Új Szó, 1982. április (35. évfolyam, 77-101. szám)

1982-04-02 / 78. szám, péntek

Bővítjük a népi ellenőrzés üzemi bizottságainak bázisát A: ellenőrzés demokratizmusának elmélyítése KOMMENTÁLJUK Pártunk, főleg attól kezdve, hogy élére Gustáv Husák elvtárs irányításával új vezetőség került, a szocialista ellenőrzés szerepé­nek valamint a vele szembeni kö­vetelményeknek megvalósítása érdekében szüntelen figyelmet fordít az ellenőrzés lenini elvei fejlesztésére. Ebben az irányítás szerves részét látja a fejlett szo­cialista társadalom építése folya­matában. Figyelme homlokteré­ben áll az ellenőrzés tömegessé­géről, osztályjel legéről és pártos­ságáról szóló lenini gondolatok továbbfejlesztése, ami eredmé­nyeinek nyilvánosságra hozásával egyetemben megteremti és sza­vatolja sikerének előfeltételeit, összhangban a társadalmi érde­kekkel. A Szovjetuniónak, a szo­cialista közösség többi országá­nak és hazánknak a sok eszten­dős gyakorlat által igazolt tapasz­talatai egyértelműen igazolják, hogy a népi ellenőrzés a szocialis­ta demokrácia fontos formája. Ez­zel egyidejűleg bevált eszköze a munkások, a szövetkezeti föld­művesek és dolgozó értelmiség elidegeníthetetlen jogának - az ellenőrzés közvetítésével részt venni az irányításban. Nálunk a szocialista ellenőrzés­nek ezt a lényegét a népi ellenőrző bizottságok testesítik meg. A gyá­rakban elsősorban a népi ellenőr­zés üzemi bizottságai a munkás- osztály fontos ellenőrző szervei. Közvetlenül és általában ismerik az üzemek, az egyes munkahe­lyek helyzetét, nap-nap után talál­koznak az élet problémáival, látják az emberek magatartását, hozzá­állásukat a feladatok teljesítésé­hez. Ez megteremti annak előfel­tételeit, hogy a feladatok megvaló­sítását az igényelt minőségben és hatékonyságban cselekvően ^elő­segítsék, idejében hozzájárulja­nak a problémák megoldásához, a fogyatékosságok és okaik kikü­szöböléséhez és közvetlenül has­sanak a hibák megelőzésére. Tö­mören kifejezve, nincs olyan hiva­tásos ellenőrző rendszer, amely bármennyire is szándékolná ezt, ennyire közvetlenül ismerné a való helyzetet, az emberek gondolko­dásmódját, cselekedeteit és kap­csolataikat. Erről tanúskodnak az SZSZK kormánya és a nemzeti bizottságok hatásköréhez tartozó szervezetekben jelenleg működő 42 üzemi népi ellenőrző bizottság munkásságának általánosított ta-. pasztalatai is. Több ellenőrzés és panaszkivizsgálás megerősítette, hogy azokban az üzemekben és szervezetekben, amelyekben a pártbizottságok vezetésével és a gazdasági vezetés támogatásá­val jól működnek a népi ellenőrzés üzemi bizottságai, ott megelőzhe­tő a különféle pazarlás, a társadal­mi tulajdon dézsmálása, a tiszt­séggel, a szolgálati beosztással való visszaélés és az egyéb társa­dalomellenes megnyilvánulások. Ez nem kis mértékben kedvezően hat a dolgozók tudatára. A népi ellenőrzésben a saját szervüket látják, amely erejével és eszközei­vel - cselekvő segítségükre tá­maszkodva - rugalmasan és tár­gyilagosan tájékoztathatja a párt- szervezetet és a gazdasági veze­tést az ellenőrzés eredményeiről. A párt központi bizottsága na­gyon gondosan mérlegeli, hogyan lehet továbbfejleszteni a népi ellenőrzés üzemi bizottságai szer­vezeti felépítésében és tevékeny­ségében a szocialista ellenőrzés lenini alapelveit. Ez elsősorban ar­ra vonatkozik, hogy káderösszeté­telükben és általában tevékenysé­gükben elmélyüljön a párt befolyá­sa sí mind több dolgozó önként résztvegyen az ellenőrzésben. A központi bizottság ennek során kiindul a hatvanas évek tapaszta­lataiból is, amikor ilyen üzemi bi­zottságokat tömeges méretekben “hoztak létre (országosan 28 078 taggal 2908 volt a számuk), politi­kailag nem minden esetben elég­gé megfontoltan. Sikeres munká­jukhoz nem teremtették meg min­denütt és a megfelelő szinten a politikai, a káder- és az egyéb feltételeket. így azután - önhibáju­kon kívül - ezek a fontos ellenőrző intézmények lejáratták magukat, fokozatosan magukra hagyták ’ őket és csekély kivételtől eltekint­ve, megszűntek aktívan dolgozni. A CSKP KB Elnöksége kiindulva ebből a tényből, valamint a párt­ban és a társadalomban bekövet­kezett válság tapasztalataival fog­lalkozó dokumentumból, jóvá­hagyta azt az elvet, hogy a népi ellenőrzés további üzemi bizottsá­gait hozzák létre (Szlovákiában negyvenet) azokban a kulcsfon­tosságú üzemekben, amelyekben megteremtették tevékenységük káder- és egyéb feltételeit. A párt gondoskodása az ilyen üzemi bizottságok céltudatos épí­téséről és tevékenységük fejlesz­téséről konkrét módon kifejezésre jut a CSKP KB Elnöksége tavaly decemberi dokumentumában: A párt vezető szerepe érvényesíté­sének elvei a népi ellenőrzés bi­zottságaiban. Ezek az elvek fel­hívják a párt szerveinek és szer­vezeteinek a figyelmét arra, hogy gondoskodjanak a népi ellenőrzés bizottságairól, elsősorban káder­ellátottságukról, munkásságuk irányításáról, az ellenőrzési ta­pasztalatok hasznosításáról a pártmunkában és az ellenőrző tevékenységgel szembeni igé­nyesség növeléséről. Az ilyen rendszeres segítség létrehozza annak valós feltételeit, hogy a népi ellenőrzés üzemi bizottságai még aktívabban, és még nagyobb poli­tikai elkötelezettséggel, hatáso­sabban szolgálják a pártszerveze­teket, jobban segítsék a gazdasá­gi vezetést a tervfeladatok teljesí­tésében, a fegyelem megszilárdí­tásában, a társadalmi érdekek és szükségletek következetes kielé­gítésében. A központi pártszervek doku­mentumai meghatározzák a népi ellenőrzés tevékenységének poli­tikai tartalmát. Főleg abban a vo­natkozásban, hogy minden szerve tökéletesítse munkásságát. A párt vezetésével figyelmét összponto­sítsa az állami tervfeladatok telje­sítésének, a munka hatékonysá­gának és minőségének ellenőrzé­sére. Továbbá a párt- és a kor­mányhatározatok következetes teljesítésének, az állami fegyelem megtartásának az ellenőrzésére. Egyéb feladataik közé tartozik a megállapított fogyatékosságok gyors és következetes kiküszöbö­lése, a felelős személyekkel szembeni következtetések levo­nása és a hibák nagyobb mérvű megelőzése. Ezek az üzemi bi­zottságok fokozatosan mind több dolgozót vonjanak be aktív tevé­kenységükbe, ami nevelésüknek és az irányításban való részvéte­lüknek egyik legjárhatóbb útja. • Politikai és gazdasági életünk egyéb területeihez hasonlóan, a népi ellenőrzés üzemi bizottsá­gaiban is a sikeres munka a káde­rektől, valamint kiválasztásuk osz­tálypolitikai ismérveitől függ. A né­pi ellenőrzés üzemi bizottságában való tagság fontos pártfeladat. A pártszerveknek és az SZSZK Népi Ellenőrző Bizottságának ál­talánosított tapasztalata egyértel­műen megerősíti annak az eljá­rásnak a helyességét, hogy az üzemi ellenőrző bizottságokba olyan kommunistákat és pártonkí- vülieket emelnek ki, akik a munká­ban példaadóak, az üzemi dolgo­zók kollektíváiban természetes te­kintélynek örvendenek, és van szervezőkészségük. Egy további tapasztalat szerint helyes, ha ezekben a szervekben a tagoknak legalább az ötven százaléka mun­kás, amiben megnyilvánul az ellenőrzés osztályjellegének az el­mélyülése. Ilyen káderismérvek­ből kiindulva kellene a társadalmi szervezeteknek is jelölniük ezek­be az üzemi bizottságokba tiszt­ségviselőket és politikailag elköte­lezett tagjaikat. Ugyanakkor a SZISZ soraiból a fiatalok cselek­vő részvétele az üzemi ellenőrző bizottságok tevékenységében fon­tos további nevelésük, politikai fej­lődésük, élettapasztalataik gyara­podása, erkölcsi és akarati tulaj­donságaik szilárdulása szempont­jából is. Az üzemi bizottságok jó műkö­désének további fontos feltétele, hogy kialakítsák a népi ellenőrök aktíváját és fejlesszék együttmű­ködésüket a társadalmi szerveze­tekkel, főképp a Forradalmi Szak- szervezeti Mozgalommal, a Szo­cialista Ifjúsági Szövetséggel és a Szlovákiai Nőszövetséggel. Ez lehetővé teszi a népi ellenőrzés jelenlétét mindenütt, hogy hatáso­san érvényesítsék a párt irányvo­nalát, javítsák a munka hatékony­ságát és minőségét, szilárdítsák az öntudatos fegyelmet. Jelenleg a párt szervei és szer­vezetei vezetésével, a népi ellen­őrző bizottságok cselekvő segít­ségével, előkészületek folynak újabb üzemi bizottságok létesíté­sére. A feladat az, hogy e folyamat keretében az üzemek gazdasági vezetése és a társadalmi szerve­zetek helyesen megértsék és érté­keljék azokat az intézkedéseket, valamint jelentőségüket, amelye­ket a párt központi bizottsága fo­ganatosított, hogy növelje a dolgo­zók részvételét az irányításban, a népi ellenőrzés üzemi bizottsá­gai közvetítésével. A szocialista ellenőrzés továbbfejlesztésének ugyanis az a módja, hogy az em­berek aktívan, önként részt vesz­nek az ellenőrzésben s nem a hi­vatásos ellenőrző apparátus bőví­tése, jóllehet az továbbra is - ter­mészetesen - ellenőrző rendsze­rünk fontos láncszeme. A fejlett szocialista társadalom építése fo­lyamatában a pártnak a szocialista demokrácia fejlesztését célzó igyekezete az ellenőrzés területén is a dolgozók teljes támogatására talál. Helyénvaló követelmény, hogy az üzemek igazgatói és a társadalmi szervezetek még job­ban tudatosítsák, a népi ellenőr­zés üzemi bizottságai a saját ellenőrző szerveik és társadalmi szempontból nagyon fontos, nem könnyű munkájuk számára meg­teremtsék az előfeltételeket. A dolgozók jelentős ellenőrző esz­közéről van szó, amely cselekvő segítségükkel, ha szerényen is, aktívan hat az emberek gondolko­dásmódjára és cselekvésére, an­nak érdekében, hogy sikeresen megoldjuk a CSKP XVI. kongresz- szusán kitűzött igényes gazda­ság- és szociálpolitikai felada­tokat. ŠTEFAN FERENCEI miniszter, az SZSZK Népi Ellenőrző Bizottságának elnöke Szakszervezeti jogsegély Különösebb magyarázatra nem szorul, hogy a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom tetemes feladatainak legfontosab­bika a dolgozók jogos érdekeinek képviselete. A „jogos“ fogalomra azért tesszük a hangsúlyt, mert akadnak személyi érdekek, amelyek ugyan önmagukban nem marasztalhatóak el, de ilyen vagy amolyan oknál fogva nem tekinthetőek jogosaknak. Egyszerűen azért, mert nem felelnek meg a tár­sadalom érdekének, vagy akárcsak a lehetőségeinek. Ha viszont a dolgozó jogos igényéről, követelményéről, esetleg a munkával, a munkaadóval kapcsolatos bíráló ész­revételéről, vagyis olyan kérdésről van szó, amelyben éppen a munkahelyi viták megelőzése, illetve számuk csökkentése kívánja meg az egyéni és a társadalmi érdek gondos, követ­kezetes összehangolását, akkor a szakszervezetnek ezt a tisztjét feltétlenül vállalnia kell. Vállalja is, bár nem minden szerve és szervezete azonos következetességgel. De ahol ezt így vállalja, ott nagy a sze­repe annak az intézményes formának, amelyről sok dolgo­zónk talán nem is tud, vagy ha igen, akkor még szükség esetében sem veszi igénybe. A szakszervezet jogsegélyszolgálatáról beszélünk. Ezt az FSZM alapszabályzata úgy rögzíti, hogy a szervezet tagjának jogában áll bármelyik szakszervezeti szervtől igényelni jogai védelmét, hozzáfordulni észrevételeivel és panaszaival, amennyiben meggyőződése szerint a munkaadó, a gazda­sági vezetés megsérti a munkajogi előírásokat, a munkaszer­ződést, a munkarendet, esetleg a kollektív szerződést. A jog­segély számos módját a szakszervezet jogsegélyrendje sza­bályozza. Mégpedig úgy, hogy az ügykezelés tárgyilagos legyen, megfeleljen a törvényes előírásoknak, amelyeket a gazdasági vezetésnek és a beosztottaknak egyaránt tiszte­letben kell tartaniuk. A különben ingyenes jogsegélynyújtás kiterjed arra is, hogy az illetékes szakszervezeti szervek tanácsokkal látják el a szervezett dolgozókat, mindenekelőtt megválaszolják mun­kajogi jellegű kérdéseiket. Egyes esetekben a szakszervezeti tag bíróság előtti képviseletét is vállalhatják. Ez vonatkozik például a munkaviszonyról és a munkaegyezségekről szóló munkajogi perekre, továbbá az újítási javaslatokkal és a szo­ciális gondoskodás egyes kérdéseivel összefüggő perekre. Annak érdekében, hogy a szakszervezeti jogsegélynyúj­tásból nem kis részt vállaló alsóbb szervek, például a szak- szervezeti bizalmik, a részleg-, a műhelybizottságok és az üzemi szervezetek, de a felsőbb szervek tisztségviselői is e tekintetben még színvonalasabb tevékenységet fejtsenek ki, az eddiginél is jobbá kell tenni rendszeres munkajogi oktatásukat. Más vonatkozásban nem kevésbé fontos, az adott lehetőségekkel élve, elmélyíteni a gazdasági vezetők jogismeretét. Ez annál is inkább szükséges, mivel így meg­előzhetőek a dolgozók által joggal sérelmezhető döntéseik. Egyidejűleg kivédhető az olyan „ügyeskedők“ nem ritka mesterkedése, akik szinte betéve ismerve jogszabályainkat - a vezető, vagy a szakszervezeti szerv formai hibáival visszaélve - kibújnak a felelősségük alól. Az ilyen és a hasonló fogyatékosságok felszámolása előnyösen hozzájárulna ahhoz, hogy a szakszervezeti tagok a szükséges, indokolt esetekben jobban éljenek a szakszer­vezeti jogsegély intézményével. G^( y [VAN , .. „ — A mozgás szerepe a gyermek fejlődésében Általános nézet, hogy a gyer­meknevelést mindjárt a születés­kor kell elkezdeni. A fiatal anyák egészségügyi központjainkban megkapják a tanácsokat nemcsak a táplálás, alvás, friss levegőn va­ló tartózkodás fontosságáról, ha­nem arról is, hogy milyen mozgás- gyakorlatokra van szüksége a csecsemőnek, hogy harmoniku­san fejlődjön. Pedagógusok, pszichológusok és gyermekgyógyászok egysége­sen azt a nézetet vallják, hogy a céltudatos testmozgásra való nevelés kihat a gyermek egyéni­ségének formálására, az izomzat fejlődésére, a csontok rendes kép­ződésére, az anyagcserére, lég­zésre, a gyermek idegrendszeré­re, egyszóval az összes testi és lelki funkció optimális működésé­re. A csecsemő- és gyermekkor a szervezet fejlődésének legfonto­sabb szakasza, és némely ebben a korban elkövetett hibát később lehetetlen, vagy csak nehezen le­het helyrehozni. Példaként említ­hetjük a kisgyermeknek a vízhez való szoktatását. Ismeretes, hogy nagyobb gyermeknél a víz már félelmet vagy iszonyt válthat ki. Hibás nézet, hogy a gyermeket nem kell mozgásra tanítani, ösztö­kélni, ezt magától is megtanulja. Tudatosítanunk kell, hogy állandó­an nőnek a szellemi munkával szemben támasztott követelmé­nyek, ezáltal csökken a természe­tes mozgásra maradt idő, egész­ségtelen életmód fejlődhet ki, ami pedig visszahat a szellemi teljesít­ményre. És éppen a mozgás, test­nevelés, sport az, ami az ember egyoldalú, intellektuális megterhe­lését ellensúlyozza. Bölcsődékben és óvodákban a mozgást és a testnevelést tudo­mányos kutatások eredményei alapján dolgozták ki. Fő hangsúlyt a levegőn való testgyakorlásra, a gyermek edzésére, spontán mozgására helyezik. Egyre több a jól felszerelt óvoda, ahol megvan a lehetőség a gyermek sokoldalú mozgására. Helyes azonban, ha a szülő otthon naponta gyakorol gyermekével. Ha a szülő a gyer­mekkel rendszeresen tornászik.ez nem csak a gyermek szervezetére hat kedvezően, hanem jobb vi­szony alakul ki közöttük, a szülő a gyermek lelki világához köze­lebb jut, a gyermek nevelése és irányítása könnyebbé válik. Óvodába járó és otthon is tor­nászó gyermekek a kutatások szerint jobban összpontosítanak, gyorsabb a felfogóképességük, lá- tási-hallási ingerekre készsége­sebben reagálnak, jobb a kombi­náló készségük, mint az egykorú, nem tornászó társaiké. A testnevelőnek, szülőnek min­dig arra kell törekednie, hogy torna közben a gyermek figyelmét le­kössék. Ha a gyakorlatok nem elég érdekesek, vagy a követel­mények alacsonyak, a gyermek elveszíti az érdeklődését, és az ilyen torna nevelési szempontból alacsony értékű. Az iskoláskorban végzett céltudatos mozgás a tor­naórán belül szintén nem elegen­dő. Minden szülőnek arra kell töre­kednie, hogy gyermekének na­ponta legyen lehetősége a leve­gőn futkosni, ugrálni, mászni, hin­tázni, csúszkálni' természetesen az évszak és az időjárás figyelem- bevételével. Minél többet mozog a gyermek, annál ügyesebb, gyor­sabb, mozgékonyabb, bátrabb lesz, annál jobban eszik és alszik, a betegségekkel szemben ellenál- lóbb lesz. A játék a legjobb és leghatáso­sabb nevelőeszköz. Sajnálattal kell megállapítani, hogy a gyerme­kek az utóbbi időben kevesebbet játszanak mint régebben. Váro­sokban egyre kevesebb az erre a célra megfelelő hely, de az el­mondottak a falusi gyermekekre is vonatkoznak. Befolyásolja ezt a televízió, a passzív szórakozá­sok és időtöltések (lemezhallga­tás, magnózás). A fogócskázás- nál, ami az egyik legegyszerűbb játék, a gyermek egy perc alatt annyi mozgást végez, mint egy óráig tartó normális tevékenység során. A legegyszerűbb játék is tehát rövid időn belül ellensúlyoz­hatja az ülőhelyzet káros hatását. A játék azért is fontos, mert har­monikusan az egész testet meg­mozgatja. A kollektív játék neveli a gyer­mekben az igazságszeretetet, odaadást, kitartást, merészséget, akaraterőt és fegyelmezettséget, továbbá élesíti a látását, hallását, fejleszti figyelmét, intelligenciáját. A szülőnek és nevelőnek min­dig szem előtt kell tartania a gyer­mek testi és lelki edzettségét, ko­rát. Az iskolás gyermeknél még arra is figyelnünk kell, hogy mielőtt megkezdi a délutáni szellemi tevé­kenységét, a tanulást, aktívan pi­henjen, amit játszással, kerékpáro­zással, labdázással, a friss leve­gőn való mozgással érhet el. Dr. KARASOVÁ MILADA,CSc. ÚJ SZÚ 4 1982. IV. 2.

Next

/
Thumbnails
Contents