Új Szó, 1982. március (35. évfolyam, 50-76. szám)

1982-03-08 / 56. szám, hétfő

A kérdésre ezekben a na­pokban többen is megpró­bálnak majd választ adni. A vála­szok között minden bizonnyal lesznek emelkedetten ünnepélye­sek, a tavasszal együtt a könyvhó­napot is köszöntők, de ugyanígy olvashatjuk majd a vészharangok kondítását követelő, vagy a könyvkiadást a gazdaság nehe­zedő körülményeinek függvényé­ben emlegető írásokat. A valóság­ban azonban külön-külön egyik állítás sem teljesen igaz. Töredé­kes igazságtartalmukat az a tény is csökkenti, hogy jellegükhöz hűen abszolutizálnak, állításaikat kizá­rólagosnak tüntetik fel. Ráadásul a könyvről - különösen ilyen ün­nepi hangulatú hetekben - hajla­mosak vagyunk úgy beszélni, mintha csak a szépirodalom hor­dozójaként jelenne meg életünk­ben. Pedig egyre inkább a tudo­mányos ismeretterjesztést, a szakmai tudás és a vizuális kultúra gyarapítását szolgálja. A könyv éppen a demokratizált kulturális folyamatok hatására mindenki számára hozzáférhető műalkotássá lépett elő. Vagyis: egyre több az olyan könyv, amely­nek értékét a tartalom értékéhez szabott külső is növeli, legyen az képzőművészeti kiadvány, fotóal­bum, vagy egy-egy remekbesza­bott könyvsorozat. Ha könyvkiadásunkat nézzük- akár országos, akár nemzetiségi viszonylatban - a kiadott címsza­vak száma nem csökkent. Lega­lább is a csökkenés - ha van ilyen- nem gazdasági okokra vezethe­tő vissza. Bár a könyvet kiadó intézmény és az azt megvásárló ember a (kiadói illetve családi) költségvetésre figyelve megfontol­tabban válogat, mégsem beszél­hetünk arról, hogy csökkenne a könyv iránti érdeklődés. A keres­kedelem statisztikái nem állnak rendelkezésemre, ezért csak a könyvtárak látogatóinak olvasási szokásairól szólhatok pontos ada­tok alapján. • EzeR'szenTTT'r afjouarr-^. _____ ki ában, ha abszolút számban nőtt is a szépirodalom kölcsönzése, az összkölcsönzéshez képest száza­lékban kifejezett részaránya - 1979-hez viszonyítva - 0,6 szá­zalékkal csökkent. Ezzel szemben a tudományos ismeretterjesztő irodalom (politikai, társadalomtu­dományi, természettudományi, műszaki és mezőgazdasági köny­vek) kölcsönzése 1980-ban, 0,8 százalékkal növekedett. Ugyanez megfigyelhető a gyermekkönyvek esetében is. A gyermekek az emlí­tett két esztendő viszonylatában 0,2 százalékkal több ismeretter­jesztő könyvet, és 0,4 százalékkal kevesebb szépirodalmi kiadványt olvastak. Tendenciáiban minden­képpen felfigyeltető jelenségeket takarnak a számok. Elsősorban azt jelzik, hogy mennyire befolyá­solja az olvasási igények változá­sának irányát a tudományos-tech- nikai forradalom, de azt is jelzik. szer köTcsoiľuztéK Mnui ^ ■ u r'. pen azt bizonyítja, hogy a könyv­tárakba beiratkozott olvasók olva­sási kedve fokozódott. Aki szeret olvasni, az a kiadott könyvek szá­mának növekedésével igyekszik lépést tartani és minden őt érdeklő valamire való irodalmat elolvasni. Amint a bevezetőben említet­tem, szaporodik az olyan könyvek száma, amelyek már nemcsak a forma praktikusságával szolgál­ják az olvasásra szánt gondolato­kat, s amelyekben a kettő tökéle­tesen kiegészíti egymást. Ez az örvendetes tény esetenként a visszájára is fordulhat. Könyvhó­napi glosszák témájaként oly gyakran szerepel a „díszkönyvvá­sárlás“. Magam sem helyeslem, ha valaki méret és szín szerint vásárolja a könyvet, de mégsem tudom annyira elítélni, mint példá­ul a nippeket, vásári bóvlit vásárló embert. Optimista módon merem Egy figyelemremeftó atlasz Kié a könyv? hogy oktatási rendszerünk hatá­sosan orientálja a fiatalokat a mű­szaki pályák felé. Ezen pozitív je­lenségek mellett azt is jelzik, hogy a művészet (a szépirodalom) konkrétan kimutatható társadalmi hatása fokozatosan változik. En­nek okait ez az írás nem vizsgál­hatja, azonban tényként egy dol­got megállapíthatok: a szépiroda­lom a felnőttek olvasmányai között fokozatosan elveszti vezető sze­repét. A gyerekek ezzel szemben jobbára szépirodalmat kölcsönöz­nek a könyvtárakból. Szlovákiá­ban 1980-ban az összes kiköl­csönzött könyv 38,3 százaléka gyermekeknek írt irodalom volt. Ezek az adatok nemcsak azt bizo­nyítják, hogy a gyerekek - tudatuk és lelkiviláguk sajátos állapotából eredően - az érzelmi és erkölcsi gazdagodást szolgáló szépirodai­mat olvassák, hanem azt is, hogy még mindig kevés a gyermekek­nek írt ismeretterjesztő könyv. Ezzel együtt az is kiolvasható a számokból, hogy a gyerekek az élményért, a szellemi izgalomért olvasnak, míg a felnőttek könyv­választását egyre inkább az isme­retszerzés és a szakképzettség növelése motiválja. Érdekes olvasás-statisztikai adat az is, hogy egy lakos 1979- ben 5,24-szer, 1980-ban pedig 5,46-szor kölcsönzött könyvet a népkönyvtárakból. Ezzel szem­ben a beiratkozott olvasók 1979­Mihail Bulgakov kisprózája Regénytémának is beillő (ame­lyet csak azért nem kell regény­ként megírni, mert egy Gogol ne­vezetű író már megírta) Csicsikov kalandjai című elbeszéléssel kez­dődik Mihail Bulgakov Morfium cí­mű elbeszélés-, tárca- és karco- latgyüjteménye az Európa Zseb­könyvek sorozatában (Európa Könyvkiadó, Budapest, 1981. Vá­logatta: Heller László). A fehér gárda, a Színházi re­gény, a Mester és Margarita, vala­mint a drámák után, egy ismerős, mégis néhány vonatkozásban alig ismert író hangja szólal meg. A kö­tet Bulgakov azon írásait mutatja be, amelyek mindez idáig ismeret­lenek voltak a magyar olvasó előtt. A lelkesedés és a néha cinizmus­ba hajló őszinteség, az emberi értékeket minden elvakultság és divathullám fölé emelő író emlék­albuma ez. Intim helyzetek, sze­mélyes dolgok, lelkiismeretfurda- lások, álmok, elképzelések, gon­dolatok gyűjteménye tárul elénk egy nagyon magas fokú írói őszin­teség prizmáján át. Az előzőekhez kapcsolódva kell megemlíteni azt, hogy Bulgakov az elbeszélés, a karcolat, és a tár­ca műfaját, mint formai eszközt mennyire eredetien alkalmazza. Az abszolút tömörítés határait sú­rolják A kán tüze, A vörös katona és A zsoltár; a közvetett jellemáb­rázolás cselekményekben fel-fel- bukkanó figurák jellemeinek való­ságfelidéző ereje a modern kis­próza mesteri alkalmazásáról ta­núskodik. Bulgakov a legváltoza­tosabb figurákat sorakoztatja fel, keresztmetszetét adva ezzel a tár­sadalomnak, előrejelezve főművé­nek alapvonalait. Az elbeszélések változatossága és sokszínűsége később A Mester és Margarita vi­lágát gazdagítja. Bulgakovról nehéz elképzelni, hogy orvos. Annál is inkább ne­héz, mert erről nem szokott sokat beszélni. Nos ez a kötet, az író ezen oldalát is bemutatja. Orvosi gyakorlatát, mint kiderül, még a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom előtt kezdte egy nyomorú­ságos kis faluban, száz meg száz betegség közé zárva, egyedül. A felcser, az ápolónő nemcsak jó és kedves munkatársai lettek, ha­nem elbeszéléseinek hősei is. Az író-orvos telve ambíciókkal, papírra vetette élményeit. Az első szülés levezetése, vakbél operá­ció, foghúzás mesterien ábrázolt élményei (és, valljuk be, gyötrel­mei is) kelnek életre a fehér lapo­kon. Elbeszéléseinek feladata, hogy bemutassa azt a társadalmi és kulturális elmaradottságot, amellyel ő szembe találta magát. Iszaak Babel elbeszélései jut­nak eszünkbe a forradalom és az intervenció harcairól szóló elbe­széléseit olvasva. A Vörös katona, az Egy orvos rendkívüli kalandjai, az Én öltem, a Kijev városa a har­cok egy-egy mozzanatát jelenítik meg egy sajátos orvosi-írói látó­szög szerint. A drámai hangulatból azonban ezekben sem hiányoz­nak a képzelet és valóság Bulga- kovra jellemző groteszk elemei. A kötetet nemcsak azoknak ajánlom, akiket a nemrég ismét megjelentetett Bulgakov-regény, A Mester és Margaritának világa már magával ragadott. Jó kalauz lehet a Bulgakowal most ismerke­dőknek is. TÓTH KAROLY remélni, hogy aki a tetszetős külső miatt vásárol könyvet, az rövide­sen kedvet kap az olvasáshoz is. Nem is szólva arról, hogy amelyik lakásban otthona van a könyvnek, ott a növekedő, ábécét tanuló gye­rek is előbb nyúlhat a könyv után, hiszen a polcon van; még akkor is, ha addig senki sem olvasta. A könyv nemcsak művészi, mű­szaki, közművelődési vagy gazda­sági tett eredménye, hanem nyelvi és erkölcsi jelenség is: íróját, for­dítóját, tervezőjét, kiadóját, gyűjtő­jét és olvasóját tekintve az. Társa­dalmunk emberi léptékeinek, de­mokratizmusának, egyéni és kol­lektív tudatának, történelmének és mai létének tükre. Aki olvas, az tudhatja, érezheti igazán, hogy mit jelentenek a fenti fogalmak. S ha a tudást, az élményeket, a szép- irodalom léleknemesítő értékeit birtokolja valaki, az tudja legin­kább kié a könyv. DUSZA ISTVÁN Minden nép örökségében fon­tos helyet foglal el mindaz, amit az emberi kéz és szellem alkotott, s később megtermékenyítette a modern irodalmat, szobrászatot, festészetet és zenét. Ez az érté­kes örökség - érthetően - a nép­rajzi intézmények dolgozói gondos kutatásának a tárgya. A Szlovák Tudományos Akadémia Néprajzi Intézetének munkatársai a legje­lentősebb megőrzött értékeket 550 térképen és 1000 oldal szö­vegben dolgozták fel, így készült el Szlovákia etnográfiai atlasza. A kiadvány összegező képet ad a szlovákok és a nemzetiségek néprajzáról. Választ ad arra, hogy mivel foglalkoztak a múltban, ho­gyan gazdálkodtak, dolgoztak a földeken és a háziiparban, mit ettek, hogyan öltözködtek és lak­tak, hogyan ápolták családi kap­csolataikat, milyenek voltak a szo­kásaik, hitviláguk, mivel töltötték munka után a szabad idejüket, és mi ihlette őket népművészeti alko­tások létrehozására. A Szlovák Tudományos Akadé­mia Néprajzi Intézetének munka­társai már 1970-ben hozzáláttak az információk összegyűjtéséhez, 170 témát felölelő kérdőívet dol­goztak ki, ellátogattak 250 köz­ségbe, kisvárosba és városne­gyedbe, fényképeztek, feljegyez­ték idős embereknek a múltra vo­natkozó elbeszéléseit, magnósza­lagra rögzítettek eredeti népdalo­kat. Az így összegyűjtött anyag, amelyet az SZTA Zene- és Nyelv- tudományi Intézetének munkatár­saitól és a szakirodalomból szer­zett ismeretekkel egészítettek ki, csaknem félmillió kartotéklapot töltött meg. A dr. Peter Slavkovský kandidátus vezette kollektíva az SZTA Földrajzi Intézete utasítása­inak megfelelően a munka további stádiumában az összes tényt gra­fikai formában rögzítette. Sorra bontakoztak ki előttük Szlovákia sokrétű, eddig nem is sejtett sajá­tosságai. Kiderült például, hogy a csíráztatott búzából és kukoricá­ból készült kását (a balkáni kultúra hatására) főként Szlovákia déli és délnyugati vidékeinek lakói ked­velték meg. Ez főként 37 magyar falura vonatkozik, amelyek - az etnográfusok megállapítása sze­rint - három tájegységbe: a csalló­közibe, a gömöribe és a Tisza mellékibe tartoznak. Ezeket a vi­dékeket már alaposan feltérké­pezték és jellemezték magyar kol­légáik. A kulturális kontinuitást azonban, amely észak felé terjedt, törvényszerűen megzavarta a ma­gyar kisebbség összeolvadása a szlovák lakossággal. Minden le­lőhely, érthetően, más-más törté­nelmi és társadalmi-gazdasági vi­szonyok között fejlődött. A kutatók nem ritkán találkoztak azzal a jelenséggel is, hogy a kul­turális fejlődés a legszigorúbb népi határokat is elmosta. Az alföldi területeken csaknem minden ház ajtajára lepedőt akasztottak, a fu­rulya pedig ugyanúgy szólt a mai Szlovákia északi és déli részében. Egyes adatok első ízben jelentek meg Szlovákia etnográfiai atlaszá­ban. Például a pajta szót egyálta­lán nem találták meg Csallóköz lakóinak szótárában. Erre itt ugyanis nem volt szüksg, a gabo­nát többnyire a szabad ég alatt csépelték, és a szalmát is ott tárol­ták. Érdekes eredményeket hozott a XX. századbeli vonószenekarok kutatása. A néprajzosok találtak olyan falvakat, ahol egyszerre több zenekar is működött. „ Az atlasz szerzői a két kötetben a mai Szlovákia területén élő uk­rán és német nemzetiség anyagi illetve szellemi forrásait is feldol­gozták. Nem véletlen tehát, hogy Szlovákia etnográfiai atlasza két­ségtelenül a legérdekesebb ilyen munkák közé tartozik Európában. HELENA LUCHAVOVÁ Új könyvek A Madách Kiadó idén elindította új sorozatát, amelyben első kötetes költőket, írókat mutat be. A FŐNIX FÜZETEK remélhető­leg minden irodalomkedvelőhöz eljutnak majd. Ezúttal az első hármat mutatjuk be. Cúth János: Lélekharang Bettes István: Bohócok áldozása Eredendő, könnyű lélegzetű, jó­kedvű mesélőkedv és fogvacogtató, lúdbőrzö életérzés különös ötvö­ződését mutatja a fiatal Bettes István ígéretesen induló költésze­te. Olvasva verseit, egy furfangos kópé meg egy vásott angyal játé­kait érhetjük bennük tetten: haho- táznak és meghökkentenek - nem hajlandók se élni, se látni,se láttat­ni világunk megszokott rendjét. Sokkal inkább'a képzelet merész­ségére bízzák a világ költői meg­ismerését és jelenségeinek tolmá­csolását, úgy, hogy a képzetek, a fogalmak halmozásából csillan­jon elő a költészet újfajta valósá­ga, azaz a valóság újfajta költé­szete. Bettes István játékai, bukfencei, bohócmutatványai, látszatértel­metlenségei mögül az ostromló, a megismerő, az átértékelő és a megkérdőjelező fiatalság tekin­tete villan elő, egy olyan szempár csillog a sorokba rejtve, amely jól ismeri a szavak értékét és hatal­mát, de azt is tudja, hogy a szavak elkophatnak, nulla értékűvé vál­hatnak, ha frázisokat közvetíte­nek. Ezért az élére és fonákjára állított világ verseiben, meg azért is, hogy e groteszk, abszurdoid, áldadaista tükörben mutassa meg a visszásságokat, a megcsonto­sodott szemlélet buktatóit. Barak László: Sancho Panza szomorú Barak László objektivizáló lírája természetes, és tegyük hozzá, szükségszerű mozdulattal helyez­kedik szembe a modern civilizáció termelte veszélyekkel: az életün­ket kívülről beprogramozni igyek­vő, a helyettünk is dönteni kívánó „személytelen“ erőkkel, a szemé­lyiséget, a természeti embert fe­nyegető manipulációival. Versei emberi és tárgyi valóságunkat el­sősorban az értelmi szférán át­szűrve vetítik elénk - sajátos, film­szerű technikával, határozott, filo­zofikus, olykor pedig sejtelmeslá- tomásos, szürreális hangvétellel. Gyakran alkalmazza a groteszket, az iróniát, sőt az öniróniát is, se­gítségükkel emelve a költészet bi­rodalmába a látszólag prózai vagy naturalista szöveget is. A fiatal költő mélyen átélt - átérzett és átgondolt - egyéni-közösségi él­mények nyomán a létre: életünkre keres és ad választ - a maga válaszát, az erkölcs és az őszinte­ség jegyében. Cúth János realista alkatú író, ám szívesen él a groteszk, a fan­tasztikum, az abszurd eszközeivel is, meghökkentő szituációkat és érzelmi állapotokat ábrázolva (Lé­lekharang, Kiállítás a múlt számá­ra stb.). írásainak nyelvezete visz- szafogott, ám célratörő. Stílusa csaknem eszköztelen, s mégis té­mái mélyebb rétegeit fejezi ki. Hő­seit általában olyan megaláztatá­sok és megpróbáltatások érték, amelyek egész életüket befolyá­solják később. Legtöbb hőse ún. kisember. De ezek a kisemberek nem sodortatják magukat az árral, hanem megpróbálnak autentiku­san, emberhez méltón élni és cse­lekedni, s legtöbbször éppen ezért sodródnak konfliktusba. A konf­liktushelyzetekben azután rend­szerint helytállnak, mégha lát­szólag el is buknak, s vágyaikat nem tudják megvalósítani (Lecke, Hadüzenet, összetett verseny stb.) Részvét és irónia feszültsége tartja össze Cúth János jól kompo­nált, tehetséges írásait, amelyek­ben alig van nyoma a pályakezdő írókra jellemző gondolati és stílus­beli bizonytalanságnak. £r~ ÚJ SZÚ 4 1982. III. 8.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents