Új Szó, 1982. március (35. évfolyam, 50-76. szám)

1982-03-24 / 70. szám, szerda

Kudarcba fulladt kezdeményezés MIT NEVELJENEK AZ ÜRES ISTÁLLÓKBAN? KOMMENTÁLJUK Izsák Károly né, vágfarkasdi (Vlčany) olvasónk két levélben is panasz­kodott szerkesztőségünknek; nem tudja, mire használja a hat darab koca tartására épített istállóját. A földművesszövetkezettel állattartásra kötött szerződést, de ezt a szerződést a szövetkezet vezetősége egyoldalúan megszegte, nem utalt ki számára kocákat. Fölöslegesen dobta ki az építéshez szükséges 21 ezer koronát. A kész épület most az udvarban csak a helyet foglalja. Kíváncsian indultam el a hely­színre, hogy panaszosunk ügyé­ben eljárjak. Útközben tájékozó­dás céljából benéztem a Nyugat­szlovákiai Húsipari Vállalat trnavai üzeme galántai (Galanta) kiren­deltségnek irodájába. Pónya Zsu­zsanna előadó az üggyel kapcso­latban azt a felvilágosítást adta, hogy ők kocákat, illetve malacokat nem adhatnak, de ha a farkasdi panaszos süldőket vásárol, akkor darabonként 150 kilogramm abra­kot adnak előlegbe és további 150 kilogrammot akkor, ha vágósúly­ban eladja. A járásban már egész jól fejlődnek a szerződéses hizla- lási kapcsolatok. Feketenyéken (Čierna Vtoda) Szakolci Dániel 11 malacot tart, amelyek hizlalására rendszeresen kiutaljuk az abrakta­karmányt. A farkasdiak is követ­hetnék példájukat. Ezzel a tájékoztatással tarso­lyomban nyitottam be panaszo­sunk udvarába, ahol azonnal sze­membe ötlött a hosszúkás, istálló­szerű épület. A tulajdonosnak nem kellett sokat magyaráznia, nyom­ban láttam, hogy kocák tenyészté­sére épült, mert beleszerelték a vasketreceket, lyukacsos téglá­ból készítették a padlózatot, és még kéményt is húztak, hogy hi­deg időjárás esetén befűthesse- nek. Minden feltételt megteremtet­tek arra, hogy kocaként legalább 20 malacot válasszanak el évente (Ennyit ígértek a szövetkezet ve­zetőségének.) Kezdeményezésük mégis kudarcba fulladt, mert akár­hányszor kopogtattak a Haladás Efsz irodájába, mindig elutasító választ kaptak:- Nem adhatunk kocákat, mert már mások elvitték.- Akkor miért ígértek?- Úgy gondoltuk, minden szer­ződő félnek jut, de elszámítottuk magunkat - volt a kitérő válasz. Izsákné előveszi a megsárgult szerződést, amelyen ott van az efsz pecsétje, valamint Perecz Károlynak, az efsz elnökének az aláírása, és a tartásvállalók, Izsák Viola és Izsák Károly neve is. A kétoldalú szerződés tehát érvé­nyes, amelynek alapján még a múlt év tavaszán hat darab ko­cát kellett volna kapniuk Tény, hogy a szövetkezet vezetősége egyoldalúan megszegte a szerző­dést és nem értesítette idejében a tagot arról, hogy nem tart igényt a kocák tartására, illetve malacok nevelésére, nem figyelmeztette, hogy ne építse az istállót A veze­tőség tehát vétett, a kezdeménye­ző tag pedig nyögheti az adóssá­gokat. Mert az építkezéshez az ismerősöktől, rokonoktól pénzt kölcsönzött, és ezt vissza kell térí­tenie. A másik fél képviseletében elő­ször Michal Félix mérnök, az efsz üzemgazdásza nyilatkozott:- Annak idején azért ösztönöz­tük a tagokat kocatartás vállalásá­ra és malacok nevelésére, mert a sertéshús előállításához évente 2000-3000 malacot kellett vásá­rolnunk a nagyhizlaldába. Úgy gondoltuk, a tagok lényegesen hozzájárulnak malacvásárlási gondjaink megoldásához. Azért is folyamodtunk ehhez a lépéshez, mert gondozóink évente kocán­ként csak 10-11 malacot válasz­tottak el. Firtatom az okát, miért torpan­tak meg a megkezdett úton. Miért fulladt kudarcba az ígéretes kez­deményezés?- Megmondom őszintén - je­gyezte meg az üzemgazdász -, felfigyeltünk arra, hogy egyes ta­gok túl nagy jövedelemhez jutot­tak. Valamilyen módon szabályozni akartuk a kereseteket. A kocatartást vállalók közül - amint később megtudtam -, né- hányan megunták a sok huzavo­nát, és tizenketten felmondták a szerződést. Azzal indokolták el­határozásukat; nem teszik ki ma­gukat további fölösleges zaklatá­soknak. Perecz Károly, az efsz elnöke a szerződésekkel kapcsolatban így fejtette ki nézetét:- Időközben változott a helyzet. Kevés az abraktakarmány és ősz vége felé átadjuk a 700 férőhelyes malacneveidét. Nem akartam hinni a fülemnek és többször is megismételtettem a mondatot. Nem értettem, miért szorgalmazták a szerződéses ko­catartást, ha már építették a kor­szerű neveidét. Miért okoztak má­soknak fölösleges kellemetlensé­geket és károkat? Panaszosunknak viszont java­solhatjuk, hogy vásároljon más fa­luban malacot, és a süldők hizlalá­sára minél hamarább kössön szerződést a húsipari vállalat ga­lántai kirendeltségével. BALLA JÓZSEF Milliókat érő megoldás A nyugat-szlovákiai kerület út­jain utazó még tavaly is gyakran találkozhatott a Škoda 1203-as gépkocsi karosszériáját szállító Avia tehergépkocsikkal. A karosz- szériák a Trnavai Gépkocsigyár termékei voltak. Arról, hogy a trna­vai üzemben nem volt lakkozó, és ezért kellett utaztatni a karosszéri­ákat a végső megmunkálás céljá­ból, sokat írtak a szaklapok és a napilapok egyaránt. Ez érthető, hiszen olyan megoldatlan nehéz­ségről volt szó, amely a Trnavai Gépkocsigyárnak évente több mil­lió koronájába került. A karosszériák tehát utaztak - mégpedig több irányba. Žilinán, 3ojnicén, Banská Bystricán és a nyugat-szlovákiai kerület további négy városában lakkozták, Trna­Ez pedig - érthetően - csak egy saját lakkozóműhely felépítésével érhető el. A beruházásnak hagyományos módon történő kivitelezése viszont legkevesebb két évig tartana. Meg kell találni a tervezőt, az építővál­lalatot, a berendezések szállítóját - és várni. Várni, hogy végül is minden fogaskerék egymásba il­leszkedjen, és elkezdődjön a kivi­telezés. A Trnavai Gépkocsigyár­ban nem támaszkodtak erre a bi­zonytalan fogaskerékrendszerre, inkább a sajátjukat forgatták meg, amelyről tudták, hogy olajozottan fog működni. Beszerezték a lakko- zóműhely berendezéséhez szük­séges műszaki dokumentációt, el­képzeléseiknek megfelelően kor­szerűsítették, módosították azt A lakkozás előtt ellenőrzik a karosszériát vától mintegy 150-200 kilométe­res körzetben. Nehéz lenne összeszámolni az e célból megtett kilométereket, és nem is lenne sok értelme Akkor kapunk megbízha­tó képet ezekről a gazdaságtalan, utakról, ha koronában fejezzük ki. Tavaly, amikor már a megszokott­nál kevesebb, mindössze 6000 karosszériát szállítottak a külön­böző városok lakkozóműhelyeibe, ezekre a szállításokra 3 millió 600 ezer koronát fordítottak. Ezért nem csodálkozhatunk, hogy a Trnavai Gépkocsigyár új igazga­tója első feladatként a Škoda 1203-as gépkocsik gyártásának gazdaságosabbá tételét tűzte ki. Közben - a megfelelő tervek sze­rint - az épület is elkészült. A lakkozót a vállalat építőcso­portjának dolgozói építették, de a többi részleg dolgozói is nagyon sokat segítettek. Ezer meg ezer órát dolgoztak le társadalmi mun­kában az építkezésen, így az épí­tés a technológiai berendezések­kel együtt mindössze 3,2 millió kororját tett ki. Értéke azonban meghaladja a 20 millió koronát, ugyanis ekkora összeget kellett volna kifizetniük, ha külső kivitele­zővel építtetik fel. Vagyis: 16800000 korona költséget taka­rítottak meg. És ez még nem minden. A ka­rosszéria-lakkozás a műhely fel­építése előtt lényegesen drágább volt. A lakkozási költségek ugyan­is évi 15 millió koronával csök­kentek. A koronában kifejezett értékek, költségcsökkentések tehát egyér­telműen bizonyítják a beruházás helyességét, célszerűségét, gaz­daságosságát. Vannak viszont esetek, amikor egy-egy termék fi­zikai mennyiségének megtakarítá­sát is szem előtt kell tartani, mint például a tüzelőanyagok eseté­ben. A vállalatok, üzemek ugyanis valószínűleg elő tudnák teremteni a jövőben is a vásárlásukhoz szükséges összeget, de behoza­tali lehetőségük korlátozott volta nem engedi meg fogyasztási kere­tük növelését. Éppen ez teszi még értékesebbé a trnavai lakkozó fel­építését. Hiszen a szállítási költ­ségek megtakarítása egyúttal je­lentős mennyiségű üzemanyag­megtakarítását jelenti. A Trnavai Gépkocsigyárban a lakkozás kérdése éveken át megoldhatatlannak tűnt. A végső megoldás azonban bizonyítja, hogy még a legbonyolultabb fel­adat is végrehajtható, csak jó ötle­tekre, szilárd akaratra van szük­ség. És, persze, lennie kell valaki­nek, aki kezdeményezésre ösztö­nöz, aki a dolgozók lehető legszé­lesebb körét mozgósítani tudja. A vállalat példáján felmerült bennem a kérdés: Vajon nem túl sok az olyan munkahely, ahol a kezdeményezés helyett a fel­sőbb szerveknél állandóan az ob­jektív okokra hivatkozva magya­rázzák bizonyítványukat? Várnak arra, hogy valaki fentről utasítást adjon a megoldásra, valaki jóvá­hagyja, valakitől megkapjuk az eszközöket. A „valakiktől“ várjuk a megoldást akkor is, amikor kez­deményezéssel saját megunk is rájöhetnénk. Ma az halad a korral, aki megtalálja az optimális megol­dást, és gyorsan valóra is váltja azt. Nyitott szemmel kell járni a munkahelyeken, és tervszerűen kell küzdeni a gazdaságtalan megoldások felszámolásáért. Az új feltételek nem csupán tudomá­nyos irányítást követelnek, hanem azt is, hogy az irányító dolgozók, a gazdasági vezetők tudjanak hat­ni környezetükre, keresztül tudják vinni a helyes elképzelést a szű- kebb vállalati kollektíva és a nép­gazdaság érdekében egyaránt. MARIÁN FUSEK Új helyzetben Amikor néhány évvel ezelőtt erőforrásainkkal - mindenek­előtt az energiahordozókkal - való takarékoskodás a gaz­dálkodás minden területén kemény követelménnyé vált, a mezőgazdasági üzemek is rákényszerültek, hogy felülvizs­gálják üzemanyagfogyasztásukat. Annál inkább, mert a von­tató-, szállítóeszközök és számos más gép működtetése révén az üzemanyag a végtermék előállításában a nagy tételű költségek között szerepel. Az üzemanyagtakarékossági szemlélet elég gyorsan elter­jedt és a gazdaságok szakszerűbben, célszerűbben használ­ják fel az energiahordozókat; a minimumra csökkentették az üresjáratokat, a gépesítők következetesen ellenőrzik, hogy működik-e a tratorok önindítója, nem pöfög-e akkor is a gép, ha gazdája nem ül a volánnál... Rendszeresen tisztogatják a levegő- és olajszűrőket, s ha az üzemanyagszivattyú rossz szögben van beállítva, sietve megjavítják, mert az ilyen hibák miatt a traktor óránként 2-5 kilogramm üzemanyagot „füs­töl“ el. A mezőgazdasági üzemek számára az idei évre előirány­zott üzemanyagkeret szükebb az előző évekhez viszonyítva. Ebben az új helyzetben a növénytermesztés területén például a műveletek egyszeri elvégzésére elegendő. Borúlátóak azon­ban a vezetők, ha arra gondolnak, hogy egy esetleges aszályos ősz esetén búza alá csak úgy tudnak megfelelő magágyat készíteni, ha többször megjáratják a földet a talaj­művelő eszközökkel. Honnan szereznek ehhez gázolajat? Vagy túllépik a keretet és büntetést fizetnek? Megannyi kérdés. A bosszankodás mellett azonban a megoldást is keresik. Máris leállították a nem mezőgazdasági munkák végzésére szolgáló járművei­ket. A gazdaságok elvégre elsősorban a mezőgazdasági termelésre hivatottak, a kiegészítő tevékenységnek számító fuvarozásból származó nyereséget viszont legtöbbször a növénytermesztés, az állattenyésztés fejlesztésére fordí­tották. Az is bizonyos, hogy még mindig vannak tartalékai az üzemanyaggal való takarékoskodásnak. Ha ezeket is sikerül kiaknázni, akkor a jelenlegi kedvezőtlen helyzet is javul. Persze, nem azonnal. Felfigyeltető például, hogy a mezőgazdasági üzemek hogyan igyekeznek megteremteni a megelőző gépkarbantar­tás feltételeit. A Gelei (Holice) Gép- és Traktorállomás által gyártott mühelyberendezés iránt - amelynek segítségével diagnosztikai mérések is végezhetők - egyre nő a kereslet. Ez a berendezés segíti a gépjavítókat abban, hogy idejében felfedjék a hajtómű üzemanyagellátó rendszerének hibáját, s ne csak azután javítsák meg a gépet, amikor már sok üzemanyagot fogyasztott el feleslegesen. Ugyanekkor lényeges üzemanyagmegtakarítás érhető el a talajművelő eljárások korszerűsítésével. Lényege, hogy eke helyett új, forgatás nélkül dolgozó talajművelő eszközt, tárcsát használnak. E talajművelési eljárás alkalmazása 30 százalékos üzemanyagmegtakaritást eredményez. Nemzet­közi tapasztalatokra támaszkodva néhány gazdaságban nálunk is alkalmazzák, jóllehet még dívik az ekepártiak és a tárcsapártiak vitája. Az egyik oldalon állók azt állítják, hogy az eke a múzeumba való, a másik táborhoz tartozók azt, hogy szántás nélkül kisebbek a hozamok. Sok szakembernek pedig az a véleménye, hogy mindkét irányzat viszonylag békésen megfér egymás mellett. Továbbá az, hogy az energia- takarékos talajművelésnek a jelenleginél nagyobb méretű elterjesztése nálunk is indokolt, és megfelelő körülmények között semmi kockázattal nem jár. A jelenlegi energetikai helyzet ráadásul arra készteti a mezőgazdasági üzemeket, hogy minden lehetőséget ragadjanak meg a minél kevesebb energiával való munkavégzés érdekében. KOVÁCS ELVIRA Közös tettek eredménye A Nemzeti Front választási programjának teljesítése terén ta­valy jó eredményeket értek el a Bratislava-vidéki járás nemzeti bizottságai. A Z-akció beruházási részében 23 millió 625 ezer koro­na ráfordítással és 429 764 óca társadalmi munkával közel 34 mil­lió korona értéket hoztak létre. 1981 elején a járásban 76 meg­kezdett építkezést tartottak nyil­ván. Az év végéig harmincat átad­tak rendeltetésének. Többek között öt gyermekintézményt, egy alapis­kolát, napközi otthont, két nemzeti bizottsági székházat, egy tornater­met és művelődési otthont, vala­mint Malackyban hulladékfelvá- sárló-központot. Nagy figyelmet szenteltek a vízvezeték-hálózat bővítésének is. A múlt évben közel kilenc kilométernyi vezetéket fek­tettek le. A múlt évi tervfeladataikat a častáiak 149,3 százalékra telje­sítették. A Z-akció nem beruházá­si részében létrehozott érték a te­lepülés egy lakosára számítva 935 koronát tesz ki. Jól helytálltak a Slovenský Gro- biak is, akik a Z-akció beruházási részében 2 millió 149 ezer korona értékű munkát végeztek. Említést érdemel, hogy a községi vízveze- ték-hálózatot három hónappal a határidő előtt adták át. Gajarynak a jnb a Példás határ­őrközség cím odaítélését javasol­ta, elsősorban azért, mert az ered­ményes társadalmi munka mellett a helyi segédhatárőr egység tagjai szabad idejükben 3950 órát szol­gáltak le Jutalomra javasolták a Most pri Bratislave-i Jozef Bar- tošt, aki a település alapiskolájá­nak építésénél lavaly 233 óra tár­sadalmi munkát végzett, valamint a kuchyňai Martin Mrkva ácsot, aki az óvoda építésénél szerzett ér­demeket. Hazánk felszabadításának 37. évfordulója tiszteletére a járásban 111 millió korona értékű kötele­zettséget vállaltak, amelyben a já­rás lakosai és dolgozói többek között azt ígérik, hogy a Z-akció beruházási részében 26 millió 700 ezer korona, a nem beruházási részében 3 millió 587 ezer korona értéket hoznak létre. Az említettek megvalósításához mintegy 4 millió óra társadalmi munkával járulnak hozzá. Ebben az évben 46 meg­kezdett építkezés befejezését szorgalmazzák. A tervek szerint átadnak rendeltetésének hat óvo­dát, hét bölcsődét, nat ravatalozót, Stupaván hulladékfelvásárló-köz- pontot stb. Továbbra is arra töre­kednek, hogy az olyan építkezé­sek kerüljenek előtérbe, amelyek­re a települések lakosainak nagy szüksége van.-nj­ÚJ SZÚ 4 1982. III. 24.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents