Új Szó, 1982. március (35. évfolyam, 50-76. szám)

1982-03-01 / 50. szám, hétfő

A PÁRT STRATÉGIAI IRÁNYVONALÁNAK MEGVALÓSÍTÁSÁÉRT (Folytatás az 1. oldalról) tišek Brabec, Milan Mráz és Ma­rie Ružičková, a Revíziós Bizott­ság elnöke Josef Horký. A kongresszus további tanács­kozása során a küldöttek jóvá­hagyták a szakszervezetek cseh­országi kongresszusának határo­zatát, s üdvözlő levelet küldtek a CSKP Központi Bizottságának és a Szakszervezetek Központi Tanácsának. A CSKP Központi Bizottságának küldött üdvözlő le­vél egyebek között megállapítja: A kongresszus tanácskozása bebizonyította, hogy az elmúlt időszakban fokozódott a cseh­országi szakszervezetek aktivi­tása és társadalmi elkötelezett­sége, arra törekedtünk, hogy minél jobb eredmények szüles­senek a fejlett szocialista társa­dalom építésében. A csehorszá­gi szakszervezeti tagok eltökélt szándéka, hogy tevékenyen elő­mozdítsák a CSKP XVI. kong­resszusa programjának megva­lósítását, mert ez a program ki­fejezi népünk legsajátabb érde­keit. Azt a fontos szerepet, ame­lyet Csehszlovákia Kommunista Pártja a szocialista társadalom politikai, gazdasági, szociális és kulturális fejlesztése, valamint az emberről való sokoldalú gon­doskodás terén a szakszerveze­tekre ruház, arra kötelez ben­nünket, hogy a csehországi szakszervezeti mozgalom erejét céltudatosan összpontosítsuk a párt politikájának következe­tes valóra váltására. Készen ál­lunk arra, hogy a szakszervezeti munka minden formájának se­gítségével tovább szilárdítsuk a munkásosztálynak és élcsa­patának, a CSKP-nak vezető szerepét, s védelmezzük szo­cialista rendszerünket. Vitazáró beszédében Václav Béžel, az SZKT alelnöke, a Szak- szervezetek Csehországi Taná­csának elnöke megállapította: a kongresszus lezajlása és ered­ményei azt bizonyítják, hogy a csehországi szakszervezeti ta­goknak elegendő erejük van ah­hoz, hogy odaadóan teljesítsék a reájuk háruló feladatokat. A háromnapos tanácskozás az Internacionálé hangjaival ért véget. A GENFI TÁRGYALÁSOK FOLYTATÁSÁNAK NINCS MÁS ÉSSZERŰ ALTERNATÍVÁJA (Folytatás az 1 oldalról) nem az erőfölény elérésére törek­szik a közepes hatótávolságú atom­eszközök terén, és lényegében ezen alapul a Washington által szorgalmazott ún. nullamegoldás is. E javaslat lényege, hogy a Szovjetunió egyoldalúan semmi­sítse meg területének európai ré­szén elhelyezett közepes ható- távolságú rakétáit, de az Egyesült Államok nem tenné ugyanezt az előretolt állomásoztatású atom­eszközöknek nevezett hasonló rakétáival Mivel az atomfegyve­rek hordozóinak tekintetében je­lenleg hozzávetőleges egyen­súly áll fenn, a washingtoni ja­vaslat megvalósítása nyomán a Szovjetunió hátrányos hely­zetbe kerülne. Zamjatyin határo­zottan kijelentette hogy ez a ja­vaslat a Szovjetunió számára el­fogadhatatlan. Arra a kérdésre, van-e egyáltalán értelme a genfi tárgyalások folytatásának, a szov­jet politikus azt válaszolta, hogy a tárgyalások folytatásán kívül nincs más ésszerű alternatíva. A Szovjetunió a tárgyalások foly­tatásában látja a kölcsönösen elfo­gadható megoldások megtalálá­sának ez egyedüli útját. A genfi fórum lényegében az Egyesült Ál­lamokkal létesített kapcsolatok fenntartását jelenti. Ha ezt a fona­lat elszakítanánk, lehetetlenné válna mind a leszerelés, mind a genfi tárgyalás. Miloš Jakeš elvtárs beszéde (Folytatás az 1. oldalról) fordulójáról a napokban emlékez­tünk meg, egyértelműen bebizo­nyosodott, hogy a munkásosztály képes vezetni az országot és biz­tosítani mindenki számára az igaz­ságosabb és jobb életet. A szakszervezeti évzáró tag­gyűlések és konferenciák eredmé­nyei arról tanúskodnak, hogy a szakszervezeti tagok egyértel­műen támogatják a CSKP politiká­ját, amelyet a XVI. pártkongresz- szus fogalmazott meg. Amint ezt pártunk legutóbbi kongresszusa is kiemelte, a 6. ötéves tervidőszak­ban a nehéz külső és belső gaz­dasági feltételek ellenére népünk tovább folytatta a szocializmus si­keres építését. Megvalósítottuk a XV. pártkongresszus szociális programját, a lakosság társadalmi fogyasztása 1975-höz képest 27,3 százalékkal, a nyugdíjak és a jára­dékok összege 35 százalékkal emelkedett. A múlt évben kezdtük meg - még bonyolultabb feltételek között - a XVI. pártkongresszus gazdasági és szociális programjá­nak megvalósítását. További elő­rehaladásunk attól függ, mennyire tudjuk megvalósítani a párt hosz- szú távú stratégiai irányvonalát, vagyis növelni a termelés haté­konyságát, javítani a munka minő­ségét, hatékonyabbá tenni a beru­házásokat és meghonosítani a tu­domány és a kutatás eredményeit a gyakorlatban. A CSKP KB 5. ülése ismét nagy nyomatékkai ki­emelte, hogy minden munkahe­lyen határozott küzdelmet kell vív­ni a kongresszus stratégiai irány­vonalának érvényesítéséért, az idei tervfeladatok teljesítéséért. A 7. ötéves terv fő célja a lakos­ság életszínvonalának megtartása és további szilárdítása a létreho­zott erőforrásokkal összhangban. Végérvényesen elmúltak azok az idők, amikor olcsó energiahordo­zók, nyersanyagok és takarmá­nyok álltak rendelkezésünkre. E termékek árai az elmúlt években a világpiacon gyors ütemben nö­vekedtek, míg a késztermékek árai csak jóval lassabban. Feldol­gozó ország vagyunk, a világpiac­cal elválaszthatatlan szálak fűz­nek össze bennünket. A felhasz­nált nemzeti jövedelem egyhar- madát a külkereskedelem segítsé­gével realizáljuk. A CSKP Köz­ponti Bizottsága bírálóan rámuta­tott arra, hogy a termelés csak lassan alkalmazkodik a piaci kö­vetelményekhez. Sokkal keve­sebb világszínvonalú terméket ál­lítunk elő, mint amennyit előállítani tudnánk. Hogy csökkenjen eladó­sodásunk, többet kell exportál­nunk, mint amennyit importálunk, nem élhetünk a jövő terhére. Ezért elsőrendű fontosságot tulajdoní­tunk a Szovjetunióval és a többi KGST-tagországgal való gazda­sági és tudományos-műszaki együttműködés elmélyítésének és fejlesztésének. Ez megköveteli, hogy vállalt kötelezettségeinket jól teljesítsük. Ez azért is fontos, mert termékeinkért a Szovjetunió ener­gia- és anyagszükségletünk zö­mét és nagy teljesítményű gépe­ket szállít. Ugyancsak nagy jelentőséget tulajdonítunk a beruházások terü­letén fellelhető fogyatékosságok megszüntetésének. Csökkenteni kell a befejezetlen beruházások számát, gondoskodni kell a kapa­citások határidőn belüli és gyor­sabb átadásáról. A beruházási eszközöket mindenekelőtt korsze­rűsítésre és rekonstrukcióra kell fordítani. A szakszervezeti szervezetek fontos feladata, hogy helyesen ori­entálják a dolgozók kezdeménye­zését a termékfejlesztés, a termé­kek műszaki színvonalának eme­lése és a termelés szervezése területén. Gyorsabban kell fejlesz­teni az olyan ágazatokat, mint a mikroenergetika, a robotizálás, amelyek lehetővé teszik a terme­lés automatizálását, a munkater­melékenység növekedését. A tu­dományos-technikai forradalom­nak a szocializmus előnyeivel való összekapcsolása nagy feladat. A XVI. pártkongresszus stratégiai irányvonalának megvalósítása el­képzelhetetlen az irányító munka javítása nélkül. Fontos tényező az elvégzett munka mennyisége és minősége szerinti jutalmazás. A bérezés szocialista elveinek ér­vényesítése nemcsak a termelés­ben dolgozókra, hanem a kutatók­ra, a konstruktőrökre, a techniku­sokra és az adminisztrációra is vonatkozik. A szakszervezeti szervezeteknek elő kell mozdíta­niuk, hogy minden társadalmilag hasznos és jól végzett munkát megfelelően jutalmazzanak és sújtsák azokat, akik rossz munkát végeznek. Sokkal határozottabban kell szembeszállni az olyan visz- szásságokkal, mint a korrupció, a társadalmi tulajdon fosztogatása és a bürokrácia különféle megnyil­vánulásai. Mindenütt következete­sen kell megvalósítani a gazdasá­gosság programját, amelyet a kor­mány hagyott jóvá. Az irányítás javítása megköveteli, hogy szün­telenül elmélyüljön a dolgozók részvétele a termelés irányításá­ban és a felvetődött problémák megoldásában. Pótolhatatlan szerepet töltenek be a szakszervezetek a szocialista munkaverseny szervezése terén. A párt sikereink fő forrásának az emberek kezdeményezését tartja. A kiváló eredményeken kívül azonban a szocialista munkaver­senyben még mindig gyakori a for­malizmus, amelyet ki kell küszö­bölni. Ezzel kapcsolatban hangsú­lyozni kell, hogy nem a verseny­mozgalmak száma és a kötele­zettségek mennyisége a döntő, hanem az, milyen konkrét hatást gyakorolnak a hatékonyságra, a minőségre és a gazdaságosság­ra. A gazdasági vezetőknek meg kell teremteniük a feltételeket ah­hoz, hogy az emberek kezdemé­nyezését helyesen felhasználják és az alapvető tervfeladatokra ori­entálják. A szakszervezetek további pó­tolhatatlan szerepe a dolgozókról való gondoskodás és törvényes jogaik védelme. Mindezt a kollek­tív szerződések is rögzítik, ame­lyek teljesítését szüntelenül ellen­őrizni kell. Az utóbbi időben egy­re komolyabb problémát jelentenek a környezetvédelem kérdései. He­lyes, hogy kongresszusuk ezzel is foglalkozik. Jakeš elvtárs a továbbiakban kiemelte: a munkásság körében egyre több az olyan fiatal, akik már a szocializmusban születtek és nevelkedtek, ezért nincs közvetlen tapasztalatuk a politikai és a szo­ciális szabadságért vívott osztály­harcról. Ezért nagy gondot kell fordítani a munkásifjúság nevelé­sére, gondoskodni kell arról, hogy növekedjen a fiatal munkások osztályöntudata, hűek maradjanak a munkásosztály forradalmi ha­gyományaihoz, szeressék a be­csületes munkát, megbecsüljék az előző nemzedékek munkaered­ményeit. A munkásosztály erejének fő forrása mindig az egység volt, amelyet most is őrizni és erősíteni kell. Ez a Forradalmi Szakszerve­zeti Mozgalom legfontosabb fel­adata. A testvéri Lengyelország példája is mutatja, mekkora ve­szélybe sodorja a szocializmust és a dolgozók érdekeit a munkásosz­tály egységének felbomlása. Tel­jes mértékben támogatjuk azokat az intézkedéseket, amelyeket Lengyelországban az alkotmány­nyal összhangban a szocialista rendszer védelmében tettek. A munkásosztály és az egész em­beriség alapvető érdeke a világbé­ke megőrzése. Ezt a szakszerve­zetek X. világkongresszusa is ki­emelte. A CSKP KB nagyra érté­keli szakszervezeteink hozzájáru­lását a nemzetközi munkásmoz­galom egységének szilárdításá­hoz, amely a békét szolgálja. A csehszlovákiai szakszervezeti tagok alapvető érdeke, hogy aktí­van hozzájáruljanak a békeharc­hoz. Számunkra e harc fő frontja a XVI. pártkongresszus program­jának megvalósítása. Biztosítjuk önöket arról, hogy pártunk, állami szerveink és a Nemzeti Front tá­mogatni fogják a szakszervezetek érdemdús munkáját. A TERMÉKETLEN VITÁKRÓL AT KELL TÉRNI A KÖLCSÖNÖSEN ELFOGADHATÓ MEGOLDÁSOK KERESÉSÉRE (Folytatás az 1. oldalról) sát, beleértve a leszerelési problé­mákat is. ,,Ha eddig is ezt a „dip­lomáciai" gyakorlatot követtük volna, nem jött volna létre számos fontos fegyverzetkorlátozási meg­állapodás a hatvanas és hetvenes években“ - mondotta. Konsztantyin Mihajlov a továb­biakban részletesen elemezte az USA katonapolitikáját a helsinki Záróokmány aláírása óta eltelt időszakban, és rámutatott e mili­tarista politika veszélyességére. Ez a világbékét fenyegető ve­szély megköveteli minden ország­tól - elsősorban az USA-tól -, hogy tartózkodóak legyenek, tisz­teletben tartsák mások érdekeit is, és valamennyi ország a közös nyelv megtalálására törekedjen. Ezzel kapcsolatban emlékeztetett a leszerelés kérdésével kapcsola­tos konstruktív szovjet állás­pontra. Végezetül hangsúlyozta, hogy nem a konfrontáció és a termé­ketlen vita, hanem a békét és a biztonságot szolgáló, kölcsö­nösen elfogadható megoldások keresése a madridi találkozó fő célja azon az úton, amely elve­zet az európai leszerelési konfe­rencia összehívásához. A Szov­jetunió következetesen ezt az ál­láspontot képviseli - hangsúlyozta végezetül a szovjet küldöttségve­zető. MEG EREDMENYESEBB MUNKÁT Véget ért a CSEMADOK Központi Bizottságának ülése (Tudósítónktól) - Szombaton Bratislavában vitával folytatódott a CSEMADOK Központi Bizottsá­gának ülése. A felszólalók közül többen beszámoltak a szövetség járási konferenciáiról, az ott elhang­zott, nemzetiségi kulturális életünk további fejlődését célzó javasla­tokról. Kiemelték azt is, hogy a já­Karel Hoffmann elvtárs beszéde (Folytatás az 1. oldalról) vasiatokkal és a kollektív szerző­dések fogyatékosságaival kap­csolatban. Ha a gazdaságfejlesztési terv és a kollektív szerződések megvi­tatásáról, vagy a termelési érte­kezletekről beszélünk, ezt nem a százalékok és a számok kedvé­ért tesszük, hanem azért, hogy a feladatokkal, a munkafeltételek­kel, a legfontosabb problémák megoldásával foglalkozzanak a munkakoHektívák, hogy minél több dolgozó ismerje tökéletesen feladatait és teljesítésük feltételeit. Ez a dolog lényege, s ez a feladat elválaszthatatlan a szakszerveze­tek gazdasági szerepétől, a dolgo­zók irányításban való részvételé­nek növelésétől. Engedjék meg, hogy egyetlen példával szemlél­tessem, mekkora tartalékok van­nak népgazdaságunkban és mun­kánkban. Tagságunk többsége tu­datosítja, mennyire fontos a gaz­dasági fejlesztés és az életszínvo­nal alakulása szempontjából a fű­tőanyag- és az energiafogyasztás ésszerűbbé tétele. Az Állami Energiaügyi Felügyelőség 1980- ban és 1981-ben könnyen kikü­szöbölhető energiaveszteségekre derített fényt; ezek a veszteségek az ellenőrzött üzemek évi energia- fogyasztásának átlag 4,6 százalé­kát tették ki. Voltak olyan ellenőr­zött üzemek is, ahol az ilyen vesz­teség elérte a 7, a 10, a 12, sőt a 25 százalékot. A mi hibánk, hogy a felügyelőségnek kell felhívnia a figyelmet a rossz gazdálkodás, a fecsérlés ennyire szembeötlő példáira. Vajon mi akadályoz meg bennünket abban, hogy körülnéz­zünk munkahelyünkön, nyilvántar­tásba vegyük a fölösleges veszte­ségek okait és ragaszkodjunk e veszteségek azonnali megszün­tetéséhez? Ott, ahol ehhez ta­pasztalat, kollektív tudás kell, fel­használhatjuk az újítóknak, a komplex racionalizációs brigá­dok tagjainak, a szocialista munka úttörőinek hatalmas potenciálját. Ha ezt a feladatot minden szak- szervezet és minden aiapszerve- zet megvalósítja, nemcsak telje­sítjük, hanem lényegesen túltelje­sítjük a fűtőanyag- és az energia­takarékosság tervét. És mivel Csehország egyes kerületei átla­gon felüli eredményeket érnek el az újítómozgalom fejlesztésében, reméljük, hogy ez a megtakarítá­sokban is rövidesen visszatükrö­ződik. 1980 végén intézkedéseket hagytunk jóvá a szakszervezetek tevékenységének további tökéle­tesítése céljából, ezeknek az in­tézkedéseknek az a fő céljuk, hogy a csehszlovákiai szakszer­vezetek lépést tartsanak a társa­dalom fejlődésével, pártunknak és politikájának követelményeivel, valamint a dolgozók szükségletei­vel. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a Forradalmi Szak- szervezeti Mozgalom a legnehe­zebb feladatokkal is képes meg­birkózni. Amikor a gazdasági fela­datokról beszélünk, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy ezt nem öncélúan tesszük, hanem azért, hogy tovább szilárduljon az életszínvonal, elmélyüljön a dol­gozókról való sokoldalú gondos­kodás. Beszédének további ré­szében Karel Hoffmann elvtárs a Havannában megrendezett X. szakszervezeti világkongresszus lezajlásáról szólt. Hangsúlyozta, hogy e tanácskozást konstruktív légkör, a megértés, az együttmű­ködés szelleme jellemezte. Már most, a szakszervezetek X. országos kongresszusa előkészü­leteinek utolsó szakaszában meg­állapíthatjuk, hogy ezen a tanács­kozáson sikeres mérleget vonha­tunk majd meg, a IX. országos kongresszus határozatainak sike­res teljesítéséről adhatunk szá­mot. Szükséges, hogy mindent megtegyünk a X. országos kong­resszus sikeres előkészítéséért, e kongresszus és a XVI. pártkong­resszus határozatainak megvaló­sításáért. rási párt- és állami szervek min­denhol nagyra értékelték a CSE­MADOK kulturális-népművelő munkáját. Többen felvetették ha­ladó és forradalmi hagyományaink céltudatosabb ápolásának fontos­ságát, s megemlítették az amatőr művészeti fesztiválok jelentőségét napjainkban és a jövőben is. Sidó Zoltán, a CSEMADOK KB elnöke vitazárójában hangsúlyoz­ta: a kulturális szövetség az elmúlt években számos figyelemreméltó eredményt ért el, ám a jövőben még eredményesebb munkát kell végeznie. Két járásban - az érse­kújváriban (Nové Zámky) és a du- naszerdahelyiben (Dunajská Stre­da) - sikerült jelentős mértékben növelni a tagok létszámát, máshol viszont - többek között a komáro­mi (Komárno) és a tőketerebesi (Trebišov) járásban - még mindig nem megfelelő a CSEMADOK- tagság száma az ottani lakosság nemzetiségi arányszámához ké­pest. Beszédének további részé­ben a kulturális szövetség XIII. országos közgyűlésének előké­születeivel kapcsolatos és más, a vitában felvetett kérdésekre vá­laszolt. Az ülés résztvevői ezután jóvá­hagyták azt a határozatot, amely számos konkrét feladatot tartal­maz a még hatékonyabb eszmei és kulturális tevékenység, vala­mint a soron következő országos közgyűlés sikeres előkészítése végett. _y_f HÁROM ÉV MUNKÁJA A MÉRLEGEN (ČSTK) - A Szlovákiai Nőszö­vetség legutóbbi kongresszusa óta eltelt három év alatt kifejtett tevékenységet értékelik a szövet­ség járási konferenciái, amelyeket március során tartanak. Az első ilyen konferenciára szombaton ke­rült sor Topoľčanyban. Jelen volt Elena Litvajová, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a Szlovákiai Nőszövetség elnöke. A résztvevők megállapították, hogy a szövetség szervezetei a topoľčanyi járásban sikeresen mozgósították a nőket a párt gaz­dasági és szociális programjának teljesítésére. Nagy figyelmet szentelnek a politikai nevelő mun­kának, amelynek célja a nők sze­mélyiségének formálása, szocia­lista életmódjuk fejlesztése. ÚJ SZÚ 2 1982. III. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents