Új Szó, 1982. március (35. évfolyam, 50-76. szám)
1982-03-09 / 57. szám, kedd
ÚJ szú 5 AZ ÖNÁLLÓSÁG EGYÜTT JÁR A FELELŐSSÉGGEL írta: Ján Janovic, az SZSZK mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztere A CSKP KB 4. ülésének tárgyalásaiból és határozataiból kiindulva megállapíthatjuk, hogy ma már nemcsak a mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum dolgozói, hanem egész társadalmunk is ismeri azokat az okokat, amelyek szükségessé tették a mezőgazdaság 1967 óta érvényes tervszerű irányítási rendszerének a felújítását. Elsősorban a külső feltételekkel kapcsolatosak azok a problémák, amelyeket nem lehetett már megoldani csupán ésszerűsítési intézkedésekkel, hanem fokozatosan megfelelő változásokat kell elérni a szövetkezetek és az állami gazdaságok termelési színvonalában és szerkezetében, amelyeknek jelentős pénzügyi összefüggései és követelményei vannak. Ezért az árakat és az egyéb gazdasági szabályozókat úgy kellett rendezni, hogy azok maximális gazdaságosságra ösztönözzék a termelőket - hogy minden ár termőföldről, minden gazdasági állattól, a beruházásokra és a bérekre fordított minden koronából és a felhasznált energia minden egységéből minél több kiváló minőségű terméket állítsanak elő. Erre a korábban is hangoztatott irányzatra azonban nem lehetett áttérni a régi irányítási rendszer feltételei között, amely több vonatkozásban is túlhaladott volt. Ezért meg kellett teremeni az összhangot a tervezés, a gazdasági szabályozók, a bér- és a káderpolitika, valamint az új követelmények, főleg a lényegesen igényesebb külső és belső feltételek között. VÁLTOZÁSOK A TERVEZÉSBEN Az új intézkedések egész komplexumában a tervezés szakaszán kerül sor a iegjelentősebb változásokra. Már régebben is bírálat tárgyát képezte az a gyakorlat, amikor a mezőgazdasági vállalatoknak többé-kevésbé direktív módon írtak elő jelentős számú termelési mutatót, amelyek gyakorlatilag felülről határozták meg a termelés szerkezetét és a mező- gazdasági termékek felvásárlását. Az egységes földművesszövetke-' zetek és az állami gazdaságok csekély mértékben vettek részt a terv kidolgozásában, ami gyengítette a kezdeményezésüket, valamint a termelési feltételek, források és tartalékok ésszerű kihasználásáért viselt felelősségüket. Ezért a tervezés tökéletesített rendszere a mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexumban azzal számol, hogy a mezőgazdasági vállalatok sokkal aktívabban vesznek részt a 7. ötéves terv kidolgozásában. Javaslataikat kezdeményező tervek formájában veszik figyelembe, éspedig az átvevő szervezetekkel való szoros együttműködésben, amelyek a mezőgazdasági vállalatokkal hosszú távú szerződéseket kötnek a termékek szállítására. Az 1982-es évtől kezdődően és az egész 7. ötéves tervidőszakban az állami terv csak a gabonafélék és a vágóállatok felvásárlását határozza meg kötelező formában az irányítás minden szintje számára. A járási mezőgazdasági igazgatóságok azonban az új alapelvek értelmében még további három mutatót is megállapíthatnak az alájuk rendelt mezőgazdasági vállalatok számára, amelyek a termelés és a termékfelvásárlás legfontosabb feladataira vonatkoznak. A többi terméknél csupán értesítik a szövetkezeteket és az állami gazdaságokat, hogy milyen objektív igények vannak az állami alapokba történő felvásárlás területén, s ezeket a feladatokat a mezőgazdasági vállalatok a felvásárló szervezetekkel való szoros együttműködésben biztosítják. A tervezés tökéletesítésének további alapvető irányzata a mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexumban az, hogy szorosabbra fűzi a mezőgazdasági és élelmiszeripari termelésben résztvevő reszortok érdekeit és kötelességeit, vagyis a mezőgazdasági-ipari komplexum tervezése reális egységben történik. Az új intézkedések feltételezik, hogy a jövő évtől kezdve már a tervbizottságok szintjén fogják összeállítani a tervet, éspedig a mezőgazdasági termelés anyagi-műszaki ellátásában résztvevő összes reszort javaslatai alapján. A tervjavaslatot a szövetségi kormány és a nemzeti kormányok elé fogják terjeszteni, s annak teljesítését ellenőrizni fogják az egyes reszortokban, a tervező szervekben és egészében véve a kormányüléseken is. Ugyancsak jelentős változásokra kerül sor az állóalapok újratermelésének tervezésénél. A mező- gazdasági vállalatok szempontjából elsősorban a beruházások új kategorizálásának van jelentősége. Az ötmillió koronáig terjedő akciókra ugyanis nem vonatkoznak a központilag meghatározott keretek, ami lehetővé teszi a farmok, a raktározó és tároló építmények stb. hatékony felújításának és kiépítésének rugalmas megvalósítását. NEM A „MAZSOLÁT“ KELL KISZEDNI Az előbbiekből is látható, hogy lényeges vátozásokról van szó, amelyek a mezőgazdasági vállalatok jogkörét is kiszélesítik a mezőgazdaság irányításának és tervezésének a folyamatában. Ez tulajdonképpen a demokrácia elmélyítését jelenti a terv kidolgozásában és megvalósításában. Azonban nagyon káros és helytelen lenne, ha a tervezésnek ezeket a jól megfontolt és távlatilag ható elemeit az egységes föld- múvesszövetkezetekben és az állami gazdaságokban úgy értelmeznék, hogy minden vállalat csak azokat a feladatokat fogja kiválogatni, amelyek számára a legelőnyösebbek. Képletesen mondva, ha a közös kalácsból csak a mazsolát csipegetnék ki, s ha a különböző okokból nem eléggé vonzó, de a társadalom számára fontos termékek előállítását kikerülnék, hogy azok termelését vállalja ,,valaki más“. Az új szabályozási rendszer nem így volt elképzelve, s az ilyen jelenségeket csírájában kell elfojtani. Tudjuk, hogy minden demokráciának, így a mi szocialista demokráciánknak is két oldala van. A dolgok egyik oldala az, hogy mindegyik efsz vagy állami gazdaság szabadon, saját termelési feltételeinek tökéletes ismerete alapján tehet javaslatot a termelés és az áruszállítás szerkezetére, a demokrácia másik oldala pedig abban rejlik, hogy a vállalati és a csoportérdekeket minden mező- gazdasági vállalatnál összhangba kell hozni az egész szocialista társadalom érdekeivel. Más szavakkal mondva: öntudatosan kell viszonyulni az állami tervben kifejezett társadalmi megrendeléshez. Ez a viszonyulás azonban sokkal nagyobb igényeket támaszt a tervfeladatok elkészítésével és elhelyezésével, a szállítói-megrendelői tárgyalásokkal szemben. Ezek az igények egyaránt vonatkoznak a tervezési folyamat minden résztvevőjére, vagyis a termelőkre, a járási mezőgazdasági igazgatóságokra, de elsősorban az élelmiszerek és a nyersanyagok felvásárlóira, akik nem várhatják ölbe tett kézzel, mint ahogy eddig gyakran történt, hogy a mezőgazdasági vállalatok beszállítják nekik a terményt egészen az átvevőhelyre, sőt még válogatni is fognak abban. A nyersanyagok és élelmiszerek felvásárlóinak az új feltételek között integráló szervekként kell gondoskodniuk a termelési feladatok elhelyezéséről a mezőgazdasági vállalatokba, törődniük kell a szállítások megfelelő minőségével és választékával, a betakarítás és a termékszállítások ütemtervének kidolgozásával az egész év folyamán, egészen addig, amíg az áru a raktárba nem érkezik. Ezért az új intézkedések lényeges mértékben megerősítik a hosszú távú szerződések jelentőségét, amelyekben meg kellene oldani minden problémát. Az integráló szervezet ennek értelmében integrációs alappal is rendelkezni fog, hogy a gazdasági ösztönzők megfelelő hatást gyakoroljanak a szállítói-megrendelői kapcsolatokra. Ha ez sem segítene, úgy a saját lehetőségek kimerítése után javaslatokat kell az illetékes irányító szerv elé terjeszteni, amely eldönti, hogy adminisztratív, vagy pedig gazdasági intézkedéseket kell-e alkalmazni a társadalmi megrendelés teljes biztosításához. ÉRDEKELTSÉG AZ EREDMÉNYEKBEN Az irányítás gazdasági szabályozói is jelentős mértékben változnak. Elsősorban - a népgazdaság többi ágazatához hasonlóan- kifejezően megnövekszik a nyereség szerepe; a mezőgazdaság állami szektorában a nyereségi terv teljesítésének csekély mértékű elmaradása is csaknem ötöd- résznyi arányban csökkenti a felhasználható béralapot. A nyereségtől - habár kisebb mértékben, mint az állami gazdaságokban- a szövetkezeti tagok javadalmazása is függ. A mezőgazdaságban a népgazdaság többi ágazatától eltérően az anyagi érdekeltség továbbra is összefüggésben marad a piaci termeléssel, illetve a bevételek teljes terjedelmével. Ráadásul ez a függőség meg is erősödik a bevételi növekményprémiumok bevezetésével. Továbbra is számításba jönnek a beruházásokat és a termelést elősegítő pénzügyi juttatások. Ezeket azonban csak egyes kiválasztott vállalatok kapják a gazdaságuk megerősítéséhez. A mező- gazdasági vállalatok körülbelül háromnegyed részében azonban a dolgozók javadalmazását saját gazdálkodási eredményeikből kell biztosítani. Ezekből az új szabályzatokból az évi tervek jóváhagyásának jelenlegi időszakában, s a gazdasági tevékenységre vonatkozó minden intézkedéssel kapcsolatban minden vállalatnál le kell vonni a szükséges következtetéseket, annál is inkább, mert a mezőgazdasági termelés fejlesztéséről korlátozott anyagi alapok mellett kell gondoskodni. Ez az új gazdasági szabályozó elsősorban a termőtalaj jobb kihasználását követeli meg. Hiszen minden hektár eddig kihasználatlan földterület megművelése a bevételeken kívül 2700 korona tiszta jövedelmet hoz a növekményprémiumból a szövetkezet vagy az állami gazdaság pénztárába. Aki elhanyagolja a hektárnyi termőföld megművelését, az saját vállalatát károsítja meg. A mezőgazdasági vállalatoknak ezután sokkal keményebben kell harcolniuk a termőföldjük megőrzéséért, nem járulhatnak hozzá könnyelműen a különböző kisajátításokhoz, a mező- gazdasági területek erdei területekké való átminősítéséhez, hanem minden hasznosítható földterület ésszerű megművelésére és rekultiválására kell törekedniük. A mezőgazdasági dolgozóknak ez a régi feladata most új ösztönzést kapott, s ennek megfelelően kell eljárni minden mezőgazdasági vállalatnál. Ebből a szempontból kell elbírálni a termelési szerkezetet is. A technikai növények termesztése nagy bevételeket eredményez egy hektárról. Aki tehát - a társadalom szükségleteivel összhangban - kiszélesíti a technikai növények termesztését, az saját vállalatának a gazdasági helyzetét is javítja ELŐTÉRBEN A JÓ MINŐSÉG Tudjuk, hogy nem könnyű feladat minden apró földterület megművelése a határban, ugyancsak nem könnyű a rétek és legelők összes területének maradéktalan kihasználása, a cukorrépa, a burgonya, a tömegtakarmányok és a len betakarítási veszteségeinek a csökkentése, valamint a technikai növények vetésterületének a kiszélesítése. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy a tervben biztosított eszközökkel lényegesen jobb eredmények is elérhetők. A mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum tökéletesített tervezési és irányítási rendszere azonban nemcsak a termelés mennyiségi növelését ösztönzi, hanem a hatékonyság növelését és a termelési költségek csökkentését is szorgalmazza, éspedig két okból: • A termelés biztosításához az egyes termelőeszközökből, a központi takarmányforrásokból, a műtrágyákból és a növényvédelmi vegyszerekből, gépekből, gázolajból és tüzelőanyagokból, beruházási keretekből és az anyagiműszaki ellátás egyéb tartozékaiból csak az adott és korlátozott terjedelmű alapokkal rendelkezünk. 0 Ha ilyen anyagi feltételek mellett növelni akarjuk a termelést, (ami a társadalom növekvő szükségleteinek fedezéséhez okvetlenül szükséges), akkor egy tonna abraktakarmányból több húst, tejet és tojást, egy tonna műtrágyával több gabonát, takarmányt és egyéb növényt kell termelnünk, mind eddig, jobban ki kell használnunk a rendelkezésre álló gépeket, és olcsóbban kell megvalósítanunk az építkezéseket. Egyszóval csökkenteni kell a termékegységre számított fajlagos költségeket Ha valamelyik mezőgazdasági vállalat nem haladna a hatékony belterjesítésnek ezen az útján, s a termelés növelését továbbra is extenzív módon biztosítaná az anyagráfordítás fajlagos költségeinek növekedése mellett, úgy nem maradna elég pénz sem a bérekre sem a jutalmakra, sem a fejlesztés biztosítására. Ilyen az irányítás új szabályainak a törvénye. Ezért a termelési feladatok teljesítéséhez teljesen újszerűen kell viszonyulni. Ezt a kérdést a mező- gazdasági termelés egyik legfontosabb szakaszán, a takarmányozás területén közelebbről is megvilágíthatjuk. A megelőző ötéves tervidőszakban rohamosan növekedett az állati termékek termelése, de extenzív úton, vagyis nem csökkent a termékegységre felhasznált takarmány mennyisége. Ennek következtében magasan túl kellett lépni a takarmánybehozatal terveit. Ugyanakkor az állattenyésztési termelésért felelős dolgozóknál eléggé sajátos légkör alakult ki: azt tekintették sikeres igazgatónak, szövetkezeti elnöknek, zootechnikusnak vagy termelési igazgatóhelyettesnek, aki a felsőbb szervnél utólagos takarmányjuttatást tudott kieszközölni az állami takarmányalapból. A valóságban azonban az utólagos takarmányjuttatás a mezőgazdasági igazgatóságok és a vállalatok sikertelenségét tükrözte a takarmányozás ésszerűsítésében és a jó minőségű tömegtakarmányok termelésében. SAJÁT FORRÁSOKBÓL Ezek az utak ma már nem járhatók. A vállalatok és felsőbb irányító szerveik kötött mennyiségű takarmányt kapnak a központi alapokból. Ha nem tudják biztosítani a termelési tervet saját takarmányaikból, vagy túllépik a fogyasztási normákat, további juttatásokban n^m részesülhetnek, s a hiányt az állattenyésztési termelés csökkentésével, főleg a sertéstenyésztés csökkentésével kell megoldaniuk. Ezentúl ezért az állattenyésztés fejlesztésében a belső források mozgósítását kell előtérbe helyezni, vagyis a takarmánytermelést és a zootechnikai munka színvonalát. A vállalatoknál új szemléletet kell érvényesíteni a takarmánymérleg biztosításában. Hasonló feladatokkal kell megbirkózni a termelés további szakaszain is. Az ipari trágya szállítása például lassúbb ütemben fog növekedni, mint eddig, ezért a szövetkezetekben és az állami gazdaságokban gondoskodni kell a szerves trágya eddiginél jobb kihasználásáról. Hasonló jellegű feladatok vannak a növényvédelemben, hogy a rendelkezésre álló vegyszerek célszerűbb és takarékosabb felhasználásával tisztább és egészségesebb legyen a nör vényzet. Bonyolult helyzetet kell megoldaniuk a gépesítőknek is, hogy a gázolaj és a tüzelőanyagok rendelkezésre álló keretein belül jó minőségben gondoskodjanak a mezei munkák elvégzéséről, s hogy minimális legyen a melléküzemági termelésből származó bevételek csökkenése. SZABAD UTAT AZ ÖNÁLLÓ ELSZÁMOLÁSNAK Az irányítási munka tökéletesítésében és hatékonyságának növelésében az alapvető feladatok közé tartozik a vállalaton belüli önálló elszámolási rendszer elmélyítése. Csak ezen az úton érhető el, hogy a kollektívák a szükséges mértékben érdekelve legyenek a lehető legjobb gazdasági eredmények elérésében. A javadalmazási rendszer jól kiegészíti az önálló elszámolási rendszert, de nem helyettesítheti azt. Az irányítás új szabályai elegendő teret biztosítanak a mezőgazdasági vállalatok számára a kollektívák és az egyének kezdeményezésének a mozgósítására. A vállalaton belüli részlegek számára konkrétan meghatározhatják a jutalmazás formáit. Ebből a szempontból figyelemre méltó a brigádrendsze- rü önálló elszámolás tapasztalati rendszerének a bevezetése a Szenei (Senec) Állami Gazdaságban A vállalaton belüli részlegek számára meg lehet határozni az eredményprémiumokat a termelési és árutermelési feladatok teljesítéséért és túlteljesítéséért, valamint az anyagok takarékos felhasználásáért. A vállalaton belüli önálló elszámolási rendszer konkrét formáit és módszereit ki kell még fejleszteni, de mielőbb minél szélesebb területen kell ezeket érvényesíteni. Az eddigi tapasztalatokból kiindulva a tudományos-kutatási alapot megbíztuk, hogy dolgozzák ki a vállalaton belüli önálló elszámolás új modelljét a szövetkezetek és az állami geizdaságok számára. Az új gazdasági feltételek között sok mindent meg kell változtatni az irányítási munkában mind a mezőgazdasági vállalatok szintjén, mind pedig a mezőgazdasági igazgatóságokon és a minisztériumokban Változik a feladatok fontossági sorrendje, s új feladatok is keletkeznek. Ezeknek vissza kell tükröződniük a vállalati tervekben, a mezőgazdasági termékekre vonatkozó szállítási szerződésekben, a terv teljesítésére és a vállalatok fejlesztésére irányuló ésszerűsítési intézkedésekben, az operatív irányítási módszerekben, a személyi anyagi érdekeltség szempontjaiban, a prémiumrendszerekben, valamint a szocialista munkaverseny irányzataiban és értékelésében. Az új utakon való elindulást, az új irányítási és ellenőrzési módszerek bevezetését nem lehet halogatni. JEzért már most, az 1982- es évi tervkészítés lezárásának a szakaszában, a kollektív szerződések és a szocialista kötelezettségvállalások véglegesítésénél, az évzáró gyűléseken és a párt- szervezetek taggyűlésein, valamint később is, az ötéves terv kidolgozása és a tavaszi munkák előkészítése idején ezeket az új problémákat a dolgozók széles körű bevonásával és aktív részvételével kell elemezni, s megfelelő intézkedéseket kell elfogadni azok megoldására és a feladatok végrehajtására. Fontos szerepet jászik ebben a mezőgazdasági igazgatóságok, a párt- és a szakszerve- žetek politikai-szervező munkája, valamint a jól szervezett gazdasági propaganda is, beleértve a dolgozók szakmai továbbképzését az irányítás minden szintjén, de főleg a termelés szakaszán. 1982. III. 9.
