átjutnak-e vagy sem a nehéz vizsgákon, így aztán nem is maradt el a felkészülés eredménye. Ritkán fordul elő, hogy ennyi vadászjelölt közül egyetlen egy sem hullik ki a rostából, s hogy a három vizsgáztató bizottság mindenkit megfelelőnek találjon. A sikerben bizonyára a vadászszövetség járási tanácsának is része van, hiszen mindent megtett azért, hogy a jelöltek közül senkinek sem kelljen pironkodnia a vizsgáztató bizottság előtt. A hatvan új vadász közül ötvenegy munkás vagy szövetkezeti tag, akik nemcsak azért választották ezt a mellékhivatást, mert kedvtelésnek érzik a vadászatot, hanem azért is, mert szívügyüknek érzik a vadtenyésztést és a természetvédelmet is. MILAN RAJSKÝ Tizennegyedik éve üzemel Smolenicén a Chemolak, Szlovákia legnagyobb festékgyára. Megalapítása a hatvanas évek végére esik, ekkor csatolták hozzá a közeli Horné Orešanyban levő régi üzemet, ahol már fél évszázados hagyománya van a festékgyártásnak. Ottjártamkor azonban a termelés és gazdálkodás néhány mai kérdésére kerestem választ. Vojtech Valent, a smolenicei üzem vezetője - habár előre figyelmeztetem, hogy nem a termékek jegyzékére vagyok kíváncsi - nem tudja elkerülni a hosszan tartó felsorolást, annyira „színes“ még a termékcsoportok szerinti osztályozás is. összegezésképpen így folytatja:- Jobb is, ha ezt abbahagyjuk és elmondom, hogy gyárunkban nagyon sok festékfajta készül, s ha összeadnám á színárnyalatokban és tulajdonságaikban különböző termékeinket, akkor a kapott szám valahol ötszáz körül mozogna.- Úgy tudom, hazánkban a festékszükséglet évről évre növekszik, miközben egyes festékfajták megoszlásának arányai is különbözőképpen változnak. Mennyire érezhető ez vállalatuk termelésében?- Szlovákiában a festékgyártás terén monopolhelyzetben vagyunk, ami viszont nem jelenti azt, hogy az országrész összes vállalatába mi szállítjuk a nélkülözhetetlen festékféleségeket. Cseh partnereink néhány helyen megelőztek bennünket. A termelés nálunk az idén a múlt évi szinten marad, ellentétben a feltételezett termelésnövekedéssel. Jelenleg a mennyiségi növekedés helyett a minőség javítására irányítjuk figyelmünket. Termelési programunk szerkezetében növekszik a szintetikus festékfajták aránya. Emiatt a termelőberendezések némi módosítására kényszerülünk, ez azonban nem zavarhatja meg a termelés folyamatosságát, így az egész átalakítás ajőtech- nológus kezében van, aki összehangoltan irányítja azt, és ügyel a mennyiségi és minőségi szempontok állandó megtartására. Közben a fejlesztés kereke is tovább forog. Némely terméktípus gyártását leállítjuk, mert helyette már kifejlesztettünk például egy jobbat, melynek tulajdonságai eddig több különböző festékben voltak meg. Persze, az új igények újabb bevonatok előállítására is ösztönöznek bennünket.- Nincsen olyan ágazata népgazdaságunknak, ahol ne lenne szükség termékeikre. A legfontosabb festékfelhasználók közé mégis a gép-, fa- és az építőipar tartozik.- Valóban így igaz. Mennyiségben a legtöbbet az építőipar számára szállítunk. Mégpedig legújabban a Dikoplast Special bevonatot, mely elődjénél jobb tulajdonságú, főleg kötőanyaga révén. A gépipar a gépek felületvédelmére használja fel termékeinket. Ma már a gyorsan száradó és hosszú élettartamú szintetikus bevonatok iránt érdeklődnek elsősorban, de vannak speciális követelményeik is, attól függően, hogy személy- gépkocsira vagy textilgépre kell-e a korrózióvédő kenőanyag. A faipar ágazatai közül leginkább a bútor- és ablakgyártó üzemekkel működünk együtt.- Bútorgyártóktól hallottam, hogy számukra elég sok kellemetlenséget okoz, ha a bevonatokat nem kapják meg ugyanazon szín- árnyalatban, azaz a fehér nem mindig fehér. Előfordulhat-e ez, és ha igen, mi ennek az oka?- Valóban megtörténik, hogy nem tudjuk ugyanazon színárnyalatban kétszer legyártani a festéket. Éppen a külföldi és hazai nyers- és adalékanyagok közti különbség következménye, hogy mindkétszer egyazon összetétel esetén is más-más színárnyalatot kapunk. Pedig minden fenntartás nélkül állíthatom, hogy festékanyagaink világszínvonalúak, ha előállításukhoz megfelelő nyersanyagbázis áll rendelkezésünkre. Mostanában ugyanis két ellentétes nyomásnak vagyunk kitéve: egyrészt a minőség javítására kell törekednünk, másrészt pedig egyre több külföldi nyersanyagot kell hazaival pótolnunk, ez utóbbiak azonban - különböző okok mi. att - minőségben elmaradnak a tőkés országokból behozottaktól.- A kiskereskedelmi árukínálat bővítésének legnagyobb akadálya állítólag a dobozgyártás és a cso- magolo berendezések nem kielégítő kapacitása. Önöknél ez miben mutatkozik meg?- Termékeinknek csupán 12 százaléka jut a kiskereskedelmi hálózatba, mégsem mondhatom, hogy ezt a területet elhanyagoljuk, hiszen a lakosság festékszükségletét ki tudjuk elégíteni. Márciustól például a latex festéket kisebb adagokban polietilénből készült műanyagdobozba csomagoljuk. Ennek előnye, hogy nem rozsdásodik, könnyű,s a fémmegtakarítás is kimutatható, ellenben nyersanyaga kőolaj, amiből napjainkban korlátozott mennyiség áll rendelkezésünkre, Újdonság, hogy a ragasztó 100 grammos adagokban is kapható lesz. Készülünk arra, hogy a kiskereskedelemnek szánt festékféleségek adagolását és csomagolását egy helyre összpontosítjuk. Eddig egy újítási javaslat eredményeként odáig jutottunk, hogy az üres dobozokat egy munkásnó helyett mechanikus kar helyezi a szállítószalagra, s az eddigiektől eltérően nem egy, hanem két sorban. Tehát a dobozgyártás és a csomogalóberende- zések kapacitása a jelenlegi termelési szint tartásához elegendő.- Hazánkban az évi festékszükséglet 200 ezer tonna. Mennyit gyártanak ebből a smolenicei Chemolakban? - kérdezem Kamii Kubovčík gazdasági igazgatóhelyettestől, aki statisztikai kimutatás segítségével válaszol:- Népgazdaságunk szükségletének egyharmadát gyárunk termékeivel elégítjük ki. Ez évente 75 ezer tonna különböző festékfajtát jelent, aminek bruttó termelési értéke 780 millió korona. Ebből exportra 95 millió korona értékben (nagykereskedelmi árakban) jut, nagyobbrészt a szocialista országokba, azon belül pedig a Szovjetunióba. Ezt követően még több gazdasági mutató eredményét sorolja föl, s feltűnik számomra, hogy a ,,bruttó“ szót tizenöt hónappal a komplex intézkedések bevezetése után is eléggé gyakran használja. Kíváncsiskodásomra annyit mond, hogy a Slovchémia termelési-gazdasági egység még e mutatók teljesítését is kéri, s ezért azokat továbbra is vezetik a nyilvántartásban. Majd hozzáfűzte:- Termelésünk a festékpiac keresletétől függ. Csupán megrendelésekre gyártunk, ezért nálunk nem is ismerjük az elfekvő árukészlet fogalmát. Mindez viszont rákényszerít bennünket az aktív kereskedelmi politika folytatására, arra, hogy minél tökéletesebb piackutatást végezzünk. Mert az esetleges fogyatékosságok később ütnek vissza. Vállalatunk legnagyobb ütközetei így a kereskedelem küzdőterén vívja, a gazdálkodás, a tervteljesítés feladataival jelenleg nincsenek különösebb gondjaink. J. MÉSZÁROS KÁROLY A Nafta Gbely n. v. az év elejétől március közepéig 460 millió köbméter földgázt szállított hazánk fogyasztóinak. Ennek majdnem kétharmadát továbbították a lábi föld alatti tárolóból, ahol a nyáron érkezett szovjet földgázfölösleget raktározzák. A többit saját forrásaikból termelték ki. A leghidegebb januári napokban a gázipari dolgozók naponta 0,4 millió köbméterrel több földgázt juttattak a hálózatba, ennyivel teljesítették túl a feltételezett maximális teljesítményt. A vállalatnál már most a következő téli üzemelés nyári felkészülési programjának előkészítésén dolgoznak. Alsó képünkön Milan Kujan karbantartó, a földgáz víztartalmának eltávolítására szolgáló automataberendezést állítja be. A lenti felvételen pedig a lábi l/A gáz- és kőolajgyűjtőközpont látképe. (Peter Šimončík felvételei - ČSTK) ÚJ SZÚ 4 1982. IV. 3.
