Új Szó, 1982. február (35. évfolyam, 26-49. szám)

1982-02-23 / 45. szám, kedd

Nemzedékek párbeszéde A KORTÁRS SZLOVÁK ZENE HETÉRŐL Közismert tény, hogy a hangversenylátogatók jelentős része pozití­vabban viszonyul a régi korok zenéjéhez, mint századunk zeneművé­szetéhez. Ezt a tényt hazai hangversenyrendezőink is igyekszenek szem előtt tartani, s így a koncertek műsorán csak elvétve található kortárs szerző műve. Bizonyos fejlődés tapasztalható e téren az utóbbi években elsősorban a Szlovákiai Zeneszerzők Szövetsége jóvoltából: rendezvényein, céltudatos programpolitikával rendszeresen propagálja kortárs (főleg hazai) szerzők műveit. Dicséretet érdemel a Szlovák Filharmónia is a szocialista országokbeli mai szerzők, illetve a klasszikus zeneszerzők (Bartók, Stravinskij és mások) műveinek bemutatásáért. Lóverseny • (cseh) Minderről azért szóltunk, mert a mérsékelt látogatottság kísérője volt az új szlovák zeneművek se­regszemléje is, melyet 1982. feb­ruár 8-a és 13-a között rendezett több intézmény közreműködésé­vel a Szlovákiai Zeneszerzők Szö­vetsége. A rendezvény hetedik évfolyamának műsorán az elmúlt évek terméséből kiválasztott mü­vek szerepeltek (köztük 12 zene­kari mű és 13 kamaraszerzemény először hangzott el), melyek átfo­gó képet nyújtottak a szlovák ze­neszerzők törekvéseiről, alkotása­inak sokszínűségéről, árnyaltsá­gáról. Áttekintésünkben a Szlovák Filharmónia koncerttermében le­bonyolított szimfonikus hangver­senyekkel kívánunk foglalkozni. Ezenkívül kamarahangversenyek­re, dzsesszkoncertre és népzenét feldolgozó müvek bemutatására került sor. Már a nyitóhangverseny bizo­nyította a műsorfüzetben olvasha­tó megállapítást, mely szerint. „Igyekszünk bemutatni a legkü­lönbözőbb stílusú és műfajú mü­veket az idősebb zeneszerzőktől a legfiatalabb generáció képvise­lőiig“. A hangverseny első száma­ként Igor Dibák Hangverseny-nyi­tány szimfonikus zenekarra című művét hallhatjuk, melyet a szerző a CSKP megalakulásának 60. év­fordulója tiszteletére írt. Az ünne­pélyes hangulatú, tömör kifejező- eszközökkel készült mű főleg kul­turális-társadalmi rendezvények alkalmas kiegészítője lehet. Tadeáš Salva rapszódiája he­gedűre és szimfonikus zenekarra rendkívül igényes, modern nyelve­Horovice *82 Február 3. és 6. között a cseh­szlovák hangszergyártás egyik legnagyobb központjában, Hofovi- cében került sor a harmonikások, vagyis az akkordeonisták III. or­szágos előadóversenyére. A kü­lönböző művészeti szakiskolákból összegyűlt 34 jelentkező két kate­góriában mérte össze tudását. Egy-egy cseh és szlovák kortárs zeneszerző müvének kötelező előadásán kívül a résztvevők tel­jes koncertprogrammal szerepel­tek a háromfordulps versenyen. Hazánk már évek óta nemcsak a hangszergyártás, az újszerű módszerek és pedagógiai elméle­tek terén, de az ezekkel szorosan összefüggő magas színvonalú előadóművészetet és kortárs iro­dalmat tekintve is nagyhatalom­nak számít. Az ország neves pe­dagógusaiból, előadóművészeiből és komponistáiból kinevezett zsűri dolgát tehát nemcsak a verseny­zők jó felkészültsége, hanem az a felelősség is nehezítette, hogy a győztesek később nemzetközi versenyeken szerepelnek majd. Itt pedig már a nívós reprezentáció a tét. Nem kis büszkeséggel töltött el azért bennünket, szlovákiai zsűri­tagokat a tény, hogy mindkét kate­gória első három díja Szlovákiába került és arányosan osztódott el a három konzervatórium és a Ze­neművészeti Főiskola között. A már régen áhított kiemelkedő művészi színvonalat az idén is hiányoltuk, megnyugtató viszont, hogy számos zenei szakközépis­kola, valamint a főiskola jól felké­szült és muzsikálni szépen tudó pedagógusokat nevel szocialista zenei életünk számára. Jó érzés tudni azt is, hogy az akkordeon országszerte a legnépszerűbb és legelterjedtebb hangszerek közé tartozik. Ezt bizonyította a verseny iránt érdeklődők magas száma is. A következő országos sereg­szemlére 1984-ben ismét Horovi- cében kerül sor. Az idén legjob­bak: Valerián Tokár, Peter Niňaj, és Ľudmila Luptovská. RÁCZ TIBOR zetű szerzemény, mely szabad formamegoldása, időtartama és a kontrasztok elmosódása miatt első hallásra nehezen követhető. A hegedűszólót Viktor Šimčisko játszotta - kiválóan. Üde színfoltot jelentett Peter Breinernek, a legfiatalabb zene- szerző-nemzedék képviselőjének bemutatkozása Egy olyan bur- leszk című humoros, könnyed hangvételű szimfonikus művével. A hangverseny második felé­ben először Ján Zimmér nagyze­nekarra kompoméit Koncert-nyi­tánya (op. 96) hangzott el. A kie­gyensúlyozott, mesteri megoldá­sokat felvonultató mű (csakúgy mint az eddig felsorolt összes da­rab) első előadásban hangzott el. Végezetül Ján Cikker remekbe­szabott Paletta című szerzemé­nyét hallhattuk, melynek az 1981- es Bratislavai Zenei Ünnepsége­ken volt az ősbemutatója. A hang­versenyen elhangzott műveket a Csehszlovák Rádió Szimfonikus Zenekara Ondrej Lenárt vezényle­tével tolmácsolta. A szlovák zeneművek sereg­szemléjének erénye, hogy egya­ránt nyújt bemutatkozási lehetősé­ge fővárosi és vidéki zeneka­roknak, valamint művészeknek. A február 10-i hangversenyen a Kassai (Košice) Állami Filharmó­nia Stanislav Macura karmesterrel az élen mutatkozott be. Mind a négy előadott mű ősbemutató volt: Stanislav Hochel Fesztivál­nyitányának érdekessége, hogy benne főszerepet kapott két kon- certfúvóshangszer (trombita - K. Roško, harsona - J. Gašparovič). Július Kowalski Sonáía-quasi una sinfonia VII. per archi cimű müve Ha valaki azt, hinné hogy Jaros­lav Hašek szülőhazájában alakult meg a legelső Hašek Társaság, akkor téved. Ugyanis 1974-ben éppen az a körülmény adott ösz­tönzést hazai tisztelői népes tábo­rának a társaság létrehozására, hogy külföldön már több ország­ban - a Szovjetunióban már 1962 óta - érdemdús tevékenységet fejtenek ki az író életművének ku­tatói és barátai. Sőt, az NDK-ban, Magyarországon és Kubában is egymásra találtak a hašeki életmű tudós tisztelői. Ilyen előzmények hatására a prágai Dikobraz című szatirikus hetilap köré tömörült szakértők és az életmű iránt érdeklődők létre­hozták a Jaroslav Hašek Társasá­got. A Társaság kezdetben a Csehszlovák Tudományos Aka­démia Irodalomtudományi Társa­ságnak egyik szekciójaként, majd az Irodalmi Múzeum keretében kezdte el működését. Egyik eiső kezdeményezése, hogy a sztraho- vi Irodalmi Múzeumban megalakí­tották a Jaroslav Hašek Kabinetet, amely rövid időn belül az író élet­művének hazai és külföldi kutatá­sainak központjává vált. A Társaság fő célja, hogy az életmű elfoglalja méltó helyét a csehszlovákiai szellemi életben, Ezt a törekvést aláhúzza az is, hogy megkezdődtek az előkészü­letek Hašek születése 100. évfor­dulójának (1983. április 30.) ün­nepségeire. A centenáriumról az UNESCO javaslatára az egész vi­lágon megemlékeznek. A Hašek Társaság nem kíván tömegmozgalommá fejlődni, de amint azt Jindrich Bešta, a Dikob­raz főszerkesztője és a Társaság elnöke közölte, ösztönzi az életmű kutatóinak, lelkes népszerűsítői­nek és minden kedvelőjének cél­tudatos erőfeszítéseit. kiegyensúlyozott, érdekes hang­zású alkotás. Kifejezőeszközeiben a hagyományokból táplálkozó mű­vekkel jelentkezett Tibor Frešo (öt dal J. W. Geothe költeményeire, szoprán hangra és zenekarra) és Ladislav Holoubek (Versenymű va­dászkürtre és zenekarra). Sikeres hangversenyt mondhat magáénak a žilinai Állami Kama­razenekar Jan Valta karmesterrel az élen. A Csehszlovák Rádió hangversenytermében február 12- én Juraj Tandler Vonószenekari szvitjét, Jozef Malovec Kamara­szimfóniáját, a fiatal Pavol Krška Tisztelet Michelangelónak című művét és Hja Zeljenka A szó című, Miroslav Válek szövegére írt, kitű­nő szerzeményét tolmácsolták színvonalas előadásában. A Zel- jenka-kompozíciót kivéve a többi mű szintén ősbemutató volt. A záróhangverseny közremű­ködői a Szlovák Filharmómia ze­nekara és énekkara, valamint Bystrík Režucha karmester voltak. Roman Berger gazdag gondolatvi­lágát tükrözte a most bemutatott mesteri műve, a Szvit régi stílus­ban, melyet vonósokra, billentyűs- és ütőhangszerekre komponált. A fiatal zeneszerzők közül legsi­keresebben Martin Burlas mutat­kozott be Sotto voce zenekarra és vegyeskarra című művével. Egy- szerüj<ifejezöeszközökkel megal­kotott; érdekes és hatásos, bizo­nyos értelemben új hangulatú mű­ve hozzájárult a seregszemle si­keréhez és sokszínűségéhez egyaránt. Az egyhetes hangver­senysorozatnak utolsóként el­hangzott műve Jozef Grešák Vo­kális szimfóniája volt, mely minden ffekintetben sikeresnek mondható. A kortárs szlovák zene idei hete méltó előjátéka volt a Szlovákiai Zeneszerzők Szövetsége márci­usban megtartandó VI. kongresz- szusának, mely a szlovák zene­kultúra értékelése mellett termé­szetesen a jelenkori zenei irány­zatokkal és a jövő céljaival is fog­lalkozni kíván majd. VAJDA GÉZA A müvek tudományos elemzé­sét és széles körű népszerűsítését is elősegíti az Irodalmi Múzeum levéltárában összegyűjtött anya­gok alapján. Szorgalmazza a Ha- šek-múvek újbóli kiadását. Nép­szerűsítő előadássorozatainak egyik fő célja, hogy a hašeki élet­mű időszerűségére, háborúelle­nességére felhívja a nyilvánosság figyelmét. Az író szülővárosában, Lipnice nad Sázavou-ban az Iro­dalmi Múzeum 1983-ban kiállítást tervez, amely a többi közt bemu­tatja Hašek szovjet-oroszországi forradalmi tevékenységével kap­csolatos emlékeket is. A Szovjetunióban is folynak az előkészületek a Hašek-centenári- umra. A moszkvai Jaroslav Hašek Baráti Társaság a közelgő évfor­duló kapcsán újabb kiadások elő­készítésén dolgozik. A Szovjetuni­óban a legolvasottabb külföldi szerzők közé tartozik Hašek, és 18 nemzet nyelvén jelentek meg művei. Nemrég tervbe vették mü­veinek második gyűjteményes kia­dását, zömében új fordításokban. A Planéta Kiadó egy fotóalbum kiadását is tervezi. Szovjet szer­zőktől három új írói monográfia is megjelenik. Szófia Vosztokova bo­hemista, műfordító, a társaság el­nöke nemrég arról számolt be, hogy Moszkvában sok iskola kap­csolódik be abba a vetélkedőbe, amelyben a legkülönbözőbb, az író életével és műveivel kapcsola­tos feladatokat kell megoldani. A tanulók részt vesznek Jaroslav Hašek szovjetunióbeli tevékeny­ségével összefüggő emlékek összegyűjtésében is. A Tatár ASZSZK-beli Bugulmában, ahol a Vörös Hadsereg politikai bizto­saként működött, tudományos konferenciát terveznek a nagy cseh internacionalista író életmű­véről. SOMOGYI MÁTYÁS Jaroslav Soukup, a fiatal cseh rendező már korábbi két filmjével (Fennsík alakulat, Kisregény) is igazolta, hogy kedveli a cselek­ményben gazdag akciófilmeket. Most látható alkotásával sem for­dított hátat ennek a műfajnak, s az attraktív környezetben játszódó kegyetlen-romantikus történetben alapvető emberi értékekről, er­kölcsi normákról vall. A film központi alakja egy zso­ké, aki életét a lovakra, a lóver­senyzésre tette fel. Sorsának, ün­nep- és hétköznapjainak bemuta­tásával az alkotóknak lehetőségük nyílt arra, hogy a nézők elé tárják Jelenet a cseh filmből a lóversenyzés és -versenyzők különös világát, a benne uralkodó vastörvényeket, megmutassák, hogy a fény, a csillogás, az ünnep­lés mögött milyen megfeszített edzés, kemény gürizés áll, a fehér lovaglóruha mennyi izzadságot, fáradtságot takar, s láttassák a si­ker szülte szakmai féltékenységet, acsarkodást, irigységet. E vonzó­taszító világban a versenyló lega­lább annyira fontos szereplő, mint maga az ember. Mennyi konflik­tus, bosszú, zsarolás, megveszte- netés okozója. Mint e cseh filmben Te jó ég, hová jutottam! - sóhaj­tozik önmagán megbotránkozva, önmagát szánva az olasz komédia női főszereplője. S hogy milyen sikerrel, azt a mozipénztárak előtt kígyózó sorok mindennél ékeseb­ben bizonyítják. De ugyan hová juthat, meddig süllyedhet egy szép­asszony? Bizonyára nem szük­séges hozzá túlságosan élénk fantázia, hogy bárki kitalálja. Egy nő magánéletének kiteregetése, úgy látszik, nagy vonzerő a közön­ség számára. A század elején játszódó törté­net női főszereplőjének intim nap­lójában Luigi Comencini, az ismert olasz rendező lapozgat. Szándéka - úgy tűnik fel -, hogy szatirikus hangvételben ábrázolja az arisz­tokrácia erkölcsét, kétarcúságát, kezdetben úgy tetszik, hogy a zár­dában nevelkedő női főszereplő sorsának, szerelmi kálváriájának bemutatása is mintha e célt szol­is, melyben a ló miatt két verseny­ző, igazi jó barát ellenlábassá, egymás esküdt ellenségévé válik. Sok érdekes, izgalmas informá­ciót nyújt a film e pályáról, fény- és árnyoldalairól, buktatóiról. Ed­dig nem is lenne baj. A hiba ott kezdődik, hogy az alkotók beérték az információnyújtással. Filmjük, jobb szó híján, ugyanis csak en­nek tekinthető, mert számos konf­liktust csupán jeleztek, nem bon­tották ki, a konfliktushelyzeteket nem motiválták kellőképpen. A két versenyző (a későbbi vetélytár- sak) kapcsolatának ábrázolásá­ban sok minden tisztázatlan, vég­ső soron megoldatlan maradt. A rendező a történettel ugyan leköti a néző figyelmét, alkotói szándé­kának megvalósítása azonban megrekedt a félúton, s a film mind­végig csak a felszínt súrolja. La­dislav Mrkvička, a főszereplő, s partnere Pavel Zedníček hiteles alakításukkal mindent megtettek azért, hogy a néző átélje a lóver­senyzők sorsát; hogy ez kevésbé járt sikerrel, nem az ő hibájuk, hanem a forgatókönyvíróé és a filmdramaturgiáé. gálná, később azonban rájövünk, hogy Luigi Comencini, az egykor éles társadalomkritikai filmeket forgató rendező ezúttal beadta a derekát és kommersz-filmet ké­szített. Pontosabban: egyet jobb­ra, egyet balra lépett, az üzleti siker érdekében - az ismert köz­mondással élve - úgy dolgozott, hogy a kecske is jóllakjon és a ká­poszta is megmaradjon. Luigi Comencini rendezői kvali­tásai vitathatatlanok: a női fősze­replő erkölcsi lejtőre kerülésének megjelenítése kulturált, hiteles és kifejező a kor atmoszférájának áb­rázolása, remek a színészvezeté- se. Laura Antonelli a főszerepben nemcsak szépségével és bájával, hanem remek alakításával, a nő tragikomikus sorsának érzékelte­tésével is lenyűgözi a nézőt. Hát ennyi szépség, ilyen bukás láttán vajon nem kell-e a szívnek megsza­kadni?! -vm­A HAŠEK TÁRSASÁG TERVEI PRÁGÁBAN ÉS MOSZKVÁBAN Te jó ég, hová jutottam (olasz) Laura Antonelli (balra) az olasz film női főszereplője ÚJ SZÚ 4 1982. II. 23. ÚJ FILMEK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents