Új Szó, 1982. március (35. évfolyam, 50-76. szám)
1982-03-31 / 76. szám, szerda
A világ erdőgazdaságának távlati feladatai és alakulása évszázadunk végéig A fával és a faipari termékekkel a modern gazdasági élet csaknem valamennyi területén talákozha- tunk. A kőolaj és a szén mellett ugyanis a fa a világ legfontosabb nyersanyagai közé tartozik. Jelentőségét csak növeli, hogy újratermelhető, s így tervszerű gazdálkodással az elkövetkező nemzedékek számára is biztosítható. Ezzel szemben más fontos energiaforrások, mint például a szén, a kőolaj stb. már a közlejövőben kiapadnak, s pótlásukról feltétlenül gondoskodni kell. Korunk energiaválsága, valamint az ezzel kapcsolatos gazdasági és politikai kihatások rendkívül időszerűvé teszik, hogy az erdőkkel, valamint ezek legfontosabb termékével, a fanyersanyaggal, világviszonylatban foglalkozzunk. Ez annál is fontosabb, mivel a világ faszükséglete állandóan emelkedik s a FAO előrejelzése szerint az évszázad végén, tehát 2000 körül eléri az évi 4,5 milliárd köbmétert. Felmerül a kérdés, mennyiben lesznek képesek a világ erdei a jövőben várható szükségleteket kielégé- teni. Csökkenő erdőterületek Ezzel kapcsolatban mindenekelőtt szükségesnek tartjuk megvizsgálni, miként változott az erdők területe az elmúlt két évtized alatt. Ha figyelemmel kísérjük az erdők területének alakulását az eltelt húsz ezstendő folyamán, azt tapasztalhatjuk, hogy a hatvanas évek elején a szárazföld felszínének egynegyedét erdők borították. Az elmúlt húsz esztendő nagymértékű erdőirtásai azonban odavezettek, hogy az erdők területe jelenleg a szárazföldnek csupán egyötödét teszi ki. Amennyiben ez a folyamat tovább tart, joggal feltételezzük, hogy az évszázad végén (2000 körül) a szárazföldi felszínének már csak egyharmadát borítja majd erdő. Itt jegyezzük meg, hogy jelenleg földünkön a legmagasabb, mintegy 30 százalékos erdősültséggel (az erdősültség az erdő összeterületéhez való százalékos arányt jelenti) Dél-Amerika, míg a legkisebbel (6 százalékossal) Afrika rendelkezik. Biztosra vehető, hogy ennek a nagy változásnak nemcsak gazdasági, hanem igen mélyreható ökológiai következményei is lesznek, ami egyebek között a sivatagi és az aszályos területek növekedésében nyilvánul majd meg. Az erdők területének nagymértékű csökkenése főként Dél-Ame- rika, Ázsia és Afrika fejlődő országaiban a legszembetűnőbb. Ezekben az országokban a fát főként tüzelőként, továbbá épületanyagként, valamint faszénné feldolgozott állapotban használják fel. feltételezhető 'azonban, hogy a fa árának gyors növekedése és az ipari fejlődés következtében a fejlődő országokban is a fa hatékonyabb felhasználási módjai, elsősorban a vegyi feldolgozás kerül a jövőben előtérbe. A faanyagellátás szempontjából nagy jelentőséggel bír az erdők élőfakészletének alakulása a világ különböző országaiban. E tekintetben jellemző, hogy az élőfakészlet abszolút mennyiségét véve összehasonlítási alapul jelentős különbségek az iparilag fejlett és a fejlődő országok között ebből a szempontból jelenleg nincsenek. Ugyanakkor azonban az egy főre eső élőfakészlet az iparilag fejlett országokban lényegesen magasabb - mintegy 128 köbmétert tesz ki mint a fejlődő országokban, ahol egy főre, csupán 61 köbméter jut. Ennek oka elsősorban abban rejlik, hogy a fejlődő országokban a lakosság száma lényegesen gyorsabban növekszik, mint az iparilag fejlett országokban, ugyanakkor viszont az erdők területe sokkal jelentősebben csökken. Előtérben az intenzív erdőgazdálkodás Földünk országai közül jelenleg a legnagyobb élőfakészlete a Szovjetuniónak van, ahol a mintegy 785 millió hektárt kitevő erdők élőfakészlete nem kevesebb, mint 75 milliárd köbméter, míg az általános évi faanyag növedék eléri a 880 millió köbméter. Tekintettel azonban arra, hogy az erdők jelentős része nehezen hozzáférhető területeken fekszik, illetve az északi vidékeken alacsony növe- dékű, az említett átlagnövedékből jelenleg csak 465 millió köbméter hasznosítható. A Szovjetunión kívül nagy erdőterületei és magas élőfakészlete van még Kanadának, valamint az USA-nak, ahol a gazdaságilag hasznosítható erdők összeterülete 414 millió hektár, ezek élőfakészlete 38 milliárd köbméter, míg az évi átlagnövekedés eléri a 797 millió köbmétert. Igen nagy gazdasági jelentőségűek az erdők Európában, a mintegy 138,1 millió hektárt kitevő össze- területtel, 13 milliárd köbméteres élőfakészlettel és 368 millió köbmétert kitevő átlagnövedékkel. Jelenlegi feltételezéseink szerint kontinensünk várható évi faszükséglete az évszázad végéig (2000-ig) nem kevesebb, mint 45-80 százalékkal növekszik. Az előrejelzések arról tanúskodnak, hogy a megnövekedett szükségletet az európai erdők csupán 80 százalékig lesznek képesek fedezni. Ugyanakkor azonban feltételezhető, hogy 2000-ig jelentős eltolódásra kerül sor a fa felhasználása terén. Mindenekelőtt csökken a tűzifa felhasználása, míg a papír-és kartonféleségek, továbbá a farostlemezek és egyéb korszerű termékek felhasználása terén jelentős emelkedés várható. Európai méretben az évszázad végéig a gazdaságilag hasznosítható erdők területe nem kevesebb, mint 13,9 millió hektárral növekszik, ami - alapul véve az 1970-es állapotot - mintegy 10 százalékos növekedést jelent. Egész Európa területén, de mindenekelőtt Dél-Európában végeznek jelentős erdősítéseket, elsősorban a mezőgazdaságilag nem hasznosítható területeken. Ezzel párhuzamosan több európai államban az intenzív erdőgazdaságik módszerekre térnek át. Együttműködésre van szükség Ha világviszonylatban szemléljük az erdők területének, valamint az élőfakészletnek és a növendéknek az alakulását az lekövetkező két évtizedben, még az európainál is kedvezőtlenebb képet kapunk. Ennek okát elsősorban a nagyméretű erdőirtások sőt mondhatnánk erdőpusztításokban kell keresnünk, ami főként Dél- Amerika, Ázsia és Afrika fejlődő országaira jellemző. A jelenleg mintegy 188 millió hektárt kitevő afrikai erdők területe előreláthatólag 140 millió hektárra csökken, míg néhány ázsiai országban, például Indonéziában, a Fülöp-szi- geteken - amennyiben nem történnek radikális intézkedések - az évszázad végére az erdőket úgyszólván teljesen kiirtják. Ez a folyamat mindenekelőtt a lakosság számának gyors növekedésével, valamint a legnagyobb profitot haj- hászó kapitalista rablógazdálkodás törvényszerűségeivel függ össze. Bizonyos esetekben viszont az erdők fejlesztésének szép és követendő példáival is találkozunk, mint például Új Zélandban, ahol a gyorsan növő fafajok intenzív termeszetésével elérték, hogy ma már jelentős mennyiségű faanyagot exportálnak, elsősorban Ausztráliába. Az iparilag rendkívül fejlett Japánban annyira kímélik az erdőket, hogy inkább vállalják a faanyag importjával járó gazdasági nehézségeket. Mindezen túlmenően nem feledkezhetünk meg arról a tényről sem, hogy a gazdaságilag fejlett államokban az erdők közjóléti szerepe, több célú hasznosítása állandóan növekszik, s így ezek főként társadalmi érdekeket szolgálnak. Mivel ezekben az erdőkben a fakitermelés csak korlátozott mértékben lehetséges, a fahozam jelentős mértékű csökkenésével kell számolni. Az említett tényezőket mérlegelve a szakemberek arra a megállapításra jutottak, hogy az évszázad végére a világ várható faanyag-szükséglete eléri a 4,5 milliárd köbmétert. A faanyagellátással kapcsolatos feladatok oly nagyok és igényesek, hogy feltételezik a világ valamennyi államának együttműködést az ENSZ illetékes szervei, elsősorban a FAO keretei között. KOHÁN ISTVÁN KOMMENTÁLJUK- : ‘ Rangsorolás a beruházáspolitikában Az építőipari termelés visszaesése, a sorozatosan hiányos tervteljesítés aligha írható a véletlen számlájára, mert összefüggéseiben visszavezethető egészen az elmúlt ötéves tervidőszak második felébe. Vagy talán még korábbra is, amikor az építőmunkákat kivitelező vállalatok egymás után láttak hozzá újabbnál újabb építkezések megkezdéséhez. E folyamat az évek során tovább gyúrüzött, s a befejezetlen építkezések száma olyan arányokig jutott, hogy súrolni kezdte az elviselhetőség határát, elsősorban az óriási nagyságú pénzeszközök befagyasztása miatt. Az építőipar ebben az időszakban egyoldalúvá vált, amire csak akkor döbbentünk rá igazán, amikor a megkezdett építkezések befejezését akartuk felgyorsítani. Hiányzanak a befejező szakmunkákra alkalmas gépek, az építőipar anyagi-műszaki bázisa, majdhogynem a földmunkák és a szerelés gépesítésére szűkült, alaposan megcsappant a kőművesek, ácsok és vasbetonozók száma, ellentétben ezzel szabad utat kaptak az építkezés kezdeti szakaszaiban pótolhatatlan szakmák. És még jó néhány hasonló összefüggés jelzi, hogy az építőipari kapacitások szétforgácsoltsága nyomán létrejött arányeltolódás menynyire károsan hatott az építkezések befejezésére, és elindíthatta a határidő-tologatások máig is kiküszöbölhetetlen sorát. Népgazdaságunk lehetőségeinek alapos és józan mérlegelése eredményezte a beruházási ütem visszafogását, ami tavalyelőttől az építőipar fejlődési iramát is némileg csökkenti. Ezzel olyan időszak kezdődött, amely során ebben a 552 ezer dolgozót foglalkoztató népgazdasági ágazatban jelentős szerkezeti változások történnek. A kapacitások szét- forgácsdoltságának felszámolása, a rengeteg megkezdett építkezés befejezése nem oldható meg egyik évről a másikra. Mindez egy hosszabb időszak eredménye, s a szakemberek véleménye szerint kiküszöböléséhez csupán fokozatos súlypont áthelyezés, több éves kitartó igyekezet vezethet. Az építőipar mai gondjai frontális módon aligha oldhatók meg. Ezért vált szükségessé - a népgazdasági érdekek figyelembe vételével - bizonyos fontossági sorrend, vagy legalábbis kiemelés alkalmazása, mely az „élő“ beruházások sorából némelyiküknek rangot ad, s így sürgetően a többiek fölé emeli. Ilyen rangot kapott népgazdaságunk jelenlegi és távlati „vérkeringésének“ biztosítása érdekében a tüzelőanyag és energetikai beruházások többsége. A szénmedencék fejlesztésében az észak-csehországi érdemelt ki megkülönböztetett figyelmet, ami magával hozta az egész kerület fejlesztésének újabb hullámát. Az építőipari kapacitások átcsoportosítása a két fővárost: Prágát és Bratislavát úgy érinti, hogy azok komplex lakásépítése továbbra is a fejlesztés homlokterében maradjon. Mindkét helyen az újszerűség abban van, hogy a gomba módra emelkedő panelházakkal egyidőben adják át rendeltetésüknek a megfelelő üzleteket, szolgáltatóközpontokat, iskolákat, óvodákat és bölcsődéket. E járulékos létesítmények hiánya, illetve annak ideiglenes megszüntetése nem nagyon fedi a lakásépítés komplex mivoltát. Éppen ezért az utóbbi időben a teendők többsége az egyensúly mérlegének helyrebillenté- sére irányul. A tavalyi eredmények, főleg Bratislavában, e téren már némi javulásról adnak számot. Egészében véve azonban az építőipar a tavalyi csökkentett feladatokkal sem tudott sikeresen megbirkózni (Szlovákia 86 építövállalata közül csupán 23 teljesítette a terv minden mutatóját), s ráadásul a kemény tél is csak fékezte a munkák menetét. A lemaradás legfőbb indokaként az hozható fel, hogy az építők a kelleténél lassabban alkalmazkodnak a megváltozott népgazdasági föltételekhez. Pedig, ha gazdasági életünkben jelenleg valahol rugalmas lépésekre van szükség, akkor ez az építőiparra - figyelembe véve legutóbbi eredményeit — kétszeresen érvényes! J. MÉSZÁROS KÁROLY ■ i. .i i i ■ ■— Milliárdokat érő munkát végeznek JUBILÁLNAK A KELET-SZLOVÁKIAI VASMŰ KARBANTARTÓI Úgy, ahogyan terebélyesedett a Kelet-szlovákiai Vasmú 1960 januárjában megkezdett építkezése, ugyanúgy növekedett a karbantartó munkák iránti igény is. Már az építkezés második évében létrehozták a legszükségesebb négy karbantartó részleget, illetve a központi javítóműhelyt. Ezeknek - akárcsak a ma több mint négyezer szakembert foglalkoztató karbantartó üzemnek - az volt a feladata, hogy ellássa a folyamatos közép- és főjavításokat, biztosítva a vasmű zavartalan üzemeltetését. Ján Mockovčák mérnök, a jubiláló üzem fiatal vezetője az üzem folyamatosan növekvő feladataira utalva elmondta, hogy míg az 5. ötéves tervidőszak éveiben végzett javítások értéke 400 millió korona körül mozgott, a 6. ötéves tervidőszakban már megközelítette az 1,5 milliárd koronát, s az 1985-ig terjedő időszakban eléri a 2,2 milliárd koronát.- Az idén például csupán az 1 - es nagyolvasztó középjavítása közel 26 millió korona ráfordítást igényel - folytatta tájékoztatóját az üzemvezető. - Májusban kezdjük el az 1-es acélmű konventoredé- nyeinek cseréjét, aztán következik a 3-as nagyolvasztó főjavítása és egyéb műszaki berendezések egész sorának középjavítása.- Van elegendő megfelelő alkatrész?- Ez túlnyomórészt rajtunk múlik, ugyanis a javításokon kívül további fontos feladatunk a szükséges pótalkatrészek készítése is. Viktor Kruták, az üzem egyik fiatal villanyszerelője (Robert Berenhaut felvétele) Központi gépjavító műhelyünket sikerült olyan korszerű, nagyteljesítményű berendezésekkel felszerelnünk, hogy például az idén képesek vagyunk közel nyolcezer tonna pótalkatrészt gyártani, 2700 tonnával többet, mint tavaly. Számottevő gazdasági hasznot jelent az általunk végzett alkatrészfelújítás is. Az utóbbi években átlagosan ötezer tonna alkatrészt újítunk fel, ami 1975-höz viszonyítva 120 százalékos teljesítménynövekedést jelent. Tavaly ilyen formában 550 tonna fémet takarítottunk meg.- Hány fajta alkatrészt tartanak üzemük raktárában?- Talán soknak tűnik - de ez a valóság - raktárainkban közel 84 ezer fajta alkatrészt tárolunk. Az 1970-78-as években folyamatosan sikerült annyira ésszerűsíteni az alkatrészraktározás rendszerét, hogy az igényelt alkatrész a bejelentéstől számított három perc alatt kiadásra kész. A kezelési folyamat mentes a nehéz munkától. Nálunk is szem előtt tartjuk a hatékony anyaggazdálkodás érvényesítését. Saját importkorlátozási programunk alapján sikerült az eddig 45,2 millió korona értékben tőkés piacról vásárolt villamos gépeket - 8,2 millió korona költséggel - hazaiakkal helyettesíteni. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy 1978 óta egyetlen villamos gépet sem vásároltunk tőkés piacról. Egyébként megteremtettük a gépi alkatrészek pótlásának műszaki feltételeit a megfelelő dokumentumok elkészítésével. Az elmúlt év végéig 4221 fajta pótalkatrész dokumentációja készült el, aminek köszönhetően közel 334 millió korona értékű külföldi alkatrész megtakarítását értük el- Ilyen teljesítményre csak szakmailag képzett dolgozók képesek.- Ez valóban igaz, üzemünkben többségében szakképzett emberek dolgoznak. Közülük kétszázhatvannégyen már a kezdettől, vagyis két évtizede, nálunk dolgoznak. Kollektívánk tagjai közül 865-en 15-20 éve vannak, itt. Csaknem százat tesz ki azoknak a fiatal szakembereknek a száma, akik a mai vállalati szakmunkás- képző iskolánkban tanultak szakmát, és tizenegy éve nálunk dolgoznak. Jó szakemberek valamennyien. Az érdekesség kedvéért azt is elmondom, hogy üzemünkben 154 házaspár is dolgoJ zik. Dicséretet érdemelnek többek között „milliomos“ újítóink, akiknek tevékenysége jelentős hasznot hoz népgazdaságunknak. Az első újító, Ladislav Krivda személyében már 1962-ben jelentkezett. Újítása három hónap alatt megvalósult. Az általa javasolt motorkie- melőnek pénzben kifejezhető értéke ugyan mindössze 1350 korona, erkölcsi haszna viszont sokkal nagyobb volt, mert elindított egy több millió korona értéket teremtő hasznos mozgalmat. A múlt év végéig nyilvántartott újítási javaslatok száma meghaladja a hatszázat. örömmel készülünk az április elején esedékes jubileumokra, mert igazában van mit értékelnünk KULIK GELLÉRT ÚJ SZÚ 4 1982. III. 31
