Új Szó, 1982. március (35. évfolyam, 50-76. szám)

1982-03-31 / 76. szám, szerda

Ľubomír Štrougal elvtárs beszéde ÚJ SZÚ 3 1982. III. 31. (Folytatás az 1. oldalról) megteremti a feltételeket ahhoz, hogy az ötéves tervidőszak követ­kező éveiben a növekedés gyor­sabb ütemét érjük el. A gyakorlati irányító munkában következetesen érvényesíteni kell a minőségi mutatókat, teljesíteni kell a tervet, egyre nagyobb mér­tékben kell érvényesíteni a gazda­sági hatékonyság kritériumait. Ép­pen ezért ez az év különösen jelentős. Ez teszi szükségessé, hogy szigorúan értékeljük, hogyan teljesítik az egyes gazdasági szer­vezetek és minisztériumok az álla­mi terv feladatait. Az idén a tervteljesítés döntő tényezőjévé kell válnia minden rendelkezésünkre álló forrás haté­konyabb kihasználásának. Ez a termelésre és a nem termelő ágazatokra is vonatkozik. Tekin­tettel a tüzelőanyag, energia, nyersanyagok és alapanyagok korlátozott mennyiségére, figyelni kell arra, hogy a termelés minősé­ge és struktúrája teljes mértékben megfeleljen a hazai piac és a kivi­tel szükségleteinek. Az irányításban érvényesíteni kell azt az elvet, amely szerint a műszaki színvonalban, az adott források jobb hasznosításában megnyilvánuló minőségi munká­nak hozzá kell járulnia a vállalatok és az egyének bevételének növe­kedéséhez, az élőmunka megta-1 karításához és a termelékenység növekedéséhez. Ennek során tel­jesen jogosan számítunk dolgozó­inkkal, akik megértik, hogy mindez az ő érdekük is, és büszkék válla­latuk és országunk eredményeire. Mint ismeretes, az év elején emel­tük a hús és a hentesáru, valamint- más árufajták kiskereskedelmi árát. A kormány ezzel a kereslet szabályozását célozta. Két hónap után még nem tudjuk kimerítően értékelni az intézkedések hatását. Aránylag jó a kínálat a jobb minő­ségű húsfajtákból és húskészít­ményekből. Tudjuk, hogy az ár­módosítás elősegítheti a fogyasz­tók jobb kielégítését, de a döntő a termelés mennyisége és minő­sége és a termelési költségek. A tervfeladatok teljesítése so­rán a vezetőknek teljesen új mó­don kell hozzáállniuk a hatékony­ság kérdéseihez. A fő figyelmet a termelés minőségére kell fordí­tani. Tavaly ugyan bizonyos mér­tékben nőtt a kiváló és a jó minő­ségű termékek részaránya, de még mindig számos olyan jelen­ség tanúi lehetünk, amelyet nem tűrhetünk.meg. Minden munkahe­lyen konkrétan elemezni kell, mi­lyen előnyöket hoz az egyéneknek és a kollektíváknak a termelés minőségi javulása. Az idei tervek intézkedéseket is tartalmaznak a befagyasztott esz­közök, az indokolatlanul nagy készletek kihasználásával kap­csolatban. Ez természetesen ked­vezőtlenül befolyásolta tavaly szá­mos szervezet gazdasági ered­ményeit. A kivezető utat az jelenti, hogy alkalmazkodni kell a hazai és külföldi piaci kereslethez. Szüntelenül foglalkoznunk kell a döntő kérdéssel - a gazdaság irányításának színvonalával, tar­talmával és formáival. Az elemzés azt mutatja, hogy az eddiginél na­gyobb figyelmet szentelünk az új­ratermelési folyamat hatékonysá­gának. Az irányítási rendszerben hozott intézkedések kimutatják a vállalatok, termelési gazdasági egységek és az irányító szervek tevékenységének fogyatékossá­gait és előnyeit is. Külön ki kell emelni azokat a vállalatokat, ahol az irányító dolgozók magukévá tették a tervezés és gazdálkodás új szabályait. A gazdasági szerve­zetek többségében azonban nem sikerült eddig komplexen lebonta­ni ezeket az alapelveket. Egyes helyeken még ma is úgy értelme­zik a tökéletesített irányítási rend­szer alapelveinek érvényesítését, mintha ez csak a gazdasági alaku­latok ügye lenne. Tavaly csak von­tatottan vezettük be a vállalati önelszámolási rendszer elveit. A vállalati vezetőknek, a termelé­si-gazdasági egységeknek és a központi szerveknek meg kell gyorsítaniuk eljárásukat ezen a téren. A tökéletesített irányítási rend­szer egyik alapelve a jutalmazás szocialista elveinek következetes érvényesítése. Követni kell azok példáját, akik fokozatosan beve­zetik a jutalmazás haladó formáit, prémiumokat fizetnek a minősé­gért és ‘a jó gazdálkodásért, kikü­szöbölik az egyenlősdit, amely nem vette figyelembe a valós eredményeket. Tudjuk, hogy ezeknek az elveknek a megtartá­sa nagyon igényes feladat. Ha azonban el akarjuk érni céljainkat, ezt a feladatot meg kell oldanunk. Mint ismeretes, a központi bi­zottság határozata értelmében a mezőgazdaságban is bizonyos módosításokat vezetünk be a ter­vezésben és irányításban. Nem lehetünk elégedettek azzal, hogy hogyan érvényesítik ezeket a he­lyes elveket. Fontos, hogy az új intézkedések áthassák a tervező- és irányítómunkát és a tervek ki­dolgozását. Döntő kérdés, hogy a terv és a gazdasági eszközök révén szé­les teret biztosítsunk a dolgozók kezdeményezésének sokoldalú fejlesztéséhez, ahhoz, hogy a gazdasági szervezetek saját ér­dekükben tartalékaik kiaknázásá­ra, a rendelkezésükre álló források optimális hasznosítására, a társa­dalom szükségleteinek hatékony kielégítésére törekedjenek. Tudjuk, hogy az irányítási rend­szerben még nem hoztunk intéz­kedéseket, amelyek hatékonyab­ban elősegítenék a tudományos­műszaki haladás döntő szerepét a gazdaság intenzifikálásában. Ezért a Központi Bizottság Elnök­sége és a kormány úgy döntött, a központi szervek terjesszenek elő javaslatot a tudományos-mű- szaki fejlődés szerepének meg­erősítésére. Ezekkel a kérdések­kel szorosan összefügg külkeres­kedelmi kapcsolataink hatékony­ságának növelése is. Ennek felté­tele a jó minőség, a magas mű­szaki színvonal, a külkereskede­lem és a termelés jobb egybehan­golása és általában a kereskedel­mi munka javítása. Nagy figyelmet szentelünk az integrációs folyamatoknak, főleg a Szovjetunióval és a szocialista közösség többi országával folyta­tott kooperációnak és szakosítás­nak. El akarjuk érni, hogy az irá­nyítási rendszer az eddiginél job­ban támogassa a szocialista or­szágok központi és gazdasági szerveinek közvetlen kapcsolatait. A beruházások területén is bizo­nyos intézkedéseket tervezünk. Elsősorban módosítjuk a beruhá­zási munkák és a szállítmányok számlázásának és fizetésének módját, ezzel is gazdasági nyo­mást gyakorolva az építési határ­idők megtartására, a megkezdett építkezések számának csökken­tésére, a tervmutatók megtartásá­ra. A kivitelező csakis az átvehető, befejezett létesítményekért kap majd pénzt. Azt akarjuk elérni, hogy a határidők meg nem tartása és a rossz minőségű munka befo­lyásolja a kivitelezők pénzügyi helyzetét. Újból ki kell emelnünk, hogy az embereket szélesebb körben kell bevonni a népgazdaság igényes feladatainak megoldásába. Az ez­zel kapcsolatban a szakszervezeti taggyűléseken és konferenciákon elhangzott észrevételeik többsége jogos volt. A gazdasági vezetők egy része elfeledkezik arról, hogy az irányításban nemcsak a tech­nológiai eljárások igazgatása a lé­nyeges, hanem az emberek befo­lyásolása is, és a mi viszonyaink között ők a nép megbízottjai, a nép a döntő igazgató és gazdál­kodó erő. Ha ebből a szempontból értékeljük a kezdeményezőtervek hatékonyságát, nem lehetünk elé­gedettek A pozitív példák egye­lőre egyedülállók, és általában nem érjük el azokat az eredmé­nyeket, amelyeket feltételeztünk. A kitűzött út azonban helyes, és amit nem sikerült eddig elérnünk, meg kell valósítanunk holnap. A törvényhozó tevékenységben a kormány elsősorban a komplex intézkedésekkel kapcsolatos jog­szabályokkal foglalkozott. Egyúttal figyelme kiterjedt az ágazati szin­ten és általánosságban kötelező jogszabályokra. Folytatta az elé­vült módosítások hatálytalanítá­sát. Fokozatosan rendet terem­tünk az egyes minisztériumok bel­ső irányelveiben és rendeleteiben is. Módosítottuk a gazdasági törvnykönyv alapelveit is. Kellő fi­gyelmet szentelünk a Munkatör­vénykönyvnek is. A XVI. kongresszus által kitű­zött feladatok közül nagy fontos­ságot tulajdonítunk a nemzeti bizott­ságok tevékenysége további javítá­sának. A két köztársaság kormá­nyaival együttműködve elemeztük a nemzeti bizottságok munkáját és hatáskörét. Nyilvánvaló, hogy a mai helyzetben komplexebben kell fe­lülbírálnunk a nemzeti bizottságok szerepét, figyelembe véve azt a kongresszusi követelményt is, hogy tovább növeljük az állampol­gárok részvételét az állam irányí­tásában és igazgatásában. A nemzeti bizottságok jogkörének bővítésére vonatkozó módosítá­sokat differenciáltan vezetjük be, figyelembe véve a különböző szin­tű nemzeti bizottságok eltérő fela­datait. Természetesen hatéko­nyabbá akarjuk tenni a polgári bi­zottságok, a lakóházi bizottságok és a Nemzeti Front helyi szerve­zeteinek munkáját is. A tervezett intézkedések fontos része a lakossági szolgáltatásokra vonatkozik. A minőségükkel, a vállalási határidőkkel és a hoz­záférhetőségükkel kapcsolatos, állandóan ismétlődő panaszok mi­att a felelősség nem csupán a nemzeti bizottságokra hárul. Az utóbbi időben aránytalan mérték­ben nagyobb egységekbe kon­centráltuk a szolgáltatóvállalato­kat. A kisebb egységek közelebb álltak a lakossághoz, és gyorsab­ban reagáltak a szükségletekre. Meg kell oldanunk a szolgáltatások anyagi-műszaki ellátottságát és szolgáltatásban dolgozók anyagi érdekeltségének kérdéseit is. Engedjék meg, hogy néhány gondolatot vessek fel a kultúrá­ról, az egészségügyről és az oktatás­ügyről. Az alkotók a napokban értékelik munkájukat a művészeti szövetségek kongresszusain. A gondolatgazdag, hatásos művé­szetért folytatott küzdelemben fontos szerepet játszanak a gaz­dasági kérdések is. Természetes, hogy a kultúra területén is be kell tartani bizonyos szabályokat, per­sze úgy, hogy tovább javuljon a művészi alkotó munka, fejlődjön szocialista kultúránk. Nézetünk szerint a két köztársaság kulturá­lis minisztériumainak rövid időn belül javaslatot kell előterjeszteni­ük e kérdések megoldására. Foly­tatjuk oktató-nevelő rendszerünk tartalmi és szervezeti átépítését. Jelentős eredménynek tartjuk, hogy a tervezettnél mintegy 100 ezernél több gyereket tudunk el­helyezni az óvodákban. Az oktatá­si rendszer átépítésében elért ed­digi eredmények általában pozití­vak. A főiskolákon nagy figyelmet fordítanak a tantervek egybehan­golására, a tantestületek összeté­telének javítására, a tankönyvek kiadására, valamint arra, hogy a tanárok és a diákok fokozott mértékben kapcsolódjanak be a tudományos kutató munkába. Tavaly több mint 6,5 ezer ággyal bővült a diákotthonok befogadó- képessége. Az utóbbi időben ész­revételek merültek fel azzal kap­csolatban, hogy több szakembert képzünk, mint amennyire szükség van. A valóság az, hogy a főiskolai képzettséghez kötött munkahe­lyeknek csupán 65 százalékát töl­tik be főiskolát végzett szakembe­rek, a középiskolai végzettséggel kapcsolatban ezen a téren az arányszám 72 százalék A helyzet megoldása bizonyára nem lesz könnyű. A dolgozók mintegy 57 százalé­ka üzemorvosi ellátásban része­sül. A kormány döntése értelmé­ben 1990-ig 75 százalékra kell növelni ezt az arányt. Ezzel kap­csolatban intézkedéseket terve­zünk a bányászok egészségügyi ellátásának javítására. A kor­mányprogrammal összhangban tovább javítjuk az anyákról és gyermekekről való gondoskodást és általában a megelőző gondos­kodás rendszerét. Folytatjuk az egész társadalmat érintő egész­ségügyi programok megvalósítá­sát. Javítjuk a gyógyszerellátást, és ebben az ötéves tervidőszak­ban több létesítményt építünk az idős állampolgárok számára. A XVI. kongresszus óta eltelt év teljes mértékben megerősítette a nemzetközi helyzet kongresszu­si elemzésének helyességét. Kül­politikánk elsősorban arra irányul, hogy megőrizzük és tovább fej­lesszük a nemzetközi enyhülési folyamatban elért értékeket. XVI. kongresszusunk teljes mértékben azonosult az SZKP XXVI. kong­resszusának határozataival, a nyolcvanas évekre elfogadott békeprogramjával. Leszögezhet­jük, hogy a haladás és a reakció, a szocializmus és az imperializ­mus erőinek heves összecsapásai ellenére a világbékét megőrizzük. Folytatódott a különböző társadal ­mi rendszerű országok politikai párbeszéde. Nyilvánvaló, hogy a mai amerikai kormányzat a nem­zetközi kérdésekben szem elöl té­veszti a reális helyzetet, és így a világot veszélybe sodorja. A szocialista közösség országait fenyegetések és a hidegháború időszakból jól ismert rágalmak érik. Ezeket a lépéseket az a törek­vés kíséri, hogy megbontsák Kelet és Nyugat katonai stratégiai egyensúlyát, katonai erőfölényre tegyenek szert. így tehát a béke megvédésének kérdése ma figyel­münk előterébe kerül. Ebben a helyzetben természe­tesen felvetődik a kérdés, mi okozza az imperialista köröknek ezt az eljárását. Nem felejthetjük el, hogy a nyugati világot a kapita­lizmus általános válsága jellemzi. Az imperializmus a nehézségekre kalandor külpolitikai irányvonallal reagál. Ez különösen katonai té­ren mutatkozik meg. Az Egyesült Államok katonai költségvetése a történelemben első ízben lépte túl a 200 milliárd dollárt. A NATO militaristái új tömegpusztító fegy­vereket követelnek. A katonai kö­rök nem titkolják, hogy támadást terveznek. A szocialista országok ezzel szemben elvhű, céltudatos, a bé­ke megőrzésére és a nemzetek közötti együttműködésre irányuló politikát folytatnak. Az elért ered­mények védelmét rugalmasan egybekapcsolják a világpolitika kulcsfontosságú területein az aktív offenzívával. A válságos pillana­tokban megőrzik nyugalmukat, a saját erejükben és a szocializ­mus tekintélyébe vetett hitüket. Az európai békét a következő nemzedékek számára is meg kell őrizni. Erre vonatkoznak a szovjet javaslatok, amelyeket Brezsnyev elvtárs a napokban terjesztett elő. Ez felújíthatja a Szovjetunió és az Egyesült Államok genfi tárgyalá­sait, amennyiben az Egyesült Álla­mok lemond arról a kísérletéről, hogy a tárgyalásokat zsákutcába juttassa elfogadhatatlan javasla­taival. Teljes mértékben támogat­juk a Szovjetunió kezdeményezését. Támogatjuk az atomfegyvermen­tes övezetek kialakítására vonat­kozó javaslatokat is. Ezt annak az országnak a törvényhozó testüle­tében hangsúlyozzuk, melynek te­rületén nincs egyetlen egy nukleá­ris töltetű rakéta sem és amely fennállása óta mindig tanújelét ad­ta békevágyának. A lenini külpolitikai elvekből in­dulunk ki, és teljes mértékben tu­datosítjuk, milyen felelősség hárul ránk a két különböző társadalmi rendszer határán. Aktívan részt veszünk a testvéri szocialista or­szágok minden béketörekvé­sében. Sajnos, nem miattunk, több le­szerelési tárgyalás meghiúsult. Elsősorban Genfben, Bécsben és az ENSZ keretében. A NATO- országok elfogadhatatlan eljárá­sa miatt a madridi találkozó is félbeszakadt. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozni szeretném, hogy a csehszlovák kormány a madridi találkozó pozitív eredményét na­gyon fontosnak tartja az európai biztonság és béke, a gazdasági, tudományos-műszaki és kulturális együttműködés szempontjából. Az imperializmus által kiélezett mai nemzetközi helyzet újból megerősíti a szocialista közösség országai egységének nagy jelen­tőségét. A Varsói Szerződés szá­munkra nemcsak a békés élet megbízható védelmezője, szuve­renitásunk és biztonságunk sza- vatolója. Keretében teljesítjük vé­delmi képességünk növelésével kapcsolatos feladatainkat is. A Varsói Szerződés egyúttal politi­kai szövetség, amelyben megva­lósulnak a szocialista országok együttműködésének magasabb formái, egybehangoljuk külpoliti­kánkat, jelentős békekezdemé­nyezéseket fogalmazunk meg. Az elmúlt időszakban is arra töreked­tünk, hogy minden téren fejlesz- szük kapcsolatunkat és együttmű­ködésünket a Szovjetunióval. A többi testvéri országgal is bővít­jük kapcsolatainkat. A program- nyilatkozat kihirdetése óta eltelt rövid idő alatt is többször lépünk fel közösen a világszocializmus és az általános haladás védelmében. Ezzel kapcsolatban külön ki aka­rom emelni kapcsolataink fejlődé­sét Kubával. Megelégedéssel fogadtuk, ami­kor Lengyelország szocialista és hazafias erői tavaly decemberben meghiúsították a belső és a külső ellenforradalmi erők céljait. Bízunk abban, hogy Lengyelország foly­tatja a szocializmus építését, és továbbra is a szocialista közösség szilárd része marad. Sikeresen valósítjuk meg a Gustáv Husák vezette párt- és kormányküldöttség vietnami, lao­szi és koreai látogatása eredmé­nyeit. Fejleszteni kívánjuk kapcso­latainkat és együttműködésünket a Kínai Népköztársasággal. Magasabb szintre emelkednek kapcsolataink a fejlődő világgal. A múlt évben fejlesztettük kapcso­latainkat a hozzánk legközelebb álló országokkal. Az afganisztáni párt- és kormányküldöttség cseh­szlovákiai látogatása során meg­szilárdítottuk kapcsolatainkat ez­zel az országgal. Bővítettük együttműködésünket a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság­gal, és kétségtelenül gyümölcsöző tárgyalást folytattunk a Szocialista Etiópiával, az Angolai Népi Köz­társasággal és a Mozambiki Népi Köztársasággal. Nem feledkezünk meg arról, hogy más frontokon is küzdelem folyik az imperializmus és szövet­ségesei ellen. Határozottan elítél­jük a Golán-magaslat bekebelezé­sét, amely más provokációs lépé­sekkel együtt tovább élezi a fe­szültséget a Közel-Keleten. Állást foglalunk az Irán és Irak közti háború megszüntetése mellett. összegezve: mindig az elnyo­mottak és azok oldalán álltunk és állunk, akik a haladásért, a nép jólétéért küzdenek. Tehát támo­gatjuk az el nem kötelezettek moz­galmát is. Az elmúlt időszakban folytattuk politikai párbeszédünket egyes fejlett tőkés országokkal. Fejlesz­teni kívánjuk ezt az együttműkö­désünket az egymás belügyeibe való be nem avatkozás elvének kölcsönös figyelembe vételével. Hazánk minden munkahelyén naponta küzdelem folyik azért, hogy eredményesen megoldjuk azokat a feladatokat, amelyeket pártunk XVI. kongresszusa tűzött társadalmunk elé. Köszönetét mondok mindazoknak, akik kez­deményezésükkel és jó munká­jukkal tanúsítják országunk iránti jó viszonyukat, közös ügyünk irán­ti érdeklődésüket. Meggyőződé­semet fejezem ki, hogy a Szövet­ségi Gyűlés továbbra is teljes mér­tékben támogatni fogja a szövet­ségi kormánynak az ország fej­lesztésére kifejtett törekvését.

Next

/
Thumbnails
Contents