Új Szó, 1982. március (35. évfolyam, 50-76. szám)

1982-03-08 / 56. szám, hétfő

ÚJ szú 3 1982. III. 8. Jozef Lenárt elvtárs beszéde (Folytatás az 1. oldalról) Joggal vagyunk büszkék arra, hogy a szocialista országépítés éveiben hazánkban - és ezen be­lül Szlovákiában - hatalmas anya- gi-müszaki alapot hoztunk létre. Hiszen az állóeszközök értéke Csehszlovákiában 1434 milliárd korona, ebből Szlovákiában 424 milliárd korona Országunk az egy főre jutó acéltermelés terén az első a világon, a fűtőanyag- és az, energiaellátásban a másodikok vagyunk, s szintén az elsők kózé sorakoztunk fel a vas- és a henge- reltáru-felhasználásban. A gazda­sági fejlődésre támaszkodva lé­nyegesen emelkedett az életszín­vonal és a közélelmezés színvo­nala is. A felszabadulás óta 2 826 000, ebből Szlovákiában 1 056 000 lakás épült. A szocializ­mus megteremtette a lehetősége­ket az emberek alkotó erőinek ki­bontakozásához, elmélyült a mun­kásosztály, a parasztság és az értelmiség s főleg a fiatal nemze­dék műveltsége és nőtt szakmai rátermettsége. A jelenkor azonban megköveteli, hogy a szocializmus előnyeit kihasználva a jelen és a jövő szükségleteinek szintjén fel tudjuk használni a belső tartaléko­kat. Ezt a követelményt növeli az, hogy emelkednek a költségek, a különféle nyers- és alapanya­gok, valamint az energiahordozók árai. Nem becsüljük le és nem becsülhetjük le a külső tényezők­nek népgazdaságunkra gyakorolt hatását. Ez azonban nem jelenti azt, hogy túlbecsüljük vagy abszo­lutizáljuk ezt a befolyást és leplez­zük saját hibáinkat és fogyatékos­ságainkat. Jól tudjuk, hogy ez mi­hez vezet, milyen következményei vannak. Megérezzük az ilyen ma­gatartás következményét a min­dennapi életben, pl. a hazai pia­con, ahol nem tudják kielégíteni a keresletet élelmiszerekből és egyes iparcikkekből. Ezt főként a termelés és a kereskedelem elégtelen együttműködése és az okozza, hogy a termelés még min­dig nem eléggé érdekelt az embe­rek konkrét szükségleteinek kielé­gítésében, s fogyatékosságok vannak az áruelosztásban és az eladás kulturáltságában. Ugyanígy nem lehetünk elége­dettek a szolgáltatások terjedel­mével és minőségével, azzal, hogy gyakran sokáig kell várakoz­ni a lábbeli, az elektromos cikkek megjavítására, a lakás karbantar­tási munkáira és a háztartási mun­kát megkönnyítő szolgáltatásokra. Az évzáró taggyűléseken a dolgo­zók munkába szállításának fogya­tékosságait is joggal bírálták. Igen, takarékoskodni kell az üzemanya­gokkal, de javítani kell és kulturál­tabbá kell tenni az emberek mun­kába szállítását. A szocialista tár­sadalom ésszerűséget és becsü­letességet követel meg a kereske­delemtől, ezzel ellentétben állnak az olyan visszásságok, mint a hi­ánycikkek „pult alatti eladása“. Ezek a jelenségek szöges ellen­tétben állnak a szocializmus lé­nyegével, pártunk politikájával, a XVI. pártkongresszus irányvo­nalával. A központi bizottság eze­ket a jelenségeket bírálta és bírál­ja s határozataiban rámutat meg­szüntetésük lehetőségeire. A jelenlegi időszakban az a leg­fontosabb cél, hogy elérjük a kí­vánt fordulatot a népgazdaság in- tenzifikálásában. Szükséges, hogy a termelő és a nem termelő szférában egyaránt érvényesüljön a maximális gazdaságosság és célszerűség elve. Ennek legfonto­sabb útja a legújabb tudományos és műszaki ismeretek merész fel- használása. Mindezt már nem­egyszer hangsúlyoztuk és a jö­vőben is hangsúlyozni fogjuk. Szűkig van arra - és a legfőbb ideje - hogy a jó és helyes elhatá­rozásokat tettekre váltsuk, s en­nek érdekében a folyamatokat cél­tudatosan irányítsuk. Amint tudjuk, a szövetségi kor­mány - a népgazdaság helyzeté­ből kiindulva, tekintetbe véve a hús­termelés jelenlegi lehetőségeit és költségeit - úgy döntött, hogy emeli egyes húsfajták és húsipari termékek, valamint a rizs és né­hány más árucikk fogyasztói árát. Hogy enyhítsük az áremelkedés hatását, emeltük a nyugdíjak, a családi pótlékok összegét, s fo­koztuk a rokkantak szociális támo­gatását. Ez nem volt könnyű és népszerű döntés, de ez a megol­dás objektívan szükségszerűvé vált, s a dolgozók többsége elfo­gadta ezt a döntést. Ez a lépés is eszünkbe juttatja, hogy a társada­lom nem fogyaszthat többet, mint amennyit létrehoz, ha nem akar eladósodni. A létrehozott erőforrá­sokat ésszerűen kell felhasznál­nunk, hogy az emberek szükség­leteinek kielégítésén kívül gondos­kodjunk a népgazdaság és az egész társadalom céltudatos fej­lesztéséről, valamint szocialista hazánk védelméről. Gazdasági és szociális programunk sikeres megvalósításának kulcsa az álla­mi és a gazdasági szervek irányító munkájának megjavítása. Joggal várjuk el azt, amit már a XVI. kongresszus leszögezett és amit a CSKP Központi Bizottsága nem­rég újra hangsúlyozott, hogy az irányítás minden területén a hely­zet és a problémák alapos ismere­te alapján dolgozzanak és hozza­nak határozatokat. Mindig meg kell találni az optimális megoldást, például az idei tervfeladatok le­bontása során is. Nagyon helyes, hogy a szak- szervezetek teljes támogatásukról biztosítják a népgazdaság terv­szerű irányítási rendszerét tökéle­tesítő intézkedések végrehajtását. Tény azonban, hogy ezen intézke­dések szelleme még nem jutott el minden irányító szervhez. Itt arra gondolunk, hogy céltudatosabban és határozottabban kell életbe lép­tetni az önálló elszámolási rend­szert. Nagyra értékeljük, hogy ezt a feladatot a szakszervezetek ma­gukévá tették. Egyúttal szüksé­ges, hogy a központi szervek mi­nél előbb megkezdjék az intézke­dések további tökéletesítését, kü­lönösen a beruházások és a fej­lesztés irányítása, a tudomány és a technika felhasználása, a szo­cialista gazdasági integráció meg­gyorsítása terén. Ezzel kapcsolat­ban szeretnék röviden kitérni a normákra. Nem egy probléma elemzése során megállapítjuk, hogy pontos és szüntelenül töké­letesített normák és számítások nélkül nem lehet rend a gazdálko­dásban, méltányosság a bérezés­ben, nem fejlődhet gyümölcsöző­en és hatékonyan a munkakezde­ményezés. Ezért a szakszervezeti szervezeteknek hatékonyabban kellene küzdeniük a sikerek és a balsikerek előidézőinek anoni­mitása ellen, a gazdaságosság, a hatékonyság és a minőség meg­teremtéséért, bírálóbban és igé­nyesebben kellene eljárniuk a gazdasági vezetéssel szemben. Meggyőződésünk, hogy a terv tel­jesítéséért, a párt és a szakszer­vezetek közös stratégiai irányvo­nalának megvalósításáért folyta­tott küzdelemben a szakszerveze­tek fontos tényezők lesznek A népgazdaság fejlesztése és az emberek jólétéről való gondos­kodás terén kitűzött célok megkö­vetelik, hogy az irányítás és a ter­vezés minőségének javításán, a bérezés szocialista elveinek ér­vényesítésén túlmenően jobban fel­használjuk a szocializmusnak azt a hatalmas előnyét és erejét, ame­lyet a dolgozók alkotó kezdemé­nyezése, az irányításban való ön­tudatos részvétele jelent. Ezzel kapcsolatban a XVI. pártkong­resszus kiemelte annak szüksé­gességét, hogy tovább növeked­jen a szakszervezetek kezdemé­nyező szerepe és felelőssége a társadalom szociális és gazda­sági fejlesztése terén. A dolgozók ebben való részvételének fontos formáját jelenthetik a termelési ér­tekezletek. Ezzel a lehetőséggel sajnos nem mindenütt élnek. A műhelyekben és az üzemegysé­gekben megrendezik ugyan a ter­melési értekezleteket, az emberek felvetik a problémákat, de javasla­taik nem mindig találnak termé­keny talajra. Ezért határozottan törekedni kell e deformáció meg­szüntetésére, meg kell vizsgálni a javaslatokat, s a munkások és a technikusok bevonásával kell őket megvalósítani. Amikor a dol­gozóknak az irányításban való részvételéről beszélünk, ezt nem azonosíthatjuk a termelési érte­kezleten vagy a gyűlésen való részvételükkel. Azt kell célunknak tartanunk, hogy a dolgozókat konkrétan bevonjuk a problémák megoldásába. Azt akarjuk, hogy kongresszusuk behatóan foglal­kozzon a dolgozók kezdeménye­zésének és a szocialista munka­versenynek fejlesztésével. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az együttes kötelezettségek vállalása nagyban előmozdítja a termékek minőségének javítá­sát, egységbe fogja a kivitelezők erőfeszítéseit. Nagyon örültem annak, amikor nemrég a Jaslov- ské Bohunice-i atomerőműben ta­núja lehettem az új együttes köte­lezettségvállalásnak. A kollektívák felajánlották, hogy lerövidítik a tervbe vett javítások határidejét, ami lehetővé teszi 310 millió kilo­wattóra áram előállítását terven felül. Sajnos, azt is meg kell állapí­tanunk, hogy az ilyen példákból még mindig kevés van. Pedig nagy szükség lenne az együttes kötelezettségekre számos iparcikk és élelmiszeripari termék minősé­gének javítása céljából, valamint a szolgáltatóiparban. Hiszen e kö­telezettségek segítségével meg lehet szüntetni a reszortokon be­lül és a reszortok között meglevő mesterséges korlátokat, a szállí­tói-megrendelői kapcsolatok fo­gyatékosságait. Meggyőződé­sünk, hogy a Szakszervezetek Szlovákiai Tanácsa és az ágazati szakszervezeti szövetségek ha­gyományaik szellemében mindent megtesznek azért, hogy növeljék a kiváló minőségű termékek rész­arányát, s elősegítsék a beruhá­zások határidőn belüli átadását Már beszéltünk -arról, hogyan járulnak hozzá a szakszervezetek gazdasági programunk megvaló­sításához és a dolgozók alkotó kezdeményezésének fejlesztésé­hez. Ennek az erőfeszítésnek tár­sadalmunkban egyedüli célja van: az ember jóléte, szociális és lét- biztonságának megszilárdítása. Gazdasági és szociális progra­munk egységet alkot, mert cáfol­hatatlan igazság: ahogyan dolgo­zunk, úgy fogunk élni. Ebből a szemszögből kell néznünk a népgazdaság-fejlesztési terv ki­dolgozását és főként teljesítését. Ha megvizsgáljuk a jelenlegi hely­zetet, láthatjuk, hogy vállalataink, szervezeteink, intézményeink - indokolatlanul - eltérő módon gondoskodnak a dolgozók szociá­lis és életfeltételeinek javításáról. Igaz ugyan, hogy a gazdasági ve­zetőség és a szakszervezeti szer­vezet jó gazdasági eredmények elérésére való törekvésétől függ a szociális ellátottság színvonala, például az üzemi étkeztetés hely­zete vagy a lakáskérdés megoldá­sa. Ott, ahol ezeken a területeken problémák vannak, rendszerint megállapítjuk, hogy a szakszerve­zeti szervezet nem tölti be megfe­lelő módon szerepét, nem biztosít­ja a dolgozók törvényes jogait. Határozottan többet kell tenni a munkavédelem terén is. Jelenté­sük megállapítja, hogy csökkent az üzemi balesetek száma. De bennünket minden haláleset és egészségi károsodás aggaszt. Ezért szükség van a technológiai fegyelem és a munkavédelmi nor­mák szigorú megtartására. Növel­ni kell Szlovákia hozzájárulását a munkavédelmi eszközök gyártá­sához, mert ezen eszközöknek je­lenleg csak 17 százalékát állítják elő Szlovákiában, ami nem felel meg szükségleteinknek és nem meríti ki lehetőségeinket. A jelenlegi nemzetközi helyzet, a fejlett szocialista társadalom építésének igényes feladatai és az osztályellenség felforgató propa­gandája elleni harc megkövetelik, hogy a dolgozók millióit tömörítő Forradalmi Szakszervezeti Moz­galomban is elmélyítsük az esz­mei és a politikai nevelő munkát. Ezt annak érdekében tesszük, hogy az emberek minden helyzet­ben jól tudjanak tájékozódni, hogy ügyünk igaza meggyőződésükké váljon. Ezt különösen az ifjúságnál kell elérnünk, amelynek társadal­mi szerepe egyre növekszik. A múlt évben emlékeztünk meg a CSKP megalapításának 60. év­fordulójáról és az idén ünnepeljük a Vörös Szakszervezetek létrejöt­tének 60. évfordulóját. Feltehetjük a kérdést, mire tanít bennünket szakszervezeti mozgalmunk eddi­gi útja, mit mondanak e tapaszta­latok a jelen kornak. Mindenek­előtt azt kell felismernünk: a mun­kásosztálynak ahhoz, hogy kivívja szociális szabadságát, forradalmi pártra van szüksége. Olyan pártra, amely a marxizmus-leninizmus tudományos tanításával vértezi fel magát és hűen szolgálja osztályá­nak ügyét. Ezért az öntudatos munkások hazánkban is megala­kították a kommunista pártot. To­vábbi tanulság az, hogy rendkívüli jelentősége van a munkásosztály és a többi dolgozó egységének. Ezen egység megtestesítője a Forradalmi Szakszervezeti Moz­galom. Dolgozóink kemény küz­delmek és keserű tapasztalatok árán tanulták meg, hogy szükség van erre az egységre, amely forra­dalmi erőt ad, s csak ezen egység segítségével érhetik el céljaikat. Ezt bizonyítja a Februári Győze­lem és a szocializmus építésének egész időszaka. Másrészt arról is meggyőződhettünk, hogy ezen egység bárminemű meggyengülé­se árt a dolgozóknak. Osztályel­lenségeink megpróbálják bom­lasztani a forradalmi szakszerve­zetek egységét. A válság éveiben népünk megismerhette, hogy az egység meggyengülése az ellen- forradalom és az imperializmus malmára hajtja a vizet és veszé­lyezteti a szocialista vívmányokat. Ugyanez a helyzet most Lengyel- országban. Támogatjuk a lengyel kommunistákat, hazafiakat, forra­dalmi szakszervezeti tagokat és sikert kívánunk a szocializmus megszilárdításáért, forradalmi egységükért vívott harcukhoz A szakszervezetek munkájával szemben támasztott növekvő igé­nyek megkövetelik a szakszerve­zeti tisztségviselők és irányító szervek felkészültségének javítá­sát, sokrétű tevékenységének fej­lesztését. Ez szükségessé teszi, hogy az egész szakszervezeti mozgalomban kezdeményező és alkotó munkát végezzenek, meg­oldják a dolgozók égető problémá­it. Ennek érdekében is emelni kell az alapszervezetek taggyűlései­nek színvonalát. Szükséges, hogy a szakszervezeti tisztségviselők mozgalmuk hagyományaihoz hű­en alkotó módon fejlesszék tevé­kenységüket a szakszervezetek lenini elvei szellemében, hogy odaadó hívei legyenek a szocializ­musnak, tudjanak bánni az embe­rekkel. Konkrét eredményeik le­gyenek a szakszervezeti munka minőségének és hatékonyságá­nak mércéi. A szakszervezetek munkájának rendkívül fontos területe a béké­ért, a dolgozók azon alapvető jo­gáért folytatott küzdelem, hogy békében élhessenek. A béke megőrzése, az emberiségnek az atomháborútól való megmentése jelenleg a legfontosabb feladat, mert az Egyesült Államok reakciós köreinek és szövetségeseiknek hi­bájából növekszik a háborús ve­szély. Az imperializmus legszélső­ségesebb erői igyekeznek az eny­hülési politikát szembenállássá változtatni. Az állítólagos szovjet veszély ürügyén további fegyver- rendszereket akarnak telepíteni a nyugat-európai országokban, még akkor is, ha ezzel Európát „korlátozott atomháború“ színte­révé változtatják. Megpróbálják megbontani a stratégiai egyen­súlyt, katonai fölényre szert tenni a béke erőivel szemben. Az ame­rikai imperializmus reakciós körei nemcsak fenyegetőznek a hábo­rúval, hanem közvetlenül vagy közvetetten háborút is vívnak a nemzeti felszabadító mozgal­mak ellen. A forradalmi és a haza­fias erők növekvő aktivitása azon­ban megmutatja, hogy a legdrá­gább és a legkorszerűbb fegyve­rekkel sem lehet megállítani a nemzetközi haladást. Az Egye­sült Államok fokozza a fegyverke­zést, mert ez óriási nyereségeket jelent a hadiipari komplexum szá­mára. A fegyverkezés terhét és a kiéleződött válság következmé­nyeit a dolgozóknak kell viselniük. Ezzel szemben a Szovjetunió és a többi szocialista ország nem törekszik konfrontációra, ellene van a feszültség kiélezésének és a fegyverkezési hajsza fokozásá­nak. Néhány napja Brezsnyev elv­társ ismét hangsúlyozta: síkra- szállunk azért, hogy gyakorlati lé­pések történjenek a halaszthatat­lan problémák megoldására első­sorban a leszerelés területén. A napokban került sor Kubában a X. szakszervezeti világkong­resszusra. E tanácskozást a világ dolgozói millióinak azon aktivitása jellemezte, amelynek célja a béké­ért és a szociális szabadságért vívott harc. A kongresszus részt­vevői egyetértettek abban, hogy a népek békemozgalma elválaszt­hatatlanul összefügg a világ dol­gozóinak alapvető érdekeivel. Nagyra értékelték a Szovjetunió és a többi szocialista ország hoz­zájárulását e küzdelemhez. Beszédének befejező részében Lenárt elvtárs kiemelte: a minden­napi életben nemcsak sikerek vannak, számos problémával és nehézséggel kell megküzdeni. Realisták vagyunk és tudjuk, hogy ez egyes emberekben aggodal­makat kelt, amihez az is hozzájá­rul, hogy osztályellenségeink igye­keznek megtörni a saját erőnkbe vetett hitet. Azt állítják például, hogy az iparosítás feladatait ugyan teljesítettük, de a népgaz­daság intenzifikálásában már nem érünk el sikert. Mély meggyőződé­sünk, hogy biztosítani tudjuk szo­cialista társadalmunk dinamikus és sokoldalú fejlődését Derűlátá­sunk azon alapul, hogy a szocia­lizmus győzelmével megnöveke­dett politikai és gazdasági erőnk; nagy tapasztalatokra tettünk szert. A jelenlegi időszak még jobban lehetővé teszi és egyben megkö­veteli, hogy a szocializmus elő­nyeit egybekapcsoljuk a tudomá- nyos-technikai forradalom vívmá­nyaival. Biztonságérzetünket és derűlátásunkat arra alapozzuk, hogy az egyre erősödő szocialista közösséghez tartozunk, részt ve­szünk a szocialista gazdasági in­tegrációban, valamint a béke megőrzéséért és szilárdításáért folytatott küzdelemben. Biztonság- érzetünk és derűlátásunk ezen­kívül arra is támaszkodik, hogy összes értékünk alkotója és ha­szonélvezője maga a nép, a váro­sok és a falvak lakossága, ame­lyet a munkásosztály vezet élcsa­patával, Csehszlovákia Kommu­nista Pártjával az élen. A FÖ CÉL: A DOLGOZOK JÓLÉTE

Next

/
Thumbnails
Contents