Új Szó, 1982. április (35. évfolyam, 77-101. szám)
1982-04-23 / 95. szám, péntek
Vita a CSKP Központi Bizottságának 6. ülésén Tanácskozásunk eredményeinek célja ösztönözni a nemzeti bizottságok tevékenységének további tökéletesítését és hozzájárulni a szocialista demokrácia elmélyítéséhez. Gyakran említünk statisztikai adatokat a képviselők számáról, a képviselő-testületek szociális összetételéről, a nők és az ifjúság hányadáról, ezzel is bizonyítva államunk demokratizmusát. A képviselő-testületek összetétele azonban csak egyik bizonyítéka a szocialista demokrácia előnyeinek. Jóval meggyőzőbb a nemzeti bizottságok hatásköre, helyzetük a szocialista állam szervezeti felépítésében és a választópolgárokkal szembeni közvetlen felelősségük. A nemzeti bizottságok a szó tényleges értelmében néphatalmi szervek. Nagy érdemeik vannak a kommunista párt és a Nemzeti Front politikájának megvalósításában. Jelentős mértékben kiveszik részüket az életet közvetlen befolyásoló ügyek megoldásából. A lakossági levelekből és a képviselő- testületek képviselőinek tapasztalataiból azonban az következik, hogy nem minden nemzeti bizottság egyformán eredményes. Sok nemzeti bizottság munkáját éppen az átlagosság jellemzi és elég sok esetben az átlagon aluli színvonal is. Ez annál komolyabb jelenség, mivel a nemzeti bizottságok követ- kezetlen tevékenysége közvetlen hatással van az állampolgárok elégedettségére és politikai nézeteikre is. Hiszen a tömegközlekedésben minden fennakadás, a szolgáltatások vagy a kereskedelem minden rövidzárlata, a városokban és a községekben a rendetlenség, a lakásépítés, a járulékos beruházások és a kulturális élet minden fogyatékossága alapján rendszerint nem a konkrét felelős személyeket okolják, hanem a nemzeti bizottságokat, a pártot és a szocializmust. Ezért a nemzeti bizottságoknak a szó szoros értelmében nap nap után annak tudatában kell munkálkodniuk, hogy kezükben van a dolgozók Csehszlovákia Kommunista Pártja és a Nemzeti Front politikája iránti bizalma megszilárdításának egyik döntő fontosságú kulcsa. A központi bizottság elnökségének és a kormányoknak a nemzeti bizottságokkal kapcsolatos dokumentumai az elmúlt három esztendőben számos fontos kérdés megoldásával foglalkoztak. A legjelentősebbek közé tartozik az a döntés, hogy fokozzuk a választott szerveknek, főleg a nemzeti bizottságok plénumüléseinek szerepét. Ennek célja érvényesíteni a tevékenység olyan módszereit, amelyek jelentősen megerősítik a demokratizmus alapelveit. Ez a döntés meghatározza a plénumok és a tanácsok közti munkamegosztást és lehetővé teszi, hogy a plénumok tüzetesen foglalkozhassanak az elvi fontosságú kérdésekkel. A tapasztalatok azonban arra tanítanak bennünket, hogy még a legtökéletesebb irányelvek sem kezdenek azonnal és „automatikusan" hatni. Ez mindig folyamat, amelyet az új és a régi között folyó harc jellemez. Nem lehet beletörődni abba, hogy a képviselők csak a monopolista „termelő“, az apparátus, avagy más szakemberek szűk köre által gyártott anyagok valamiféle passzív „jóváhagyóinak“ szerepét töltsék be. Sok függ a helyes témaválasztástól, attól, hogy a községet, a várost, a járást, vagy a kerületet foglalkoztató problémáknak szenteljenek figyelmet. Mentesülnünk kell attól a gyakorlattól, hogy a plénumokat (de ez végső soron a tanácsokra is vonatkozik) elhalmozzák elfogadhatatlanul nagy mennyiségű anyaggal, úgyhogy azzal a képviselők képtelenek megbirkózni. A plénum- ü lések gondos előkészítése a legjobb védekezés a formalizmus ellen, s ez megkívánja a képviselők jobb tájékoztatását. Ez azután felkelti a képviselők és egyben a széles nyilvánosság érdeklődését, valamint aktivitását és megteremti a helyes döntéseknek s megvalósításuknak előfeltételeit. A plénumok és a tanácsok figyelmének homlokterében elsősorban a választási programok álljanak. Az állampolgárok a választások során ezekkel a programokkal egyetértettek és kifejezték elhatározásukat, hogy részt vesznek megvalósításukban. Mi, szocialista képviselők, a többi között abban különbözünk a polgári képviselőktől, hogy számunkra a választópolgárok nem jelentenek valamiféle szavazó masinériát és velük szembeni felelősségünk nem válhat üres fogalommá, nem szabad megfeledkeznünk választás előtti ígéreteinkről. Ezt bizonyítanunk kell a választási programokkal összefüggésben is, amelyek a helyi feltételek között kifejezik a kommunista párt és a Nemzeti Front politikáját és rendszerint magukba foglalják az adott nemzeti bizottság minden alapvető feladatát. Logikus, hogy a gazdaság a választási programokban is rendszerint a rangsor élén áll. Ezt meghatározza hányada az állam globális gazdaságában és különösképpen az a szerepe, hogy a lakossági szükségletek kielégítését szolgálja. Sajnos, a nemzeti bizottságok által irányított gazdaságban már hosszú ideje tanúi vagyunk az alapvető ellentmondásnak: a vállalatok rendszerint elfogadhatóan teljesítik a tervmutatókat, de a nyilvánosság gyakran joggal elégedetlen. Ezen a területen az irányítás és a szervezés nemrég jóváhagyott új feltételeinek célja fokozatosan elérni, ha nem is az alapvető fordulatot, akkor legalább a legkirívóbb fogyatékosságok helyrehozását. A nemzeti bizottságok felelnek az új feltételek következetes érvényesítéséért, hogy az emberek elégedettebbek legyenek a szolgáltatásokkal és a helyi iparral és a vállalati érdekek ne kerüljenek ellentétbe a társadalmi érdekekkel, mi több, ne kerekedjenek azok fölé. A nemzeti bizottságok erejéből nem telik arra, hogy helyettesítsék a vállalatok és az üzemek szakmai irányító stábjait. Feladatuk azonban megkövetelni azt, hogy a valóban felelős emberek felelősségteljesen tegyenek eleget kötelességeiknek. Ezt következetes ellenőrzéssel, bírálattal, szükség esetében nyilvános bírálattal kell elérni, hogy az állampolgárok tudják, konkrétan ki felel ezért vagy azért a fogyatékosságért. Ennek eléréséhez hozzájárul a káderpolitika is. A lakossági szükségletek biztosításában természetesen döntő szerepet kell betöltenie a szocialista szektornak. Számos fogyatékosság azonban kiküszöbölhető a leegyszerűsítve „egyéni vállalkozásnak" nevezett formák útján is. De itt és amott már akadnak elvtársak, akik ezzel kapcsolatban szinte meghatóan „aggódnak a szocializmus sorsáért". A szocialista termelési viszonyok fölénye mellett ez az aggodalom felesleges. A választási programokban fontos szerepe van a Z akciónak. Viszont igaz, hogy a Z akció beruházási eszközeinek korlátozása sok gondot okozott a nemzeti bizottságoknak. Nem érthetünk azonban egyet az olyan nézetekkel, hogy „ez megköti a nemzeti bizottságok kezét" és hogy „nem lesz alapja az emberek kezdeményezése kibontakoztatásának." A Z akció ún. nem beruházási programjai az állampolgári kezdeményezés széles lehetőségeit nyitják meg. Ezeket a programokat az emberek nem fogják félvállról venni, ha céltudatosan fogjuk tervezni őket, megvalósításukban kézzelfogható eredményeket érünk el, s ezeket az eredményeket, természetesen, meg is óvjuk. Vagy talán valóban nem lehet az embereket meggyőzni arról, hogy vegyenek részt környezetüknek -, beleértve a városok és a községek arculatát és tisztaságát- tökéletesítésében? Sajnos, éppen itt tapasztalhatók olyan jelenségek, amelyek sok nemzeti bizottságunknak nem állítják ki a legjobb bizonyítványt. Ezzel kapcsolatban nem hallgathatok el egy Prágával összefüggő észrevételt. Nagyjából az utóbbi tizenkét esztendőben kétségtelenül a legnagyobb sikereket értük el Csehszlovákia fővárosa problémáinak megoldásában. Ezen túlmenően a prágaiak a városi pártbizottság vezetésével, csodálatos tettekkel támasztották alá kongresszusi határozatainkat. Rendkívüli köszönetét érdemel elhatározásuk, hogy a Šumaván először 6 ezer, most pedig további 10 ezer hektárnyi földet újramü- velnek. Ez valóban követést érdemlő példa. A prágai lakosság életfeltételei tekintetében azonban- úgy hiszem - eléggé elnézőek voltunk. Bizonyítható, hogy a helyi problémák megoldásában mennyire célravezető a nemzeti bizottságok együttműködése a központilag irányított üzemekkel, illetve szervezetekkel. Sok helyütt csak most készülnek az első lépések megtételére s akadnak olyan igazgatók is, akik pironkodás nélkül úgy mondják: „Mi közöm hozzá". Számolnunk kell azzal, hogy az új feltételek között korlátozottabbak, elsősorban pénzügyi vonatkozásban, az üzemek lehetőségei. Csakhogy ezeknek az üzemeknek a dolgozói ezekben a helységekben és környékükön élnek. Soraikban sok a képviselő és számukra éppúgy, mint a pártszervezetek és a gazdasági vezetők számára, nem lehet közömbös és nem szabad hogy közömbös legyen, hogyan fejlődik városuk. Indra elvtárs a továbbiakban hangsúlyozta a nemzeti bizottságok kötelességét, hogy jóval aktívabban járuljanak hozzá az állam- polgári fegyelem megszilárdításához. Ez széles fogalom - mondotta többek között -, amely magába foglalja a gépkocsitulajdonosok és a gyalogosok közlekedési fegyelmét, az emberközi kapcsolatokat, az állampolgárok viszonyát a társadalmi tulajdonhoz, a közt szolgáló berendezésekhez stb. Mindennek azonban alfaja a saját munkánk, a ránk bízott kötelességek teljesítése iránti viszony. Ez természetesen vonatkozik a nemzeti bizottságokra, képviselőkre, vezető dolgozóikra és apparátusukra is. E tekintetben is van mit bírálni. Vajon nem okozott-e elég sok kárt az, hogy megalkuvó módon szemet hunynak például különféle építőipari létesítmények kollaudálásánál? Vitathatatlan, hogy társadalmunk dinamikus fejlődése nagymértékben megváltoztatta a nemzeti bizottságok munkafeltételeit is. Nagy ipari központok és korszerű lakótelepek épültek, sor került a szocialista mezőgazdaság széles körű koncentrációjára, de a vidéki lakosságnak a városokba való jelentős méretű átte- lepülésére is. Ez igen kifejezően megmutatkozott a mi közép-szlovákiai kerületünkben is. 1948 februárja óta a kerületben több mint 320 ezer lakás épült fel, elsősorban a nagy ipari településeken. A mai lakásalapnak ez csaknem a 76 százalékát jelenti. Csupán az utóbbi tíz évben közel 150 ezerrel gyarapodott a városokban lakók száma. Mindez nagy igényeket támasztott és támaszt a nemzeti bizottságok munkájával szemben. Kerületünk pártszervei és -szervezetei rendszeresen foglalJoggal minősíthető az állampolgári fegyelem megszegésének a terjedő korrupció is, amely a nyilvánosság élénk bírálatának céltáblája. A nemzeti bizottságoknak - természetesen a bűnüldöző szervek részvételével - nem szabad behódolniuk az olyan nézetek előtt, hogy tehetetlenek, illetve „ahol nincs panaszos, nincs igazságszolgáltatás sem". Avagy csakugyan lehetetlen megállapítani, hogy honnan veszik a fuserálók az olyan anyagot, amelynek mindenütt hiányát látjuk? Valóban képtelenek vagyunk arra, hogy gátat emeljünk a protekció különféle megnyilvánulásainak útjába? Az ilyen jelenségek felszámolásának igyekezetében csak azok lehetnek eredményesek, akiknek tiszta a kezük. A bíróságoknak már több járásban és kerületben kellett foglalkozniuk egyes nemzeti bizottsági dolgozók, sőt tisztség- viselők törvényellenes tevékenységével. Mindannyian érezzünk felelősséget azért, hogy az ilyesmi valóban csak szórványos kivétel legyen. A nemzeti bizottságok a szocialista demokrácia fejlődésére- mondotta a továbbiakban Indra elvtárs - elsősorban a nyilvánosság iránti viszonyukkal, szerveik és az egyes képviselők választó- polgárokkal való szoros kapcsolatával hatnak. A helyi nemzeti bizottságok plénumülései nyilvánosak, tehát ezekről az ülésekről a nyilvánosságnak nem szabadna hiányoznia. Es valóban nem hiányzik ott, ahol a tisztségviselők az állampolgárok részvétele iránt őszinte érdeklődést tanúsítanak, ahol érdekes problémákat tárgyalnak meg. A nemzeti bizottságokban igen sok függ attól, hogy kibontakozzék tettrekész együttműködésük a Nemzeti Front szellemében, hogy helyes módszerekkel szilárdítsák a képviselők politikai egységét, hogy a pártonkívüliek és a többi politikai párt tagjai számára is megteremtsék a közügyek igazgatásában részvételük előfeltételeit. A nyilvánosság bizalmának, érdeklődésének és támogatásának alapvető feltétele, hogy a nemzeti bizottságok a komoly problémákat ne oldják meg az irodák és a tanácstermek zárt ajtai mögött, hanem a problémákat választópolgáraik szemszögéből mérjék fel és megértsék a válasz tópolgárok gondjait. A nemzeti bizottságok bíráló szemléletű megítélésénei - folytatta felszólalását Indra elvtárs- nem lenne tárgyilagos dolog el- siklani a munkájukat bonyolító jelenségek fölött. Kedvező körülmény, hogy ritkábbak az olyan hangok, amelyek minden alkalomból nem reális módon azt követelték, hogy a nemzeti bizottságok ezt és azt ún. saját erőforrásaikra támaszkodva oldjanak meg. Ezzel koznak a nemzeti bizottságok munkájával. 1979-ben a kerületi pártbizottság ülésén értékeltük hozzájárulásukat a XV. pártkongresszus határozatainak teljesítéséhez. A hiányosságok bíráló elemzése alapján konkrét intézkedéseket tettünk tevékenységük javítására. Ezeknek az intézkedéseknek a megvalósítása pozitívan nyilvánul meg a nemzeti bizottságok választott szerveinek a munkájában. Nemcsak a képviselőknek, a társadalmi szervezetek küldötteinek és az állampolgároknak a plenáris üléseken való részvételi aránya javult, hanem - amit igen fontosnak tartunk - a képviselők és a nemžeti bizottságok egyes bizottságai sokkal nagyobb mértékben hozzájárulnak az ülések előkészítéséhez és az elfogadott határozatok teljesítéséhez. Ez kedvezően befolyásolja a nemzeti bizottságok tanácskozásának színvonalát és a képviselők aktivitását. S nem kis mértékben szilárdítja a képviselők és a választók kapcsolatát. Felelősségteljesen kijelenthetjük, hogy a nemzeti bizottságok ülései jelentős politikai eseménynek számítanak a vároazonban nem akarjuk azt mondani, hogy a nemzeti bizottságoknak már nincsenek tartalékaik. Csak arról van szó, hogy a nemzeti bizottságokra ne hárítsunk irreális feladatokat s ne írjuk számlájukra mások gyöngéit. Vagy talán a nemzeti bizottságok hozzájárulhatnak a vásárlóközönség elégedettségéhez, ha a kereskedelem és a termelés nem biztosítja az ún hiánycikkeket? Egyes elvtársak a demokratikus centralizmus fogalmát is nagyon furcsa módon magyarázzák és a legszívesebben kiiktatnák belőle a „demokratikus" szót. Az ilyen egészségtelen központosítási tendenciák szószólói hajlamosak arra, hogy mindent az ún. centrumból igazgassanak és döntsenek el, de a felelősséget ráhárítják a nemzeti bizottságokra. Ugyanez vonatkozik az annyira bírált elburjánzott célszerűtlen adminisztrálásra, amely a nemzeti bizottságokat is sújtja, de amelyek - legalábbis az alsóbb szinteken - nem voltak a szellemi atyjai. Ennek az áradatnak útjába talán részben gátat lehetne emelni, ha egy helyen „szitálnák át" az összes központi szervnek a nemzeti bizottságokkal szemben támasztott követelményeit és utasításait. A kerületi és a járási nemzeti bizottságokra is érvényes, hogy kevesebbet támaszkodjanak az írásbeli irányelvekre és következetesebben fejlesszék élő kapcsolatukat az alsóbb fokú nemzeti bizottságokkal. Tisztségviselőik, képviselőik és dolgozóik közvetlenül a helyszínen járuljanak hozzá a problémák megoldásához. Pártunk történelmi felelősséget vállalt a szocialista társadalom politikai vezetéséért. Ezért nem tehetünk mást, mint azt, hogy a nemzeti bizottságok munkájában, a kommunisták eljárásában, a párt szervei és szervezetei tevékenységében keressük a fogyatékosságok okait is. Egyes pártszervek nem látják a nemzeti bizottságokban és képviselőikben a szocialista demokrácia fejlesztésének egyik leghatásosabb eszközét. Lebecsülik őket, nem foglalkoznak velük elég rendszeresen, nem nyújtanak nekik segítséget. Elsősorban a párt vezető szerepének hatásosabb érvényesítése szavatolja a nemzeti bizottságok aktivitásának fokozását és felelősség- teljes szerepük mind tökéletesebb betöltését. A nemzeti és demokratikus forradalom óta a nemzeti bizottságoknak, a szocialista társadalom irányításának iskoláját már a képviselők milliói járták ki, akik nagy mértékben részesedtek a szocialista társadalom építése sikereiben. Amikor ma a központi bizottság nagyobb követelményeket támaszt, akkor ez összhangban áll a társadalmi fejlődés adott szakaszának szükségleteivel. sok, falvak, a járások és a kerület életében. A nemzeti bizottságok választott szervei munkája minőségének javításában nagy szerepük van a képviselők pártcsoportjainak. Tevékenységüket a kerület pártszervei és -szervezetei rendszeresen értékelik. A pártcsoportok munkaterv szerint dolgoznak, értékelik a képviselők aktivitását a bizottsági üléseken, a bizottságokban, választókörzeteikben és konkrét feladatokkal bízták meg őket. Megkülönböztetett figyelemmel kísérik a nemzeti bizottságok szerveinek, tisztségviselőinek és dolgozóinak munkastílusát. Főleg azt, hogy tevékenységük nem bürokratikus-e, s hogyan viszonyulnak az emberekhez, azok szükségleteihez. A kerületben évente megrendezzük a járási és a kijelölt városi nemzeti bizottságok pártcsoportvezetőinek értekezletét. Hasonlóan járnak el a járási párt- bizottságok a városi és helyi nemzeti bizottságok pártcsoportjait illetően. A tavalyi választások alkalmával a kerületben a különböző szín- (Folytatás az 5. oldalon) ALOIS INDRA elvtársnak, a CSKP KB Elnöksége tagjának, a CSSZSZK Szövetségi Gyűlése elnökének felszólalása VLADIMÍR PIROŠÍK elvtársnak, a CSKP KB tagjának, a közép-szlovákiai kerületi pártbizottság vezető titkárának felszólalása ál J szú 4 1982. IV. 23.
