Új Szó, 1982. február (35. évfolyam, 26-49. szám)
1982-02-09 / 33. szám, kedd
ÚJ szú 5 1982. II. 9. Gyümölcsöző aktív pihenés Nem egyszer tapasztaljuk mostanában, hogy az elmúlt években nem ismertük fel eléggé az apró, nagyüzemi módszerekkel kihasználhatatlan földterületek megművelésében rejlő lehetőségeket. Pedig kétségtelen, hogy a háztáji gazdálkodók, a kertbarátok és a kisállattenyésztők által megművelt ilyen területeken nem elhanyagolható mennyiségű jól hasznosítható termék állítható elő, nem is beszélve arról, hogy a kertbarátok a devasztált területek újból termővé tételében is fontos szerepet töitenek be. Dolgozóink szívesen vannak természetközeiben, nagy kedvteléssel művelik a kiskerteket, és nem egyszer látjuk, hogy az egykori szemétlerakó helyeken, meddőhányók környékén, a tegnap még gyommal benőtt elhagyott területeken virágzó ültetvényeket létesítenek. E felismerésből kiindulva döntöttek úgy a pártszervek, hogy társadalmilag is támogatni kell az apró területek termelési hasznosítására irányuló törekvéseket. A jövőben a nemzeti bizottságok dolgozóitól is elvárjuk, hogy a lehető legnagyobb mértékben támogatni fogják az említett döntéseket. Nem térhetünk napirendre afölött, hogy akár csak egy talpalatnyi föld is kihasználatlan marad. Vajon miként támogatják a nemzeti bizottságok a nagyüze- mileg nem hasznosítható, régebben parlagon heverő föld maradéktalan megművelésére irányuló erőfeszítéseket? A kérdést először a Bratislavai III. Városkerületi Nemzeti Bizottságon tettük fel, figyelembe véve, hogy a városi ember számára a kertészkedéssel, földműveléssel párosuló pihenés, aktív szabadidőtöltés még fontosabb, mint a falvakban élők számára. František Cibula mérnök, a nemzeti bizottság elnöke már konkrét eredményekről tájékoztatott bennünket. 1979 áprilisában kidolgozták az igénybe vehető föld felmérésének ütemtervét. Jelenleg már kb. 2000 kiskertigényló kérvényét tartják nyilván.- Valamennyi igénylőt földhöz tudják juttatni?- Erre, sajnos, nem vállalkozhatunk. Figyelembe kell venni, hogy nem vagyunk mezőgazdasági jellegű járás, így lehetőségeink is meglehetősen korlátozottak e téren. A hasznosítható területek felkeresése, kijelölése közben az illetéke^ nemzeti bizottsági osztálynak számos más szempontot is figyelembe kell vennie. A termő- területek kijelölésébe a helyi gazdálkodási, a kereskedelmi, a közlekedési és a mezőgazdasági osztályt egyaránt bevontuk. František Borko mérnök, a Bratislavai III. Városkerületi Nemzeti Bizottság alelnöke:- Mint mindenütt, itt is komoly nehézségek merültek fel a lehetőségek feltárása és a területek igénybe vétele során. Ma azonban már nem kell szégyenkeznünk az eredmények láttán. A mezőgazda- sági osztály - amely meghatározó szerepet töltött be e tevékenységben - Alexander Rozin kandidátusnak, az osztály vezetőjének köszönhetően 1981-ben 37,49 ha régebben parlagon heverő földet adott át a kertbarátoknak. így már 869 ily módon létrehozott kiskert van a városkörzetben. Természetes, hogy ez az adat nem foglalja magába a régebbi kerteket. Különösen nagymértékben növekedett a városszéli településeken a kiskertek száma; a kerülethez tartozó falvakban 604 parcellát adtunk át. A Magura utcán pl. ketfen kaptak földet, amelyet már régebben kivontunk a mezőgazdasági földalapból. A Vtáčnik városrészben 1,6 hektárt adtunk át a Kertbarátok Szövetségének. Ezt a területet a Vinohradyi Efsz már nem tudta megfelelően hasznosítani. A nagyobb kihasználatlan területeket a Kertbarátok Szövetségének városkerületi bizottságával együttműködve adjuk át a már működő, illetve az újonnan megalapuló alapszervezeteknek. Jól bevált ez a forma. A vasútvonal és a Bratislavai Elektrotechnikai Művek vaj- noryi üzeme között pl. találtunk egy 1,68 hektáros területet, amelyen 142 kiskertet létesítettek. A kalnái kertbarát-alapszervezet (amelyet nemrég hoztak létre) 2 hektár földdel rendelkezik. Régebben lerakodóhely volt ebben a térségben, ezt azonban felszámolták. Vonzóvá teszi a környezetet a közeli tó, amelynek gazdag a hal- és madárállománya. Úgy tervezzük, hogy közös kiszolgáló létesítményt és 59 kiskerti épületet is tető alá hozunk e térségben. Nem titkolt szándékunk, hogy Kalná környékén minta-kiskerttelepet létesítünk. A Močiartelep kiépítése is eredményesen halad, pedig itt sem volt könnyű feladat a rendkívül rossz minőségű mocsaras föld termővé tétele.- Úgy tudjuk, hogy a városkerületben 7461 ha földet tartanak nyilván, és ebből 1960 ha mezőgazdasági terület. A parlagon heverő területek hasznosításra való kijelölése bizonyára nem könnyű feladat, hiszen a területen főleg a lakásépítés és az iparfejlesztés a fő feladat. Ennek ellenére még feltárhatók újabb területek a kertbarátok számára?- A mezőgazdasági osztály állandóan figyelemmel kíséri a helyzet alakulását. Törődünk vele, hogy minden talpalatnyi földet megműveljenek. Számításaink szerint az idén még további 10 hektárt kapnak a kertbarátok. Kalná környékén 5 hektárral. Vtáčnik térségében pedig 2 hektárral számolunk, de máshol is vannak még megművelhető területek. Bratislava III. városkerületében jelenleg 3600 tagja van a Kertbarátok Szövetségének. A tagság jelentősen hozzájárult az elmúlt időszakban a körzet fejlesztéséhez, az emberi környezet szebbé, egészségesebbé tételéhez. A Nemzeti Front választási programjainak végrehajtásához több mint 18 500 óra társadalmi munkával járult hozzá. 1981-ben összesen 12 000 gyümölcsfát, 3000 díszfát és 8000 szőlővenyigét ültettek ki. Az is jelentős tett, hogy termővé tettek 27 ha devasztált területet, és 137,8 ha kiskertben - 3550 parcellán - 532,5 tonna különféle gyümölcsöt és 213 tonna zöldséget termeltek. Nyilvánvaló, hogy a termés döntő részét maguk a kertbarátok fogyasztották el. Mindenképpen hozzájárultak a föld hasznosításával az étlap változatosabbá, a táplálkozás ésszerűbbé tételéhez. Róbert Bezák képviselő, a Kertbarátok Szövetsége városkerületi bizottságának elnöke a következőket mondotta e hasznos tevékenységről:- Főleg a környezetfejlesztésben kívánunk sikeres munkát végezni. Ez alatt nemcsak azt értjük, hogy minta-kiskerttele- peket hozunk létre, és hogy termővé tesszük a terméketlen területeket, hanem azt is, hogy általánosan hozzájárulunk az emberi környezet szebbé, kellemesebbé tételéhez. Ezt mi távlati feladatnak tekintjük. A Szlovák Nőszövetséggel együttműködve szeretnénk pozitívan hatni az emberekre, hogy törődjenek környezetükkel, hogy pl. tegyék szebbé ablakaikat, a lakások erkélyeit virágokkal, és kíméljék, ápolják a zöldterületeket. Megkérdeztük Milan Černákot, a Kertbarátok Szövetsége városkerületi bizottságának alel nőkét, hogy milyen eredményeket érnek el a devasztált területek termővé tételében.- A siker alapja a jó együttműködés. Meggyőződésem, hogy a megművelhető területek felkutatásában még nagyobb aktivitásra van szükség. így még több érdeklődő igényét tudnánk kielégíteni. A hasznosítható területeket a lehető leggyorsabban ki kell utalni, hiszen néhány hét múlva megkezdődik a veteményezés. JOZEF SLUKA A bratislavai Meopta vállalat az elektrogra- fikus másológépek egyedüli hazai gyártója, és termékeik a szocialista és a nem szocialista országokban egyaránt keresettek. A felvételen Alojz Ba- nič (balról) vezető konstrüktör és Stanislav Černý technikus ellenőrzi a Costar 3 típusú új műszert (Felvétel: ČSTK - Peter Šimončík) Aranyat érő döntés A szlovákiai ércbányászat hagyományai az időszámításunk előtti évszázadokra nyúlnak visz- sza. A római Tacitus „Germánia“ című művében tesz említést a kelták itteni fejlett ércbányászati és kohászati tevékenységéről. Később, amikor a szlávok benépesítették Szlovákia aranyban ezüstben és rézben gazdag vidékeit - a mai Banská Bystrica, Banská Štiavnica és Kremnica környékét -, német telepesek kezdték meg a föld gazdag kincsének kiaknázását. A XII. és a XIII. században keletkezett települések a későbbiek során Európa virágzó bányavárosaivá fejlődtek. Az aranybányászat legjelentősebb központja Kremnica- volt, s nagy mennyiségben hoztak felszínre aranyat, ezüstöt Banská Štiavnica és Hodruša Hámre környékén is. A kremnicai aranykitermelés tulajdonképpen a Garam folyóban kezdődött, mégpedig homokmosással. A csillogó aranyszemcsék vezették aztán a mohó kincskeresőket a szlovákiai érchegységekbe, a mai Stará Kremnička térségébe. Néhány évszázaddal később elsősorban aranyának, ezüstjének köszönhette a város Károly Róbert rendelkezését a pénzverde létrehozásáról. Magyarország pénzneme több mint négy évszázadon át készült Kremnicán. De nemcsak pénzéről, csillogó kincséről volt híres a város, hanem az itteni bányaüzem műszaki fejlettségéről is. Talán éppen ez a körülmény járult döntő m<kJon egyes történelmi időszakokban a rablógazdálkodás kialakulásához, a mérhetetlenül gazdag lelőhelyek kimerüléséhez. Juhtenyésztők kísérlete A Csehszlovák Tudományos Akadémia Információelméleti és Automatizációs Intézetének szakemberei együttműködve a Szovjet Tudományos Akadémia Irányítási Intézetének szakembereivel, behatóan foglalkoztak a matematikai modellezés kérdéseivel, és azzal, hogy a modellek miként alkalmazhatók az automatizált irányítási rendszerekben. A feladat sikeres megoldásáért a két tudományos akadémia illetékes szakembereit közös díjjal tüntették ki. A felvételen: Dr. Václav Peterka mérnök, a kutatásba bekapcsolódó egyik csehszlovák szakember figyeli, hogy miként alkalmazható a rendszer a gyakorlatban. (Felvétel: ČTK - Jan Vrabec) Juhtenyésztésünk fejlesztésének az elkövetkező években egyre nagyobb figyelmet kell szentelni. Erre főleg a hegyvidéken gazdálkodó mezőgazdasági üzemeknek van jó lehetőségük, amelyek a rétek és legelők termését az eddigiekben korántsem használták ki a megfelelő mértékben. Ha az adott feladatokat összehasonlítjuk a jelenlegi helyzettel, akkor túlzás nélkül állíthatjuk, hogy azok bizony nem könnyűek. Ezt a következő összehasonlítás is bizonyítja: az érvényben levő koncepció értelmében a XX. század végéig a jelenlegi juhállományt csaknem a kétszeresére kell növelni, vagyis 850 000-ról 1 600 000-re. Ebből már a 7. ötéves tervidőszak folyamán 250 ezer állattal kell növelnünk a jelenlegi juhállományt. Ehhez elsősorban új istállók építésére van szükség, amelyekben már iparszerű juhtenyésztést lehet megvalósítani. A jelenlegi gyakorlat bizonyítja, hogy a 6 ezer férőhelyes istállókban eredményes juhtenyésztést folytathatnak. Ilyen hatalmas juhtenyésztö-telep működik a Banská Bystrica-i járás ponikyi Csehszlovák-Szovjet Barátság Efsz-ében, ahol kísérleti jelleggel 5670 juhot tartanak. A telep tervezője minden szempontból eleget tett az iparszerű juhtenyésztés követelményeinek. Papírra vetett terve a múlt év derekán valósult meg. A ponikyi kísérlet célja főleg az, hogy meggyőződjenek a juhok több szintes elszállásolásának helyességéről, s ezt a módot összehasonlítják a hagyományos tartási móddal. A többszintes istállóban a takarmányozás teljesen gépesített, és nagyon sok gép, berendezés segíti az állatgondozók munkáját is. A kísérlettel arra is szeretnének választ kapni, hogy az ipari módszerrel készített fa konstrukció mennyire felel meg a vegyi és hegyaljai időjárási viszonyoknak. A földművesszövetkezet vezető dolgozói véleménye szerint a korszerű juhtenyésztő telepen szerzett első eredmények bizonyítják, hogy az iparszerű juhtartás minőségileg magasabb szintre jutott. A hagyományos módszerhez viszonyítva jelentős többletre tettek szert a hasznot illetően. Érdekesek a kísérlet során szerzett egyéb gazdasági és szociális jellegű tapasztalatok is. Csökkennek az egy juhra eső termelési költségek, rohamosan növekedik a munkatermelékenység, miközben az állatgondozók számát csökkenthetik. Es - mint már említettük - az állatgondozóknak a nagyfokú gépesítés eredményeképpen nincs túlságosan nehéz dolguk. Az természetes, hogy a végső következtetések még nem vonhatók le a ponikyi kísérletből, hiszen az még nem zárult le. A kutatók elképzeléseit a legjobban csak a „valódi“ gyakorlat igazolhatja. Bizonyosra vehetjük azonban, hogy a kísérlet folyamán a kutatás is nagyon sok hasznos ismerettel gyarapodik, amelynek a következő évtizedekben a gyakorlat veheti a hasznát. JÁN RAJNIČ A XX. század elején még 762 bányász dolgozott a körmöci tárnákban, negyedszázaddal később számuk már alig haladta meg a kétszázat. A burzsoá köztársaság megalakulása után egyre nehezebb körülmények között, egyre kisebb haszonnal dolgozott az itteni bányaüzem, bár korabeli statisztikai adatok szerint 1937 és 1941 között 600 kg aranyat és 1300 kg ezüstöt hoztak a felszínre. Mindez, persze, már csak töredéke volt a száz évvel korábban kibányászott mennyiségnek. A felszabadulást követő évek sem hoztak látványos eredményeket a nemesfém-kitermelésben. A bányaigazgatóságon belül inkább más ércekkel kapcsolatban indult meg a kutatás és a fejlesztés. Bár a termelés némileg még fokozódott is, 1970-ben felszámolták a nemesérc-fejtést. Hogy mi okból? Nos, a termelés ekkor már nem volt gazdaságos. A hatvanas évek végén ugyanis egy kilogramm színarany nyeréséhez mintegy 180 ezer koronás ráfordításra volt szükség, a gazdaságirányítási szervek pedig 45 ezer koronába határozták meg a ráfordítható termelési költségek maximumát. A bányaüzem vezetői ugyan megpróbálták fenntartani a termelést, s kiszámították, hogy némi műszaki fejlesztéssel akár 85 ezer koronából is előállítható az arany kilogrammja. Az iparág akkori vezetői azonban hajthatatlanok voltak, ragaszkodtak az eredetileg megállapított önköltségkerethez. Hamarosan kiderült: hibás döntést hoztak, mert az arany és az ezüst világpiaci ára a hetvenes évek közepén már csak csillagászati számokban volt kifejezhető, s akár félmilllió koronás kilogrammonkénti ráfordítással sem lett volna veszteséges a termelés. Az elmúlt esztendők nemesfém-ár- szintje a világpiacon azt is bebizonyította, hogy nem átmeneti jelenségről van szó, hiszen az árak lényegében stabilizálódtak. A megváltozott körülmények között talán nem is meglepő, hogy a gazdasági szakemberek ismét napirendre tűzték a hazai arany- és ezüstbányászat felújítását. Miután a földtani kutatások igazolták az előzetes várakozásokat (a jelenleg ismert készletek legalább 25-30 esztendőre elegendőek) határozat született a termelés újraindításáról. A műszaki feltételek megteremtéséhez mintegy ne- gyedmilliárd koronás beruházásra van szükség, s az ércfejtés még így sem kezdődhet meg korábban, mint a nyolcadik ötéves tervidőszak utolsó esztendejében. Milan Urbánek mérnöknek, a műszaki-fejlesztési osztály vezetőjének tájékoztatása szerint a régi, föld alatti munkahelyek elavult állapota miatt a külszíni fejtés mellett döntöttek, mégpedig Stu- rec térségében. Abban is reménykednek, hogy a közelmúltban napvilágot látott kormányhatározatok a bányászoknak nyújtott kedvezmények és anyagi juttatások kedvezően hatnak majd az iparág munkaerőhelyzetére, s a következő évtized elején legalább kétszáz fővel ismét elkezdődhet az arany- bányászat. Folynak a kísérletek a nemesfém-kohászat felújítására is. Olyan technológiával kísérleteznek, melynél minimális veszteségek várhatók. HACSI ATTILA
