Új Szó, 1982. április (35. évfolyam, 77-101. szám)

1982-04-03 / 79. szám, szombat

ÚJ szú 3 1982. IV. 3. A közöspiaci csúcs margójára Aranykortól-válságkórig Argentína megszállta a Falkland-szigeteket A BT is foglalkozott a viszállyal • Az USA aktivizálódik (ČSTK) - Az argentin katonai junta megerősítette, hogy fegyve­res erői megszállták a brit fennha­tóság alá tartozó Falkland-szige- teket. A Buenos Aires-i rádió által sugárzott közleményében a junta leszögezi: az argentin fegyveres erők azért harcolnak, hogy az or­szág fennhatósága alá kerüljön a szigetcsoport. A londoni nemzetközi telefon- szolgálat közölte, hogy tegnap reggel megszakadt az összekötte­tés a Falkland-szigetekkel. Margaret Thatcher brit minisz­terelnök tegnap összehívta a kor­mányt, hogy megtárgyalja az ar­gentin-brit válságot. A kormány délután tájékoztatta a parlamentet a helyzetről. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa tegnapra virradóra foglalkozott Nagy-Britannia és Argentína vi­szályáról, amely a Falklajd-szige- tek kapcsán robbant ki. Ez a konf­liktus a két ország katonai össze­tűzésével fenyeget. Argentína és Nagy-Britannia a Biztonsági Ta­nács ülésén egymást kölcsönösen a szigetek elleni „agresszió előké­szítésével“ vádolta. A Falkland- szigetek 1833 óta a brit gyarmatbi­rodalomhoz tartoznak, de Argentí­na saját területének tekinti. A Biz­tonsági Tanács mértékletességre szólította fel a két felet és felkérte őket, hogy a vitás kérdéseket dip­lomáciai úton rendezzék. Az argentin elnök csütörtök es­te tanácskozott katonai szakértői­vel és tegnap reggel rendkívüli ülésre gyűlt össze az argentin kor­mány. Nyugati terv a namíbiai rendezésre (ČSTK) - Roelof Botha, a Dél­afrikai Köztársaság külügyminisz­tere gyakorlatilag elutasította az ún. namíbiai összekötő csoport „új“ módosított javaslatait a namí­biai választások lebonyolításával kapcsolatban. Az Egyesült Álla­mok, Kanada, Nagy-Britannia, Franciaország és az NSZK kül­döttsége csütörtökön a Dél-afrikai Köztársaságba utazott. Céljuk többek között az, hogy találkozza­nak Sam Nujomával, a SWAPO elnökével. A namíbiai probléma rendezésére készített nyugati terv nagyban különbözik az ENSZ ja­vaslataitól. A választási mód a fe­hér kisebbség privilégiumait meg­őrizné, .és megerősítené a multi­nacionális társaságok és a dél­afrikai tőke helyzetét. A Falkland-szigetekkel kapcso­latos viszályt követően az Egye­sült Államok is aktivizálódott. A Buenos Aires-i amerikai nagy­követ az elmúlt órákban kétszer tett látogatást az argentin külügy­minisztériumban, amit a helyi megfigyelők közvetlen összefüg­gésbe hoznak Washington óhajá­val, miszerint saját érdekei szerint akarja kihasználni a stratégiailag jelentős szigetcsoporttal kapcso­latos viszályt. Európai körúton az ENSZ főtitkára (ČSTK) - Római látogatásával kezdte meg első külföldi útját főtit­kári tisztségben Javier Pérez de Cuéllar, az ENSZ főtitkára. Ti­zennyolc napon belül ellátogat Genf be, Bécsbe és Belgrádba, hogy megismerkedjen az ENSZ Európában székelő intézményei­nek tevékenységével. Rómában az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének kétnapos ülését fogja vezetni, ta­lálkozni fog Szpirosz Kiprianu ciprusi elnökkel és az olasz veze­tőkkel. 180 ezer politikai fogoly, 374, a razziák során elhunyt személy és 70 halálra kínzott - ilyen a mérlege a törökországi katonai junta másfél éves uralmának Kezdetben a katonai vezetés azt állította, hogy hasonló szigorral jár el a baloldali és a jobboldali szélsőségesekkel szemben egyaránt, az új megtorlást hullám azonban egyértelműen a demokratikus szervezetek képviselőit sújtja. Képünkön: napjaink török városainak tipikus utcaképe. A katonák,,gyanús“ személyek csoportját őrzik. (Telefoto: ČSTK) SALVADOR A demokratikus erők a választási színjátékról (ČSTK) - A salvadori Farabun- do Marti Nemzeti Felszabadítási Front (FMLN) és a Forradalmi De­mokratikus Front (FDR) nyilatko­zatot adott ki az országban egy héttel ezelőtt megtartott választási színjátékról. A nyilatkozat szerint a választási komédia arra volt jó, hogy legalizálja a fasiszták belé­pését a kormányba, akiket a Nem­zeti Republikánus Szövetség (ARENA) tömörít. A választási komédia elnevezés létjogosultságát bizonyítja az a hi­vatalos nyilatkozat is, mely szerint a választásokon 1 200 000 szava­zó vett rész, habár a központi választási bizottság közlése sze­rint csak 800 000 szavazólapot adott ki. A „választások“ nyomán fokozódnak az ellentétek az or­szág irányítására törekvő jobbol­dali és szélsőjobboldali csoportok között. Ďuarte, a katonai polgári junta eddigi vezetője kijelentette, hogy bár pártja, a klerikális párt nem szerzett 50 százalék feletti többséget - a szavazatok 42 szá­zalékát szerezte meg mégis „mandátuma van a néptől arra, hogy tovább irányítsa az or­szágot Meglehetősen kényes helyzet­be került az Egyesült Államok a „választások“ után, mikor a sal­vadori politikai pártok egymás kö­zött a hatalom megosztásáról vi­tatkoznak. Az első washingtoni re­agálások nem hagynak kétséget afelől, hogy az Egyesült Államok nem kíván felhagyni a Salvador belügyeibe való beavatkozással. A szélsőjobb győzelme ugyan ne­hezítette a Fehér Ház helyzetét főleg az újabb katonai segélyprog­ram elfogadtatását illetően, de Washingtonban úgy nyilatkoztak, hogy támogatnak bárminemű kor­mányt Salvadorban. így véleke­dett többek között maga Haig külügyminiszter is. tabban tiltakozó lakosság mozgal­mára. Azoknak, akik már jártak itt, Strauss hívei már nehezen ma­gyarázhatják meg, hogy az ameri­kaiak „csak jót akarnak a néme­teknek“. Elhagyjuk Grefrathot, és Hins- bec felé vesszük az irányt. Az autóbuszban élénk vita kerekedik, és vezetőink nem győznek vála­szolni. „Mikor kezdődött el a háborúel­lenes mozgalom?“- 1979-ben mértük fel először az itt levő amerikai berendezése­ket“ - mondja Georg. „Kezdetben csak néhány ilyen objektumról tudtunk, fokozatosan azonban tu­domást szereztünk mindegyikről. Azt is megtudtuk, milyen szerepet szán nekünk a NATO 1979 de­cemberi határozata az új amerikai közepes hatótávolságú rakéták te­lepítéséről. Az emberek érdeklő­dését már az első dokumentáció felkeltette. Nagyon csodálkoztak “ És hogyan jöttek rá, hogy hol vannak az atomrakéták“ „Penner, a hadügyminisztérium szociáldemokrata párti államtitká­ra azt állította, hogy itt nincsenek semmiféle atomrakéták“ - mondja Hans. „Csakhogy az amerikai tisztek ezt a titkot nem tudták megőrizni. Hozzánk Asbeckbe már tavaly májusban új amerikai speciális egységeket vezényeltek. Polgármesterünknek — aki egyéb­ként a CDU tagja - sem akarták megmondani, milyen fegyverek vannak itt Hinsbeckhez közeledünk. Már messziről látni a szögesdrótokat, figyelmeztető táblákat és az őrtor­nyokat. A fűvel benőtt dombocs­kák és a rajtuk levő acélajtók azt sejtetik, hogy ezekben a raktárak­ban fegyverek rejlenek. Kellő tá­volságban maradunk s a civilru­hás, valamint az egyenruhás rend­őrök gépkocsijaikkal közelebb jönnek hozzánk, azt figyelik, nem fényképezünk-e. A nem messze levő széles kapun az építkezés nyomai láthatók, s belül, a kerítés mögött is szorgalmasan dolgoz­nak a teherautók. A környéken már néhány hónapja szóbeszéd az itteni építkezési láz. Az embe­rek ezt a legrosszabbal hozzák összefüggésbe: attól tartanak, hogy itt helyezik el a szárnyas rakétákat. Nem akarjuk fölöslegesen felin­gerelni a rendőröket és továbbhaj­tunk. A 221-es számú úton haladunk Kaldenkirchenből Arsbeckbe Az út az amerikaiaknak állítólag igen szűk, sok rajta a kanyar és a ke­reszteződés. Ez pedig nem ked­vező rakéták szállítása szempont­jából. Ezért új utat követelnek, ke­reszteződések és fényjelzések nélkül A hatóságok teljesítik óha­jukat, és az új út 1983-ig elkészül Állítólag kevésbé lesz veszélyes az itteni lakosságra nézve Hisz megtörtént az is, hogy a rakétákat szállító autók eltévedtek, és Hol­landiában lyukadtak ki Más alka­lommal egy Pershing-1 típusú ra­kétát szállító jármű az út melletti kertbe csúszott. A tulajdonos per­sze sokáig nem tudott magához térni a sokktól, az amerikaiak azonban elviccelték a dolgot. Arsbeck nem nagy község, azonban az Alsó-Rajna vidéki bé­kemozgalom már fogalomnak számít. Azok szereztek neki elis­merést, akik nem sajnálták a fá­radságot és egyáltalán nem ve­szélytelen munkába kezdtek, szervezik azok tiltakozó akcióit, akik nem hajlandók a mostani és a következő Pershingek árnyéká­ban aludni. Amikor az ezzel a munkával járó veszélyekről faggatjuk kísérő­inket, Hans tiltakozik, hogy erre most nincs idő gondolni „Az ars- becki húsvéti békemenetet készít­jük elő S hogyha tízezer ember jön el, számukra szálláshelyet kell szerezni Nagy dolog, hogy már öt paraszt felkínálta legelőjét, hogy azon sátrakat építsünk Ez egy évvel ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna. Az is jelentős ered­ménynek számít, hogy több mint 40 üzlet és irodahelyiség közül 31 - ben engedélyezték plakátjaink fel­ragasztását Aki nem ismerte As- becket, nem tudja mit jelent ez.“ Beszállunk az autóbuszba és visszaindulunk Bonnba. Vala­mennyiünk zsebében ott lapul a húsvéti menetre szóló meghívó. „Aztán biztosan jöjjenek el“ - kérte Hans és Georg, amikor búcsút vettünk tőlük. „Meglátják, hogy az emberek számára nem közömbös ez a nukleáris lőporos hordó.“ JAN KOVAFMK A laposan megszervezték- s mint utólag kiderült, egye­nesen túlszervezték - a Közös Piac megalakulásának negyed- százados jubileumán, a hét elején megtartott brüsszeli csúcsértekez­letet. Alaposság ide, körültekintés oda, az alkalomhoz illő ünnepi, derűs hangulat még így sem sikerült. Pedig a forgatókönyv iga­zi mesteri alapossággal készült, mert jóelőre mindent úgy rendez­tek el, hogy az állam- és kormány­fői összejövetelről kizárják a viták­ra okot adható témákat, s az egész jóformán a koccintgatások közbeni „mosolydiplomácia“ fóru­ma legyen. Ami gond akad a kö­zösség házatáján, arról lehet vitat­kozni csúcs előtt, csúcs után, csak épp ott nem. Az előző hétre ütemezték be a tíz tagország külügyminiszterei­nek tanácskozását, ők vitatkoztak a közösség még mindig nem telje­sen kész idei költségvetéséről, amely állandó bírálatok célpontja. Persze, ezúttal is eredménytele­nül, de az igazat megvallva nem nagyon lehetett megegyezésre számítani, hiszen ez a kérdés lé­nyegében a pénzügyminiszterek „asztala“, s mint elsőszámú illeté­keseknek, nekik kellett volna eb­ben megegyezniük. Ám a problé­mát a brüsszeli központ a rango­sabbnak tartott külügyminiszteri tanácskozásra bízta, ez is jelzi, úgy vélték, a nézeteltérések olyan súlyosak, hogy a diplomáciák ve­zetőinek jelenlétére van szükség. De ez sem segített. A mindenre gondoló szervezők előbb a külügyminisztereket ültették asztalhoz, majd a csúcs másnapján már a mezőgazdasági minisztereket hívták össze, hogy kísérletet tegyenek a megegye­zésre az új mezőgazdasági felvá­sárlási árakról, melyeknek már áp­rilis elsejétől érvénybe kellett vol­na lépniük. Tegnap esti hírek sze­rint azonban még mindig nem jött létre megállapodás az új árakról. Ez történt tehát a csúcs előtt, illetve utána, s a két esemény közé ékelték magát a csúcstalál­kozót. A túlzottan körültekintő elő­készítés azonban nem hozta meg a gyümölcsét. Amiről úgy tervez­ték, hogy erről a külügyminiszte­rek, majd később a pénzügymi­niszterek elvitatkozgathatnak, az a jubileumi ülésen szintén teríték­re került. Habár az eszmecserék zártkörűek voltak, az előszeretet­tel „kandalló melletti csevegés­nek“ nevezett konzultációkról so­kat elárul Gaston Thornnak, az Európai Közösségek Bizottsága elnökének a sajtóértekezleten tett kijelentése. A belga diplomata úgy vélekedett, a csúcs után, ha lehet még nagyobbak a tagországok közötti súrlódások, mint korábban. Vagyis mindaz szóba került, amit egyáltalán nem oda szántak. V égső soron ez várható is volt, hiszen a britek jelezték: ismét előrukkolnak a régóta hangozta­(ČSTK) - A brit kormány jóvá­hagyta azt a tervet, amely szerinte lépést jelent az északír probléma megoldása felé. A terv szerint 78- tagú északír tartományi parlamen­tet alakítanának, amelynek azon­ban csak konzultatív jogköre len­ne, és ezenkívül egy végrehajtó szervet is létesítenének. Az új londoni terv azt a látszatot kelti, hogy a brit kormány a régóta tartó ulsteri politikai válság megol­(ČSTK) - Az atomfegyverek el­len harcoló brit orvosok szerveze­te nyílt levelet intézett Margaret Thatcher konzervatív kormányfő­höz, melynek szövegét több lon­doni napilap is teljes terjedelem­ben közölte. A levél hangsúlyozza, hogy semmi sem indokolja az atom­fegyverek bevetését, sem pedig további gyártását. A dokumen­tumot mintegy 1500 brit orvos és egészségügyi dolgozó írta alá, fi­tott követelésükkel, miszerint csökkentsék az aránytalanul nagy brit hozzájárulást a közösség költ­ségvetéséhez. A többi kilenc ezt hevesen ellenezte. Talán-talán abba később beleegyeznének, hogy fokozatosan néhány száz­ezer fontot lefaragjanak a brit befi­zetésből, habár erre csak végső megoldásként lennének hajlan­dók. (Nevezetesen akkor, ha a brit kormány beváltaná fenyegetését, hogy netán kilép a Közös Piacból.) London pedig már most ennel töb­bet akar: nemcsak kevesebbet fi­zetni a jövőben, hanem visszame­nőleg visszakapni az 1973-as be­lépés óta befizetett hozzájárulás­ból. Ezt a berzenkedő partnerek kereken elutasítják, de legfőkép­pen Párizs ellenzi. London a fran­cia ellenkezést bőségesen viszo­nozza: a britek viszont ellenzik, hogy emeljék 16 százalékkal a mezőgazdasági termékek felvá­sárlási árait, úgy ahogy azt a fran­cia kisparasztok követelik. A „ha te így, én is úgy“ kötélhúzás foly­tatódik, s a jelek szerint egyik fél sem enged, illetve nem hagyja magát. E hagyományos ellenségeske­dés mellett az újoncnak szá­mító görögök is külön gondot je­lentenek. Az athéni magatartás ugyancsak alaposan megzavarta a jubileumi csúcs eredetileg idilli­kusra tervezett légkörét. Papand­reu kormányfő különleges elbá­nást kért Görögország számára, mert szerinte az előírások nem veszik kellően figyelembe a legel­maradottabb tagországok érdeke­it. Érdemi választ nem kapott, ezt is a csúcs utáni időszakban kell megoldani, akárcsak a 11 milliós munkanélküliség, a kétszámjegyű infláció, a gazdasági visszaesés súlyos problémáit - ahogy azt a csúcstalálkozó résztvevői aján­lották egymásnak. Az igazság az, hogy a csúcsta­lálkozó ennél rosszabbul is vég­ződhetett volna, de a résztvevők ezt a luxust egyszerűen nem en­gedhették meg maguknak. Gon­dosan ügyelve a látszatra, kellett, hogy a záróközleményben a nézet- eltérések helyett a nézetazonos­ság tükröződjön. így került a nyi­latkozat utolsó bekezdésébe az egységet demonstráló szakasz a lengyel szükségállapot elítélésé­ről, a Szovjetunió ezzel kapcsola­tos bírálatáról. S hogy egyúttal az atlanti szolidaritást is demonstrál­ják, washingtoni stílusban jelez­ték, hogy az említettek miatt a jö­vőben megfontolják a szocialista országoknak nyújtandó hitelek kérdését. É vforduló volt ez a csúcs harso- názás nélkül. Az ötvenes évek optimizmusa rég a múlté, s ha akkor a Közös Piacban a kez­deti felbuzdulásból aranykorról beszéltek, most joggal beszélhe­tünk válságkórról. P. VONYIK ERZSÉBET dására törekszik. Valójában azon­ban a „miniparlamentet“ és a „minikormányt“ semmiféle gya­korlati jogkörrel nem ruháznák fel. A kritikus északír helyzet viszont mindaddig nem javul, amíg fennáll az azt kiváltó tényleges ok - a közvetlen brit önkény, a brit csapatok jelenléte, a megtorló in­tézkedések érvényessége, vala­mint a tartomány London általi gazdasági kizsákmányolása. gyelmeztetve az atomfegyverek bevetésének katasztrofális követ­kezményeire. Az atomkonfkliktus olyan méretű tömeges halált, megbetegedéseket, sérüléseket okozna, amilyenre a történelem­ben eddig nem volt példa. A pol­gári védelemben foganatosított in­tézkedések elenyésző jelentősé­gűek lennének. A biztonság egye­düli garantálásának módja az atomkatasztrófa elhárítása - fi­gyelmeztetnek a brit orvosok. Ez lenne a megoldás? Brit orvosok az atomfegyverek ellen

Next

/
Thumbnails
Contents