Új Szó, 1982. február (35. évfolyam, 26-49. szám)
1982-02-19 / 42. szám, péntek
ELLENTÉTBEN AZ OSZTÁLYSZOLIDARITÁSSAL VISSZATÉRŐ GOND Az idegenforgalom fejlesztésének legfontosabb feladatai között évek óta a turistákat szolgáló létesítmények higiéniájának és tisztaságának növelése szerepel. S e téren a feladat fontosságának ellenére évek óta csődött mondunk. A tavalyi nyári idény értékelésekor ismét éppen a tisztaságot és a higiéniát illetően merült fel a legtöbb kifogásolni való. A higiénikusok által ellenőrzött 75 autókemping közül 17-ben rossz volt az ivóvízellátás, tizenhatban a szociális létesítmények karban- és rendbentartása, illetve a látogatók számához mérten befogadóképességük volt nagymértékben kifogásolható. Száztizenhét nyilvános fürdőhely közül harmincháromban a víz tisztaságára nem fordítottak kellő gondot, huszonháromban a személyi higiéniát szolgáló létesítményekből volt kevés. Megdöbbentő, hogy a közétkeztetési létesítményekben - s nem csupán az alacsonyabb árosztályokba soroltakban - ugyancsak sok hiányosságot, szabály- sértést tártak fel az ellenőrök. Ezek a számok és tények sajnos nem ismeretlenek. Az ellenőrzések kisebb-nagyobb eltéréssel évek óta hasonló eredményt mutatnak. Tudunk tehát a hibákról, a legtöbb helyen mégsem sikerül e visszatérő gondokkal megbirkózni, a fő idényben a tisztaságot és a higiéniát az utó- vagy előszezon színvonalán megtartani. Télen beszélni nyári problémákról? A hiányosságok ismétlődése indokolja, hogy nem korai. Az illetékeseknek a nyári idény konkrét előkészületeit megelőzően el kell gondolkodniuk azon, hogyan változtassunk végre a tűrhetetlen, vendéglátói hírnevünket alaposan veszélyeztető helyzeten. Az első lépés, a higiéniai ellenőrzések rendszeresebb, következetesebb végzése megtörtént. Ez önmagában azonban még nem elegendő. A higiénikusok kifogásait ugyanis az üdülő- központok üzemeltetői, sok, sőt legtöbb esetben nem veszik figyelembe. Például tavaly a szenei tavak, a párkányi (Štúrovo) fürdő, a bratislavai Aranyhomok üdülőközpont környékén a higiénikusok felszólítása, tiltakozása ellenére sok turista táborozott az autókempingek területén kívül. Ezt az illetékes nemzeti bizottságok, sőt a karhatalmi szervek is tudták, ennek ellenére szemet hunytak felette. Arra is jó pár példát hozhatnánk fel, hány üdülőközpontban lépték jóval túl a látogatók megengedett számát. Nem okvetetlenkedés, amikor az ellenőrző szervek ezt kifogásolják. Kellemetlen elutasítani teltházra hivatkozva a sokszor bizony távoli országrészből érkező vendéget. A következetlenségnek azonban súlyos, az üdülőket és az üdülőközpont jó hírét egyaránt veszélyeztető következménye lehet. Az említettek kiküszöböléséhez tehát elsősorban az ellenőrző szervek, a nemzeti bizottságok, az idegenforgalmi létesítmények vezetőinek összehangolt, átgondolt, következetes munkájára van szükség. A hanyagságot pedig az eddiginél jóval szigorúbban kell büntetni. Csak így vethetünk véget az idegenforgalmunk legkényesebb és legfontosabb szakaszán, a higiénia és a tisztaság terén szűnni nem akaró hiányosságoknak. FLÓRIÁN MÁRTA ORVOSI TANÁCSADÓ KOMMENTÁLJUK (Folytatás a 3 oldalról) Sajnos, meg kell állapítani, hogy néhány nyugat-európai kommunista párt vezetői meghátrálnak az imperialista ideológiai propagandakampányok előtt, és ismételgetik annak néhány propagandacélú koholmányát.. Ha ezek a kirohanások a kommunista mozgalom általánosan elismert elvei ellen irányulnak, vagy azokat egyenesen kiforgatják, akkor ezekre határozott nemet kell mondani. A múlthoz hasonlóan ezeket a kirohanásokat a „megújhodás“ nevében teszik, ha azonban közelebbről megnézzük ezeket a törekvéseket, megállapíthatjuk, hogy nincs bennük semmi új. Jól ismertek a burzsoá propagandából és a kommunista mozgalom ellen intézett éles támadásokból“. A Land og Folk január 30-31. számában M. Saidelin szemleíró a következőket írta: „Az említett állásfoglalásokban nincs semmi új, sőt az sem új keletű, hogy az említett nézetek általában a pártvezetésre korlátozódnak, míg a párttagság és a helyi pártszervezetek vezetői nagyfokú tartózkodást tanúsítanak. .. Az OKP vezetősége megakadályozza a vitát és a párbeszédet a kommunista mozgalomban politikai demonstrációkkal, illetve a fogalmak zsonglőrködő összezavarásával, valamint azzal, hogy a szocialista országok tapasztalatainak elemzése során a tudományos módszerek minimumát sem veszi igénybe. Ezzel összefüggésben nem kisjelentőségű az a körülmény, hogy a másik nagy nyugat-európai párt - a Francia Kommunista párt -, melynek nem vethető szemére, hogy nem bíráló a szocialista országokkal kapcsolatos állásfoglalása, az egy héttel később megtartott kongresszusán terjedelmes dokumentumot hagyott jóvá, amely a szocialista országok fejlődésének az utóbbi évekre vonatkozó differenciált, de rendkívül pozitív értékelését tartalmazza“. A napilap a továbbiakban hangsúlyozza, hogy „a revizionizmus nem volt és nem is lesz bíráló revízió, vagy a nézetek lehetséges átértékelése. Ez egyet jelent a marxista filozófiától, a történelem és a gazdasági elmélet helyes értelmezésétől és az osztályszemponttól való elhajlással“. „Szinte alig hittek a fülüknek azok, akik a rádió reggeli híradásában hallhatták az Olasz Kommunista Párt új állásfoglalására vonatkozó tájékoztatást“, írta a Ti- edonantaje finn lap. A szöveg nem vadonatúj, hiszen a marxizmus haláláról már nemegyszer jelentek meg korábban híresztelések. Egészen más valami volt a megdöbbentő. Miért éppen most, amikor Lengyelország minden erejével, a válságos helyzet leküzdésére törekszik, miért éppen most, amikor az enyhülés sorsa fordulóponthoz érkezett, miért éppen most nyilvánítja ki az OKP lengyelellenes állásfoglalását, nyíltan támadja a szocialista országokat, de legfőképpen a Szovjetuniót és az SZKP-t? Sokan kérdezik meg csodálkozva: vajon helyes lett volna-e megengedni azt, hogy a sztrájkok folytatódjanak, hogy a lengyel népgazdaság még erősebb örvénybe kerüljön, mint az, amelybe jutott? E vélemények szerint azt is tisztázni kellene, hogy a „Szolidaritás“ valójában mit is akart elérni a káoszt és a zavargásokat előidéző politikájával. Csak ezekre a kérdésekre adott válaszok jogosítanák fel az OKP-t az ilyen éles állásfoglalásra, ha egyáltalán ez az adott válaszokból következne. Rendkívül sajnálatos, hogy az OKP először sürgeti, hogy Lengyelország saját maga válassza meg saját belügyei megoldásának módjait és eszközeit, amikor azonban Lengyelország éppen így cselekszik, a könyörtelen támadások célpontja lesz. És nemcsak Lengyelországot, hanem egyidejűleg a Szovjetuniót, az SZKP-t, az Októberi Szocialista Forradalmat, sőt mindennek tetejébe a marxizmus-leninizmust is még erőteljesebb támadások érik. Az OKP kinyilvánítja, hogy „harmadik útra“ lép. Mind ez ideig nincsenek pontos értesüléseink arról, hogy tulajdonképpen mit is jelent ez a „harmadik út“, és mi is a lényege. . A jelek szerint a „harmadik út“ egyet jelent a kommunizmus válságának az elismerésével, illetve azzal, hogy pl. a leninizmus nem része a tudományos szocializmus tanításának. A „harmadik út“ koncepciója szerint a marxizmus-leninizmusnak nincs létjogosultsága Európában, és befolyása ezen a földrészen nem jótékony. Magától értetődően ezzel nem lehet egyetérteni, és az ilyen állás- foglalást a Finn Kommunista Párt nem támogatja. A Finn Kommunista Párt XIX. kongresszusán rendkívül egyértelmű álláspontra helyezkedett a marxizmus-leninizmus védelmében. A Finn Kommunista Párt soraiban a „eurokommunizmus“ és a „történelmi kompromisszum“ nem lelt támogatásra. Természetesen adódhatnak egyedüli esetek, hogy egyes párttagoknak a „történelmi kompromisszum“ megfelel. De a mi közös alapunk a tudományos szocializmus. Ha az eddigiekhez hasonlóan továbbra is szilárdan ezekhez az elvekhez igazodunk, akkor a finn kommunistákat az olaszok leckéje különösképpen nem ingatja meg, nem okoz nehézségeket az országaink közötti kapcsolatokban, sem pedig a keleti szomszédunkhoz fűződő párt- közi kapcsolatokban“. A Que Pasa argentin lap cikkében többek között leszögezi: „A burzsoá sajtó által terjesztett, a létező szocializmust értékelő olasz dokumentum tartalma és hangvétele arról tanúskodik, hogy teljes mértékben figyelmen kívül hagyja a lengyel válság konkrét körülményeit. Teljes egészében hiányzik belőle az ellenforradalmi garázdálkodás értékelése, amely súlyos veszélyt jelentett a lengyelországi szocialista vívmányokra nézve. Ugyancsak hiányzik belőle annak a feladatnak az értékelése, hogy Lengyelország milyen szerepet játszik a szocialista közösségben és az európai biztonság garantálásában. .. Semmilyen bírálattal szemben nem állja meg a helyét a lengyel munkásokkal való szolidaritásra szólító felhívás, valamint a lengyel szocialista állam által foganatosított intézkedések ezzel párhuzamos elítélése. Az osztályharcban a hatalom kérdése a központi kérdés“. N. K. Krisnán, az Indiai Kommunista Párt Nemzeti Tanácsának titkára, az Interpress Service hír- ügynökség tudósítójának adott nyilatkozatában kijelentette: „Az OKP vezetőségének a lengyel helyzettel kapcsolatos állásfoglalásai egyet jelentenek a lengyel belügyekbe való durva beavatkozással. Az OKP vezetőségének azon állítása, hogy a Lengyel Egyesült Munkáspárt által a közelmúltban hozott intézkedések a Szovjetunió Kommunista Pártjának nyomására születtek, teljes mértékben megalapozatlanok, és nem a valós tényekből indulnak ki. Az OKP-nek a lengyel helyzettel kapcsolatos nyilatkozatai megsértik a kommunista pártok közötti testvéri kapcsolatok normáit. Az OKP a múltban már nemegyszer hangoztatta, hogy megengedhetetlen a lengyel nép belügyeibe való külföldi beavatkozás, és a lengyeleknek maguknak kell megoldaniuk problémáikat. Ezt teszi napjainkban a Lengyel Egyesült Munkáspárt vezetősége. A LEMP vezetősége alaposan megcáfolta a Reagan-kormányzat és más NATO-országok kormányának azon hazug állításait, hogy Lengyelországban a közelmúltban hozott intézkedések a „Szovjetunió diktátumának“ az eredményei. Kínos, hogy az OKP lényegében megismétli ezeket a rágalmakat, és így az amerikai háborús uszítok malmára hajtja a vizet. A Szovjetunió Kommunista Pártjának vezetősége nemegyszer kinyilvánította azt a kívánságát, hogy a lengyelek saját ügyeiket maguk, külső beavatkozás nélkül oldják meg. Az Indiai Kommunista Párt egyetért azzal, hogy a LEMP vezetősége által foganatosított intézkedések kizárólag az ellenforradalmi erők visszaszorítását célozzák. Ezek az erők előre kidolgozott részletes tervükben december második felére tervezték a fegyveres államfordulat végrehajtását, a lengyel kormány megdöntését, a hatalom megszerzését, ami aggasztó következményekkel járt volna nemcsak a lengyel nép, hanem az európai béke számára is. A Die Wahrheit, a Nyugat-berlini Szocialista Egységpárt sajtószerve „A jövő a marxizmus-leni- nizmusé“ című cikkében elítélte az Olasz Kommunista Párt arra irányuló kísérleteit, hogy kiforgassa a Szovjetunió külpolitikáját, melynek célja a béke és a biztonság garantálása, és azt a szándékot, hogy egyenlőségjelet tegyen a Szovjetunió és a NATO politikája közé“. Az olasz kommunisták vezetése akár ezt akarja, akár nem, lényegében objektiven Washington és a NATO pártjára állt át, és ily módon szolidáris ezek kommunistaellenes szólamaival. De ugyanekkor ez csapást jelent a kommunista és munkáspártok többségére, a nemzeti felszabadító mozgalmakra és a világméretű békemozgalomra nézve is“, hangsúlyozza a lap. A cikk a továbbiakban megállapítja, hogy a lengyel helyzetet ürügyként kihasználó OKP vezetősége a szocializmus és a Szovjetunió elleni újabb támadásokkal tetőzi be több éve tapasztalható eltérését a marxizmus-leninizmus alapelveitől, méghozzá oly módon, hogy a tudományos szocializmus egész tanítását sutba dobja. „A világban 1917 után tapasztalt társadalmi átalakulások - foly- ' tatja a lap - a legjobb bizonyítékai annak, hogy az Októberi Forradalom szelleme újabb és újabb nép- tömegeket ösztönöz az imperializmus ellen, a társadalmi haladásért és a szocializmusért vívott harcra. A tények arról tanúskodnak, hogy a marxista-leninista tudomány alkotó ereje jelenleg életképesebb és legyözhetetlenebb, mint korábban bármikor. E tudományé a jövő. A Nyugat-berlini Szocialista Egységpárt a létező szocializmus országaiban látja a haladás szilárd bástyáját. Ez határozza meg az SZKP-hoz, az NSZEP- hez és minden marxista-leninista párthoz fűződő kapcsolatainkat“. Milyen furcsa szerzet az ember! A kövérek fogyni, a soványak hízni szeretnének. De ki a kövér és ki a sovány? Az előbbire sokkal könnyebb feleletet adni, mint az utóbbira. Különösen nőknél nem lehet határozott döntést hozni, mert nincs az a karcsú nő, aki ne szeretne még karcsúbb lenni. Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy a soványság lehet alkati sajátosság, pl. családi vonás és ez természetesen nem betegség. Az ilyen ember annyit ehet, amennyi belefér és súlya mégsem gyarapodik. Nyugodtan leülhet a vasárnapi ebédhez, nem úgy, mint... no, de ne személyeskedjünk A hízókúra is felesleges számára. Hadd tegyük hozzá, hogy az orvosok jobban szeretik a soványakat, mert azok szívósabbak, ritkábban betegszenek meg és tovább élnek. Más eset az, ha valaki valamilyen betegség következtében fogy le. Lázas és heveny fertőző betegségeknél, különösen az első napokban étvágytalanság jelentkezik. Csökken a táplálékfelvétel és ezért csökken a testsúly. Anyagcsere és vesebetegségek esetén a vérben felhalmozódó kóros ve- gyületek miatt romlik az étvágy. Idült betegségben szenvedőknél a hosszú kórházi tartózkodás is kedvezőtlenül befolyásolja az étvágyat. Az étvágy elveszhet nemcsak betegség, hanem más ok miatt is. Étvágytalanságot okozhat a rendszertelen étkezés, az étkezésen kívül fogyasztott édességek, a levegőzés hiánya, kevés mozgás, fizikai vagy szellemi túlterhelés. Étvágyrontó hatásúak az egyes antibiotikumok is. Az étvágy hiánya mindig csak tünet, a mögötte rejlő betegség elmúlásával rendszerint az étvágy is visszatér. Ha a fogyás oka fertőző betegség, gyomor és bélbántalom, vagy hosszan elhúzódó betegség, hízókúrára kell fogni a beteget. A hízókúrát nagy óvatossággal kell elkezdeni. Szomorú példa erre a fogolytáborok és a haláltáborok kiéhezetttömege, akikfelszabadulá- suk után érthető mohósággal vetették magukat az ételekre és súlyos, gyakran halálos gyomor és bélbetegségekbe estek. A kalóriadús vajat, szalonnát, tejszínt fokozatosan kell beépíteni a lesoványodott betegek táprendjébe. Az emésztőnedvek hiánya esetén az orvosok az ezeket pótló szerekét írják fel. Ilyenek a sósav, az emésztőmirigyek fermentumait tartalmazó tabletták, vagy egyszerű étvágyjavító szerek, teák, keserű cseppek. A legyengült szervezetbe olykor nagyobb mennyiségű vitamin bejuttatása szükséges. A B12 vitamin egyéb hatása mellett az étvágyat is növeli. Ezért az általános testi állapot feljavításához injekciók formájában gyakran alkalmazzák. A hízás érdekében kísérletet kell tenni az életmód rendezésére. Sokszor az ideges panaszok megszüntetése, a családi élet konfliktusainak megoldása és nem a gyógyszerek hivatottak az étvágy visszanyerésére. A hízni akaró sovány ember derűs, barátságos környezetben étkezzen, virág legyen az asztalán és étkezőpartnereit pedig jóétvágyú, kellemes emberek közül válassza ki. A hízókúra alatt sokat kell pihenni, ha lehet, délután aludni és a vérkeringés fokozására könnyű mozgást végezni. Mitől lehet hízni? Mindattól, amit a hízásra hajlamosoknak eltiltottunk. Hogy mik ezek? Köny- nyen emészthető zsírok, csontvelő, tejfel, vaj, tejszín, finom, élesztős tészták, zöldfőzelékek, burgonya, rizs, cukrozott és édes gyümölcsök. Dr. MARÉK ANTAL A Duna menti Vízgazdálkodási Vállalat a legnagyobb ka- vics- és homokkőtermelő a Dunán. Tavaly 600 ezer köbmétert termeltek ki. A téli időszakban az 52 tagú kollektíva a gépeket javítja, tisztítják a hajó- utakat és a partokat is. Felvételünk a gépek javításáról készült. (Blažej Palkovič felvétele -ČSTK) ÚJ SZÚ 4 1982. II. 19. SOVÁNYAK, FIGYELEM!
