Új Szó, 1982. március (35. évfolyam, 50-76. szám)
1982-03-09 / 57. szám, kedd
KORPARANCS A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR IRODALOM FEJLŐDÉSÉRŐL A Szlovákiai írók Szövetségének IV. kongresszusának vitájában felszólalt Rácz Olivér, a szövetség vezetőségi tagja is. Felszólalását az alábbiakban közöljük. F elmérni két írókongresszus között eltelt időszak irodalmi termését nem könnyű s nem is hálás feladat. Elsősorban azért, mert amikor az ember az irodalomra gondol, ösztönszerüen és elkerülhetetlenül a világirodalom kimagasló értékeit érti alatta. Csakhogy az irodalomban aránylag kevés az olyan szellemóriások száma, mint amilyen Shakespeare, Villon, Dante, Hviezdoslav, vagy Solohov - ám az is igaz, hogy a klasszikusok mögött az irodalomban mindig ott álltak, s ott álllnak ma is az írott szó szerény napszámosai, akik nélkül alighanem lehetetlen volna az irodalom fejlődése és folyamatossága A csehszlovák irodalom kontextusában - tisztelet néhány kimagasló kivételnek! - az írott szó ilyen szerény napszámosai a nemzetiségi irodalmak írói. De ahogyan az elmúlt írókongresszus óta erőteljes, lendületes fejlődésnek indult a cseh és a szlovák irodalom az utóbbi években ugyanilyen figyelemre méltó fejlődés észlelhető a nemzetiségi irodalmak területén is. A/ukrán és magyar szerzők alkotásai bebizonyították, nem elégszenek meg azzal, hogy színtelen állóképek vagy néma fényképmásolatok alakjában ábrázolják a való életet, hanem a ma korparancsának hiteles megszövegezésére törekszenek. Nem torpannak meg a létező valóság puszta megfigyelésének vagy gépies megörökítésének holtpontján, hanem a kor kategorikus imperatívuszát, a fejlődés kötelező társadalmi és politikai programját akarják - művészi formában és meggyőző erővel életre kelteni. Az értékelés során emellett nemcsak a két kongresszus között eltelt időszakról érdemes eltűnődni, hanem az új csehszlovákiai magyar irodalom beteljesedett három évtizedén. Az alkalom becses és időszerű, ha arra gondolunk, hogy ez az irodalom a felszabadulás után sajnálatos tehertételekkel indult útjára: voltak ugyan gazdag otthoni hagyományai, de két-három, komoly értéket képviselő szerzőn kívül, nem támaszkodhatott az élő irodalom élő folyamatosságára. Éppen ezért, ha ma ennek az új irodalomnak a kezdeteire gondolunk, azokra az időkre, amikor maroknyi néhányan foglalkozni kezdtünk - nem is a szocialista realizmus alkotó módszereivel, hanem egyszerűen csak az irodalommal, volt ebben valami Hašek Švejkjére emlékeztető hősiesség; valami a dicső Otto Katz feldkurát úr nevezetes tábori miséjéből. Mert a feldkurát úr olykor végtelen mélységű okításokon tudott elmerengeni, különösen, amikor felelőssége teljes tudatában meghatározta a tábori mise lényegét. ,,A tábori mise - mondta a dicső Otto Katz feldkurát úr - az nem olyan vicc, mint a fogházi mise vagy egy prédikáció azoknak az alsógatyás gazembereknek a szaunára. Ehhez tényleg jól fel kell kötni a ga-' tyát. Tábori oltárunk, az van. összecsukható, zsebkiadás“. N os, tábori oltárunk - zsebkiadás - már nekünk is volt azokban a hősi években, s ebben valóban volt valami svejkies hősiesség, de mindenekelőtt abban, hogy ahhoz az emberöltőhöz tartoztunk, amely még Fábry Zoltán mérhetetlen erkölcsi súlyától és tekintélyéből meríthetett erőt, Laco, Novomeský, Ján Poničan, Pavol Horov, Emil Boleslav Lukáč, Ján Smrek, Vojtech Mládek és mások önzetlen barátságából, internacionalista segítségéből és hűségéből, s mindazokéből, akik következetesen bátorítgatták és serkentették irodalmi munkásságunkat. Illesse hódolat mindazok emlékét, akik ma már nincsenek közöttünk, s illésé köszönet mindazokat, akik a mai szlovák iro- nemzedék soraiból a helyükre léptek, hogy tevékeny tényezői legyenek ennek a szépséges együttműködésnek Kezdetben vala az alkotás. S ebből az alkotásból született meg az új csehszlovákiai magyar irodalom, amely céltudatosan bele illeszkedett a szlovák és a csehszlovák irodalom oszthatatlan és egységes kontextusába és beírta tagadhatatlan jelenlétét egész társadalmunk tudatába - hála a Szlovákiai írók Szövetsége vezetőségének és politikai-kulturális folyóiratainknak pártunk szellemét követő, internacionalista segítségének és megértésének - lassan már a szlovák olvasók tudatába is. Nem utolsósorban a Szlovák író- szövetség elnökségétől származó ösztönzésnek és buzdításnak köszönhető, hogy a csehszlovákiai magyar irodalom éppen a két írókongresszus közötti időszakhan dinamikus fejlődésnek és kibontakozásnak indult, hogy egyre következetesebben foglalkozik az élet élő és lüktető változásaival, a múlt marxista feltárásával, a múltból a jelenbe ívelő átmenetekkel, amelyek feltételei és előkészítői a jövőnek. Ez a gondoskodás és a magyar szekció céltudatos munkája tette lehetővé, hogy az említett időszakban, noha olykor súrlódásokkal és buktatókkal is meg kellett küzdenünk, mert hiszen ezektől az ifjonti kóroktól egyetlen irodalom sem maradhat teljesen mentes, a csehszlovákiai magyar irodalomban szemmel látható értékfelhalmozódás és érték- sűrűsödés jött létre - immár 3-4 írói nemzedék munkájának eredményeképpen. Otto Katz feldkurát úr zsebkiadású tábori oltára irodalommá teljesedett, szocialista irodalommá, amely ma több, mint 30 írószövetségi tagot s a szekció szélesebb rétegeiben mintegy 20-25 tehetséges fiatal írót és tagjelöltet számlál. Ez a kis közösség évente 20-25 eredeti szépirodalmi alkotással gyarapítja irodalmunkat, s minden szerénytelenség nélkül elmondható, hogy ebből az évi termésből mintegy 10-15 mű eléri a csehszlovákiai irodalom tisztes átlagának színvonalát. Ennél a pontnál azonban azt sem hallgathatjuk el, hogy a szekciónak ez a létszámban és írói felkészültségben egyaránt egyre növekvő kis közössége, a Szlovákiai írók Szövetsége és a Szlovák Irodalmi Alap minden segítsége és támogatása ellenére - s ezt a támogatást nem győzzük kellőképpen hangsúlyozni és méltányolni egyrészt a publikálási lehetőségek, másrészt az értékek kellő és hitelt érdemlő fémjelzése szempontjából lényegében merőben változatlan feltételek és lehetőségek közepette dolgozik A jövőben ezért feltétlenül foglalkoznunk kell majd azzal a kérdéssel, hogyan biztosíthassuk napi sajtónk és folyóirataink hasábjain elsősorban az irodalomelméleti és irodalom- kritikai tanulmányok, de a lírai és epikai alkotások közlésének bővebb, fokozott lehetőségeit, másrészt hogyan tegyük hatékonyabbá, egészséges megkülönböztetést és rangot kölcsönző, ösztönző és valóban kiemelő értékűvé irodalmi díjainkat. A Szlovákiai írók Szövetsége magyar szekciójának írói tudva tudják, hogy az elkövetkező időszakban s a CSKP XVI. kongresz- szusa által kijelölt határozatok értelmében még szilárdabban és következetesebben be kell kapcsolódniuk hazánk írói közösségének közös munkájába, hogy minden erőnkkel és tudásunkkal hozzájáruljunk az irodalom és a társadalom kapcsolatainak megszilárdításához. Az alkotás valamint az analitikus és szintétikus kritikai elemzés elmélyítéséhez Ahhoz, hogy az irodalom hatósugarainak középpontjába a címzett - az olvasó - kerüljön, s hogy szerzőnk minden alkotásában a maga teljes tisztaságában érvényesüljön a kollektív gondolat, a közösségi eszme sajátos, egyszeri, egyénien jellegzetes és hiteles visszavetíté- se. A csehszlovákiai magyar irodalom felelősséggel vállalja a kettős kötődés feladatait és kötelességeit, a kötődést egyrészt a csehszlovák irodalom megbonthatatlan egészéhez, márészt az egyetemes magyar irodalom összhangzatához, amelyben, a maga szerény lehetőségeihez képest, de mindenekelőtt szilárd eszmei, politikai és társadalmi meggyőződéseivel óhajtja hallatnia sajátos és jellegzetes hangját. Minden erőnkkel hozzá akarunk járulni ahhoz a felelősséghez, amelyet a gens de lettres közösségének kell éreznie a társadalom, az egész emberiség fejlődése és a világbéke megőrzése iránt, hogy az gens de lettres emberi közössége lelkes együttalko- tója lehessen egy olyan kornak, amelynek hű és hiteles rajzából az emberiség új története tárul elénk S zilárdan hisszük, hogy létünk három évtizede, de különösen a két kongresszus között eltelt években mi is megálltuk írói érettségünk vizsgáit, a cseh és szlovák fegyvertárs-írók hűséges fegyvertársai lettünk - egyenrangúak az egyenrangúak között, mert ennek az egyenrangúsításnak jeleit és törekvéseit az elmúlt években őszinte szívvel és őszinte örömmel tapasztaltuk. Jövő héten: Madách-nap A Könyvszemle ’82 kiállítást megnyitása óta már több ezren látogatták meg. Szlovákia 15 kiadója mutatja itt be tavalyi könyvtermését. A rendezvény központi jelszava - A SZOCIALISTA KÖNYVKULTÚRA - A HALADÁSÉRT ÉS A BÉKÉÉRT VÍVOTT HARC HATÉKONY EREJE - is bizonyítja, hogy hazánkban milyen jelentősége van a könyvnek. Az ezer négyzetméternyi kiállítási te- rületewa hazai irodalmi élet legjelesebb képviselőinek munkáját láthatják az érdeklődők. Közöttük vannak a csehszlovákiai magyar irodalom legkiválóbb alkotóinak művei is. A Madách Könyv- és Lapkiadó nemzeti vállalat az idén hatvannégy könyvet mutat be a kiállításon. Ebből 55 címszó a kiadó egyre gyarapodó tevékenységét reprezentálja, a többi a magyarországi könyvkiadókkal közösen készült. Ez persze nem a teljes évi termés, hiszen a kiadó évente átlagban 250-300 könyvet vesz át magyarországi partnereitől, örvendetes az a tény is, hogy tavaly a Madách 29 csehszlovákiai magyar és 26 cseh és szlovák irodalomból fordított művet adott ki. A könyvek bemutatásán kívül a Könyvszemle ’82 az irodalom népszerűsítését is szolgálja. Rendszeresen tartanak író-olvasó találkozókat, amelyeken szinte az irodalmi élet valamennyi kiváló egyéniségével találkozhatnak az olvasók. Ennek a rendezvénysorozatnak része lesz a március 18- án délelőtt tizenegy órakor kezdődő Madách-nap, amelyet a kiállítás színhelyén, a bratislavai Művészek Házának első emeletén tartanak. Az írók, költők, kiadói szakemberek és az olvasók ismerkedésére hivatott rendezvény során Cselényi László, Grendel Lajos, Koncsol László és Püspöki Nagy Péter dedikálja nemrég megjelent könyveit. Ez az esemény jó példa lehet arra, hogy később a könyvhónap rendezvényeinek sorát a fővároson kívül minél több faluban, városban hasonló módon kibővítsék. Ifjúsági klubok, művelődési házak és CSEMADOK-szervezetek rendezhetnek könyvkiállítást, íróolvasó találkozót, mert a könyvet nemcsak eladni kell, hanem meg is kell szerettetni. (d-n) UU FILMEK Kenyér, arany, fegyver (szovjet) Háborús kalandfilm a Kenyér, arany, fegyver, mely a polgárháborút újabb változatban jeleníti meg. A polgárháború idején két fontos szállítmányt kell eljuttatni Moszkvába: aranyat a banknak és búzát egy gyermekotthonnak. Azok, akik erre a veszélyes feladatra vállalkoznak, nem csak a fehérek támadásának vannak kitéve, hanem a környéket uraló banditáknak is. Egy kis vasútállomáson zajlanak az események: itt ütköznek össze a vörösök és a fehérek Kíméletlen küzdelem folyik köztük; a fehérek tüzet nyitnak a vörösökre, akik élethalálharcot folytatnak azért, nehogy az életet jelentő szállítmány az ellenség kezébe kerüljön. A parancsot az egyetlen életben maradt csekista teljesíti és sebesülten bár. de a szállítmányt eljuttatja a fővárosba. A kalandban és lélegzetelállító jelenetekben bővelkedő filmet Szamvel Gaszparov rendezte. Alkotásában elsősorban a főszereplők magatartására, tetteik motiválására koncentrált, nem vonatkoztatva el cselekedeteiket az eseményektől, melyek meghatározták döntéseiket, mozgósították erőiket, növelték a felelősségtudatot és jellemeket acéloztak meg. Az alkotás a Gorkij-filmstúdió produkciója, ahol jobbára gyermek- és ifjúsági filmek készülnek. Bár a Kenyér, arany, fegyver nem kimondottan ifjúsági film, kalandos története mégis elsősorban a fiatalabb nemzedék szórakoztatását szolgálja. . Jelenet a szovjet kalandfilmből Csatár a pácban (francia) Aki másnaR vermet ás, maga esik bele; e közmondás a témája a Csatár a pácban cimű francia vígjátéknak, mely arról szól, hogyan torolja meg a film főszereplője - egy forrófejű csatár - a rajta esett sérelmet. A történet egy francia kisvárosban játszódik, s az alkotók a sporttal való manipulálást helyezik érdeklődésük fókuszába Jean-Jacques Annaud filmjének hőse meglehetősen akaratos fiatalember, s mert nem hagyja magát, felettesei elteszik az útból, a helyi összefonódások könnyen lehetővé teszi az ilyesmit, annál is inkább, mert a városka életét a helybeli kapitalista mozgatja, aki tulajdonosa a kisváros nagyüzemének és menedzsere a futballcsapatnak, abból a megfontoláslomkritikával is párosul, mint e francia film esetében. Az alkotás ugyanis - helyenként szatirikus hangvételben - leleplezi a cinkos és cinikus hatalmasságokat, akik semmitől, még az aljasságtól, a bűntől sem riadnak vissza és kigúnyolja a szinte beteges futball- szenvedélyt, amely vakká és süketté teszi az embereket. S éppen ez a szenvedély üt vissza és válik a manipulátorok- a város „tisztes“ polgárai- csapdájává. A csapat a nagy meccsre készülődik, amikor baleset következtében három játékosa megsérül. Mivel nemtelikkiatizen- egy, mit tehetnének? Kénytelenek büntetését töltő hősünket a börtönből kölcsönkérni. Reá vár a feladat, hogy góljaival zúzza szét az ellenfél reményeit. Patrick Dewaere, a francia film főszerepében ból kiindulva, hogy „eltartok tizenegy hülyét, hogy a másik nyolcszáz nyugton maradjon“. Hősünk kimaradt a csapatból, állását is elveszti, s egykori pártfogói mindent elkövetnek kedvencük meg- leckéztetése érdekében. Egy-két hamis tanú és a meggondolatlan játékos börtönben találja magát, erőszakos nemi közösüléssel vádolva. (A nemi erőszakot egy másik nagynevű futballista követte el.) Ez a kiinduló helyzet, az alkotók ebből bontják ki a történetet, mely bemutatja, hogyan kerülnek pácba azok, akik ezt az aljasságot elkövették. A gazdaság megtorlása, az igazságot szolgáltató jogos bosszú mindig hálás vígjátéki téma, s kiváltképpen az, ha némi társadaS a csatár a győzelmet szerző két góljával egyszeriben ünnepelt hős lesz. S ekkor ellentámadásba lendül és visszalő: nemcsak egyenlít, hanem a vezetést is megszerzi - többszörösen „veri vissza“ leleplezett rágalmazóin és börtönbe juttatóin azt, amit ellene elkövettek. A rendező mulattató és tanulságos történetet mesél el, Középpontjában a francia közönség új kedvence, Patrick Dewaere összetett figurájával és meggyőző alakításával. A kellemes szórakozást nyújtó film egyetlen hibája, hogy stílusa nem elég egységes: vígjátéki elemek szatirikus és bo- hózati mozzanatokkal váltakoznak benne, a kritikai mondanivaló azonban így is hangsúlyos, -ymÚJSZÚ 4 1982. III. 9.
