Új Szó, 1982. március (35. évfolyam, 50-76. szám)

1982-03-03 / 52. szám, szerda

Peter Colotka elvtárs beszéde (Folytatás az 1. oldalról) mind több gyümölcsöt érlel. Olyan alkotások láttak napvilágot, ame­lyekre méltán figyeltek fel hazánk­ban és külföldön is. Itt a Duna partján és szerte e hazáiban a levegő és a föld illata a tavasz közeledtét sejteti, önök­kel együtt mi is abban reményke­dünk, hogy ez a tanácskozás is az új termést megalapozó tavasszal lesz hasonlatos: olyan légkört te­remtenek, olyan magvas gondola­tokat mondanak el, amelyek kellő talajt biztosítanak a még gazda­gabb terméshez, a figyelemre méltó új alkotások megszületésé­hez. örömmel nyugtázzuk, tisztelt elvtársak, hogy íróink és művé­szeink döntő többsége haladó és forradalmi hagyományainkból me­rítve, a válságos évek tapasztala­tait is szem előtt tartva szilárdan a szocializmus talaján áll s elköte­lezett alkotó munkájával cselekvő- en vesz részt fejlett szocialista társadalmunk további anyagi és szellemi gazdagításában. Mi va­gyunk az a nemzedék, amelynek történelmi feladata, hogy forradal­mi múltunkra - a csehek és a szlo­vákok közös állama létrejöttének, Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakulásának, a Szlovák Nemzeti Felkelés, felszabadulá­sunk, amelyet a szovjet hadsereg­nek köszönhetünk és a Győzel­mes Február máig ható jelentősé­gére - alapozva azok soraiban haladjunk előre, akik Október esz­méitől áthatva következetes har­cot vívnak a kizsákmányolás, a nemzeti és szociális elnyomás és a gyarmatosítás minden meg­nyilvánulása, és a háborús uszítok ellen. Colotka elvtárs ezután azt hangsúlyozta, történelmi tények igazolják: csak a szocialista társa­dalmi rendszer képes arra, hogy biztosítsa a dolgozók millióinak anyagi és szellemi felemelkedé­sét, a munkához, a művelődéshez való jogát, és szavatolja szociális és létbiztonságát.- Természetesen a szocializ­mus eredményei nem csökkent- hetik éleslátásunkat, nem hunyha­tunk szemet afölött, hogy kétség­telen sikereink mellett problémák­kal, számos hiányossággal és ká­ros jelenséggel küzködünk. Belső konfliktusokkal, ám olyan ellent­mondásokkal is, amelyek az egész világon felütötték a fejüket. Colotka elvtárs ezután hangsú­lyozta, hogy dinamikus előrehala­dásunk csak mélyreható változá­sokkal, céltudatosabb beruházás­sal, tervezéssel és hatékonyabb munkával képzelhető el. Minden szakaszon harcolni kell az emberi önzés és harácsolás különféle megnyilvánulásai ellen, bírálni kell azokat, akik mindenben csak ön­maguk érdekeit és hasznát lesik, nem törődve a társadalmi érdekkel és erkölcsi normákkal.- Az irodalom egyik fontos sze­repe, hogy e harcban cselekvően vegyen részt, napjaink és a közel­jövő követelményeinek megfelelő­en formálja az emberek tudatát, életszemléletét. Társadalmunknak olyan dolgozókra van szüksége, akik meggyőződéssel szállnak síkra nagyszabású céljaink valóra váltásáért, nehézségeink és az előrehaladásunkat gátoló akadá­lyok leküzdéséért. Ezért is nagyra értékeljük irodalmunkat, amely az élet szeretetére, humánumra, al­kotó munkára, szellemi gazdago­dásra nevel. Reálisan ábrázolja a valóságot és nem kendőzi el gondjainkat, nehézségeinket sem. Neves elődeink életművére, ha­ladó és forradalmi hagyománya­inkra támaszkodva az irodalmi életben is harcolni kell a szocialis­ta erkölcs normáinak megtartása, a pártosság és népiség elveinek következetes alkalmazása érde­kében. Irodalmunkban, művészeti életünkben sincs helye a különbö­ző kispolgári, önző és egyéb káros megnyilvánulásoknak.- Jelenünk és jövőnk szem­pontjából egyaránt helyénvaló lesz, ha irodalmunk minden terüle­te továbbfejlődik, olvasóink új és színvonalas versesköteteket, re­gényeket, novellákat olvashatnak, s drámairodalmunk is felzárkózik ehhez a fejlődéshez. Nyilván egyetértenek velem abban is, hogy mozgalmas korunk, esemé­nyekkel teli életünk minden mű­vész számára elegendő ötlettel, témával szolgál. A művészet és a művész érdeklődésének hom­lokterében mindig az ember állt; életigenlése és az a heroikus küz­delme, amely révén önmagát gaz­dagította, a természetet pedig sa­ját igényeinek megfelelően próbál­ta alakítani. Kortárs művészeink egyik legfőbb ihletője kétségtele­nül a szocialista társadalmat építő dolgozó ember, az ö vágya és cselekedetei, sokrétű, olykor a drámai elemeket sem nélkülöző élete. Távol áll tőlem, hogy való­ságunk megszépítését vagy torzí­tását kérjem önöktől, hiszen a tel­jes igazság, a mű igazmondása az alkotó pártosságának és az alko­tás értékének egyik legfontosabb fokmérője. Teljes mértékben egyetértünk önökkel abban, hogy az életben felbukkanó konfliktuso­kat, nehézségeket nem lehet megkerülni, ezekről beszélni kell, ezeket meg kell oldani, tehát nem lenne helyes, ha irodalmunk min­derről hallgatna. Érvényes azon­ban az a követelmény, hogy az alkotókat és műveiket a forradalmi optimizmus - amely a szocializ­mus építőinek sajátja - hassa át.- Szóltam már arról, hogy az irodalom nem létezhet a valóság kritikus szemlélete nélkül. A kritika társadalmi életünk egyik fontos eszköze. Ennek megfelelően job­ban ki kell használnunk a szatiri­kus műfajokat is. A színvonalas mű az írótól tehetséget, közéleti bátorságot és nagyfokú társadalmi felelősséget követel meg.- Költőink és íróink képesek arra, hogy hűen ábrázolják nagy­szerű korunkat és hőseit. Minden bizonnyal megvan minden adott­ságuk ahhoz is, hogy kipellengé­rezzék és elítéljék életünk rút je­lenségeit, az elavult polgári er­kölcs napjainkban is felbukkanó maradványait. Természetesen a hibák és a nehézségek bírálatá­nak semmi köze sincs a pesszi­mizmushoz, a szkepticizmushoz és a nihilizmushoz; mindezek ide­genek a szocialista alkotótól, hi­szen az ilyefajta alapállás egyálta­lán nem nevezhető művészeti kri­tikának, s elítélendő azért is, mert nem segíti elő a kibontakozást és az előrehaladást, hanem ellenke­zőleg, eddigi értékeinket és a tár­sadalom alkotó folyamatait kérdő­jelezi meg. Továbbra is együtt kell munkál­kodnunk azért, hogy kortárs iro­dalmunk és művészetünk a szülő­föld szeretetére, dolgozó népünk iránti megbecsülésre neveljen, s főleg az ifjú nemzedékben tovább erősítse a cséhszlovák ha- zafiság és internacionalizmus szellemét. E céljaink megvalósu­lásában határozottabb és egyér­telműbb segítséget nyújthatna a marxista kritika és irodalomtudo­mány is. Szocialista kultúránk egyik erőssége a múltban az volt, hogy olyan kiemelkedő kritikusi egyéniségekkel rendelkezett, mint Zdenék Nejedlý, Bedrich Václavek, Eduard Urx, Vlado de­mentis, Alexander Matúška, a nemrég elhunyt Michal Chorvát és mások. Jelenleg is több tehet­séges kritikusunk tevékenykedik. Bízunk abban, hogy a kritika nap­jainkban és a jövőben sem köny- nyíti meg a feladatát azáltal, hogy az új alkotások leírására szorítko­zik, hanem a marxista eszmei és esztétikai kritériumokat követke­zetesen érvényesítve hozzájárul az értékkiválasztódáshoz, az új értékek felmutatásához és társa­dalmi méretű népszerűsítéséhez. A továbbiakban arról beszélt, hogy napjainkban fokozni kell a szlovák, a cseh és a nemzetiségi irodalmak értékeinek cseréjét, egymás alaposabb megismerése és megbecsülése érdekében.- Ezen az úton haladva a cseh­szlovák kultúra újabb értékekkel gazdagíthatja a szocialista világ- kultúra tárházát, amely a haladó hagyományokra támaszkodva napjaink egyik fontos jelensége és tényezője. A jövőben is támogatni fogjuk a szocialista országok, kü­lönösen a fejlett és értékekben rendkívül gazdag szovjet kultúrá­val való sokoldalú és hatékony együttműködést. A szovjet kultúra méltán váltott ki elismerést és sze­rez egyre nagyobb megbecsülést az egész világon.- További előrehaladásunk, si­keres munkánk - többek között a kultúra és a művészet további fejlődésének is - egyik alapvető feltétele a nyugodt belpolitikai lég­kör, lakosságunk békés élete. Mindannyian örömmel állapíthat­juk meg: társadalmunkban ez a két fontos feltétel teljes mérték­ben adott. Magatartásuk érdeké­ben azonban szükség van az aktív harcra, eszmei-politikai stabilitá­sunk megőrzéséért szüntelenül vissza kell térniük nemcsak a múlt tapasztalataihoz, hanem a Tanul­ságokhoz is, elsősorban azért, mert e dokumentum következteté­sei ma is hatékony fegyverül szol­gálnak abban, hogy megakadá­lyozzuk a szocializmustól idegen eszmék becsempészését társa­dalmi életünkbe. Úgy vélem senkit sem kell meggyőznünk annak tu­datosítására, hogy külföldi és bel­földi - olykor pontosan nem is meghatározó - osztályellensége­ink erre törekednek, hiszen ez az egyetlen esélyük, amellyel gyen­gíthetik és bomlaszthatják a szo­cialista országok társadalmi rend­szerét. Beszédének további részében az amerikai és más imperialista körök háborús terveiről, antikom- munista és szovjetellenes meg­nyilvánulásairól, napjaink feszült nemzetközi helyzetéről, s minde­zek kapcsán a békeharc időszerű­ségéről és jelentőségéről, az írók és a művészek fokozott felelőssé­géről szólt. A művészek egyik ne­mes feladata, hogy támogassák a Szovjetunió, a többi szocialista ország és a világ haladó erőinek békeharcát.- Engedjék meg - mondta vé­gezetül Colotka elvtárs -, hogy köszönetét mondjak sikerekben gazdag alkotó munkájukért, mely­nek révén tovább gazdagították szocialista kultúránk tárházát, né­pünk szellemi életét és erkölcsi értékeit. Kívánom önöknek, hogy dolgozó népünket szolgáló nemes küldetésüket továbbra is siker ko­ronázza, s nekünk valamennyi­ünknek azt, hogy nyugodt légkör­ben, békében éljünk; tudásunkkal és szívünk minden melegével szo­cialista hazánk felvirágoztatásáért munkálkodjunk. KOMMENTÁLJUK Jól és idejében Bár még helyenként hótakaró borítja a határt, mégis feltartóztathatatlanul közeledik a tavasz. Földműveseink ter­vezgetik a tavaszi munkák első szakaszának a megkezdését. Néhány gép már szórja a műtrágyát. A Slovair repülőgépei is szórják a tápanyagot az ősziekre. A legtöbb munka azonban most a mezőgazdasági üzemek, gép- és traktorállomások, járási gépjavítóüzemek műhelyei­ben van. Sürget az idő, idejében elő kell készíteni, üzemké­pessé tenni a gépeket, hogy ha kell, indulhassanak. És ez igen fontos, mert jó és gyors munkát csak jó gépekkel lehet végezni. Tudatában vannak ennek a mezőgazdasági üzemek veze­tői , ezért a legjobb szerelőket hosszabbított vagy éjjeli műszakokban is foglalkoztatják. Szívesen veszik, ha a véd- nökségi üzemek is elküldik szakembereiket gépeket javítani. A jó munka és összefogás eredménye, hogy a közép- szlovákiai kerületben a gépek több mint 70 százalékát javítot­ták már ki. Számos mezőgazdasági üzemben azonban a jól szervezett munka eredményeként máris indulhatnának a gépesített csoportok. Az ipolybalogi (Balog nad Ipľom) Ipolymente Efsz-ben a tavaszi munkák első szakaszához szükséges minden gép üzemképes. A szövetkezet vezető­sége szerint, ha az idő kedvez, pár nap alatt elvethetik a tavaszi árpát, és végezhetik a soron következő munkákat. Hasonlóan jól felkészültek a nagymegyeri (Čalovo), a csicsói (Čičov) és más szövetkezetekben is a gépesítő csoportok. Az eredmények ellenére azonban a gépek javítása nem minden mezőgazdasági üzemben folyamatos. A galántai (Galanta) járásban alkatrészhiány miatt nem tudják megjaví­tani a nagy teljesítményű gépek egyrészét, köztük a Škoda- 180-as traktorok közül is jó néhány még mindig üzemkép­telen. A javítási munkák meggyorsításához nagyban hozzájárul­hatnak a patronáló üzemek is. A Martini Nehézgépipari Üzemben, az Ógyallai (Hurbanovo) Gép- és Traktorállomáson és még jó néhány ipari üzemben olyan alkatrészeket újítottak fel, illetve gyártottak, amelyeket a mezőgazdasági üzemek még sok utánjárással sem szerezhettek be. Ezeknek az üzemeknek a példáját számos további követte. Remélhető tehát, hogy így könnyebben megoldhatók az alkatrészellátási problémák. Szükséges, hogy meglevő gépek közül minél több indul­hasson idejében, mert a mezőgazdasági üzemek a tervezett­nél kevesebb vetőgépet és más gépet vásárolhattak. Nincs más megoldás, annyi géppel kell dolgozni, amennyi a mező­gazdasági üzemek gépparkjaiban van. Ahol csak lehet, nyúj­tott vagy . két műszakban. Újra kibontakozóban van a már hagyományos baráti megsegítés; a szomszédos mezőgazda­sági üzemek a nagyobb teljesítményű gépeket kezelősze­mélyzettel együtt kölcsön adják a rászoruló üzemeknek. így gyorsabban megy a munka és a gépek teljesítményét is jól ki lehet használni. A kerületi és járási mezőgazdasági igazgató­ságok közreműködésével az egyes mezőgazdasági üzemek ezt a kölcsönös kisegítést is munkatervükbe foglalták. Sor kerül járások közötti együttműködésre is. Az ilyen nagyará­nyú összefogással bizonyára a mezőgazdasági üzemek jól és idejében végezhetik el a tavaszi munkákat. BALLA JÓZSEF Zárszámadás szerényebb eredményekkel A napjainkban zajló zárszáma­dó közgyűlések a megszokottnál szerényebb eredményekről adnak számot. Ez vonatkozik a felsőcsal­lóközi mezőgazdasági üzemekre is, ahol főleg a gyengeminóségű talajadottságok mellé párosult kedvezőtlen időjárás együttes ha­tásaként alakultak ki a vártnál gyengébb terméseredmények, amelyek aztán kedvezőtlenül ha­tottak a gazdaságok jövedelmező­ségére. Ez tűnik ki abból a terjedelmes beszámolóból is, amelyet a Zlaté Klasy községben működó Béke Egységes Földművesszövetke- zetben lezajlott zárszámadó tag gyűlésen hallottunk Félinger Lajos előadásában. A mintegy 1850 hektár mezőgazdasági területen gazdálkodó és 255 aktív dolgozót foglalkoztató szövetkezetben a tervezett bruttó termelési értéket csak 94 százalékra sikerült teljesí­teni. A hatszázalékos lemaradás főleg a már fentebb említett objek­tív tényezőkre vezethető vissza, azonban ez nem jelenti azt, hogy a szövetkezetben a minőség és a hatékonyság vonalán nem lenne mit javítani. A növénytermesztési ágazat­ban például gabonanemúekből teljesítették a termelési feladatai­kat, hiszen a tervmutatóban sze­replő 4,83 tonna helyett 4,85 ton­nát értek el hektáronként. Viszont kukoricából, cukorrépából és nap­raforgóból a vártnál gyengébb ho­zamok születtek. Kukorica eseté­ben vegyszerhiány, cukorrépánál a kedvezőtlen talajadottságok és a mezei rágcsálók kártevése, nap­raforgónál pedig a betakarítógé­pek hiánya és a szárnyas vadak kártevése okozta főként a termés­kiesést. így érthető, hogy a mezei növénytermesztésben 2 millió 203 ezer korona értékű terméskiesést könyvelhettek el. Az állattenyésztési ágazat dol­gozói teljesítették a kitűzött fel­adataikat. 1980-hoz viszonyítva mintegy 10 százalékkal több tejet és húst adtak a fogyasztók aszta­lára. Ugyancsak nőtt az állatsűrű­ség és javult a hasznossági muta­tó, azonban a kitermelés költsége­it nem sikerült csökkenteni. A speciális gyümölcs és zöld­ségtermesztési ágazatban dolgo­zókat is komoly erőpróba elé állí­totta a múlt esztendő. A tavaszi fagyok okozta károk miatt szőlőből 27,3, kajszibarackból 23,3 vagon terméskiesés keletkezett. Ugyan­akkor az almatermés nagyon jó volt, viszont a betakarítás során kiütköztek a munkaerőgondok. Nem is szólva arról, hogy amíg 1980-ban az értékesítés során egy kiló almáért 2,96 koronát fizet­tek, addig tavaly csak 2,59 koro­nát, s így viszonylag csökkent a jövedelmezőség is. A szolgáltatási ágazat dolgozói­ról is illik néhány szót ejteni, hi­szen a meglevő alkatrészgondok ellenére igyekeztek az anyag- és energiatakarékosság figyelembe­vételével a gépeket és járműveket jól előkészíteni, és az egyes mun­kafázisokban maximálisan kihasz­nálni. De nem szóltunk még arról a sokoldalú gondoskodásról, ame­lyet az efsz vezetősége a dolgo­zók munkahelyi körülményeinek javítására, szociális és kulturális igényeinek kielégítésére, az anya­gi ösztönzés különböző formáira fordít. Viszont azt sem árt megje­gyezni, hogy ebben a szövetke­zetben egy állandó dolgozóra eső havi bér elérte a 2894 koronát, az egy főre jutó teljesítmény pedig a 139 ezer koronát. Az eddig hallottakat összegez­ve tehát elmondhatjuk, a dolgozók erőfeszítéseinek ellenére mérsé­keltebb gazdasági eredményekkel zárták 1961-et. Az idei esztendő feladatait Both Ferenc a 40 tagú üzemi pártszer­vezet elnöke és Tóth Gyula mér­nök, a szövetkezet új elnöke - akit a zárszámadó gyűlés tagsága vá­lasztott meg egyhangúlag a ko­rábban elhunyt Vass Ferenc elnök helyére - így summázta. Az irá­nyító és szervező munka területén ki kell domborodni a minőségnek és a hatékonyságnak, fokozott gondot fordítani az anyagi ösztön­zés különböző módszereire, az anyag- és energiatakarékosság­ban rejlő lehetőségek kihasználá­sára, ki kell termelni a növényter­mesztésnek az állattenyésztés produktivitásának növelése céljá­ból szükséges megfelelő jó minő­ségű tömegtakarmányokat, nem utolsósorban takarékos gazdálko­dással növelni a szövetkezet anyagi alapjait. Konkrétan számok tükrében pedig így fest az idei tervfeladat: a 955 hektáron vetett szemesek­ből 4870 tonnát kell kitermelni, s így az egy hektárra eső átlagos hozamot 5,1 tonnára irányozták elő. De a tervben cukorrépából 38 tonnás, takarmányhüvelyesekből 2,8 tonnás, lucernából 9 tonnás, silókukoricából 26,2 tonnás, bur­gonyából pedig 9 tonnás hektár­hozam szerepel, Az állattenyésztés szakaszán ki kell termelni 490 tonna húst és 2 millió 160 ezer liter tejet. A zöldség és gyümölcstermesz­tés területén a tervmutató 10 millió 665 ezer korona pénzügyi bevé­tellel számol. Tehát láthatjuk a múlt évinél igényesebb feladato­kat tűztek maguk elé, amelyet bi­zonyára közös összefogással meg is valósítanak, éppúgy, mint a CSKP XVI. kongresszusának határozataiból részükre lebontott mezőgazdasági feladatokat. MÉRI ISTVÁN ÚJ SZÚ 4 1982. III. 3.

Next

/
Thumbnails
Contents