Új Szó, 1982. február (35. évfolyam, 26-49. szám)

1982-02-23 / 45. szám, kedd

ÚJ szú 5 1982. II. 23. Takarmánykutatás — új utakon A gépek jó kihasználásával idejében elvégezhetők a tavaszi munkák Több alkatrészre van szükség Takarmány. Gyakran kimon­dott, leírt szó napjainkban. Köz­gazdászok, mezőgazdászok, ke­reskedelmi szakemberek foglal­koznak vele, sokkal intenzíveb­ben, mint eddig bármikor. A föld­művesek egyik legnagyobb gond­ja, hogy megfelelő takarmánykészletet teremtsenek állatál­lományuk számára. Az állattenyésztés­ben élenjáró szövet­kezetek, állami gaz­daságok tapasztala­tai tanúskodnak egyértelműen arról, hogy a gazdasági állatok termelőké­pességét főleg a ta­karmányozás szín­vonala határozza meg. A CSKP KB 13. ülése már 1980- ban leszögezte, hogy az állatte­nyésztésben az ab- raktakarmányon kí­vül fontos szerepet kell kapniuk a tö­megtakarmányok­nak és az egyéb ta­karmányforrások­nak. A takarmányi­par szempontjából rendkívül fontos lett a kutatási bázis kié­pítése. Egy „fiatal“ kutatóintézet Hat évvel ezelőtt, 1976. április 1 - én kezdte meg működését a ku­tatóintézetek népes családjában a Takarmányipari és Szolgáltatási Kutatóintézet Somorján (Šamo- rín). Szervezésileg a Mezőgazda- sági Ellátó és Felvásárló Vállalat­hoz tartozik. Munkahelyei, labora­tóriumai egyrészt Somorján, más­részt Bratislava több pontján mű­ködnek. Aránylag kis intézet, hat évvel ezelőtt 23 dolgozóval kezdte tevékenységét, meglehetősen szerény programmal. Az első évek tapasztalatai, és a takarmányipar egyre növekvő igényei egyértel­műen azt jelezték, hogy az intézet munkájának és kutatási program­jának kiszélesítésére van szük­ség. Ez meg is történt. A kutatóin­tézetnek napjainkban több mint hetven munkatársa van. Ugyan­csak Somorján működik az intézet kísérleti takarmánykeverék-gyártó részlege. A 6. ötéves tervidőszak­ban a kutatóintézet összesen 24 kutatási feladatot, ebből 2 államit oldott meg. A tematikai tartalom szempontjából az intézet fő fela­datai a következők: új nyers- anyag-források és takarmány­adalékok kutatása, a gazdasági állatok táplálásának új módszerei, új receptek kidolgozása, takar- mány-szárítási problémák megol­dása, valamint munkaszervezési és gazdasági kérdések. Ha figye­lembe vesszük, hogy a kutatóinté­zet dolgozói a szerteágazó fela­datkört bizony nem a legjobb kö­rülmények közt teljesítik, megért­jük kissé türelmetlen várakozásu­kat az új ivánkai épületre, amely­nek befejezését 1984-re ígérték az építők. A kutatási program, per­sze, addig sem szünetelhet, és ha kissé mostoha körülmények közt is, de korszerűen felszerelt labora­tóriumokban folyhat tovább. A fehérjeprogram Még a 6. ötéves tervidőszakban megkezdték a fehérjedús takar­mányfélék terén a kutatást, amely­ről részletesen Jozef Navrátil do­cens, az intézet gazdasági és szervezési részlegének vezetője tájékoztat:- Mindenekelőtt a hüvelyesek felhasználásának lehetőségeit ku­tatjuk. A hüvelyeseket kétfélekép­pen használhatjuk fel: őrölt álla­potban és szárítva. Eredményeink bizonyítják, hogy takarmánykeve­rékben a borsó felhasználható a sertés és a baromfi takarmányo­zására egyaránt. A keverékben a felhasználás aránya 5 százalék. Megállapítottuk, hogy a felhaszná­lás előtt feltételnül szükség van a hidrotermikus eljárásra. Értékes fehérjedús takarmányt nyerhetünk a szójabab felhasználásával is. Előnye, hogy nem igényel különö­sebb feldolgozást. Gazdasági szempontból ugyan az a fontos, hogy a szójából elsősorban olajat nyerjünk, de a gyengébb minősé­gű szója esetében előnyös az egész növény feletetése szárított állapotban. A szója és a borsó felhasználásának kísérleteit a cí- feri, a somorjai és a dercsikai mezőgazdasági vállalatok vé­gezték.- A takarmányiparban az utóbbi időben nagy teret kap a különféle nem hagyományos nyersanyagok felhasználása. Ebből a szempont­ból milyen utakat jár a kutatás?- Elsősorban a konyhai hulla­dékokat említeném. Szárított álla­potban ebből a mindenütt bőven előforduló hulladékból értékes és tápanyagdús takarmány készíthe­tő. Jelenleg több mezőgazdasági üzemünk, például a cíferi és a trnavai alkalmazza az általunk kidolgozott szárítási eljárást. Per­sze, említhetnék még további ha­gyományhagyó nyersanyagokat, amilyen például a fakéreg és az erdei gomba.- A fehérjeprogram keretében vizsgáltuk a szalma további fel- használásának lehetőségét. Az Ekecsi Egységes Földművesszö­vetkezetben alkalmazták a gya­korlatban az általunk kidolgozott eljárást, és tegyük hozzá, sikerrel. A szélesebb körű alkalmazás ér­dekében távlatilag tervbe vették két takarmányfeldolgozó építését, amely a szalmát használná nyers­anyagként. Az egyik Ekecsen, a másik Galántán lenne. Takarmánygyárak és gondjaik Amint már azt a bevezetőben is említettem, a kutatóintézet a ta­karmánykutatáson kívül gazdasá­gi és munkaszervezési kérdések­kel is foglalkozik. De ez már Hritz Artúr mérnöknek, a kutatóintézet fiatal munkatársának az asztala.- A kutatóintézet gazdasági és szervezési osztályán dolgozom, ahol feladatkörömbe tartozik a munkaszervezés és a jutalma­zás kérdéseinek megoldása a ta­karmánykeveréket gyártó részle­geken. Munkám egyik fontos ré­sze a munkakörülmények vizsgá- lása. Mert egyáltalán nem állítha­tó, hogy a tákarmánykészítő rész­legeken jó a környezet. A legtöbb ilyen üzemben nagy a zaj, a por, egyszóval ártalmas az egészség­re. Ezek kiküszöbölése rendkívül fontos nemcsak gazdasági, ha­nem szociális szempontból is. A szóban forgó munkahelyeken állandó műszaki és környezetvé­delmi ellenőrzéseket tartunk, és ezek eredményei alapján teszünk javaslatokat az egyes munkahe­lyek felettes szerveinek. A kutatás (közel)jövője- Három csoportra osztható a következő évek várható kutatási programja - veszi át a szót ismét Navrátil docens. - Fő feladatunk mindenekelőtt a takarmányipar korszerűsítése és az innováció, és rendkívüli nagy szerepet kap az új nyersanyagok keresése. Nagyon lényegyes feladat a felvásárlási folyamat korszerűsítése, leegy­szerűsítése is, valamint új és töké­letesebb raktározási módszerek kialakítása. Miután mi a termelés szervezési kérdéseit is kutatjuk, a terv szerint a takarmányipar irá­nyítási rendszerét is tökéletesíteni kell. A 7. ötéves tervidőszakban több állami kutatási feladat is vár ránk.- Az ilyen nagyszabású prog­ram hallatán akaratlanul is felvető­dik a kérdés, futja-e az erejükből.- Hetvenhat alkalmazottunk kö­zül 51 foglalkozik tudományos munkával, 31 dolgozónk főiskolai végzettségű, tehát szakemberek­ben nincs hiányunk. Ez pedig már önmagában is jó alap. POLÁK LÁSZLÓ A mezőgazdasági üzemekben, a gép- és traktorállomásokon, va­lamint a járási gépjavító üzemek szolgáltató részlegein jelenleg a lehető legnagyobb figyelmet szenteli a tavaszi munkák első szakaszához szükséges gépek és gépi berendezések javításának. A gépjavítás üteme nagyban függ az igényelt alkatrészek leszállítá­sától és a munkaszervezés szín­vonalától. Eredményesen tárgyal­tunk azokkal a kereskedelmi szer­vezetekkel, amelyek kötelesek biztosítani a szükséges alkatré­szeket a mezőgazdasági gépek javítására. Aránylag kedvezőek a feltételek a tavaszi munkák első szakaszához szükséges vetőgé­pek, kombinátorok, műtrágyaszó­rók, fogasok és simítok javításá­hoz. Ehhez lényegesen hozzájárul az is, hogy az alkatrészek jelentős mennyiségét már a múlt év végén megkaptuk. A gépjavítók munkáját lényegesen könnyíti, hogy a me­zőgazdasági üzemek gépjavító műhelyeikben alkatrészeket újítot­tak fel és gyártottak le. A tavaszi munkák második sza­kaszához szükséges alkatrészek leszállítása azonban már nem eléggé egyenletes és sem a bel­földi, sem a külföldi gyártókkal nin­csenek megkötve a szükséges vá­lasztékban igényelt gépek leszállí­tására a szerződések. Előreláthatólag nem lesz elég alkatrész a járvaszecskázókra, a szénaforgató- és gyűjtőgépekre. Az Agrotechnika és a Mototechna üzlethálózatában nincs elég alkat­rész a nagy teljesítményű Škoda 180-as, a K-700-as, a Z-8011 -es, a Z-7011-es, valamint a Z-1201- es traktorok, továbbá az E-81-es és az SPS—420-as típusú járva- szecskázók javításához. Főleg a motorok javításához kevés a hengerbetét, a hengerfej, a du­gattyú, a zsebtengely, a hidrauli­kus szivattyú, az indító stb. Az akkumlátor-ellátás a múlt évhez viszonyítva lényegesen javult. A tavaszi munkák végzéséhez szükséges gépek javításának problémáival foglalkozott a köz­ponti gépjavítási és alkatrészellá­tási bizottság is, amelynek ülésén intézkedéseket fogadtak el az egyes alkatrészek felújítására és legyártására a gép- és traktorállo­másokon, a mezőgazdasági üze­mek javítóműhelyeiben, a patro­nálló üzemekben. Az intézkedé­sek szerint jobban ki kell használni alkatrészgyártásra a gép- és trak­torállomások, illetve a mezőgaz­dasági üzemek javítóműhelyeit. A résztvevők azonban megje­gyezték, hogy az ily módon gyár­tott alkatrészek eléggé drágák, hosszadalmasan készülnek, és nem minden esetben sikerül gyár­tásukhoz a legmegfelelőbb anya­got elhasználni, ami rövidíti élet­tartamukat. A gépi ellátottság a többszöri tárgyalások után sem sokkal jobb, mint a múlt évben. Amíg a mező­gazdasági üzemek 1981-ben 243 gabonavetőgépet kaptak, az idén 310 -et. Tavaly a mezőgazdasági üzemek 129 kukoricavetőgépet vásárolhattak, idén 131-et, ebből 33 darab Pneumasen II. típusú, amelyet francia licenc alapján Ju­goszláviában gyártanak és cuko- répa, valamint hüvelyesfélék veté­sére is alkalmas. A Magyar Nép- köztársaságból sem sikerült ele­gendő Cyclo kukoricavetőgépet, valamint ekét, tárcsásboronát be­szerezni. A nehézségek ellenére a mezőgazdasági üzemek 106 ekével többet kapnak. A takar­mányfélék betakarításához a me­zőgazdasági üzemek 157 járva- szecskázót, 88 E-301-es rendra- kót, 76 függesztett szecskázót, 100 szénaforgatót és -gyűjtőt vá­sárolhatnak. Ez körülbelül megfe­lel a múlt évben leszállított mennyi­ségnek. Bírálólag kell megjegyeznünk, hogy a tavaszi munkák első sza­kaszához szükséges igényelt gé­pek nagy részét késve szállítják le. A 481 gabonavetőgépből csak 103 érkezik meg idejében, a ku­korica és cukorrépavetőgépeket pedig a mostani idényben már nem lehet használni. A legna­gyobb problémát az okozza, hogy a négysoros burgonyavetőgépek - amelyből 65 darab leszállítását ígérték a gyártó vállalatok, - szin­tén nem használhatók a vetési időszakban. Az eredmények ellenére tehát a gépi ellátásban komoly problé­mák vannak. Ezért emiatt minden erőt a meglevő gépek és gépi berendezések előkészítésére és gondos megjavítására kell össz­pontosítani. Olyan gépekkel kell dolgoznunk az idei tavasszal, ami­lyenek a mezőgazdasági üzemek gépparkjaiban vannak. Számítá­saink szerint egy gabonavetőgép­re 62,5, egy kukoricavetőgépre 106.1, egy cukorrépavetőgépre 111.1, egy burgonyaültetőre 56,6, egy kombinátorra és talajelőkészí­tő gépre 179, egy műtrágyaszóró­ra 136,5 hektár jut. A munka jó szervezésével, a gépek teljesít­ményének lehető legnagyobb fokú kihasználásával az egyes tavaszi munkák idejében elvégezhetők. JÁN ŠTEPANOVIČ mérnök, az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma gé­pesítési osztályának dolgozója Ki a ludas?! Manapság szinte nincs olyan mezőgazdasági üzem, ahol ne panaszkodnának a rossz pótalkatrészellátásra. Ami tény az tény: mezőgazda- sági gépekből és azok alkotó­elemeiből - amint a legfelsőbb párt- és állami szerveink a leg­utóbbi tanácskozásaikon is megállapították valahogy kevesebb van a szükségesnél. Más kérdés viszont, hogy miért van kevesebb. Talán csak azért, mert a gyártók nem ké­szítenek eleget? Azt hiszem, nyugodt lelkiismerettel állítha­tó, hogy az ilyen leegyszerűsí­tett válasz nem fedi a való­ságot. Nem akarom a gépgyártást körmöm szakadtáig védelmez­ni, hiszen valóban sokkal adó­sa még a mezőgazdaságnak, viszont az igazsághoz tartozik, hogy a mezőgazdasági üze­mek is nagy mértékben luda­sak az alkatrészhiány előidé­zésében. Ludasak, mert-tisz­telet a kivételnek - túl mosto­hán és túl nagyvonalúan bán­nak a gépekkel. Hogy ezt konkrét példával is alátámasz- szam: Tavaly a Görgői (Hrhov) Efsz gépesítői újságolták, hogy Rozsnyón (Rožňava) a fém- hulladék-telepen egyebek kö­zött olyan ekét is találtak, ame­lyet vétek volt kidobni. Ók ha­zavitték, majd némi javítás után úgy szántottak vele, mint egy újjal! Persze, ez csak egy eset, de ugyanúgy sorolhatnám a gépekkel való mostoha bá­násmódot dokumentáló többit is, mert rengeteg van belőle. Elég csupán betekinteni a gaz­dasági udvarokba. A gépek a legtöbb udvarban a „csillag- garázsban“, azaz a szabad ég alatt pihennek. Az érv, hogy gépszínre egyelőre nem futja az üzem költségvetéséből, is­merős - no meg elfogadhatat­lan is. Legalábbis ott, ahol a géptárolásban vagy tíz évvel*' elmaradnak a kortól, viszont például az irodaházak beren­dezésében - és a vendéglá­tásban is - egy jó évtizeddel megelőzik a kort! Tehát, ki a ludas abban, hogy az egyes gépalkatré­szekből olykor-olykor kevés van, illetve több kell? Csak az alkatrész- és gépgyártók?! GAZDAG JÓZSEF Munkájukat kiváló mérőműszerek segítik (A szerző felvételei) Korszerűen felszerelt laboratóriumban dolgoznak Somorján

Next

/
Thumbnails
Contents