Új Szó, 1982. február (35. évfolyam, 26-49. szám)
1982-02-09 / 33. szám, kedd
Kultúráról, anyagiakról Nagykaposon A mikor először hallottam, hogy Nagykaposon (Veľké Kapušany) a művelődési háznak közel nyolcezer ember kulturális igényeit kell kielégíteni - bevallom - kissé meglepődtem. Ezzel együtt azt is feltételeztem, hogy a kamaszmódra hirtelen megnőtt kisváros üzemei, szövetkezete anyagilag is segítik itt élő dolgozóik művelődését.- Azonkívül, hogy egy-egy rendezvényünkre megveszik a belépőjegyeket, másként anyagiakkal nem támogatják munkánkat- Első ránézésre is látszik, hogy a társastáncklub kiemelt helyet kapott a költségvetésben. Milyen okai voltak ennek az aránytalan elosztásnak?- Mert ők rendszeresen dolgoznak. A Komócsának például nincs zenekara és most nem is próbál, vajúdik. A többiek, az énekkar, a bábosok, a fúvószenekar is tevékenykednek, sajnos nekik nem jutott a pénzből. Jelentős összeget fordítottunk az oktató-nevelő munkára is. Évente rendezünk főző és varró tanfolyamot, megtartjuk Együtt vagy külön-külön?- mond)a Jeso Bertalan a városi művelődési ház igazgatója. A nemzeti bizottság évente 250 ezer koronával dotálja a művelődést, amiből csak a béralap 225 ezer. Nyilvánvaló, hogy a maradék 25 ezerből kellene minden feltételt megteremteni a korszerű népművelő munkához. Mivel amatőr együtteseink munkájának fejlesztésére felettes szerveinktől nem kapunk pénzt, így a szükséges összeget különböző rendezvényeink bevételéből és propagációs tevékenységből szerzett jövedelemből fedezzük. Ez az összeg évi 250 ezer koronát tesz ki.- Ebből milyen arányban részesednek az egyes amatőr művészeti csoportok?- Mivel a társastáncklubunk éri el a legjobb eredményt, országos bajnokságuk után ezért rendeztük meg itt az első nemzetközi társastáncversenyt. Ehhez a járási népművelési központ 3 ezer, a kerületi 15 ezer koronával járult hozzá. Ezenkívül 1981-ben még 20 ezer koronát is kaptak munkájuk fejlesztésére. Meg is lett az eredmény, hiszen a Swartz-Jakab táncospár az ,,A“ kategóriában Szlovákia bajnoka lett. Amikor néhány éve átvettem a művelődési ház vezetését egyetlen amatőr csoport sem dolgozott. Ezek után én úgy találtam helyesnek, ha bevonom az ifjúságot is a kulturális munkába. így alakult meg a társastáncklub, a Komócsa népiegyüttes, a vegyeskar és az amatőr képzőművészek klubja. Ebből is látható milyen sokrétű a tevékenységünk. a Kis Családi Iskola előadásait. A nyelvtanfolyamot nem sikerül elkezdeni, mivel csak hárman-né- gyen jelentkeznek. Aktívan támogatjuk a CSEMADOK munkáját is. Az épületünkben kaptak két helyiséget, ahol a művelődési klubjuk is működik. Itt kapott helyet az állandó Erdélyi János emlékkiállítás is. Ha kedd, akkor próbál a Komócsa, ez a furcsa nevű néptáncegyüttes. A tájnyelv nevezi így errefelé a szamócát. A színpadon hat pár ropja a Felső-Tiszavidéki csárdást, igaz a zenekart Kozsár Miklós, mérnök az együttes vezetőjének a füttye, éneke helyettesíti. Amikor észrevesz szünetet int.- Zenekarunk éppen feloszlott és az újat most szervezem. Amióta a feleségemmel együtt Prágában befejeztük a tanulmányainkat és hazajöttünk, egyre a tánccsoport megalakításán fáradoztunk. A Nyitnikék diákegyüttesben megtanultam táncolni így itthon sem tétlenkedhettem. Nem hagyom abba, annak ellenére, hogy a SZISZ járási bizottságának elnökévé választottak. Sajnos újabban alig kapunk támogatást a művelődési háztól, pedig a mi munkánk több mint átlagos szórakozás. Nagykaposon megkétszereződött a lakosság, távolabbról is ideköltöztek. Fontos, hogy az évszázadok óta itt élő néphagyományt megőrizzük. A magyar nemzetiség néptáncaihoz a zene, a népdal is hozzátartozik, ami együtt a gyökeret jelenti. Fiatal az együttes, mi is fiatalok vagyunk és a néptáncon kívül a közösségi életet is tanuljuk. A kisváros kulturális életében az ideérkező hivatásos együttesek jelentik a legnagyobb közönségvonzó erőt. Állítólag egy-egy pop- és rock-koncertre hét-nyolcszá- zan is összegyűlnek. A népművelés feladatai között azonban nemcsak az ilyen igények kielégítése szerepel.- Okos, céltudatos szervezéssel el lehet érni, hogy a szűkösebb anyagiakat is arányosan osszák el, s így az amatör művészeti munka eredményesebb lehet. - szögezi le Molnár László, a Tó- keterebesi (Trebišov) Járási Művelődési Központ nemzetiségi kultúrával foglalkozó dolgozója. Nem régen élek Nagykaposon, s ennek mértékében tudok véleményt mondani. Tény, hogy sajátos helyzetben, sokszor méltánytalanságok, szubjektív ítéletekkel körülvéve dolgozik a kultúra több önkéntese. Több itt a látványos rendezvény, mint a népművelést apró munkával szolgáló, távlatokat teremtő tevékenység. Szélesebb és tömegesebb alapokra akkor kerülhet csak a kulturális élet városunkban, ha a művelődési ház vezetője összehangolja az azonos érdekű, de különböző irányból érkező igényeket. S ez az érdek nem az egyéneké, hanem a közösségé. A hivatásos népművelő a közösségről, az őt szolgáló népművelésről beszélt. Hogy mennyire fontos ez, azt bizonyítja az itt is gyökereket eresztő közművelődési klubtevékenység. A neves néprajztudós és író, Erdélyi János nevét viselő klub vezetője Fuksz Sándor mérnök:- Amikor megalakult a klub, kerestük a módot, hogyan megmozgatni az embereket. Az első időben jöttek is, majd miután összeállítottuk a klub tématervét, amelyben a kisvárosi életforma, az oktatásügy, az önképzés, a munkahelyi demokrácia is szerepelt, egyre-másra elmaradoztak az emberek. Kiderült, hogy amíg itt is műsorokat rendeztünk, érdekelte az embereket. Ám az előadások és vitaestek még nem any- nyira. így a klubnak mindössze tíztizenöt törzstagja van, míg a többség csak alkalomszerűen jelenik meg. Mi ennél többet akarunk, s reméljük, a művelődési ház vezetői még hathatósabban fognak támogatni. DUSZA ISTVÁN Gondolatok eleven sorjázása A Szovjet Irodalom januári számáról Aki kézbe veszi az immár széles körben nagy érdeklődésre számot tartó és igazi tekintélynek örvendő Szovjet Irodalom magyar kiadásának idei januári számát, az megelégedéssel tapasztalhatja, hogy a terjedelmes új szám szinte valamennyi írására jellemző a gondolatok eleven sorjázása. A folyóirat szépirodalmi rovatában első helyen közli Csingiz Ajt- matov, a neves kirgiz író Az évszázadnál hosszabb ez a nap című új regényének első részét. A regény eredetileg a Novij Mir című irodalmi folyóirat tavalyi novemberi szalmában jelent meg, de időközben Burannij polusztanok (Hóviharos kitérőállomás) címmel könyvalakban is napvilágot látott. A ma embere számára alapvetően fontos és időszerű kérdéseket fölvető regény Rab Zsuzsa kiváló tolmácsolásában olvasható. Ugyanebben a rovatban találjuk Hizgil Avsalumov és Magomed Butajev tat prózaírók elbeszéléseit. A lírai rovatban Ivan Dracs, a kiváló ukrán költő versei és két róla szóló tanulmány olvasható. Dracs versei elé Az ellentétek költője címmel Héra Zoltán írt bevezetőt, aki öt évvel ezelőtt Ballada a kibernetikus székesegyházról címmel egy kötetre való verset fordított Ivan Dracs eddigi életművéből. Dracsnak van egy ballada-verse, a nyitott gyermekszemekről. ,,Felnőttek! Csínján az arányokkal, mert írva van: (A sasok nyitott szemmel néznek a napba) és látnak a gyermekek álmaikban!“ Héra véleménye szerint ez nem pusztán belehelyezkedés a gyermekkorba. ,,Miért fáj a lélek?“ címmel ír a továbbiakban Pavel Uljasov jegyzeteket Ivan Dracs kötészetéről, de elsősorban a Zöld kapuk című új könyvéről. Ebben a könyvében írja a költő: ,,Miért fáj a lélek? Miért, hogy egyre fájdalmasabb a számára minden? Miért, hogy egyre nehezebb a számára minden? így követeli a föld. A földi vonzás. Bárcsak szent megvilágosodás honolna a lélekben, habár a szív minden esztendővel egyre jobban megtelik... Mind ami földi - a földé. Ez az anyaság joga! így gondolom ezt most izgatottan, fondorkodás nélkül.“ Ehhez fűzi hozzá Uljasov: alapvető hivatásának tudatára ébredt a lélek. Ámde miképpen tehetünk jót, amikor a világban annyi a rossz? A folyóirat megemlékezik Alek- szandr Fagyejevről, aki tavaly decemberben lett volna 80 éves. A szovjet irodalom első korszakának e kiemelkedő alakjáról két kritikus, Vitalij Ozerov író a háborúban és Kőháti Zsolt Esszénovellák az új emberről, Fagyejev: Tizenkilencen című írásában méltatja Fagyejev írói pályáját. Ozerov külön fejezetet szentel az író Le- ningrád a blokád napjaiban című karcolatgyűjteményének. Sok újat és izgalmasat mond Fagyejev Tizenkilencen című művéről tanulmányában Kőháti Zsolt, aki többek között Lukács Györgynek harminc évvel ezelőtt írt néhány, Fagyejev- vel kapcsolatos megállapításával is vitázik. Szóvá teszi azt is, hogy a magyar kiadásokban ideje lenne már visszaállítani a könyv eredeti címét: Razgrom, ami szétzúzást, megsemmisítést, pusztulást jelent. A továbbiakban megállapítja. ,,Az egész történet - megtisztítva későbbi müvek torzult művésziszemléletbeli jegyeitől - ma ismét a szerző eredeti szándékát jutattja kifejezésre. Azt, amit 1932-es mú- helyvallomásában megfogalmazott a regénnyel kapcsolatban“. S idézi Fagyejev vallomásának ide vágó részét. Szó sincs tehát itt valójában - mint Lukács feltételezte - »a forradalmi munkásmozgalmon belül fellelhető állandó ellentétnek egyik történelmileg meghatározott formájáról«: a pompásan egyénített, zabolátlan Moroz- ka és a fegyelmezett Levinszon közötti - nem ritka - feszültség ,, kettejük jellemének, életszemléletének különbségeire vezethető vissza“. A továbbiakban Radnóczi Éva tollából olvashatunk elemzést Va- szilij Suksin Jöttem, hogy szabadságot hozzak című filmjéről. Megkülönböztetett figyelmet érdemel a Közös dolgaink című rovatban Bakcsi Györgynek, Ka- rancsy Lászlónak és Lengyel Bélának a magyar russzisztika helyzetéről közölt vallomása. (k-s) ÚJ FILMEK Csak a szerelem (bolgár) Érdekes és őszinte film a Csak a szerelem, Boriszlav Saraliev munkája. Látszólag szerelmi történetet tálal az alkotás, de a románcot át- meg átszövik a mai társadalom ellentmondásai, az előítéletek, az egyéniség letörésére és megalázására épülő ostoba nevelési elvek. A történet főszereplője Rade, aki rövid életéből már kilenc évet állami gondozásban töltött, s végül a fiatalkorú bűnözők legszigorúbb intézetébe került. Szülői szeretet és igazi otthon nélkül felnőtt fiatalember, akiből az intézetek dörzsölt vagányai között, a vakfegyelmet követelő légkörben kemény fickó lesz. Az utolsó évben már nem bírja tovább, megszökik. Ekkor ismerkedik meg Benivel, az érettségire készülő lánnyal. A lányt anyja neveli, biztonságos légkörben. Kezdetben a fiatalok szerelmét nem akadályozza a ,,jól szituált“ anya, amikor azonban kiderül, hogy a fiú javítóintézetben nevelkedik, az anya meghökken és a fiú ellen fordul. A két kamasz, a külvilág minden erőszakos beleszólása ellenére, a szerelmet választja. Radenak egy pszichológusnő személyében pártfogója is akad; az asszony tudja, amit a lány értelmiségi anyja képtelen fölfogni: azt, hogy előítéletek nélkül kell egy embert megérteni. Rade visszakerül az intézetbe, de amikor megtudja, hogy Béni gyereket vár, ismét megszökik. Bujkálása, keserves útja a lányhoz azonban már semmit sem változtat a szomorú helyzeten: a határozott anya, ravasz trükkel, Bénit orvosi beavatkozásnak veti alá és azon mesterkedik, hogy „megszabadítsa“ öt Rade- tól. Béni betegen, Rade megfagyva, a fáradtságtól félholtan már csak rövid búcsúzásra találkoznak. Kétségtelen, hogy az alkotók a szerelmi történet kapcsán felvetett kérdésekkel, a keserű analízissel a felnőttek társadalmát kívánták türelmesebb, előítélet- mentesebb magatartásra ösztökélni. Erénye a filmnek a mértéktartás, a visszafogottság, a hitelesség, mind a fiatalok, mind a felnőttek reális ábrázolása, a tragédia okainak őszinte feltárása. FelbukkanIvan Ivanov, a bolgár film főszereplője nak az alkotásban azok az ellentmondások is, amelyeket áz intézetből megszökő fiatalok tapasztalnak. Látunk egy „úri“ partit, megismerhetjük a „jobb körök“ hazug álerkölcsét, a csavargás és a bűnözés peremén sodródó fiúk és lányok szokásait. A rendező kerüli a túlzásokat, jól és hitelesen mutatja be a fiatalok különböző rétegei közti bonyolult kapcsolatrendszert. A film - a talajt vesztett ifjúság és a bűnözés összefüggéseiről, az ifjúsággal szembeni meg nem értő türelmetlenség problematikájáról reális képet adva - méltán sorolható az utóbbi években megújuló, bolgár filmművészet legkiemelkedőbb alkotásai közé. Donald Sutherland és Sean Connery az angol film főszerepében Megtörtént bűnügy - a címben is jelzett vonatrablás - eseményei elevenednek meg a vásznon: annak az embernek a kétes dicsőségű tetteit követhetjük nyomon, aki 1855-ben a világon először kísérelt meg rablást mozgó vonaton. Persze az efféle vállalkozás abban az időben sem volt egyszerűbb és kockázatmentesebb, mint manapság. Sőt. Akkor még dinamit sem volt, egyéb kellékekről nem is szólva. A vonaton őrzött, arannyal teli páncélszekrényeket kulccsal kellett kinyitni. A két szekrény négy kulcsának megszerzése viszont roppant agyafúrt ötleteket kívánt, hiszen a négy kulcsot négy különböző helyen őrizték. A film kezdő képsoraiban megismerkedhetünk a történet főszereplőivel: Pierce-szel, a titokzatos kereskedővel és nagy kalandorral, s hűséges munkatársaival, egy kasszafúróval és egy színésznővel, majd értesülhetünk Pierce szándékáról, hogy elrabolja a Krím félszigeten harcoló brit katonák zsoldját, huszonöt ezer aranyfontot. A tervet egy vérbeli angol úr nagyvonalúságával és nyugalmával dolgozza ki, lépésről lépésre, magabiztosan haladva a cél felé...A film cselekményének legfeszültebb, izgalmas és gyakran mulatságos jeleneteit a kulcsok megszerzése adja. Michael Crichton, a film írója és rendezője a feszültségkeltés és az izgalom mestere; profi szinten, mesteri fordulatokkal pergeti a cselekményt, az izgalmat he-, lyenként humorral és iróniával mérsékli, öröm nézni a szép írországi helyszíneket és a viktoriánus Anglia világának aprólékos fölidézését. (Érdekessége a filmnek, hogy a benne szereplő régi lokomotív hiteles, az írországi vonatmegőrző társaság kölcsönözte a forgatáshoz.) A kitűnő színészek közül is kiemelkedik Sean Connery és Donald Sutherland alakítása. -ymÚJSZÚ 4 1982. II. 9. Az első nagy vonatrablás ____________________(angol)
