Új Szó, 1982. február (35. évfolyam, 26-49. szám)

1982-02-22 / 44. szám, hétfő

ÚJ SZÓ 3 1982. II. 22. A KAPITALISTA VILÁG GONDJAI Elérhetetlen célok Az integráció, ez az objektíve érvényesülő folyamat napjainkban a nemzetközi gazdasági élet progresszív irányzatának legfejlettebb formája. Az integrációs folyamatok azonban - amelyeket a tudományos­technikai forradalom korszakában gyorsít a termelőerők rohamos fejlődése nem azonos módon valósulnak meg a szocialista, illetve a kapitalista rendszerben. A különbözőség azzal függ össze, hogy a két társadalmi-gazdasági rendszerben alapvetően különböznek az uralkodó termelési viszonyok. Nyilvánvaló, hogy ennek következtében az integrá­ció céljai és eszközei is különbözők. A Római Szerződés, az eu­rópai tömörülések (pl az EGK, az Európai Atomenergia Kö­zösség stb.) alapdokumentuma az integráció fő céljaként a követke­zőket jelöli meg: teljes foglalkozta­tottság, az árszínvonal stabilitása, a fizetési mérlegek kiegyensúlyo­zottsága és a gazdasági növeke­dés ütemének stabilizálása. A négy fő célt a burzsoá sajtó „mágikus négyszögként“ emlege­ti. Nyilvánvaló, hogy helytelenül tennénk, ha azt állítanánk, hogy az EGK céljainak elérésére hozott gazdasági-politikai intézkedések a gazdasági tömörülések fennállá­sának egész időszakában teljesen eredménytelenek voltak. Ellenke­zőleg, a Közös Piac tagországai értek el bizonyos pozitív részered­ményeket gazdasági téren. Ezek az eredmények rendszerint a vi­szonylagos „nyugalom“ idősza­kainak a termékei. A gyümölcsöző időszakokban kedvezőek voltak a gazdasági és politikai feltételek, és az EGK keretében az integráci­óra irányuló tendencia volt túlsúly­ban. Ilyen időszakként emlegetik pl. a 60-as éveket. Csakhogy a vi­szonylagos „nyugalom“ időszaka már a múlté, és a 70-es években az integrációt a dezintegrációra irányuló tendenciák váltották fel. A töke világát azóta számos vál­ság rázta meg, három ciklikus túl­termelési válságnak, nagy mérté­kű inflációnak, munkanélküliség­nek, a regionális aránytalanságok elmélyülésének, a nyersanyag- és energiaválságnak lehettünk tanúi. Vajon mi valósult meg ez alatt a mágikus négyszöggel kapcsola­tos elképzelésekből? Hadd beszéljenek erről a té­nyek. A _ SZKP XXVI. kongresz­MZ szusán Ĺ. I. Brezsnyev elvtárs hangsúlyozta, hogy az utóbbi 10 esztendő alatt három recessziót élt át a tőkés világ. Az 1974-1975-ös válságot követően- amely a 2. világháború utáni időszakban a legsúlyosabb volt- a nyugat-európai országok átha­ladtak a depresszió és fellendülés hosszú időszakán, majd 1979-ben elérték a ‘fellendülés fázisát. Ez azonban nem tartott hosszú ideig, mert már 1980 második felében megmutatkoztak a hanyatlás jelei, és ez az irányzat 1981 első felé­ben is tartott. Nagy-Britanniában 3, Dániában pedig 0,5 százalékkal csökkent a bruttó nemzeti termék, majd később az NSZK-ban, Belgi­umban, Hollandiában, Franciaor­szágban és Olaszországban is ugyanezt tapasztalták. 1980-ban Nagy-Britanniában, Franciaor­szágban, az NSZK-ban és Dániá­ban csökkent az ipari termelés, egy évvel később pedig úgyszól­ván a kontinens egész nyugati felét megrendítette a válság. A EGK-tagállamokban jelentősen csökkent a 60-as évekhez viszo­nyítva a gazdasági növekedés üteme. Az NSZK-ban 5,6 száza­lékról 2,2 százalékra, Franciaor­szágban 5,8 százalékról 2,9 szá­zalékra, Nagy-Britanniában pedig 2,7 százalékról 1 százalékra csök­kent a 60-as évekhez viszonyított gazdasági növekedés. Vajon ilyen körülmények között beszélhet-e bárki is állandó és kiegyensúlyo­zott növekedésről? A kapitalista országok válsá­ga elsősorban a munkás- osztályt érinti. A munkanélkülisé­get joggal tekinthetjük a kapitalista gazdaság idült betegségének. A 70-es évek sajátos vonása e szempontból, hogy a munkanél­küliség a viszonylagos gazdasági fellendülés időszakában sem csökkent. Az EGK-tagországok- ban 1980 végén hivatalosan 7,9 millió munkanélkülit tartottak nyil­ván, ami a gazdaságilag aktív la­kosság 7,2 százalékát jelenti. 1981 márciusában az EGK-ben már 8,5 millió munkanélküli volt (7,6 százalék). Nagy-Britanniában 1981 végén szomorú rekordot ér­tek el: a munkanélküliek száma túllépte a 3 milliót. Ugyanakkor Olaszországban 2 millió, Francia- országban pedig 1,9 millió sze­mély van munka nélkül. E társa­dalmi kór különösen érzékenyen érinti az ifjúságot, a nőket és az idősebb embereket, valamint az alacsony képzettségű munkáso­kat és alkalmazottakat. Franciaor­szágban, Nagy-Britanniában és Olaszországban a 25 évesnél fia­talabbak körében a munkanélküli­ek részaránya különösen magas, ez a korosztály adja az állás nélkül tengődök felét. Az NSZK-ban a teljesen munkanélküliek 55 szá­zaléka nő. Számos hagyományos iparág került válságba, így egyre nagyobb gondot okoz az úgyneve­zett strukturális munkanélküliség, amely - mivel folyik a nemzetgaz­daságok strukturális átépítése - rövid távon aligha orvosolható. A termelés „ésszerűsítése“, a korszerű gépek, berendezések bevezetése és az átképzési lehe­tőségek mérséklődése rendkívül megnehezíti a munkafolyamatba való bekapcsolódást. Mindezek alapján indokoltan következtethe­tünk arra, hogy a teljes foglalkoz­A Kysucké Nové Mesto-i Görgőscsap- ágy-gyár dolgozói a X. szakszervezeti kongresszus tiszte­letére elsősorban az energiamegtakarí­tás növelésére, va­lamint termékeik mi­nőségének a javítá­sára tettek szocialis­ta kötelezettségvál­lalást. A 7. ötéves tervidőszak második esztendejében a vállalás értelmé­ben 650 ezer kWó- val akarják csökken­teni villamosener- gia-fogyasztásukat, és 1100 tonna kő- szénegyenértékü tü­zelőanyagot szeret­nének megtakaríta­ni. Az újítási javasla­tok alkalmazásával jelentősen csökken­tik fémfogyasztá­sukat is. A felvételen Emília Šusteková, a görgőscsapágy ellenőrzése közben. (Felvétel. ČSTK - Vladimír Gabčo) tatottság feltételei megteremtésé­nek terve csak terv marad. Az utóbbi évtized válságfolya­matait a nemzetközi gazdasági kapcsolatok komoly megrázkódta­tásai kísérték. A kapitalista orszá­gok „partnereikkel“ próbálják el- szenvedtetni a gazdasági nehéz­ségek okozta veszteségeket, így 1981-ben a nemzetközi kereske­delem működését védővámrend­szerrel kezdték hátráltatni. Az ipari termékek és a nyersanyagfélék ára sokkal lassabban (12-15 szá­zalékkal) növekedett a kőolaj árá­nál, így az EGK-tagországokban (Nagy-Britannia kivételével, amely már exportálni is tud kőolajat) je­lentősen romlott a kereskedelmi és fizetési mérleg. A „tizek“ tagor­szágai hatalmas mérleghiányt ál­lapítottak meg az USA-val és Ja­pánnal folytatott külkereskedelem­ben. A nyugati sajtóban gyakran jelennek meg - és nem minden alap nélkül - a japán gazdasági agresszióról szóló jelentések, elemzések. Az utóbbi években 6,3 milliárdról 11,1 milliárd dollárra nö­vekedett Japán Nyugat-Európával folytatott kereskedelmének mér­legtöbblete. Hasonló jelenségek észlelhetők a nyucjat-európai or­szágok Egyesült Államokkal foly­tatott kereskedelmében is, hiszen a mérleghiány itt - mondani sem kell, hogy Nyugat-Európa rovásá­ra - 12,6 milliárd dollárról 21,2 milliárd dollárra emelkedett. T eljesen nyilvánvaló tehát, hogy az EGK a fizetési mérleg kiegyenlítésével kapcsola­tos elképzeléseket sem tudja megvalósítani. Az árszínvonal stabilitásával kapcsolatos célok elérése is illu­zórikus. Az infláció, a pénz elér­téktelenedése állandó kísérő je­lensége a tőkés gazdálkodásnak. A kedvezőtlen folyamatot - noha az EGK-tagországokban állam­monopolista beavatkozásokkal próbálják javítani a helyzetet - nem képesek pozitívan befolyá­solni, így a Közös Piac tagállamai­ban a lappangó infláció „vágtató“ inflációvá erősödött. Számos nyu- gat-európai országban az infláció elleni küzdelmet elsőrendű fela­datnak tekintik. Hogy az intézke­dések mennyire hatástalanok, azt az is jól mutatja, hogy a 70-es években az NSZK-ban az infláció 1,5-szerese volt a bruttó nemzeti termék növekedésének. Francia- országban e szorzószám 2, Olaszországban 4, Nagy-Britanni­ában pedig 6 volt. Külsőleg abban nyilvánul meg az infláció, hogy emelkednek az árak. A fogyasztói árak növekedése nehéz helyzetbe hozza a nyugat-európai dolgozó­kat; fokozódnak a létfenntartással kapcsolatos költségek, és számos esetben csökken a dolgozók reál- jövedelme, ami egyértelműen azt jelenti, hogy csökken az életszín­vonal. Az EGK-tagországokban a 60-as években a fogyasztói árak évenkénti növekedése nem volt több 5 százaléknál. Ezzel szem­ben 1981-ben az egyes országok­ban ilyen volt a növekedés: Hol­landia - 6,5 százalék, Belgium 8 százalék, Dánia 11 százalék, Nagy-Britannia 12 százalék, Fran­ciaország 13,5 százalék, Olaszor­szág 19 százalék. A létfenntartási költségek még ennél is rohamo­sabban emelkedtek. Joggal állapíthatjuk meg tehát, hogy az EGK-ben a 70-es évek­ben - a válságjelenségek követ­keztében - az integrációval ellen­tétes törekvések érvényesültek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy szétesőben van e gazdasági tö­mörülés. Az ilyen következtetés nem felelne meg a valóságnak. Azonban kétségbevonhatatlan tény, hogy a Közös Piac tagálla­mai saját érdekeiket helyezik elő­térbe, és gazdasági nehézségei­ket „partnereik“ rovására próbál­ják mérsékelni. A négy fő cél elé­réséről tehát egyre kevesebb szó esik. A gazdasági gondok, az egy­ség hiánya egyre megoldhatatla- nabb feladatok elé állítja Nyugat- Európát. JURAJ MAŠLÁNI mérnök, a Bratislavai Közgazdasági Főiskola adjunktusa Együtt a faluért A kommunisták és a Nemzeti Front helyi bizottsága Negyed (Neded) község helyi nemzeti bizottságának elnöke, Alžbeta Chovanová elvtársnő, ta­pasztalataira hivatkozva döntőnek tartja, hogy a községfejlesztési fel­adatok teljesítésében élenjárók a kommunisták. Főként szervezési szempontból, de megjegyzi:- Egy pillanatra azonban álljunk meg, mert a szervezés szónak nálunk hovatovább misztikus csengése lesz. mintha a szerve­zés olyan kulcsot jelentene, amely minden zárat könnyen és zajtala­nul nyit, minden problémát megold. Hangsúlyozni kell, hogy a jó szer­vezés, a körültekintő, sokakat mozgósító szervezés valóban se­gít. Ebből a munkából viszont gya­korta kimaradnak a regisztrált párttagok. Csak a Nemzeti Front helyi bizottságában működő kom­munistákról mondhatjuk el egyér­telműen, hogy jó szervezők. A Nemzeti Front helyi bizottsá­ga nemrégiben tartott nyilvános gyűlést. A beszámolót szlovák nyelven az elnökasszony, magya­rul Varga Árpád elvtárs, a hnb titkára adta elő. Tényként állapí­totta meg a beszámoló, hogy a múlt évben, társadalmi munká­val 3,5 km hosszan betonjárdát építéttek a faluban, a sportpályát körülkerítették, befejezték az egy­kori péró felszámolásával kapcso­latos munkálatokat, Z-akcióban megépítették a 90 férőhelyes óvodát.- Hasznos eszmecsere, vita kö­vetkezett utána - tájékoztat a hnb elnöke. - Néhány megoldásra vá­ró probléma is szóba került. A gyűlésen ugyanis Jakoda Er­zsébet szóvá tette a szolgáltatóü­zem, főként pedig a mosoda és a ruhatisztító részleg fogyatékos munkáját. Mészáros Győző mér­nök a választási program teljesíté­sével, a feladatok pontosításával foglalkozott felszólalásában. Ján Chovan és Jankus Ferenc a komp üzemeltetésével kapcsolatosan kértek részletes tájékoztatást. Lip­ták Pál, az efsz technikusa pedig a termőföld nyilvántartásának és rendezésének még megoldatlan kérdéseit mondta el. Megköszönöm az előzetes tájé­koztatást, és meglátogatom Bart- ha Miklós elvtársat, aki már tizedik éve elnöke a Nemzeti Front 24 tagú helyi bizottságának.- Nincs különösebb magyará­zata, hogy miért vagyunk sikeres szervezők - mondja. - Az termé­szetes, hogy nálunk a kommunis­ták meg a társadalmi és tömeg­szervezetek kapcsolata jó.- Vegyük csak sorra a tömeg­szervezeteket - folytatja. - Nem általános, nem jellemző, hogy az elnöki, vagy titkári tisztséget viselő kommunista, de mellette ott van­nak a többi párttagok is. Segíte­nek, közreműködnek, kéretlen is vállalják a feladatokat. A Vöröskereszt helyi szerveze­tének az elnöke a fogorvos, dr. Mária Holecká, pártonkívüli, vi­szont legközvetlenebb segítőtársa Jakoda Erzsébet veterán párttag. Kocsis Ferenc, a kiválóan működő sportszervezet elnöke sem párt­tag, de az idős Kamrada Lajos és Félix Mihály mérnök kommunis­ták, akikre bátran számíthat a sportszervezet elnöke, s nem­csak a versenyek, a vetélkedők, a mérkőzések rendezésekor is. A Kertbarátok Szövetsége helyi szervezetének elnöke, Szabó Benjamin pártonkívüli, a vezető­ségben, mely oly sok és sikeres faluszépítési akciót is szervezett, a legtevékenyebb tag, a kommu­nista Nagy Sándor. így sorolja a példákat, és mint­ha kivétel lenne a szabály alól, úgy mondja:- A legútóbbi értékelés szerint a Honvédelmi Szövetség helyi szervezete a legtevékenyebb, Kéri János elvtárs az elnöke. Elmondja még, hogy nem rend­szeresen, de meghívják a Nemzeti Front helyi bizottságának ülésére a CSEMADOK vezetőit is. Persze, mintha csak szabály lenne: az el­nök, Mészáros Lajos pártonkívüli, de legtevékenyebb segítőtársai, Kiss István, Mészáros Győző mér­nök, Szabó Andor iskolaigazgató, kommunisták.- A faluért, együtt, másokkal, készek vagyunk a feladatok telje­sítésére - magyarázza. - Ezért eredményes a szervező munkánk. Beszédes bizonysága az ered­ményességnek: Negyed község lakosai az idén 29 992 órát dol­goznak társadalmi munkában, eb­ből a kollektív vállalás 7921, az egyéni vállalás 22 001 óra. HAJDÚ ANDRÁS ssmmás Kapcsolatok a fejlődő országokkaľ Az NDK sokoldalú együttműkö­désre törekszik Afrika, Ázsia és Latin-Amerika népeivel. Az ország jelenleg e földrészek 87 államával tart fenn diplomáciai kapcsolatot, de jelentős a diplomáciai egyez­mények száma is: az első német munkás-paraszt állam 1971 óta több mint 350 államközi egyez­ményt és egyéb megállapodást kötött a fejlődő országokkal. Az elmúlt évtizedben, 1970 és 1980 között az NDK meghárom­szorozta a fejlődő országokba irá­nyuló külkereskedelmi forgalmát. Egy másik jellemző számadat: az NDK szakemberei 650 ipari és más objektumot építettek ezekben az országokban, jelenleg is szá­mos szakember és munkacsapat dolgozik e távoli földrészeken. így például Szíriában tíz darab - egyenként 2500 tonna napi telje­sítményű - gabonamalmot szerel­nek fel, Mozambikban pedig nagy textilkombinát részeként szak­munkásképző intézetet létesí­tenek. Nem kevésbé jelentős segítség eme országok számára az a lehe­tőség, amit az NDK oktatási intéz­ményei nyújtanak: 1970 óta 39 000 fejlődő országbeli fiatal szerezhetett az NDK-ban szakké­pesítést és mintegy tízezren vé­gezhették itt felsőfokú tanulmá­nyaikat. Segítettek az NDK oktatói a helyszíni kiképzésben is: mint­egy 55 000 embert tanítottak meg különféle szakismeretekre (BUDAPRESS- PANORAMA) Jugoszláviában az idén az inf­lációnak nem szabad meghalad­nia a 15 százalékot, ezért az eddi­ginél is jobban szigorítják az árak ellenőrzését - erről írtak alá meg­állapodást a szövetségi és a köz- társasági tartományok képviselői. Az ipari termelői árak emelkedé­sének 14 százalék alatt, a mező- gazdasági és a kiskereskedelmi árakénak pedig 17 százalék alatt kell maradnia. Tavaly 40 százalé­kos volt az infláció, bár a múlt év elején 32 százalékot „terveztek be“ Az MNK népgazdaságának fejlődése - számokban A népgazdaság alapvetően a tervben meghatározott irányban fejlődött - állapítja meg a Központi Statisztikai Hivatalnak a népgaz­daság 1981. évi fejlődéséről szóló jelentése. 1981-ben a nemzeti jö­vedelem előzetes adatok szerint meghaladta a 620 milliárd forintot. A munka termelekenysége 2,5-3 százalékkal emelkedett. A beru­házások összege folyó áron 183,5 milliárd forint volt, 6,2 milliárdforint- tal kevesebb az előző évinél. A munkások és alkalmazottak havi. átlagkeresete, bérkiegészítések­kel együtt 4720 forint volt - állapít­ja meg a KSH. (HVG) Jugoszláv infláció

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents