Új Szó, 1982. február (35. évfolyam, 26-49. szám)

1982-02-18 / 41. szám, csütörtök

Amitől a cári önkényuralom összeomlott AZ OROSZORSZÁGI 1917-ES FEBRUÁRI POLGÁRI DEMOKRATIKUS FORRADALOM 65. ÉVFORDULÓJA KOMMENTÁLJUK 1917-ben a rövidnek ígért I. világháború elhúzódása, a front­katonák mérhetetlen és értelmet­len szenvedései, az imperialista háború terheit viselő dolgozó nép növekvő nyomora Európa-szerte izzó háborúellenes hangulatot, tö­megmozdulásokat váltott ki a leg­több hadviselő országban. A leg­forradalmibb helyzet Oroszor­szágban alakult ki, tulajdonképp már 1916 nyaratól kezdve. Erőtel­jesebben azonban 1917 elején, amely Lenin zseniális elméleti munkássága és szervező tevékeny­sége folytán a bolsevik párt vezet­te munkásosztály és parasztság elszánt harcba lendülésével a győzelmes Nagy Októberi Szo­cialista Forradalomba torkollt. Ha az 1917-es februári forrada­lom kitörésének okait, a világtörté­nelem további menetére is kiható jelentőségét, tehát a lényegét akarjuk megérteni, leginkább Orosz­ország belső gazdasági, politi­kai, társadalmi helyzetét kell ala­pul vennünk. Az I. világháború még inkább mélyítette a korábban is meglevő gazdasági és politikai ellentmondásokat, valamint a ve­lük szoros összefüggésben fejlődő osztályharcot, amelyek következ­tében a cárizmus, Európa legreak- ciósabb államhatalmi rendszere súlyos válságba került. A harcte­reken elszenvedett vereségek, a gazdasági hanyatlás, a belső terror fokozódása mind erősítették az önkényuralmi rendszer és há­borús politikája ellen irányuló for­radalmi mozgalmakat. Minthogy a cári hadvezetés képtelen volt győzelmesen befejezni a háborút, a néptömegekhez csatlakozva a burzsoázia is szembefordult a kormányzattal. A forradalmi indulat magvát azonban a bolsevikok s az őket követő munkásság képezte. 1917. február 17-én a petrográdi Putyi- lov Müvek egyik műhelyében, másnap, február 18-án pedig az egész iparvállalatnál kitört a sztrájk, amely egyszersmind az 1917-es februári polgári demokra­tikus forradalom kezdetét is jelen­tette. A vállalat igazgatósága feb­ruár 22-én kénytelen volt bezárni az üzemet, s aznap a város min­den nagyobb gyárának munkásai sztrájkba léptek. A bolsevikok pet­rográdi bizottsága elrendelte a nemzetközi nőnap megünneplé­sét. Felhívására február 23-án (március 8-án) az utcára vonultak a munkásnók, s bolsevik jelszava­kat hangoztatva - „Kenyeret!“, „Le a háborúval!“, „Le az önkény­uralommal!“ - az éhínség a háború és a cári zsarnokság ellen tüntettek, s amellett 128 ezer munkás is sztrájkolt. Azóta a pet­rográdi munkásnők bátor kiállásá­ra, hősiességére emlékezve is ün­nepeljük s ünnepük szerte a vilá­gon március 8-án a nemzetközi nőnapot, amelyet először Clara Zetkin javaslatára a szocialista nők 1910-es koppenhágai konfe­renciája határozott el. E tömeges megmozdulást követően már vi­harosan zajlottak az események. Másnap, február 24-én körülbelül 200 ezer munkás szüntette be a munkát, 25-én pedig a forradal­mi mozgalom átterjedt Petrográd összes üzemére, mintegy 300 ezer munkást mozgósítva. A bol­sevik párt Központi Bizottsága ál­talános sztrájkot hirdetett, amely az első lépés volt a felkeléshez. A munkásság összecsapott a ki­vezényelt rendőrséggel. A cári hi­vatal a további forradalmi fejlemé­nyektől rettegve katonai erősítést kért a frontról. II. Miklós cár, aki tehetségtelensége ellenére a had­sereg főparancsnoki tisztét is bito­rolta, a főhadiszállásról a saját telefonvonalán ezt az utasítást ad­ta: „Elrendelem, hogy a főváros­ban holnap befejeződjenek a za­vargások. .Február 26-ára vir­radó éjjel a titkosrendőrség töme­ges letartóztatásokat hajtott végre a munkásnegyedekben. Ennek el­lenére reggel a bolsevikok felhívá­sára a tüntetések és a sztrájkok fegyveres felkelésbe csaptak át. A munkásság kezdte lefegyverez­ni a rendőröket, katonákat, azok viszont a tüntető tömegekbe lőt­tek. Csupán a Znameszkáia té­ren negyven embert öltek meg. Egyedül a Pavlovszkij-ezred tarta­lék zászlóaljának 4. százada nem lőtt a tüntetőkre, hanem helyettük a lovas rendőrökre. A bolsevik párt Központi Bizottságának Irodája ki­áltványt bocsátott ki, amelyben a forradalmi fegyveres harc folyta­tására, a cárizmus megdöntésére és ideiglenes kormány létrehozá­sára szólította fel a munkásságot és a katonaságot. Február 27-én az egész várost magával ragadta a forradalom, a hadseregben is bizonytalanság lett úrrá. Reggel még csak tízezer, de estére már hatvanezer helyőrségi katona állt át a felkelt munkásság oldalára, akik a katonai raktárakból és lő­szertárakból fegyverezték fel ma­gukat. Este a Tavrickij palotában gyülekeztek az első munkás- és katonatanácsok küldöttei. Az a szolidaritás, amely a forradalmi munkásság, valamint a katonai egyenruhába kényszerített mun­kások és parasztok közt a petrog­rádi utcákon ösztönösen kialakult, azon az estén sorsdöntő lépéshez vezetett. Megalakították a nép egységes államhatalmi és állam- igazgatási szervét, a Munkás- és Katonaküldöttek Szovjetjeit, ame­lyek különböztek az 1905-1907- es polgári demokratikus forrada­lomban létrejött szovjetektől, hogy amazok külön-külön működtek. A dolgozó nép akaratából és a történelem parancsára össze­omlott az évszázados cári önkény-1 uralmi rendszer - \ II. Miklós, a Romanov-dinasztia utolsó tagja némi huzavonák után 1917. már­cius 2-án lemondott a trónról. A petrográdi forradalom győzelme össztönzőleg hatott a vidékre is, a legtöbb kormányzósági tarto­mányban sorra megalakultak a szovjetek. Az ideiglenes Állami Duma (a cári Oroszország tör­vényhozó testülete) azonban meg akarta őrizni a burzsoázia pozíció­it, s tovább akarta folytatni a hábo­rút. Ezért Lvov herceg elnöklete alatt a polgári és a kispolgári pár­tok képviselőiből megalakult az Ideiglenes Kormány. Mellette tovább működtek a Munkás- és Katonaküldöttek Szovjetjei, így kettős hatalom jött létre. Később a szovjetekben a mensevikek és az eszerek kezébe ment át a ve­zetés, s 1917. július 8-án az Ideig­lenes Kormány elnöke Kerenszkij polgári politikus lett. Az 1917-es februári polgári de­mokratikus forradalom előkészíté­sében s győzelmében Lenin elmé­leti, nem kevésbé szervező mun­kájának volt oroszlánrésze. Min­denekelőtt az 1905-ben megjelent A szociáldemokrácia két taktikája a demokratikus forradalomban, majd Az imperializmus mint a ka­pitalizmus legfelsőbb foka című műveinek, nem utolsósorban a Pravdába írt cikkeinek, valamint az emigrációból tanítványai - a forradalmár összekötők - ré­vén kifejtett irányító tevékenysé­gének. Mindenekfölött az ő zsenia­litásának és munkatársainak kö­szönhető az is, hogy ezután mind­inkább erősödött az Oroszorszá­gi Szociáldemokrata Munkáspárt bolsevik szárnya, amely a dolgozó tömegek élén 1917 októberében győzelemre vitte a történelem első szocialista forradalmát s megte­remtette a világ első szocialista államát. MIKUS SÁNDOR Falusi pártszervezetek Gondoskodni a községek gazdasági-politikai fejlődéséről a lakosság sokoldalú igényeinek kielégítéséről, továbbra is a falusi pártalapszervezetek egyik fontos feladata marad. E kérdésekről tanácskoztak nagy felelősséggel a januári taggyűléseiken a kommunisták. Egyben értékelték a helyi nemzeti bizottság és a tömegszervezetekben dolgozó pártta­gok munkáját is. Az esetek többségében a mérleg kedvező, a kommunisták egyre hatékonyabban érvényesítik a CSKP XVI. kongresszu­sának határozatait. Jó példa erre a sok közül a bátorkeszi (Vojnice) kommunisták munkája, akik cselekvően vesznek részt a falu fejlesztésében, a pártonkívüli dolgozók közéleti szemléletének alakításában, formálásában. A pártbizottság irányításával lépésről-lépésre halad előre a falu, korszerűen felszerelt helyi szolgáltató üzemekben elégítik ki a dolgozók igényeit, s ez megelégedettséggel tölt el mindenkit. A falusi pártalapszervezetek munkájában meghatározó a szocialista demokrácia fejlesztése, a lakosság tapasztalatai­nak, javaslatainak, észrevételeinek felhasználása és széles körű részvételük biztosítása mind a gazdaságpolitikai, mind pedig a helyi lakosság életkörülményeit javító célok végre­hajtásában és ellenőrzésében. Ezen a téren jelentős a slá- deőkovcei falusi alapszervezet kezdeményezése, mely karöltve a hnb és az efsz kommunistáival megoldotta egye­bek közt a község idős polgárainak közétkeztetését. Hatha­tós tömegpolitikai munkát végez a lakosság körében. Ered­ményesebb, jobb munkára mozgósítja őket. A pártbizottság érdeme például, hogy eddig több mint száz sertés hizlalására kötöttek szerződést a faluban. Közismert, hogy a falusi pártszervezetek nincsenek köny- nyű helyzetben. Hiszen nemcsak a politikai munkában, hanem az igényes gazdasági feladatok teljesítésében is sokat vár tőlük a társadalom. A párttagok döntő többsége elkötelezetten dolgozik és rátermett gazdája településének, gondoskodik fejlesztéséről. Megértették, hogy a választási programokban előirányozott célokat is csak úgy érhetik el, ha mozgósítják a lakosságot, és igénybe veszik a lakóhelyü­kön működő szövetkezet, vagy állami gazdaság anyagi segít­ségét. Nem egy esetben hallani, hogy a falusi alapszervezetek létszáma az utóbbi években csökkent, mivel tagságuk jelen­tős része munkahelyén illetve a szövetkezeti pártalapszerve- zetben fejti ki tevékenységét. Ezért jóformán csak a nyugdí­jas párttagokra, a helyi alapiskola kommunista pedagógusai­ra támaszkodhatnak. Bár igaz, hogy az alapszervezeti pártbi­zottságok a faluban élő, de másutt dolgozó regisztrált tagok segítségét is igénybe vehetik, akik - ha pártmegbízatást kapnak -, szívesen vesznek részt társadalmi és politikai munkában is. Másrészt minden évben gyarapítják soraikat olyan nyugdíjba vonuló kommunistákkal, akik a munkahelyü­kön szerzett sokéves pártmozgalmi tapasztalataikat eredmé­nyesen gyümölcsöztethetik a pártmunkában. SZOMBATH AMBRUS MEGBÍZNAK BENNE Klinko Attila 1964-től főgépesitője a görgői (Hrhov) Egységes Földmű­vesszövetkezetnek. Fiatal ember létére évek óta tölt be különböző társadalmi és párttisztségeket. Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának tagjává választották. Ez a megtiszteltetés nagyobb erő­feszítést, többletmunkát, áldozatvállalást jelent számára. Az Óriás-hegységben az üdülők ezrei használják ki sízésre a kedvező feltételeket és a napos időjárást. A képen: a Špindlerúv Mlýnben üdülők egy csoportja. (Petr Matička felvétele - ČTK)- Mint kommunista - mondja Klinko elvtárs - igyekeztem a munkahelyemen és a pártszer­vezetben feladataimat a legjobb képességeim szerint teljesíteni. Az a bizalom, hogy ilyen magas pártszerv képviselője lettem, en­gem is meglepett. Feladataim va­lóban nőttek, a rám háruló felelős­ség is nagyobb. Dolgozó társaim, a párttagok és párton kívüliek jo­gosan várnak többet tőlem. Ez érthető is. Nem példakép akarok lenni, csupán a feladataimat sze­retném a lehető legjobban teljesí­teni, munkámmal hozzájárulni szövetkezetünk gyarapodásához.- Hogyan gyümölcsözteti a fel­sőbb pártszervekben szerzett ta­pasztalatait?- Pártalapszervezetünk eddig is nagyon alaposan és lelkiismere­tesen tanulmányozta a felsőbb pártszervek által elfogadott hatá­rozatokat mind az ideológiai mind a termelő munkában. Most látókö­röm kitágult. Tisztábban és részle­tesebben látom a problémákat és feladatokat. Az a tény, hogy mé­lyebben ismerem az előttünk álló feladatokat, lehetővé teszi azt is, hogy munkámban előbbre lássak, s munkatársaim segítségével meg tudjuk előzni az egyes ágazatok­ban várható nehézségeket. A problémák és azok gyökerének jobb ismerete még nem minden, összefogás és a dolgozók segít­sége nélkül nem lehetne a határo­zatokat teljesíteni. Szövetkeze­tünk minden dolgozójával elvtársi, baráti a kapcsolatom. Érzem, hogy megbíznak bennem. Ez a bi­zalom jól esik, de egyben nagy felelősséget iá ró rám. A bizalom­mal élni kell, de visszaélni vele a társadalom s munkatársaim el­len elkövetett legnagyobb vétek volna.- A XVI. pártkongresszus, a központi bizottság több ülésének határozata részletesen foglalko­zott a mezőgazdaság termelési eredményeinek növelésével, a munkaidő jobb kihasználásával, s nem utolsósorban az energia- és anyagtakarékossággal. Mit tesz pártszervezetük és szövetkezetük vezetősége a feladatok teljesíté­séért?- A téli hónapokban fő felada­tunk a géppark felújítása, a hibák kijavítása. Ezeket a munkákat a tervek szerint, eredményesen végezzük. Az erőgépek, vontatók és más gépek nagy részét kijaví­tottuk. Február végére minden gé­pünk munkára készen áll. Az eredményes munka legfontosabb feltétele a jó munkaszervezés, az üresjáratok kiküszöbölése, a mun­kaidő tökéletes kihasználása. A másik a dolgozók szakképzett­sége. Ma már nem elég egy kala­pács és egy hidegvágó, mint har­minc, negyven évvel ezelőtt. El­mondhatjuk, hogy dolgozóink nagy része megfelelő szaktudás­sal rendelkezik. Bevezettük, hogy minden gépnek megvan a kezelő­je, a gép nem cserél gazdát. Ezzel elértük, hogy a dolgozó érdekeltté vált abban, hogy gépe mindig a legjobb állapotban legyen. Na­gyobb a felelőssége, de anyagilag is érdekelt. Ennek is tulajdonítjuk, hogy az anyagtakarékosság terén is jó eredményeket értünk el. Az 1982 évi tervünk huszonöt száza­lékos energiamegtakarítást irá­nyoz elő, s ezt tapasztalataink alapján, jó szervezéssel és ellen­őrzéssel el is tudjuk érni.- Évek óta a legtöbb gondot a pótalkatrészek beszerzése okoz­ta. Hogyan állnak ezen a téren?- A pótalkatrészek beszerzése ma is gond. Igaz, hogy igyekez­tünk idejében beszerezni a leg­gyakrabban meghibásodó alkatré­szeket, s nagy részüket saját erőnk­ből is megjavítottuk. Meggyő­ződésem azonban, hogy a pótal­katrészhiány miatt nem kizárólag a gyártó vállalatoknál kell a hibát keresnünk. A legnagyobb problé­mát az osztályozás és elosztás szervezésében látom. Járásunk­ban nincs pótalkatrészlerakat. Ezek biztosítása az Agrotechnika n. v. feladata volna. A központi •raktár Zvolenban van. Innen viszik Kežmarokra és Prešovra. Egyik alkatrész itt, a másik ott kapható. Sokszor Csehországba kell egy- egy alkatrészért utaznunk. Ezek a szükséges, de jobb szervezés­sel kiküszöbölhető kiruccanások ellentétben állnak az energiataka­rékossággal. Amit megtakarítunk az egyik oldalon, elpocsékoljuk a másikon. A nagyobb raktárak­nak, központoknak, pontosabb jegyzékkel kellene rendelkezniük, hogy levélre, vagy akár telefonhí­vásra is megfelelő tájékoztatást tudjanak adni. Tulajdonképpen ez kötelességük is volna. Nagyobb összhangra s elsősorban lelkiis­meretesebb, becsületesebb mun­kára van szükség, s ez alól termé­szetesen mi sem vagyunk kivéte­lek. A tartalékok feltárása nem üres szólam, hanem lehetőség. Ha jobban akarunk élni, jobban kell dolgoznunk, Ezekkel a kérdésekkel gyakran foglalkozik pártunk Központi Bi­zottsága s a szövetkezetek IX. kongresszusának is egyik fő té­mája volt. A határozatok, rendel­kezések fönt születnek, de a min­dennapi munkában, napi tevé­kenységünkkel, becsületes hoz­záállásunkkal kell végrehajtanunk, megvalósítanunk, ha nem akarunk önmagunk ellenségei lenni. Klinko elvtárssal, a szövetkezet dolgozói­val folytatott beszélgetéseink so­rán meggyőződhettünk róla, hogy büszkék az eredményekre, s bosszantja őket a hanyagság, az ímmel-ámmal végzett munka. És ez az egészséges, mert ha valaki valamin bosszankodik, igyekszik az indító ok ellen harcolni, a hibá­kat mielőbb eltávolítani. FECSÓ PÁL ÚJ SZÚ 4 1982. II. 18.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents