Új Szó, 1982. március (35. évfolyam, 50-76. szám)

1982-03-10 / 58. szám, szerda

A mérleg helyrebillent A ružomberoki V. I. Lenin Pamutfeldolgozó Vállalat lévai (Levice) üzeme tizenkét évvel ezelőtt kezdte meg a termelést. A kétezerötszáz dolgozót foglalkoztató textilgyárban ing-, ruha- és ágyneműanyag, párna- és dunyhahuzat, kártolt flanell, szövet, valamint sávos vászon -köpper) készül,amelyeknek alapanyaga a Szovjetunióban, Afganisz­tánban, Szíriában és Mexikóban terem. A gyapot kilencven százalékát türkmén földről, Taskentbfll kapjuk, a kész textil negyven százalékát pedig az NDK-ba, az NSZK-ba, Dániába, Finnországba és Norvégiába szállítjuk. S bár a lévai üzem hazánk egyik legfiatalabb textilgyára, a múlt évben 3 millió 991 ezer korona nyereséget könyvelt el. KOMMENTÁLJUK MITŐL VONZÓ A MUNKAHELY? A vándormadarakhoz szoktuk hasonlítani azokat a dolgo­zókat, akik többnyire komoly indok nélkül gyakran változtat­nak munkahelyet. Nem azokról a szakmunkásokról, szerelők­ről, műszakiakról van szó, akiknek a mukahelyváltoztatása szorosan kapcsolódik a népgazdasági érdekekhez, és beru­házási, kutatási és termelési feladatainkkal összhangban csoportosítjuk át őket egyik építkezésről, munkahelyről a másikra. Többnyire azokat illetjük ezzel a jelzővel, akik tetszés szerint, saját kényük-kedvük szerint változtatják munkahelyüket, miközben teljesítményük bizony ingadozó. És nem is akármilyen mértékben. Statisztikai felmérések és becslések bizonyítják, hogy a munkahelyet változtató a távo­zás előtti utoisó hetekben mintegy 10 százalékkal kisebb teljesítményt nyújt a szokottnál, és nem kedvezőbb a helyzet az új munkahelyre történő belépése utáni hetekben sem. E teljesítmény-csökkenés okozta kiesés különösen akkor ölt riasztó méreteket, ha összegezzük az üzemen, a vállalaton, az ágazaton, illetve a népgazdaságon belül bizonyos idő­szakmában munkahelyet változtatók számát. Tavaly ez több mint félmillió volt országos viszonylatban, ami semmiképpen sem mondható kedvező aránynak. A népgazdasági érdekekkel ellentétben történő munkaerő­vándorlás okai sokrétűek. Az esetenként elfogadható vagy nem elfogadható indokok között szerepel a munkával való elégedetlenség, a jobb kereseti lehetőség kilátásba helye­zése, de az sem ritkaság, hogy a rossz munkahelyi légkört hozzák fel kényszerítő okként. Az ilyen és ehhez hasonló okok és következmények minden esetben tükrözik az adott munkahelyen, vállalatnál illetve ágazatban a munkaszerve­zés színvonalát és azt, hogy miként gondoskodnak a dolgo­zókról, megfelelő munkahelyi körülményeik megteremtésé­ről. Ahol e tekintetben állandóan jobb és jobb helyzetet igyekeznek teremteni, ott a munkaerővándorlás aránya is lényegesen alacsonyabb. Vannak ágazatok - így például az élelmiszeripar, az építőipar, a nyomdaipar stb. - amelyekben évente az állandó dolgozók állományának mintegy a 15-20 százaléka cserélődik ki. Persze, ennek ellenkezőjére is van példa: a bratislavai Chemopetrol és Slovchémia, a partizáns­kej Ogako és más termelési-gazdasági egység keretében a munkásoknak mintegy az 5-6 százaléka cserélődik ki évente, ami mindenképpen elfogadható arány. A közelmúltban tartott szakszervezeti évzáró taggyűlése­ken, ágazati szakszervezeti konferenciákon és a hét végén megtartott szlovákiai szakszervezeti kongresszuson is sok szó esett a munkahelyi feltételek javításának szükségessé­géről, az anyagi érdekeltség alapelveinek következetes érvé­nyesítéséről. Bizonyára sok szó esik majd ezekről a kérdé­sekről a közeledő X. szakszervezeti kongresszuson is, és újabb javaslatok születnek a munkahelyi feltételek javításá­val kapcsolatban, amelyek talán a munkaerővándorlási gon­dok enyhítésében is kedvező fordulatot eredményeznek. Persze, ez nem a szakszervezeti szervek és szervezetek, feladata hanem elsősorban a gazdasági vezetésé. A gazda­sági vezetők többsége ugyan tisztában van e szempontból is kötelességeivel, de ezeknek nem mindig tesz eleget. Pedig megéri a fáradságot a munkahely vonzóvá tétele, mert az a munkás, aki elégedett a munkájával és jó munkahelyi légkörben dolgozhat, az nagyobb alkotó kedvvel, kezdemé­nyezőbben, jobban végzi el a rábízott tennivalókat. PÁKOZDI GERTRÚD A Partéiét 4. száma Dušan Rumannal, az üzem irá­nyítási és minőségellenőrző osz­tályának előadójával a termelés hatékonyságáról és a termékek minőségéről beszélgettünk, hi­szen a csaknem négymillió koro­nás nyereség mellett szólnunk kell a reklamációk magas számáról is.- Milyen időközönként ül össze az üzem vezetősége, hogy megvi­tassa az áru minőségével kapcso­latos kérdéseket?- Hetente egyszer. Ez, persze, nem azt jelenti, hogy a hét többi napján szó sem esik a minőségről, de ezen az értekezleten még a leg­apróbb részletkérdések is terí­tékre kerülnek. A legtöbbet a mű­veletközi ellenőrzésektől várunk, hiszen 150 méter után már látha­tóvá válnak a hibák. És valameny- nyi hiba után rajtunk, a mi osztá­lyunkon verik el a port, pedig többször is megesett már, hogy nem a dolgozó, hanem a gép követte el a hibát- Ezt hogy értsem?- Úgy, hogy a rossz gépsorral nem lehet tökéletes anyagot gyár­tani. És ha hibás a gép, nem volna szabad üzemeltetni. Méa akkor A korszerű tanácsterem meg- Av bolydult méhkashoz hason­lít: Az összetolt asztalok előtt tü­relmetlen emberek topognak. A szövetkezet jövedelemrésze­sedést fizet. A harmadik asztalnál ódivatú, de tiszta, frissen vasalt ünneplőbe öltözött, ősz halántékú bácsi pró­bálja a betűvetést. Bütykös ujja elszokott már a ceruzától, a pápa­szem is inkább munkába, mint olvasáshoz való. Legalább az asz­tal lenne magasabb. Az öreg alig­hanem unja már a mókát, alapo­san kicifrázza a végét. Csak úgy találomra odabiggyeszt még két vesszőt, aztán lecsapja a golyós­tollat. S mert a háta mögött a me­nyecskének már ugyancsak visz­ket a tenyere, a bácsi a dagadó borítékkal félrehúzódik az ab­lakhoz. Fejére teszi a kalapját, kiemeli, megropogtatja a kötegnyi bankót, a világoskék borítékot pedig besí- mogatja a zsebébe. Számolja egyszer, mohón, azu­tán lassabban. Megfordítja, és a másik oldalról is átnyálazza a sok zöldhasút. Végül már az ajka is együtt mozog az ujjaival. Csóválja a fejét, hümmöq ma­gában. _ sem, ha a mesternek más a véle­ménye. Volt rá eset, hogy a mes­ter nem engedélyezte a leállást, pedig látta, hogy rosszul működik a gép, de nem is úszta meg a bün­tetést.- Térjünk még vissza az érte­kezletekre. Hogyan zajlanak?- A mestereken, a műszakve­zetőkön és a műszaki ellenőrökön kívül az a dolgozó is jelen van, aki ott állt a gép mellett, amikor a hi­bás anyag született. Szépen sor­jában mindenki elmodja, miben látja a bajt és megpróbáljuk kikü­szöbölni. A legtöbb esetben maga a gép okozza a hibát, azzal, hogy bizonyos alkatrészei elhasználód­nak. A pótalkatrészekkel meg úgy vagyunk, hogy helyettük inkább egy új gépsor beszerzését szor­galmazzuk, mert ahhoz hamarabb hozzájutunk. És hasonló a helyzet a vegyi anyagokkal is; külföldről kell behoznunk, mert ha a hazaira várnánk, akkor a termelést is leál­líthatnánk.- A reklamációk száma azon­ban még így is magasnak tűnik.- A múlt évben 108 ezer korona bírságot fizettünk selejt áruért és- Kevés? - kérdezem bizal­masan.- Dehogy kevés. Inkább sok! Ennyit még soha nem kaptam.- Mennyi?- Mondom, hogy sok. Föle van a kilencnek. BOLDOG EMBEREK- A kilencszáznak? - próbálom így, ha másként nem megy.- Jó kérdés, a kilencezernek - mondja, és hunyorít.- Az tényleg sok. Mit adott cse­rébe érte?- Már mit adtam volna, a mun­kámat Nem elég?- Gondolom, az állattenyész­tésben dolgozik.- Nehéz lehetett kitalálni. Segí­tek: a tehenészetben.- Köszönöm.- Tavaly mindössze két napot mulasztottam. Férjhez adtam az unokámat, nyáron meg eltemet­tem az öcsémet. Nem érte meg a nyugdíjat, szegény.- Ilyen az élet...- Ilyen. Nekem is mondogatják 200 ezer méterrel kellett több anyagot gyártanunk a tervezett­nél, hogy a mérleg helyrebillenjen Az utóbbi években azonban csök­kent a reklamációk száma. Négy évvel ezelőtt például 481 érkezett címünkre, tavaly 355. Ennek túl­nyomó része a hazai üzlethálózat visszajelzése, külföldről csupán 8 reklamációt fogadtunk el.- Tehát több is volt?- Persze, hogy volt és mindig több lesz, hiszen minden tőkés nyerni akar valamit a piacon. Ezért aztán még nagyobb figyelemmel kísérjük az exportárut, bár sok esetben nem is annyira a minő­ség, hanem a márka adja el a ter­méket. És ha csak minden tíz méteren lesz egy hiba, akkor még a külföldi piacon is értékesíteni tudjuk az anyagot.- És hazai mércével mérve mi­lyen minőséget érdemeltek ki a gyár termékei?- Az 1. minőségi fokozatot két árunk kapta meg, a 2. fokozatot pedig négy. S ha már szó volt a legjobb termékünkről, megemlí­tem a legrosszabbat is, ez pedig a pamutáru. 100 méteren 12,6 az átlagos hibaszám. A termelés további meghatáro­zója a munkások száma. Tavaly 2488-an dolgoztak a gyárban (en­nek 60 százaléka nő), s 139-en döntöttek úgy, hogy új munkahe­lyet kerestek. Ennek okait Berkes Béla, a személyzeti osztály előa­dója elemzi.- A legtöbben a szülés után válnak meg az üzemtől, mert a gyerek miatt nem tudnak két műszakban dolgozni, mások anyagi helyzetükön próbálnak ja­vítani vagy éppen a lakásgond gyorsabb megoldását várják el az új munkahelytől. Nálunk évente 10-20 ember jut lakáshoz, és ez bizony, nem olyan sok. A 7. ötéves tervidőszakban száz lakást oszt­hatunk szét, s közben kétszázki- lencven kérvény fekszik a fiókban.- Munkásszállója nincs az üzemnek?- De van, száztíz személy ré­szére. Igaz, még egy hasonló kel­lene, de az anyagi támogatást csak a 8. ötéves tervidőszak során kapjuk meg.- Mit tehet hát a gyár a munka­erővándorlás csökkentése érde­kében? Mivel tudják maradásra bírni az embereket?- A lakással sajnos, nem na­gyon. Ha másvalami miatt mon­dott fel a dolgozó, akkor megvizs­gáljuk panaszát, s ha tudunk, se­gítünk. Óvodája, bölcsődéje, üze­mi konyhája és uszodája van az üzemnek, s azok, akik legalább öt éve itt dolgoznak, évenként pénz­jutalomban részesülnek, s én úgy hiszem, ez sem kevés. SZABÓ G. LÁSZLÓ a gyerekek, pihenjen, papa, dol­gozott már eleget. Pihenjek? Még két nyaram van a hetvenig. És még tavaly is magam mögé utasí­tottam a fiatalokat. Egy kivételé­vel; a Seress Miska valóban ügyes gyerek! Le a kalappal előtte, az ő tehenei a legszebbek. De nem is a kocsmában tölti az estéket.- Mire költi a pénzt?- Semmire, odaadom a gyere­keknek, hadd gyarapodjanak. A magamfajta öregembernek már nem sok kell a boldogsághoz. Reggel madárdal, délben napsü­tés, este jó meleg papucs. Meg két deci hegy leve, nehogy a malac azt gondolja, hogy a kutyák falták föl- Este megtalálom? A mulatsá­gon. . Beszélgethetnénk még egy keveset- Nagyon szívesen, de én most kiballagok a telepre, azután meg otthon is ellátom a jószágot, nos jöhet a papucs. Hadd mulassanak a fiatalok, nekem otthon is jólesik a borocska.- Bátyám, maga szerencsés ember. Elárulná a nevét?- Miért pont az enyémet kérde­zi? Nézzen csak körül mennyi itt a boldog ember! KÁDEK GÁBOR A pártszervezetek feladata a tavaszi munkák során című írás rámutat, hogy a januári és a februári taggyűléseken is hang­súlyozták: a tavaszi munkák sike­res végrehajtásához minden me­zőgazdasági vállalatban műszaki­termelési és politikai szervezési szempontból egyaránt nagy fele­lősséggel végzett előkészületekre van szükség. Törődni kell azzal, hogy az idei tavaszi munkák szer­vezése megfeleljen az új feltéte­leknek, amelyek között a mező- gazdaság a 7. ötéves tervidőszak­ra kijelölt feladatait megvalósítja. Ügyelni kell az üzemanyag-fel- használás gazdaságosságára, az anyagi eszközök hatékony fel- használására, s mindenekelőtt az anyagi érdekeltség új alapelveinek megtartására az elvégzett munka hatékonysága és minősége alap­ján. Fő feladat az idén is a gabo­nafélék vetése. A Szót kér... fejléc alatt ezút­tal Jaroslav Kmeť, A szocialista mi inka hőse, a diószegi (Sládkovi­čovo) Csehszlovák-Szovjet Ba­rátság Magtermesztő Állami Gaz­daság igazgatója fejti ki vélemé­nyét. írásának címe Hozzájárulá­sunk mezőgazdaságunk inten- zifikálásához. Ebből egyebek közt megtudjuk, hogy a gazdaság dolgozói jelenleg azon fáradoz­nak: jó minőségű kukoricavetőma­got állítsanak elő. Miroslav Slavik, a CSKP Dél­csehországi Kerületi Bizottságá­nak vezető titkára Az ifjúság a ke­rületnek című írásában a dél­csehországi kerület ifjúsági szer­vezeteinek évzáró taggyűléseivel kapcsolatban fejti ki véleményét. A cikkből kiderül, hogy a múlt esztendőben sikerült a kerületben élő fiatalok többségét megismer­tetni a párt XVI. kongresszusának programjával és határozataival. Kollektivitás és személyi fele­lősség - a pártvezetés legfonto­sabb elve a címe annak az írás­nak, melynek szerzője Jiŕí Špo- ner, a dél-morvaországi kerületi pártbizottság titkára. Rámutat, hogy a kerületi pártszervezet je­lenleg a munka hatékonyságának növelésére az egyes helységek és munkahelyek konkrét feladatai kö­zött a XVI. kongresszuson és a CSKP utána következő központi bizottsági ülésein kitűzött felada­tok teljesítésére törekszik. Arra is ügyelnek, hogy a taggyűlések he­lyes tartalmi előkészítéséhez cél­szerűen felhasználják az alap­szervezetek munkaterveit. A kerü­leti pártbizottság a munkatervek kidolgozása előtti időszakban a já­rási pártbizottságoknak módszer­tani dokumentumot továbbít, amelyben javasolja a felsőbb párt­szervek határozataiból következő, döntő fontosságú kérdéseket. A módszertani segítségnyújtásnak ez a formája azonban nem jelenti, hogy gépiesen befolyásolnák min­den taggyűlés napirendjét. Miroslav Šteflíček írásának cí­me: Intenzívebbé tesszük a me­zőgazdasági termelést. Ez a cikk a Jindrichuv Hradéc-i járás mező- gazdasági termelésének feladatait és gondjait ismerteti. Ladislav Adamec, a CSKP KB tagja a CSSZK kormányának alel­nöke Felelősségteljesen valósít­suk meg a CSKP XVI. kongresz- szusának határozatait című cik­kében egyebek közt rámutat a ve­zető gazdasági dolgozók és tiszt­ségviselők felkészítésének és ne­velésének hiányára. Az írásnak az is fontos gondolata, hogy az ellen­őrzésnek nem szabad véget érnie - amint az még esetenként előfor­dul - a nem teljesített feladatok és a nehézségek okai egyszerű fel­tüntetésével. -fü­A bratislavai Semex vállalat az idén mintegy 22 millió tasak zöldség- és virág vetőmagot hoz forgalomba. Felvételünkön Daniela Žitná, a vető­mag csíraképességét ellenőrzi. (Németh János felvétele) ÚJ szú 4 1982. III. 10. KÉNYES KÉRDÉSEK EGY TEXTILGYÁRBAN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents