Új Szó, 1982. február (35. évfolyam, 26-49. szám)
1982-02-27 / 49. szám, szombat
ÚJ szú 3 1982. II. 27. ELUTASÍTÓ WASHINGTONI REAGÁLÁS AZ ÚJABB SZOVJET TÁRGYALÁSI JAVASLATRA (ČSTK) - Az Egyesült Államok külügyminisztériuma hivatalosan elutasította azokat a javaslatokat, amelyeket Leonyid Brezsnyevnek az'Ausztrál Békeszervezethez intézett levele tartalmaz. Dean Fischer, a külügyminisztérium szóvivője ezt azzal indokolta, hogy úgyA vegyi fegyverek veszélyei (ČSTK) - Genfben a vegyi fegyverek betiltásával foglalkozó különleges munkacsoport ülésén Viktor Iszraeljan szovjet képviselő kijelentette, hogy az Egyesült Államoknak a vegyi fegyverek gyártásával kapcsolatos tervei súlyosan veszélyeztetik a békét. A munkacsoport, amely a leszerelési bizottság részét alkotja, a lengyel képviselő elnöklésével újította fel munkáját. A csoport tevékenységét gátolja az amerikai kormány közelmúltban hozott döntése, miszerint megkezdi az új típusú harci mérgező anyagok gyártását. BT-döntés az UNIFIL-röl (ČSTK) - Az ENSZ Biztonsági Tanácsa péntekre virradó éjszaka döntést hozott a Libanonban állomásozó ENSZ-erők (UNIFIL) létszámának 6000 főről 7000 főre való emeléséről. Az UNIFIL megerősítését az ENSZ főtitkára és a libanoni kormány javasolta. A BT megerősítette továbbá 1978-ban hozott határozata érvényességét, amely felszólítja Izraelt, hogy azonnali hatállyal szüntessen meg minden katonai akciót Libanon ellen, és a térségből vonja ki alakulatait. mond „semmi újat sem tartalmaznak“. Az a kérdés, mi „újat“ akar az Egyesült Államok a Szovjetuniótól hallani. Washington ugyanis a Szovjetunió eddigi békekezdeményezéseit egytől egyig elutasította, pedig mindig konstruktív, reális javaslatokról volt szó, amelyek megvalósítása jelentős mértékben hozzájárult volna a béke fenntartásához és az atomkatasztrófa elhárításához. Fischer elmondta: a stratégiai fegyverekről folyó szovjet-amerikai tárgyalások felújítása „a Szovjetunió nemzetközi magatartásától függ“, s hogy az Egyesült Államok csak akkor kezdi meg a tárgyalásokat, ha „a körülmények megengedik“. Reagan egyébként épp olyan levelet kapott az ausztrál békeharcosoktól, mint Leonyid Brezsnyev, de még válaszra sem méltatta e mozgalmat. Mitterrand Rómában (ČSTK) - Közös nyilatkozat aláírásával ért véget csütörtökön Párizsban a francia-nyugatnémet csúcstalálkozó. A tárgyalások befejezése után Mitterrand és Schmidt közös sajtóértekezletet tartott az Élysée-palotában. A két fél kinyilvánította, hogy amennyiben a közepes hatótávolságú rakéták ügyében folyó tárgyalás nem vezet eredményre, ragaszkodnak a NATO 1979-es rakétatelepítési határozatának végrehajtásához. Ugyanakkor változatlan álláspontjuk, hogy folytatni kell a tárgyalásokat a leszerelés és a fegyverzetek ellenőrzése érdekében. A francia elnök tegnap kétnapos látogatásra Rómába repült, ahol a francia-olasz kapcsolatokról, a Közös Piac krónikus gazdasági nehézségeiről és más időszerű nemzetközi kérdésekről fog tárgyalni. A Vatikánban találkozik II. János Pál pápával is. Kuvait Olaj és olajág Habib ismét ingázik (ČSTK) - Philip Habib, az amerikai elnök közel-keleti külön- megbízottja tegnap ismét Bejrútba érkezett, hogy megkezdje ún. ingázó diplomáciájának 4. fordulóját. A libanoni vezetőkkel az izraeli arab konfliktus és a belső libanoni válság megoldásának lehetőségeiről tárgyal. Diplomáciai kísérleteit Bejrútban hűvösen fogadják. Korábbi látogatásai alkalmával ugyanis csak bizonytalan tűzszünetet sikerült elérnie Dél-Libanonban. A helyzet ezáltal csak „konzerválódott“, és az izraeli agresz- szió veszélye Dél-Libanon, valamint Szíria ellen továbbra is fennáll. Lambsdorff a földgázüzlet mellett (ČSTK) - Otto Lambsdorff nyugatnémet miniszter bírálta Washingtont, amiért igyekszik megakadályozni azoknak a szerződéseknek a megvalósítását, amelyeket az NSZK és Franciaország a Szovjetunióval a szovjet földgázszállítmányokról kötött. Washingtonban, a Nemzeti Március 28., Mexikó: SALVADORI SZOLIDARITÁSI FÓRUM GUATEMALA! PARTIZÁNSIKEREK (ČSTK) - A salvadori Forradalmi Demokratikus Front (FDR) és a Farabundo Marti Nemzeti Felszabadítási Front (FMLN) egységes politikai diplomáciai bizottságának képviselői felszólították Mexikó és további országok haladó szervezeteit, hogy minél aktívabban vegyenek részt a salvadori néppel való első nemzetközi szolidaritási fórumon, amelyre március 28-án kerül sor Mexikóban. A mexikói fővárosban megtartott sajtókonferenciájukon megállapították, hogy a közelgő fórum fő célja a világ haladó demokratikus erői akcióinak egyeztetése a salvadori hazafiak harcának támogatására. xxx A guatemalai hazafiak a héten sikeres akciók sorát hajtották végre Romeo Lucas Garcia tábornok diktátori rezsimjének egységei ellen. Huehuetenango tartományban felrobbantottak két hidat, melyek közül az egyik nagy stratégiai jelentőséggel bírt, mivel a középamerikai autópályán fekszik a mexikói határ közelében. A partizánok megszálltak továbbá több falut és megtámadtak néhány csendőrállomást. Sajtóklubban mondott beszédében Lambsdorff visszautasította az amerikai vezetők állítását, miszerint ezekkel a szerződésekkel Nyugat-Európa „stratégiai függőségbe kerül“ a Szovjetunióval. Lambsdorff, aki a hét eleje óta tárgyal az Egyesült Államokban Washington és a Közös Piac országainak gazdasági kérdéseiről, aggodalmát fejezte ki a magas kamatok miatt, amelyek a Rea- gan-kormány pénzügyi politikáját kísérik. Izrael fenyegetőzik (ČSTK) - Mose Arensz Izrael új washingtoni nagykövete csütörtökön kijelentette, hogy országa rövidesen „újabb megelőző csapást“ szándékszik mérni a palesztin fegyveres erőkre Dél-Libanon- ban és hozzáfűzte, hogy a jelenlegi helyzetet figyelembe véve ez csak „idő kérdése“. Újságírókkal közölte, hogy az ilyen nagyon veszélyes katonai kalandok esetében is számít országa az Egyesült Államok megértésére és támogatására. Kuvaitról leginkább csak annyit tudunk, hogy olajkincse révén a világ leggazdagabb állama, különben egy kis ország a Perzsaöböl belső csücskében. Szó ami szó, 18 000 négyzetkilométernyi területével és 1,4 millió lakosával (ezek 60 százaléka is vendégmunkás), olyan hatalmas szomszédok mellett mint Irak, Irán és Szaúd-Arábia valóban csak egy pont a térképen. Erre a pontra viszont érdemes odafigyelni. Kuvait olajtartalékait 70 milliárd barrellre becsülik, vagyis itttalálható a világ olajkészleteinek ötödé, s Burgan, a világ legnagyobb összefüggő olajmezője. Kuvait alkotmányos monarchia. 1961 nyarán helyezték hatályon kívül az 1899-es angol protektorá- tusi egyezményt, Kuvaitot szuverén állammá nyilvánították. Ekkor azonban Irak jelentette be igényét a területre, amit a volt protektor azonnal kihasznált: csapatokat küldött az országba, amelyeket csak az ENSZ Biztonsági Tanácsának közbelépésére vont ki. Helyüket az Arab Liga egységei foglalták el és Irak is jobb belátásra tért: rövidesen lemondott területi igényeiről. Húsz évvel ezelőtt végül is megalakult az első kormány, elfogadták Kuvait első alkotmányát, és egy évvel később megválasztották az 50-tagú nemzetgyűlést. A politikai pártok működését nem engedélyezi az alkotmány, de Szaúd-Arábia így is rosszallással figyeli tószomszédságában ezt a „veszélyes“ demokráciát. Többek között ez volt az egyik oka annak, hogy 1976-ban felosztották a parlamentet, s amikor közel öt évvel később újra megválasztották a képviselőket, már nem jutott hely az ellenzéknek és a parlament jogkörét is érezhetően megnyirbálták. A jólét és a belső stabilitás az olajkincsre épül, de fontos feltétele a külső biztonság is. Ennek megteremtésére törekszik a kuvaiti kormány kiegyensúlyozott, konstruktív, pozitívan semleges külpolitikájával. Az arisztokratikus uralom - amely a törzsi társadalomban gyökerezik - és a tőkés gazdasági rend következtében az ország alapvetően nyugati orientációja szinte törvényszerű. Csakhogy ehhez egyfajta nyitottság járul gazdasági és politikai téren egyaE gyre gyakrabban von párhuzamot a világsajtó a mai Salvador és a hetvenes évek elején Vietnamban kialakult helyzet között. Nem véletlenül: emlékezetes, hogy a saígoni bábkormány már nem volt képes hatékonyan felvenni a harcot a hazafiakkal, így az Egyesült Államok vállalt magára minden következményt, amikor agresszív háborút indított el. Nos, Salvadorban hasonló a helyzet: a junta egységei mind nagyobb veszteségeket kénytelenek elkönyvelni, s a partizánok széles körű offenzíváját a jelek szerint nem tudják feltartóztatni, hiába az egyre fokozódó amerikai katonai támogatás és más latin-amerikai rezsimek (pl. Argentína) egyre konkrétabb formát öltő segítsége. Fennáll tehát a veszély, hogy az USA közvetlen katonai intervencióra szánja el magát. (A legfrissebb jelentések szerint amerikai katonai szállító-repülőgépek érkeztek Hondurasba, fedélzetükön további fegyverekkel és csapatokkal; a Farabundo Marti rádióadó pedig arról számolt be, hogy pl. San Vicente tartományban már annyi az amerikai tanácsadó, mint a kormánykatona.) A közvetlen agresszió azonban néhány akadályba ütközik. Egyrészt a nyugat-európai szövetségesek többsége nem ért egyet Washington salvadori politikájával, s azt hangsúlyozza, hogy tárgyalások útján kell megoldani i Közép-Ameri ka a konfliktust. A szövetségesek persze már több ízben tapasztalhatták, hogy az USA nem sokat ad véleményükre. Ellenbén magában az Egyesült Államokban is egyre nagyobb azok tábora - s nem csak a közvéleményről, hanem a közép-amerikai helyzet átfogó rendezését célozzák. Portillo mexikói elnök rövid managuai látogatásakor javasolta, hogy a térség országai kiegyensúlyozottan csökkentsék fegyveres erőiket, kössenek egymással meg nem táMitől tart Washington neves politikusokról, volt diplomatákról, a kongresszus számos tagjáról is szó van -, akik aggódva figyelik Reagan lépéseit. Thomas O’Neill, a képviselóház elnöke pl. a napokban követelte a juntának nyújtott segélyek leállítását. Kérdés, hogy ez a belső ellenállás elegendő visszatartó erő lesz-e a kormány irányában egy esetleges intervenciót illetően. S alvador kétségtelenül a legfájóbb, de nem egyetlen sebe Közép-Amerikának. A Washington támogatását ugyancsak élvező guatemalai és hondurasi diktatúra a salvadori juntához hasonló népirtást folytat, Nicaragua és Kuba pedig már hosszú ideje célpontja az USA dühödt támadásainak, s különösen Nicaragua esetében szintén számolni kell egy amerikai katonai lépéssel. A térség tehát rendkívül súlyos feszültséggóc. Ezért is tulajdoníthatunk nagy jelentőséget Mexikó és Nicaragua egymáshoz kapcsolódó békejavaslatainak, amelyek madási szerződést, továbbá, hogy az USA zárja ki egy Nicaragua elleni agresszió lehetőségét és rendezze kapcsolatait Kubával. Nicaragua hárompontos békejavaslata ugyancsak tartalmazza a meg nem támadási szerződések megkötését, valamint azt, hogy a nicaraguai-hondurasi, illetve a nicaraguai-Costa Rica-i határt közös járőrök ellenőrizzék. Leglényegesebb eleme, hogy a kölcsönös tisztelet alapján baráti kapcsolatokat ajánl az Egyesült Államoknak. Az indítványok megvalósítása kétségtelenül hozzájárulna a térség biztonságának megszilárdításához. Fidel Castro Portillóhoz intézett levelében azonnal felajánlotta Kuba együttműködését, azonban hangsúlyozta, hogy a helyzetért Washington felelős, így tehát neki kell kötelezettséget vállalnia, hogy nem fenyegeti egyetlen szomszédját sem, megszünteti a katonai junták támogatását, s nem támad egyetlen országra sem. R eagan elnöknek lett volna alkalma arra, hogy vállalja a fenti kötelezettséget vagy legalább reagáljon a mexikói-nicara- guai javaslatra. Az Amerikai Államok Szervezetében szerdán elmondott beszédében azonban csak általánosságokra szorítkozott, s aki hitt a beharangozásoknak és netán új megoldásokat várt a térség problémáit illetően, annak csalódnia kellett. Szóra sem méltatta az említett békejavaslatokat, inkább újabb gazdasági segélyeket helyezett kilátásba a „baráti“ országoknak (elsősorban Salvadornak), amelyektől azt reméli, hogy gazdaságilag talpraállnak, s így még hűségesebb csatlósai lesznek az USA-nak. (Kérdéses persze, hogy a törvényhozás a belső gazdasági gondokra való tekintettel egyáltalán jóvá hagyja-e az újabb segélyprogramokat.) Az amerikai elnök természetesen nem fukarkodott a Nicaragua és Kuba elleni koholt vádakkal. Lényegében azonban bevallotta, hogy mitől tart, amikor azt mondta, hogy „ha nem cselekszünk azonnal, új Kubák nőnek ki a mai konfliktusokból“. Reagan a térség „békéjének és biztonságának szavatolásáért“ is mindent meg akar tenni. Félő azonban, hogy a „mindent“ komolyan is gondolja.. . PAPUCSEK GERGELY ránt. Kuvait egyszerűen azzal kereskedik, akivel kifizetődőbb, azokkal az országokkal tart fenn politikai kapcsolatokat, amelyek a térség békés életének hívei. Éppen ezért szorosak kapcsolatai a haladó arab államokkal és együttműködésre törekszik a szocialista országokkal is. Aktívan részt vesz az Irak és Irán közti arab és iszlám közvetítési kísérletekben, annál is inkább, mivel határvidékét egy ízben már iráni légitámadás is érte. Amikor az öböl menti államok együttműködési tanácsa létrehozását szorgalmazta, akkor is a közös védelem megteremtését tartotta szem előtt a külső beavatkozás megakadályozására. A szervezetben - melynek további tagjai Szaúd-Arábia, Omán, Katar, Bahrein és az Egyesült Arab Emírségek - Kuvait arra törekszik, hogy ellensúlyozza Omán szélsőséges álláspontját és Szaúd-Arábia bizonytalankodását, ami az USA által felajánlott „védőernyőt“ illeti. Még egy éve sincs, hogy a kuvaiti miniszterelnök-helyettes Moszkvában járt. Míg a nyugati és a nyugatbarát tábor ezt a látogatást csak arra használta fel, hogy megdorgálja Kuvaitot „rakoncátlan“ viselkedéséért, addig a két érintett országnak az jó lehetőség volt, hogy alaposan megtárgyaljon néhány elvi kérdést. Mint kiderült, teljes a nézetazonosságuk abban, hogy a Perzsa-öböl térségének biztonságát és a szabad hajózást nemzetközileg kell rendezni. Ugyancsak egyetértettek abban, hogy az Indiai-óceán békeövezetté nyilvánítása alapvetően erősítené a nemzetközi békét és biztonságot. Mindkét ország elítélte a Camp David-i különalkut, s szorgalmazta a közel-keleti válság valóban átfogó, igazságos rendezését, a palesztinok nemzeti jogainak biztosítását. Kuvait úgy véli - és ezt különböző fórumokon, legutóbb az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésszakán is nyomatékosan hangsúlyozta -, hogy az arab országoknak össze kell fogniuk legnagyobb ellenségük, Izrael ellen, s így közvetve az USA nagyhatalmi törekvései ellen is; nem fogadja el a Carter-doktrínát, nem ad hitelt Reagan állításainak, hogy a Szovjetunió fenyegeti a térség biztonságát. Túlzás lenne egyértelműen azt állítani, hogy Kuvait minden tekintetben haladó ország. Ám realista külpolitikája, béketörekvései mindenképpen tiszteletet parancso- lóak. GÖRFÖL ZSUZSA LÍBIAELLENES AMERIKAI LÉPÉS (ČSTK) - A Washington Post közölte, az amerikai Nemzetbiztonsági Tanács csütörtöki ülésén döntés született arról, hogy az amerikai kormány egyoldalúan felmondja a líbiai olajszállítmányokról szóló megállapodást, és ezzel együtt leállítja a kőolajkitermelő berendezések és elektronikus műszerek szállítását ebbe az arab országba. Washington már régóta szorgalmazza a líbiai haladó rezsim megdöntését, amely közel-keleti nagyhatalmi tervei megvalósításának egyik fő akadálya.
