Új Szó, 1982. március (35. évfolyam, 50-76. szám)
1982-03-12 / 60. szám, péntek
Ami a legnehezebb Tizedik bemutatójára készül a Szép Szó Ifjúsági Színpad Berkes Antal: Utca (1913. olaj) (Bíró Béla felvétele) Századok, mesterek 1981-ben a Szép Szó Ifjúsági Színpad vezetését Gágyor Ildikó vette át. „Családban maradt“ állapították meg sokan azok közül, akik a színpad fennállása óta oldalról, nemegyszer kétkedve szemlélték erőfeszítéseiket. Ezzel a változással igazolva szeretnék látni, hogy Gágyor Péter, aki a Thália Színpad rendezője lett, továbbra is részt vállal a Szép Szó vezetéséből. A helyzet ennél az egyszerű feltételezésnél sokkal bonyolultabb és másabb. Néhány nap múlva tizedik bemutatóját tartja amatőr kisszínpadi mozgalmunk e közel egy évtizede rendszeresen tevékenykedő együttese. Székely népballadákból készített összeállításukkal lettek először meghatározói a mozgalom fejlődési irányának. Ezt Nagy László Mennyegzöje, a Kassai Munkás-összeállítás és a Kalevala követte. Ez utóbbi egyben az együttes fejlődésében bekövetkezett stílusváltásnak is a kezdete volt. Még elkészítették Fábry Zoltán: Ady igaza című összeállításukat, amelyben az első műsorokban kikísérletezett mozgásvariációkat és a szövegszerkesztést egy újszerű metaforikus tartalomban és formában szintetizálták. Ezt követően azonban - bármennyire is szerették volna egyesek rájuk bizonyítani a helybenjárást - évről évre tökéletesítik azt a kifejezés- módot, amely a Gilgamesben és a Koldusjáték a Koldusoperából című Brecht-adaptációban teljesedett ki. Mindenképpen egy fejlődési szakasz lezárását jelentette ez a két bemutató. Az ezt követő generációs váltás bizonyos tekintetben megújulást is hozott. Ennek gyümölcseként született meg a Koszovói Lányka című történelmi balladafeldolgozás Gágyor Péter Szép Szó-beli utolsó rendezése. A legszebb színpadképért járó vigaszdíjaktól a legjobb darabválasztásért járó dicsérgetésen át, a Kalevaláért kapott első rendezői díjig négy esztendő telt el. Elgondolkodásra érdemes jelenség, hogy az amatőr kisszínpadi mozgalmunkat ma is meghatározó, az állandóságot megnyugtatóan bizonyító élegyüttesünk esetenként kételkedő lekicsinylések közepette dolgozott. Több balassagyarmati díj után- köztük egy első és egy második helyezés - legutóbbi műsorunk a Cantata profana a Jókai Napokon szerzett első helyezését követően a magyarországi fesztiválon második díjat kapott. A rendező- változást tehát nem követte az együttes munkájának a minőségi hanyatlása.- A helyzet fonáksága, hogy Gágyor Péter mellett közel tíz esztendőn át végzett segédrendezői és koreográfusi munkám után el kellett fogadtatnom magam, mint rendezőt is. Nemcsak a mozgalomban, de a csoporton belül is.- kezdi a beszélgetést Gágyor Ildikó, a Szép Szó rendezője.- Volt egy csapat, amelyet évek óta az igényes munka felé orientáltunk. Ez 1980-ra szinte kicserélődött, új tagok jöttek, s mi vállaltuk az újrakezdés terheit is. Persze ez néhány esetben a mi kudarcunkkal is járt, mert jöttek gyerekek, akik a sikerekről hallva könnyed, vidám munkát vártak. Ezzel szemben nálunk évek óta engedmények nélküli hajtás folyik. Ennek előzménye, hogy a Brecht-adap- táció óta szinte évról-évre cserélődik a gárda egy része. Az újak közül csak az maradt, aki vállalta a kemény munkát.- Az új produkciójuk Tóth László Átkelés című versére épül. Mennyiben példázza ez az együttes egész tevékenységét?- Az újrakezdés mítoszára gondolva mindenképpen benne van a mi erőfeszítéseinknek is jó része. De sokkal többről, szélesebb értelemben vett emberi újrakezdésekről akarunk szólni. Nehéz a készülő produkcióról valamit is mondani, hiszen minden próbán alakul, változik. Az a légkör, ami engem otthon körülvesz, az emberi terheivel együtt is gondolatokat termő színházi alkotólégkör. Ha valaki nálunk leül - akárcsak egy kávéra is - azonnal a színházra terelődik a szó. Dolgozhatnék és élhetnék Galántán, vagy Érsekújváron is, de enélkül nem tudnám folytatni a munkát.- Amíg Gágyor Péterrel dolgozott együtt senki sem kérdezte meg, hogy mennyi volt az ön munkája egy-egy produkcióban, pedig a mozgás, a koreográfia, az ének legtöbbször az ön alkotása volt.- Azért nem egészen, mert szinte minden műsorunkat Varga Ervin koreográfussal vitattuk meg. Az ő ellenőrző és ötleteket is adó munkájáról eddig keveset beszéltünk, pedig rengeteget segített. Egyetlen helyzetre is tíz ötlete volt, amiből már csak ki kellett választani a legjobbat.- Évek óta amatőr színészekkel dolgozik. Nem egy esetben kezdőkkel, színpadra először állókkal. Az Átkelésben játszók között is több ilyen van. Mennyiben jelent ez gondot?- A trónfoglalás a legnehezebb dolog egy rendező életében. Először a régi tagokkal kellett elfogadtatnom a módszereimet, mert az ó támogatásuk, fegyelmezettségük nélkül nincs érdemi munka. Az újak hozzájuk idomulnak, az ő fegyelmezettségüket tanulják meg. Persze, ha jól megnézem, akkor a Gilgames és a Koldusjáték szereplői közül már csak hárman- négyen maradtak. Vagyis a Szép Szót sem kerülte el az amatőr kisszínpadok sajátossága: az állandó szereplő változás. Mindenesetre igyekszünk a lehető legtovább megtartani egy embert. Persze ez elsősorban azon múlik, hogy mennyit vállal abból a munkából, amit az amatórszínház áldatlan körülményei között el kell végezni. A beszélgetést a lezárt múlt, a máig érő tanulságokat hordozó produkciókkal kezdtem. A nyitott jelen és a nyitható jövő minden amatőr együttesnél a próbákat, a hetenként ismétlődő munkát jelenti. A szép Szó Ifjúsági Színpadnál ehhez társul még az évek óta folytatott önképzőköri tevékenység is, amely sikereik sarkköve, és a tudatos színpadi munka biztos alapját adja. DUSZA ISTVÁN A Czuczor Gergely - napok műsorából A CSEMADOK érsekújvári (Nové Zámky) városi szervezetében március és április a XIII. Czuczor Gergely Irodalmi és Kulturális Napok jegyében telik. A két hónap több napján számos rendezvényre kerül sor a szevezet székházában és a Szakszervezetek Házában. Eddig két esemény zajlott le, az egyik a Hét és a Nő ankétja volt, a másik Lábik János amatőr képzőművész tárlatának megnyitása. Március 15-én Czuzor Gergely szobrát koszorúzzák meg, ugyanaz nap este az Ifjú Szívek mutatkozik be. Március 17-én délután ifjúsági irodalmi vetélkedőt rendeznek, melynek témája a csehszlovákiai magyar irodalom. Március 22-én dr. Révész Bertalan tart előadást A szülőföld és az iskola szerepe Czuczor Gergely költővé válásában címmel. Két nappal később Gál Sándorral találkozhatnak az olvasók a Járási Könyvtár klubhelyiségében. Dallal a békéért a címe annak a hangversenynek, melyre április 3-án délután kerül sor a szenei (Senec) Pöttömszinház, az érsekújvári alapiskola és a hódmezóvárosi tanítók énekkarának részvételével. Az idei Czuczor Gergely-napo- kat a város felszabadulása 37. évfordulójának, valamint a CSEMADOK közelgő országos közgyűlésének tiszteletére rendezik. - bor A komáromi (Komárno) Duna- menti Múzeum első alkalommal rendezett kiállítást saját képtári gyűjteményének anyagából. A múlt év végén megnyílt tárlat válogatás a régebbi korok művészetét prezentáló közel kétszáz festményből. A kiállított művek időrendi és témakör szerinti csoportosításban alkotnak sajátos egységet a múzeum dísztermében és előcsarnokában. A Dunamenti Múzeum képtárát Weiss Fülöp, a Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület társelnöke alapozta meg adományával 1913-ban. Ez az alapgyűjtemény egy évvel később a Kultúrpalotában (a jelenlegi múzeum épületében) több múzeumi tudományt reprezentáló kiállítással együtt került a nyilvánosság elé. Ezen a tárlaton szerepeltek a budapesti Szépművészeti Múzeum által a komáromi múzeumban letétbe helyezett alkotások is. Az első világháborút követő harminc év viszontagságos eseményei miatt ebből a gyűjteményből csak néhány kép maradt meg Közülük legérdekesebb Feszty Árpád Jeruzsálem siratása és a Bánhidai csata című műve, Komáromi Kacz Endre alkotásai közül a Fekete kalapos nő, valamint Gyulai Rudolf tanár arcképe. A képtár anyaga 1918-1945 között állami és egyéni adományokkal, valamint a Jókai Egyesület alkalmi vásárlásai által gazdagodott. A felszabadulás után a múzeumi munka az ötvenes évek elején indult meg, ám ekkor még a múzeum épületében más intézmények is működtek, így kevés hely maradt a muzeális anyag tárolására. Ezért a gyűjtemény nagy részét a Bojnicei területi Múzeumba szállították, ahonnan 1970-ben került vissza végleg Komáromba. A hetvenes évek elején indult meg a képzőművészeti alkotások rendszeres gyűjtése. A kiállítás anyagának válogatása során a rendezők ügyeltek arra, hogy minél sokrétűbb képet tárjanak a látogatók elé. A több mint két évszázad festészetét átfogó tárlat lehetőséget nyújt a különböző műfajok tanulmányozására, melyek koronként és mesterenként változnak egy témakörön belül is. A reneszánsztól, a 15-16. századtól kezdve vált kedvelt és igényelt festői témává az egyéniesített arckép, mely a következő százaaunkban és napjainkban is jelen van. A Dunamenti Múzeum képzőművészeti gyűjteményében a legrégibb portrék a 18. század első feléből származnak. Látható Wutginau ezredes képmása, II. József ifjú- és felnőttkori arcképe, valamint Mária Terézia portréja. A tárlaton külön egységet alkotnak a szakrális temetikájú művek Köztük van a komáromi városbíró fogadalmi képe 1705-ből, mely a gyűjtemény legkorábbi darabja. A kép keletkezésének története: amikor 1703-ban a kuruc seregek ostromolni kezdik Komáromot, a vár parancsnoka megfenyegeti a város lakóit, hogy amennyiben megnyitják a kurucok élőt a kapukat, ágyúkkal löveti szét Komáromot. A város vezetői ekkor fogadalmat tettek, hogyha Komárom megmenekül a pusztulástól, a főtéren szobrot emelnek a Szentháromság tiszteletére. Emlékeztetőül e fogadalomra festette meg a képet 1705-ben a város akkori főbírája, Primus Menyhért. A vallási tárgyú müvek között szerepel a múzeum egyik büszkesége, az északolasz iskolát idéző Madonna gyermekkel című táblakép, amely 1730 körül készülhetett. Valószínűleg egy korabeli szárnyasoltár része volt. A 19. században készült reprezentatív portrékon kívül, amelyek ekkor már nem csupán a nemzet kiválóságairól, hanem jómódú polgárokról is készültek, vannak e századból a Dunamenti Múzeum gyűjteményében zsánerképek, csendéletek, szobabeIsők és tájképek. Szemléltetőül csupán egy képpel foglalkozunk bővebben. Tornai Gyula 1884-ben készült Perzsa vásár című képén három különböző zsánerjelenetet látunk egy felületen. Valószínű, hogy a művész műtermi tanulmánynak szánta ezt az alkotást, amelyen különböző színű és minőségű drapériák, textiliák és keleti szőnyegek között többféle pózban ábrázolja alakjait, némelyiküket ruha nélkül. A figurák, sót az egyes csoportok is ismeretesek a művészettörténetből, de ebben az együttesben, keleties környezetben sajátos varázsuk van. A századforduló piktúráját, a nagy szemléleti változást Fe- renczy Károly Napos délelőtt (1901), Krizsán János Szobabelsó (1904), Mousson Tivadar A nagy- mihályi vásár (1910 körül), Jordán Miklós Halászok (1913), Berkes Antal Bulvár (1913), Utca (1913) című képei képviselik, valamint Rudnay Gyula Menekülők és Kivándorlók című kompozíciója 1918-ból. A két kiemelkedő művész, Feszty Árpád és Komáromi Kacz Endre müvei külön részt alkotnak a tárlaton, mely ez év júliusáig tekinthető meg. FARKAS VERONIKA Ismét a Nyomorultak Bármennyire is emlegetik manapság a francia film válságát, ez úgy tűnik, inkább a kritikusok véleménye, mert a stúdiók változatlan lendülettel dolgoznak. Javában készül Robert Hossein rendezésében Victor Hugo A nyomorultak című regényének legújabb (ki tudja hányadik?) verziója. A forgatások előreláthatólag hat hónapot vesznek igénybe. A tervek szerint két változat kerül forgalomba, az egyik a mozi, a másik, a lényegesen hosszabb pedig a tévé számára. A főszerepet Lino Ventura alakítja. ,,0 az a színész - nyilatkozta a rendező -, aki méltó utóda lehet azoknak a nagy francia egyéniségeknek, akik eddig életre keltették Jean Valjeant (Harry Ba- ur, Jean Gabin)“. Ventura mellett Jean Carmet, Francis Huster, Michel Bouquet játsszák a mindig aktuális, mindig igaz dráma fontosabb figuráit. A túlparton Gergőt óvodás kora óta ismerem. Alig volt ötéves, amikor a család lakótelepi házba költözött. Szelíd és érdeklődő kisfiú volt. Ha korán jött haza az óvodából és nem talált otthon senkit, nálunk kopogtatott. Illedelmesen és várakozóan foglalt helyet és csak egy kis bemelegítő rajzolás, gyurmázás vagy gyöngyfűzés után kezdett mesélni. Legszívesebben Szigfilenci vagy Zsugfu- lenci Edéről mesélt - gyanítottam, hogy nem pontosan így hívják, de Gergő ragaszkodott ehhez a névhez. A legjobb barátja volt, mindig megvédte ót, sőt egyszer az óvó nénit is, akit el akart rabolni egy elefánt és magával vinni az erdőbe, hogy ott megegye. De ez a Szigfilenci vagy Zsugfulenci Ede nem hagyta. Az óvó néni megköszönte Ede bátorságát és kibékült az elefánttal. Nagyon összebarátkoztak és mindig az igazságért harcoltak. Gergő mesélt és kérésemre le is rajzolta a vérfagyasztó jelenetet, még a kibékülést is. Nagyon jól sikerült, legszebb az elefánt, három ormánya is van - őrzöm máig. Gergő iskolás lett. Kezdetben még megmutatta a piros pontokat és felolvasott a Gőgös Gúnár Gedeonból, de később már csak karácsony táján vagy Erzsébet nap előtt jelent meg, valami gyors és látványos ötletért, amivel meglephetné édesanyját. Azután csak ritkán láttam, egy-egy futó köszönés: hogy vagy, köszönöm jól, és rohanás karénekre, pingpongozni vagy focizni. A nyári szünet után meglepve vettem észre, hogy megnyurgult, gyorsan kiszámítottam, hogy már tizenhárom éves, múlik az idő. Gergő ekkoriban már nem igen állt szóba velem, de olykor felsegítette a bevásárlószatyromat. Annál jobban meglepett, hogy amikor összeakadtunk a liftben, feltűnő előzékenységgel kívánt boldog új évet. Volt a viselkedésében valami félreérthetetlen. A szilveszteri tévéműsor egyik jelenetében a hazatérőt újévi köszöntéssel fogadja a szemetes, a postás, a házfelügyelő, s ó tudván a kötelességét, a pénztárcájáért nyúl, oly követelő a jókívánságot mondók viselkedése. Gergő is így áll elém. Talán egy kicsit még sután, gyakorlatla- nul, de a jótanuló készségességével. Nem hiszek a mai gyerekek ,,külön erkölcseiben“ és nem osztozom a megalázkodó közvéleménnyel, hogy jobb nem szólni, így hát egyszerűen azt mondtam Gergőnek: na ne hülyéskedj! Magammal hívtam és egy humorosnak szánt kiselőadást tartottam a borravaló pusztító hatásáról általában, s a felnőttek szörnyűségeinek majmolásáról különösen. A fiú hallgatta a korhol ást, mert az lett belőle, kár szépítenem, annak is silány, és kinézett az ablakon. Nem tudom, miben bíztam, talán az egykori igazságszerető elefántban, az óvó néniben és Szigfilenci vagy Zsugfulenci Edében? Nem ók győztek. A túlparton rekedtem, velük én is egy csónakban, szinte még azt is éreztem, ahogy ránktelepszik a köd, már alig látszunk. Gergőt kellene hibáztatni? Vagy a műsort, mert rossz példával szolgál? De hiszen a példa esetleges volt. Látni a tévében mást is. És nem ő kezdi. Legfeljebb csak megmutatja, hogy ez és ez így van; ilyen. A mintát mindenképpen a felnőtt valóság kínálja. Igaz - legyen szó borravalózásról, részegségről, közönyösen elpazarolt életről - megbocsátóan ki is figurázza önmagát. Mert a felnőttek önmagukkal szemben roppant megértőek, elfogadóak. És ha a gyerekek egyszerűen csak követik a példát, nem azért teszik, mert ,,külön erkölcsük van“, hanem mert ugyanolyan van nekik, mint a felnőtteknek. Persze, tudjuk: a többség... - szegény mentség. A történelem ugyanis sokszor bebizonyította, hogy csak azért, mert valamit a többség - akár mindenki! - hisz vagy tesz - azért még nem mindig igaz. BÉKÉS MÁRIA ÚJ szú 6 1982. III. 12. Kiállítás a Dunamenti Múzeumban
