Új Szó, 1982. március (35. évfolyam, 50-76. szám)

1982-03-06 / 55. szám, szombat

í KIS NYELVŐR Alanyi vagy tárgyas ragozást? A magyarban kétféle igeragozás van: alanyi és tárgyas. Erre még bizonyára mindenki emlékszik az iskolai tananyagból. Az alanyi személyragok segítségével kifejezhetjük az alany egyes vagy többes számát és első, második vagy harmadik személyét, de a tárgyra nem utalhatunk velük. Például az írok, várok ragozott alakok azt fejezik ki, hogy a cselekvést egyes számú, első személyű alany végzi, vagyis én várok, én írok. Ha akarom, teszek tárgyat a tárgyas igéhez (levelet írok, várok valakit), ha nem szükséges, nem teszek. A tárgyas személyrag azonban az alany számán és személyén kívül a tárgyra is utal. Az írom, várom alakok -m személyragja logikailag határozott tárgyat kíván, így nem elég pontosabban megneveznem a mondatban ezt a tárgyat, hanem egy már említett, ezért ismert tárgyra kell vonatkoztatnom az ige jelentését (pl. írom a levelet, várom a barátomat). Tehát a hallgatónak, olvasónak nemcsak általában levélre vagy sze­mélyre kell gondolnia a tárgy hallatán vagy olvasásakor, hanem meghatározott személyre vagy levélre, meghatározott valamire vagy valakire. Ez eddig egyszerűnek is látszik, mégsem olyan egyszerű ez a kérdés. Az a tény bonyolítja, hogy a sok szabály ellenére sem mindig könnyű eldönteni, mikor is van szó határo­zatlan, mikor határozott tárgyról, vagyis milyen az a tárgyként szereplő szó, amely mellett alanyi, illetve tárgyas ragozást kell használnunk. Ez nemcsak a magyarul tanuló idegennek okoz problémát, hanem olykor nekünk, magyar anyanyelvűeknek is. Ebből a bonyolult kérdéskörből most csak egyetlen kérdést vizsgálunk meg: milyen ragozásban állhat az ige a valamennyit tárgy mellett. Ugyanis íft szokták a legtöbben elvéteni a ragozást, a tárgy és az igei állítmány egyeztetését. A valamennyi eredetileg határozatlan névmás, ezért általában határozatlan tárgyként szerepel a mondatban is (ugyanúgy, mint a valaki, valami). Ilyenkor alanyi ragozásban áll az ige, amelyhez ez mint tárgy kapcsolódik. „Valamennyit elviszek“- ez azt jelenti, hogy egy keveset elviszek, néhányat elviszek. (Hasonlóképpen alanyi ragozást használunk a valaki, valami tárgyként való előfordulásakor is: „Valakit várok"; ,,Valamit keresek.“) Csakhogy a valamennyi névmás a mind általános névmás helyett is előfordul néha - vagy talán elég gyakran - tárgyként. A „Mind elviszem“ helyett mondhatjuk ezt is: ,,Valamennyit elviszem“. S itt már megfigyelhetjük a különbséget a ragozásban. Mivel a mind általános névmás, és így határozott tárgynak számít: tárgyas ragozású ige áll mellette. Ugyanígy tárgyas ragozásba kell kerülnie az igének akkor is, amikor a mind névmást helyette­sítve a valamennyit áll tárgyként. S itt szoktunk tévedni. Bizonyára a valamennyi névmásnak a határozatlan névmási szerepében alkalmazott egyeztetési módja él erősebben a tudatunkban, s néha akkor is alanyi ragozásba tesszük az igét, amikor - mivel a valamennyi a mind helyett áll - tárgyasba kellene. S ilyenkor mást közlünk, mint amit szeretnénk. Ha például ezt mondjuk: „Valamennyit meghagyunk magunknak“ - a hallgató csak erre gondolhat: néhányat megha­gyunk magunknak. Noha a közlő talán úgy értette, hogy a szóban forgó valamit teljes egészében, vagyis mind meghagyjuk magunknak. De akkor ezt így kellett volna mondani: „ Valameny- nyit meghagyjuk magunknak.“ De hogyan tudjuk meg, hogy mikor áll a valamennyi határozat­lan, mikor általános névmásként? Nagyon egyszerűen. Ha határozatlan névmásként áll, tehát alanyi ragozású ige kell mellé, akkor részelő értelme van: nem a tárgy egészét fejezi ki, csak egy részét jelöli. A ,, Valamennyit meghagyunk magunknak“ mondatban a valamennyit azt jelenti, hogy nem az egészet, hanem az egészből csak egy részt, néhányat. Ha pedig a mind általános névmás szerepét tölti be, tehát tárgyas ragozású igével kell állnia, akkor - a mind-hez hasonlóan - a tárgy egészét fejezi ki A ,, Valamennyit meghagy­juk magunknak“ mondatban azt jelenti, mind, az egészet meg­hagyjuk (magunknak). Ez lehet tehát az a szabály, amely szerint bátran igazodhatunk a valamennyit névmási tárgy igéjének rago­zásában. JAKAB ISTVÁN Az „ön“-özés divatja Nyelvünkben igen sok ön- kezdetű összetett szó található. Volt belőlük jócskán már a múlt században is, de még sokkal több van napjainkban, amikor pusztán a műszaki nyelvből százával idéz­hetjük az önbeállító, önedzó, önélesítés, önfékezés, önfogó, öngerjesztő, önindító, önkenés, önkioldó stb. összetételeket. Mindezek alapjában hasznos, szükséges szavak, de až is látszik belőlük, hogy az ön-özésnek határozottan divatja van nyelvünkben, márpedig a divat könnyen túlzásokra ragadja az embert. Ez a veszély itt is fennáll. Hadd utaljak csupán két példára. Az egyik: életünk folyamán nemegyszer kényszerülünk arra, hogy önéletrajzot írjunk, az önéletrajz szó tehát mindnyájunk számára ismerősen cseng. Nos, megfigyelhetjük, hogy sokan az életrajz helyett is az önéletrajz szót használják, tehát olyankor is, amikor nem saját életük folyásáról számolnak be. E tévesztés főleg az élőbeszédben gyakori, de írásban is előfordul. Ferenczy Géza kollégám például nyomtatott szövegből idézte ezt a monda­tot: „Halála után teljesen elfeledték (ti. Irinyi Jánost, a zajtalan gyufa feltalálóját), s csak 1932-ben fordult egyik önéletrajzírója, Peremartoni Nagy Lajos a Debreceni Tudományegyetemhez, kérve Irinyi sírjának megjelölését.“ Másik példám egyik lapunkból való. Ebben az uralom szót szorította ki a különben kifogástalan, de a szövegbe semmiképpen sem illő önuralom összetétel: „Elvesztette önuralmát kocsija fölött, szabálytalan előzés közben a 47-es úton X. Y. 41 éves b.-i lakos, az árokba hajtott és felborult.“ Pedig egészen más az, ha valaki a kocsija feletti uralmát vagy a saját indulatai feletti uralmát veszíti el. GRÉTSY LÁSZLÓ I ' % _____________________________ Ör ök harcban - megalkuvás nélkül Emlékezés Marek Čulenra, születésének 95. évfordulóján A szlovákiai proletárharcok és kommunista mozgalom e ki­emelkedő személyisége 1887. III. 8-án, a szlovák-morva határvidék Brodské nevű falujában született, kisparaszti családban. A szegény paraszti sors korán kenyérkere­setre kényszerítette: tizenhárom éves korában kerékgyártóinas lett ä közeli Lanžhotban. Miután kita­nulta szakmáját, csak apja és az ismerős kisparasztok gazdaságá­ban dolgozhatott - apró javításo­kat végezve. Az alig 19 éves Ma­rek Čuleň először 1906 februárjá­ban Amerikába vándorolt ki, ott került kapcsolatba a forradalmi munkásmozgalommal. Tagja lett az önálló Szlovák Szocialista Pártnak, s elnöke volt a Szlovák Liga chicagói 30. testületének és alapító tagja a 31. testületének. Ugyancsak egyik alapítója és funkcionáriusa volt a Szlovák Munkásegyesületnek, az 1918 március 24-i egyesítés után pedig a Csehszlovák Munkások Taná­csa különböző egyesületeinek. Marek Culen 1919 nyarán má­sodszor is hazatért, s megint Brodskéban telepedett le. To­vábbra is sikertelenül próbálkozott szakmájával, s újra apja kis gaz­daságára szorult. Aztán gyűlése­ket szervezett a környékbeli fal­vakban. 1920. nyarán mezőgaz­dasági sztrájkokat szervezett a nyitrai (Nitra) területen, szep­temberben pedig küldöttként vett részt a Szociáldemokrata Párt martini kongresszusán, s ezzel megkezdődött itthoni forradalmi tevékenysége. 1921 januárjában részt vett a lubochňai, ill. ružom- beroki kongresszuson, ahol a baloldali küldöttek csatlakoztak a III. Internacionáléhoz, elfogad­ták a 21 pontban foglalt nevezetes feltételeket, végül küldöttje volt a CSKP alapító kongresszusá­nak is, Prágában, amelyen a Köz­ponti Végrehajtó Bizottság pót­tagjává választották. Marek Čulen tevékenységét el­sősorban Dél-Szlovákiában fejtet­te ki, Bratislavában és szülőföldje környékén, majd a nyitrai kerület­ben, de gyakran megfordult Kelet- Szlovákiában is. Faluról falura jár­va agitált, gyűléseket szervezett, beszédeket tartott, segített meg­alakítani a kommunista párt helyi szervezeteit. 1922. január 22-én a szlovákiai öt kerület közül, a leg­nagyobb, a bratislavai kerület párttitkárává választották. Párt­tevékenységével párhuzamosan szervezte a Kisparasztok Szö­vetségét, amelyek helyi szerve­zetei már 1921 elejétől sorra ala­kultak, többségükben Nyitra kör­nyékén, majd tovább, Dél-Szlová­kiában. 1923. januárjában az ún. prágai kemény centrum kicserélte a szlo­vákiai kerületi titkárokat, Marek Čulennak is távoznia kellett Bratis- lavából. Marek Culen 1924 elején lépett új funciójába; fáradhatatlanul te­vékenykedett a falusi lakosság kö­zött. Szlovákiában 1925 január el­sején Marek Culent nevezték ki a Kisparasztok Szövetsége el­nöki tisztségébe. Ezt megelőző­en Lounyban megalakították a Csehszlovák Kisparasztok és Kisháztulajdonosok Szövetsé­gét, amely kinyilvánította csatla­kozását a Kommunista Internacio­náléhoz és a Nemzetközi Földmű- vetanácshoz. Az 1925. évi választásokon Marek čulent is nemzetgyűlési kommunista képviselővé vá­lasztották. Parlamenti beszédei­ben élesen támadta a kormány agrárpolitikáját. Közben állandóan a falvakat járta, agitált, nagygyűlé­seket szervezett. Ezér a tevékeny­ségéért hétszer állították a parla­ment mentelmi bizottsága elé, he­tedszer már nem védték meg, ki­adták a bíróságnak, amely börtön­be csukatta és pénzbírságra ítélte. Élete talán legmegpróbáltatóbb időszakát 1928-29-ben élte át. A párton belüli válság egyik áldat­lan következménye volt, hogy a CSKP V. kongresszusa után, 1929. július 1 -én, 2-án, a Központi Végrehajtó Bizottság a likvidáto­rokkal együtt öt és több társát is kizárta a pártból. Csak 1932-ben vették fel újra a párt soraiba, miután Bohumir Šmeral és Kle­ment Gottwald személyesen is foglalkozott ügyével. Tévedései ellenére is rendkívül értékes, kivé­teles képességű, forradalmár kommunistaként értékelték, s egyúttal újra kinevezték a Kis­iparosok és Kisháztulajdonosok Szövetsége elnökének. A müncheni árulást követően Marek Čulent a Gestapo letartóz­tatta, majd átadta a szlovák csend­őrségnek. Azok felforgatták az egész lakását, de semmi terhelő bizonyítékot nem találtak ellene, mivel minden dokumentumot lá­dába elzárva elásott. Otthonról Havára vitték, s a várbörtönbe zár­ták. Csak a családja, a falusi pa­rasztküldöttségek és a barátai ál- hatatos közbenjárására bocsátot­ták szabadon 1939. augusztus 5- én. Néhány nap múlva Lengyel- országon keresztül a Szovjet­unióba, Ukrajnába menekült. Nem lehet pontosítani, mikor került Moszkvába. Ezekben az időkben állandóan naplót vezetett, főleg pedig sok cikket írt a hazai ellenállást serkentve, amelyeket eljuttattak a moszkvai Külföldi írók Szövetségébe. Röplapokat is írt és készített, amelyeket légi úton juttattak hazai földre. 1942­től rádióbeszédeket is tartott, s ál­landóan a csehszlovák katonai egységek kiképzőtáborait látogat­ta. Elsősorban a buzuiukit, az I. önálló csehszlovák zászlóaljat, de a partizániskolákat is. Amikor 1943 január végén Ludvík Svo- boda vezetésével Buzulukból a frontra indult az 1. önálló cseh­szlovák zászlóalj, velük tartott, s részt vett a szokolovói tűzke­resztségben is. Külön említésre méltó a Szlo­vák Nemzeti Felkelésben való részvétele. 1944. szeptember 26- án Švermával á még néhány tár­sával Kijevből Szlovákia fölé röpül­tek, s ejtőernyővel Banská Bystrica térségében földet értek. Aktívan bekapcsolódott mind a fegyveres harcba, mind a politi­kai munkába. 1944. október 3-án fellépett a Szlovák Nemzeti Ta­nács ülésén, amelynek tagjává is kooptálták, majd egyik szervezője volt a CSKP és a Szociáldemok­rata Párt egyesítésének. Részt vett az SZLKP 1945. áp­rilis 8-i konferenciáján is, ame­lyen keresztülvitte a földreform ügyének megtárgyalását. A fel­szabadult Brodskéba hatévi távol­iét után tért vissza. Új fejezet kezdődött Marek Cu­len életében is. Újra a forradalmi földművesmozgalom élére került. Az 1945. március 17-én megalakí­tott Szlovák Földművesek Egy­séges Szövetségében tevékeny­kedett, bár a kommunistáknak so­káig kellett még viaskodniuk a De­mokrata Pártban megbújt reakció­val, de végeges győzelem e szer­vezetben is 1948 februáriában született, amikor Marek Culent a szövetség elnökévé választot­ták. Később, 1948. november 17- én, amikor a prágai várban elő­ször tartott ülést a CSKP KB, megtárgyalta a Čulen részvételé­vel kidolgozott földreform kérdé­sét is, s a szocializmus fejlesz­tésének további útját. A szövet­ség élén annak önkéntes feloszlá­sáig, 1952-ig állt Marek Čulen, amikor 65-éves korában kinevez­ték a Mező- és Erdőgazdálkodá­si Megbízotti Hivatal vezetőjévé Főleg a CSKP IX. kongresszu­sán - amikor először választották a KB rendes tagjává majd utána végzett úttörőmunkát. Érdemei múlhatatlanok a falvak szocialista átépítése terén. Áldozatkész tevé­kenységéért kétszer tüntették ki Köztársasági Érdemrenddel, s megkapta a Február 25. Érdem­rendet és az Ezüst Csillagot is. 1954-ben megérdemelt pihe­nésre, nyugdíjba vonult. 1957. de­cember 26-án hunyt el Brodské­ban. Emlékét nemcsak a szülőfa­lujában emelt emlékmű, hanem százezrek őrzik szívükben. MIKUS SÁNDOR Amivel szembe kell nézni A Madari (Modrany) Efsz zár­számadó tagsági gyűlésén a be­számolót Sóoky Lajos elnök ter­jesztette elő. Megállapította, hogy a kedvezőtlen időjárás és más tényezők miatt a tavalyi év egyike volt az eddigi legrosszabb évek­nek, kiadásuk 31,7 millió korona, bevételük 37,6 millió korona volt. A munkatermelékenység alakulá­sára ható tényezőket elemezve korholt és dicsért. Korholó sza­vakkal elsősorban a növényter­mesztési munkákat szervezőket és irányítókat illette. Okkal, hiszen ezen a munkaszakaszon a felada­tokat csak 65,4 százalékra teljesí­tették, a tervezettnél 9,1 millió ko­ronával kevesebb értéket termel­tek. A rossz időjárás okozta károk megtérítése címén az Állami Biz­tosító 4 millió korona átutalásával mérsékelte ugyan a hiányt a vesz­teséget, de a legfőbb ok, mint mondotta, „az volt, hogy ahol a dolgozók munkájától függött az eredmény, a teljesítmény csak 60-65 százalékos volt.“ Es fel is sorolt néhány tényt. A fóliák alatt egy hektáron gaz termett, a határban 25 hektár szántóterületen semmi sem ter­mett. öntözhettek volna 508 hek­táron; de csak 275 hektáron ön­tözték a növényeket. A cukorrépa termesztésére 100 kilogrammon­ként 49,2 koronát költöttek és 30 koronáért adták el a termés 100 kilogrammját. Csupán a fűszer­paprika adott jobb termést a várt­nál, és csak a szálas és tömegta­karmányok termelési tervét sike­rült a tervezettnél jobban teljesíte­niük. Dicsérettel illette viszont az ál­lattenyésztésben dolgozókat. Az efsz állattenyésztése átlagosan számítva 100 korona értékű takar­mányból 171,16 korona értéket termelt. A tejeladási tervet 102,6 százalékra teljesítették, s az ela­dott tej 84,96 százaléka I. osztályú volt. Elismeréssel méltatta a fejők közül a Szatmári, a Kiripolszky, a Szűri és a Parádi házaspárt, ők a tervezettnél több tejet fejtek. A baromfihús eladásának tervét 115,8 százalékra, a sertéshúsét 103,92 százalékra teljesítette az efsz. Jól bevált a sertésnevelés­ben a ketreces tartási mód; egy dolgozó munkája egy év alatt kö­zel 1 millió korona értéket eredmé­nyezett ennek a tartási módnak az alkalmazásával. A beszámolóban a számok nyelvén fogalmazták meg, hogy drágán, nagyon drágán termelt a földművesszövetkezet, mindin­kább előtérbe került a központi probléma: szembe kell nézni vég­re azzal, hogy a teljesítmények felületes, önbírálat nélküli értéke­lése, s az ebből következő megal­kuvó engedékenység a munka- szervezés és a munkafegyelem terén jelentős károkat okoz a nép­gazdaságnak, és az efsz tagságá­nak egyaránt. Miután az elnök megköszönte a nyugdíjba készülők - Keme- neczky András, Édes Vincéné, Varga Ferenc, Édes Ernőné és Varga László - eddigi munkáját, ismertette a következő gazdasági év céljait. Többen is felszólaltak a vitában. A legtöbben csak sajátos, kevés dolgozót érdeklő és érintő munka­helyi problémát vetettek fel, de egyre erőteljesebb hangsúlyt ka­pott a szándék: a termelési ténye­zők jobb kihasználásával,a komp­lex intézkedések mielőbbi érvé­nyesítésével, az eddigi szemlélet megváltoztatásával, feltétlenül és sürgősen javítani kell a jelenlegi helyzeten. Olyan határozatokat fogadtak el, melyek megszabták, hogy mi­ként kell az eddigi 88,43 százalé­kos munkatermelékenységet vi­szonylag gyorsan, a lehetőségek­kel jobban élve növelni. Három tényezőre figyelmeztetve határoz­ták meg a teendőket. Első: jobban kell hasznosítani a műszaki fel­szereltség adta lehetőségeket. Második: emelni kell a munka- szervezés színvonalát. Harmadik: fokozottabb figyelmet kell fordítani a dolgozók erkölcsi és anyagi ösz­tönzésére. HAJDÚ ANDRÁS ÚJ SZÚ 4 1982. III. 6.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents